A folt

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara

************************************************

            Teljes csöndben telt az út hazáig. Jen nyilvánvalóan dühös volt rám, én viszont nem tudtam rájönni, miért.

            Épp csak befejeztem a cikkemet a Newsweeknek. Két hetembe telt, hogy pontosan olyanná formáljam a sztorit, amilyennek akartam. Teljesen elmerültem a munkámban. Jen nagyon is jól tudta, milyen megszállott tudok lenni, ha írok, de sosem panaszkodott rá, hogy nem szentelnék neki elég figyelmet. Többek között emiatt is imádtam.

            Nos, amikor végeztem a sztorival, bocsánatot kértem tőle, amiért elhanyagoltam, és megkérdeztem, mihez lenne kedve aznap este. Azt javasolta, menjünk el táncolni. Nem vagyok a parkett ördöge, de bár vonakodva, beleegyeztem.

            Lezuhanyoztam, és fekete farmert húztam egy szűk pólóval. Felvettem a Doc Martens cipőmet, felkészülve arra, hogy szétrúgjak pár formás feneket. Ilyenkor mindig rámozdult néhány cafka Jenre, ő pedig túl kedves volt ahhoz, hogy egyenesen nemet mondjon.

            Amíg Jen zuhanyozott, titokban felvettem a felcsatolható szerszámomat a ruhám alá. Reméltem, hogy becsábíthatom Jent az este folyamán a női mosdóba. Egyszer már sikerült. Amikor pedig utána haza értünk, az egész éjszakát végigszeretkeztük.

            Miközben Jenre vártam, töltöttem magamnak egy italt. Ez volt az első hiba. Jobban kellene ismernem magam, mint hogy elkezdjek inni.

– Készen állsz, Rider? – csicseregte édes jamaikai akcentusával. Mindig Ridernek* hívott. Nem tudtam, hogy csak a nevemet rövidíti, vagy arra utal, ahogy mindig lovagoltatom a műfarkamon. Sosem mondta el nekem.

Felnéztem rá, és tátva maradt a szám. Flitteres fekete ruhája feszült a testén makulátlan fekete harisnyájával és tűsarkú cipőjével. A bugyim azonnal kész medencévé változott.

Selita Ebanks alias Jen.

– Si, mi amor** – válaszoltam, és magamhoz húztam őt. Elég közel ahhoz, hogy megérezze a ruhám alatt feszülő szerszámot.

Mindent tudó tekintettel nézett rám.

– Amire csak vágysz, Mami! – suttogta.

***

            A klubnál találkoztunk a barátainkkal, Maxine-nel és Annette-tel. Együtt ültünk le és beszélgettünk egy-egy ital mellett. Én áfonyapálinkát és vodkát rendeltem. Ez volt a második hibám. Amikor felcsendült a mi számunk, a parkettre rántottam őt. Az If This World Were Mine-ra táncoltunk Luther Vandrosstól és Cheryl Lynntől. Közel húztam őt magamhoz és megcsókoltam a fülét. Egymás szemébe néztünk, némán olvasva ki a tomboló érzelmeket a másik szeméből.

            Teljesen magamhoz húztam tánc közben. A fülébe fújtam, majd végigfuttattam a nyelvem az arcán és a nyakán.

– Ó, Mami! Ha tovább folytatod, itt kell majd magadévá tenned a parketten – suttogta.

Kettőnk közé toltam a kezem, és megérintettem forró ágyékát.

– Akár most is. Csak megkóstolhassam ezt! – lihegtem a fülébe.

Mielőtt válaszolhatott volna, a mellettünk szédelgő részeg párocska nekünk ütközött, Jen pedig elvesztette az egyensúlyát, és megrándult a bokája. A párocska bocsánatot kért, én pedig visszatámogattam Jent az asztalunkhoz.

– Szeretnél haza menni, kicsim? – kérdeztem.

– Nem. Csak üldögélek itt egy kicsit, aztán megpróbáljuk később – simogatta meg az arcomat mosolyodva.

Úgyhogy csak üldögéltünk ott, én pedig leöntöttem még két újabb italt. Aztán megjelent egy lány a régi szomszédságomból az asztalunknál.

– Soraida! – mosolyodott el.

– Hello, Carmen! Hogy vagy? – viszonoztam a mosolyát. – Ő itt a barátnőm, Jennifer. Jen, ő itt Carmen. Szinte együtt nőttünk fel.

– Hali, Jen! Örülök, hogy megismerhetlek – mondta Carmen udvariasan.

– Hasonlóképp – mosolygott Jen is.

Carmen és én sok mindent végigcsináltunk fiatalabb korunkban. Tudjátok, hogy megy ez. Együtt tanultunk meg csókolózni és szeretkezni.

– Na és, mi van veled? – kínáltam hellyel.

– Semmi különös. Nagyanyám hazaköltözött. Azt monda, nem akar itt meghalni.

– Ő még mindig él? A fenébe is! Már vagy száz lehetett akkor is, amikor gyerekek voltunk – nevettem.

