2012. május 25., péntek

Gyönyörök az öltözőben

– Esküszöm, ez jobb, mint a szex! – zuttyant le Csilla az öltöző padjára és maga mellett karjaira támaszkodva hátra vetette a fejét.
– Ha te mondod? – ültem le én is mellé, és lerúgtam a sportcipőmet.
– Miért? – villantotta rám acélos kék szemeit, miközben kirángatta kontyba tűzött szalmaszőke hajából a gumit, kiengedve dús sörényét. – Te talán nem élvezted?
Halványan elmosolyodtam. Talán eltérő fogalmaink vannak az élvezetről, de nekem kétórányi kemény gimnasztika nem igazán fér bele ebbe a kategóriába. Az viszont tény, hogy alaposan megmozgatott. Bőrömön vastag réteget képzett az izzadtság, szívem úgy kalapált, mintha ki akarna ugrani a helyéről és izmaim is jólesően sajogtak. (Bár valószínűleg pár óra múlva már nem fog ennyire jól esni.)
– Az egy dolog, hogy én mit élvezek – tértem ki végül a válaszadás elől, miközben mindketten igyekeztünk lehámozni magunkról átizzadt ruháinkat. – De kíváncsi lennék rá, hogy Robinak mi lenne rá a reakciója.
– Ez övön aluli volt – fújta fel az arcát és, látva önelégült mosolyomat, még bele is bokszolt a vállamba.
– Miért? Ha te az edzéstől élvezel, rá már nincs is szükséged – hecceltem tovább.
– Hagyjátok már abba! – vágott közbe Roni. – Gyűlölöm, ha veszekszetek.
– Ki veszekszik? – villantott rá egy ártatlan mosolyt Csilla. – Én csak azt mondtam, hogy nagyon jó volt ez a kis testmozgás. Igazán… frissítő.
– Ehhez csatlakozom – emeltem fel a kezem, miközben igyekeztem lelassítani szívverésemet, de a testem még mindig úgy lüktetett, mintha egy pillanatra sem hagytam volna abba a mozgást.
– Akkor jó – mosolyodott el Roni. – Ebben mind egyet értünk. Köszi, hogy elhoztál minket, Brigi!
– Szóra sem érdemes – húztam el a számat.
Amikor felajánlottam, hogy jöjjünk el így hármasban valamelyik délután a közeli edzőterembe, nem épp arra számítottam, hogy ez lesz a dolog vége. Bár nem sok okom lehet panaszra. Elvégre én akartam mozogni és emellett a két örökmozgó mellett alaposan meg is kellett hajtanom magam. De ez talán már túl sok volt.
– Úgy érzem, most végig tudnám kefélni az egész éjszakát – döntötte hátra ismét a fejét Csilla.
– Robi kéznél van, nem? – vigyorogtam rá, de ő elengedte a füle mellett a barátjára való utalást.
– Láttátok azt az edzőt – folytatta, mintha meg sem szólaltam volna. – Istenem, de lecumiztam volna ott, helyben.
– Nehéz lett volna nem észrevenni, miközben végig velünk ordibált – döntötte a hátát Roni a szekrényeknek és ő is elkezdte leráncigálni magáról a ruháját. – Mintha csak egy kommandós kiképzést akarna végigcsináltatni velünk… Amúgy meg – vigyorgott ő is Csillára –, te bárkit lecumiznál, akinek van valami említésre méltó a két lába között.
– Fogd be, Veronika! – sziszegte Csilla és barátnője arcába vágta összegyűrt felsőjét, amit éppen csak most vett le.
– Hé! – tiltakozott a megszólított, és köpködve törölte le arcáról a ruhadarabról ráragadt izzadtságot. – Tudod, hogy utálom, ha így szólítasz.
– Bocsánat, felség! – vigyorgott rá Csilla szarkasztikusan. – De most komolyan! – tért vissza az előző témához. – Az a pasi egyszerűen tökéletes volt. Azok a széles vállak, az izmos mellkas, a kockás ha… Mmm! Fogadok, hogy a szerszáma is akkora, mint egy hajóárbóc.
– Ha ezt Robi hallaná? – csóválta a fejét vigyorogva Roni.
– Hé! Nem vagyok a felesége, vagy mi… De ha az is lennék, a hűség nem jelent vakságot is.
