Scarlett kihívása

Írta: YKN4949
Fordította: Sinara

********************************************************************

1. fejezet

Az odadobott kesztyű

                Lassan toltam be a kezem a felsője alá, míg végül elértem gömbölyű melleit. Rámarkoltam a formás félgömbökre, mire ő halkan felnyögött a csók ölelésében, és csípőjét az enyémnek lökte. Ő is a mellemre tette a kezét, amitől az egész testem megremegett. Nem tudtam türtőztetni magam. Muszáj volt megpróbálnom még egyszer. Végigfuttattam a kezem az oldalán, és ujjaim közé fogtam bugyija peremét, hogy lassan lefelé kezdjem húzni. Ebben a pillanatban a keze, amely eddig a mellemet markolta, a csuklómra fonódott, és egy teátrális sóhaj kíséretében eltolt magától.

– Figyelj, Scarlett! – kezdte ismét a szokásos szöveget. – Már megmondtam neked, hogy nem szexelek lányokkal. Csókolózhatunk, és megfoghatod a mellemet is, de ez minden.

Nem hiszem el. Hogy képes ilyen szenvedélyesen csókolni, és úgy simogatni, hogy szinte már tapintható a vágy a levegőben, de továbbra is elutasítani, ha tovább akarok menni. Bizonyosabb voltam benne, mint valaha, hogy csak játszik velem. Én pedig nem akartam folytatni ezt a játékot.

– Nem tehetnék valamit, hogy megváltozzon a véleményed? – haraptam be az alsó ajkamat, és próbáltam olyan csábosan nézni rá, ahogy csak tudtam. Legnagyobb meglepetésemre, a dolog bevált.

– Nos… – gondolkodott el – talán van valami, amit tehetnél.

De ne szaladjunk ennyire előre! Inkább kezdjük az elején! A nevem Scarlett Byrne. 25 éves vagyok, és mások elmondása szerint, amit ennyi idő után már hajlamos vagyok elhinni, gyönyörű. Nem vagyok túl magas, sőt a magam 157 centijével és 41 kilójával kifejezetten apró termetű. Hosszú, egyenes barna hajam és nagy barna szemeim vannak, különösen büszke vagyok a hosszú szempilláimra és a pisze orromra. Telt ajkaim sarkában apró gödröcskék jelennek meg, ha mosolygok. Az arcom amolyan tipikus amerikai. A testem pedig, mint már mondtam, igencsak aprócska, de kifejezetten nőies. Kicsi, 30-A-s melleim vannak, és éppen eléggé széles csípőm. Igazi örökmozgó vagyok, úgyhogy a hasam feszes, a fenekem pedig kemény és izmos. A lábaim igen hosszúak a testmagasságomhoz képest, és igen formásak. Mindig viccet csinálok az apró lábfejemből, de igazából mindig is szerettem. Azt hiszem, az emberek emiatt is csak nőiesebbnek tartanak.

Jade Foret alias Scarlett Byrne.

                Egyedül élek, mióta leérettségiztem. Anyámmal sosem jöttünk ki jól, főleg mióta elmondtam neki, hogy leszbikus vagyok, ő pedig kidobott otthonról. Azóta a magam útját járom. Rengeteg különböző alkalmi munkát végeztem, hogy összeszedjek valamennyi pénzt. Eleinte egy lerobbant lakókocsiban éltem, pár fura ember társaságában. Akkoriban próbáltam kitalálni, mit kezdjek magammal.

                Egy forró napon a munkahelyemhez közeli parkolóban sétáltam, amikor észrevettem egy régi, de légkondicionált könyvesboltot. A hotelben, ahol akkoriban laktam, mindig áporodott volt a levegő, úgyhogy elhatároztam, hogy bemegyek hűsölni egy kicsit. Alig léptem be, azonnal beleszerettem a helybe. Az egész tele volt régi könyvekkel. Félhomály és csönd uralkodott, és mindent betöltött a papír kellemes illata. Körbenéztem, a légkör azonnal magával ragadott. Gyorsan elszaladt az idő, úgyhogy végül lekaptam egy érdekesnek tűnő könyvet a polcról, és a kasszához mentem.