Belebokszolt a vállamba, de közben ő is nevetett. Maxine és Anette visszajöttek az asztalunkhoz, úgyhogy Carmen kimentette magát azzal, hogy vissza kell mennie a barátaihoz.

– Nos, jó volt újra látni téged. Vigyázz magadra! – mosolyogtam rá.

– Úgy lesz. De te is vigyázz magadra! – válaszolta. Mielőtt távozott volna, a DJ elindított egy kellemes latin számot.

– Jen! Bánnád, ha felkérnék táncolni egy régi barátot? – kérdeztem, folyamatosan Carmenre nézve.

– Persze, hogy nem – válaszolta. Tudta jól, mennyire szeretem a szalszát.

– Biztos vagy benne, kicsim? – néztem rám. A zene már teljesen átjárta minden tagomat.

– Menj csak! Talán majd legközelebb én is csatlakozom – biztosított és megcsókolta az arcomat.

A táncparkettre vezettem Carment. Találtunk egy kis szabad területet, és rögtön táncolni kezdtünk. Először egy kis szalsza, aztán ő közelebb húzódott hozzám, és átváltottunk lambadába. Ez volt a harmadik hiba. Nem volt jó ötlet, de, amint mondtam, a vodka már erősen dolgozott bennem.

            Szóval ott voltunk, a nyilvánosság előtt, miközben az én kis szerelmem ott ült az asztalunknál. Carmen pedig a combomhoz kezdte dörgölni magát. Én táncoltam, ő viszont valami egész mást csinált. Ez valami olyasmi volt, amit fiatalabb éveinkben is csináltunk egymással.

– Vegyél vissza egy kicsit, Carmen! A csajom figyel minket – suttogtam a fülébe.

– Hisz csak táncolunk – válaszolta csábos hangon. – Azt mondta, ez teljesen oké.

Ahogy táncoltunk, éreztem, hogy légzése egyre inkább zihálássá változik. Nyögdécselt, ahogy a combomhoz dörzsölte magát. A zene ritmusa, a puncija súrlódása a combomon, és felizgult nyögései teljesen elvették az eszemet. Önkéntelenül is felé mozdultam, ő pedig megérezte Jimmy-t a ruhám alatt… Igen. Így hívom a műdákót.

– Soraida! Ez… – A hangja megbicsaklott, ahogy a kezem lejjebb mozdult a hátán. – Ó, igen! Ez az, bébi! Érintsd meg azt a pontot!

A nyakamat nyalogatta és csókolgatta. Be kell vallanom, már teljesen beindultam. Az alkohol teljesen feltüzelte a testemet, de a lelkem továbbra is csak Jennért égett. Nem tennék soha semmi olyat, amivel veszélybe sodornám a kapcsolatunkat. Az alkohol azonban teljesen elvette az eszemet, és mire észbe kaptam, már fel is kaptam Carment a lábáról, ami 180 centis izmos testemmel nem volt egy túl nehéz mutatvány. A lábai máris a derekamra kulcsolódtak, ágyékát pedig a dákómnak dörzsölte.

„A fenébe is, te estupida***, mi a faszt művelsz?” – kérdeztem magamtól. A szemeibe néztem, amelyek teljesen elfátyolosodtak a kéjtől. A pokolba is! Anélkül, hogy észrevettem volna, neki dörzsöltem az ágyékomból kiálló műpéniszt, mire ő azonnal elélvezett.

Körbe pillantottam, hogy lássam, Jen, vagy valamelyik barátunk észrevett-e minket, de ők túlságosan is el voltak foglalva a beszélgetéssel.

            Lehámoztam magamról Carment, és visszaállítottam a padlóra. A lábai még mindig remegtek a kéjtől, úgyhogy támogatnom kellett vissza az asztalig. Megcsókolta az arcomat, és felajánlkozott, hogy velem töltené a ma éjszakát. Én gyorsan kivágtam magam, és a bár felé vettem az irányt. Szükségem volt egy italra. Dupla vodkát kértem, és azonnal fel is hajtottam, mielőtt visszatértem volna az asztalunkhoz.

– Élvezted, kicsim? – kérdezte Jen.

– Ja. Remek volt – válaszoltam. Mindenemet elborította az izzadtság. Én is bűnösnek éreztem magam. Sosem engedtem, hogy a dolgok kicsússzanak az irányításom alól. Számtalan lánnyal táncoltam már, mióta együtt vagyok Jennel, de most elvesztettem a fejem. Nem próbálom menteni magam… Mert erre nincs mentség. Pedig én csak táncolni akartam.

– Mi a baj? – figyelt fel Jen szakadozó lélegzetemre. – Minden rendben?

– Ja. Jól vagyok. Csak pokoli meleg van – válaszoltam, próbálva elrejteni a bűntudatomat. Észrevettem, hogy ő is izzad. – Kérsz valamit inni, kicsim?

