Túlfűtött 3. rész

Előzmény: Túlfűtött 1. rész
Közvetlen előzmény: Túlfűtött 2. rész

Írta: Marokfegyver

– Őszintét akartok hallani?

– Persze.

– Tetszett az a…kiverés a padon. Kellemes emlékek, nosztalgia, meg minden előjött. A sütemény a jutalom érte.

– Jó-jó, de mit szeretnél? Verjem ki neki előtted is? Látni akarod? – Fanni hangja nem tűnt haragosnak vagy cinikusnak, inkább barátságosan csengett.

Megvonta a vállát.

 – Szopjam le? Vagy azt néznéd meg szívesen, ahogy megkúr?

Szofi kipirult, időre volt szüksége:

– Kevin, te mit szólsz ehhez? – fordult a vigyorgó sráchoz.

– Én bármelyikben benne vagyok.

– Szúz vagy? – kérdezett rá.

Mert a lányról sejtette, hogy átesett már egy s más huncutságon, a srácok a nagy mellei miatt úgysem hagyják békén, beleviszik mindenbe, de a jelentéktelennek látszó fiú a szex terén kezdőnek tűnt. Már abból is, hogy nem dugta meg Fannit, ha a vécében nem, hát másutt, csak megelégedett egy kis kézimunkával…

Kevin kihúzta magát:

– Sokat szopattam már!

– Aha. És te? – Szofi a lányra nézett, bár tisztában volt a válasszal.

– Nem vagyok szűz. Csak a popóm… félig. – Fanni úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik: – Egy egészen kis faszt beengedtem, nem sok kárt csinált. Te is mesélj valamit!

– Kérdezz bátran!

– Szoktál kúrni?

– Van barátom, akit minden este leszopok, reggelente megdug.

– Előtte is kúrtál?

– Elég intenzív életet éltem, be voltam sózva…

– Szopás?

– Szeretek szopizni, régóta csinálom.

– Lenyeled?

– Ha nem az arcomra verik, vagy máshova, akkor igen.

– Popó?

– Ha muszáj, de lehetőleg olyan kicsi farokkal, amit említettél.

– Puncit is szeretsz?

– Hangulat kérdése. Buliban előfordult régebben, hogy csajjal mentem el.

– Öreg pasival?

– Egyszer.

– Milyen volt?

– Ugyanúgy áll neki is, mint a fiatalnak, ugyanúgy kell szopni és ugyanúgy dug.

– Tudom.

– Aha – kacagott Szofi. – A pogácsáért fogdosós bácsi jutott eszedbe?

– Az.

– Meg akar dugni?

– Mi másért fogdosna? Egyszer már belém is nyúlt az ujjával, ha nincs a közelben a néni, meg is kúrt volna.

– Te is válaszolsz ezekre a kérdésekre?

– Előbb te…! Verted már ki pasinak nyilvános helyen?

– Szoptam is.

– Szűz fiúval kúrtál már?

– Veszítették el egy páran a lábam közt…

– Akkor most te szeretnél Kevinnel kúrni? Elvenni a szüzességét?... Nem árultad még el… Vagy velem akarsz? Vagy hármasban?

– Ne sorolj fel több mindent! – kérte Szofi nevetve. – Tudok választani.

Felállt és összeszedte a süteménymaradékot – majd újra el kell menni a kávéházba, de ez most mellékes –, közben látta a szeme sarkából, hogy a fiú gyűrögeti a nadrágja elejét.

– Ha benne vagytok, akkor tiétek a pálya.

Széttárta a karját:

– Lefürödhettek, csinálhatjátok a kádban is a zuhany alatt is. Vagy a hálószobában, itt, a szőnyegen, vagy bárhol, ahol jólesik.

Kevin vigyorgott.

Fanni felvonta a szemöldökét:

– És közben te?

– Én meg nézem, ha nem zavar.

– Nosztalgia? Nem vagy még olyan öreg! Nyugodtan beszállhatsz…

– A helyzet majd adja magát.

Vége

Túlfűtött 2. rész

Előzmény: Túlfűtött 1. rész

Írta: Marokfegyver

Mindketten felnéztek. Egyikük tompán, mintha mély álomból ébredezne, a másik szempárban gyanakvás villant.

– Miért? – fogalmazta meg a lány gyakorlatiasan.

Tényleg furcsán hangzik ismeretlenektől az utcán megkérdezni, hogy kérnek-e a frissen vásárolt, becsomagolt süteményből, ezt Szofi is elismerte, de ő maga se készült fel erre a hirtelen jött ötletére, nem dolgozott ki további taktikát.

