Észrevétlen szerelem 6. rész

Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 5. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************

Aznap este, amikor már kitudja hanyadszor jártam meg az utat a fénymásolóig, visszatérve Diane-t az asztalom sarkán ülve találtam. Fél úton megtorpantam, és egy sor különböző dolog rohant át az agyamon, hogy aztán megpillantsam a kezében tartott, összetekert papírokat. Tervrajzok.

Sóhajtottam egy nagyot. Szóval tényleg terjeszkedni akar. Kibővíti az irodát és... megszabadul tőlem. Gyorsan összeszedtem magam, hátra feszítettem a vállaimat, és oda sétáltam az asztalhoz.

Rám mosolygott, amikor oda értem, én pedig válaszként szintén magamra erőltettem egy mosolyt.

– Jessica – kezdte –, bizonyára emlékszel, párszor beszéltünk arról, hogy kiterjesszük a mi kis vállalkozásunkat.

Bólintottam, nem bízva eléggé magamban, hogy válaszoljak.

– A miénket – nyögtem ki végül.

– Itt vannak a tervrajzok – tette le Diane a papírhengert az asztalra –, én pedig hamarosan elindulok, hogy találkozzak az építészünkkel... De előbb szerettem volna veled beszélni.

Ismét bólintottam.

– Értem. – A hangom elcsuklott.

Értetlenül nézett rám és összevonta a szemöldökét.

– Jessica, én... szeretnék magam mellé venni egy társat... talán kettőt, attól függően... nos, ez nem számít. – Elfordította a tekintetét. – Természetesen, ha két vagy három ügyvéd fog itt dolgozni, több segítségre lesz szükségünk.

– Természetesen.

Ismét felém fordult és értetlenül nézett az arcomra, én pedig visszabámultam rá. Talán azt várja, hogy könyörögjek az állásomért?

– Felveszünk pár új asszisztenst – folytatta – és talán néhány gyakornokot is. – Ismét elfordította a tekintetét. – Az idők során te itt amolyan mindenes lettél, de azt hiszem, ez a jövőben nem fog működni.

– Értem. – Már alig bírtam állni a lábamon.

Továbbra sem nézett rám.

– Szóval, szükségünk lesz néhány jogi asszisztensre – köszörülte meg a torkát. – Szétoszthatnánk az ügyfeleket. Talán az ügyük témája szerint. Úgyhogy... –Ismét megköszörülte a torkát és az asztalra bámult.

Már azt hittem, sosem mondja ki a lényeget.

– Szóval, ha egy másik partnert választanál, az érdeklődésednek megfelelően... én megértem – nézett rám. – Tiéd az első választás.

Értetlenül pislogtam. Próbáltam felfogni a szavait. Első választás? Micsoda?

Ismét rám bámult. Azok a kék szemek most sokkal bizonytalanabbak voltak, mint ahogy megszoktam.

– Úgy értem, szeretném, ha az asszisztensem maradnál. Mi... ööö... már megszoktuk egymást meg minden, de... nem akarlak gátolni a karriered építésében. Biztos nem akarsz örökké csak asszisztens maradni.

Először az elmúlt percekben... jó, talán az elmúlt hónapokban, egyáltalán nem értettem, miről van szó.

– Azt akarod... Azt akarod, hogy maradjak?

Most rajta volt a sor, hogy értetlenül pislogjon.

– Persze – válaszolta, mintha ez sosem lett volna kérdés. Majdnem leesett az állam. Most jöttem csak rá, mekkora idióta is voltam.

Három kérdés járt a fejemben. Hogy mondjak igent úgy, hogy ne tűnjek komplett idiótának; hogy fogjam fel, mekkora mázlista is vagyok; és hogy építsem vissza megtépázott méltóságomat.

– Azt hiszem, nagyon jó párost alkotunk – nyögtem ki végül. – Szeretném, ha ez így maradna.

Széles mosoly ült ki az arcára. Olyan őszinte mosoly, amit még sosem láttam tőle.

– Helyes. Ennek örülök. – Felkapta a tervrajzokat, majd felállt, és az irodája felé indult.

– Ó, amúgy... – fordult vissza.

Én is felé fordultam, rettegve, hogy még van valami, ami teljesen felborítja nehezen felépített képemet.

– Igen?

– Egy ügyfél keresett Londonból. Ott él, habár az üzlet ide köti. A távolság miatt nincs túl jó rálátása az ügyeire, és szeretne valakit, aki nyomon követi a jogi ügyleteket. – Végigfuttatta ujjait a haján. – Jó kihívásnak tűnik. A jövő héten Londonba utazom, hogy találkozzam vele. – Tekintete az enyémbe fúródott. – Ő fizet mindent, úgyhogy, talán örülnél, ha te is jöhetnél.

– Csodásan hangzik – válaszoltam azonnal. Elmémben ismét felidéződött az a kép kettőnkrő és egy ágyról.

Egy hotelszoba ágyáról.

***

– Ezt meg tudnám szokni – motyogta Diane a szomszéd asztalról, én pedig bólintottam, miközben a masszőrök folytatták rajtunk a munkájukat, hogy kiűzzék a hosszú repülőút görcseit az izmainkból. Mindketten egy-egy törülköző alatt feküdtünk, miközben a nyakunkat és a vállainkat masszírozták.

Amikor végeztek és távoztak, mindketten felültünk, magunk köré tekertük a törülközőt és kinyújtóztunk, élvezve a felfrissülést a repülőn ücsörgés után.

Diane felsóhajtott és körbenézett a hotelszobában. Az én szobámban voltunk, mert itt volt megfelelő asztal és berendezés a munkánkhoz. Diane szobája kisebb volt, és mivel én végeztem a több papírmunkát, logikus volt ez az osztozkodás. Ugyanakkor az én terveimnek is megfelelt. A masszázs is az én javaslatom volt.

– Mit gondolsz róla? – kérdezte Diane az új ügyfelünkre utalva, akivel már közvetlenül a megérkezésünk után találkoztunk. Már itt várt minket a hotelben, kíváncsian várva, kivel fog együtt dolgozni. Diane-t azonnal lenyűgözte. Habár nem volt túl értelmes figura, el lehetett viselni.