– De a cumizás már a hűségbe nem fér bele – nézett rá Roni tettetett komolysággal.
– Ó, nézd csak ki beszél! – fújta fel az arcát Csilla kislányos haragjában. – Láttam én, hogy bámultad azt a srácot mellettünk! Ha szemmel élvezetet lehetne okozni, akkor már az egész hely tele lenne a szétförcskölt spermájával. Nem hiszem, hogy ennek Laci örülne.
– Te kis boszorka! – sziszegte Roni, de szemei csillogása elárulta, hogy valójában nagyon is jól szórakozik. – Laci tudja jól, hogy nem tudok ellenállni egy vonzó testnek és ezt tiszteletben is tartja.
– Na ja – szóltam bele én is. – Ha már neki nincsen olyan, kénytelen elviselni, hogy másoknál keresd.
– Ni csak, ki beszél – kacagott Roni. – Zoli sem épp egy izomkolosszus. Sőt!
– Na és? – vontam vállat. Én még csak színleg se vettem fel a sértegetést, hiába csak poén volt. – Nem is azért szeretem. Inkább legyen egy kicsit gizdább, vékonyabb és gyengébb, de humoros, kedves és romantikus, mint egy izomkolosszus agy és érzelmek nélkül. Amellett pedig… ahogy tud nyalni!
Magam sem tudtam, miért mondtam ki ez utóbbit, de egyszerűen nem bírtam magammal. Csilla szavaiban talán volt valamennyi igazság. Ha ez a kemény edzés nem is volt jobb, mint a szex, az eredménye legalábbis hasonló hatással volt. A testemben lüktető fájdalom szinte már érzéki kéjjé alakult. A szívem hevesen vert és elég volt csak arra gondolnom, amikor Zoli megcsókol, majd a lábaim közé térdel, hogy a nyelvét ujjaival szétfeszített szeméremajkaim közé dugja… Nem is volt olyan képszerű az egész, mint ahogy bármelyik nap magam előtt láttam, amikor csak egy kicsit huncutabbul mosolygott rám, de most mégis a puncim lüktetve feszült meg és éreztem, ahogy a combjaim tövét is elborító izzadtságba valami más folyadéknak is beleelegyedik pár cseppje.
– Amúgy meg – térített magamhoz Roni hangja, ahogy ismét Csillára nézett –, ha már annyira kívánod azt az edzőt, nem is lett volna nehéz dolgod. Úgy bámult, hogy már szinte nekem sült le a bőr a képemről.
– Most mit csináljak, ha egyszer így vonzom a férfiakat – válaszolta ártatlan hangon Csilla, miközben kikapcsolta a melltartóját.
– Nem is ok nélkül – vigyorogtam és felé nyújtottam a kezem, hogy hüvelykujjammal gyengéden mutatóujjam felső percéhez szorítsam az egyik mellbimbóját és megrángassam.
Ő csak vigyorgott és szikrázó szemekkel pillantott rám. Tényleg gyönyörű lány volt. Huszonkét éves és olyan teste volt, mint egy topmodell. Bár kissé alacsony volt, ellentétben a kifutókon fel-alá grasszáló hosszú combú, párductestűekkel, ahhoz mérten arányos formái talán még inkább szemet gyönyörködtetőek voltak. Ahogy ott ült mellettem, egy szál sort nadrágban, egyik lábát maga alá húzva a padra, egyenes háttal látni engedve egész meztelen felsőtestét… Gömbölyű mellei szinte már tökéletesek voltak. Nem olyan hatalmas tőgyek, mint amire a férfiak csorgatják a nyálukat, de nem is alig látható apróságok. Pont tökéletes. Ahogy karcsú testének vonalából lágyan kidomborodtak…
                A fenébe is! Lehunytam a szemem és összeszorítottam a szemhéjaimat, hogy magamhoz térjek. Az agyam már teljesen eltompult és a testem egy merő lüktetéssé vált. Nem igaz, hogy ráizgulok a saját barátnőmre. Amikor azonban ismét kinyitottam a szemem, és belenéztem azokba az acélos kék szemekbe, mintha abban is a vágyat láttam volna csillogni. Mielőtt meghülyülnék, gyorsan elfordítottam a tekintetemet és Ronira néztem, aki időközben megszabadult a sortjától és azt gyömöszölte bele a sporttáskájába. Eleinte hálás voltam neki, amikor megszólalt, megadva a lehetőséget, hogy átlendüljek ezen a tudathasadásos pillanaton, de aztán… bárcsak ne tette volna. Később viszont már azért voltam hálás, hogy megtette, és hogy így tette meg.