                A férfi, aki előtűnt a pult mögül, tökéletesen illett a helyhez. Ő is épp olyan öreg és kopottas volt, mint az egész. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban feldobhatja a pacskert, úgyhogy igyekeztem nem túl hangosan beszélni, nehogy itt kapjon nekem szívrohamot ijedtében. Elmondtam neki, mennyire tetszik a bolt, amitől elégedett mosoly jelent meg az arcán.

– Igen. Ez a hely már megért egyet s mást – nézett körbe. – Szégyen, hogy már csak napjai vannak hátra.

– Ezt hogy érti? – lepődtem meg.

– Szombaton visszavonulok. Már túl régóta csinálom ezt az egészet. Épp ideje, hogy abbahagyjam, és leköltözzem Floridába a lányomhoz – mesélte. Látszott rajta, hogy elkeseríti a dolog, a következő kérdésemtől pedig még elkínzottabban nézett rám.

– De miért kell bezárni ezt a helyet?

– Mert senkinek sem kell. A nagy üzletláncok minden vásárlót elvisznek. A bevétel elhanyagolható – kesergett, mire rákérdeztem, mégis mennyi. – Pár száz dollár hetente az adók után.

– Magáé az épület? – kérdeztem, mire csak bólintott. Nem tudta kiadni a helyet, úgyhogy kénytelen eladni a banknak gyakorlatilag bagóért, ők pedig lebontják, hogy parkolót csináljanak a helyén.

– Van egy ötletem – mondtam. Elhatároztam, lassanként felvásárolom a boltot. Havi 100 dollárért kibérelem, és a profit egy részét is odaadom neki. Ő belement, és megegyeztünk, hogy ha meghal, én öröklöm a boltot. Úgyhogy szombattól az épület lényegében az enyém volt, én pedig izgatottan néztem az engem körülvevő könyveket.

Rögtön belevetettem magam a munkába, és helyre pofoztam a boltot. Minden utolsó kis újságban feladtam hirdetéseket, ahol ingyen helyet találtam. Készítettem olcsó teát, és ingyen osztogattam a vásárlóknak. Azzal igyekeztem felfuttatni az üzletet, hogy olcsón felvásároltam az öreg könyveket a könyvtáraktól és a sérülteket a nagykereskedőktől. Végül számítógépre vezettem és katalogizáltam mindent, ami csak a boltban volt, és rádöbbentem, hogy néhány öreg könyv igencsak sokat ér. Mostanra már volt egy kis törzsvendégi köröm, akik gyakran jártak hozzám, olvasgattak, és néha vettek is valamit. Hamarosan megjelent pár kereskedő és gyűjtő is, akik jó pénzt fizettek néhány ritkább darabért. Végül megegyeztem a helyi egyetemmel is, hogy visszavásárolhassam és újra eladhassam a könyveiket, amiből szintén bejött némi profit. Mindent egybe véve, sikerült kellemes légkört teremtenem, ami után még mindig több pénzem maradt, mint amennyit az öregember keresett korábban.

                Pár évvel később ki tudtam alakítani egy kis lakást is a bolt mögött, ahol lakhattam. Egy kissé szűkös volt, de én nem bántam. Úgysem vittem haza senkit már egy ideje.

                A következő évben kaptam a hírt, hogy az öregember meghalt odalent Floridában, hamarosan pedig a bolt az enyém volt. Elhatároztam hát, hogy szerzek magamnak egy igazi otthont. A szemben lévő boltnak volt egy apartmanja, viszonylag alacsony bérlettel, a rezsi pedig hihetetlenül alacsony volt, úgyhogy azonnal ki is vettem. Kellemes kis hely volt amerikai konyhával, két hálóval és egy fürdőszobával. Végeredményben nagyon jól jöttem ki a dologból.