– Hm... Érdekes jelenség – válaszoltam tisztelettudóan, és elkezdtem kipakolni, miközben Diane eltűnt a fürdőszobában.

Kacagva tért vissza.

– Sötét, mint az éjszaka. De ez nekünk csak jó.

Én is felnevettem, és nem tudtam megállni, hogy pakolás közben ne vessek egy-két pillantást hosszú, formás lábaira, amik kikandikáltak a törülköző alól. Ismét képek öntötték el az agyam.

– Amúgy, köszönöm a masszázst.

– Számomra volt öröm – mosolygott. – De bármi mást is kifizet nekünk, szóval, miért ne élvezzük?

Bólintottam, majd elfordítottam a tekintetem.

– Diane – szólaltam meg ismét, ő pedig kérdőn nézett rám.

– Sajnálom, hogy... nem volt alkalmam segíteni ráhangolódni a megbeszélésre.

Meglepetten pislogott.

– Ö... igen. Semmi gond. Ez igazából nem is volt megbeszélés. Csak szeretett volna bemutatkozni. – Igyekezett udvarias hangot megütni, mint amikor diktált, vagy a fontosabb napirendi pontokat gyüjtötte össze.

– Akkor is – válaszoltam halkan, ismét elfordítva a tekintetem. – Ha a masszázs nem lazított el eléggé... érted. – Az után a sok órás repülőút után szerettem volna én is segíteni neki ellazulni.

– Ez... jogos – válaszolta.

Felemeltem a fejem, és tekintetünk találkozott.

– De ma már nem lesz több megbeszélésem – folytatta.

Bólintottam, összepréselve az ajkaimat, próbálva nyugalmat erőltetni a hangomba.

– Igen, nos... így van. Csak megjegyeztem. Ennyi az egész.

– Helyes – bólintott, majd lehajolt, a lábait masszírozva. – Még mindig feszülnek kicsit az izmaim – jegyezte meg.

Igyekeztem nem elmosolyodni.

– De ugye nem csak azt szeretnéd elérni...

– Nem, nem. Persze, hogy nem – szakított félbe.

– Csak megjegyeztem – válaszoltam megint.

Lassan bólintott.

– Helyes. – Elsétált mellettem a szék felé, de megérintettem a vállát, hogy megállítsam. Elkerekedő szemekkel fordult felém, miközben az ágyhoz vezettem.

– Azt hiszem, ültünk ma már eleget – suttogtam.

Bólintott, majd egy apró mosoly kíséretében felsóhajtott.

– Én is úgy gondolom.

Én is elmosolyodtam, miközben leült az ágyra, és a könyökeire támaszkodott.

– Így nem lesz olyan kényelmes – mondtam, miközben feltettem lábait az ágyra, segítve neki az ágy közepére helyezkedni. – Így már jobb – motyogtam, miközben a lábai közé kúsztam, és arcom a combjai köz temettem. Lassan szétnyitotta a lábait, de a törülköző megakadályozta, hogy elég szélesre tárja. – Nem férek be – tiltakoztam, de nem néztem fel. Olyan közel volt hozzá az arcom, hogy leheletem az ágyékát érte.

Diane megremegett, és most már nem ellenkezett, hogy kibontsam a törülközőjét, hogy szélesebbre tárhassa a lábait. Egész testem azért sikított, hogy nézzek fel. Itt volt az alkalom, hogy teljesen meztelenül lássam, de először neki akartam megadni az élvezetet.

Amint pihés szőke szőrrel borított ágyéka láthatóvá vált, azonnal rávetettem magam. Meglepett, mennyire benedvesedett már. Már puszta érintésemtől is megremegett a teste. Nem tudtam megállni, hogy felnézzek rá, miközben ajkaim őt kényeztetik. Ő is engem figyelt. Szemeiben kristálytisztán kivehető volt a szenvedély csillogása, mellbimbói pedig keményen meredeztek.

Szinte ittam magamba minden részletet, ahogy első alkalommal mértem végig Diane meztelen testét. Ismét combjai közé temettem az arcom, ő pedig hajamba túrt, és teljesen elvesztem.

Faltam punciját, miközben kezeim végigsimítottak feszes hasfalán, és tenyerem melleire tapadt, hüvelykujjaim pedig bimbóival játszottak. Végigsimítottam minden porcikáját, ő pedig már ettől elélvezett, amikor pedig nyelvem a csiklóján kezdett körözni, megállíthatatlanul közeledett a második orgazmus felé.

Tágra nyílt szemekkel figyelt engem, miközben ajkaim közé vettem a csiklóját, ujjaim pedig mélyen benne mozogtak, kitapintva az érzékeny pontokat.

Felnyögött, és végül megszakította a szemkontaktust, hogy hátra engedje a fejét.

Felsóhajtottam, miközben ismét tisztára nyaltam ujjamat, hogy aztán ismét belé toljam. Imádtam nézni, ahogy vonaglik az ágyon, miközben kényeztetem. Nyögései pedig csak még hangosabbak lettek, ahogy még egy ujjamat belé toltam.

Hangosan nyögött, és közben pontosan azt tette, amit reméltem. Elengedte hajamat és kezeit a feje fölé emelte, hogy megmarkolja az ágy támláját, teljesen kitárulkozva előttem. Szabad kezemet végigfuttattam a mellein, miközben nyelvem továbbra is a csiklóján dolgozott, egészen addig, amíg torkából ki nem szakadt a gyönyör kiáltása.

Miközben teste elernyedt, én lemásztam az ágyról, és mezitláb léptem oda a bőröndünkhöz. Éreztem saját nedveimet lecsorogni a lábamon, miközben hevesen ziháltam. Se láttam, se hallottam. Csak arra tudtam koncentrálni, amit épp terveztem. Tudtam, hogy ezzel átlépek egy határt, de a rám törő vágynak nem tudtam parancsolni.

Felvettem a táskából előhúzott szerszámot, majd visszafordultam, úgy, hogy a törülközőm alul kidudorodott, rásimulva kis játékszeremre.

