Négyesben IV. rész - Párcsere 3. fejezet

Előzmény: Négyesben I. rész
Közvetlen előzmény: Négyesben IV. rész 2. fejezet

Írta: lizard_lix
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. október 7.

*********************************************************************

Amikor a pumpáló erő kifogyott Matt legnemesebb testrészéből, Jasmine még adott egy gyors csókot a hegyére, majd teljes testhosszában Matt-hez simult, hogy gyengéden szájon csókolja őt. A férfit hirtelen meglepetésként érte, hogy partnere nem nyelte le a nedveit és most lassan csordogáló patakként az ő szájába engedi.

Pár pillanat múlva Matt teste lassan elernyedt, torkát pedig halk sóhaj hagyta el.

- Azt hiszem, egyet kell értenem veled. Ez fantasztikus. Köszönöm. Azt se tudom, valaha magamhoz fogok-e térni ebből.

- Ó, nagyon is fogsz – kacagott Jasmine. – És ne aggódj, sort kerítünk mindenre, amire most nem maradt időnk… még.

Matt arca felragyogott.

- Istenem, kislány! El se tudom mondani, milyen boldog vagyok most. Amikor Jim mesélt rólad, teljesen magunkon kívül voltunk. Amikor szólt, hogy úton vagytok, ugráltunk örömünkben. Mióta pedig itt vagy… szóhoz sem jutok.

- Nem számít, hova fut ki ez az egész, én örülök, hogy megismerhettelek – tette még hozzá egy vágytól túlfűtött pillantást küldve Jasmine felé. – És te még csodálatosabb is vagy, mint ahogy képzeltem… Micsoda napkezdés!

Jasmine elvörösödött, ahogy viszonozta Matt pillantását.

- Én se tudom, hova fut majd ki ez az egész, de mindketten olyan nyitottak és szeretetteljesek vagytok felém! Megmutattátok egy olyan oldalamat, amit még én magam sem ismertem eddig. – Az ő szemében is csillapíthatatlan vágy csillogott, ahogy folytatta. – Szeretném folytatni. Felfedezni. Megérteni. Kiélvezni. Jim annyira türelmes volt velem, én pedig kissé zavarban érzem magam, hogy ennyi ideig kellett várakoznia miattam. Látva titeket tegnap, ahogy kényeztetitek egymást, látva az ő másik oldalát… - Jasmine hangosan felnevetett. – Azon gondolkozom, mennyi idő lehet, amíg teljesen megismerem őt, de ti Tarával biztos segítetek majd.

- Most viszont… - folytatta – szeretnék átmenni a szobájukba… A szobátokba? Kicsit zavaros még a helyzet. De szeretnék átmenni, közéjük vetni magamat és megcsókolni mindkettőjüket. Mehetünk?

Matt csak ült ott, teljesen letaglózva, de aztán bólintott és mosolyogva feltápászkodott, kinyújtva a kezét.

- Ahogy csak szeretnéd, kedvesem. – Azzal gyengéden szájon csókolta partnerét és finoman a fenekére ütött. – Oké, menjünk és nézzük meg, mit művelnek ők ketten!

Még mindig meztelenül lesiettek a lépcsőn a másik hálószobához, nevetgélve, mint a gyerekek. Egymásra néztek, bólintottak és nagy erőfeszítések árán lelassítottak mielőtt lenyomták volna az ajtó kilincsét. Arra léptek be a szobába, hogy két társukat az ágy szélén ülve találják, egyértelműen egy beszélgetés közepén, komoly tekintettel az arcukon. A helyzethez egyáltalán nem illően merevnek és… talán aggodalmasnak is tűntek.

Matt azonnal megértette, hogy miattuk aggódnak és amiatt, hogy hogy alakultak a dolgok. Egy másodpercnyi megbicsaklás után ismét visszatért önelégült mosolya.

- Anyu, Apu, sajnálom, hogy későn értem haza. Meg tudom magyarázni.

Egy szívdobbanásnyival tovább nyúlt a csend, amíg végül Jasmine-nek is leesett minden.

- Miattunk aggódtatok?

Tara és Jim feszült tekintete mindent elárult. Beletelt pár pillanatba, amíg Matt és Jasmine meztelenségének ténye eljutott a tudatukig.

