Egy élvezetes szombat reggel

                Nem voltak túl sokan az edzőteremben. Szombat reggel volt, így a legtöbben még javában nyomták az ágyat, hogy kipihenjék az előző esti buli fáradalmait.

                Én viszont nem. Bár egy jó bulit sosem vetettem meg és megesett, hogy hajnalig táncoltam valamelyik városi szórakozóhelyen, hogy aztán sajgó lábakkal tipegjek haza a magas sarkúmban az első busszal.

                De még ilyenkor sem szerettem sokáig aludni. Nem tudom miért, de azt szoktam meg, hogy szinte a felkelő nappal pattanok ki az ágyból, akármilyen későn is érkeztem haza előző este. Persze ez alól kivételt jelentett, ha az ablakomon besütő nap fényében egy izmos testhez bújhattam hozzá, mert olyankor akár délig is képes lettem volna csak henyélni és kezeimmel újra és újra felfedezni a szeretett test minden egyes porcikáját.

                De akkor épp nem volt senkim, így hát magam előtt sem lehetett mentségem, hogy miért maradjak az ágyban.

                Bár a gondolatra, hogy edzeni kell mennem, sokszor inkább mindezek ellenére is inkább a fejemre húztam a takarót, hogy eltakarjam a beszűrődő fényt és aludtam tovább…

                Bár a „kell” itt erős kifejezés. Kelleni nem kellett, de akármennyire utáltam, időnként eljutottam arra a pontra, hogy elhatároztam magam, első adandó alkalommal elmegyek kondizni. Utána viszont, amikor sor került volna rá, mindig elgyengültem.

                A menni, vagy nem menni mérleg egyik oldalán állt, hogy edzés közben mindig csak arra tudtam gondolni, hogy mikor telik már le a magam által kiszabott idő, amitől a percek csigalassúsággal tűntek vánszorogni, a feszülő izmok pedig egyre jobban sajogtak. Az már csak a ráadás volt, hogy hazaérve mindig sajgott minden egyes porcikám.

                A másik serpenyőben viszont ott volt a külső és az egészség, amire mindig is nagyon sokat adtam. Nem voltam kövér. Sőt, szinte mindenki szerint tökéletes alakom volt. A munkahelyemen többször is megfordultak utánam a pasik és… no igen, néha egy-két lány is végiggusztált. Sosem volt semmi bajom a leszbikusokkal, de valahogy nem tudtam magam elképzelni egy másik nővel. Ennek ellenére azonban jól esett, hogy éreztem, ahogy a tekintetük végigfut a testemen.

                Ilyenkor elképzeltem, hogy mit látnak maguk előtt. Egy középmagas, sportos testalkatú, hosszú lábakkal megáldott, vállig érő szőke hajú, mindig mosolygó huszonegy éves lányt. Ettől pedig elöntött a büszkeség.

                Viszont szinte már mániákusan féltem attól, hogy elvesztem ezt a külsőt, ezért még annak árán is rákényszerítettem magam a helyes étkezésre és a kondizásra, hogy gyakran áhítoztam inkább egy jó vastag hamburger után és minden egyes alkalommal, amikor sajgó testtel vetettem magam az ágyba, megfogadtam, hogy soha többé nem teszem ki magam újra ennek.

                Most viszont boldog voltam, hogy az állandó fogadkozások ellenére mégis rá tudtam venni magam erre a kis kiruccanásra. Most még boldog voltam. Azzal pedig nem törődtem, hogy mi lesz később.

                Bedugtam a fülembe az iPodom fülhallgatóját, elindítottam a kedvenc zenémet és leültem az edzőterem végébe a tükör elé egy comberősítőre.

                Igyekeztem nem az órát figyelni. Nem számoltam, hogy hányszor nyomtam már szét a combjaimat és emeltem fel a súlyokat. Inkább a zenére koncentráltam és figyeltem magam a tükörben, megint csak arra gondolva, hogy milyennek láthatnak a többiek. Fekete cicanadrágom ráfeszült a lábaimra, tökéletes folytatásaként a szűk felsőmnek, ami tökéletesen kihangsúlyozta az alakomat. Ahogy a tükörbe néztem, arra gondoltam, hogy a munkahelyemen legközelebb is ezt fogják látni a csodálóim és ettől már megérte. Már nem is gondoltam a fájdalomra.

