A francia lány 2. rész

Előzmény: A francia lány 1. rész


Írta: rascatooor
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 26.

*********************************************************************

Nem kellett sokat vacilálnom azon, hogy melyik ruhámat vegyem fel. Nem csomagoltam be sok mindent az európai körutamra és az egyetlen megmaradt lehetőségem egy minimalista fehér selyemruha volt, amit pár napja szereztem be. Az anyag hűsítően simult a bőrömhöz, engem pedig még most is meglepett, hogy valaha is eszembe jutott megvenni valamit, ami ennyire sokat engedett kivillanni a testemből.

Eltöltöttem némi időt a frizurám rendberakásával és feltettem egy kevés sminket, még mielőtt a csengő megszólalt volna. Ahogy számítottam rá, Chloe volt az egy rikító vörös szűk koktélruhában, ami tökéletesen passzolt a rúzsához és szőke hajához, amit az egyik válla felett vetett át. Egyszerűen lélegzetelállító volt.

- Helló! – mosolygott rám kislányos izgalommal. – Készen állsz a bulira?

Fogtunk egy taxit és Costa del Sol milliárdos negyede, Puerto Banus felé indultunk. Sétáltunk egy kicsit az öböl környékén, beszélgettünk és megcsodáltuk a privát jachtokat. Mint kiderült, Chloe nyelvszakra járt az egyetemen, ami a tréfái szerint az egyetlen magyarázata volt kiváló nyelvtudásának.

Bezsebeltünk számtalan elismerő pillantást a járó-kelőktől… Pontosabban, az igazat megvallva, Chloe zsebelt be. Én se tudtam levenni róla a tekintetemet, mióta csak elindultunk. Lenyűgözött a belőle áradó vonzerő és magabiztosság. Kissé fölém magasodott a tűsarkújában, amiben viszont léptei továbbra is könnyedek, légiesek és elegánsak voltak. Mintha csak egy divatbemutató kifutóján lépkedne.

Bár továbbra is kedvesen viselkedett velem, sokkal mesterkéltebb volt, mint az a vidám lány, akinek először megismertem. Visszafogott mosolya a Mona Lisára emlékeztetett, ahogy figyelmesen hallgatta az utazásaim történetét. Volt valami fennkölt és előkelő a viselkedésében.

- Szóval művész vagy? Festesz vagy inkább rajzolsz…?

- Jobban szeretek rajzolni. Grafikusként viszont a munkám java részét számítógép előtt töltöm – vontam vállat.

- Ó! Megmutatsz majd párat a munkáidból? – kérlelt. Meleg barna szemei szinte hipnotizáltak.

- Majd valamikor – ígértem meg óvatosan.

Chloe egy elegáns klub felé vezetett. Legnagyobb meglepetésemre teketóriázás nélkül elsétált velem a bejáratnál álló sor mellett. Könnyedén üdvözölte a kidobót, aki szó nélkül beengedett minket.

A hely meglepően tágas volt. A sötét faburkolatot vörös lámpák fénye vonta lágy derengésbe. Magas fák terpeszkedtek mindenfelé, a tiszta Costa del Sol-i éjszakai égbolt csillagai pedig barátságosan ragyogtak le ránk az üvegtetőn keresztül.

Mindketten szereztünk magunknak pezsgőt, ami a ház termékének bizonyult. Mire észbe kaptam, Chloe-val már a tánctéren voltunk és a testünket ráztuk az elektromos zenére.

Csodálatosan táncolt. Nem csak olyan vad hevülettel riszálta magát, amihez hozzászoktam. Sokkal inkább ugyanazzal az elegáns és csábító sármmal ringatta a tagjait, ami eddig is áradt belőle. Mint egy modern Salome. Könnyedén el tudtam képzelni, hogy nincs olyan fej a világon, amit ne hozna el neki az ember ezüsttálcán.

Szerencsétlenkedve igyekeztem utánozni mozdulatait, azonban valószínűleg feleannyira sem nyújtottam lenyűgöző látványt, mint ő. Hamarosan azonban elértem azt a mámorító állapotot, amikor az ember már nincs is tudatában a mozgásának. Teljesen elvesztem a zenében és Chloe mozdulatainak csodás látványában.

