Tízemeletes ház 10. rész - Későn fekvők

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 9. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Végignéztem az összes világos ablakot – és az iménti esetből okulva a félhomályosakat is –, ám sehol sem tapasztaltam változást. Mindenütt zajlott még az élet, de nem abban a helyiségben, ahová beláttam.

– Elég későn fekvők ezek a pestiek – állapítottam meg. – És Fruzsi is! – Azt hiszi, hogy a kis délutáni, bizalmas beszélgetésünk feljogosítja arra, hogy egész éjszakára kimaradjon?

Nem találtam szemetest a konyha egyetlen zugában se,, ahová bedobhattam volna a műanyag dobozt, így a pulton hagytam. Ne kérdezzétek meg, hogy mit ettem észrevétlenül kukkolás közben, mert azóta sem derült ki!

Bekerített a fáradtság. Túl sok élmény ért az elmúlt félnapban, onnan kezdve, ahogy megérkeztem, és az eső beűzött egy ismeretlen lépcsőházba… Agyamban elégedetten rendezgettem a képeket, közben krokodilusosat ásítoztam. Átmentem a szobámba, és tehetetlenül rázuhantam az ágyra. Azt találtam ki, hogy nem fogok elaludni, hanem adok egy kis időt a szemközti tízemeletes lakóinak, aztán visszatérek az ablakhoz. Megfordult a fejemben egy éjjeli séta ötlete is, de biztos voltam benne, hogy alig érnék le a ház elé, máris vágyakoznék fel, egy kis leskelődésre…

Két teljes percet sem bírtam feküdni.

A szobám ablaka ugyanarra a tízemeletes házra bámult, amelyikre a konyháé – hamar beazonosítottam minden fényforrást és bútort –, odatámaszkodtam, majd odahúztam az egyetlen széket. Néha megemelkedve – mert a parkoló mozgását is szemmel kellett tartani –, újra belevetettem magam a kukkolók lomha életébe. Ahogy mozdult az éjszaka, mind több ablak váltott sötétre, de a lakók nem tértek nyugovóra, hanem kikönyököltek, felparázslott egy-egy cigi, vagy szippantottak egyet a kinti levegőből, mert ami bent található, az ritka, forró és érdes.

A parkoló közepén sokáig járatta a motort egy hazatérő, a klíma hűsében gyűjtött erőt a lakásba préselődött hőmérséklet elviseléséhez…

Nem értettem, hogyan nem jutott eddig eszembe szélesre tárni az ablakot, és egy szál alsóra vetkőzni. Kapkodva hoztam be a lemaradást, még az alsómat is ledobtam, és meztelenül tapicskoltam a fürdőszobába, egy gyors letusolásra. Farkam úgy állt, mintha valami oka volna erre, és pillanatokon belül kiköpte a feleslegét, ahogy tusfürdővel bekentem.

Feszültségem alig oldódott, inkább érthetetlen módon fokozódott, padig magam sem tudtam, mire számítok. Visszaballagtam a szobámba, és végigpásztázva a tízemeletest, megállapítottam, hogy nem maradtam le semmiről sem, hacsak nem számoljuk be azt a néhány elsötétült ablakot, ahol eddig sem történt semmi.

Hallottam a liftajtót csapódni, és nyílt a lakás bejárata. Megérkeztek a nővéremék.

Magamra kaptam az alsót, és hamar hasra terültem az ágyon. Ha valaki megkérdezi, nem tudtam volna megmagyarázni, hogy mire gondoltam, vagy miért játszottam meg az alvót, ahogy annak sem volt sok értelme, hogy a fél fenekemről lazán lehúztam a gatyát..

Fruzsi és Hajni felkapcsolgattak minden lámpát – az enyém kivételével –, és jöttek-mentek a lakásban, néha suttogást hallottam, máskor visszafogott kacagást, de egész mondatok is megütötték a felül lévő fülemet:

– Mert te igen? – nevetett a nővérem.

– Mit „én” és mit „igen”? – kérdezte Hajni olyan hangon, hogy abból bárki tudhatta, hogy ért mindent, csak időt húz.

– Te lecumiztad volna? – türelmetlenkedett Fruzsi.

– Menet közben biztos nem, de amikor megérkeztünk… talán. Elég kihalt a parkoló. De azt hittem, hogy azért ültél előre!

– Azért ültem, mert azt a két ajtót nyitotta ki…

– Mint egy lovag…!

– A lovagok nem hinném, hogy egyből simogatták a hercegnő combját.

– Csak simi? Azt hittem, be is nyúlt, oda se mertem nézni!

– A térdem érdekelte. – Fruzsi biztos megmutatta, hogy merrefelé járt a sofőr keze, aki ezek szerint hazahozta őket, mert két hosszú kacagás hallatszott a konyha felől.

– Nem sok hiányzott – jegyezte meg Hajni. – Talán, ha egy kilométerrel tovább kell még menni, megtesz azt a 2 centit is…! És te? Megfogtad?

– Hülye vagy? Láthattad, hogy nem.

– Nehogy azt mondd, hogy én zavartalak!? Tőlem aztán nyugodtan elővehetted volna.

– Nem akartam.

– Jólesett volna neki.

– Meghiszem. Te pedig felhívhattad volna, arra várt.

– Haha… Ha fel akartad hozni, akkor miért pislogtál fel az ablakra, megjegyzem nem is erre, hanem másikra? És miért emlegetted, hogy a szüleink biztos nem bírnak elaludni, annyira izgulnak miattunk?

A nővérem ezúttal a fürdőszobából szólalt meg:

– Jó szöveg volt, nővérkém. Nem?

– Igen, kishúgom!

– Az igazi tesóm meg alszik?

Csend lett. Eddig eszébe sem jutottam? Nekem is lettek volna kérdéseim, de jobbnak láttam tovább játszani az alvót. Gondoltam, most az következik, hogy Fruzsina benéz a nyitott ajtón, megállapítja, hogy megvagyok, és ezzel le is tudja a testvéri aggódást.

Nem így történt.

Hallottam a neszt, és égő arcom érzékelte a nyájéji panellevegő moccanását, majd a látogató ki is ment a szobából:

– Jó segge van az öcsikédnek! – súgta az ajtóm előtt.

Hajni! Ő járt bent az előbb!

– Pucér? – Nővérem hangjából elég csekélyke érdeklődés csendült ki, inkább csak kijelentette.

– Félig rajta van az alsója…

Mennyivel szimpatikusabbnak találtam Hajni izgatott suttogását!

– Biztos játszadozott a fütyijével elalvás előtt.

– Hason fekszik…

Folytatása következik!