Diane még mindig hevesen zihálva hevert az ágyon. Szemei lecsukva, a meztelen testéről lefolyó izzadtság pedig átnedvesítette a lepedőt. Ledobtam a törölközőm és visszamásztam lábai közé, ezúttal azonban a játékszeremet dörgöltem nedveitől csöpögő ágyékához.

Sietősre fogtam a helyzetet. Tudtam, nem bírnám ki, ha Diane visszautasítana, de azt is, ha egyszer már belé hatolok, többé nem fog tudni nemet mondani. Próbáltam nem megremegni, miközben a játékszert combjai belsejéhez dörgöltem.

Ettől már kinyilt a szeme és meglepetten nézett fel rám.

– Ez... – kezdte, de hangja nyögéssé torzult, ahogy a műfallosz hegye lassan belé mélyedt. Szemei kitágultak, és lepillantott combjai közé.

– Semmi baj – suttogtam. – Biztos voltam benne, hogy imádni fogod.

Egyik kezemmel az ágyra támaszkodtam, miközben fölé hajoltam, másikkal pedig felemeltem fejét, hogy a szemembe nézzen.

– Jess... – zihálta.

Nem hagytam neki időt, hogy folytassa, csak előre löktem a csípőm, hogy a játékszer belé mélyedjen.

Nem akartam, hogy túl gyorsan feljusson a csúcsra, ezért kihúztam belőle a szerszámot, hogy kicsit izgassam bejáratát, mielőtt újból belé hatolok.

Többször is próbált megszólalni, de hangja újra és újra elakadt, ahogy benne mozogtam.

– Csak engedd el magad, Diane! – fúrtam tekintetem ismét az övébe. – Engedd, hogy segítsek!

Igyekeztem visszaterelni őt kimondatlan egyességünk megnyugtató biztonságába, a szemében szikrázó gyönyör pedig engem is feltüzelt.

Háta megfeszült, én pedig mellére tettem szabad kezem, hogy bimbója izgatásával még tovább hajszoljam a gyönyör felé. Felnyögött érintésemre, majd hangosan felsikoltott, ahogy utolérte az élvezet.

Csak erre vártam. Mindkét kezemmel megragadtam a csípőjét és teljesen belemélyesztettem a szerszámomat. Teste jobban megfeszült, mint valaha, feje pedig hátra bicsaklott.

Hangosan zihált, miközben teste elernyedt. Az ágy támlájának dőlt, és szélesre tárta lábait szerszámom előtt.

Lassan, minden mozdulatomat kiszámítva mozogtam benne. Már pontosan tudtam, mi csalja elő belőle a sóhajokat, mi a sikolyokat, és mitől dorombol úgy, mint egy kiscica. Szemeit szorosan lehunyta, feje pedig szabadon billegett ide-oda.

Csak most vettem észre, én magam is mennyire felizgultam. A felcsatolható szerszám hátuljának dörzsölése megtette a hatását, és most már akkor se tudtam volna leállni, ha pisztolyt fognak a fejemhez.

Az ágy remegett alattunk, miközben ő egyik kezével a támlát markolta, másikkal pedig a lepedőt gyűrte az öklébe, élvezve, ahogy műszerszámom benne mozog. Nem tudtam levenni róla a szemem. Még úgy se, hogy vonagló testének látványa, ahogy egyre közelebb kerül a csúcshoz, engem is egyre jobban felizgatott.

Abban a pillanatban hirtelen sima bőr érintését éreztem a fenekemen és ágyéka az enyémnek feszült. Csak akkor vettem észre, hogy körém kulcsolta lábait, ami a legkevésbé sem segített gerjedelmem leküzdésében. Aztán ujjait is vállamba mélyesztette, ahogy a teste ismét megfeszült.

Én is felsikoltottam, ahogy rám tört az orgazmus. Azt elmúlt hónapok összes frusztrációja, amit a vele közösen átélt gyönyör vágya okozott, egyszerűen tovaszállt. Testünk egy ütemre vonaglott, ahogy puncija cuppogott szerszámomon mozogva.

Ez már túl sok volt. Testemet elöntötte a mindent felperzselő tűz, és mintha még agyam utolsó neuronja is lángban égett volna. Arcomat nyaka hajlatába temettem és már szabályosan sírtam a gyönyörtől.

Aztán annyi csodállatos pillanat után végre rá roskadhattam, hogy agyamból kiszálljon minden gondolat.

Nem figyeltem az órát, de egy örökkévalóságnak tűnt az idő, ami után felemeltem a fejem. Mintha minden egyes porcikám kilókat nyomott volna. Még sosem éltem át ilyesmit. Ezt is ő tette velem.

Két oldalára támasztottam karjaimat, miközben arcát figyeltem. Ő gyengéden simogatta a hátamat, miközben lábai szorítása enyhült a derekamon.

Arca békésnek tűnt. Szemei csukva, szája enyhén elnyílva, haja pedig szénaboglyaként gomolygott feje körül. Azok a gyönyörű kék szemek olyan lassan nyíltak ki, mintha csak álomból ébredt volna, és hamarosan már alig egy arasznyiról bámultunk egymás arcába.

Felemeltem egyik kezem, hogy gyengéden kisöpörjem a haját az arcából, egy pillanat múlva pedig ő is ugyanezt tette velem.

Vártam, hogy lábai elengedjenek és elhúzódhassak, hogy a dolgok ugyanúgy menjenek tovább, mint azelőtt. De ez nem történt meg. Aztán, arra gondolva, talán neki is kényelmetlen a helyzet, megpróbáltam mégis elhúzódni. Erre viszont csak szorosabban húzott magához.

– Ne menj! – suttogta.

Tágra nyílt szemekkel bámultam le rá, és meglepetten láttam, milyen kétségbeesetten néz fel rám. Hirtelen megértettem, minek kell jönnie most. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után előre hajoltam és ajkaim az övéihez nyomtam. Ajkai lassan elnyíltak, és gyengéden visszacsókolt.

Annyira ki voltunk merülve, hogy rövid idő után abba kellett hagynunk a csókolózást, hogy levegőhöz jussunk.

