SOS-program 3. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: SOS-program 1. rész
Közvetlen előzmény: SOS-program 2. rész

******************************************************************

– Megkérdezhettem volna az árakat. – Béla az utcanévtáblákat olvasgatva, lépésben gurult kifelé a városból. – Ez lesz az! – Szinte biztosra vehette, hogy megérkezett, amikor már csak egyetlen utca maradt, azon túl gyártelep, lovarda, pusztaság.

Keresztutcának tűnt, ám balra üres, elhanyagolt telkek sorakoztak, jobbra sok egyforma kertes ház, legtöbbjük kis alapterületre felhúzott, kétszintes.

Balra fordult, és már nyúlt az anyósülésen heverő telefonért, amikor rájött, hogy felesleges megkérdezni a pontos címet: Csak egy értékelhető házikó állt azon a szakaszon, meg néhány épület alapja, sóder- és homokkupacok jelezték, hogy errefelé fog terjeszkedni a város.

Az egyetlen házból éppen kilépett egy koma, ruganyos léptekkel ment a várakozó autóhoz, közben belerúgott néhány megkésett, novemberi pitypangba. Béla megvárta, amíg kikanyarodik, és odaállt a helyére. Megpróbált hasonló könnyed járást erőltetni magára, miközben tele volt feszültséggel.

Minden redőny leeresztve, még egy rés sem maradt mutatóban a fehér műanyaglapocskák között. Mintha a ház tulajdonosai éppen hosszabb sítúra miatt magára hagyták volna. Csengő sehol.

– Pontosan 10 perc... – pillantott a telefon kijelzőjére, és megcsörgette az 1 hete sikeresen megfejtett számkombinációt.

A következő pillanatban valahol bent egy ajtó csapódott, léptek hallatszottak, majd kattant a zár, és kitárult a sárgás-barna fémkapu.

– Gyere hamar, mert megfagyok! – szólalt meg egy hang, és a lány az utca felől fedezékben maradva becsapta a kaput, elfordította a kulcsot, és már szökkent is fel a 3 lépcsúfokon. Fehér törölköző takarta melltől fenékig, hosszú barna haja copfban ringatózott.

Béla kissé megilletődötten kullogott utána, mintha valami szégyenletes dolog elkövetésére készülődne.

– Tedd le a cipőd, légyszi’! – szólt rá a lány, és ő is kilépett a papucsából.

A tágas előszoba-nappali, amerikai-típusú helyiség márványszerű padlózata kellemesen langyos volt. Az egyik sarokban bár- és konyhapult, a bejárati ajtó közelében kényelmes kanapé a bekapcsolva hagyott, hatalmas tévé előtt, amarrébb néhány nyitott ajtó, az egyiken éppen kilépett egy törölközőbe bugyolált – emennél egy kicsivel vékonyabb – lány, hogy azonnal el is tűnjön a szomszédos helyiségben.

– Ide megyünk. Jó?

Béla nem tudott mit válaszolni, követte emezt a törölközős, meztelen talpain puhán lépkedő leányzót.

Benn, a műkandalló párkányán csak két illatmécses világított.

– Kérsz fényt? – kérdezte a csajszi, és válaszra sem várva, felkapcsolta a négyágú, giccses, sárgaréz csillárt. – Levetkőzöl?

Csupa egyszerű kérdés, a férfit mégis váratlanul érték. Mivel a fehér törölköző magas íven repült a franciaágy két oldalán strázsáló műbőr fotelek egyikébe, ő is levetkőzött. Közben a türelmesen várakozó lányt nézte: A sötét szemekre csak egy pillantást vetett, de végig magán érezte őket, inkább a zárt, keskeny réssel ismerkedett a lábak találkozási pontjában, és a feszes, szabályos gömböket formáló melleket csodálta. Megjött a hangja:

– Mindjárt megfogom.

– Csak nyugodtan! – válaszolta a lány, és közelebb lépett. Miközben a férfi még az alsójával hadakozott fél lábon egyensúlyozva, ő gyengéden megfogta a félkemény falloszt. – Mit csináljak én veled? – kérdezte lefelé nézve.

