Megamuffin történetei

Azt szokták mondani, a nők nem tudják, mit akarnak. Bár ez szerintem mindenkire ugyanúgy igaz. Úgy tűnik rám is történetek terén.

Alapvetően nem tartom magam olyasvalakinek, aki lecövekelne egyetlen témánál, egyetlen zsánernél vagy műfajnál, csak azt lenne hajlandó olvasni és annak a hagyományos elemeit ínja szakadták megkövetelné. Alapvetően nagyon sok mindent elolvasok és nagyon sok mindent tudok élvezni… bár vannak kivételek. Vannak alapvető dolgok, amiből, legalábbis úgy gondolom, nem tudok és nem is érdemes engedni.

Ha az erotikus történeteket vesszük, ilyen az, hogy fontosnak tartom, egy erotikus novellának legyen története! Ne csak ukmukfuk egymás mellé dobjunk két (vagy több) karaktert és „Nesze, dugjatok!” Fontosnak tartom, hogy a sztorinak lényeges része legyen a szex, de, még ha csálén és felemásan is, de álljon meg anélkül is. Mondjon valamit az egész azon kívül is, hogy X és Y kefélnek egy jót egymással, viszont az se lógjon ki belőle, hogy oldalakon keresztül tulajdonképpen azt teszik.

Emellett az évek során egyre inkább eljutottam oda, hogy a történet annál jobb, minél kevesebb explicit hangsúly helyeződik magára az aktusra. Vagy elkenjük és mutatunk is valamit abból, ami a textil alatt van, de igazából nem időzünk el az ungabungán, vagy pedig egyenesen a lényegi részt kihagyjuk és csak utalgatunk rá, az addig elvezető utat pumpáljuk tele erotikus töltettel, legfeljebb az aktus első mozzanatát beleírva. (Én az utóbbi időkben írt történeteimmel ez utóbbit igyekeztem megvalósítani.)

Úgy éreztem már egy jó ideje, hogy egy aktust baromira nehéz úgy megírni, hogy a huszadik hasonló történetként elolvasva is újszerűen és izgalmasan hasson, ne csak az unásig ismert ismétlése annak, hogy „X ide dugta, Y azt vette a szájába, ez így nyögött, az úgy zihált, azt kezit csókolom”. A szerzők 99%-ának pedig ez nem is sikerült.

És hogy ezt miért mondom el?

Mert ezek után akadtam rá a Literoticán, azon az oldalon, ahonnan a fordításaim 99%-át veszem, a Megamuffin nevű szerzőre.

Félreértés ne essék, ő sem találta fel újra a spanyolviaszt. Sőt. Igazából semmi újat nem láthatunk tőle. Pontosan az a fajta szerző ő, amiből első látásra kismilliót találunk bárhol az interneten, ha ilyesmit keresünk. Arról szólnak a történetei, hogy megismerjük X-et, megismerjük Y-t, majd (vagy akár már rögtön az elején) A-t, B-t és C-t is, hogy később becsatlakozzon hozzájuk D, E, F, G és H is, majd a következő bekezdésben már szétkeféljék egymás agyát.

Első látásra ugyanazok a sablonok, nagyjából ugyanúgy összeillesztve… Na jó, második és harmadik meg akárhanyadik látásra is.

De mégis van benne valami, ami engem személy szerint megfogott. Nem tudnám megmagyarázni, hogy mi. Pontosan ugyanazokból az elemekből építkezik, mint felsorolhatatlan számú más szerző is, akiknek a második mondat után félbehagyom a történeteit, mert csak ugyanazt a formulát szajkózzák.

Megamuffin sem tesz mást, de valahogy úgy képes ezt előadni, hogy engem leköt.

Nem volt eddig szokásom szerzőket ismertetni a blogomon, bár kacérkodtam már a gondolattal, hogy hasonló rovatot is kezdek, de valahogy sosem jött össze. És most sem ez a célom. Mindösszesen azért írom ezt le, hogy lássátok, mire lehet számítani. Az elmúlt időben ugyanis egyre inkább ráálltam arra, hogy a blogot vagy csak úgy kötelességből, egyre inkább belső indíttatásból eredően „kötelező” „rosszként” folytatom, vagy csak azt és akkor töltöm fel, amit és amikor kedvem tartja, reménykedve benne, hogy sokaknak tetszeni fog, de nem foglalkozni azzal, ha nem, elvégre elsősorban a magam szórakoztatására csinálom, vagy sehogy nem csinálom.

Az első megoldásból már elegem van, úgyhogy egyelőre a másodikat folytatom. Ennek elemeként pedig, amellett, hogy azért igyekszem mást is csinálni, ha már ennyire tetszik, nekiállok Megamuffin munkásságának lefordításához. Előtte pedig így is szeretném köztudomásra juttatni, hogy mit lehet várni ezektől a történetektől (ugyanis van belőlük egy jó pár).

Az első és legfontosabb, hogy, bár elképzelésem sincs, hogy miért, de nekem tetszenek és, bár tulajdonképpen semmi újat nem mutatnak, nem váltják meg a világot és talán csak és kizárólag a megszokott sémákat ismétlik, azt mégis letehetetlenül élvezetesen teszik.

Másodszor, és itt kezdődik a fekete leves, ami viszont, érdekes módon, engem ennél a szerzőnél valahogy pont nem érdekel, érdemi történetet, kolosszális csavarokat és úgy egyáltalán logikát sem érdemes keresni egy morzsát sem benne. Nálam itt szokott instant elkaszálandóvá válni bármilyen történet, Megamuffinnál viszont valahogy pont hidegen hagy, hogy azzal kezdi a történetét, hogy „- Le akarlak szopni”, vagy hogy egy-két bekezdésnyi kerettörténet után már rögtön dugnak a karakterek. És valahogy pont nem érdekel, hogy a leglehetetlenebb és irrealisztikusabb helyzetekben gabalyodnak egymásba… Na jó, túlzok, egyszer-kétszer így is kiakasztotta bennem a szerző a WTF-métert, de csak egyszer-kétszer… a több száz esetből.

Harmadszor pedig, ha már karakterek, fel lehet készülni rá, hogy ugyanolyan egysíkú sablon mindenki. Egy-két megjelenő figurának van valami minimális mélysége, de nekik is kevesebb, mint egy fél perces nyári zápor során keletkező pocsétának. Kapnak egy papírvékonyságú agyoncsépelt motivációt és ennyi. Ami különösen úgy lehet zavaró, hogy a szerző több tucatnyi karaktert mozgat, akikből maximum egy-két kivétellel mindenkiről kb. csak egy-két mondat jellemzés mondható el. (És arról az egy-két kivételről is csak legfeljebb négy-öt.) Szóval kész a recept arra, hogy csessze el a szerző és alakítsa az egész történetét egy követhetetlen, értelmezhetetlen katyvasszá. De valahogy mégsem ez sikeredik neki. Legalábbis én, még egyszer ismétlem, magamat is meglepő módon, egyáltalán nem hiányoltam többet (bár kétséget kizáróan elfért volna).

Negyedszer, a szerző bevet annyi devianciát, hogy lassan egy kezem sem lesz elég, hogy megszámoljam. Van itt leszbikus szex, gruppen (bár ez eddig gondolom nem sok mindenkit lep meg), egymást leszopó srácok, fiatalabb-idősebb karakterek aktusa, családtagok egymás közt… és még nem értem távolról sem a történetei végére, úgyhogy ki tudja, mi lesz még itt. Viszont Megamuffin a maga egyszerű stílusával ezt úgy tudja megírni, hogy a megszokottal ellentétben engem teljes mértékig hidegen hagy. A szónak az ilyen történetek esetében jónak felfogható értelmében.

Ötödször és összefoglalva, ez az egész egy pornó. Egy nem túl gazdag szókinccsel, nem túl irodalmian, de valahogy mégis plasztikusan és az olvasót, legalábbis engem, megfogó módon megírt pornó.

Szóval aki sziklaszilárdan tudja állítani, hogy nem éri be ennyivel és ő foggal-körömmel ragaszkodik az igényesebb munkákhoz és esélytelen, hogy az ilyen bűnös szenvedély valaha is megfogja, vagy akire bármely fent említettem elem instant módon taszítóan hat, bárhogy is legyen tálalva és bármennyire is csak egy eltúlzott erotikus fantáziálásról legyen szó, ami történetszerkesztésileg annyi sebből vérzik és annyi ellentmondásba keveredik, hogy az ember már észre sem veszi, csak figyelmen kívül hagyja… Szóval aki sziklaszilárdan és megingathatatlanul tudja magáról hogy bármi, amiről fentebb beszéltem, nála azonnal kiveri a biztosítékot, az vegye úgy, hogy előre szóltam neki és bele se kezdjen! Aki viszont érez magában egy kis vállalkozó szellemet és nem akar rögtön, látatlanban nemet mondani, az tegyen vele egy próbát! Aztán még az első, a második, vagy a harmadik oldal, esetleg az első, második, vagy harmadik fejezet után is lehet azt mondani, hogy „Nekem ez már sok, innentől nem folytatom”. A magam szórakoztatására fordítom a történetet és csak azért töltöm fel, hátha másnak is megtetszik, aki amúgy angolul viszont nem olvasná el. Ha meg nem lesz ilyen, akkor ez van.