– Miért nem mondtad? – kérdezte Diane.

Mélyen a szemébe néztem és ezernyi különböző válaszlehetőség kavargott a fejemben a “valószínűleg kinyírtál volnától” kezdve a “szerettem volna, csak féltemig”. De aztán, látva azokat a szikrázó szemeket, mégis csak azt mondtam: – És te miért nem mondtad el?

Erre az én mindig nyugodt, erőteljes és magabiztos ügyvédem kacagásban tört ki. És én is követtem a példáját, arcom a nyaka hajlatába fúrva. Percekbe telt, mire ismét fel tudtam emelkedni, hogy tekintetünk egymásra találjon.

Puha ajkakat éreztem végighaladni a nyakamon, miközben a hátamat simogatta.

– Ó! – nyögtem fel. – Légy óvatos! Nem vállalok még felelősséget a tetteimért.

– Fogd be és szeress, Jessie! – harapta meg gyengéden a fülcimpámat.

A lélegzetem egy pillanatra elakadt.

– Csak ha megígéred, te is így teszel – válaszoltam.

Kissé eltolta a fejemet, hogy a szemembe nézhessen.

– Áll az alku – harapta be az ajkát, kék szemei pedig szikráztak a boldogságtól.

– Áll az alku – mosolyodtam el én is, és ajkaink ismét összeforrtak az övéivel. Az én drága szerelmeméivel.

*******************************************************************************************************

A szerző utószava: Azok kedvéért, akik kíváncsiak rá, ők ketten még mindig, tíz év után is együtt vannak.

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Észrevétlen szerelem 5. rész

Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 4. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************

Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy még ennek az élvezetes helyzetnek az ellenére is, végül az előtörő érzelmek mindent összezavarjanak.

Épp az asztalomnál ültem és a szokásos dokumentumok és e-mailok sorozatát gépeltem, mint minden nap. Diane-nek utoljára pár napja volt megbeszélése. Nagyszerű csapatot alkottunk. Mióta “besegítettem” neki, egyszerűen verhetetlen volt a tárgyalóasztalnál. Annyi megbízást kaptunk, hogy már kezdhettük igazán komolyan űzni az ipart. Habár Diane nemigen akart terjeszkedni. Nem szándékozott feladni azt a kényelmes munkatempót, amit a legtöbb jogászhoz képest folytatott.

Miután elküldtem az utolsó mailt is, visszatérve a postaládámba, láttam, hogy egy újabb érkezett. Egy olyan címről, amit nem ismertem. Megnyitva egy hosszú beszélgetést láttam. Valószínűleg véletlenül kapcsoltak be valahova. Az ilyesmi gyakran megtörténik egy irodában, úgyhogy nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, csak azonnal nyúltam az egérért,hogy töröljem, de aztán hirtelen megakadt a tekintetem egy érdekes információn. A saját nevemen.

Nem bírtam uralkodni magamon, gyorsan végigpörgettem a beszélgetést.

“Megkaptam a dokumentumot a felújításról. Tudna ajánlani egy jó jogi alkalmazott-közvetítőt, hogy foglalkozzon az üggyel?”

Ezt Diane küldte. A következő egy olyan címről érkezett, amit nem ismertem, de a név a végén annak az épületnek a tulajdonosáé volt, amiben Diane irodája helyet kapott. Diane arról érdeklődött,mennyibe kerülne a cég kiterjesztése, az épület felújítása és a személyzet kibővítése.

“Természetesen. A maguk fölött lévő irodát is most bővítették ki, és nagyon elégedettek az új személyzettel. Ajánlhatom önnek ugyanazt az ügynökséget. Talán még egy rendesen képzett asszisztenst is találnak magának.”

Meglepetten torpantam meg az olvasásban, és csak bámultam a szöveget egy ideig. Mit akar az jelenteni, hogy “rendesen képzett”? Jól végeztem a munkámat. Diane sosem panaszkodott.

“Jó lenne találni néhány megfelelő segítőt. A változatosság kedvéért, örülnék egy asszisztensnek, aki érti is a dolgát. Az utolsó kettő siralmas munkát végzett, és a mostani sem áll épp a helyzet magaslatán.”

Ismét megálltam, hitetlenkedve bámulva a monitorra. El sem tudtam hinni, hogy Diane tényleg ezt gondolja rólam. Mindig is úgy tűnt, elégedett a munkámmal, és meg is dicsért nem egyszer.

Remegő kézzel nyomtam meg a törlés gombot, és az üzenet eltűnt a képernyőről. Megborzongtam, és csak némán bámultam magam elé. Hogy gondolhat ilyet... mindezek után? Miért?

Egy részem, a racionálisabb énem arra gondolt, ez csak valami félreértés lehet. Talán az elődömre gondolt. Abból, amit hallottam, nem bírta sokáig.

Persze nem tagadhattam, a jog nem épp az én területem. Felszedtem ezt-azt menet közben, de nem volt a hátam mögött formális képzés. A jogi iskola valahogy sosem vonzott.

A székembe roskadtam. Talán Diane-nek egy igazi jogi asszisztensre lenne szüksége. Végtére is, ha terjeszkedni akar, minden segítő kézre szüksége lesz. Talán még egy-két társra is, és olyan asszisztensekre, akiknek megvannak a saját jogi ismereteik, nem pedig csak titkárnői feladatokat látnak el.

A nap hátralevő része mintha egy álomban telt volna. Gépiesen válaszoltam a mailokra, írtam a beszámolókat és fénymásoltam a jegyzőkönyveket, alig figyelve arra, mit is csinálok. Ügyeltem rá, hogy még az előtt távozzak, hogy Diane végezne az este, hogy ne is kelljen beszélnem vele.

Egy részem elképzelhetetlennek tartotta ezt az egészet. A másik részem viszont dühös volt. Már-már megkérdőjeleztem mindent, ami történt. Elgondolkoztam azon, vajon Diane kedvelt-e egyáltalán valaha is, vagy csak megtűrt. Vajon tényleg élvezte, amit csináltam vele, vagy csak kihasznált?