A sötét hajú nő melléjük mászott az ágyra és összecsókolta őket. Amikor végül ismét lélegzethez jutott, hozzátette: - Sajnálom, hogy aggódnotok kellett miattunk… miattam. Át is jöhettetek volna. Matt épp a további oktatásommal volt elfoglalva. Egyértelműen jól haladunk – küldött egyhálás mosolyt a szőke férfi felé. – Semmi sem lehetne jobb. Jim, nagyon szeretlek. Matt, Tara, azt hiszem, titeket is nagyon szeretlek. Forog körülöttem a világ… minden olyan gyors! De most, mióta Matt-tel megláttuk a csillagokat, és ahogy itt aggodalmaskodtok, azt hiszem, jobb, ha mi megyünk és csinálunk valami reggelit, amíg ti kigyúrjátok egymásból az ideget. Csak csináljatok bármit, ami boldoggá tesz – kacsintott rájuk, majd adott még egy nagy csókot Tarának és Jimnek is, megragadta Matt kezét, még egyszer a barátjára kacsintott és ugyanolyan meztelenül, ahogy jött, kilibbent a szobából.

Tara és Jim még pár pillanatig szótlanul ült az ágy szélén miután becsukódott az ajtó.

- Oké… - kezdte Jim. - Most vagy kicserélték Jasmine-t egy jelmezes E.T-re, vagy Matt-tel kimostátok az agyát. Talán jobb is, ha nem akarom tudni. Csak szeretném, ha ez a kép róluk Matt-tel a hátralevő életem előképe lenne.

- Betársulhatok? – nevetett fel Tara. – Jasmine, frissen a szex után, ahogy bejön ide, hogy bocsánatot kérjen, amiért aggódnunk kellett miatta és bátorít, hogy teperjük le egymást miközben ő reggelit csinál… Egyértelműen meglepett engem is. De… váó! Most pontosan olyan, mintha egy lenne közülünk. És egyértelműen komolyan gondolta. És boldognak tűnik, hogy velünk lehet. Te jó szagú ég! Ez még működhet is.

- Reméljük is. Egek, olyan egy nagyszerű nő! – mélázott el Jim. Beletelt néhány másodpercbe, amíg felfigyelt Tara önelégült mosolyára. – Nos, ha jók akarunk lenni és kiérdemelni a reggelit, amit csinálnak nekünk, azt hiszem, jobb lesz úgy tenni, ahogy mondta.

A férfi tekintete Tara mosolygó arcára szegeződött és lassan végigmérte a testét. A nő tisztán láthatta a szeretetet és vágyat a tekintetében. Amikor a tekintetük ismét találkozott, a mosolyuk csak még szélesebb lett.

- Akkor, dugjunk! – jelentette ki a férfi, ajkaik pedig a következő pillanatban már össze is forrtak.

Galina Dubenenko alias Tara

Mintha egy gát szakadt volna át közöttük. Egy teljes évig kellett kibírniuk egymás nélkül, aggódva, hogy lesz-e valaha is lehetőségük újra együtt lenni. Aggódva, hogy vajon tényleg Jasmine lesz-e az igazi, mindannyiuknak, és persze aggódva, hogy ez a hét végig a tervek szerint alakul-e majd.

Ez mostanra már mind a hátuk mögött volt, anélkül, hogy bármi is eldöntötté vált volna. Abbahagyhatták az agyalást. Megtették, amit tehettek. Most már csak azon volt a sor, hogy várják a végkifejletet.

Testük úgy tapadt egymáshoz, mint két ruganyos köntösbe bújtatott mágnes, addig fészkelődve, amíg bőrük minden lehetséges négyzetcentimétere egymáshoz nem simult. Nem csak hogy csókolóztak, de szinte felfalták egymást. Jim farka szinte könyörgött a figyelemért, miközben szívverése ütemére lüktetett.

A hirtelen jött hevület Tarára is olyan erővel csapott le, mint partnerére. Amikor megérezte a vastag ujjak érintését szeméremtestén, nedvesség öntötte el a combjai közét. Ahogy egymáshoz simultak, Tara csiklója Jim kulcscsontjához dörzsölődött, miközben a férfi egyik ujja belé csusszant.

Mindketten nyöszörödtek és ütemesen mozgatták tagjaikat. Olyanok voltak, mint két egymás köré csavarodó kígyó. Az izzadtságuk szinte összetapasztotta őket. Ahogy pedig az izgatottságuk egyre csak növekedett, Jim növelte a tempót, ahogy mozgott Tara testében, ujját hamarosan felváltva hevesen lüktető férfiasságával.