                Egy évre rá azonban visszaesett a kereslet, és a drágább könyveim is vesztettek az értékükből. Rá kellett jönnöm, ha nem akarok lecsúszni, új bevételi forrás után kell néznem. Még mindig eleget kerestem, hogy fenntartsam a boltot, és fizessem a lakás bérletét, de utána már alig maradt pénzem másra. Úgyhogy elhatároztam, kiadom az extra szobámat egy kollégistának, hogy ezzel is előrébb lehessek. A helyi kollégium elég nagy volt, de ennek ellenére is helyhiánnyal küszködött. A helyi albérletek árai azonban többnyire a csillagos eget verték. Úgyhogy jó üzletet csinálhattam, és még jót is tehettem egy szükséget szenvedő diákkal, ha olcsón kiadom a szobát.

                Az első lány, aki eljött megnézni a szobát, Kegan Kelly volt. 19 éves gólya és valószínűleg a leggyönyörűbb lány, akit életemben láttam. Azonnal kiadtam neki a szobát. A szülei nem voltak rossz helyzetben, úgyhogy nem okozott gondolt neki, hogy a bérletnek valamivel több, mint a felét is kifizesse. Persze hazudnék, ha azt mondanám, csak ezért választottam őt. Egyszerűen gyönyörű volt. 170 centi magas és ránézésre talán 50 kiló. Hosszú szőke haja volt és kék szemei. Olyan volt az arca, mint egy filmsztáré, a teste pedig lenyűgözőbb volt bárminél, amit valaha láttam. Úgy nézett ki, akár egy modell a hosszú lábaival, karcsú alakjával, feszes hasfalával és elegáns öltözködésével, amin csak dobtak nem túl nagy, de formás mellei. Amellett pedig hihetetlenül kedves lány volt. Hamar megkedveltük egymást.

                Pár nappal később be is költözött, úgyhogy a katasztrófát sikerült elkerülni. Amellett pedig rá kellett döbbenem, nagyon is örülök neki, hogy van valaki más is a házban. Egyszerűen imádta a főztömet, neki pedig isteni keze volt, ha törött üvegekről, vagy koszos edényekről esett szó, egyszóval bármiről, amihez én a legkevésbé sem konyítottam. Ha pedig ez még nem lenne elég, odacsábította a barátait is a boltba, akik felvásárolták a tankönyveimet, néhányuk pedig még mást is. Az életem ismét egyenesbe jött, amellett pedig szereztem egy barátot is. Egy cseppet sem érdekelt, hogy hat évvel fiatalabb nálam. Késő estig fenn voltunk, pizsamában beszélgettünk, és kávéztunk. Fülig beleestem, de soha nem mertem volna elmondani neki, hogy leszbikus vagyok, és elhatároztam, nem is hajtok rá. Nem is gondoltam, hogy lenne nála esélyem. Mindig volt pasija, bár sosem hozta fel egyiküket sem éjszakára. Már kezdtem azt hinni, ő is olyan asszexuális életet él, mint én. Egy nap azonban minden megváltozott.

                Kegan aznap elment néhány barátjával bulizni, én pedig sokáig fenn maradtam. Csütörtök volt, ami azt jelentette, hogy ha akarok valamit csinálni a hétvégén, aznap kell rendbe raknom a könyveimet, és kitalálnom, melyik számlát fizessem be a következő héten. Épp csak befejeztem, és pakoltam el, amikor Kegan hazaért. Rögtön látszott rajta, hogy alaposan felöntött a garatra.

– Hello, Scarlett! – nevetett, talán egy kicsit túl hangosan. – Hogy vagy?

Bizonytalanul tántorgott át a szobán, és lehuppant a kanapéra.

– Jól – kuncogtam. – És te?

