Mr. Dákó

– És hozzá mit szólsz? – kérdezte Erik cinkos hangon, amiből kisütött a benne tomboló izgatottság és fejével óvatosan a mellettünk elhaladó lány felé bökött.

Én már nem voltam ilyen körülményeskedő. Leplezetlenül utána fordultam és gondosan végigmértem. Magas, karcsú teremtés volt. Hosszú lábain szűk farmer feszült, ami járás közben lágyan ringó kerek fenekét is jól kihangsúlyozta. Magas sarkú cipője pedig mégjobban elnyújtotta lábait, gazellaszerű külsőt kölcsönözve neki. Teste viszont, akár egy párducé, amin kissé bőre engedett, rövid fekete kígyóbőr kabát lengedezett. Tiszta állatkert, de a legjobb összeállításban. Ezt pedig mesterien koronázta meg háta közepéig leomló tejfelszőke haja. Felemelő látvány volt. Percekig pihentettem volna rajta a szemem, de ezt inkább nem akartam Erik tudomására hozni, ezért amikor visszafordultam felé, és kíváncsian vizslató szemébe néztem, unottan csak ennyit mondtam: – Nem utasítanám vissza, ha ki akarna nyalni.

A kék szemek elégedetten felcsillantak. Én viszont gyorsan reagáltam, mielőtt bármit is mondhatott volna.

– De ha meg is történik, azt te nem fogod látni. – Majd kissé elszontyolodó képét látva, felé böktem a mutatóujjammal és hozzá tettem: – Ne hidd, hogy csak mert szereztél nekem egy csajt és egy jó éjszakát, teketóriázás nélkül belemegyek minden kis játékodba!

Ő nem válaszolt semmit, csak vidáman felnevetett. Láttam, hogy tekintetével ismét az utcán sétáló lányokat vizslatja.

– Ha csak azért hoztál ki ide, hogy a melegben nekivetkőzött csajokat kukkoljuk, ne erőltesd magad!

– Ugyan már, kislány! – fordult felém, majd a szikrázóan kék ég felé emelte az arcát. – Vétek lenne ilyenkor odabent kushadni. Hiszen tavasz van!

 Ja. Tavasz van. Utálom a tavaszt. A tél hosszú, sötét és hideg hónapjai után kiderül az ég. Úgy szikrázik a napsütés, mintha be akarná pótolni azt, amit decembertől februárig elmulasztott. A madarak csicseregnek, minden zajos és néha szinte már rekkenő hőség van. Mindeközben nekem meg bent kell ülnöm a lakásban és tanulnom. Vagy legalábbis próbálnom tanulni. A nyarat szeretem. Olyankor szabadság van, az egyetemmel járó összes stresszt szögre lehet akasztani pár hónapra, és gond nélkül lehet stírölni a Balaton-parton az izmos felsőtesteket és a bikinis csajokat. De tavasszal… Olyankor semmi ilyesmire nem jut se idő, se kedv. A Nap viszont besüt az ablakon, ha pedig kinyitod, hogy bejöjjön a friss levegő, semmi másra nem tudsz odafigyelni, mint a madarak csicsergésére és az odakintről beszűrődő nevetésre és az önfeledt szórakozás hangjaira. Röviden, utálom a tavaszt.

                Ezt viszont Erik nagyon is jól tudja rólam, ezért elhatározta, hogy egy derűs szombat délutánon kirángat a közeli parkba egy kicsit élvezni a napsütést és a szép időt. Ez viszont nála együtt járt a csajok méregetésével, amihez pedig, az én jelenlétemmel együtt, őt ismerve a hevesen tűző tavaszi Napnál is világosabban társult a tény, hogy a múlt péntek éjjelt akarja megismételni. Azt a péntek éjjelt, amikor áthozta az egyik barátnőjét, hogy csábítson el, és összehozhassunk egy kellemes hármast, vagy legalább végignézhesse, ahogy mi, csajok, egymást gyűrjük. Akkor össze is jött neki az előbbi, most viszont semmi kedvem nem volt még az utóbbit sem prezentálni neki. Még akkor sem, ha alapvetően nekem is legalább annyi örömöm lett volna belőle.

                Figyeltem, ahogy Erik egyre kevésbé türtőzteti magát, és már ő is leplezetlenül bámulja a közelében elvonuló lánykákat. Nem hiába, a tavasznak megvan az az előnye, hogy a hideg téli hónapok beöltözősdije után már egy szűk farmer és egy vékony bőrkabát alól elővillanó póló és az alatta gömbölyödő mellek is akkora élményt nyújthatnak a szemnek, mint nyáron egy falatnyi bikini. De ha már így játszunk, gondoltam, én is szerzek neki egy kis meglepetést, meghálálandó a múlt hetit. Meghálálni, vagy legalábbis visszaadni a kölcsönt.

– Na és hozzá mit szólsz? – böktem most én a fejemmel a park széle felé, ahol egy padon egy párocska üldögélt.