Az első történet amúgy holnap kezdődik "Szerencsés szerelő" címmel.

Folytatás

Kedves Olvasóim!

A tegnapi nap folyamán kikerült a blogra a Vakrandi című történet utolsó fejezete is. Talán néhányan olvastátok a kommentekben megjelent elmélkedést arról, mennyire kétséges, hogy s mint lesz a jövő és hogy lesz-e egyáltalán folytatása a blognak.

Régóta küzdök már számos problémával ezzel kapcsolatban és egyre inkább azt érzem, nem én vagyok az az ember, aki egy ilyen blogot folyamatosan, rendszerszerűen és kiszámíthatóan, állandó minőségben tudna fenntartani úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.

Az egészet feladni azonban nem szeretném. Én is élvezem a blogolást, írást, ha van alapanyag, a fordítást is. Azonban azért, hogy mindenkinek jó legyen, némi változtatás szükséges.

Először is a legfontosabb leszögezni, és talán ez (majdnem) mindent össze is foglal, hogy ezen túl nem szeretnék semmi rendszert fenntartani a blogban. Persze úgy lenne az ideális, ha kiszámítható és jól nyomon követhető lenne a tartalom, de egyre inkább érzem, hogy ez így már nem nagyon fog működni.

Ebből következően ténylegesen nem ígérek meg semmit. Igyekszem minél sűrűbben történeteket feltölteni, mert én is szeretnék minél többet ezzel foglalkozni, de nagyon sok tényező együttállásán múlik, hogy ez hogyan sikerül.

Vagyis lehet, továbbra is hetente lesznek új történetek, lehet olyan időszak, amikor gyakrabban, de lehet olyan is, amikor összejönnek a dolgok és hosszabb ideig nem lesz egyáltalán semmi. Erre nem tudok, és már nem is akarok előre ígéretet nyújtani.

Ugyanez vonatkozik a tartalomra is. Alapvetően és eredendően ez egy leszbikus történeteket posztoló blognak indult és a jövőben sem szándékozom ettől nagyon messzire eltávolodni. A téma továbbra is érdekel és közelről érint engem is, így nem tervezek felhagyni az ilyen történetek írásával. Azonban érdekel más is, és a jövőben nem tervezek gátat szabni a blog tematikája miatt se annak, hogy mit írjak.

A stílus marad. Azon ha tudnék se valószínű, hogy akarnék változtatni. Valamint valószínűleg sokan már ismeritek azt is félig-meddig, mik érdekelnek engem, ebből fakadóan túl nagy meglepetés nem hiszem, hogy fog érni. Viszont a jövőben ezzel együtt is sokkal ad hoc-jellegűbb lesz, hogy mit írok és mi kerül ki a blogra.

Remélem, ezzel mindenkinek meg tudok teremteni legalább valami minimális szintet, ami a történetek és egymásutániságuknak az élvezetét illeti. Ha pedig nem, hát így jártam.

Illetve még hozzátenném, hogy ezt a megoldást véglegesnek szánom.

Lehet, lesznek időszakok, amikor hónapokon keresztül tökéletesen kiszámítható lesz a blog, de azt nem ígérem meg, hogy akkor ez megint örökre fog szólni. Lehet, de ugyanannyira lehet az is, hogy nem. Lehet, kezdek majd új bejegyzéstípusokat, lehet, hogy nem. Lehet, sűrűn lesznek majd új történetek és olyanok, amilyeneket a régi olvasók mindegyike szeretni fog, lehet, hogy nem és lehet, hogy olyan irányba megyek el, ami sokaknak nem fog tetszeni. Nem tudom. Lehet, sok változás lesz a blogon ilyen vagy olyan formában, de az is lehet, azon kívül, hogy kiszámíthatatlan, két történet között mennyi idő telik el, semmi nem fog változni. Ezt se tudom, és a jövőben nem is akarom tervezni és ilyen bejegyzéseket sem akarok többet írni.

Lesz, ami lesz. Reméljük, jó lesz, de az is lehet, hogy egyáltalán nem lesz. Az idő majd eldönti.

Annyit 100%-ra ígérhetek, hogy a következő két héten még minden a megszokott menetrend szerint halad majd. A későbbiek pedig még elválnak.

Remélem, ennek ellenére is maradtok sokan hűséges olvasóim és csatlakoznak még hozzátok újabbak is.

Szóval, a jövőben is kellemes olvasgatást kívánok.

Sinara világa

Kedves Olvasóim!

Jelenleg igencsak ígéretesen haladnak a dolgok a január 1-jével bevezetett újításoknak köszönhetően. A Sinara történetein jól haladnak a dolgok és ezt szeretném hellyel-közzel így is tartani. Egyelőre majd minden napra jut majd történet még egy jó ideig, aminek vannak előnyei. Azt nem tudom megígérni, hogy ez hosszabb távon is megmarad így, sőt, szinte biztos, hogy nem fog, de az előzetesen megígért paramétereket igyekszem teljesíteni.

A Sinara világával kapcsolatban viszont már egyáltalán nem ennyire rózsás a helyzet. A nem erotikus történetek fordításáról valószínűleg lemondok, és mivel a YouTube se megbízható olyan tekintetben, hogy egy kiszemelt videót hosszú távon elérhetően tart, az előre időzített zeneajánlóknak, kisfilmeknek is sok értelme. Emiatt gondoltam arra is, hogy hagyom kifutni a dolgot, kimegy ami még létezik az előre megadott időpontig, aztán hagyom elhalni az oldalt. De aztán eszembe jutott egy másik megoldás.

A múltban nem véletlenül posztoltam ki képeket, különböző videókat, beszámolókat, életképeket, ilyesmiket. Néha még most is késztetést érzek ilyesmire, de mivel a Sinara történetei blognak nem tenne jót, inkább hanyagolom őket. Viszont eszembe jutott egy olyan megoldás, hogy ha már a Sinara TÖRTÉNETEInek ez a neve, akkor maradjon csak meg történeteket prezentáló blognak! Amellett pedig, ha már van a Sinara világa, ott tobzódhatok kedvemre.

No persze ez most kicsit túlzás így leírva. Arra gondoltam, megváltoztatom a Sinara világa profilját. Törlök minden előre ütemezett bejegyzést és helyettük oda fogok kitenni mindent, amihez épp kedvem szottyan. Azonban ezt nem akarom túlzásba se vinni. Elsősorban a történetekre akarok továbbra is koncentrálni. Így viszont a Sinara világán a bejegyzések eléggé ad hoc jelleget fognak ölteni. Mind a két bejegyzés között eltelő idő, mind a bejegyzések tartalma tekintetében. Nagy valószínűség szerint továbbra is lesznek zenék, kis videók, oda viszem át az életképeket és a pornóvilágot is, elképzelhető hogy lesz valamiféle "olvasónapló" azokról a regényekről, amiket épp olvasok, vicces képek, videók és még ki tudja. Minden attól függ, éppen mihez támad kedvem. Ebből következően lehet, egyes időszakokban ott is naponta lesznek bejegyzések, akár naponta több is, egyes időszakokban meg jó, ha havonta egy. Nem akarok arra koncentrálni, hogy minél sűrűbben legyen, de ha meg akarok osztani valamit, ami nem történet, az oda fog kimenni.

A Sinara történetein pedig maradnak a történetek és, ha épp nincs történet, az ajánlók. Illetve mindkét blogra ki fogok tenni időnként ajánlót a másik blog tartalmaira vonatkozóan is, de igyekszem ezt úgy megtenni, hogy ne tegye a Sinara történeteit átláthatatlanabbá.

A pornóvilág egyelőre még marad a Sinara történetein. Időzítettem pár elemét előre, azokat fokozatosan viszem át a Sinara világára. Ezen túl pedig minden megy, ahogy mennie kell. (A Sinara történetein csak annyi változik az eddig is tervezettekhez képest, hogy minden kikerül a képből, ami nem történet és nem ajánló.)

Remélem, ez mindkét blogot csak jobbá fogja tenni.

Addig is, amíg ez igazán beindul, kellemes olvasgatást nektek!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amire a rendszer üzenetet küld minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól Vida Brigitta, szeptembertől pedig még egy ember is csatlakozott a listához, a fennmaradó négyet viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább négy ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A február havi jelentkezés most indul. Az egy nap késésért elnézést kérek, de bokros teendőim miatt elcsúsztam vele.
Mindenkinek hajrá és sok sikert!