– Engem az sem érdekelne, ha így bámul – mondta. – Persze, jól esik az embernek, de csak egy gyors menetért… Én sokkal inkább vágyom arra, hogy most hazamenjek, áthívjam Lacit, és együtt töltsünk el egy fergeteges éjszakát.
– A jól bejáratott modell, mi? – kacagott Csilla.
– Viccelődj csak! De akkor is. Van valami különleges abban, amikor az ő farkát érzem a számban. Ahogy lüktetnek rajta az erek… Ahogy érzem, hogy gyülemlik fel benne a feszültség… Ahogy közeledik a kitöréshez…
– Úgy beszélsz róla, mintha csak egy olimposzi isten lenne – cukkolta Csilla.
– Dehogyis, te buta! Bár távol álljon tőlem, hogy leszóljam a méreteit, de nem ez a lényeg. Nem az számít, hogy mekkora az, amit a számban tartok, hanem hogy az övé… A tudat, hogy azt a pasit szopom le, akit szeretek.
– Te tudod – vont vállat Csilla. – Ha velem jön szembe egy jól kigyúrt fickó, akin látszik, hogy a fegyvere is akkora, mint minden mása, én gondolkodás nélkül berángatom az első megfelelő helyre, és alaposan lerendezem.
– Mint azt a fickót a múltkor? – vigyorgott Roni.
Nem tehettem róla, de azonnal lelki szemeim elé tolult a jelenet. Egyszerűen nem tudtam megakadályozni. Bár csak azt láttam anno, amikor az egyetemen a folyosón szembe jött egy iszonyatosan jóképű és kiköpött testépítő-alkatú srác és pont minket szólított meg. Már a fene sem emlékszik, hogy mit akart. Talán az időt kérdezte, vagy egy terem holléte felől érdeklődött. De nem is ez a lényeg. Csilla azonnal rárepült, és felajánlotta, hogy elkíséri… Talán tényleg termet keresett? Mindegy is. Utána viszont láttuk, hogy gondosan tereli be egy szemináriumi terembe a srácot, ahol tudtuk, hogy aznap egy óra sincs. A továbbiakról csak később értesültünk Csilla elmeséléséből, de ha nem is mondja el, akkor is tudtuk volna. Most akkor is ugyanúgy lebegne a szemem előtt, ahogy a srác az egyik padnak támaszkodik, gatyája a bokájáig letolva, Csilla pedig a lábai között térdel, markolva a bárkit megszégyenítő méretű dákó tövét, fejét pedig bólogatva mozgatja rajta. Már maga a gondolat is úgy felizgatott, hogy úgy éreztem, ott helyben elélvezek.
– Miért is ne? – nézett Ronira Csilla kaján vigyorral. – Amíg Robi nem tudja, nem fáj neki. De az a szerszám…
Lehunyta a szemét, ahogy az emlékezetébe idézte az ominózus esetet és érezhető volt rajta, hogy őt is ugyanúgy felizgatja, mint engem. Talán még jobban is, hiszen ő átélte.
Roni viszont már nem figyelt rá. Hozzálátott, hogy lecibálja magáról felsőjét is, ami az izzadtságtól átnedvesedve a testéhez tapadt.
– Azt a srácot is gyorsan lerendezted – kezdte újból. – De én megelégszem azzal is, amim így van.
Egy szál bugyiban fordult a falon függő összekarcolt tükör felé.
– Most nézzetek rám! – tárta szét enyhén a kezeit. – Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egyáltalán Laci kíváncsi rám.
– Most miről beszélsz? – vette ki a szót a számból Csilla és összeszűkült szemekkel nézett Ronira.
– Csak nézzetek rám! – folytatta ő. – Kinek kellenék én?
– Ne viccelj már! – engedtem el egy apró kacajt. – Nagyon szép vagy.
– Ugyan! – folytatta. – Nézzétek meg a melleimet!
– Mi van velük?
– Olyan kicsik és véznák – tekintett le magára. – Talán fel kéne töltetnem őket.