– Kihez? – nézett oda Erik is. – Ahhoz a vöröskéhez? Hát, nem is tudom. A szeplős-szemüveges lányok nekem annyira nem jönnek be.

– Miért? Egy szemüveg is tud nagyon szexi lenni. Ne tudd meg, milyen csajokkal lehet összeakadni… Na de most nem rá gondoltam. Hanem aki mellette ül.

Erik értetlenül nézett rám. Tengerkék szemeiből könnyedén kiolvashattam a kérdést: „A pasira?”

– Most mi van? – kacagtam. – Én stíröljem veled a csajokat, te viszont rá sem nézel egy pasira?

– Én…

– Nehogy azzal gyere, hogy nem érdekelnek a pasik! – néztem rá szúrósan, de nem bírtam sokáig megtartani álarcomat. Túlságosan jól szórakoztam a zavarán. – Te, aki azt vallod, hogy nincs igazi barátság szex nélkül?

– Ez így is van, de…

– Hát akkor? – szakítottam ismét félbe. – Népszerű srác vagy – bokszoltam a vállába. – Ne mond már, hogy a haverjaiddal, akikkel mindig ott röhögcsélsz órán, az őrületbe kergetve a profokat, nem csempészitek be egymásnak néha a lompost!

– Nos… hát… én… mi…

– Ne légy már ennyire zavarban! Te. A nagy macsó. Ne mond már, hogy zavar, ha nem egy csaj cumiz le, hanem egy pasi! Mi a különbség?

– Nagyon is nagy a különbség – vágta rá azonnal. Csak utána jött rá, hogy ezzel elárulta magát, csillogó szememet látva pedig megbizonyosodhatott róla, hogy már esélye sincs kimagyarázni magát.

– Na látod! – bokszoltam ismét a vállába. – Tudsz te, ha akarsz.

– Jól van, na! Nyertél, kislány.

– Szóval? – böktem a fejemmel ismét a pad felé. – Mit szólsz hozzá?

Erik gondosan végig mérte a vörös hajú lány mellett üldögélő srácot. Ő is szűk farmert viselt, mint ilyenkor kb. mindenki, kivéve azokat a lányokat, akik már elég melegnek ítélik az időt ahhoz, hogy felvegyenek egy rövidebb szoknyát. Karjait a pad támlájára fektette, amitől kabátja elől szétnyílt és látni engedte az alatta feszülő atlétát, ami mögül helyenként elővillant csupasz mellkasa. Bőre úgy csillogott, mintha olajjal kente volna be. Lehunyt szemmel fordította az arcát a Nap felé, tüsire borotvált fejét hátra vetve.

– Nem tudom – nyögte ki végül Erik. – Nem épp az én esetem.

– Miért?

– Nézz rá!

– Az biztos, hogy látszik rajta, nem hajtana el azonnal, ha felajánlkoznál neki.

– Viccelsz? Ránézésre az a fajta, aki talán a csaját is csak dísznek tartja. Ha nem épp a húga, vagy csak haveri alapon barátnője az a vöröske.

– És ez olyan nagy baj?

Erik egy pillanatra elgondolkodott. Amilyen hevesen beszélt a srácról az előbb, most olyan megfontoltan folytatta. Talán rájött, hogy túlságosan is beleélte magát, és nem akart, még előttem sem, olyannak feltűnni, akik a pasik után kóslat, de az is lehet, hogy csak most kezdte komolyan venni a dolgot.

– Nem szeretem az olyan pasikat, akik a belüket is kikönyörgik, hogy a lábam közé térdelhessenek, aztán meg felajánlhassák a feneküket. Ha arra vágyom, hogy valaki így kiszolgáljon, és én uralkodhassak rajta, akkor keresek egy csajt… Már meg ne haragudj érte!

– No problemo – vontam vállat. – Ismerem a képletet. Amíg velem nem akarod ezt csinálni, engem nem zavar.

Kedvesen elmosolyodott, de én nem hagytam, hogy ennyiben maradjon a téma, úgyhogy gyorsan folytattam: – Akkor? Egy nagy izomtoronyra vágysz, aki rendesen helyre rak?

– Dehogy! – kiáltott fel méltatlankodva, majd egy pillanatra megilletődve megvárta, amíg a ránk szegeződő pillantások gazdáinak érdeklődése alábbhagy és tovább sétálva halkan folytatta. – Nem vagyok egy nyomorult köcsög… Egyszerűen undorítónak tartom, ha egy férfi így megalázkodik valaki előtt. Akkor is, ha más teszi előttem, nem hogy még én csináljam!

– Hát akkor?

Látszott rajta, hogy vonakodik válaszolni, de éreztem, hogy elég meleg már a vas, hogy csak ütni kelljen, és kijön belőle minden.