Mindketten tudták, nem bírják már sokáig, de nekik így felelt meg. Az öröm úgy öntötte el a testüket, mint még soha korábban.

Egyszerre értek fel a csúcsra remegve és egymás szájába zihálva. Hevesen kapkodták a levegőt és közben mohón falták egymás ajkait.

- Váó! El se hiszem, hogy feladtuk ezt egy teljes évig – zihálta Tara.

- Én pedig azt nem hiszem el, hogy soha többé nem kell majd ismét. Nem is lehetnék ennél boldogabb.

- Tényleg. Fogalmam sincs, hogy találtál Jasmine-re, és ha az elgurult narancs története igaz, én már kezdek hinni a sorsban. Istenem… az a nő csodálatos! Egyszerűen el sem hiszem, hogy sosem csinált még ilyet korábban. Ennek ellenére pedig csak belevetette magát. Bízott bennünk és becsatlakozott. Úgy tűnik, tényleg ő az, akit kerestünk. Akire vágytunk. Azt gondolom, úgy hiszem, úgy remélem, teljesen egymásba zúgtunk. Mi négyen Jasmine-nel. Legalábbis velem ez a helyzet. Olyan csodálatos érzés!

- Tényleg így történt. A naranccsal, a végzettel és a vakszerencsével. És egyetértek, olyan ez, mint egy új kezdet.

- Látni téged és Jasmine-t… váó! Azt hittem, még a ház is le fog égni. Ahogy egymásra néztetek… mintha én sose lettem volna olyan boldog, mint ti együtt. Kicsit féltékeny is lettem. De így is hihetetlen, hogy mi tizenöt év alatt építettük ezt fel magunk között, neki pedig pár napja még fogalma sem volt az egészről, mégis a végén ő kért bocsánatot, hogy aggódnunk kellett miatta és ajánlotta fel, hogy reggelit készít, amíg mi kiengedjük a gőzt.

Tara mosolya még szélesebb lett.

- Ha már a reggeliről beszélünk, talán le kéne mennünk csatlakozni hozzájuk. A magam részéről én mindjárt éhen halok. Bár azt nem tudnám megmondani, hogy kajára éhezek-e vagy inkább Jasmine-re.

Jim is nevetésben tört ki és Tarával kisegítették egymást az ágyból, hogy aztán a fürdőszoba felé vegyék az irányt.

- Én azt javaslom, menjünk le meztelenül, de azért vigyünk magunkkal a biztonság kedvéért fehérneműt és egy pólót arra az esetre, ha ők már felöltöztek volna. De nekem ez egy pucérkodós napnak ígérkezik.

- Jól hangzik – mosolygott Tara.

Vidáman nevetgélve mentek le a konyhába, és amikor oda értek, ott találták Jasmine-t és Matt-et, amint az asztalnál ülve ejtőznek és beszélgetnek… továbbra is meztelenül. Jó reggelt kívántak egymásnak, majd megkerülték az asztalt, hogy mindannyian megölelhessék és megcsókolhassák egymást. Miután az érkezők is kitöltötték a kávéjukat és félredobták a szükségtelen ruhadarabjaikat, ők is leültek az asztalhoz.

Néhány pillanatig csend volt, miközben elfogyasztották az előkészített falatokat. Ott lógott a levegőben a „hogyan tovább?” kérdése.

Végül Jasmine törte meg a csendet. Boldog mosollyal az arcán körbepillantott az asztal körül.

- Ha bármelyikőtök is aggódna még miattam, ne tegyétek! Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ennyire boldog… Nos, talán akkor, amikor Jim felhívott az első találkozásunk után – mosolygott szeretetteljesen a férfira. – Ez annyira új volt és csodálatos! Semmihez sem hasonlítható, amit valaha is el tudtam volna képzelni. Úgy érzem, ide tartozom. Nem vagyok egyáltalán féltékeny. És szeretném megköszönni mindhármótoknak, hogy úgy gondoltátok, közétek illenék – hordozta körbe a tekintetét a jelenlévőkön.

Mielőtt bármelyiküknek is alkalma lett volna felkaparni a leesett állát a padlóról, Jasmine felállt és megkerülte az asztalt, ismét megölelve és megcsókolva mindenkit.

Végül mindannyiuknak mosoly ült ki az arcára és az ismét rájuk telepedő csendben elfogyasztották a reggelit, amit Jasmine és Matt előkészített számukra.

Folytatása következik!

Vége a IV. résznek!