                Egyszer csak egy másik lány ült le a velem szemben lévő géphez. Csak a szemem sarkából néztem rá. Nem sokat foglalkoztam vele. Nagyjából velem egyidős lehetett, vagy talán pár évvel fiatalabb. Lófarokba kötött, hosszú tejfel szőke haj, formás alak. Feszes futónadrágot, márkás sportcipőt és testhez simuló rózsaszín felsőt viselt. Úgy egy perc alatt elhelyezkedett és hozzá is látott a munkához én pedig már nem is foglalkoztam vele, hanem megint csak a fülemben dübörgő zenére figyeltem és magamat néztem a tükörben.

                Nem telt el túl sok idő, amikor hirtelen megéreztem magamon a tekintetét. Hátamon végig futott a hideglelés és annak ellenére, hogy már alaposan leizzadtam a munkától, éreztem, hogy remegni kezdek.

                Ezt azonban nem akartam kimutatni. Eleinte úgy döntöttem, inkább azt is eltitkolom, hogy észrevettem. Talán nem is engem néz. Talán van mögöttem valaki. Egy helyes pasi, vagy valami.

                De ez csak ábránd volt. Tudtam, hogy csak engem nézhet. Amikor leültem, csak egy negyven körüli házaspár szobabiciklizett a szemközti sarokban, egy a húszas évei vége felé járó srác nyűtte a futópadot a falnál és egy harmincas nő emelgette a súlyokat.

                Nyilván nem a házaspár érdekelte őt, a harmincas nőről sem feltételeztem, hogy felkeltette a figyelmét, a srác pedig a háta mögött dolgoztatta az izmait, úgyhogy őt nem bámulhatta. Utánam pedig nem jöhetett be senki olyan, akit ne vettem volna észre és ne nyugtáztam volna a szemem sarkából rápillantva legalább a jelenlétét. Szóval száz százalékig biztos voltam benne, hogy nincs senki mögöttem. Tehát csak engem bámulhat.

                Nem volt tolakodó. Nem meresztgette a szemeit. Csak nézett mereven és kitartóan. Kívülről talán még azt is hihette valaki, hogy egyszerűen csak elbambult és nem is azt látja, ami az orra előtt van, hanem a fülébe dugott MP3-lejátszóból áradó zenére koncentrál.

                Én viszont éreztem, hogy engem néz. Az ember megérzi az ilyet. Mintha két forró pont égetné a bőrömet.

                Egy ideig próbáltam még figyelmen kívül hagyni, de aztán nem tudtam megállni és elkaptam a tekintetét. Egy pillanatra hatalmasat dobbant a szívem. Ekkor vettem csak észre, hogy milyen gyönyörű.

                Igazam volt. Nagyjából egy-két évvel lehetett fiatalabb nálam, az arca viszont meglepően kislányos volt, de annak ellenére is észvesztően vonzó. Úgy nézett ki, mint egy végzős gimnazista, aki még szombaton, a nagy bulik után is lejár a konditerembe, hogy kidolgozott testével elkápráztassa a fiúkat az osztályában és felkészüljön arra, hogy jövőre már az egyetemen zsebelje be a sóvár tekinteteket és kapjon néhány meghívást a kollégiumi szobákba.

                Telt ajkai lágyan olvadtak bele sima fehér arcbőrébe, melyből viszont türkizkék szemei úgy világítottak ki, mint két gyémánt. Két gyémánt, amelyeken a Nap fénye egyenesen az én szemembe tükröződik vissza.

                Éreztem, hogy talán már túlságosan is hosszú ideje bámulom, de nem tudtam elszakítani tőle a tekintetemet. Már nem érdekelt a tükör. Nem abban bámultam magam, hanem a rám szegeződő kék szemekben. A fülemben még mindig szólt a zene, de már egyre kevésbé figyeltem oda rá, a mozdulataim pedig szinte már teljesen mechanikussá váltak.

                Nem tudom mennyi idő telt el. Másodpercek? Percek? Órák? Mi pedig csak bámultuk egymást. Láttam, ahogy feszes pólója kidomborodik, utat engedve megkeményedő mellbimbóinak. Tekintetemmel szinte behatoltam a ruhája, a bőre alá és magam előtt láttam, ahogy az izmai hullámozva megfeszülnek, majd elernyednek. Sosem éreztem még ilyet. Tudtam, hogy a bugyim már szinte teljesen átnedvesedett, de az információ elveszett valahol az agyam legmélyén, mielőtt bármi foganatja lett volna.