Új blog

Kedves olvasóim!

Ezennel bejelentem, hogy útjára indult az új blogom, amit http://sinara-vilaga.blogspot.hu/ címen érhettek el.

A bejegyzések holnaptól érkeznek majd. A következő egy hónapban rohamtempóban fogunk haladni, egyrészt, hogy tartalommal töltsük meg a blogot, másrészt pedig hogy a tervezett bejegyzések ezen a blogon megkezdett előzményeit fokozatosan áthelyezzük. Így januárban majdnem minden nap lesz legalább egy bejegyzés. Utána majd még meglátjuk.

Addig is jó szórakozást és kellemes új évet!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amire a rendszer üzenetet küld minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól Vida Brigitta, szeptembertől pedig még egy ember is csatlakozott a listához, a fennmaradó négyet viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább négy ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A január havi jelentkezés most indul. Az egy nap késésért elnézést kérek, de bokros teendőim miatt elcsúsztam vele.
Mindenkinek hajrá és sok sikert!

Változások a blogon

Kedves Olvasóim!

A közeljövőre nézve két új változást szeretnék bejelenteni a bloggal kapcsolatban.

Az első alapvetően pusztán csak formai dolog, bár remélem, ennek ellenére sok pozitív hatása lesz. Nevezetesen, január 1-jétől ketté választom a blogot.

Továbbra is megmarad a Sinara történetei, azonban itt csak a történeteimet, a pornóvilágot és ha épp lesz, az Életképeket találjátok majd meg. (Plusz, persze, indokolt esetben "blog bejegyzéseket", de az más tészta.) A nem erotikus tartalmaknak pedig létrehozok majd egy új blogot. Ide kerülnek át az olyan bejegyzés-típusok mint a zeneajánló, a filmajánló, a kisfilmek, Egy perc líra stb., ha fordítok nem erotikus történeteket (vagy, ne adj Isten, írok, lásd Századgyermek és Tízezer év), azokat is oda töltöm fel. Itt szúrnám közbe, hogy az eddig fordított történet, az Ifjú vér, Ifjonti vér címen megjelent nyomtatásban. Úgy érzem, úgy a fair, ha ezt közlöm veletek, és akit nagyon érdekel, az megveheti szakszerű fordításban. Hogy én folytatom-e, vagy ennek okán az új blogon új történethez kezdek, azon még gondolkodom. Így vagy úgy, ennek a változtatásnak oka egyrészről, hogy az utóbbi bejegyzéseket azok számára is elérhetővé tegyem, akik élből elkerülik az erotikus oldalakat, az ilyesmikre viszont kíváncsiak. Másrészt pedig, a Sinara történetei egy erotikus oldalnak indult, és ezt sosem volt szándékomban megváltoztatni. Persze, az idők folyamán nagyon elmozdultam az egyre softabb témák felé, lásd a saját történeteimet, de amíg ez a blog létezik, meghagynám erotikusnak, és erősen történet-centrikusnak. Ebből kifolyólag viszont sok embert zavarhat az, hogy egységnyi időn belül a bejegyzéseknek már csak töredéke történet, és ezeket úgy kell kimazsolázni a többi közül, ami adott esetben őket nem is érdekli. Ezért az új blog célja az is, hogy úgy tisztítsa meg a Sinara történeteit ezektől a bejegyzésektől, hogy azok se veszítsenek semmit, akiket ez (is) érdekel.

Tehát az új blog az új év első napján indul útjára. Aznap kerítek majd valamikor időt magamnak és átrakom az ütemezett bejegyzéseket oda.

Tehát itt csak egyszerű, praktikus formai változtatásról lenne szó. Megmaradna minden 99%-ban ugyanúgy, csak kényelmesebbé tennénk a válogatósabb (és ezt jó értelemben használom) olvasók számára a blogon való böngészést.

Azonban itt lép képbe a második változtatás.

Egyrészről úgy gondoltam, az új blogra kicsit kevés lenne az, amit innen átviszek, pláne, hogy nem erotikusat fordítani se fogok túl gyakran, írni meg szökőévente másfélszer, úgyhogy kellenek oda új bejegyzéstípusok is. Itt klasszikusabb blogbejegyzésekre gondoltam, úgy mint, ha eszembe jut valami, amit megosztanék veletek, leírom (ilyesmire volt kísérlet régebben a Gondolatok), ha időm engedi, sokat olvasok és erről vezetnék "olvasónaplót", illetve, megpróbálkoznék képregények fordításával is. Ez utóbbi pedig nem csak az új blogra korlátozódna. Természetesen itt is élne az erotikus-nem erotikus felosztás. Egyelőre úgy tervezem, hogy az új blogra szuperhősös, a Sinara történeteire pedig leszbikus képregényeket, alapvetően mangákat fordítanék, de ez a lehetőségeimhez mérten még változhat. Mindenesetre az első darabok a Sinara történeteire már január elején kikerülnek.

Viszont, talán nem ez a fontosabb vonatkozása ennek a kérdésnek, amit közölni akartam veletek. Persze, lesznek új bejegyzések, amik érdekesek is lehetnek, az mindig jó, ha a régi jók megmaradnak. Nos... persze a régi jók megmaradnak, ebben nincs hiba, de mégis itt van az eb elhantolva.

Az elmúlt félév bizonyította, hogy ha akarom, egy légypiszoknyi szerencse mellett képes vagyok naponta új történetet prezentálni nektek. Ezeknek viszont túlnyomó többsége fordítás és másoktól átvett történet volt, és nem véletlenül. Megy a fordítás és eszem ágában sincs abbahagyni, de azt vettem észre, hogy amíg azon vagyok elfoglalva, hogy eleget fordítsak, hogy minden napra jusson valami, és, a maximalizmusomból fakadóan, ha hozzákezdek egy hosszabb történethez/sorozathoz, azt szeretem egyszerre (ha nem is egy ültő helyemben) befejezni, addig nemigen marad időm és energiám saját történeteken még csak gondolkozni sem. Pedig az az izgalmasabb.

Sosem titkoltam, nem vagyok az a fajta író, aki élvezi minden szó "papírra" vetését. Van ilyen eset is, és örülök neki, de ez a ritkább. Engem az alkotás öröme hoz inkább lázba. Az, ahogy kitalálom a dolgokat és az az öröm, amikor már elkészült és feltölthetem nektek. Fordításokon viszont nincs nagyon mit kitalálni. Max. megtervezni, hogy mikor és mit fogok fordítani. Sokkal izgalmasabb, emiatt viszont nagyságrendekkel időigényesebb is egy saját történet kitalálása. Természetesen ezt véghez tudom vinni úgy is, hogy közben mást csinálok. Utazok, pakolok, takarítok, tanulás közbeni üresjáratokban stb. stb., tehát attól nem kell félteni, hogy a szürke hétköznapok taposómalmában erre nem maradna idő, ha viszont mellette minden napra fordítást is kell terveznem, akkor már tényleg necces a dolog. Plusz, én úgy működök, hogy ha kitalálok egy történetet, azt jó záros határidőn (pár nap) belül meg is írni. Ha viszont épp benne vagyok egy fordításban...

De, most, hogy talán egyesekre ráhoztam a frászt, megismétlem, nem, nem célom felhagyni a fordítással. Továbbra is lesznek fordított történetek, viszont, azt az elvet, hogy minden napra biztosítok valami olvasnivalót, valószínűleg fel fogom adni. Egyrészről, inkább koncentrálnék a saját történetek írására, amikből így, természetszerűleg, sokkalta több lesz, mint eddig, viszont azt álmomban sem merem remélni, hogy valaha is lesz lehetőségem annyit írni, hogy minden napra jusson valami (hacsak egyszer nem az lesz minden dolgom az életben, hogy ezt műveljem). Fordítani is fogok persze, de jóval kevesebbet és csak akkor, ha kedvem támad rá és tényleg élvezettel csinálom, elvégre erről szólna ez a blog. Másrészről pedig, feltételezem, ti sem lógtok minden nap a neten, így, néhány szerencsés kivételével, úgyse tudnátok minden nap elolvasni az új történetet. A kevésbé szerencséseknek pedig akár még frusztráló is lehet, hogy két hétig, egyéb, fontosabb elfoglaltság miatt, nem volt idejük feljönni és felgyűlt tizennégy új történet, amit el "kell" olvasniuk.

