Meddig mennél el? I. rész 12. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? I. rész 11. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

- Nem hiszem el – nyögött fel Sandy és Bren egyszerre, amikor Susan elmesélte nekik a tónál történteket. Vasárnap volt és mi épp befejeztük a mosást, hogy utána áthívjuk a barátnőinket egy kis meztelen iszogatásra. A férjeik épp golfozni voltak valahol, úgyhogy még órákig nem voltak várhatók haza.

- Pedig így történt – erősítettem meg Susan szavait.

- Egek! Ez nagyon izgató – lelkendezett Bren. - Nem hiszem, hogy én valaha is meg mernék tenni ilyesmit.

- Személy szerint én azt kívánom, bárcsak ott lehettem volna veletek – vetett ellent Sandy.

- Megmutattad volna azoknak a srácoknak a melleidet? - nézett rá kérdőn Bren.

- Azt hiszem, igen – bólintott Sandy. - Ha nem lettem volna egyedül, ha már mellek társaságában villanthattam volna ki.

- Szeretném azt hinni, hogy nekem is lett volna bátorságom hozzá – mondta Bren. - De nem vagyok biztos, hogy ilyen vakmerő lettem volna. Talán ha valami olyan helyen lettünk volna, ahol az emberek számítanak a meztelenkedésre. De nem csak egy egyszerű, hétköznapi közterületen. Azon kívül pedig nem vagyok már huszonegy éves. Van két gyerekem.

- Mintha én huszonegy éves lennék – kontrázott Sandy.

Nem tudtam megállni, hogy közbeszóljak.

- Nos, nem hiszem, hogy bármelyikőtöknek aggódni valója lenne emiatt. Mindketten nagyon szexik vagytok most is.

Susan meglepetten nézett rám, majd hozzátette: - Egyetértek. De ami Jant illeti, nos ő már azóta belétek zúgott, hogy legutóbb itt voltatok – bokszolt gyengéden a vállamba.

- Nem is! - tiltakoztam. - Na jó, talán tényleg azt mondtam, hogy nagyon tetszettek, de neked nem kellene szétkürtölnöd minden szavamat. Fontoljam meg inkább, mit mondok el neked?

Sandy hangosan felnevetett.

- Amikor először láttam meztelenül Brent, én is így reagáltam. És ő tudja is. Bár még mindig nehezére esik elhinni.

Háttal ült a barátnőjének, így nem látta, amikor az felállt és mögé osont, majd hátulról gyengéden megmarkolta a melleit.

- Nos, ezek a gyönyörűségek meg szerintem nagyon szexik – mondta játékos hangon fiatalabbik vendégünk.

- Hé, Drága! Hagyd abba, mert még beindítasz! - tiltakozott Sandy.

Susan felnevetett.

- Van egy extra hálószobánk, ha ti ketten jól szeretnétek érezni magatokat.

Bren is kacagni kezdett, miközben tovább markolászta Sandy melleit.

- Hé! Nem kell melegnek vagy biszexuálisnak vagy bármi ilyesminek lennem, hogy értékeljek egy pár formás cicit. Ezek pedig egyértelműen azok.

Sandy felnézett rá.

- Oké. De emlékezz erre akkor is, amikor majd elvesztem az önuralmamat és én kezdem fogdosni a tieidet.

És ekkor Bren mindannyiunkat meglepett. Elengedte Sandy melleit, megkerülte ülő barátnőjét, megállapodott előtte és enyhén széttárta a karjait.

- Csak rajta!

Amikor Sandy felemelte a kezeit és barátnője domborulataira simította őket, Bren lehunyt szemmel a plafon felé emelte az arcát.

- Mmm! - dorombolta. - Ez mennyei.

Ekkor azonban Sandyn volt a meglepetésszerzés sora, amikor előre hajolt és szopogatni kezdte Bren egyik mellbimbóját.

- Hé! - tiltakozott a barátnője. - Én nem csináltam ezt veled.

Sandy felvigyorgott rá.

- De bármikor megteheted. Nem állítanálak le.

Nem voltam benne biztos, milyen messzire mennének el, de hamarosan megkaptam rá a választ, amikor Bren ellépett barátnőjétől és visszaült a székére.

- Váó! Tednek nagy szerencséje lesz ma éjszaka.

Erre mind a négyen felnevettünk.

***

Aznap éjjel, miután Susannel kényelmesen elhelyezkedtünk a takaró alatt, ő megkérdezte: - Nem gondolod, hogy most sokkal jobban érezték magukat itt, mint legutóbb?