                Tekintete lassan végigfutott a testemen és a lábaim között állapodott meg. A varrást figyelte, amely minden egyes mozdulatnál, minden egyes alkalommal, amikor szétfeszítettem a lábaimat, bevágódott ronggyá ázott bugyimon át lüktető nagyajkaim közé.

                Én is feszes combjai közét bámultam és valahányszor széttárta a lábait és ráfeszült a szűk nadrág, akaratlanul is azt képzeltem el, hogy nem is az edzőteremben vagyunk, hanem egy szépen berendezett szállodaszobában. Én a hatalmas franciaágy előtt állok, ő pedig a gondosan kisimított lepedőn fekszik meztelenül és hívogatóan széttárja combjait kivillantva lüktetve tátogó punciját.

                Összerezzentem a gondolatra. Más körülmények között elkaptam volna a tekintetem, kényszerítettem volna magam, hogy másra gondoljak, vagy rögtön felálltam volna, hogy távozzak, de mindez akkor, ott, az ő pillantásától égve eszembe sem jutott.

                Végül, hiába zárta ki agyam teljesen a testem többi része által küldött jeleket, rövid idő (de az is lehet, hogy órák) múlva megéreztem sajgó izmaimat.

                Nem tudtam tovább folytatni. Bőrömön már patakokban folyt az izzadtság. Tudat alatt talán még mentségnek is tekintettem ezt, hogy felállhassak és törülközőmbe temetve az arcomat, kisétáljak az öltöző felé.

                Az ajtóból még lopva visszapillantottam és azt láttam, hogy tekintete továbbra is követ és szikrázó pillantása a tarkómba fúródik.

                Miután tekintetünket elszakította egymástól a mögöttem becsukódó ajtó, igyekeztem kiverni a fejemből az egészet. Az iPodot kihúztam a fülemből, de továbbra is dúdoltam magamban sorban a kedvenc dalaimat, miközben gépies mozdulatokkal letöröltem magamról az izzadtságot, kinyitottam az öltözőszekrényemet, levetkőztem, bepakoltam az edzőruhámat, majd magam köré tekertem a törülközőt, megragadtam a tusfürdőmet és elindultam a zuhanyozó felé.

                A meleg víz frissítően hatott, ahogy rázúdult a testemre. Az agyam teljesen kiürült, én pedig a zuhanyrózsa felé emelve az arcomat, lehunyt szemekkel élveztem, ahogy rám hullik a víz és végigfolyik a bőrömön és a hajamon.

                Nem gondoltam semmire. Csak élveztem a pillanatot, és amikor tudatosult bennem izmaim sajgása, tudtam, hogy élek.

                Ekkor azonban valaki belépett mellém a szomszédos zuhanyzóba. Ő volt az. Nem nézett rám, de biztos voltam benne, hogy miattam van itt. Utólag kicsit önhittnek tűnhetne a dolog, de akkor meg voltam győződve róla, hogy csak azért nem eredt rögtön utánam, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor már feltűnés nélkül jöhet ki a konditeremből, de levetkőzve még bőven itt talál engem a zuhanyzóban. Abban a pillanatban semmi sem tűnt ennél bizonyosabbnak.

                Ledobta magáról a törülközőt és megengedte a vizet. Most végre teljes valójában megláthattam őt. Feszes hasfal, formás, kerek fenék, közepes méretű, de észvesztően vonzó mellek és fazonra nyírt pihés szőr a lábai között. Hosszú szőke haja zuhatagként omlott le a háta közepéig és tapadt a bőréhez.

                Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Tudtam, hogy túlságosan is feltűnően bámulom és azt is tudtam, hogy, bár nem adja egyértelmű jelét, ezt ő is tudja, és élvezi.

                Egy ideig csak állt a zuhany alatt, engedve, hogy minden porcikáján végigcsurogjon a forró víz, aztán a tusfürdő felé nyúlt. Ahogy a habos anyag ellepte a testét, talán csak még vonzóbbá vált a szememben. Kezeivel gyengéden simította végig a bőrét én pedig akaratlanul is azt képzeltem el, hogy én simogatom minden egyes porcikáját.