Aznap este, amikor lefeküdtem, az emlékek tovább zakatoltak a fejemben. Ahogy ujjaim a nyílásomhoz tévedtek, nem tehettem róla, de újra és újra csak annak a mennyei érzésnek az emléke tört rám, amit együtt éltünk át. Az íze, gyönyöreinek hangja és bőrének érintése az arcomon, miközben kényeztetem. A kezem megvonaglott, és hamar belehajszoltam magam az első orgazmusba. Csak feküdtem lehunyt szemekkel, és Diane arcát láttam magam előtt. Az ő sóhajai visszhangoztak a fülemben.

Aztán felidéződtek az olvasott szavak, és a dühöm visszatért. Ismét hallottam a nyögéseit, de most már bántóak és erőltetettek voltak. A jóleső érzés, ahogy teste ellazul nyelvem munkájától, valami mássá változott. Egy undorító hazugsággá.

Beharaptam az ajkamat, és a harag olyan erővel tört rám, hogy majdnem elsírtam magam. Ujjaim pedig, tudatlanul is, ismét útnak indultak, ezúttal gyorsabban és keményebben dolgozva. Hullámokban tört rám a gyönyör, görcsbe rántva a gyomromat. Grimaszolva toltam magamba két ujjamat, miközben igyekeztem kiűzni az emlékeket zavarodott fejemből.

Nem akartam rá gondolni. Pár röpke pillanatig még gyűlöltem is őt. Gyűlöltem ezt a zavarodottságot, ezt a beteges félelmet.

– Cseszd meg, Diane! – nyögtem, miközben testem megfeszült az ágyon. Minden porcikám sajgott, és lábaimat felhúzva magzati pózba görnyedtem, ahogy rám tört a gyönyör.

Dühös akartam lenni. Tombolni akartam. Vagy legalább bemenni az irodába, és megmutatni, mennyit is érek. De mindenképpen elérni, hogy megfizessen ezért.

De leginkább ettől a félelemtől és haragtól akartam megszabadulni. De nem ment. Nem tudtam gyűlölni őt. És ekkor jöttem rá, miért. Egyesek tudják gyűlölni azt, akit szeretnek, de engem nem ilyen fából faragtak. Egyszerűen nem akartam bántani őt.

Más helyzetben azonnal felmondtam volna, de most nem tudtam csak úgy elsétálni. Nem tudtam csak úgy tovább lépni. Előbb tudnom kellett, mi is zajlik valójában Diane fejében.

***

– Jessica! Ide tudnál jönni egy pillanatra?

Felpillantottam, és életemben először, nem rohantam azonnal a hívó szavára.

– Mi az? – kiáltottam vissza.

Pillanatnyi csend következett.

– Elő kell készülnöm a három órásra.

Az órámra pillantottam. Még alig múlt kettő.

– Most?

– Most? – Meglepettnek tűnt a hangja. – Ó, igen. Most.

Beharaptam az ajkam. Már majdnem nemet mondtam. Tényleg. Majdnem kimondtam. De persze végül nem tettem. Nem voltam rá képes.

– Megyek – kiáltottam.

Beléptem az irodájába és becsuktam az ajtót. Ahogy ránéztem, ismét elgyengültem. Azok a gyönyörű kék szemek olyan meglepetten és értetlenül bámultak rám.

– Valami baj van, Jessica? – kérdezte Diane.

Már nyitottam a szám, hogy ráüvötsek, de aztán ezt sem tettem meg.

– Nem. Semmi gond.

– Helyes – válaszolta lassan, de még mindig zavarodott tekintettel.

Még egy óra volt a megbeszélésig, de tudtam, most nem lennék képes ennyi idő alatt sem az egekbe repíteni őt. Gyorsan túl kellett lennem rajta. Igyekeztem nyugodt és érdektelen maradni. Csak gyorsan végezni, hogy el is felejthessem. Elérem, hogy elélvezzen, aztán ennyi is volt.

Megkerültem az asztalt, ő pedig felém fordult. Láttam a csillogást a szemében, miközben ajkai lassan elnyíltak. De aztán gyorsan rendre utasítottam magam. Biztos csak a vágy jelei. Szüksége van erre az egészre, kétség sem fér hozzá. De ez nem jelenti azt, hogy irántam bármit is érezne. Csak egy sétáló vibrátor vagyok neki, semmi több.

Letérdeltem és felgyűrtem a szoknyáját, hogy lehúzhassam a bugyiját. Felsóhajtott, ahogy ajkaim hozzá értek, én pedig majdnem azonnal elvesztettem az önuralmamat. Szemeim megteltek könnyel, ahogy belékóstoltam, és az az íz betöltötte a számat, amit annyira szerettem. Tudtam, mire vágyik, de én most nem akartam. Én bántani akartam őt, de nem voltam rá képes. De nem adhattam meg azt se, amit akart. Azt megkapja, amire feltétlenül szüksége van. Elérem, hogy elélvezzen. De ennyi az egész.

Végigfuttattam nyelvem nyílásán, mire lágyan felnyögött. Gyengéden nyalogattam őt, majd lágyan elnyíló szeméremajkai közé hatoltam, de sajgó szívem nem engedte, hogy élvezzem. Nyelvem megfeszült, és szinte automatikusan csiklójára csúszott, amitől combjai valósággal satuba fogták a fejemet.

Megragadtam lábait, miközben a harag belülről fűtött. Mindezt a dühöt pedig belé öltem, és úgy nyaltam, mint még soha. Mostanra már minden gyenge pontját ismertem. Tudtam, hova kell nyúlnom, hogy nyüszítsen, mint egy kutya, hová, hogy hevesen ziháljon, és hova, hogy szinte már kirohanjon a világból gyönyörében. Hihetetlenül gyorsan feljuttattam a csúcsra. Nedvei az arcomra freccsentek, én pedig lehunytam a szemem, miközben erősen combjába markoltam.

Hirtelen megelégedettséget éreztem. Talán kihasznált engem, de mégiscsak én tudtam elérni, hogy akkor élvezzen el, amikor én akarom. Miközben elhúzódtam és tisztára nyaltam ajkaimat, igyekeztem visszaterelni gondolataimat a munkára, ami még várt rám.