Persze nem kell most egyből leírni a blogot, hogy jó, akkor innentől szökő évente örülünk, ha egy történet lesz. Nem akarom az "irrealitásig" sem ritkítani a feltöltéseket. Mint említettem, az előző félév azt mutatja, hogy a naponta új történet is menne, és lehet, lesznek olyan időszakok, amikor, ha nagyon ráérek, lesz is még ilyen. Bár ilyesmi most a január végi, február eleji pár hét és június vége között szinte biztos, hogy nem lesz és majd augusztus és a következő január vége között is kétséges. Azonban heti három-négy történetet akkor is tudok majd ígérni nektek. Azt, hogy ebben mik lesznek (három saját történet; két saját, egy fordítás; egy saját, két fordítás; egy saját, egy fordítás, egy mástól átvett stb.), azt nem tudom előre megmondani, ahogy azt se, hogy ezek pontosan hogy fognak kikerülni (hétfő, szerda, péntek, [vasárnap]; kedd, csütörtök, szombat; hétfő, kedd szerda; péntek, szombat, vasárnap stb.). Akár még az is megeshet, hogy egyes heteken nem lesz három se, csak kettő. De azt megígérem, hogy olyan hét nem fog elmúlni, amelyiken nem töltök fel egy történetet se. És ha csak egyet töltök fel, már akkor is nagy gáz lesz, mert, mint fentebb említettem, ha nincs világvége, kézen állva is képes vagyok többre ennél. Emellett pedig, ha nem lesz épp új történet, akkor is feltöltök nektek hetente egy-két-három ajánlót, előszedve pár régi történetemet. Hátha valaki nem olvasta (mert valahogy kimaradt, vagy esetleg akkor még nem olvasta a blogot), vagy egyszerűen csak régen volt már és érdekes lenne újra olvasni.

Tehát, elég hosszúra sikerült ez a fejtegetés, úgyhogy összegezzük!

Január 1-jén útjára indul az új blogom, ahova átkerül minden nem erotikus tartalom innen. Talán ezeket is ritkítom kicsit, de lesznek "helyettük" mások is, csupán csak nem itt, hanem egy másik blogon.

Ezen kívül fogok a jövőben képregényeket is fordítani, mind erotikusokat, mind nem erotikusokat.

Az eddigi bejegyzés-típusok, mind történet-fajták (fordítás, saját, átvétel), mind egyéb bejegyzés-típusok (zeneajánló, filmajánló, kisfilmek, Egy perc líra, életképek stb.) megmaradnak, csak ezen túl nem mind ugyanitt lesz elérhető és kicsit ritkábban. A történetek között erőteljesen a saját történetekre helyezem majd a hangsúlyt, ami miatt fordításból jelentősen kevesebb lesz, de így is lesz minden héten több új történet is, és ha épp nem, akkor pedig ajánlok régebbi, újraolvasásra érdemes történeteket.

Az átmenet ebbe az új felállásba nem lesz olyan éles, mint az új blog esetében. Magam sem tudom még pontosan, mikor váltunk, de pár hét alatt fokozatosan csökken majd a bejegyzések száma, míg, remélhetőleg mihamarabb, kirajzolóik az a tendencia, amit majd tartani is tudok majd a jövőben.

Remélem, ez serkentőleg fog hatni a blog látogatottságára, mert az tavaly karácsony óta egy lefelé tendáló EKG-kép formáját mutatja. De panaszkodni nem akarok, és a lényegnek ez csak a kisebb része is, csak azért mégis zavar.

Mindenesetre, remélem, ti is örömötöket lelitek majd a blogban továbbra is.

További kellemes olvasgatást és Boldog Új Évet majd, ha aktuális lesz!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amire a rendszer üzenetet küld minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól Vida Brigitta, szeptembertől pedig még egy ember is csatlakozott a listához, a fennmaradó négyet viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább négy ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A december havi jelentkezés most indul. Az egy nap késésért elnézést kérek, de bokros teendőim miatt elcsúsztam vele.
Mindenkinek hajrá és sok sikert!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amire a rendszer üzenetet küld minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól Vida Brigitta, szeptembertől pedig még egy ember is csatlakozott a listához, a fennmaradó négyet viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább négy ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A november havi jelentkezés most indul. Az egy nap késésért elnézést kérek, de bokros teendőim miatt elcsúsztam vele.
Mindenkinek hajrá és sok sikert!

Töredékek

Sok ötlet kering a fejemben, most, épp úgy, mint mindig is. Ezek közül viszont sajnos kevés áll össze történetté, vagy keveset tudok úgy módosítani, hogy beilleszthető legyen egy már meglévő történetbe. Néha ezek csak felvillanó képek, érzések, amik, mivel nem tudom hasznosítani őket, idővel elhalnak.

Ezt próbáltam megoldani az Ötletözön elindításával is, ahol meg is jelent pár ilyen kidolgozott gondolat. Az az elképzelés azonban még kiforratlan volt, vagy nem tudom, de nem igazán vált be. Most, alaposan átgondolva, ahelyett indítanám el a Töredékeket.

Ezek kis "történetmorzsák" lennének. Terjedelemben abszolút nem kell nagy dolgokra számítani. Nevezném őket egyperceseknek is, ha azt nem használtam volna már más (egyébként ennél még mindig nagyobb terjedelmű) történetekre. És nem kell hű de nagy cselekményre sem gondolni. Sőt. lehet olyan is, aminek egyáltalán nem lesz cselekménye. Lényegében csak egy pillanatkép. Mondjuk valami miatt feltűnik, hogy milyen szép az őszi naplemente, és akkor arról írok egy fél-egy oldalt, történetszerűen persze. De lehet olyan is, amiben történik is valami. Ez mindig az adott ötlettől függ.

Ehhez kapcsolódóan ki is emelnék valamit. Ha rendesen kifejtett, nagyobb terjedelmű történetekről van szó (és az eddig megjelent összes történetemet már ide sorolnám), úgy gondolom, úgy van értelme, ha az kompakt egész. Ha a végén nyitva hagyjuk is a lehetőséget a folytatásra, akkor is van eleje és van vége és csak olyasmira utalgatunk, ami vagy köztudomású (például egy általános műveltségbe beletartozó irodalmi műre), vagy olyasmire, amit már korábban megmagyaráztunk, vagy később meg fogunk. Az össze-vissza utalgatásnak csak úgy a levegőbe csak annyi eredménye lehet, hogy a történet átláthatatlan lesz. A Töredékeknél viszont egy másfajta szemléletet követnék. Míg a többi történetben megtartom a fenti ars poeticát, ezekben, persze csak mértékkel, teret engedek a történetek keretén túl való utalgatásnak.

Mértékkel, vagyis nem úgy, hogy a történet már értelmetlenné váljon. Ezt úgy szemléltetném, hogy amit kifejtek, az is alkot önmagában egy jól átlátható egységet. Erre már csak pluszként rakódhat az, amire utalgatok, de nem fejtem ki. Se ezekben a történetekben, se máshol. Azonban ezekkel is megtartok egy olyan mértéket, amivel, bár nem tudjátok meg, valójában mi járt a fejemben, amikor ezt írtam (talán azért se, mert én se gondoltam annyira végig és pont azért nem fejtettem ki az utalást, mert nem tudtam volna), de lehet egy elképzelésetek.

Itt azonban leszögezném, hogy amilyen következtetésre jutnátok az utalásokból, az a ti véleményetek lesz. Lehet, hogy egybeesik az én elképzeléseimmel, amik azonban nem kerültek bele a történetbe, de lehet, hogy én eleve az egészet csak egy hirtelen gondolattól vezérelve vetettem "papírra" és egyáltalán semmi nem volt mögötte.

Mondok egy példát, most csak úgy hasra ütés szerűen. Mondjuk az egyik ilyen töredékben egy szereplő egy befolyásos embert szid/dicsér, akiről nem tudjuk meg, hogy kicsoda, de a leírtak alapján ti mondjuk egy ismert politikust fedeztek fel benne. Na ez a felfedezés már a ti saját konstrukciótok lesz. Ez nem jelenti azt, hogy én valóban támogatnám/elítélném az illető politikust. Már csak azért is, mert lehet, csak a levegőbe beszéltem, egy hirtelen ötlettől vezérelve ezzel az utalással, és nem képzeltem el mögé semmilyen személyt. (És ez csak egy példa amúgy. Ilyen történetet nem tervezek.)

Mindezt csak azért mondom, hogy tudjátok, bármi is szülessen csapongó képzeletemből és kerüljön ki ide, a blogra, az még nem jelenti azt, hogy rasszista, homofób, férfigyűlölő, xenofób, technikaellenes, vagy bármi ehhez hasonló lennék. Még akkor se, ha a történetekből ez szűrődik le. Véleményem szerint egy jó írónak, akárcsak egy jó színésznek, fontos tulajdonsága, hogy bármit teljes meggyőződéssel tud ábrázolni, még úgy is, ha abszolút nem ért egyet vele. Például, egy a multikulturalizmus, a nemzetek és emberek egyenlősége és hasonlók mellett a végsőkig elkötelezett író is képes úgy megformálni egy történetében egy náci karaktert, hogy az a náci mivoltában teljesen hiteles legyen, és teljesen hitelesen képviselje a nemzeti szocializmust. Még akkor is, ha az illető karakter végül rájön tévedéseire, és így az író valódi világnézete kerekedik felül. (Hogy csak a rasszizmus-témánál maradjunk.)