– Részegen – válaszolta, teljes természetességgel, mire mindketten felnevettünk. Amikor a jókedvünk elmúlt, mindketten elcsöndesedtünk, és pár pillanat múlva arra eszméltem, hogy el is bóbiskolt. Halkan elrakodtam a holmimat, és bementem a szobámba, hogy felkészüljek a lefekvéshez. Úgy gondoltam, jobb, ha hagyom Kegant a kanapén aludni. Épp lehúztam a pólómat, és megfordultam, hogy eltegyem, amikor megláttam, hogy ott áll az ajtóban, eltátott szájjal, és engem bámul. Elpirultam a tekintetétől.

– Mit keresel itt, Kegan? – kérdeztem. Zavarban voltam a helyzettől.

– Nagyon jól nézel ki – motyogta. – Sokkal szebb vagy, mint én.

– Ugyan már! Hiszen gyönyörű vagy. – Úgy éreztem, mintha a szívem ki akarna ugrani a mellkasomból.

– Tudod, Scarlett, én nem vagyok meleg, vagy ilyesmi… de tényleg… De néha… az ilyen pillanatokban… arra vágyom, hogy együtt lehessek egy lánnyal. – Elpirult és tett egy lépést felém.

– Én leszbikus vagyok – jelentettem ki, mire megállt egy pillanatra, és a szemembe nézett. Aztán elmosolyodott, és oda lépett hozzám. Meg sem bírtam mozdulni, ő pedig már ott is volt előttem, előre hajolt, és megcsókolt. Éreztem a vodkát a leheletén, de ennek ellenére is hihetetlenül mámorító csók volt. Átölelt, és még hevesebben csókolt. Most már nekem is megjött a bátorságom, és visszacsókoltam. Elzuhantunk az ágyon, nyelveink pedig felfedezőútra indultak a másik szájába. Amikor a csók véget ért, csak bámultunk egymás szemébe. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok, hiszen nincs teljesen magánál, de akkor is, nagyon kívántam őt. Ismét megcsókoltam. Egy hosszú pillanatig csak feküdtünk ott az ágyon, karjaink és lábaink egymásba fonódtak, ajkaink pedig szinte összeforrtak. A puncim lüktetett a vágytól, de túl ideges voltam, hogy tovább lépjek.

                Végül, egy órányinak tűnő ideig tartó gyengéd csókolózás után, lassan a mellére tettem remegő kezemet és gyengéden megmarkoltam. Ő felnyögött, és látszott az arcán, hogy élvezi. Aztán váratlanul felemelte a kezét, és megfogta a csuklómat.

– Ne, Scarlett! Csak élvezzük a pillanatot! – Zavarodott voltam és dühös, de annyira meg akartam csókolni, hogy az sem érdekelt, ha nem mehetek tovább. Végül egymás karjaiban aludtunk el. A szánk alig volt néhány centire egymástól.

Másnap reggel szinte egyszerre ébredtünk, és mindketten egy kicsit zavarban éreztük magunkat. Ő felkelt, hogy bevegyen egy aszpirint és lezuhanyozzon. Addig én készítettem egy kiadós reggelit. Amikor kijött a konyhába, némán reggeliztünk meg. Végül ő volt az, aki először megszólalt.

– Ne haragudj az éjszakáért! – mondta, de egy pillanatra sem vette le a szemét az ételéről. Borzalmasan éreztem magam.

– Nem. Én sajnálom, hogy megpróbáltam kihasználni a helyzetet. – Még rosszabbul éreztem magam, miután kimondtam. Ő viszont csak nevetett.

– Nem hiszem, hogy csak rajtad múlott volna a dolog – mosolygott rám, mire én is felnevettem. Hirtelen mindent fényesebben láttam, és újra fesztelenül tudtunk beszélgetni az együtt töltött éjszakáról. Nagyon meglepte, hogy leszbikus vagyok, de nem beszéltünk róla túl sokat. Végül, miután befejezte az evést, összeszedte a holmiját, hogy bemenjen az iskolába, nekem meg mennem kellett nyitni a boltot.

– Később beszélünk – mondtam, és elindultam az ajtó felé, de ő megállított.

– Tudod, én nem hazudtam, és nem is csak az alkohol beszélt belőlem, amikor… Ugye érted? – mondta, bepakolva a könyveit a táskájába.