Talán túl sokat ittam azon az estén, úgyhogy az emlékeim hiányosak. Később Chloe is elmondta, ő sem emlékszik sokkal többre. Az azonban biztos, hogy végül fogtunk egy taxit valamikor hajnalban, ami biztonságban hazavitt minket.

Ami pedig még zavarba ejtőbb, amikor végül elértem ideiglenes szállásom kényelmét, azonnal ki is dőltem. Álmaim pedig csak az együtt töltött éjszaka körül keringtek.

Könnyedén összekeverhettem volna az álmaimat a valósággal, ha egyébként nem lett volna idegen tőlem az ilyen túlfűtöttség. Álmaimban a kezem Chloe derekára siklott és magamhoz vontam őt. Olyan valóságos volt az egész, hogy tisztán éreztem, ahogy érzéki mellkasa a melleimhez simul. Gyönyörű szemeinek tekintete találkozott az enyéimével és tovaűzött belőlem minden kétséget, ahogy ajkaimat végül az övéihez nyomtam.

Nedvességben úszó ágyékkal ébredtem. Vajon el is élveztem álmomban? A nap már magasan járt, én pedig néma hálát rebegtem, hogy a másnaposság java részét is átaludtam.

A nap nagy részében nem láttam Chloe-t. Az átmulatott éjszaka valószínűleg alaposan kiütötte, úgyhogy nem akartam megzavarni.

Ehelyett inkább tettem egy sétát a strandon. Kibéreltem egy napozóágyat és igyekeztem felfrissíteni magam némi úszással és rajzolgatással a délután folyamán. De akárhogy is próbálkoztam ellazulni a strand kellemes zsibongásában, a ceruzám végül mindig Chloe testének nagyon is ismerős vonalait rajzolta ki. Rákényszerítettem magam, hogy befejezzek néhány egyéb portrét és rajzot, de a gondolataim végig csak Chloe körül jártak. Mire elhagytam a strandot, már öt vázlatot készítettem újdonsült múzsámról, de egyik se érhetett még csak a szépségének közelébe sem.

Attól a naptól kezdve sokkal kevésbé éreztem magányosnak magamat. Az időnk java részét együtt töltöttük, vagy a strandon, vagy vásárolgatással. Néha elcsipegettünk némi tapas-t is a különböző cervecerias-ban is. Majd nem minden második napon elmentünk bulizni is. Mindegyik éjszaka legalább olyan mesés volt, mint az első. Nem tartott sokáig ráébrednem, hogy talán beleszerettem Chloe-ba.

Egyik nap a korai órákban, amikor visszatértünk az átbulizott éjszaka után, azon kaptam magam, hogy ujjaim a combjaim között kalandoztak. Magam elé képzeltem, ahogy Chloe gyönyörű teste az enyémhez simul, melleink egymáshoz préselődnek, ajkai pedig vadul falják az enyémeket. Álmomban az ő keze volt az enyém helyén, kényeztetve csiklómat a hüvelykujjával, többi ujja pedig a barlangomba siklott. Számtalan hullámban éltem át a gyönyört erre az élményre.

Összezavarodtam, hogy el kellene-e mondanom Chloe-nak, mit érzek. Sose vonzódtam még ennyire egy másik nőhöz. Még csak nem is randiztam eggyel sem. Bár meglehetősen közel kerültünk már egymáshoz, féltem, hogy ez a barátságunk végét jelentené.

Diana Korkunova alias Vanessza

Valahányszor valamelyik klubban táncoltunk és italoztunk, valaki rámozdult Chloe-ra. Az egyik fickó volt annyira nagyképű, hogy még egy ménage-a-trois-t is felajánljob. Chloe azonban minden egyes alkalommal udvarias távolságtartással szerelte le őket. Ettől pedig csak még tovább nőtt a szememben, ugyanakkor még tovább növelve a reményt, hogy az álmaim talán valóra válhatnak.

Az egyik rövidre sikeredett partiéjszaka utáni reggel felvetette, hogy készíthetnénk magunknak palacsintát. Nem volt könnyű juharszirupot találnom, de köszönhetően a hely felkapottságának, végül találtam néhány megfelelő boltot. Chloe közben szerzett epret, porcukra pedig volt a lakásán.