– Eszedbe ne jusson! – tiltakoztam. – Még ha igazad is lenne, inkább legyen kicsi, de természetes, mint olyan felfújt förmedvény!... De neked nincs is rá szükséged. Gyönyörű vagy így is, és egyáltalán nem kicsik a melleid.
Magamat is megleptem, milyen vehemenciával mondtam ki mindezt. Viszont így is gondoltam. Roni tényleg gyönyörű volt. Ha Csilla modellalkat, akkor Roni még inkább. Neki még a magassága, a hosszú combjai és a párducteste is meg van hozzá. Magas volt és karcsú. Első ránézésre szinte már irreálisnak tűnt vékony alkata tetemes magasságához képest. Azonban ennek ellenére sem volt egy anorexiás csontkollekció. Magasságához képest feltűnően vékony volt, de pont ez adta a szexepiljét. Mindene megvolt, ami kell, és épp akkora, amekkora kell. Ruganyos test pedig úgy vonzotta a tekinteteket, mint mágnes a vasat. Persze, neki sem voltak görögdinnye méretű mellei, de nem is volt rá szüksége. Így is épp elég nagyok és formásan gömbölyűek voltak.
– Ne vigasztalj! – folytatta makacsul és felénk fordult. – Csak nézzétek meg! – tárta szét a karjait, felénk mutatva eszeveszettül vonzó melleit. – Mondjátok, hogy nem kicsik!
Én mondtam volna, de nem úgy nézett ki, mintha lenne hatása.
– Gyere ide és fogd meg! – nézett végül rám, nagy vehemenciával mondva ki a szavakat.
– Hogy? – nyögtem elkerekedett szemekkel. Nem tudom, akkor miért rökönyödtem meg ezen ennyire. Hiszen nincs ebben semmi. Nem olyan, mintha egy pasi farkát fogdosnám, vagy ilyesmi… Már emberemlékezet óta jó barátok voltunk. Nincs abban semmi, ha egy kicsit megtapogatom a melleit. Pláne, ha ő kéri. Amikor az előbb Csilla mellét fogtam meg, attól sem szakadt le a világ. De most mégis.
– Na, gyere! – bíztatott Roni és megragadta a csuklómat, felrántva a padról, hogy aztán a kezemet a mellére tapassza.
Nem szólt semmit, csak kérdőn nézett rám, én viszont meg sem bírtam szólalni. Tenyeremet szinte égette a pont beleillő mell forró bőre. Mint már mondtam, egyáltalán nem volt kicsi. Pont megfelelő, formás, ruganyos, mint Roni egész észbontóan vonzó teste.
                Nem tudom mi lelt, de teljesen elvesztettem az eszem. Testem lüktetett. Már nem is éreztem izmaim sajgó fájdalmát csak hevesen dobogó szívemet. Agyamat elöntötte valamiféle áthatolhatatlan homály és már gondolkodni sem tudtam.
                A másik kezem önmagától mozdult, ahogy felemelkedett és rátelepedett Roni másik mellére. A két kéz egyszerre mozdult, ahogy gyengéden markolászni kezdtem a puha domborulatokat.
                Roni kíváncsian nézett rám, én pedig barna szemeibe fúrtam az enyémeket. A Napnál is világosabb volt minden, akkor azonban túlságosan is tompa volt az agyam, hogy ezen elgondolkozzak. Semmi gondja nem volt a melleivel. Ő is tudta, hogy pontosan így jók, ahogy vannak. Persze, minden nő elégedetlen a testével bizonyos mértékig, de Roni túlspilázta az egészet. Tudatosan. Azt akarta elérni, amit végül el is ért. Hogy ott álljak előtte és gyengéden markolásszam a melleit.
                Az ő keze is felemelkedett és megérintette meztelen combjaimat. Ujjainak érintése úgy villanyozott fel, mintha csak áramütés ért volna. Szemeiben valami különös tűz égett. Ugyanaz a vágy, amit magamban éreztem, és amit Csilla szemeiben véltem felfedezni. És szőke barátnőnk esetében sem tévedtem, mivel ő, továbbra is ugyanabban a pózban ülve a padon, mereven bámult minket. Már-már kínosan mereven, akkor azonban nagyon is élveztem.