De nem tudtam elszakadni tőle. Nem mintha haboztam volna, de ebben a pillanatban megragadta a hajam és erősen megmarkolta. Háta megfeszült és még mindig hevesen zihált, miközben arcom visszatolta ágyékához.

– Ne hagyd abba! – nyögte, amitől egy pillanatra megdermedtem. – Kérlek, folytasd...! – zihálta, miközben nyelvem akaratlanul is ismét munkához látott.

Erősen markolta a hajam, miközben a harag ismét rám tört. Belül tépődtem a haragom és a rám törő mennyei élvezet között. Nyelvem ezúttal vad, érzelmes táncot járt benne, kényeztetve érzékeny csiklóját.

Aztán Diane teljesen porrá zúzta az ellenállásomat, amikor egy mélyről jövő sóhaj szakadt ki belőle: – Ó, igen, Jessie! Még... még...!

Hangosan felnyögtem, két oldalról megragadtam azt a csodálatos csípőt, és barlangjába mélyesztettem a nyelvemet.

– Igen! – zihálta, miközben a háta megfeszült és enyhült szorítása a hajamon, de még mindig tartotta a fejemet. – Ó, igen! – remegett, mindkét lábát a vállamra helyezve.

Nyögéseim elvesztek puha ágyékában, kezeim pedig a fenekére fonódtak. Felpillantottam fölém magasodó testére. Feje hátra bicsaklott, szemei csukva voltak. Szabad kezével a szék támláját markolta, miközben háta megfeszült és ágyékát az arcomba tolta.

Egy kép jelent meg túlfűtött agyamban, ahogy Diane meztelenül fekszik egy ágyon, a fejtámlába kapaszkodva,és vonaglik, miközben én kényeztetem. Aztán egy másik kép vette át  helyét. Valami még szebb.

– Ó, igen! Ez az!...

A képek eltűntek az elmémből, és csak arra koncentráltam, amit épp csináltam. Nem is akartam mást, csak gyönyört szerezni neki.

Egy pillanatig se kegyelmeztem. Többé már nem ő használt ki engem. Én uraltam a testét, és azt akartam, hogy sikoltson a gyönyörűségtől.

Légzése zihálássá változott és egész teste remegett. Már közel járt, de én nem engedtem, hogy elmenjen. Ujjaimat belé mélyesztettem, és nyelvemmel gyengéden csiklójára csaptam.

Aztán végül felsikoltott. Hangosabban, mint valaha, miközben ismét belemarkolt a hajamba. Tovább izgattam, nem engedve egy pillanatra se pihenni. Igyekeztem még hosszabbra nyújtani és elmélyíteni gyönyörét, míg meg nem éreztem a fájdalmas görcsöket a testében.

Még az után is sokáig maradtunk így, hogy a teste elernyedt. Én nem voltam képes felállni, neki pedig nem volt elég energiája, hogy bármit is tegyen.

Amikor percek múltán végre fel tudtam emelni a tekintetem, ismét azokkal a szikrázó kék szemekkel találkoztam. Mereven engem nézett, miközben halkan zihált.

Percekig bámultuk egymást. Szinte elvesztem gyönyörű szemeiben.

– Jess! – suttogta végül.

Nem, gondoltam, nem ez a nevem. Nem így akartam hallani tőle. Gyengéden csókolgattam szeméremajkait és nyalogattam bejáratát.

Felnyögött, és lassan lehunyta a szemeit, de ahogy ujjaim a fenekébe mélyedtek, szemgolyói ismét kidülledtek a meglepetéstől. Az érzelmek kavarogtak tekintetemben, ahogy felnéztem rá, könyörögve, hogy tartsa nyitva a szemét. Hadd lássam azt a gyönyörűséget!

Furcsa fény csillogott a szemeiben. Nem tudtam igazán azonosítani, és nem mertem reménykedni.

Hangosan felnyögött, és ismét a hajamba túrt.

– Ne hagyd abba! – zihálta, úgyhogy én előröl kezdtem, gyengéden nyalogatva ágyékát. – Jessie! – nyögte ismét, mereven szemeimbe bámulva.

Kezem feljebb csúszott gerince mentén, ő pedig ágyékát még jobban az arcomhoz préselte. Én is felnyögtem az élvezettől, de igyekeztem türtőztetni magamat.

Az óra hátralevő része szinte elrepült. Csak bámultam gyönyörű szemeibe és izgattam nyelvemmel egészen addig, amíg már nem bírta tovább. A nevemet sikoltva élvezett el, hátravetve a fejét. Szám megtelt nedveivel, és a karjaimban tartottam őt, amíg teste remegése alább nem hagyott.

Nehezemre esett visszatartani saját gyönyörömet, hogy tarthassam őt, amíg elég energiát nem gyűjt, hogy egyedül is meg tudjon ülni a székén. Utána hátra ülhettem a sarkamra, és ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtunk egymás szemébe nézni.

Felpillantottam az asztalán álló órára és megköszörültem a torkom.

– Ö... Pár perc múlva kezdődik a megbeszélés. Szólok, hogy nem sokára érkezel... Most hagylak... ö... Felkészülni. – Talpra küzdöttem magamat, nem várva ki a válaszát miközben elsiettem.

Következik a befejező rész!


******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

Észrevétlen szerelem 4. rész

Előzmény: Észrevétlen szerelem 1. rész
Közvetlen előzmény: Észrevétlen szerelem 3. rész

Írta: RedEmerald
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2009. március 15.

****************************************************************************

Attól kezdve átlagos munkanapjaink némiképp megváltoztak. Maga a munka ugyanaz maradt, de minden egyes alkalommal, amikor Diane-nek megbeszélése volt, én nagyjából fél órával a kezdés előtt bementem hozzá az irodába. Az első alkalmakkor még próbált ellenállni, de sosem ért el sikert. Elég colt egy perc, vagy kettő, és már remegő combjai közé furakodott a nyelvem.