A megszólított testrész azonnal reagált: acélossá keményedett.

Béla hátrafelé pislogott, mert az ajtó nyitva maradt, ám a lány a franciaágyig húzta:

– Hogy szereted? Állva, fekve, alulról, fölülről…?

– Mindet.

– Annyit nem bírsz ki. Melyikkel kezdjük?

– Megmutatod a pinádat?

– Természetesen. – A lány háttal feltérdelt az ágyon, és a felsőtestével leereszkedett: – Így jó lesz?

Béla lehajolt, ujjait végigvezette a keskeny résen, majd két ujjával széthúzta a párnácskákat. – Inkább dugni akarsz? Vagy maradjunk a szopinál?

– Ezt is, azt is…

A lány felült és odacsúszott a férfi elé:

– Nem fog beleférni az SOS-be, és valamit már el kellene kezdeni. – Kezébe vette a falloszt, és lassan bevezette a szájába.

Béla úgy érezte, hogy abban a pillanatban elolvad, és a világ szégyenére egyetlen percig sem fog tartani a fizetett szex. Nem szívesen jött volna ki a szabadlevegőre, de úgy gondolta, hogy nem kellene megállapodni az orális szexnél.

Megsimogatta, majd megfogta a lány fejét, és kihúzta a falloszát.

– Dugjunk! – nyögte erőtlenül.

– Nem fog beleférni, de megpróbálhatjuk. – A közelebbi éjjeliszekrény fiókját kihúzva, elővett egy narancssárga csomagolású óvszert és néhány papírzsepit.

– Fontos a koton?

– Fontos – hagyta rá a lány, és gyakorlott mozdulattal lehajtotta a gumit. – Feküdj le, majd meglovagollak!

– Utána meg hátulról, mert nézni szeretnélek.

– Így is látsz – mondta a lány, és egy párnát húzott a férfi feje alá. Átvetette a lábát, és felnyársalta magát. Egy kis fészkelődés után ütemes mozgásba kezdett.

– Ne siess, mindjárt kész vagyok!

– Miért mondod ilyen panaszosan? Nem azért jöttél?

– De ilyen gyorsan?!

– Ha maradunk a szopinál, már régen a számba élveztél volna.

– Jaj! Állj meg, kérlek!

– Nem tehetem, mert azért fizetsz, hogy megcsináljam neked… Különben is SOS-t kértél, hát tessék!

– Akkor legalább a végére egy szopást…

– Lehet. – A lány felemelkedett, lehúzta a gumit és az egyik zsepire tette. – Maradj, nyugodtan, így tudod nézni!

– Fordítva szeretném…

– Hatvankilencben? Úgy nem látod tőlem, a seggemtől.

– Úgy gondoltam, hogy lefekszel és föléd megyek. A szádat akarom…

– Dugni? Lehet. – Most a saját fejét támogatta ki a párnával, és hívta az értetlenül bámuló férfit: – Térdelj ide a vállamhoz, csak rá ne ülj a cicimre… ez az… hajolj előre egy kicsit, mert rossz szögben állsz… így… Nyomhatod!

A fallosz ugyanúgy csúszkált, mint imént a lány puncijában, és a férfi élvezte a látványt is. Azt csinálhat a lánnyal, amit csak akar… Oldalt pillantott, és nem akart hinni a szemének: az óra szerint még csupán 5 percet tartózkodott ebben a szobában! Gyorsan visszanézett, mert minden érzékszervével ki kall használni ezt a rövidke időt, amit az SOS- program jelent… amikor nem bírta tovább, és megtorpanva-megfeszülve kilőtte a nedveit. A lány nyelt egyet, megnyalta a kihúzódó fallosz bíborban játszó hegyét.

Béla átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten nyújtózkodva kászálódott le a franciaágyról.

– Na, elég gyors voltam? – vigyorgott.

Vége