                Roni jobb keze kissé feljebb csúszott, áthaladva bugyim pántján, meztelen felsőtestemet simogatva. Kezeim még mindig a mellein, szemünk pedig összefonódtak. Arcunk lassan egyre közelebb került egymáshoz.
– Várj! – suttogtam erőtlenül. – Mi van, ha valaki meglát?
– Kit érdekel? – nyögte Roni és megcsókolt.
Akárha testem milliónyi részecskéje egy pillanat alatt szétrobbant volna egy atombomba erejével. Minden porcikám üvöltött… a kéjtől. Erősebben markoltam Roni melleit és hevesen visszacsókoltam. Az ő keze, a viszonzott csóktól erőre kapva, végigsuhant a hátamon és tarkómon állapodott meg hátul összefont hajam alatt. Magunkon éreztem Csilla pillantását, ami mégjobban felizgatott, és bátorságot öntött belém, hogy megtegyem, ami akkor következett.
                Ajkaimmal szétfeszítettem Romiéit és átdugtam a nyelvemet a szájába. Vad nyelvcsatát vívtunk, miközben szabad keze, amely épp nem a tarkómat markolta, besiklott az izzadtságtól és lüktető puncím nedvétől csatakos bugyimba.
                Ezt már Csilla sem nézte tétlenül. Felugrott a padról és odalépett mögém, átkarolva a derekamat. Éreztem apró kezeit a melleimre siklani, forró ajkai pedig a vállamat csókolták. Hátra döntöttem a fejem és ajkaimon, melyek elszakadtak Roni szájától, kéjes nyögések törtek ki. Roni megcsókolta az államat, majd végig a nyakamat, a felsőtestemet, majd a lábaim közé térdelt és lerángatta rólam a bugyit. Mintha csak be akarná bizonyítani, hogy ő is tud úgy nyalni, mint Zoli, megragadta a combjaimat és nyelvét lüktető szeméremajkaim közé tolta.
                Elég volt néhány nyelvcsapás, hogy sikoltva élvezzek el. Utólag rákvörössé válik az arcom, ha arra gondolok, ki hallhatta meg, de akkor a legkevésbé sem érdekelt. Amikor a testemen végigsöprő hullámok heve lanyhulni kezdett, megragadtam a hátulról a vállamat csókolgató Csillát, úgy fordítottam, hogy elérjem ajkaimmal és hevesen megcsókoltam. Ő is viszonozta a csókot, én pedig bedugtam a kezemet a sortja és a bugyija alá, megmarkolva a fenekét, miközben Roni tovább nyalogatta a puncimat.
                Egy ideig a kerek félgömbökkel voltam elfoglalva, majd, kezemet egy pillanatra sem húzva ki Csilla bugyijából, előre húztam azt, és lüktető szeméremtestét kezdtem simogatni. Roni egy pillanatra eltávolodott arcával ágyékomtól, hogy lenyalja ajkairól a rátapadt nedveket, amikor pedig ismét visszatért, nyelvét visszadugva oda, ahol az előbb is volt, én ugyanazzal a mozdulattal dugtam be a mutatóujjamat Csilla puncijába. Barátnőm szemei elkerekedtek és szinte minden levegő kiszorult a tüdejéből, de teste lüktetésén éreztem, élvezi. Ebben pedig csak megerősített, amikor egy szívdobbanásnyi idő múlva újult hévvel csókolt meg.
                Alig telt el néhány pillanat, amikor végletekig hajszolt testemet ismét elöntötte a gyönyör, puncijában mozgó ujjam pedig Csillánál is ugyanezt a hatást érte el. Most ő sikoltotta örömét a világba, hogy az egész épület beleremegett.
                Mintha a második orgazmussal az erő is kiszállt volna belőlem. Remegő lábakkal dőltem a szekrénysornak, ösztönösen ölelve át Roni derekát, aki felemelkedett a lábaim közül, hogy ismét megcsókoljon.
– Gyertek! – suttogta egy végtelennek tűnő pillanat múlva és megfogva mindkettőnk kezét a zuhanyzók felé vezetett minket.
A fene sem figyelt akkor arra, hogy kikkel találkoztunk azon az alig tucatnyi méteren, de nem is érdekelt. Valószínűleg jó nagyot nézhettek, ahogy egy lány, egy szál bugyiban rángatja két barátnőjét, akik közül az egyik teljesen meztelen és a másik is csak egy sortot visel, mindhármuk arcán pedig a félreérthetetlen kéj tükröződik.