– Ugyan már, haver! Ismerlek már eléggé. Tudom, mi van odabent. Ha attól félsz, hogy buzinak tartanálak… Ismerhetnél már jobban is. Tudom, hogy sokkal szívesebben vernéd be nekik – böktem a fejemmel egy pár méterre tőlünk vihorászva elsétáló lánycsapat felé. – Úgyhogy semmi sincs abban, ha elmondod.

Erik ismét elmosolyodott és nagy sokára folytatta: – Mondom, egyszerűen gusztustalannak tartom, ha egy pasi csúszik-mászik előttem, hogy dugjam meg. Azt meg mégkevésbé tűröm, ha valaki tőlem várja el ezt. Ha már egy sráccal bújok ágyba... – Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy kimondja-e, de aztán mégis folytatta. – Akkor sem én nem akarom uralni őt, sem azt, hogy ő uraljon engem.

– Egyenlő partnerek kapcsolata? Az hosszú távon sosem működik. Mindig kell, hogy valaki domináns legyen.

– Ki akar hosszútávot? – horkant fel, de továbbra is igyekezett visszafogni a hangerejét. – Sosem lennék képes egy sráccal járni. Max. haverok vagyunk, amivel persze együtt jár, hogy néha lefekszünk. De ennyi… Mellesleg azzal meg, hogy valaki domináns egy kapcsolatban, semmi bajom. Mindig kell valaki, aki dönt, aki kimondja a végső szót és a többi, és a többi. Eddig semmi probléma nincs. Az zavar, ha valaki uralkodni akar rajtam, vagy elvárja, hogy én uralkodjam rajta, mint ahogy ez a faszjankó is tenné – bökött hátra, nyilvánvalóan a vöröskével a padon üldögélő srác felé, akit már rég elhagytunk.

– Értelek. Maximálisan értem, mire gondolsz. Én is így vagyok a csajokkal.

A szeme felvillant az elhangzottakra, de nem engedtem, hogy elterelje a témát.

– Tudod mit? Ha már úgyis kijöttünk ebben a szép időben, a fenének sincs kedve visszamenni tanulni. Mi lenne, ha keresnénk magunknak egy kis szórakozást estére?

Tökéletesen megértette, mit értek szórakozás alatt, és látszott rajta, örömmel támogatja az ötletet. Viszont miután pontosan tudta, hogy ezt észre is vettem rajta, ideje volt bevinnem a kegyelemdöfést.

– Mit szólnál, ha mondjuk elmennénk abba a bárba az edzőterem mellett? Ahova még első évben vittek el minket.

– Ahol az a pincérfiú le akart cummantani? – vonta össze a szemöldökét Erik.

Pontosan átlátta a helyzetet. Ha előtte voltak is illúziói, most rájött, nem csajt akarok szerezni neki ma éjszakára.

– Ugyan már, te tökfilkó! – kacagtam. – Nehogy berezelj itt nekem! Szerzünk neked egy pasit, aki megfelel az ízlésednek. Ne mond, hogy nem örülnél neki, hm?

Tudtam jól, hogy ha választania kéne, hogy egy pasival, vagy egy csajjal osztozzon rajtam, és hogy én kivel osztozzak rajta, egyértelműen az utóbbit választaná. Az eddigiek után azonban azt is láttam rajta, hogy megmozgatta a fantáziáját a dolog, így rövid mélázás után rábólintott.

*

                A belvárosban megbúvó bárban alapvetően nem volt semmi különleges. Nem volt meleg bár. Ha az lett volna, fel sem ajánlom, hogy oda menjünk, hiszen abban nekem mi élvezet van? Nem utasítottam volna vissza persze, hogy végignézzem, ahogy két jó pasi gyömöszöli egymást, de nem élveztem azt annyira, mint Erik ugyanezt két csaj felállásában, és ha volt egy fikarcnyi kilátásom is egyéb lehetőségre, azt választottam. Szóval a bárban alapvetően nem volt semmi különös. Olyasmi volt, mint bármelyik másik szórakozóhely. Legalábbis a tulajok szándékai szerint. Viszont az idők során úgy alakult a képlet, hogy mind a látogatók, mind a személyzet, szinte kizárólag… fogalmazzunk úgy, nyitott szellemű lett. Megfordult itt pár meleg és leszbi is, meg persze toleránsabb heterók is voltak szép számmal, de a többség bármire kapható volt. Itt az volt az általános, ha rendelsz egy sört, és a csapos alaposan végigmér, nem titkolva, hogy boldogan lecummantana, és még a csajodat is ezer örömmel meghágná. És ha kapható vagy rá, tíz percen belül akár még a mosdóban is sor kerülhet rá. Alapvetően azonban visszafogott hely volt. Igaz, nem ment ritkaságszámba, hogy olyan ajánlatott kapjon az ember, mint Erik is anno a pincérfiútól, de az egész még az ilyesmi iránt egyáltalán nem érdeklődők számára is elviselhető volt. Mi viszont pont ezért jöttünk ide.

– Egy Heinekent kérnék – szóltam oda a pultosnak.