– Csak úgy! – válaszolta jobb híján. – Jót tesz szomorúság ellen. – Egy újabb váratlan ihlet nyomán már mondta is, amit kigondolt: – Ma van a szülinapom, és nem szeretném egyedül ünnepelni.

A lány hitetlenkedve mérte végig:

– Nincs senkid?

A szerepet Szofinak tovább kellett játszani, ám enyhített a magányosság-feelingen:

– Pont ma nincs… sajnos… a barátomnak el kellett utaznia. – Maga sem tudta eddig, hogy kiaknázatlan színészi tehetség bujkál benne: még a hangja is elcsuklott a mondat közepén. Vidáman folytatta: – Szeretitek a süteményt?

– Milyen? – szólalt meg a fiú.

Érdeklődést lehetett is felfedezni a lányon is.

Szofi úgy tett, mintha a padon akarná kibontani a selyempapíros csomagot, de hirtelen rájönne, hogy mégsem itt kellene.

– Na, gyertek, 5 perc az egész! – Indult előre, mintegy a másik kettőnek is lendületet adva, és a kocsiig egy pillanatra sem állt meg vagy nézett vissza.

Jól számított: követték.

– Megfognád ügyesen? – nyújtotta a csomagot a fiúnak. – Szofi vagyok – mutatkozott be közben.

Mosolygott, mert a srác keze a sütemények mögött melléhez ért. Nem durván, de hosszan érezhette a ruganyos női testet. Véletlen lehetett?

– Kevin.

– Fanni.

A fiú előre ült, a lány hátra, középre.

– Mégsem a padon kellene… – csevegett Szofi – bár én szeretem zacskóból is, papírból is. Remélem, ízleni fog!

– Süteményt reggelire! – Kevin kezdett felengedni, egy-két lapos pillantást is eleresztett a közelében rezgő cicik felé.

– Nem otthonról jöttetek?

– Még ezután megyünk haza. – Röviden elmesélték, hogy reggelig buliban voltak, Fanni egy másik sráccal, Kevin a haverokkal.

– Testvérek vagytok? – csodálkozott Szofi.

– Neeem! – tiltakozott élénken Fanni. – Csak összevesztem a pasimmal, a szemétládával, és hajnalban Kevin vigasztalgatott. Én meg őt.

A beharangozott 5 perces út kis túlzásnak tűnt, mert alig 2 perc után beparkoltak egy ház elé.

– Buliban a legkönnyebb összeveszni – jegyezte meg Szofi ajtónyitás közben. – Nekem elhihetitek, én is mindig olyankor szakítottam a pasikkal.

– Mert nem akartál velük a vécében dugni? – kérdezte Fanni dühösen.

– Ez komoly probléma! Egyébként valóban nem akartam vécében dugni, csak egypár túlfűtött alkalommal mentem bele ilyenekbe…

– Eggyel vagy többel is?

– Hm, ez érdekes kérdés… Amúgy meg praktikus a buliban szakítani, mert mindjárt lesz is helyette másik.

Átvette a fiútól a süteményes csomagot, letette a nappali közepén álló asztalra, majd óvatosan felnyitotta.

– Milyen ügyik vagyunk! Útközben össze szoktam nyomni egy-kettőt. Hozok tányérokat! – A konyhából visszakiáltott: – Hozzak szalámit vagy ilyesmit reggelinek?

– Ne, jó lesz ez, köszi!

– Azok a régi szép bulik! – sóhajtott a nő visszatérve.

– Nem lehetett az olyan nagyon rég – vizsgálgatta Fanni. – Mennyi vagy? Huszonhat?

– Eltaláltad. És ti? Tizenhat körül, tizenhét?

– Olyasmi.

– És téged milyen szomorúság ért? – kérdezte Szofi Kevinre mosolyogva.

– Nem talált nőt magának… – válaszolt a lány a fiú helyett.

– Az… – hagyta jóvá zavartan Kevin. – Minden haveromnak megvolt…

– Az kellemetlen – bólintott Szofi megértően –, de akkor szerencsére jött Fanni. – Felkacagott: – És veled mégis elment a vécébe dugni…

– Neeem! – nevetett a lány. – Csak kivertem neki a parkban… De azt láthattad… – Tágra nyitotta nagy, zöldeskék szemeit. – Te mit szeretnél?

Szofit váratlanul érte a kérdés. Egészben próbált lenyelni egy élénkbíbor, csupa-krém süteményt.

– Miért? – húzta az időt.

– Hááát… – kezdte Szofi, tekintetével ügyesen fogva tartva a nő minden rezdülését – amikor a szomszéd néni áthív, hogy vigyek már haza egy kis pogácsát, vagy őszibarackot, a bácsi mindig megfogdossa a cicimet. Te mit szeretnél?

