2016. június 10., péntek

Tízemeletes ház 8. rész - A közös kukkolás dupla élvezet

Előzmény: Tízemeletes ház 1. rész
Közvetlen előzmény: Tízemeletes ház 7. rész

Írta: Marokfegyver

***********************************************************

Jelentősen tompította az érzékszerveimet, hogy Hajni mellei a vállamhoz értek, ám szorgos kisdiákként igyekeztem követni a szomszédos ház lakóiról tartott bemutatóját. Akadtak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy el sem látok a szemközti tízemeletesig, mert a lány illata ópiumként telepedett rám, és előbb bírtam volna repülni, mint megérteni, hogy azok a nagyon fényes ablakok miért nem számítanak.
Ott nem lakik senki? – kockáztattam meg egy kérdést, csak azért, hogy végre megszólaljak.
Ezen jót nevetett, és a kezével meg a másik vállamra támaszkodott:
Azok a lépcsőház fényei… haha.. Azért nem látsz bútorokat.
Amelyikek sötétek, azok meg alszanak – jegyeztem meg.
Vagy nem. Onnan nézve a mi konyhaablakunk is sötétnek tűnik, pedig egyáltalán nem alszunk.
Lehet, hogy onnan meg minket kukkolnak? – kapcsoltam.
Na, ja. Ha előveszed a fütyidet, megtapsolnak.
Nem tudtam pontosan, hogy mi a humor és mit mond komolyan.
Te is szeretsz kukkolni? – kérdeztem, mert szakértőként viselkedett.
Itt szoktam ülni, ahol most te – válaszolta, és olyan közel bújt hozzám, mintha nem az ablakon leskelődnénk kifelé, hanem egy keskeny résen.
Ideenged-je-lek? – Már a szó felénél megbántam, hogy ilyesmi eszembe jutott, mert nem szívesen mondtam volna le a közelségéről. Bár… ha én állnék így őmögötte, megsimogatnám a haját, a nyakát, a vállát, a hátát… benyúlnék a pólója alá…
Á, dehogyis!
Mit szoktál látni? Úgy értem, azon fölül, hogy rendben hazaérkezett-e minden lakó a munkából.
Nem ülök ám itt mindig! Napi 10 perc, esetleg még később is 5 perc. Ami ezen túl történik, az nincs is.
Jólesett a vállamnak a puha, mégis feszes cici masszírozása. Gondolkoztam is veszettül, hogy mivel lehetne még maradásra bírni, nehogy hirtelen meggondolja magát:
Elmesélsz valamit, amit láttál? Persze, csak akkor, ha nem túl intim…
Nem túl intim? Szóval szeretnél valami zaftos sztorit?
Akármit.
Mindent nem lehet látni, mert nem az ablaknak játszanak. Sok múlik a fantáziádon. De a nyár jó ebből a szempontból, mert nem húzzák el a függönyöket, nem eresztik le a redőnyt, sőt kinyitják az ablakokat.
És? – sürgettem.
Mit és? – szorította meg a vállamat. – Valamit elkezdenek a szemed előtt, de kivonulnak a látókörödből, vagy eszükbe jut, mondjuk, ez elég ritkán fordul elő, hogy félútnál lekapcsolják a villanyt.
Oké, ezt értem.
Helyes.
De mit szoktál látni?
Mindenfélét. A negyedikről egyszer, veszekedés közben valaki kidobta a távirányítót, aztán mind a ketten lementek keresni, de nem találták, és megint összevesztek.
Hova lett?
Mit tudom én? Fennakadt a lombban?
És mi történt még?
Nem vagy te túl kíváncsi?
Túl kicsit…
Na jó, van olyan pasi, aki meztelenül jön-megy a lakásban, de gondolom jobban érdekel, hogy van ilyen csaj is, meg néha egy egész család is. Ezek megjönnek a színházból, vagy ki tudja, honnét, ledobálják a ruháikat, és attól kezdve meztelenül zajlik az életük.
Melyik ablak? – kérdeztem mohón.
Hm. Szemközt a legszélén, de nem sokat látsz belőle, mert közben elrohangálnak más helyiségekbe is, nem gondolnak a szegény kukkolóra.
Közben elfeledkeztem a vacsorámról, csak szorítottam a villát, és meresztgettem a szemem a tízemeletes felé. Hajni szóvá is tette:
Mit nem eszel? Fru főzte?
Nem tudom, mi lehet, csak megmelegítettem… – Örömmel érzékeltem, hogy Hajni cicijei rezegnek a kacagástól. – De nem ő főzte, hanem hozta.
Vakvacsi – állapította meg –, dobozba-macska.
Mi volt az eddigi legérdekesebb kukkulásod? – terelgettem visszafelé a beszélgetést.
A legesleg…? Várj csak! – Gondolkodás közben felemelkedett, és nem is ereszkedett már vissza a vállamra. Megállt egy lépésre tőlem, a pulthoz támaszkodva kifelé nézett. – Nem tudtam, hogy mi lesz belőle, mert a copfos csajszi bugyiban rohangált, és hirtelen felvett egy köntöst. Beengedett egy pasit, és pontosan az ablakkal szemben csókolóztak, közben hullottak lefelé a ruhák. Aztán majdnem meztelenül, a csajszin még megmaradt a bugyi, leültek a kanapéra, ami meg éppen az ablak alatt van, úgyhogy csak a fejüket láttam, és sokáig beszélgettek.
Csak? – reklamáltam.
Jó sokáig. A csajszi közben a fejetetejére kulcsolta a kezét, amiből látszott, hogy tényleg csak beszélgettek. Legalább 5 percig, mert közben teát főztem és elmosogattam. Később, mondjuk a 6. percben jött egy újabb pasi is, és nem ment ki a szobából, de úgy helyezkedett, hogy nem láthattam, emezek meg nekikezdtek. Tudod?! Hol az egyikük feje tűnt el, hol a másiké.
És a harmadik?
Mondom, hogy nem láttam már utána, de biztos, hogy nem ment ki.
Hm.
Ilyenkor már a fantáziádra kell hagyatkoznod, mert nem láthatsz mindent, kivéve, ha odamész és becsöngetsz: „Hello, innen a szemközti házból jöttem megérdeklődni, hogy mi folyik itt!” – Ezzel Hajni magamra hagyott.

Megvonta a vállam, azt, amire eddig a mellével támaszkodott, és elgondolkozva lapátoltam magamba a kihűlt vacsorát.
Közben le nem vettem volna a tekintetemet a tízemeletesről. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]