– Legyen kettő! – csatlakozott Erik is.

Kerestünk magunknak egy üres asztalt a bár legmegfelelőbb szegletében arra a célra, hogy alaposan belássunk mindent és mindenkit. Csendben kortyolgattunk, közben figyeltem, ahogy Erik látványosan igyekszik figyelmen kívül hagyni a körülöttünk mászkáló, lenge öltözetű lányokat, és csak a pasikra koncentrál. Talán egy kicsit bűnösnek éreztem volna magam, amiért ide rángattam, de az már rajta áll, hogy mi lesz. Ha nem talál egy pasit sem, aki megmozgatná a fantáziáját, sörözünk egy jót, aztán maximum csak kettesben bújunk ágyba, vagy felcsípjük az egyik helyre kis pipit. Másrészről meg, látszott rajta, hogy a beszélgetésünk után ő is rákattant a témára és alaposan méregeti a betérő srácokat.

                Felfigyeltem rá, hogy a tekintete időről időre visszatér ugyanarra a pontra a pult közelében. Követtem a pillantását. Egy nem túl magas, Erikkel nagyjából azonos testalkatú srác állt ott. Középmagas, kissé köpcös, széles vállú, de ugyanakkor egészségesen izmos, nem túl kigyúrt. Erik kissé szögletes, előre ugró arcával ellentétben viszont az övé kerekded volt, szemei barnák, haja pedig nem sötétbarna, inkább kissé szőkés. Egy csinos lánykával beszélgetett, de néha-néha, egyre gyakrabban, ő is félreérthetetlen pillantásokat vetett Erik felé. Tekintetük egyre gyakrabban találkozott, végül mondott valamit a lánynak, amit viszont a helyiséget betöltő zene miatt nem hallottunk, és elindult felénk.

– Hello! Leülhetek hozzátok? – tette rá a kezét az asztalunknál álló egyik üres szék támlájára, majd amikor bólintottunk, leült. – Nem láttalak még titeket errefelé. Újak vagytok?

– Régen jártunk már itt – feleltem. – De most úgy alakult, hogy ehhez támadt kedvünk.

A srác elmosolyodott. Megértette a célzást, ami nem is igazán a helyre, hanem a… „szolgáltatásaira” irányult.

– Bemutathatlak titeket egy-két embernek, ha gondoljátok – mondta, és széles mosolyát most Erikre villantotta. Egyértelmű volt, hogy azt, akinek elsősorban be akarna mutatni minket, már itt ül az asztalnál.

– Nem hangzik rosszul – szólalt meg végre Erik is. A hangja kissé rekedtes volt. Talán izgult.

– Ki volt az a lány? – próbáltam elindítani a beszélgetést, de elég érdektelennek mutattam magam ahhoz, hogy ha a srác nem akar róla beszélni, elterelhesse a szót. Persze, az igazat megvallva, bár csinos lány volt, most tényleg nem ő érdekelt, hanem a mellettünk ülő srác.

– Csak egy ismerős.

– Ismerős? Érdekes a hangsúly – lendült bele most már Erik is. – Netán innen ismered?

– A vesémbe látsz – kacagott a srác. – Tudjátok, hogy van ez. Történt ez-az, de azért inkább csak barátok vagyunk.

– Nagyon is ismerős – vigyorogtam Erikre, aki nem reagált, csak beleivott a sörébe.

– Én inkább másra vágyom – nézett ismét a srác a barátunkra, nem titkolva érdeklődése irányát. Erik pedig egyre kevésbé vonakodva viszonozta a pillantását. Fészkelődésén láttam, hogy ő is kezd izgalomba jönni.

– Nincs túl nagy forgalom – ütöttem tovább a vasat.

– Még korán van – csóválta a fejét a srác. – Az igazi élet csak úgy tíz fele kezdődik errefelé. De ha igazán jól akarjátok érezni magatokat, tizenegy után kell jönni.

– Tudjuk – vágtam rá. – Amikor utoljára voltunk itt… Pár ismerősünk hozott el minket. Történtek itt akkor érdekes dolgok az éjszaka. A barátunkat például – intettem a sörös üveg nyakával Erik felé – nagyon le akarta cummantani az egyik pincérfiú.

– Az is valami? – kacagott újsütetű barátunk. – Akkor ti még nem láttatok semmit. – A minap járt itt egy srác. A barátnője hozta el, de úgy kellett beráncigálnia az ajtón, mint a halálra rémült kutyát az állatorvoshoz. Alig telt viszont bele úgy egy óra, a srác már egy másik hapsival csókolózott a mellékhelyiség ajtaja előtt – bökött a fejével arra, ahol a legkisebb helyiség előtt egy kis beugró volt a falban. – Közben meg a csajok azt híresztelték, hogy a barátnőjét egy másik lány nyalja a porcelánfotelen ülve.

– Nem semmi – bólintott Erik, kissé fátyolos hangon. Próbálta titkolni, de én láttam rajta, hogy beindítja a történet. És valószínűleg a barátunk is észrevette, mert vidáman folytatta.