Észrevettem, hogy bár igyekszik csendben maradni, visszafojtani a nyögéseit és a sikolyait, teste minden rezdülése elárulja a gyönyörét. Azt hiszem, mélyen belül meggyőzte magát, hogy nincs semmi rossz abban, ha egy beosztottja nyelvét használja, hogy megnyugodjon a fontos megbeszélések előtt. Bár élveztem amit csináltam, és néha úgy éreztem, már attól el tudnék menni, ahogy remeg a teste nyelvem munkájától, egyre többre és többre vágytam. Bár türtőztettem magam, de egyre inkább vágytam rá, hogy többet is tegyen értem, mint hogy csak elomlik nyelvem munkájától.

Következő alkalommal, amikor nyelvem le-fel mozgott vágata mentén, és éreztem, közel áll már a csúcshoz, felemeltem a kezem, és első alkalommal érintettem meg, ujjaimat végigfuttatva combján. Egy elfojtott nyögés volt a válasz mozdulatomra, és éreztem, ahogy fölemeli a fejét, de én csak tovább simogattam combjait, gyengéden érintve forró bőrét, miközben nyelvem tovább hajszolta őt a gyönyör felé.

A következő alkalmakkor újra és újra hozzá értem, hogy simogassam combjait, de ő mindig, mintegy tiltakozásul, apró nyögéssel válaszolt, és borzongás futott rajta végig. Ha akkor érintettem meg, amikor már közel járt a csúcshoz, az mindig megadta neki az utolsó lökést.

Néha elmerengtem azon, ahova eljutottunk, és ahova még nem. Sosem érintettem meg őt a dereka felett, még sosem láttam őt még csak megközelítőleg meztelenül sem. Még csak meg sem ujjaztam, és nem érintettem a fenekét. Számtalanszor elégítettem már ki a nyelvemmel, de még egyszer sem csókoltam meg.

Egy nap, végül, amikor arcom épp gyönyörű combjai közé temettem, neki pedig ide-oda dőlt a feje, miközben halkan nyögött a gyönyörtől, egy pillanatra átcsúsztattam kezem a derekán. Teste megremegett, amire azonnal visszakoztam. Aztán ismét feljebb toltam a kezem és belémélyesztettem a nyelvem, amire mélyről jövő nyögéssel válaszolt. Ezúttal pedig pontosan azt a reakciót kaptam, amit szerettem volna. Dereka megemelkedett a vágyakozástól, én pedig nem haboztam, ajkaim közé vettem csiklóját, gyengéden szopogatva azt.

Fel-le mozgatta csípőjét, szinte lovagolva a nyelvemen, míg végül egy nagy sikoly kíséretében el nem élvezett. Kezei ráfonódtak a széke karfáira, és számat eltöltötték nedvei.

Úgy három hónapig folytattuk így. Minden megbeszélése előtt fél óráig átkaroltam a derekát, és tartottam őt, miközben ágyékát az arcomnak feszítette. A mennyekben jártam, hogy ez a gyönyörű és csodálatos nő tőlem várja az élvezetet. Biztos voltam benne, hogy abban az időben csak én voltam az egyetlen gyönyörforrása. Ahogy reagált az érintésemre, nem hiszem, hogy valaha is magához nyúlt volna azóta.

Az érzelmi dilemma azonban folytatódott. Azon merengtem, vajon érzek-e valamit ez iránt a nő iránt. És ha igen, mit kezdhetnék ezzel. Ha megpróbálnám a mi kis kimondatlan egyességünket romantikus viszonnyá változtatni, azt kockáztatnám, hogy mindent elveszítek. És szinte biztos voltam benne, hogy ez a tépődés Diane-ben is lejátszódik. Valahányszor beléptem az irodájába és felpillantott rám, vágyakozás, de ugyanakkor zavarodottságot is láttam a szemében, mintha csak nem tudná, hogy dolgozza fel a jelenlétemet.

De végeredményben az ő kérdése nekem válasz volt. Aztán az egyik délután történt valami. Diane-nek aznap nem csak egy, de két ügyféllel is találkoznia kellett ebéd után, úgyhogy már egy jó órával előbb besurrantam az irodájába. Csodálkozott, hogy ilyen korán lát, de közben némán oldalra fordult a székével és széttette nekem a lábait. Imádtam az első hangokat, amikor kiadott, amikor a szám hozzá ért. A gyönyör sóhaja volt ez, a megkönnyebbülésé, és az elégedettségé.

Ezúttal úgy döntöttem, kihasználom az időmet. Gondosan elkerültem a csiklóját, nem foglalkozva azzal, hogy vonaglik, hogy hozzáérintse ajkaimhoz. Ehelyett szeméremajkait nyaltam, majd nyílása körül mozogtam anélkül. hogy behatoltam volna. Beletelt jónéhány percbe míg végül elernyedt és csak élvezte érintésemet. Én pedig minden rendelkezésemre álló eszközt felhasználtam, hogy izgassam bejáratát, míg ki nem szorult a levegő a tüdejéből, és elméjét teljesen kikapcsolva rázkódott. Úgy tizenöt percbe telt, mire a teste ismét elernyedt, és csak élvezte szám munkáját. Ajkaimat, nyelvemet és még a fogaimat is felhasználtam, hogy érzékeny húsát izgassam, míg ismét nyögdécselni és remegni nem kezdett, minden akaraterejét feladva és elalélva kényeztetésemtől.

Belé mélyesztettem nyelvemet, és hallgattam, ahogy egyre hangosabban zihál. Aztán kissé visszahúzódtam, hogy körbenyaljam bejáratát, de aztán ismét, figyelmeztetés nélkül mélyen belé hatoltam. Ismét elakadt a lélegzete és megrándult a csípője. Vártam egy pillanatig, amíg visszanyeri a kontrolt a teste felett és gyengéden nyalni kezdtem bejáratát. Felpillantottam rá, hogy figyeljem hátra hajló fejét, szája elnyílik, szemei pedig lecsukódnak. Teste teljesen ellazult, leszámítva néha megránduló csípőjét. Elmosolyodtam, és néha szándékosan nyaltam őt keményebben, hogy halljam nyögéseit. Aztán ismét mélyen belé hatoltam és végignyaltam barlangja falát.