                Talán a kelleténél egy kicsit többet időzött a mellein. Simogatta, dörzsölte, gyömöszölte őket. De ez még nem volt annyira feltűnő, mint amikor utána végigsimította a hasát és benyúlt lábai habos közébe.

                Először úgy tűnt, csak lemossa az izzadtságot jócskán megdolgoztatott combjai belső feléről, aztán azonban, ahogy telt az idő, az egyre hevesebb mozdulatok, enyhén kinyíló szája, lehunyt szemei és alélt arca láttán nyilvánvalóvá vált, hogy mit csinál.

                Maszturbált. Ott, előttem. A szemem láttára. És tudtam, pontosan azért, mert én is nézem. Nekem produkálta magát és élvezte.

                A szívem csak úgy kalapált. Úgy hallottam a fülemben, mint odabent a fülhallgatóból dörömbölő dobszólókat. Még azon is meglepődtem, hogy ő nem hallja.

                Ekkor az én kezem is megindult. Lehunytam a szemem, élveztem, ahogy a víz végigcsurog az arcomon és ujjamat bedugva lüktető szeméremajkaim közé, apró sóhajokat csaltam elő testem mélyéből.

                Lehunyt szemhéjaim belsején is csak őt láttam. Ahogy rám néz, ahogy rám mosolyog, és kinyújtott keze behatol a lábaim közé.

                Talán egy perc sem telt el, amikor éreztem, hogy mellém lép. Forró ajkai végigcsókolták a vállamat és a nyakamat. Éreztem teste lüktető melegét a hátam mögött.

                Apró keze a hasamra simult és szinte égetve a bőrömet haladt lefelé. Engedelmesen engedtem neki utat a lábaim közé, és amikor az ujja behatolt az enyém helyére, úgy éreztem, azonnal elélvezek.

                A kezem szinte önálló életre kelt, ahogy hátranyúltam és megéreztem feszes hasfalának nedves bőrét. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de aztán ő gyengéden megragadta a csuklómat és lejjebb tolta egészen a lábai közé.

                Egy ideig csak játszottam az apró pihés kis csigákkal és simogattam, masszíroztam a lüktető ajkait, amit ő forró csókokkal jutalmazott, amik elektromos ütésekként áradtak szét vállamból és nyakamból az egész testembe.

                Nem bírtam tovább. Gyorsan megfordultam, hogy a szemébe nézzek, ajkai azonban, amelyek eddig a vállamon feszülő bőrrel voltak elfoglalva, most az enyéimre tapadtak.

                A testem megrázkódott. Szinte elvesztem a telt ajkakban, ahogy azok gyöngéden táncra hívták az enyéimet. Amikor átölelt, vizes haja a vállaimra omlott, mellei és hasfala pedig az én testemhez préselődött, miközben mutatóujja még mélyebbre hatolt a puncimban, amitől én is önkéntelenül beléhatoltam.

                Erre a mozdulatra az ő teste is megrázkódott, ajkai pedig kinyíltak, azonban, még mielőtt ebből messze menő következtetéseket vontam volna le, a nyelve átcsusszant a számba és átkarolta az én nyelvemet.

                Szenvedélyesen csókolóztunk. Öleltük egymást, egyik kezünk a másik lábai között foglalatoskodott, másikkal pedig egymás testét fedeztük fel. Végigsimítottuk a másik hátát, megmarkoltuk formás fenekét, beletúrtunk a hajába.

                Ő egy kicsit lejjebb haladva végigsimította jobb combom hátulját, majd megemelte a lábamat, a derekához szorította és a falnak lökte a hátamat, amitől a mutató ujja még mélyebbre hatolt a testembe és a középső ujja is becsusszant mellé.

                Összeszorítottam a számat, hogy ne sikítsak fel a gyönyörtől, ő pedig, hagyva, hogy élvezzem a helyzetet, a keresztcsontomat kezdte csókolgatni.

                Eddig a punciját kényeztető kezem most kiszorult kettőnk közül, ahogy ágyéka a combom belsejéhez préselődött, így én mindkét kezemet arra használhattam, hogy magamhoz öleljem, végigfuttassam tenyeremet a hátán, körmeimmel karcolva a gerincét és végül megmarkoljam a fenekét.

                Két kézzel szétfeszítettem a farpofáit és mutatóujjam behatolt az ánuszába. Teste összerázkódott, ajkai egy pillanatra összezárultak és teste mégjobban az enyémhez préselődött, de biztosan éreztem, hogy élvezi a dolgot.

