Tízemeletes ház 4. rész - Összegabalyodás

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 3. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

– Mi van? Elvesztél? – fogadott a nővérem köszönés helyett. – Már gondoltam, hogy felhívlak, hogy várjalak-e egyáltalán, vagy elraboltak, vagy máshová költöztél be…

– Itt jártam már a közelben, amikor rám rontott a vihar…

– Látom, megúsztad szárazon – állapította meg Fruzsi. – Ebédeltél?

Bólintottam.

– Akkor majd ezt megeszed vacsira, csak meg kell melegíteni. Mindig hozok ilyeneket, majd a hűtőben találod, és akkor eszed meg, amikor akarod, csak nekem olcsóbb megvenni… Ez lesz a szobád, ha megfelel.

– Azt hittem, veled… – csodálkoztam.

– Még mit nem?! Majd meghirdetjük, és befogadunk ide egy albérlőt, de most még üres – tette hozzá, és leült a leendő ágyamra.

Felfigyeltem a ragozásra:

–… dunk? Befogadunk?

– Mi nem világos? – Felkacagott. – Ja, azt hitted, hogy majd te választhatsz ide egy csajszit?

– Nem tudtam, hogy ki a másik…

– Ketten béreljük a lakást, majd ha összefuttok Hajnival, ne csodálkozz!

– Nem zavar…

– Kicsit azért zavarjon! Ne lófrálj a lakásban meztelenül, ne igyál meg úgy valamit, hogy azt nem te tetted be a hűtőbe! A fürdőszobát nem lehet zárni, mert beragad, ezért ha látod a kapcsoló állásáról, hogy ég bent a villany, az azt jelenti, hogy foglalt… Azt hiszem, más különösebb szabály nincs. Én nem akarok pót-anyád lenni, tőlem azt csinálsz, amit akarsz, de nem fogok magyarázkodni sem, ha megkérdezik otthon, hogy mért nem vigyáztam rád. Világos?

– Oké – néztem rá a lehető leghálásabb tekintetemmel.

Örültem, hogy ilyen villámgyorsan tisztáztuk a szabályokat. A következő mondata pedig határozottan tetszett:

– Ha csajt hoznál fel, nem a nappaliban édelegtek, mert az közös, és be ne merd fektetni az ágyamba akkor sem, ha nem vagyok itthon!

Bárcsak ott tartanánk, hogy feljön egy csaj, és helyet kell találni a dugásához! – gondoltam. Hangosan csak annyit jegyeztem meg óvatosan, hogy megértettem, és hozzáfűztem még: – Fő a diszkréció!

– Remélem is, különben ülhetsz fel a következő vonatra!

– Ismerhetsz már – győzködtem teljesen feleslegesen, hiszen nem nagyon figyelt már rám –, tudhatod, hogy nem jártatom a számat.

– Úgy könnyű dolgod van, ha nincs is miért jártatnod.

– Lett volna már esetleg… – vigyorogtam kajánul.

– Na, nem mondd már, öcsike! – Olyan testtartást vett fel az ágyamon ülve, amelyik bármelyik pillanatban átalakulhat védekezővé is, támadóvá is.

Úgy éreztem, hogy virítanom kell a kártyáimat, ha nem akarom elrontani a kialakulóban lévő, harmonikus testvéri viszonyt:

– Emlékszel, amikor nálunk laktak az olaszok? – célozgattam a folyosón történt punci-simogatásra, aminek váratlanul tanúja lehettem.

Fruzsi leeresztett: se támadás, se védekezés, közömbös hangon kérdezte:

– Na és?

– Tudod, Elessia és Matteo…

Vállvonás. Kénytelen voltam folytatni, s csak azt nem tudtam, hogyan írjam körbe az esetet, nehogy sértődés legyen belőle:

– Beköltöztek a szobámba, én meg a tiédbe, mert testvér-testvér…

Ekkor érdekesen villant fel a nővérem szeme:

– Te tudtad? – kérdezte élénken.

Hogyne tudtam volna? – csodálkoztam magamban, és lázasan kutattam, hogy mi lehetett az a szó vagy emlék, amire Fruzsi ennyire felkapta a fejét.

– Aztán még átöltözni is kijártál a fürdőszobába, pedig testvérek vagyunk. Amazok, az olaszok pedig a szobájukban…

– Első nap még csajszi is kijött – kacagott a nővérem.

Nem értettem, mitől lett ilyen jókedvű. Valamit nem vettem volna észre tavaly, amikor nálunk lakott az olasz testvérpár? Esetleg összejöttek egymással? A testvérek? De ha így volt, akkor ezt Fruzsi honnan tudja? Igyekeztem valami flegmatikust reagálni, hátha kiderülnek még részletek:

– De csak a legelső nap…

– Aztán meg csoda, hogy kibújtak az ágyból – jelentette ki. – Te mikor tudtad meg?

– Még az elején… – válaszoltam tétován. Fruzsinak nem tűnt fel, hogy fogalmam sincs semmiről, pedig nem volt nagy gyakorlatom a blöffölésben.

– Én pedig vigyáztam, hogy el ne szóljam magam, mert nem sejtettem, hogy tudod.

Visszapasszoltam a kérdést, hátha most fog kiderülni a lényeg:

– Te mikor tudtad meg?

– Első reggel, amikor bementem hozzájuk, hogy jöhetnének reggelizni…

Hm. Nem lettem okosabb:

– Elmondták? – puhatolóztam.

– Láttam.

– De mit? – fakadtam ki türelmetlenségemben.

– Hát azt, hogy ők már reggeliznek.

– Nem értem.

– Látom, mert elég hülye fejet tudsz vágni… Hát ott feküdtek az ágyon fejtől-lábtól. Tudod, milyen a 69.es?

– Szoptak? – kerekedett nagyra a szemem.

– Elessia igen, szopott, Matteo meg nyalt.

– Húúú!

– Gyorsan kimenekültem, de észrevettek. Később, reggeli után a csajszi elmagyarázta a helyzetet, és megkért, hogy ne terjesszem, ha már így alakult a mi segítségünkkel.

Egyik döbbenetből a másikba hulltam:

– A mi segítségünkkel?

– Na, ja.

– Ha nem hittük volna, hogy testvérek… Náluk a Corradi olyan gyakori lehet, mint itt a Kiss vagy Nagy, de miért is lenne minden Kiss testvére minden Kissnek? Ha nem hittük volna vakon, hogy testvérek, vagy valaki megkérdezte volna tőlük, hogy ugye csak azonos a vezetéknevük, akkor külön szobába kerültek volna, a csajszi hozzám, a srác meg hozzád, de ők csodálkoztak legjobban, hogy közös lett a szobájuk. Mesélte a csajszi, hogy a fürdőszobában vették fel a pizsamát, sötétben feküdtek le, és egyikük sem bírt elaludni. Reggel meg, azt sem tudták, melyikük kezdte, de összegabalyodtak.

Folytatása következik!