Kihúztam belőle nyelvemet, amikor hangosan felnyögött, meglepetten és felaljzva pillantva fel rá, miközben tovább nyalogattam bejáratát, míg nyögése halk morgássá nem szelídült. Erre ismét olyan mélyen toltam belé a nyelvem, ahogy csak tudtam.

– Ó, igen! – Majdnem elaléltam a gyönyörtől. Felemelő érzés volt annyi hónapnyi hallgatás után meghallani a hangját, miközben élvezi nyelvem munkáját. Kihúztam belőle nyelvem, amit azonnal tiltakozó morgás követett. Erre válaszul öt hosszú percig megállás nélkül csak izgattam őt, szeméremajkait kényeztetve a nyelvemmel. Körbejártam csiklóját, de a kis pöcökhöz egyszer sem értem hozzá. Teste elernyedt, teljesen átengedve nekem az irányítást. Én pedig ismét bejáratához csúsztam, megragadtam csípőjét, és szinte magamra húztam őt, egy újabb mély nyögést csalva elő belőle.

– Ó, Jessie... – akadt el a lélegzete.

Ezúttal én is felnyögtem. Mindenki Jessnek, vagy Jessicának hívott. Az óvoda óta senkinek nem voltam Jessie.

Végül, nagy sokára, elértem csiklóját is, egy mozdulatommal elérve, hogy majdnem kiugrott a székből.

Hangosan zihált, miközben ismét belé mélyesztettem a nyelvem. Akárha ismét gyerek lennék, aki a játékával szórakozik. Mindent megtettem, hogy nyögéseket csaljak elő belőle. És bár éreztem, néha igyekszik magában tartani, mindig sikerült elérnem, hogy kitörjön belőle. Aztán, úgy döntöttem, megadom neki az eddig megtagadott orgazmust. Egyre enyhébben nyalogattam őt, végül már szinte alig érve hozzá, elérve ezzel, hogy csípője könyörgően emelkedett felém, mire én kegyelemdöfésként toltam belé nyelvemet.

– Ó, istenem... Jessie! – nyögte hosszan, remegő hangon, mielőtt rátört volna a gyönyör. Le is fordult volna a székről, ha nem tartom erősen.

– Ó, Diane – suttogtam ágyékába olyan halkan, hogy talán meg se hallotta. Aztán addig masszíroztam remegő csípőjét és combjait, míg teljesen el nem ernyedt a székben.

***

Mintha átszakadt volna valami gát attól kezdve, hogy először nyögte a nevemet élvezetei közben. Mindketten éreztük, milyen érzelmeket vált ki belőlünk ez az egész, de ugyanakkor rendkívüli módon élveztük is, és, végtére is, egyikünknek sem származott belőle kára. Amikor dolgoztunk, minden épp olyan volt, mint szokott. Épp olyan barátságos, de mégis hivatalos. De amikor a combjai között térdeltem... hangosan nyögött és a nevemet dorombolta. Különösen azt a becenevet, amit annyira szerettem hallani a szájából.

Az idő nagy részében Diane hátradőlt a székében, egyik lábát a vállamon nyugtatva, a másikat pedig az asztalon. Én pedig örömmel kényeztettem őt, miközben kezem végigfutott a lábán és csípőjén. Imádta, amikor a lábfejét masszírozom, miközben nyelvem a csiklójával teszi ugyanezt. Felsikkantott, amikor először megmarkoltam a fenekét, barlangját pedig teljesen nyelvemre lökte.

Azonban egyértelműen másként is örömet szerzett magának. Egyre gyakrabban, amikor beosontam hozzá, már letolt bugyival találtam,vagy már az első érintésemre úgy hozzám préselte magát, mintha az őrületig izgattam volna. Különböző hangokkal jelezte, ha akart valamit. Ha túlságosan is felizgattam, vagy éppen hogy többre vágyott volna.

Egyik nap azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szombaton is be kellett jönnie egy megbeszélés miatt. Egy egyszerű nyári ruhát viselt. Talán akkor láttam először másban, mint szoknyában és blúzban. Ez persze nagy öröm volt nekem, hiszen ruháját felgyűrve könnyedén hozzáférhettem ágyékához. Most megragadhattam az alkalmat, hogy ne csak feszes hasfalát fedezhessem fel, hanem feljebb is csusszanhassak, és először megérinthessem melleit. Puhák voltak, ruganyosak és tökéletesen bele illettek tenyerembe.

Amikor először megérintettem őket, felnyögött, és teljesen kezeimnek feszült, de aztán kissé zavartan visszahúzódott. Magamban kuncogtam a képen, hogy ez a nő, aki már régóta élvezi nyelvem munkáját a combjai közt, megrémül attól, hogy megérintem a mellét. Viszont inkább visszakoztam, és csak oldalát simogattam. Hamar visszanyerte a bátorságát, hogy csípőjét az arcomba tolja, én pedig visszatértem melleire, gyengéden masszírozva őket. Amikor megérintettem kemény mellbimbóit, ő azonnal felnyögött, és túl is lendült a csúcson.

Ezzel új szintre léptünk. Még amikor szokásos ruhája volt rajta, Diane akkor is kibontotta nekem blúzát és levette a melltartóját, felkínálva nekem egész testét.

Az után azonban, hogy ennyi mindenen végigmentünk, még csak fel se merült bennem, hogy egyáltalán jelezzem, vágynék rá, hogy viszonozza szívességemet. Még úgy is tűnt, mindketten tartunk tőle kicsit, hogy ez bekövetkezzen. Visszafogottan öltözködtem, és ő is látványosan került minden mozdulatot, amivel akaratlanul is hozzám érhetett volna. Mindketten féltünk átlépni ezt a határt. Tudtuk, ha megtenné, én nem hagynám viszonzatlanul, és akkor a kapcsolatunk már olyan szintre emelkedne, ahova egyikünk sem akart eljutni.

Nem tudom, miért aggódtam emiatt annyira. Talán azért, mert annyira élveztem ezt a helyzetet, hogy nem akartam megkockáztatni az elvesztését annak reményében, hogy valami többet kapok. Vagy talán több is volt? Lehet, sosem tudom meg.

Folytatása következik!


******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.