Folytatása következik!

Túlfűtött 1. rész

Írta: Marokfegyver

Szofi egy nyári reggelen döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Akkora izgalom kapta el pillanatok alatt, hogy remegő lábakkal, kipirulva, sürgősen le kellett rogynia a legközelebbi padra.

A parkban kevesen jártak.

A tőle 45 fokos szögben lévő másik padon megfagyott a mozdulat, de amazok gyorsan megállapították, hogy „csak egy nő”, és folytatták. Biztos, hogy egy pasit kukkolónak tartottak volna, ám Szofira nem gyanakodtak.

A nagymellű, kócos copfú lány egy sovány fiú ölében, szemközt ült, és a lábaik között tett-vett. Igyekezett diszkréten csinálni, de a könyökmozgása elárulta, hogy a takarásban határozottan húzogat vagy rángat valamit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit.

Szofi szinte a saját markában érezte a lüktető falloszt.

– De rég volt ilyen! – Nosztalgiával gondolt azokra az esetekre, amikor lopva kellett egymásnak örömet okozni. Vele is történtek érdekes dolgok különféle parkokban, nem is olyan régen. – Valami nincs rendben! – kapott észbe reflexszerűen, és vastag védőburkot igyekezett maga köré húzni. Sikertelenül.

Nem bírt felállni és könnyedén továbbsétálni – pedig eredetileg a parkolóból a parkkal szemközti kávézóba készült –, csak ült és bámult. Semmit sem látott, ám ettől még mámorítóbb volt, ahogy – elképzelése szerint – a lány a fiú nadrágjában matatott.

Igen, kellemes emlékeket idézett fel benne a jelenet, hiszen néhány éve ő is szerette a titkos játékokat. Most is érezte a markában azokat a farkakat. Szívesen adott volna tanácsot, mert ő közben a srác arcához nyomná a melleit…

Szofi nem tartotta magát kiéhezettnek, sőt nagyon is rendben – mondhatni: következetesen – zajlott a szexuális élete. Barátja, aki már közel négy éve tölti be ezt a funkciót, nagy étvágyával minden este a lány szájába élvez, és reggel, amikor óracsörgés helyett a tévé kapcsol be, menetrendszerűen rágurul, és kiürülni vágyó fogkrémes tubusként 1-2 cseppnyi spermát nyom a puncijába. További 1-2 csepp az ágyneműre is jut, így mindennap lepedőt kell cserélni. Napközben – ha éppen otthon maradhat – szintén megkívánja a lányt, amikor az bugyiban porszívózik, vagy meztelenül szárítja a haját, és ledönti a legközelebbi bútorra, vagy letérdelteti a szőnyegre.

– Valami nincs rendben – állapította meg a párhoz közeli padon, amikor érezte, hogy a szigorúan összeszorított puncijából nedvesség szivárog.

Ha nem egy parkban ülne, most széttenné a lábát, és sikításig simogatná a csiklóját. Filmet is így szokott nézni: mire a női szereplőről lekerül a bugyi – bár ez a pornóműfajban viszonylag hamar megtörténik –, ő már másodjára élvez el helyette. Kicsit irigyli is a filmeseket, mert az 5 perces akciót biztosan több próbával és hosszabban veszik fel.

A lányt a szomszédos padon nem tartotta szépnek, talán csak a nagy mellei keltik fel a férfiak kíváncsiságát, és azok izgatják az alatta ülő srácot is, aki biztosan kipróbálná, hogy milyen lehet közéjük rakni a farkát.. A fiú is átlagosnak számít naiv arcával, és alighanem vékony, rövid fütyijével. Biztos, hogy nem kapkodnak utána a csajok, meg kell ragadnia minden lehetőséget.

Szofi felállt a padról, mielőtt végzetesen átnedvesedne a ruhája. Tétován az ellenkező irányba indult, hogy meg ne ijessze a párt, miközben minden idegszálával kívánta a látványt. Két lépés után megállt, visszanézett, s mint aki elfelejtett valamit, mégis a lány és a fiú felé ment. Egészen közel és feltűnően lassan haladt el mellettük, míg a nyakát nyújtogatva megállapította, hogy a lány nadrágja ki van ugyan gombolva, de olyan szűk, hogy még kitekert kézzel és lapos tenyérrel is reménytelen benyúlni. A fiú bő nadrágja viszont ideális horgászparadicsom, csuklóig el lehet benne merülni. A lány könyöke lassabban mozgott, és kívülről nem sikerült megállapítani, hogy csak a hívatlan járókelő miatt, vagy elsült a farok…

Elhagyta őket, bármilyen aprókat is vonszolt a lábain.