                A lüktető puncijából áradó nedv végigfolyt a bal kezében pihenő lábam szárán, és ahogy gyengéden ujjazott, engem pár másodperc múlva hatalmába kerített az orgazmus.

                Nem érdekelt már, hogy ki hall meg, boldogan a világba üvöltöttem a gyönyörömet. Ő pedig ezt bíztatásnak vette. Kihúzta ujjait szeméremajkaim közül, lehelt egy csókot a számra és elindult lefelé.

                Elidőzött egy kicsit a melleimen, beszívva keményen meredező mellbimbóimat, majd tovább haladt lefelé a hasfalamon, hogy végül elém térdeljen és arcát a combjaim közé fúrja.

                Fenekéből kiszorult ujjaimmal most vizes hajába túrtam és vezettem a fejét, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt forró nyelével. Alig telt el néhány perc és ismét elélveztem.

                Úgy éreztem, a testem rögtön összeroskad, de nem adhattam fel anélkül, hogy megháláljam neki ezt a gyönyört. Megragadtam a vállait, felhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Most én préseltem őt a zuhanyozó falához és csókoltam végig a testét.

                Szinte faltam a melleit. Nem is tudtam elképzelni korábban, hogy ilyen gyönyört okozhat a puha dombocskák markolása és csókolása.

                Amikor nyelvemmel behatoltam a puncijába, éles sikoly közepette kitört belőle az az orgazmus, ami valószínűleg már nagyon régóta érlelődött. Én azonban nem hagytam abba. A pasik mindig azt mondták, hogy úgy szopok, mint egy istennő és most, már elsőre is be akartam bizonyítani, hogy én ugyan egy lányt is ki tudok legalább olyan jól nyalni.

                Rázkódott, rángatózott, ahogy megdolgoztam lüktető nyílását, de tudtam, hogy a világ minden kincséért sem engedné, hogy abbahagyjam, amíg úgy tíz perc kemény munkám után ismét meg nem feszült a teste, ahogy végigfutott rajta az orgazmus.

                Felegyenesedtem és ismét megcsókoltam. Sós nedve, mely belepte a számat, most átragadt az ő ajkaira is és annyira élvezte az ízt, hogy apró nyelvével mindent lenyalogatott az ajkaimról.

                Egy ideig még ölelkeztünk és csókolóztunk ott, egymás testét simogatva a meleg vízcseppek ölelésében és elfeledkeztünk az egész világról.

                Észre sem vettem, hogy mikor ment el. Amikor észbe kaptam és kinyitottam a szememet, már egyedül voltam a zuhanyozóban.

                Talán csak álom volt? Talán csak képzeltem, hogy utánam jött? Nem. Ez az élmény olyan heves és intenzív volt, hogy nem lehetett a képzelet szüleménye. Ahogy az ajkamhoz értem, ujjaimon pedig éreztem még nedve sós ízét.

                Gyorsan letusolta és úgy, ahogy voltam, meztelenül kirohantam az öltözőbe, de ő már nem volt ott.

                Azóta sokkal gyakrabban járok el abba az edzőterembe. Abban az időpontban, szombat kora délelőtt minden héten, de többnyire hétköznapokon is legalább egyszer, mindig tanítási idő előtt, vagy után, de soha többé nem láttam viszont.

                Próbáltam többet kideríteni róla, de még a nevét sem tudtam, így egy idő után fel kellett adnom a keresést és csak reménykedhettem, hogy egyszer majd viszont látom őt, aki azokat a soha nem látott gyönyöröket okozta nekem.

                Addig is pedig teljesen más szemmel tekintek a nőkre. Korábban, ha egy lány megbámult, azt bókként könyveltem el a külsőmet illetően és csak mentem tovább, pár perc múlva elfelejtve az egészet. Most azonban már én is megnézem a kacér tekintetek tulajdonosait, egy mosollyal, kacsintással jutalmazom bátorságukat, amire ők gyakran elpirulnak, jelezve, hogy akár egy érzéki pásztoróra is lehet kilátásban a raktárban, vagy a mosdóban. De ez már egy másik történet.

                Máig hálás vagyok annak a szőke lánynak az edzőteremből és azért imádkozom, hogy egyszer újra találkozzunk és bebizonyosodjon, hogy nem csak álmodtam az egészet.