– Várjál! Még nem hallottál semmit. Mire észbe kaptunk, a srác már el is tűnt a klotyó elől és a helyiség másik végében smárolt egy másik sráccal.

– Kemény – jegyeztem meg.

– De ezzel még nincs vége. Ez még vagy háromszor-négyszer megismétlődött. Aztán egy ideig nem láttuk a srácot. Végül az egyik asztalnál tűnt fel. Addigra már a barátnője is előkerült. Ott üldögélt mellette. Viszont míg a csaj a piáját iszogatta, emberünk arcán látszott, hogy ő nem épp az alkoholon élvezkedik.

– Úgy érted… – kerekedett el Erik szeme.

– Úgy bizony – érkezett a válasz mégszélesebbre húzódó vigyorú, csillogó szemű barátunktól. – Az asztal alól hamarosan előkerült egy másik fickó. Ő kényeztette emberünket suttyomban.

– Azt ne mond, hogy ez megint egy újabb pasas volt! – álmélkodott Erik.

– Azt már nem tudom – vont vállat a barátunk. – Ennyire nem követtem. Bár, mi tagadás, én is szívesen megízleltem volna ezt a félénk kiscicából oroszlánná vedlett vadállatot, de nem került rá sor.

– Remélem most nem is hiányolod – vontam fel az egyik szemöldököm pimaszul.

– A legkevésbé sem – kacsintott rám, majd ismét Erikre nézett, aki igyekezett eltakarni mosolyát a sörösüveg szájával, kék szemein, amiket le nem vett volna barátunkról, látszott, hogy nagyon élvezi a témát.

– Amúgy, bocsássátok meg a neveletlenségemet! Zsolt vagyok – nyújtotta a kezét először felém, majd Erik felé. Valószínűleg engem gyorsan el akart intézni, hogy aztán mélyen a szemébe nézve, már-már kínosan hosszú ideig szorongassa Erik jobbját.

– Az én nevem Erik.

– Engem szólíts csak B-nek! – intettem az üvegemmel. – Nem szeretem a standard neveket. Túl kifejezéstelenek.

– B? Ez tetszik – kacagott Zsolt. – Engem is szólíthatnál Zs-nek.

– Az nem olyan jó – fintorodtam el. – Viszont akár lehetnél Mr. Dákó No. 1 is – böktem ismét az üvegemmel a nadrágja felé. Szétterpesztett lábai között farmere igencsak dagadt már. Talán a történet felidézése izgatta fel ennyire, de az is lehet, hogy Erik és érdeklődésének a látványa.

– Ez mégjobb – kacagott újdonsült barátunk.

A következő percekben, vagy talán órákban (ki figyeli ilyenkor az időt), jól belemelegedtünk a beszélgetésbe. Eriknek is megjött a hangja. Nem csak félénken, tőmondatokban beszélt, hanem sorra rántotta elő nem létező kalapjából a jobbnál jobb, szaftosabbnál szaftosabb történeteit. Na igen, ez az én barátom. Mr. Dákó barátunk, akinek annyira tetszett ez a név, hogy még szívesebben is használta, mint a Zsoltot, annyira élvezte a helyzetet, hogy névadója már majdnem szétrepesztette a gatyáját.

– Kezd itt már egy kicsit zajos lenni a helyzet – jegyezte meg végül.

Csak most döbbentünk rá, hogy közben a hely mennyire megtelt és az amúgy sem halk zenét teljesen elnyomta a kiabálás és a beszélgetés duruzsolása.

– Egyet értek – válaszoltam. – Folytathatnánk ezt valahol máshol.

Erik rám mosolygott. Értette a célzást. Tudta, hogy egyáltalán nem beszélgetni akarok a továbbiakban, most már viszont egyáltalán nem ellenkezett. Sőt, ugyanolyan izgatott volt, mint múlt pénteken, amikor arra várt, hogy a barátnője rám másszon. Ha nem mégizgatottabb.

– A lakásom itt van nem messze – vágta rá Zsolt. – Amikor csak tehetem, ide járok este szórakozni. Még holtrészegen is haza tudok tántorogni, pedig elhihetitek, nem vagyok akkor épp egy futóbajnok. Szóval nincs messze.

– Nem kell győzködnöd – mondta Erik. – Megdumáltuk.

Barátunk vállára tette a kezét, amely mozdulatban, ebben a pillanatban, több erotikus töltés volt, mintha egy mozdulattal kirántaná Zsolt dagadó farkát a gatyájából, és azt húzogatná, miközben vadul csókolóznak.

*

                Legurítottunk pár sört a bárban töltött idő alatt, szóval nem épp egyenes vonalú egyenletes mozgást végezve haladtunk végig a már sötétbe borult utcán. Mr. Dákó barátunk lakása viszont tényleg nem volt messze. Talán ha két saroknyira. Bár elég egy kicsit többet innom a kelleténél és az időérzékem teljesen taccsra vágódik, biztosra mondhatom, hogy gyorsan odaértünk.