15 lépes, tovább nem bírta. Megfordult.

A lány – ide-oda nézelődve – két kézzel járt a fiú nadrágjában, és átázott papírzsepit húzott ki. Keresett még a mellettük heverő, gyűrött reklámszatyorból néhány használatlan zsepit, és azokat is elsüllyesztette a bő gatyában.

Mire Szofi ráérősen visszasétált, a padon 5-6 átitatott papírgombóc sorakozott. Ők pedig szomorúan néztek a világra, mintha most ébrednének. Úgy tűnt, hogy nem akarnak elmenni se, megszólalni se, az idegennel szóba állni meg főleg nem, de a nő nehezen hagyta ott őket. Vissza-visszanézve sétált a kávézóig, megvenni a tervezett süteményeket.

A bizsergető feszültség kitartott, csak szórakozottan tudott egy tucatnyiféle süteményre bökni, oda se figyelve.

– Mindegyikből egyet-egyet adjak? – érdeklődött a pultoslány.

– Hogy?... Ja, kettőt-kettőt. Legyen összesen 10 darab.

– Akkor kezdjük elölről, mert már jóval több, amit kiválasztottál!

-- Legyen egy-egy darab, és nem baj, ha összesen több tíznél!

A kiszolgáló megvonta a vállát, majd türelmesen tálcára tette és becsomagolta az édességet. Nem is csodálkozott, hogy a szórakozott vevőt figyelmeztetni kell a fizetésre.

Szofi úgy érezte, mintha valamit elraboltak volna tőle, de megfogalmazni lehetetlenség azt a hiányérzetet és keserűséget, ami elöntötte. Akkor vidult csak fel, amikor megpillantotta a lányt és a fiút, ugyanazon a padon ülve, de már egymás mellett, illendően. Nem arra vezetett volna az útja, de el akart menni mellettük. Közelebb érve felfedezte az arcukon azt a végtelen szomorúságot, ami abban a korban okkal és anélkül is megtalálja az ifjúságot.

– Kértek süteményt? – torpant meg előttük.

Folytatása következik!

Hozzád költözöm

Írta: Marokfegyver

Szőkeségek

Amikor a szőke lányok beindulnak,

avagy szándékos és akaratlan eseteik.

 - erotikus novelláskötet -

Hozzád költözöm

Lőrinc nem tudhatta előre, hogy mit vállal be, amikor mindenféle tanakodás nélkül hazavitte a csajt. Azt sejtette ugyan, hogy nagyon rosszul nem járhat – hacsak nem sorozatgyilkos az ártatlan tekintetű, szőke, hosszú lábú, nagymellű, karcsú leányzó, aki Zsófiként mutatkozott be –, ám bizonyos kockázati tényezőkkel számolhatott volna.

Zsófival egyszerre szálltak fel a vonatra, és Lőrinc a peronon már előre sajnálta, hogy nem sokáig bámulhatja az előtte haladó, ringatózó popsit, de a sors egymásmellé ültette őket. Hamar kiderült, hogy a lány szerencsét próbálni indul – albérletet és munkát keresni – és előrelátóan ehhez nem hamubasült pogácsát csomagolt, hanem bugyikat.

– Nem lehet tudni, hogy hová fúj a szél, az embernek valahogy ki kell néznie! – magyarázta, a táskányi fehérneműre célozva.

– Az már igaz – helyeselt a férfi, amikor futólag belepillanthatott a csomagba. Zsófi a csillogó és színes, parányi ruhadarabok közül kotorászta elő a jegyét, gondolkodóba ejtve Lőrincet:- Milyen munkára gondoltál? – váltott tegezésre, hiszen ennyi bugyi látványa már feltételez bizonyos bizalmat és intimitást.

– Elsőre még mindegy, csak kifussa az albérletet, de majd folyamatosan tovább keresgélek.

– És lakásban milyet szeretnél?

– Legyen benne ágy és jó nagy fürdőkád! Ennyi. És lehetőleg ne túl drágán.

– Értem... –Lőrinc meghökkent, nem először már, mióta felszálltak a kupéba. – Van egy kis házikóm, közel a városhoz... – mondta, minden szót külön-külön megfontolva – ágy is van benne, fürdőkád is...

–Jó, akkor hozzád költözöm – jelentette ki Zsófi –, ha nem kérsz túl sokat.

A férfi ádámcsutkája akkorát ugrott, amennyi a szűkös helyen lehetséges, és a végtelenül hosszú combokat nézegette.

– Meg fogunk egyezni. – Nehezen szakította el a tekintetét a látványtól. – Azt sem tudom, milyen árak vannak mostanság.