- Nos, azt hiszem – kuncogtam. - Azt hittem, ott helyben leteperik egymást a szemünk előtt.

- Az nagyon izgató lett volna – mondta Susan álmodozó hangon.

- Aha. Amikor Sandy szopogatni kezdte Bren mellbimbóját, minden erőmre szükségem volt, hogy ne menjek oda és társuljak be. De jobban teszed, ha ezt nem mondod el nekik.

- Nyugi! Nem hiszem, hogy bármi bajuk lenne vele.

- Nem. Én se hiszem – mondtam, majd mohón megcsókoltam Susant.

***

Épp egy kellemes, forró fürdőben ücsörögtem az italomat kortyolgatva, amikor Bren meztelenül belépett.

Nem is tudtam, hogy egyáltalán a lakásban van. Péntek este volt és Susan nem mondta, hogy bárkit is áthívott volna.

- Remélem, nem bánod, de sürgősen használnom kell a mosdót.

- Nem. Egyáltalán – válaszoltam. - Nem is tudtam, hogy itt vagy. Tudtommal Susannek ma este lesz egy megbeszélése. Itthon van már?

Aztán belém hasított. Hát persze, hogy itthon van. Különben Bren hogy jutott volna be?

- Összefutottunk az előtérben. Ő hívott át. Épp a konyhában keveri az italokat. Ted meg elvitte a gyerekeket valami filmre.

- Ha végeztél, hoznál nekem is egy pohárral? Az enyém mindjárt elfogy.

Miután megtisztálkodott és lehúzta a wc-t, Bren átvette az üres poharamat és kisétált, hogy pár perc múlva visszatérjen egy friss screwdriverrel nekem és eggyel magának. Lehajtotta a wc-deszkát és ráült.

Aztán halkan kuncogni kezdett.

- Susan azt mondta, nagyon beindultál ránk Sandy-vel.

- Ki fogom nyírni – morogtam, miközben az arcom teljesen elvörösödött.

- Ne, ne! Semmi baj – kacagott. - Szerintem ez nagyon is kedves. Olyan nehéz elhinni, hogy egy hetero családanya is vágyhat néha egy kis szórakozásra?

- Nem. Nem az. De nem volt még olyan régen, amikor ez még teljesen megrémített volna – vallottam be.

- Pedig jó móka. Senkit nem verünk át és senkinek nem lesz baja.

- Ő is teljesen be van indulva rád – mondtam végül megfontoltan. - Sandy, úgy értem.

Bren ismét felnevetett.

- Igen. Tudom. És amit a múltkor csináltam itt, egy kicsit se segített rajta. De nem tehetek róla. Csak úgy késztetést éreztem rá.

- Teljesen meg tudom érteni, mit éreztél – vallottam be. - Mi is így kötöttünk ki Susannel ebben a kapcsolatban. Egyikünk se hitte volna, hogy ez lesz a vége.

- Szerintem ez csodálatos. Különösen, hogy mindketten továbbra is szeretitek a férfiakat is. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is meg fogom érteni teljesen, de ti boldogok vagytok és csak ez a lényeg. Kérlek, ne mondd el neki, de én is számtalanszor fantáziáltam már arról, hogy milyen lenne Sandy-vel.

- Szerintem jó dolog, hogy ilyen nyíltan tudunk erről beszélni. Nem tudom megmagyarázni, de engem megnyugtat.

Ekkor Susan bukkant fel az ajtóban még felöltözve.

- Hé! Ti ketten egész este itt maradtok?

- Csak beszélgettünk – válaszoltam. - Te miért vagy még felöltözve?

Susan felnevetett.

- Csak megvédem magam Brentől. Amikor legutóbb itt volt, teljesen rámozdult Sandyre. Nem akarok én lenni a következő áldozat.

- Nagyon vicces – öltötte ki a nyelvét Bren. - Nem hinném, hogy tartanod kellene tőlem.

- Ó! - játszotta a meglepettet Susan. - Szóval nem tartasz kívánatosnak?

- Nem ezt mondtam – védekezett Bren.

- Vagyis akkor szerinted vonzó vagyok? - ingerelte tovább Susan.

- Igen – válaszolta Bren pajkosan, egyértelművé téve, hogy ő is csak szórakozik. - Az igazat megvallva talán tényleg jobb, ha magadon tartod a ruháidat, mielőtt letepernélek.