                Tipikus belvárosi társasház volt, sötét, telefirkált lépcsőházzal. De megszoktam már. Én is hasonlóban lakom. Zsolt kissé bizonytalan kézzel erőltette bele a kulcsot a zárba, majd benyitott a kis lakásba.

– Hahó! – kiáltotta el magát. Nem tudtam elképzelni hirtelen, kihez beszél, de a válasz azonnal megérkezett. Az egyik szobából egy eszméletlenül csinos lány lépett elő. Haja ugyanolyan szőkésbarna volt, mint Mr. Dákóé, szemei is ugyanolyan barnák, arca is hasonlóan kerek. Viszont amilyen férfias volt a barátunk, ő, karcsú alakjával és hosszú lábaival, amelyek teljes hosszukban kilátszottak a combtőig érő ruhából, épp olyan, szívfájdítóan nőies jelenség.

– Látom nem vártál estig a mókával – kacagott csilingelő hangon. – Menjetek csak be! – intett a fejével a nappali felé. – Pár perc és én már itt sem vagyok. Érezzétek jól magatokat!

Kíváncsi tekintettel végigmért mindkettőnket. Éreztem magamon kutató tekintetét, ami azonban Eriken sokkal tovább időzött. Nem mintha ő jobban megragadta volna a fantáziáját, bár az is lehet. Valószínűbb viszont, hogy sejtette, inkább miatta vagyunk itt, mint miattam.

                Zsolt nem is kérette magát sokáig, átkarolta Erik vállát, és beinvitálta a nappaliba. Én még figyeltem, ahogy a lány magára kapja a kabátját, és gyorsan elsiet.

– Hé! – kiáltott ki Zsolt a szobából, még azelőtt, hogy az ajtó becsukódott volna a lány mögött. – Most miattam vagytok itt, vagy sem?

– Nézelődni már csak szabad – léptem be somolyogva a nappaliba, ahol a két srác egymás mellett ült a kanapén, kezük pedig egymás combján pihent.

– Nézelődni persze. De csak azt.

– Ugyan már! – kacagott Erik. – Szemrevaló a csirke. Ne bántsd, amiért megbámulja!

– Ne kezd már te is! – nézett rá megrökönyödve Zsolt.

– Mond, hogy nem az! – válaszolta Erik, de hogy megnyugtassa, közben megsimogatta barátunk arcát.

– Ezzel nem vitatkozhatom – vont vállat Zsolt felengedve. – Ha nem lenne a húgom, valószínűleg én is megdugnám.

– A húgod? – ültem le a velük szemben álló fotel karfájára. – Szóval épp most láthattuk Miss Dákót?

– Akkor inkább már Miss Puncit – kacagott Erik.

– Hé! A húgomról beszéltek – tiltakozott teátrálisan Zsolt.

– Én a helyedben büszke lennék rá, hogy ilyen húgom van – vágtam rá. – Be kell majd mutatnod minket egymásnak.

– Az tényleg jó lenne – válaszolta Erik, de még mielőtt Zsolt ismét belekezdhetett volna egy megjátszott kirohanásba, beléfojtotta a szót. – De most foglalkozzunk veled!

Azzal a Zsolt combját markoló keze mellé odacsúsztatta a másikat is. Mellé, de sokkal feljebb, egyenesen a nadrágján feszülő dudorra. Mr. Dákón látszott, hogy mondott volna valamit, de a mozdulattól elakadt a szava. Most pedig elérkezett az ideje annak a mozdulatsornak is, aminél az imént erotikusabbnak festettem le az adott szituációban Erik mozdulatát, ahogy Zsolt vállára tette a kezét. Most azonban, a szexuálisan túlfűtött hangulatban, bombaként robbant, ahogy Erik fél kézzel szétpattintotta Mr. Dákó farmerjának gombját és az alsóját arrébb húzva utat engedett előugró férfiasságának. Most nem tudtam megítélni, hogy Zsolt akart-e volna mondani valamit, de nem csak hogy lélekjelenléte nem maradt hozzá, de lehetősége sem volt, mert Erik, amint megmarkolta a farkát, száját is az övére tapasztotta.

                Kissé talán ironikus volt a helyzet, hogy alig több mint egy héttel az után, hogy Erik lepett meg engem egy hamvas puncival a legváratlanabb helyzetben, és bámulta, ahogy mi egymásnak esünk a kanapémon, miközben ő a szemben álló fotelben ült, most pedig ő feledkezett bele egy másik farokba egy másik kanapén, miközben én ültem a szemben lévő fotelon és bámultam őket. Az analógia tökéletesítésére pedig, bár akkor egyáltalán nem gondoltam erre, ahogy Erik anno előhúzta a félszemű kígyót, hogy gyömöszölje, miközben én a barátnőjét gyömöszölöm, most én toltam be az egyik kezemet a bugyimba, hogy magamhoz nyúljak a látványra.