– Nagyon változó. Körbetelefonáltam egy csomó helyet, és legtöbben azt mondták, hogy először győződjek meg személyesen, hogy megfelel-e, és majd utána alkudozunk.

– Gondolom, ők is meg akarnak téged nézni, mert nem mindegy, hogy kit engednek be...

– Nem vagyok ijesztő.

-- No, persze, de hallottam én már olyat, hogy az albérlő kirámolt mindent a lakásból, és hátrahagyva a fizetetlen csekkeket, eltűnt.

–Te nem félsz?

– Majdcsak nem lopod el az egész tanyát!?

– Mihez kezdenék vele? – kacagott a lány.

– És én, a bugyijaiddal, ha otthagynád cserében?

– Felhúznád – nevetett Zsófi –...haha... bocsi, de vizuális típus vagyok...

Egy pillanatra Lőrinc is azzá vált, ahogy elképzelte magát flitteres tangában, és főleg a lányt, ahogy ezt látja.

– Sokat kell ahhoz innom, hogy ilyesmivel próbálkozzak! – válaszolta. – Megnyomorítana.

– Kerted is van? – váltott témát Zsófi.

– Kert? Az túlzás. Kis füves rész, meg olyan is, az nagyobb, amit nem gondozok, de úgy a szép, burgyingosan.

– Jó, azt szeretem.

– Nagy dolgokra ne számíts, maga a ház sem egy palota, de kényelmes és barátságos.

A lány a csillogó-villogó, apró órájára pillantott:

– Kíváncsi vagyok.

– Még egy kis zötyögés... - -A vasúttársaság bizonyára megsértődött volna ezen a megjegyzésen, hiszen a vonat acélosan száguldott velük. – Én is kíváncsi vagyok. – Nagyokat nyelt, bár a szája olyan száraz volt, mint az ablakon túli pusztaság. El sem tudta képzelni, milyen lesz majd a világ, összezárva a szőke, 20 év körüli csajszival.

– Nem nagyon szeretem a rendet – mentegetőzött már jó előre Zsófi. – Remélem, te nem vagy olyan, akinél katonás rendben állnak a dolgok!

– Azt hiszem, ebben egymásra találtunk. – Lőrinc egy kézmozdulattal kifelé irányította a lány figyelmét: – Ott az én tanyám!

– Mért nem szállunk le?

– Mert csak az állomáson áll meg a vonat...

A szerelvény lassított, váltókon kattogott át, majd begördült a harmadik vágányra. Megérkeztek.

– Mivel megyünk? – érdeklődött Zsófi.

– El se hinnéd, hogy az állomáshoz közelebb van a házam, mint a centrum.

– Akkor kutyagolni kell?

– Helyi járattal fél perc, de valamennyi várni kell a buszra, gyalog 5 perc, addigra odaérünk.

Lőrinc nem tudhatta előre, hogy mi vár rá. Megmutatta a lány szobáját és diszkréten kint maradt, nehogy nyomulósnak mutassa magát – "majd ráérünk még arra" –, leült a kanapéra, és a résnyire nyitva maradt ajtót bűvölte. Elképzelte, hogy holnap vagy holnapután beköltözik Zsófihoz, bár azt a szobát a reggeli napsütés miatt nem szereti. – „Minek keljek korán?” – Vagy a lány költözik át őhozzá… A legszebb pedig az lenne, ha már az első éjszaka meglátogatnák egymást. Még a koránkelésben is kiegyezne, ha egy ilyen csajszi ébresztgetné a megfelelő módon.

A szobából állandó zajok hallatszottak, ahogy Zsófi kinyitott minden ajtót és fiókot, majd végigheveredett és rugózott az ágyon.

– Na, most! – biztatta magát a férfi, de mégis inkább várakozott. Kár volna elriasztani a leendő albérlőt.

– Kényelmes az ágyad! – kiabált a lány.

– A tied is, ha megfelel.

– Lefürödhetek?

– Persze, ami jólesik. És nem kell engedélyt kérni.

Zsófi egy törölközőt a teste köré csavarva lépett ki a szobájából:

– Jössz velem? – kérdezte. – Persze, csak ha jólesik! – tette hozzá incselkedve, és lekapva magáról a törölközőt, Lőrinchez dobta. – Hozd utánam, ha mered! – Meztelenül nyitogatta az ajtókat, kereste a fürdőszobát.

A férfi ledobálta a ruháit, behúzta a hasát, és igyekezett a lány után. A tükörhöz hajolva találta, az arcát vizsgálgatta, s egyből megfordult, elkapta Lőrinc farkát: – Úgy látom, nem lesz rossz sorom nálad. – Erőteljesen húzogatta, miközben kíváncsian szemlélte. – Ritkán használod, hogy azonnal ilyen kemény lett?