Én nem tartom magam különösebben jó írónak, sőt, akár még írónak se feltétlenül, de annak csak örülni fogok, ha sikerülne ilyen meggyőző erővel írnom.

De talán, ha ezt elfogadjátok, és nem fordultok el tőlem azért, mert egyes töredékek esetleg, különösebb magyarázat nélkül, nektek nem tetsző nézeteket vonultatnak fel, hiszen ez nem feltétlenül az én véleményem, egészen egyedi és sokféle történetinterpretációk is születhetnek a fejekben.

Ehhez kapcsolódóan még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek, mint ahogy a megnevezésük is mutatja, töredékek. Vagyis nem teljes történetek. Rövidke jelentek, leírások, karakterismertetések, helyzetfelvetések, ilyesmik. Ebből fakadóan nem feltétlenül alkotnak egy jól felépített egészet, és mondanivalójuk sem mindig kell, hogy legyen. (Sőt, szándékosan talán az lesz a ritkább, hogy legyen.) Mintha csak felcsapnátok egy könyvet valahol a közepe tájékán és egy-két oldalt elolvasnátok belőle. (Bár annál talán még koherensebb.)

Épp emiatt ezeknél a történeteknél szabad a "rablás". Ha valakit megihletnék, a fejében kirajzolódna a töredékeim előzménye, folytatása, háttere, ne fogja vissza magát! Akár szó szerint is átveheti őket, beillesztve a saját történetébe. Én csak örülök neki, ha így inspirálok egy (másik) írót.

Egyetlen kérésem az lenne, ha valakivel ez előfordulna, az legyen szíves azért az elkészült művet nekem is megküldeni. Érdekelne, mi(k) jött(ek) ki belőle.

Emellett leszögezném, ettől az eddigi történeteimben, B-történetek, B-vel a föld körül, M-történetek, nem változik semmi. Sem a tartalmukban, sem a gyakoriságukban. Ezeket a töredékeket akkor "firkantom le", ha épp nincs időm még csak egy B-vel a föld körül hosszúságú és bonyolultságú történetet se megírni, de valami megszületik a fejemben. És itt alapvetően azokra az ötletekre korlátoznám magam, amiket nem tudok beépíteni a többi történetembe. Azokat viszont mindenféle kontroll nélkül szeretném itt közzé tenni. Ami azt jelenti, ahogy korábban megígértem, saját történeteimben gay epizódok például még mutatóba is aligha lesznek. Töredékekben azonban előfordulhatnak, ha éppen olyasmi jut eszembe. Vannak néha olyan időszakaim, amikor pár napig ilyesmi foglalkoztat, szóval nem kizárt. De természetesen az ilyesmit a címkékben jelölni fogom, így akit az ilyesmi nem érdekel, elég, ha csak oda vet egy pillantást és nem is kötelező tovább olvasnia.

És itt jegyezném meg azt is, hogy a történetek tartalma, ebből fakadóan, nagyon sokszínű lehet. Bármi, ami az eszembe jut. (Persze ez már önmagában egyfajta korlátozás, de... értitek.) Emiatt nem is szeretnék előre tartalmi iránymutatót adni, mert szinte biztos, hogy valamit kifelejtenék, vagy esetleg az ízlésem változásával bejöhet valami, amire most nem gondolok. De annyit mondhatok, hogy a pornóba hajló erotikától az ettől a lehető legmesszebb álló képekig, a viccestől és izgatótól az elgondolkodtatóig minden és bármi előfordulhat. Csak hogy tudjatok róla és ne érjen váratlanul.

Ezek után pedig talán már nem is maradt hátra más, mint hogy kellemes olvasást kívánjak.

Az első töredék napokon belül várható.

Váltás 4.

Kedves olvasóim!

Már egy jó ideje bennem van a késztetés, hogy a blogomat minél színesebbé és változatosabbá tegyem. Természetesen, közkívánatra, első helyen továbbra is a történetek állnak és azon belül is a leszbikusok, és ha csak egy valamire van időm, akkor azzal foglalkozom. Emellett viszont, ha úgy adódik, minél több és minél változatosabb bejegyzéseket szeretnék nektek feltölteni.

Ennek keretében a Zeneajánló és a Filmajánló mellé bejön egy harmadik rovat, a Kisfilmek. Ide a youtube-ról fogok beágyazni kisfilmeket. Tematikát nem szeretnék megszabni, mert az energiát inkább a történetekre fordítanám. Így az se kizárt, ez a kezdeményezés egy idő után elhal, de igyekszem mindig, ha időm és kedvem van, újakat kitenni. Az elsők biztos köszönőviszonyban sem lesznek az erotikával, bár... ki mit nevez annak, de idővel nem tudom, ez hová fejlődik.

És ha már itt tartunk, és történetek, hogy szélesítsük a palettát, természetesen továbbra is a leszbikus történetek túlsúlya mellett, szeretnék majd fordítani pár gruppen történetet is. Már figyelem a Literotica megfelelő kategóriáját. Azt viszont, hogy mikor jön majd az első, még nem tudom.

Addig is, jó blogolvasást!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amire a rendszer üzenetet küld minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól Vida Brigitta, szeptembertől pedig még egy ember is csatlakozott a listához, a fennmaradó négyet viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább négy ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A október havi jelentkezés most indul. Az egy nap késésért elnézést kérek, de bokros teendőim miatt elcsúsztam vele.
Mindenkinek hajrá és sok sikert!

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amiről a rendszer minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, augusztustól pedig Vida Brigitta is csatlakozott a listához, a fennmaradó ötöt viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném folytatni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább öt ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

A szeptember havi jelentkezés most indul.

Gay történetek

Mint azt pár órája jeleztem, a jövőben többek között azzal szeretném kibővíteni a blogom profilját, hogy időnként gay történeteket is feltöltök. Viszont, mivel sejtem, hogy ez nem mindenkit érdekel (sőt, konkrétan tudok olyan kedves olvasómról, aki, ha már egy farok előkerül a történetben, nem szívesen olvassa el), erről külön értekeznék. Viszont kezdésnek pár olyan dolog, ami mindenkit érdekelhet, aki rendszeresen látogatja a blogomat:

Félreértések elkerülése végett, nem akarom és nem is fogom a blogomat gay bloggá alakítani. Továbbra is túlsúlyban lesznek a leszbikus történetek minden téren. A fordításokban is, a saját történetekben pedig még inkább. Úgy gondolom, az a jó író, aki tudja is, hogy miről ír. Erotikus történeteknél pedig ez azt jelenti, hogy bele tudja élni magát a helyzetbe. Persze ez nem azt jelenti, hogy jó gay történetet csak férfi írhat, de szerintem egy nőnek nagy beleélőtehetség kell hozzá, ami bennem nincs meg etéren. Szóval a saját történeteimben maradnék a leszbikus témáknál, illetve nagyritkán a heteróknál. Azt nem zárom ki, hogy fel-felbukkannak majd meleg, vagy legalábbis biszexuális férfi karakterek a saját történeteimben is, de még ez is ritkaságszámba megy majd.

Csupáncsak arról lenne szó, hogy a jövőben azokon az oldalakon, ahonnan az angol nyelvű történeteimet veszem, a gay történeteket is mustrázni fogom, hátha akad valami fordítani való. Ez azonban egyrészről még gyerekcipőben jár nálam, másrészről pedig sok gay történet nekem nem épp tetsző irányba megy el. Ezt mindjárt ki is fejtem, de mivel ez már nem érdekel mindenkit, előbb még ezt a gondolatmenetet befejezve, nem tudom, milyen sűrűn lesznek gay történetek. Eddig egyet fordítottam le, az pár napon belül kikerül a blogra. A folytatás attól függ, hogy találok tetszetős történeteket. Leszbikusból viszont van dögivel, szóval azokat továbbra is fordítgatom serényen. Nem fogom külön jelezni, ha gay történetet töltök fel, de ha megnézitek a címkéket (ha megnyittok egy történetet, a lap alján találhatóak), ott jelezem, hogy a történet leszbi, hetero, gay vagy micsoda. (Ha nincs erre utaló címke, az azt jelenti, hogy abban a történetben vagy fejezetben nincs szexuális tartalom.) Szóval, figyeljétek a címkéket, ha el akarjátok kerülni a gay történeteket!

És akkor a gay történetekről:

Lehet, hogy csak én vagyok ízlésficamos, de nem értem, miért kell a gay történetek túlnyomó többségének két kategóriába csoportosulnia. Az egyik típus valamifajta szexuális erőszakról szól, amikor egy megfelelő hajlamú illető egy heteroszexuális, vagy nem tisztázott szexuális orientációjú egyént egy kis cumizásra vagy többre kényszerít. A másik típus pedig az, ahol az egyik fél egyértelmű dominanciát élvez a kapcsolatban és szolgaként ugráltatja, csicskáztatja a másikat.

