2017. szeptember 15., péntek

Dalma vad álma 1. rész - Ablakbabák

Írta: Marokfegyver

Fénylő ujjait beakasztva a redőny réseibe, a Nap csíkokat rajzolt a szemközti falra. Vízszintesen sütött, mintha többé nem akarna megmártózni a látóhatár hideg kékjében.
Dalma szétnyitotta a vékony köntöst, meglöbözgette a testén, és élvezte, ahogy megmoccan a levegő az apró szobában.
Punciszag lett! – hallotta valahonnan az emlékek századik fiókjából barátnője, Linda nyafogását, aki soha ki nem hagyott volna egy ilyen megjegyzést.
Újra összehúzta a köntöst, s még meg is kötötte:
Nesze! Nincs már a punciszag! Azt a kicsit meg szívd be nyugodtan! – válaszolta volna Dalma.
Ha lett volna kinek.
Eligazgatta a mellén, nehogy meglazuljon a szorítás, majd szomjas csikordulással felrántotta a redőnyt, és szélesre tárta az ablakot.
A sűrű levegő úgy csapott az arcába, mintha egésznap izzó üstben forralták volna.
Derekáig felemelve a selymes köntöst, megint várta barátnője szokásos reagálását a múltból:
Punciszag lett!
Lélegezz mélyeket!
Régen sokat szórakoztak ilyennel. Deréktól lefelé csak egy bugyit viseltek, felül pedig, amit az utca felé mutattak, rendesen felöltöztek. Ártatlanul illegtek-billegtek, vagy csak néztek kifelé. A járókelők nem sejtették, hogy ami az ablakban látszik, az csak a kirakat, és a lányok minden egyes pillantásba beleborzongnak.
Később lekerültek a bugyik is, és Dalma meg Linda boldogan szóba elegyedett bárkivel az ablakon keresztül, akiben akadt elég bátorság, hogy megálljon.
Többen, mintha megérezték volna, hogy a két lány a fal takarásában pucér, és merőn bámulták az évszázados, kopott falat. Linda ilyenkor észrevétlenül megsimította a punciját, és a tenyerét felfelé fordítva, a párkányra téve késztette Dalmát kacagásra, miközben az utcán ácsorgó ismerős nem értette a szertelen vidámság okát.
Hihetetlenül izgalmas játék lett belőle, és alig vártál, hogy újra kiállhassanak a kisváros viszonylag forgalmas utcája régi házának ablakába. Olyanok voltak, akár a kártyafigurák, csak deréktól felfelé látszódtak.

Egyetlen egyszer buktak csak le, s akkor sem az utca irányában.
Mi lesz most? – húzta össze a szemét Linda, amikor Dalma húga benyitott, a szája elé kapta az öklét, majd kirohant a szobából.
Mért nem kopogott? – vonta meg a vállát Dalma, de látszott a homlokán, hogy ő is végiggondolja az eshetőségeket. – Látott valamit?
Mindent! – sűrítette egyetlen kétségbeesett szóba Linda az összes aggályát.
Az elég… – mosolygott Dalma kényszeredetten. – Dorkaaa! – süvöltött bele a ház csendjébe.
Mit akarsz? – kérdezte a barátnője.
Megbeszélem vele, hogy nem látott semmit… Dooorka!
Linda kezdett megnyugodni, mert használható ötletnek tartotta a megbeszélést: Talán lehet számítani Dorka megértésére és diszkréciójára, még ha annyira gyerek is hozzájuk képest.
Még szerencse, hogy nem fiútesód van… – jegyezte meg.
Miért? Az öcséddel nem tudnánk lerendezni egy ilyet?
Linda beleborzongott:
Kezdjük ott, hogy az öcsém nem rohant volna ki.
Nocsak!
Leülne mögénk, és lazán előadná, hogy ne is törődjünk vele, ő csak pihen egy kicsit…
És lesni akarná a puncinkat?
Naná!
A tiedet látta már?
Látta.
Mutattad?
Linda a mennyezetre pislogott, mint aki keresi az emlékképeket, de válaszolni már nem maradt ideje, mert Dalma húga jelent meg az ajtóban.
Na, mi van? – nézett rájuk kihívóan Dorka.
Te nem tudsz kopogni?
Te hívtál, de akár el is mehetek…
Ülj le a picike seggedre!
A bugyit és is levegyem?
Dorka annyi pimaszságot zsúfolt a kérdésbe, hogy Linda már szinte látta, ahogy a testvérek mindjárt egymásnak esnek. De nem, csak gyilkos pillantásokkal méregették egymást: Dalma meztelen fenekével az ablakpárkánynak támaszkodva, Dorka pedig menekülésre készen az ágy szélén.
Linda kísértésbe esett, hogy egyetlen karnyújtással megkaparintsa a bugyiját, és legalább ő kivonja magát a feszültségből, de ehhez el kellett volna venni a szemérmét takaró kezek egyikét, az élénkpiros tanga felhúzásához meg mindkettőt.
Sokáig senki sem szólalt meg. Mintha a gondolatok lihegve birkóznának, és hirtelen jelentkezik majd a győztes a kupáért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]