A férfi inkább nem kérdezett vissza: „Nem láttál még igazi farkat, aminek nem kell könyörögni, és amit nem kell támogatni?”

Zsófi választ nem várva folytatta: – Hát majd reggel-este használjuk, ha jólesik.

Lőrinc egyetértően meg akarta jegyezni, hogy így akár meg is egyezhetnek az albérleti díjban, de akaratlanul felnyögött, mert Zsófi letérdelt és intenzíven szopni kezdett.

************************************************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik vonaton ismerkedős, a pusztában leszállós történetet is itt!

Villámos éjszaka volt 3. rész

Előzmény: Villámos éjszaka volt 1. rész
Közvetlen előzmény: Villámos éjszaka volt 2. rész

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

A lány gyanakodva méregette Olivért. – „Minek örül ez a dilis?” – Aztán, amikor a fiú kezdte el őt nézegetni – de annyira nyíltan, mintha nem átázott ruhában állna ott, hanem meztelenül –, zavartan elfordult, és azt figyelte, hogy érdemes-e belerohanni az lezúduló esőbe.

– Messzire laksz? – érdeklődött Oli.

Hangja egyáltalán nem volt tolakodó, és végre abbahagyta a bámulást is.

– Miért érdekes ez neked? – húzódott távolabb a lány. – Nem vagyok kurva…

A fiú eleresztette a füle mellett a megjegyzést:

– Fontos – felelte –, mert ennél jobban már nem ázhatsz meg, ezért érdemes lenne hazamenni és megszárítkozni, ha nem laksz messze. Nekem elhiheted, tapasztalatból mondom. Létezik egy pont a megázásban, amit tovább nem lehet fokozni, de nem is szabad sokáig fenntartani sem…

A magyarázat annyira logikusnak tűnt, és a fiú olyan aggodalmasan adta elő, hogy a lány megenyhült, és kicsit szégyellte is magát, amiért az előbb – majdnem – letámadta ezt a kedves idegent.

– Nem fogok kimenni az esőre, majdcsak eláll!

– És ha már úgyis mindegy?

– Mindenki engem röhögne… Edina vagyok, nem bohóc!

– Én meg Olivér, Oli… Hidd el, sokkal murisabb, ha teljesen átáztál és úgy húzódsz fedezékbe, mint ha hazasietsz!

– Elhiszem neked, de akkor sem…! Egyedüli bolond lennék az egész városban…

– Messzire kellene menni?

– Nem…

Oli a kezét nyújtotta:

– Akkor futás!

Edina gépesen engedelmeskedve, megkapaszkodott a fiú kezében, és együtt elindultak.

– Nem… is… rossz – lihegte a lány. Határozottan kellemesebb volt hazafelé sietni a csapkodó esőben, mint vizes ruhában dideregni a huzatos kapualjban.

– Ez tényleg nem volt messze – mosolygott Olivér, amikor Edina gyorsított, és egy lépcsőház felé vette az irányt. – Megyünk még egy kört?

Nevetve támaszkodtak az üvegajtóhoz. Majdnem be is estek, mert abban a pillanatban valaki belülről már nyitotta is.

– Le vagy halkítva? – kérdezte Edinától félig bosszankodva, félig megkönnyebbülten az a lány, aki ott várakozott a sötét lépcsőházban.

– Lehetséges, vagy csak nem hallottam a viharban…

– A csengőt is hiába nyomtam, még jó, hogy valaki kulccsal beengedett, mert itt még beállni sincs hova!

A lépcsőházajtó fölé valóban nem terveztek egy tenyérnyi esővédőt sem.

– Menjünk fel gyorsan! – javasolta vidáman Edina. Visszanézett a nála 3-4 évvel fiatalabb, toporgó-csöpögő fiúra: – Gyere te is!

A másik lány – aki viszonylag száraz maradt – nemtetszése jeleként elhúzta a száját, de Olivér hálásan nézett rá: Biztos volt benne, hogy nélküle, ha nem várja itt éppen Edinát, kettesben nem kerülhetne fel a lakásba.

Megálltak az előszobában.

– Zsuzsa, Olivér – ejtette meg Edina a gyors bemutatást. – De mit csináljak most veled? – állt meg csípőre tett kézzel a fiú előtt. – Megmentettél egy tüdőgyulladástól, de legalább egy megfázástól, de ne várd el, hogy kimosom a ruháidat! Viszont szívesen beteszem a szárítóba…!

Zsuzsa közben felakasztotta a vékony tavaszi kabátját, és nyoma sem maradt rajta a kinti időjárásnak.