- Hát kibújt a szög a zsákból! - nevetett fel Susan és elsétált a folyosón.

A fürdővizem kezdett kihűlni, úgyhogy felálltam és a törölközőmért nyúltam. Teljesen meglepett, amikor Bren olyan halk hangon szólalt meg, hogy csak én halljam: - Szerintem tényleg nagyon szexi... és igen, te is. És Sandy is. Csak még nem vagyok teljesen biztos magamban.

- Nagyon is jól ismerem ezt az érzést – mondtam szárítkozás közben.

- És te hogy lendültél túl rajta?

Elgondolkoztam egy pillanatra.

- Sehogy. Csak megtanultam együtt élni vele. Még mindig érzem, de inkább engedem, hogy a dolgok megtörténjenek. Nem bántam meg semmit, Bren. Ha tétováztam volna, ez a sok jó soha nem történik meg velem.

- Ez fantasztikus – mondta mélyen a szemembe nézve.

Úgy éreztem, segítenem kell, hogy felfedezze a saját érzéseit.

- Bren! A múltkor milyen érzés volt, amikor Sandy-vel szórakoztatok?

- Izgató – vágta rá.

- Akkor nincs kérdés – tettem félre a törölközőt és talpra segítettem őt, Bren keze pedig a következő pillanatban a mellemen landolt.

- Nem bánod? Csak szerettem volna tudni, hogy ugynolyan jó érzés-e, mint Sandy-vel a múltkor.

- Nem, Bren. Elégítsd csak ki a kíváncsiságodat! Semmi gond.

A másik kezét a másik mellemre tette.

- Imádom ezt az érzést – vallotta be.

Halkan kuncogni kezdtem.

- Susan is. Bár az ő melle sokkal formásabb. Mint Sandyé. A tieid és az enyémek mások. Ugyanolyan jók, de mások.

Pár pillanat múlva felnyögtem.

- Talán jobb, ha kimegyünk.

- Szerintem is – válaszolta fátyolos hangon Bren.

Nem tudom, miért... vagy talán mégis, de az, hogy ott voltam a fürdőszobában Brennel Susan nélkül, kissé bűntudattal töltött el.

Csak akkor nyugodtam meg kissé, amikor hármasban letelepedtünk meztelenül a nappaliban.

Susan mögé telepedtem és a barátnőnk felé toltam őt.

- Hunyd le a szemed egy pillanatra és lazulj el! - doromboltam. - Bren kíváncsi és szeretne kipróbálni valamit.

Azzal vendégünkre néztem és bólintottam, ő pedig kinyújtotta mind a két kezét és rásimította Susan melleire. Közben azonban végig az én szemembe nézett. Pár perc múlva az arca elvörösödött és visszahúzódott.

- Mi az? - nyitotta ki a szemét Susan és kihívóan elvigyorodott. - Csókot nem is kapok? Úgy érzem, kihasználtak.

- Így jártál – ugrattam,

Susan úgy kuncogott, mint egy iskolás lány, de amikor Bren odalépett elé, elég megfontolt volt ahhoz, hogy semmit se erőltessen.

Brennek az volt a legjobb, ha a saját tempójában halad. Ha úgy érezte, neki ez nem való, senki nem kényszerítette rá. Pár pillanatba beletellett, amíg összeszedte magát és előrehajolt, hogy megcsókolja Susant.

Ahogy az ajkaik összeértek, lakótársam Bren tarkójára simította a kezét és szorosabban a csókba vonta őt. Nem láttam, de pontosan tudtam, hogy a nyelveik vad táncot járnak egymás szájában. Féltékeny voltam. Nem azért, mert Susan megcsókolt egy másik nőt, hanem azért, mert egy olyan nővel csókolózott, aki még soha nem csinált ilyet korábban.

Amikor a csók véget ért, nem tudtam uralkodni magamon. Én is megragadtam Bren tarkóját, magamhoz vontam őt és ugyanolyan szenvedélyesen megcsókoltam.

- Váó! - nyögött fel Bren, amikor végül elengedtem, mi pedig Susannel mindketten felnevettünk.

A pillanat tovaszállt. Susan kiment a konyhába, hogy vacsorát készítsen, mi pedig leültünk Brennel, hogy megbeszéljük az érzéseit.

- Nos? - kérdeztem.

- Mit mondhatnék? Kezdek ráérezni a dolog lényegére.

Folytatása következik!