Azzal fogadtam, hogy érezze otthon magát. Kissé kényelmetlen volt, hogy a lakásomban annak ellenére is komplett káosz uralkodott, hogy előző nap takarítottam ki a látogatására készülve. Nem mintha nem járt volna még ott, amikor egy-egy estén várakoznia kellett, amíg végzek a sminkemmel, azonban ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy lenyűgözzem őt.

- Csodás az illata. Biztos vagy benne, hogy nem kell segítség – ajánlkozott, miközben megfordítottam egy palacsintát.

- Nem. Semmi szükség rá. Amúgy sincs vele túl sok munka. Egyébként is, mindjárt kész vagyok. Biztos, hogy nem akarsz addig hozzá látni?

- Hmm – morogta Chloe. – Éhes vagyok, de szeretnék együtt hozzákezdeni. Tudok várni.

- Ha gondolod, addig megteríthetsz. Szívesebben mennél ki a teraszra?

Chloe lelkesen segített, miután pedig elláttam a megfelelő instrukciókkal, hozzá is látott, hogy könnyed mozdulatokkal a helyére rakjon mindent a teraszon. Mosolyogva dicsértem meg magamban a zsenialitásomat. Hogy is csábíthatnám el őt könnyebben, mint a gyomrán keresztül? Elvégre a nők és a férfiak ebben nem is különböznek annyira.

Amikor az utolsó aranybarnára sült palacsintát is a tányérra helyeztem és előkészültem, hogy kivigyem az egészet a teraszra, meglepetésemre a kanapén találtam Chloe-t. Nem is hallottam, mikor jött be. A kezében tartott valamit, amit először könyvnek néztem.

- Kész a palacsinta – jelentettem ki, azonban nem kaptam választ. Bármiben is merült el, teljesen lekötötte a figyelmét.

Közelebb léptem és teljesen elfehéredtem, amikor rájöttem, hogy az a bizonyos „könyv” az én vázlatfüzetem. Biztos kinn hagytam a teraszon előző este. Rémületemben olyan erősen megmarkoltam a tányért, hogy kész csoda, hogy nem tört darabokra. Chloe arckifejezése kiismerhetetlen volt. Lassan lapozgatott a sziluettjéről készült rajzok között oda-vissza. Kétségtelen, hogy felismerte, mit ábrázolnak.

Mindketten csöndben maradtunk egy percre. Talán még egy órára is. Nem tudtam, mi lenne rosszabb. Ha dühös pillantásokat kapnék válaszként, vagy ha szó nélkül kisétálna az életemből. Mintha egy szakadék felé rohantam volna. Elkerülhetetlen volt a katasztrófa. Nem volt más lehetőség, csak csendben állni.

- Nessa, ezek… csodálatosak – mondta ki végül halkan. Teljesen ledöbbentnek látszott.

Remegő kézzel tettem le a palacsintákkal teli tányért a konyhapultra, de képtelen voltam közelebb lépni.

- Hogyhogy nem mutattad meg ezt nekem soha? – fordította felém csokoládébarna szemeit. Olyan esetlennek tűnt, ahogy elkerekedő szemekkel ült ott, mint aki mindjárt elsírja magát.

- Én… - próbálkoztam, de a szavak nem álltak össze. Nagyon szégyelltem magam.

- De nem hiszem, hogy ezek teljesen helyesek – mondta, miközben becsukta a vázlatfüzetemet.

Felállt, én pedig alig voltam képes a szemébe nézni, ahogy átnyújtotta nekem a noteszt.

- Igazad van – motyogtam. – Nagyon sajnálom…

- Semmi gond. Még kijavíthatjuk.

Zavartan összevontam a szemöldökömet és felemeltem a fejem, hogy szembe találjam magam széles mosolyával. Kijavítani? Mit? Hogyan?

Valószínűleg szórakoztató lehetett az arckifejezésem, mivel majdnem nevetésben tört ki. Végül azonban erőt vett magán.

- Szeretném, ha lerajzolnál.

Anélkül, hogy még egy szót szólt volna, áthúzta fekete topját a fején és a padlóra ejtette. Hamarosan tengerészkék sortja is követte az előbbi ruhadarabot, mielőtt pedig észbe kaphattam volna, ismét teljesen meztelenül állt ott előttem, a nappalim kellős közepén.

Folytatása következik!