                Erik lassan húzogatta a kezét Mr. Dákó tekintélyes méretű névadóján, miközben vadul csókolták egymást. Zsolt is előrenyúlt, először Erik oldalán gyűrve fel a pulóverét, majd lejjebb nyúlt a másik srác szintén rendesen dagadó ágyékához. Ahogy Erik szerszáma is előpattant és Zsolt keze ugyanúgy ráfonódott, ahogy Eriké az övére… A látványtól már az én bugyimban is állt a bál. A puncim lüktetett, és odabent mindent betöltött a ragacsos nedvesség a szövettől kezdve, a combjaimon keresztül az ujjaimig.

                A két srác egymásba feledkezve csókolózott a kanapén, vadul húzogatva a kezüket a másik már árbocrúdként meredező szerszámán. A kérdés már csak az volt, ki enged előbb az elérkezettnek bizonyuló időnek, és veti bele magát az élvezetekbe. A kérdés megválaszolására nem is kellett sokáig várnom. Erik, amilyen szégyenlősen ment bele alig pár órája az egészbe, most olyan vehemenciával lökte a hátára Zsoltot és egy gyors csók után lecsúszott a srác lábai közé. Azzal egy időben, ahogy Mr. Dákó farka Erik szájába hatolt, az én egyik ujjam is befúródott a szeméremajkaim közé. Erik vadul bólogatott újsütetű barátunk fegyverén. Hol tövig behúzta a szájába az egészet, tekintélyes méretével együtt, hol majdnem teljesen kiengedte és csak a makkot nyalogatta körbe. Zsolt a hajába markolt és gyengéden irányította, fejét ugyanúgy, csukott szemmel hátravetve, mint ahogy, egy örökkévalóságnak tűnő idővel ezelőtt, az az Erik által faszjankónak titulált srác a vöröske mellett a padon, a parkban, és élvezte a kényeztetést. Én pedig vadul ujjaztam magam.

                A levegő vibrálása körülöttünk, mintegy összhangban a testünk lüktetésével, egyre hevesebb lett, míg végül a tetőponton hármunk közül ketten felkiáltva jutottunk fel a csúcsra. Zsolt teleengedte Erik száját ragacsos nedvével, én pedig a saját kezemet kentem össze gyönyöröm termékével.

                Mr. Dákó fáradtan helyezkedett félig ülő helyzetbe a kanapén, és keze mozgásával igyekezett ismét formába hozni lanyhuló szerszámát, kihámozva azt a gatyájából, amitől farmerével együtt megszabadult. Erik farka viszont keményebben dagadt, mint valaha, és míg bennünk kissé alábbhagyott a hevület, benne csak most kezdett a tetőfokára hágni. Úgyhogy, miközben Zsolt lerúgta magáról a nadrágját, Erik a pólójától szabadította meg, és egy gyors csók után barátunk kellemesen izmos mellkasát kezdte csókolgatni Lábai között meredező farka viszont éhesen követelődzött valami után, ami forrón magába fogadja előnedvektől csillogó végét. Én nem is tudtam ellenállni neki. Amíg Zsolt igyekezett formába hozni fegyverét, és nyögdécselve érezte Erik csókjainak forró érintését, felpattantam a fotel karfájáról.

– Na gyere! Segítek – mormogtam, inkább csak magamnak, és Erik lábai közé térdeltem, széthajtva a combjait. Lerángattam róla a farmerját és átnedvesedett gatyáját, hátravetettem a hajamat, és szőrös combjaira támaszkodva ráhajoltam a könyörögve meredező szerszámára.

Erik felnyögött az érzésre, teste pedig megremegett, ahogy először gyengéden, majd egyre hevesebben kezdtem kényeztetni a számmal legférfiasabb testrészét, közben azonban egy pillanatra sem hagyta abba Zsolt testének csókolgatását, majd amikor Mr. Dákó szerszáma már kellőképpen visszanyerte a vitalitását, ismét a szájába vette.

                Ott hevertünk Zsolt nappalijában. A házigazda elterpeszkedve ült a kanapén, dákójával Erik szájában, miközben az ő szerszámát én fogadtam magamba. Most azonban Erik nem akarta engedni, hogy barátunk ismét a szájába élvezzen, és ezzel letudja a dolgot. Inkább, amikor már a névadó dákó ismét kellőképp merev lett a szájában, elengedte azt, és a hasára fordította Zsoltot, kezeivel szétfeszítve a srác farpofáit és arcát közéjük fúrta.

                Zsolt hangosan felnyögött az élvezettől. Úgy helyezkedett, hogy merev szerszáma lelógjon a kanapéról, és ő kezével tudja ingerelni. Erik közben bedugta egyik ujját a nyelve mellé Mr. Dákó ánuszába, amitől annak egy pillanatra a lélegzete is elakadt. Teste lüktetni kezdett, ami átsugárzott Erikre is. Az ő feszültségét pedig én is éreztem a számban fickándozó farkán.