Persze, ezek lehetnek valós helyzetek, és heteroszexuális és leszbikus kapcsolatokban és történetekben is előfordulnak, de az általam olvasott gay történeteknek a jó háromnegyedét-kilencven százalékát kiteszik. Az ilyeneket pedig én még végig olvasni sem szeretem, nem hogy lefordítani. Ebből fakadóan nem is fogom őket.

Emiatt viszont igencsak korlátozottak a lehetőségeim. Figyelni fogom a jövőben a megjelenő gay történeteket és ha találok megfelelőt, az első adandó alkalommal lefordítom és feltöltöm ide. De épp azért, mert az aktuális trendek etéren nekem nagyon nem fekszenek, nem tudom megmondani, az milyen sűrűn lesz. Ha találok egy olyan írót, akinek az ízlésvilága hasonló az enyémhez, valószínűleg gyakrabban, egyébként meg... ki tudja?

És hogy milyen az én ízlésvilágom? Nos, nő ismerőseimtől is hallottam már, hogy van a kézimunkázásban valami megalázó, meg abban is, ha egy férfi beléd tolja a legnemesebbik testrészét. Talán azért is viszolyognak annyian a gay szextől, mert egy férfi ember büszkeségén még nagyobb csorba az, hogy egy másik elé térdel és a dorongját szopogatja, vagy pucsít, hogy a partner betolhassa a dákót. Nekem viszont van egy olyan naív ideám, hogy egy párkapcsolatban a két fél, legyen szó azonos vagy különböző neműekről, egyenlő. Nyilván mindig van valami, amiben az egyik fél jobb, mint a másik és ami az egyik fél "dolga". Pl. régi beidegződés, hogy a pasinak kell kinyitni a befőttesüveget, lecsapni a csúnya-gonosz pókot a falon, de a nő főz, mos, takarít, gyomlál a kertben stb. mert azt ő csinálja jól. Ezekkel semmi bajom nincs, sőt, vagyok olyan szentségtörő, hogy én abban se látok semmi rosszat, ha az asszony festi ki a lakást, mossa le a kocsit és szereli meg a motort, amíg férjura főzöcskézik és gyereket nevel. De ettől még nem lesz kettejük között rangbeli különbség. És ugyanez igaz a homoszexuális kapcsolatokra. Bár persze én még sose voltam meleg kapcsolat részese (biológiailag is képtelenség lenne), azt mondom, egy férfi legyen férfi! És az nem csökkenti törvényszerűen a férfiasságát, ha éppen ő van alul az ágyban és attól még nem kell a partnere minden kívánságát leső kiskutyusnak lennie.

Nyilván minden kapcsolatban vannak domináns és alárendeltebb társak, de ez időtlen idők óta így van a heteroszexuális kapcsolatokban is. Kinek ne lenne ismerős a talpas asszonyka, aki jól leteremti nála kétszer nagyobb férjét, amiért az sáros csizmával jött be a házba? Jó, jó, az ilyen embereket néha kinevetik és papucs férjnek titulálják, de az ritkán merül fel, hogy ettől ne lenne eléggé férfi. Akkor egy meleg kapcsolatban miért kellene az egyik félnek a "női szerepet" betöltve síró-pityogó, pátyolgatnivaló egyénnek lennie. (Elnézést, ha ezzel valakit megsértek!)

Szóval, nem értem, miért minden történet a meleg kapcsolatban basáskodó egyik félről és a neki alávetett másikról szól. És mivel nem értem és nekem nem szimpatikus, nem is fogok olyat fordítani, ami ezt hangsúlyozza ki. Csakis olyat, ami az egyenlőség felé tendáló szeretetkapcsolatra épül.

Tehát, ahogy a leszbikus történeteknél, a gay változatoknál is erre számíthattok.

Váltás 3.

Kedves olvasóim!

Elérkezett az a pillanat, amit előre jeleztem. Tegnap kikerült a blogra az utolsó előre időzített napi bejegyzés is. Már egy ideje igyekszem a lehető legjobban a történetek írására és fordítására koncentrálni és a jövőben is folytatom ennek terén a rutin kialakítását. Lehet, hogy továbbra is lesz naponta egy bejegyzés, de ezt nem tudom és nem is akarom megígérni. Illetve törekszem arra, hogy minden nap adjak nektek valami olvasnivalót, az viszont szinte biztos, hogy ez nem fog mindig sikerülni egyéb elfoglaltságaim miatt. Hogy hogyan oldom meg ezt a problémát, az még a jövő zenéje. Valószínű, hogy esetenként sehogy, de majd kitalálok ezt-azt, hogy mindig legyen mit olvasni.

Eddig is igyekeztem szélesíteni a blogom profilját, és erről a jövőben se teszek le. Viszont, közkívánatra, ezt a történetek adta kereten belül teszem meg, vagy legalábbis úgy, hogy az semmivel ne csökkentse a történetek termelésére fordított időt.

Előbbire két példát említenék. Egyrészt még az év elején belekezdtem abszolúte nem erotikus jellegű regények fordításába. Olyan regényekébe, amelyek akár nyomtatásban is kikerülhetnének bármelyik könyvesbolt polcaira, csak valamiért a magyar könyvkiadás nem vette rá a fáradtságot és a pénzt, hogy lefordítsa (még?). Viszont természetesen olyanokat válogatok össze, amik engem is érdekelnek. Eddig az egyetlen regény, amibe belekezdtem, Simon Scarrow Forradalom-sorozatának első kötete, az Ifjú vér (Young Bloods) volt. Viszont annak idején ez is döcögősen haladt és márciusban félbe is szakadt. Most szeretném a közeljövőben folytatni és jóval rendszeresebben feltölteni a fejezeteket, persze a lehető legkevésbé az erotikus történetek rovására.

A másik példa pedig: A blog eddig alapvetően, ha nem is kizárólagosan, leszbikus tartalmaknak szolgált gyűjtőhelyül. Igaz, eddig is közöltem hetero történeteket is, főleg Marokfegyver és kevésbé a saját tollamból, illetve pár gay történetet is. Nos, a jövőben ez utóbbinak szeretnék tágabb teret adni. Persze nincs ok az aggodalomra azoknak sem, akiket csak és kizárólag a leszbikus történetek érdekelnek. Ők is olvashatnak majd legalább annyi kedvükre való történetet, mint eddig, sőt, remélhetőleg még többet is, hiszen a blog fő profilja továbbra is ez marad. És mivel valószínűleg ez utóbbiak vannak döntő többségben az olvasóim között, most erről nem is beszélnék többet. Akiket pedig érdekelnek a gay történetek is, azoknak hamarosan közlöm a részleteket egy másik bejegyzésben.

Ami pedig az utóbbi, nem történetnek számító, de a történetektől időt és energiát el nem vevő bejegyzéseket illeti, megy tovább a filmajánló, Sarge jóvoltából, csak amíg ő nem tud minket szórakoztatni vele, tettem be én pár javaslatot, illetve lesz továbbra is zeneajánló, illetve, ha ráakadnék valamilyen forrásra a mindennapjaim során, lesznek pornófilmek és képek is. Utóbbiakat egyébként nem csak a ti kedvetekért gyűjtögettem eddig se. A problémát viszont az jelentette, hogy erre a blogra szívesebben teszek ki audiovizuális tartalmat valami kísérőszöveggel, amit nem épp gyakran sikerül kisujjból kirázni. A képeket viszont pusztán csak kedvtellésből is nézegetem, ezért, bár itt valószínűleg drasztikusan csökkenni fog a számuk, az erre a célra létrehozott tumblr blogomon továbbra is nézegethetik azok, akiket érdekel az ilyesmi. Illetve létrehoztam egy másik tumblr blogot is, ahova az érdeklődési körömbe illő, de nem kizárólag, illetve főleg nem erotikus jellegű képeket rakom ki. Akiket érdekel, az erotikán túl mi jár a fejemben, azokat szívesen látom ott is.

De a sort folytathatjuk olyan bejegyzéstípusokkal, amik alapvetően szövegre épülnek, mint a történetek, mégsem azok. Ilyen, állandó jelleggel működő bejegyzéstípus talán csak az életképek van, ami menni fog továbbra is, ha történik velem valami. Illetve szívesen fogadom a megnyilvánulásaitokat a ti életképeitekhez is. Emellett ide sorolható a régebben félbemaradt ötletözön, a gondolatok és a filmkritika is. Az utolsó lesz továbbra is, ha találok olyan filmet, ami megfog (pozitív vagy negatív értelemben is), de mivel nem nézek sok filmet, nem tudom, ez milyen sűrűn lesz. A másik kettőt pedig lehet, hogy folytatom, de mostanában nem tervezem.