                Amikor odaértünk a zuhanyzóhoz, találomra kiválasztottunk egy üres fülkét, bár talán mindegyik üres volt, ki tudja. Mohó mozdulatokkal rángattam le Csilláról maradék ruháját, míg ő olyan vehemenciával tépte le Roni bugyiját, hogy az hangosan reccsenve szakadt el.
                Beálltunk a háromfalú fülkébe, és ahogy a víz a nyakunkba zúdult, a hátsó falnak löktem Ronit, most én csókolva meg őt, Csilla pedig barátnőnk lábai közé térdelt és ugyanazzal a gyakorlott hévvel kezdte nyalni a punciját, ahogy bármelyik vonzó srácot is lecumizná… Talán épp az edzőt, akiről köztünk többé egy szó sem esett.
                Roni hevesen csókolt, átkarolva derekamat, kezeit a fenekemen nyugtatva. Éreztem teste lüktetését, és amikor az, Csilla nyelvmunkájának köszönhetően, a tetőfokára hágott, a szája úgy merevedett meg, mintha szétfeszítették volna, kezei pedig keményen megmarkolták a fenekemet, ahogy minden porcikája görcsbe rándult a gyönyörtől.
                Csilla a sarkára ült és felnézett ránk, miközben lenyalogatta szájáról Roni nedveit. Barátnőnk egy pillanatig sem teketóriázott, felhúzta maga mellé és hevesen megcsókolta. Én a zuhanyfülke oldalsó falának dőltem, és élvezve a testemen végigcsorgó vizet, ami jólesően lemosta az izzadtságot és combjaim közéből a szétfröcskölt nedveket, figyeltem, ahogy a két lány csókolózik előttem. De Roni egy pillanatra sem hagyott pihenni. Nem nézett rám. Félig lehunyt szemeivel csak Csillát figyelte, keze azonban felém nyúlt és megmarkolta ágyékomat. Mutatóujja besiklott a puncimba.
                Néhány pillanaton belül már harmadjára élveztem el. Már magam sem értem, hogyan tudtam megtartani kocsonyaként remegő lábaimmal a falhoz támasztott testemet.
– Most te jössz!
Felfokozott állapotomban nem tudnám megmondani, kinek a szájából hangzott el ez a mondat, de pontosan értettem a célzást. A zuhanyfülke másik oldalsó falához löktem Csillát és most én térdeltem a lábai közé.
                Fura volt, ahogy a nyelvemet egy másik lány, főleg az egyik legjobb barátnőm puncijába mélyesztem, de a testemet feszítő extázis élménye mindent elmosott. Roni kirángatta a gumikat a hajamból, heves mozdulatokkal kibontotta hátrafogott fekete hajzuhatagomat, és beletúrva vezette a mozdulataimat, egészen addig, amíg éreztem, hogy Csilla teste megfeszül, és a számat megtöltötte lüktetve feltörő nedve.
                Hosszú ideig maradtunk még ott a zuhanyfülkében. Le kellett mosnunk magunkról az újra és újratermelődő nedveket, amin belül az izzadtság már egyre kisebb arányban képviseltette magát. Végül talán csak azért hagytuk abba, mert már teljesen elfogyott az erőnk. Az utolsó pillanatokban már csak lihegve mostuk le egymás testét és a sajátunkat, majd megtörülköztünk és felöltöztünk.
                Mintha csak a maratoni távot gyalogoltuk volna le, olyan volt az út az alig pár saroknyira lévő lakásig. Megegyeztünk, hogy Roni és Csilla most már nem mennek haza, hanem nálam alszanak. Sok lehetőséget adhatott volna ezek után az éjszaka, de kimerültségünk miatt alig léptünk be az ajtón, azonnal ledőltünk valahova, és már álomba is merültünk.
                Másnap egyikünk se merte szóba hozni az öltözőben történteket. Úgy viselkedtünk, mintha az egész meg sem történt volna. De tudtam, éreztem, hogy nem csak én, de ők is abban reménykednek, hogy ez egyszer még megismétlődhet. A pasijainknak pedig nem kell tudniuk róla.

1 megjegyzés:

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]