                Aztán, amikor a járat már elég tág lett, Erik még egy ujját belemélyesztette Zsolt fenekébe, amitől az most már hangosan felnyögött. Erik most már csak az ujjait mozgatta barátunk fenekében, szájával közben a srác fenekét és derekát csókolgatta. Amikor pedig elérkezettnek látta az időt, felém fordult.

– Menj! – intett a fejével. – Most neki segíts!

Kiengedtem a számból a farkát és bólintottam. Erik kissé feljebb húzta Zsoltot, így én be tudtam csusszanni alá a kanapé végére, úgy ülve a karfájára, ahogy az imént a foteléra. Mr. Dákó pedig behajolt szétterpesztett combjaim közé. Nyelve épp hogy csak besiklott a szeméremajkaim közé, éreztem, ahogy mindene megrándul attól a lökéstől, ahogy Erik farkának első pár centijét betolta a fenekébe.

                Zsolt halkan zihálva nyalogatta a puncimat. Ágyékomon éreztem tüzelő leheletét, miközben Erik szemébe néztem, aki hátulról feszítette szét Zsolt fenekét és, lassan ki-be húzogatva, egyre mélyebbre hatolt a srác fenekében, míg végül tövig benne nem volt. Eddigre már az én ágyékom is hevesen lüktetett, úgyhogy megragadtam Zsolt fejét, hogy kissé feljebb emeljem. Erik segített megmozdítani a testét, hogy én alá csúszhassam, és farkát, amit azóta, hogy másodszor is kikerült Erik szájából, a kezével izgatott, magamba vezethessem. Barátunk felnyögött, és egy pillanatra minden levegő kiszorult a tüdejéből. Amikor pedig ismét lélegzethez jutott, szájára tapasztottam az ajkaimat. Éreztem csókján és teste remegésén minden egyes lökést, ahogy Erik belemártotta a szerszámát, és éreztem a lüktetést is, ahogy egyre közelebb kerülnek a csúcshoz.

                Végül ismét elérkezett a csúcspont. Erik felkiáltott, és Zsolt testén éreztem, hogy elpattan benne a húr és beleengedi nedvét a srác fenekébe. Alig egy szívdobbanásnyi idővel később Zsolt teste is megrándult, aminek érzésétől a járatom ráfeszült a farkára és egyszerre adtuk át magunkat a gyönyöröknek.

*

– Ez marha jó volt – hevert el Erik a kanapén. Bár ő csak egyszer élvezett el, az talán mégjobban kimerítette, mint Zsoltot, vagy engem a kétszeri mámor.

– Ezzel csak egyet tudok érteni – válaszoltam.

– Én is – mondta Mr. Dákó és odahajolt Erikhez, hogy megcsókolja.

– Stipi-stopi, enyém először a zuhany – jelentkeztem.

Zsolt csodálkozva nézett rám, Erik azonban csak nevetett.

– Nőj már fel, kislány!

– Ezt pont te mondod, te tökfilkó? – fújtam fel az arcomat, rájátszva a kislányos szerepre.

– Ti mindig ezt csináljátok? – nézett egyikünkről a másikunkra Zsolt.

– Mindig – vágtuk rá egyszerre.

– Akárcsak a húgom – csóválta a fejét.

– Tényleg? – váltottam ismét komolyabb hangnemre. Bár a komoly meglehetősen túlzó megjelölés izgatott viselkedésemre.

– Azt biztosra veheted – bólintott Zsolt. – Nagyon jól megértenétek egymást. Láttam ám, hogy nézett rád. Biztos a barátnőinek is azt ecseteli, hogy milyen jó csajt hoztam fel.

– Valóban? – vontam fel az egyik szemöldökömet. – Egyre szimpatikusabb a csaj. Most már muszáj lesz bemutatnod minket egymásnak.

– Egyet értek – vágta rá Erik. – Azt én is megnézném.

– Hohó! – tiltakozott Zsolt. – Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam.

Látszott rajta, hogy ismét csak megjátsza a felháborodást, Erik azonban belement a játékba.

– Ne aggódj! – csókolta meg. – Neked is jut az élvezetből bőven.

– Nos, akkor… – dadogta Zsolt. Látszott rajta, hogy ismét kezd izgalomba jönni. – Lehet róla szó.

– Ez a beszéd – markoltam meg a farkát, ami lanyhult állapotából ismét merevedni kezdett és, még csak lagymatagon, de lüktetett. Ő maga is gyorsan felélénkült. Kezét Erik combján nyugtatta és sokat mondó pillantásokat vetett a srác feneke felé, nem hagyva kétséget afelől, hogy vissza szándékozik adni neki azt, amiben az imént ő részesítette.

Mindhárman felkacagtunk, és tudtuk, hogy az éjszakának még egyáltalán nincs vége.