Viszont ebbe a sorba illik egy új bejegyzéstervem is. Sokszor emlegetik, hogy a jó író maga is sokat olvas és ihletet is mások írásaiból merít. Ez rám tökéletesen igaz. Rengeteget olvasok, bár néha az energiámból sokáig kevés futja rá. Emiatt, gondoltam, ha már úgyis sok regényt olvasok, miért ne írhatnék ezekről is nektek ajánlót? Nem akarok felesleges illúziókat kelteni, ezek nem erotikus témájú regények. Erotikus történeteket is olvasok, de most az olyanokra gondolok, mint pl. a fent említett Simon Scarrow művei. Persze azoknak se lesz oka panaszra, akiket ez nem érdekel. Én így is úgy is olvasgatok, amit remélem, senki nem vet a szememre, az pedig, hogy ezt egy bejegyzésben leírom, egyáltalán nem megy az erotikus történetek közlésének a rovására. De remélem, azért lesz, aki ezeket is olvassa és élvezi a beszámolóimat, még akkor is, ha az elemzett regényeket soha nem is olvassa el.

Szóval, remélem ez után még inkább megtalálja mindenki majd a kedvére valót a blogomon és örülni fog az új tendenciáknak. Ha esetleg bármi kérdés, kérés, óhaj, sóhaj lenne, azt mindig szívesen fogadom. Nem ígérem meg, hogy teljesíteni is fogom, de mindig jó más szempontokat is látni. Hátha tanul valamit így is az ember.

Addig is, jó olvasgatást!

Előre a cél felé folytatás

Kedves Olvasóim!

A történetekhez csatolt kérdőíveket azért találtam ki és csinálom, amilyen sűrűn csak tudom, hogy biztosítsak egy olyan felületet, ahol privátban tudtok nekem üzenni úgy is, hogy magatokról tulajdonképpen semmit nem adtok ki (pl. egy mailcímet se, amiről érkezne a levél). Ezt pedig szeretném azzal is erősíteni, hogy az oda beírt információkat a lehető legnagyobb diszkrécióval kezelem és nem kürtölöm világgá még név nélkül se, hogy oda mik érkeztek.

Néha azonban nehéz megállni, hogy ne reagáljak. Ezt ne vegyétek úgy, hogy "felesleges" oda írni, mert úgyis megtudja mindenki ugyanúgy, mintha ide írnátok! Nem akarok rendszert csinálni az ottani kommentekre itt történő válaszolgatásból, de most szükségét érzem, és más lehetőségem nemigen van.

Hogy miről is van szó? Pénteken egy kedves olvasóm hiányolta az Előre a cél felé című regény folytatását tőlem. Tisztelettel jelentem, ezer örömmel fordítanám tovább a történetet, ha lenne. De sajnos nincs. Mint azt magánál a történetnél is jeleztem, bárhol találtam meg a neten, ott csak huszonegy fejezett volt fenn. Se több, se kevesebb. Igen, igen, a regény befejezetlen, de ezt már jóelőre jeleztem.

Természetesen ha rátalálnátok valahol kallódó további fejezetekre és elkülditek nekem, én szíves-örömest lefordítom, de addig is nem tudok mit csinálni.

Megértéseteket köszönöm.

M kalandjai

Kedves olvasóim!

Ezennel egy újabb sorozatot indítok útjára. Mostantól az ilyen kis novella-folyamokkal igyekszem kitölteni azt az űrt, ami két történet között támadhat, idő, vagy ihlethiány miatt.

Azt, hogy ez milyen, már megtapasztalhattátok a B-vel a föld körül novelláiból. A forma ugyanaz. Hasonló elv szerint születő és felépülő, de egymással összefüggésben nem lévő novellák sorozata várható ismét. A rendező elv azonban ezúttal nem a tér, hanem az idő. És, egy kis meglepetés: A főszereplő ezúttal nem B lesz. Ennek két oka van.

Egyrészt, B egyik legfőbb vonzereje az olvasók számára, hogy hétköznapi életet él, és olyan kalandokat él át, amelyek bármelyikünkkel megeshetnének, ha akkora rohadt mázlink lenne, mint neki. De ez még belefér. Bár ezt a határt már a B-vel a föld körül-sorozattal is feszegettem, de időutazásra már nem akarom elküldeni.

A másik ok pedig az, hogy B már egy jó ideje egyeduralkodó a saját történeteimben. Ebben persze nincs semmi baj, de már felmerült bennem párszor, hogy legalább egy-egy történet erejéig kilépek a B-történetekből. És most, ezt kihasználva, magamnak is kihívásként, egy új alteregóval indítom útjára ezt a sorozatot. Természetesen B ettől még nem megy sehová. A történetei folynak tovább, ahogy a B-vel a föld körül is töretlenül folytatódik, de közben itt van valami más, valami új is.

Tehát... fanfárokat kérek... ismerkedjetek meg M-mel! Azt, hogy miért pont M, majd "elmeséli ő" hamarosan egy külön posztban, azt pedig, hogy M, azon túl, hogy alteregómként miben különbözik másik "hasonmásomtól" B-től, megtudjátok a történetekből.

Addig is pedig, egy kicsit a sorozatról: Bár B-t most amiatt is állítottam félre, hogy ő két lábbal a való világban maradjon, M-mel se akarok elmozdulni a sci-fi vagy a fantasy felé. A jelszó: Csak semmi okkultizmus!

Abba viszont nem akarok belemenni, hogy akkor most hogy. Ahogy a B-vel a föld körülben se részleteztem eddig (és a jövőben se akarom), hogy B hogy kerül az egyes helyekre, mi motiválta, hogy az aktuális helyre érkezzen, azt se részletezem, M-mel mi történik két utazás között. A történeteket ott kezdem, hogy már ott van valahol a múltban, és ott is fejezem be. Hogy ezután beszáll egy időgépbe és űrkorszaki technológiával ugrál az évszázadok között, álmából ébred a pihe-puha ágyában, révületéből az előző életeket felidéző hipnotizőrnél, vagy valami egész más módon "utazik" az időben, azt rátok és az ízlésetekre bízom. Nem tagadom, én is vonzódom egy ici-picit a misztikus dolgokhoz, de az ide feltöltótt történetekben inkább maradok a realisztikus dolgoknál, már amennyire egy ilyen témával lehet, de ha ti inkább valami "mágikusabb" dologra esküsztök, nyitva áll a lehetőség.

Szóval, hamarosan érkezik M önbemutatása, utána pedig az M kalandjai névre keresztelt sorozat első része.

Remélem, legalább annyira tetszeni fog, mint az eddigi történeteim.

Jó olvasgatást!

Rosabella aktja

Kedves olvasóim!
Igyekszem minél gyorsabban felépíteni a Váltás és Váltás 2. című bejegyzésekben felvázolt történetcentrikus profilt, hogy mire augusztus végén elfogynak az időzített bejegyzések, ez már teljes intenzitással működjön.
A Váltás ugyanakkor "csak" azt jelenti, hogy ami plusz energiám marad a napi teendőim mellett, azt történetek kitalálására és megírására fordítom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyéb szórakozásaim (képnézegetés, zenehallgatás, filmnézés) közben "termelődő" lehetőségeket nem használnám ki, illetve nem fogadnám el azokat a bejegyzéseket, amiket azok a kedves barátaim készítenek, akik már eddig is segítettek a blog fenntartásában. Így Sarge viszi tovább a filmajánlót, Rosabella Sanchez pedig a z egy perc lírát. Illetve, Rosabella bloggerina a közeljövőben új bejegyzéstípussal jelentkezik a blogomon, ez pedig a Rosabella aktja, amelybe időről időre egy-egy híres fotós nagy művét mutatja be nekünk, egy kevés kísérő szöveggel. Nem tudjuk még, milyen sűrűn jönnek majd ezek az akt képek, de én remélem,  lesznek azért bőven, és nektek is elnyerik majd a tetszéseteket.

Mail a megjegyzésekről

Kedves olvasóim!

A blogger biztosít egy olyan lehetőséget, hogy megadjak tíz e-mail címet, amiről a rendszer minden egyes kommentről, ami a blogra érkezik. Ebből természetesen az egyik az én mail címem, Sarge, Rosabella és még egy kedves barátom, mint szerzőtársak pedig lefoglaltak még egyet-egyet, a fennmaradó hatot viszont bárkinek a rendelkezésére bocsátom.

A feliratkozás nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem vagyok az a típus, aki kötelezővé tenné a kommentelést. Nem is látom értelmét, hogy írjatok akkor is, ha nincs mondanivalótok. Viszont annak, hogy valakinek értesítést "küldjek" az új megjegyzésekről, csak úgy van különösebb értelme, ha az illető kezd is vele valamit. Ezért a következő gyakorlatot szeretném bevezetni.

Bárki jelentkezhet. Elegendő csak egy mailcímet küldenie nekem mailban, vagy az itt a címre kattintva elérhető "kérdőíven" egy felhasználónév kíséretében, amivel kommentelni fog.