– Mindegy – szólt közbe –, csak siessetek, mert hiába értünk fedél alá!…

– Jó-jó! Vetkőzz le a fürdőszobában, majd keresek valamit, amit felvehetsz! – mutatott Edina egy ajtóra, amely mögött Oli rögtön, boldogan el is tűnt.

Alsónadrágjánál egy pillanatra megtorpant, majd azt is levette, és meztelenül várta meg, amíg egy kar benyújt a résen egy fehér köntöst:

– Semmi pasisat se találtam, de ne válogass! – hallotta Edina hangját.

– Köszi! – Jólesett felvenni a puha, száraz ruhadarabot. – Kimehetek?

– Várj egy kicsit, mindjárt helyet cserélünk… ha kijössz, egyből fordulj jobbra és ne nézz hátra!

Így került Olivér a szobába – ahol Zsuzsa már kényelembe helyezte magát –, és a szeme sarkából látta csak, ahogy Edina meztelenül beoson a fürdőbe.

Rövidesen együtt ültek mind a hárman. A lányok szemben, Oli egy fotelben dőlt hátra, kissé feszengve az izgalmas női illatokat árasztó, fehér köntösben. Olyan bizsergést érzett, mint amikor egy buli tetőpontján fogadásból fel akart próbálni egy bugyit…

Odakint villámlott, majd megdördült az ég, mintha csak most kapcsolna, hogy ennyi még igazán jár a zivatar mellé.

– Ez közeli volt…

A lányok összehúzódtak, átölelték egymást, és ezzel a mozdulattal gondolkodóba ejtették a fiút: „Ezek leszbik?!” Tapasztalatból tudta, hogyan lehet legkönnyebben elterelni a nők figyelmét az égiháborúról – akik olyankor hálásan teszik szét a lábukat –, de most tanácstalanul nézte Edinát és Zsuzsát. Bizakodott közben, hogy nem egyetlen, magányos dörgés jut erre a szép napra! Hátha érkezik egy kevés égi segítség…

Kettőt pislogott az ódivatú csillár, majd újabb fény-és hangjelenség következtében a lányok még jobban szorították egymást.

– Gyerekkoromban bebújtam az ágy alá… – súgta Zsuzsa. – te nem félsz?

Mire Oli eldöntötte volna, hogy mit válaszoljon, rájött, hogy nem is neki szólt a kérdés. A két lány talán el is felejtette, hogy egy idegen is tartózkodik a lakásban, csak egymással foglalkoztak.

Néhány másodperces zűrzavar támadt az elektromos hálózatban, miközben – Olivér kérésének megfelelően – hatalmas dörrenés rázta meg a házat. Amikor újra feltámadt a világítás, a lányok éppen csókolóztak, majd egymás vállát-derekát átölelve elindultak a másik szobába.

A fiú rövid tétovázás után úgy látta jónak, ha követi őket.

Az ágyon Edina volt fölül, fejét Zsuzsa széttárt lábai közé fúrta.

Olivér ledobta a csajos illatú köntöst, és hátulról közelített Edinához. Valamiért úgy képzete, hogy szerencsés ez a póz, mert a másik lány nem engedné meg, hogy simogassa a fenekét, s hogy óvatosan beléje vezesse a farkát…

Vége

Villámos éjszaka volt 2. rész

Előzmény: Villámos éjszaka volt 1. rész

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

Olivér – barátainak, hogy minél rövidebben lehessen emlegetni, csak Oli – könnyedén bánt a nőkkel. Talán éppen ez, a görcsöktől mentes jellem keltette fel annyira a lányok érdeklődését, hogy mire belekezdett volna egy-egy csajozásba, már nem sok teendője akadt. Akár esett, akár fújt, neki mindig sikere volt.

Irigyeiből ellenségeivé avanzsált ismerősei Véresszájúnak nevezték, amivel azonban sikertelenül ijesztgették körüle a nőket. Olivér, azaz Véresszájú meg éppen bóknak fogta fel ezt a nevet, arra az estre gondolva, amikor egy lányról menet közben derült ki, hogy egészen eddig szűz volt, és Oli örömében belecsókolt a puncijába. Aztán szerényen, de véres szájjal mesélte el néhány havernak, hogy mi történt a buli félreeső helyiségében. Aki meg nem hallotta a sztorit, az kitalálhatta, ha ránézett. Senki sem figyelmeztette, hogy le kellene törölnie a szája környékét, de hónapokig terjesztették a sztorit.

Felsietett egy emeletet a lépcsőn, semennyiért sem késett volna le egy ilyen kedves invitálásról, ami a második emeleti női vécébe szólt.

A folyosón kevesen tartózkodtak, a mosdóban meg látszólag senki.