Elmosolyodott, és kért egy kólát. Felálltam, rá villantottam egy mosolyt, és észrevettem, ahogy végigméri a testemet. A mosolya egy pillanat alatt lehervadt, és a harag fényei gyúltak ki a szemében. Hirtelen felállt, és azt mondta a barátainknak, hogy fáj a feje, ezért haza szeretne menni. Kisétált az ajtón, miközben egy szót sem szólt hozzám. Utána rohantam.

– Jen! Bébi! Valami baj van?

– Jössz, vagy maradsz? – kérdezte dühösen. Láttam a formálódó könnycseppeket a szemében. – Talán a kis barátnőd majd hazahoz.

– Mi a baj? Mi folyik itt? – kérdeztem. Kezdtem mérges lenni. – Miért viselkedsz így?

– Haza megyek. Csak maradj, ha akarsz! – mondta, és beszállt a kocsiba.

Gyorsan kellett mozdulnom, hogy utána ugorjak, mielőtt elhajt. Vakon fordult ki a parkolóból, és úgy indult el, mintha maga se tudná, hova akar menni.

Egy szót sem szólt hozzám. Én viszont tovább kérdezgettem, hogy mi a baja. Amikor haza értünk, kiszálltunk a kocsiból, és felmentünk az emeletre.

– Jen! Mi lelt? – kérdeztem, már vagy századjára.

El akart fordulni tőlem, de én gyengéden megragadtam a karját.

– Vedd le rólam a kezedet! – sziszegte. Láttam, ahogy a könnycseppek lecsordulnak az arcán.

– Mégis mit tettem, Jen? Mond már el!

– Tudod te azt jól. Nem tiszteltél, a pokolba is! – üvöltötte.

– Mi a fenéről beszélsz? – ráncoltam össze a szemöldöködet.

– Te és a kis dominikai ribancod! – üvöltötte, most már hangosabban. – Már ott helyben szét kellett volna rúgnom a seggedet, de nem akartam botrányt.

– Carmen? Hiszen mi csak táncoltunk – válaszoltam. – Csak lambadáztunk. Csak egy kicsit kicsúsztak a dolgok a kezemből.

A fenébe is! Mit mondhatnék még neki?

– Lambada, he? – kérdezte szarkasztikus hangon. – Nos, akkor hogy kerülnek a nedvei a nadrágodra? – üvöltötte.

Azonnal lenéztem. Igaza volt. Egy fehér folt éktelenkedett a nadrágomon. Carmen orgazmusa hevesebb volt, mint hittem.

– Jen! Ez nem erről szól. Nem akartam tőle semmit. De tényleg. Csak elbódított a zene, és amikor észbe kaptam, már meg is történt.

– Ó, szóval nem akartad megdugni azt a ribancot? Akkor jó. Én vagyok a hülye – válaszolta szarkasztikusan, majd jamaikai kreol nyelvre váltott. Tudtam, ez már rég rosszat jelent.

Közelebb léptem hozzá, és a szemébe néztem.

– Egyáltalán nem voltam tiszteletlen veled, kicsim. Esküszöm. Szeretlek, Jen. Bármit is tettem, nem volt szándékos.

Rám nézett, fájdalmas sértettséggel a szemében. Hirtelen ismét fellobbant benne a harag lángja, és hirtelen lendületből pofon vágott.

– Akkor gondolom nem is az ő rúzsa van a nyakadon – köpte.

Tágra nyílt szemmel bámultam rá. Tényleg teljesen elveszthettem a fejem. Ismét pofon akart ütni, de ezúttal elkaptam a kezét.

– Engedj el! – üvöltötte hisztérikus hangon.

– Jen! Nézz rám! – mondtam, ő pedig engedelmeskedett. – Sosem tennék szándékosan semmi olyat, amivel megbánthatlak. Csak téged szeretlek, kicsim. Csak veled akarok lenni. – Elhallgattam, és mélyen a szemébe néztem. – Nézz rám, Jen! Szerinted én hazudok neked?

Rám nézett. Mindig észrevette, ha hazudok. Már azelőtt, hogy befejeztem volna a mondatot.

– Nem. Nem hazudsz – szipogta.

Megcsókoltam a kezét, amivel pofon akart vágni. Aztán végighaladtam a csuklóján és a karján.

***

            Az ágyunkban feküdtünk. Ő volt felül, Jimmy pedig teljesen elmerült benne. A melleit markoltam, gyengéden izgatva a mellbimbóit. Lágyan mozgatta a csípőjét. A fenébe is! Ez a nő aztán tud lovagolni. Honnan a pokolból vette, hogy valaha is megcsalnám?

– Szeretlek, kicsikém – mondtam fátyolos hangon.

– Ó, Rider! – nyögte. – Én is szeretlek. Most pedig fogd be és bassz!

Pozíciót váltottunk. Teljesen kihúztam belőle Jimmy-t, hogy aztán ismét belé hatoljak. Mondanom sem kell, úgy játszott velem, ahogy csak akart. És én is akartam.

* Rider: Vezető, sofőr, lovas.

** Igen, szerelmem. (spanyol)

*** Bolond, őrült.