Amíg nem jelentkezik legalább hat ember, addig további lépések nem lesznek, viszont ha már betelik az összes hely, figyelni fogom, hogy ki kommentel. Ha lesz olyan, aki fel van iratkozva értesítő mailra, de csak elvétve, több hetente egyszer-egyszer ír csak megjegyzést, annak a helyére következő hónap elején kifogok hirdetni jelentkezési lehetőséget, és ha van jelentkező, annak adom a lehetőséget.

Természetesen akit már egyszer töröltem a listáról, bármikor jelentkezhet újra, ha üresedő hely van, viszont ha továbbra sem kommentel gyakrabban, megint le fog kerülni. Annak ugyanis, hogy értesítést kap valaki a kommentekről, szerintem csak úgy van igazán értelme, ha ezeknek hasznát is veszi és bekapcsolódik a beszélgetésekbe a blogon.

Természetesen nem célom és nem is akarok a kíméletlen cenzor szerepében feltűnni. Ha nincs még tíz mail cím elmentve, akkor nem fogok senkit se törölni. Ha van üres hely, minek? Akkor csak a fennmaradó üres helyekre hirdetek jelentkezési lehetőséget. Jelentkezni addig lehet, amíg be nem telik a tíz hely. Ha megtörténik, ezt majd jelzem. Utána majd csak következő hónap elején, ha lesz üresedés.

Emellett, nem fogom számolgatni, ki hányat kommentel. Nem a konkrét mennyiség számít, hanem hogy éltek-e a lehetőséggel. Ha valaki csak hetente egyszer kapcsolódik be egy beszélgetésbe (feltéve, hogy azt nem csak egy odavetett kommenttel teszi), az semmivel nem ér kevesebbet, mintha valaki minden nap órákon át a blogon lóg és beszélget.

De ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül beszélgetni, csevegni kell a blogon. Ha valaki nem ennyire közösségi ember és csak a történetekhez ír egy-egy megjegyzést, amiben viszont részletesen kifejti a véleményét, az is pontosan ugyanannyit ér.

Ebből következik, hogy ha beáll egy ideális eset, és összeáll egy aktív csapat, akkor nemigen lesznek üresedések. Ez esetben majd kitalálok valamit, hogy biztosítsunk lehetőséget másoknak is.

Jelentkezni mostantól lehet.

Váltás 2.

Kedves olvasóim!

A Váltás című bejegyzésemben felvetett kérdésemre eddig minden válaszadó ugyanazt válaszolta. Nevezetesen, hogy a második, a történetekre koncentráló szcenáriót kövessem.

Bár még nagyon szívesen fogadom a visszajelzéseket és a "szavazatokat" mindkét oldalra, de akkor most már ezen kezdek el dolgozni.

Az alapelv a következő: Azt az energiámat, ami a mindennapos teendőim mellett megmarad, ezen túl, amennyire csak lehet, történetek kitalálására és megírására, esetleg hasonló elbeszélések (pl. életképek) megalkotására, fordításokra fordítom. (Bár az utóbbi mennyiségét eddig is sokkal inkább az időhiány befolyásolta.) Ez viszont azzal jár együtt, hogy feladom azt a törekvésemet, hogy minden nap feltöltsek valamit. Lehet, így is lesz minden nap legalább egy bejegyzés, ez nincs kizárva. Augusztus végéig már időzítettem előre minden napra posztokat, azokat hagyom szépen lefutni. Utána viszont már ad hoc jellegűvé válik, mikor jön új bejegyzés. Ennek kapcsán csak annyi biztosat ígérhetek, hogy nem hagylak titeket sokáig újdonság nélkül. Merem vállalni, hogy még a legvészterhesebb időkben is hetente minimum egy történet lesz, de merem remélni, hogy a gyakorlatban ennek mindig többszöröse valósul meg. Életképek változó sűrűséggel jönnek, mint ahogy eddig is. Majd ha történik valami.

Emellett továbbra is lesznek egyéb posztok. A filmajánlót és az Egy perc lírát nem én csinálom, szóval ezek, ha csak nem fulladnak teljes érdektelenségbe, változatlanul, ugyanolyan sűrűséggel jönnek, mint eddig. A többi augusztus vége után viszont teljesen rendszertelenné válik.

Szoktam puszta szórakozásból képeket, videókat nézegetni, zenéket hallgatni, szóval semmi akadálya, hogy néha kiposztoljak valamit. Viszont nem fogom törni magam, hogy minden áron legyen valami. Ha valami megtetszik, és van különösebb okom rá, hogy kitegyem, van mellé mondanivalóm, akkor már megy is a blogra. De azt nem tudom megmondani, ez milyen sűrűn lesz. Lehet, néha naponta jön valami, máskor hetekig csak történetek. (Plusz persze a filmajánló meg az Egy perc líra.) Ez majd kialakul.

Viszont az utolsó vasárnaponkénti filmkritika és hétfőnkénti heti pornó augusztus 4-5-én lesz utoljára. Előbbinek lesz még folytatása, de szintén rendszertelenül. Majd ha találok megfelelő filmet. Viszont nem fogom értük tűvé tenni a netet, szóval ez nem lesz túl gyakori. Utóbbi viszont jelen formájában nyilván okafogyottá válik, és azt se tudom, a jövőben töltök-e fel pornókat és ha igen, hogyan és milyen időközönként. Majd elválik.

Emellett viszont, szintén a Váltás alatt felmerült ötlet alapján, indítanék egy új sorozatot. Ez pedig az "Életképek tőletek" címet kapná, amiből gondolom egyértelmű, miről is lenne szó.

A jövőben nem szeretnék olyan bejegyzéseket kitenni, amik részemről különösebb extra energiát igényelnek. Ezt tartogatom a történetekre. Viszont, akinek van kedve, besegíthet az oldal színesítésében.

Létrehozok egy "kérdőívet", amit már ennek a bejegyzésnek a címére kattintva is elérhettek, de minden "Életképek tőletek" címéhez is beteszem. Ott találtok lehetőséget rá, hogy elküldjétek nekem az élményeiteket, amiket szívesen látnátok viszont a blogomon. Hogy milyen jellegű élményekre gondolok, arra mintaként szolgálhatnak az én életképeim, illetve idővel a többiekéi is.

Viszont lenne egy-két kérésem és kikötésem:

1. Az életképeket küldhetitek a fent említett kérdőívre, vagy nekem mailban.

2. Azt szeretném kérni, hogy mindig adjatok meg az életkép mellé egy nevet. Ez lehet bármi. A sajátotoktól kezdve egy betűig vagy egy számig bármi, csak hogy össze tudjuk kapcsolni az egy ember által küldött életképeket és hogy társuljon mellé valami identitás is. Emellett az első életképetek mellé kérnék valami kis bemutatkozást. Ebbe jó lenne ha benne lenne a nemetek (ha a névből nem derül ki), a hozzávetőleges életkorotok (nem napra pontosan kell, csak amiatt kérem, hogy lehessen tudni, egy még tanuló egyénről, egy friss diplomásról, vagy egy már sokat látott illetőről van-e szó) és hasonlók. Ezek persze belekerülhetnek magába az első életképbe is. Etéren rugalmas vagyok, csak jó lenne, ha bekerülne.

3. Fenntartom magamnak a jogot, hogy megválogassam, milyen életkép kerül ki a blogra. Persze nem kell itt véres kezű, kukacoskodó cenzúrára gondolni. De gondolom megértitek, hogy szeretném megválogatni, mi kerül ki a blogra. Nagyon szívesen fogadok minden életképet, de szeretném, ha nem lenne belőle sértődés, ha nem kerül ki mindegyik.

4. Persze nagyon örülök neki, ha szépen megszerkesztett beszámolókat küldtök, de annak sem kell egyből legyintenie, aki nem tartja magát jó fogalmazónak. Nekem is önbizalomhiányom van e-téren, szóval még az se biztos, hogy ez igaz. Viszont, én szívesen vállalkozom rá, hogy ha az illető megengedi, hogy az általa felvázolt történetet formába öntöm. Ehhez viszont az kellene, hogy mailban küldjétek el az életképet, vagy legalább adjatok valami elérhetőséget (facebook vagy hasonló), mert különben nem tudjuk egyeztetni. Persze az nekem nem probléma, csak nem szeretném, ha sértődés lenne belőle, ha valami rosszat fogalmaznék bele.

Mindezek ellenére, remélem, nem riadtok vissza attól, hogy megörvendeztessétek a többieket, és persze engem, színes kis beszámolóitokkal.

Én pedig közben belevetem magam a történetírásba és fordításba. Remélhetőleg mihamarabb beindul ez is.

Addig is jó olvasgatást! ;)

Ui.: Aki több képre kíváncsi tőlem, mint amit ide feltöltögetek majd, az látogassa meg a tumblr oldalamat!