– Még szerencse, hogy nincs szünet! – Beleborzongott a gondolatba, hogy egyszerre 6-8, vagy még annál is több, páros számban jelenlévő lánnyal találná magát szemközt.

– Ide...! – hallatszott az egyik fülkéből.

Oli elsütötte kedvenc bókjainak egyikét:

– Ha tele lenne csajjal a vécé, akkor is megismertelek volna a szemedről.

– Köszi, de szerintem zavarban lennél.

– Hm. Nem biztos, mert nem is látnék mást, csak téged.

– Így is megismernél? – A lány felhúzta a blúzát, megmutatva barnára szoláriumozott cicijeit.

– Így meg még jobban meg akarlak ismerni, olyan közelről, ahogy csak lehet! – lelkesedett a fiú.

– Nem sok időnk van. Mit választasz?

– Ami neked jó...

A lány leguggolt az ülőke elé.

– Akkor egy gyors cumi... Alig férünk el, nagyon be kell kapnom.

Oli csípőre tette a kezét és várt, amíg a lány kibontja és bekapja a farkát. Akkor a haját simogatta szórakozottan, és a távoli hangokra figyelt.

Hátranyúlva bezárta a fülke ajtaját, amikor közeledő lépteket hallott. Többen is megfordultak a mosdóban, s amikor újra csend lett, némán felállította partnerét és megfordította. Lehúzta a nadrágját.

– Kilépek az egyik szárából, mert nem tudom széttenni a lábam... Nem férsz hozzám... – mondta a lány, majd a szemközti falon két tenyérrel kitámasztotta a testét. – Hajrá!

– Jobb, mint a szád – állapította meg Oli a legelső lökés után. Elismerésnek szánta, hiszen egyre több nagyon tág puncival találkozik.

A következő percekben jelenős tömeg megfordult a mosdóban, és a fiú azon számolódott, hogy vajon feltűnt-e valakinek, hogy a fülkeajtó alatti résen át 4 láb látható. A zajok és a jövés-menés késleltették a magömlést. ám amint csenddé vált a levegő, mindkettőjüknek egyszerre sikerült elélvezni, jó hangosan.

Az utcán talált langyos tavaszi szellő okozhatta, hogy Olivér gyanakodva pislogott az órájára:

– Mára még simán beleférne egy...-- vélekedett. Nem tartott attól, hogy esetleg a harmadik akcióval kudarcot vall, hiszen tavasz van, különben is... – Evés közben jön meg az étvágy!

A szexuális étvággyal pedig sosem volt gond, amikor új lányt lehetett megkóstolni.

De kit?

A kérdés olyan kétségbeesetten lebegett az enyhe szélben, mintha Oli számára bármikor is nehézséget jelentene egy ilyen jellegű probléma megoldása.

Valami volt a levegőben, amiről mások azt mondanák, hogy front, vagy időjárás-változás, de ő tudta, hogy egy új nő közeleg.

Hazafelé indult, s bár tisztában volt vele, hogy minden lépéssel csökkennek az esélyek, arra vitték az ösztönei. Otthon legfeljebb a szüleivel találkozhat, sőt nőt is csak akkor vihetne fel, ha először be is mutatná, majd attól kezdve mindig ugyanazt.

Vészesen közeledett.

– Legfeljebb… – sorolta magában azok neveit, akiket meglátogathat a környéken, de azért bizakodott, hogy nem ismételni kell egy régebbi csajnál, hanem bedolgozni egy újnál.

Hazáig nem történt semmi.

– Rám fér egy kis tanulás – ismerte el önkritikusan, S mivel még korán volt ahhoz, hogy lemondjon a betervezett új csaj megszerzéséről, komótosan elhelyezkedett egy fotelban, körbepakolta magát jegyzetekkel és könyvekkel, majd… jóízűen elaludt.

Két órával később frissen és bármire készen ébredt.

Összeszedte és gondosan elrakta a tanulás érintetlen kellékeit, aztán elindult egy rövid túrára. Nagy távolságot nem tervezett megtenni, mert azt vallotta, hogy aki messzire megy, az éppen akkor nincs otthon, amikor a szerencse felkeresi.

Messze, az ég alján fekete felhők gyülekeztek, amit jó jelnek tartott:

– Fekete csaj lesz!

Félóra múlva, kissé lehangoltan, de titokban bizakodva, ismét hazafelé vette az irányt.

Valahol a távolból dörgés hallatszott, ami tavasszal ritka jelenségnek számít.

– Szenvedélyes, fekete csaj lesz! – állította fel saját előrejelzését.

Megérkezett a zápor, Olivért beszorította egy kapualjba egy bőrigázott, fekete lány társaságában.

Folytatása következik!