– Mire gondolsz?

– Tényleg kívánlak. Azóta, hogy megismerkedtünk. Valahányszor csak rád nézek… szeretnélek megcsókolni. – Elpirult. – Ugye nem zavar?

A következő estéket akár apróbb randiknak is lehetett tekinteni. Ettünk valamit, beszélgettünk, és megnéztünk valami filmet. Csináltunk popcornt, és együtt majszoltuk el a film közben. Aztán csókolóztunk. Végül eljutottunk odáig, hogy engedte, hogy a mellét markolásszam a ruháján keresztül, és ő is ezt tette az enyémekkel. De amikor tovább akartam menni, mindig megállított.

                Úgy éreztem, nem mozdulunk semmit előre. Most viszont, úgy tűnt, Kegan felvillant egy lehetőséget, hogy valahogy bejussak a bugyijába. A szívem kalapált, mintha ez lenne az első randink. Bármit megtettem volna érte.

– Szóval, mit akarsz? Mit tegyek? – Próbáltam nyugodt maradni.

– Mit szólnál egy kihíváshoz? – Úgy csillant fel a szeme, mintha csak most találná ki, de eléggé ismertem már. Hetek óta tervezhette az egészet. Mindig is egy cselszövő kis dög volt. De én ezért is szerettem. Ha kitalált egy célt, mint például azt, hogy megcsókol, tervet készített, hogy elérje. Már csak az ital kellett, hogy elég bátorságot merítsen belőle. Máskor meg hetekig akkurátus pontossággal minden nap egy centivel arrébb pakolta a holmiját a hűtőben az én oldalam felé, míg végül teljes természetességgel állította, hogy az a polc mindig is teljes egészében az övé volt. Aztán meg adta az ártatlant, amikor a szemére vetettem. Azonban ettől is csak jobban szerettem őt. Mindent tulajdonságát imádtam.

– Mit értesz kihívás alatt? – kérdeztem csábosan.

– Nos, te leszbikus vagy, én meg hetero, viszont szeretnél elcsábítani. Igazam van? – nézett rám, én pedig vonakodva bólintottam. – Nos, bizonyítsd be, mennyire jó vagy hetero nők elcsábításában! Adj okot rá, hogy elhiggyem, megéri odaadnom magam neked!

– Azt hiszem, nem egészen értem, mire gondolsz.

– Oké! Akkor közelítsük meg másfelől! – tettetett türelmetlenséget, de látszott rajta, élvezi, mennyire próbálkozom megszerezni őt. – Csinálunk egy listát öt lányról, vagy lánytípusról. Hetero nőkről, akik, valamilyen okból, egyáltalán nem könnyű esetek, hogy elcsábítsd őket. Ha mégis megcsinálod, engem is megkaphatsz.

– Ez tetszik – válaszoltam. Az agyam hevesen dolgozott, de csak az utolsó félmondatra tudtam gondolni.

– Ha rá tudod venni őket néhány igazán perverz dologra, hagyom, hogy azt csinálj velem, amit csak akarsz. – Elpirult, ahogy rám nézett. Éreztem, hogy titokban azért szurkol, hogy sikerrel járjak. – De… Ha nem hajtod végre a feladatot, többé nem próbálkozhatsz azzal, hogy ágyba vigyél.

– Benne vagyok – válaszoltam, miután végiggondoltam részletesen, mit is ajánl. – Szóval, milyen fajta lányokra gondolsz? – Be kell vallanom, nem tartottam túl jónak az esélyeimet. Huszonöt éves vagyok, és egész életemben csak négy emberrel feküdtem le. Kicsit zárkózott voltam, és nincs sok leszbikus a mi kis városunkban. De meg kellett próbálnom. Kegan az a fajta lány volt, akiért megérte.

– Nos, az első lány, akit már ki is találtam neked, az Egyetemi Baptista Szövetség tagja. Mindig tiltakozik az abortusz és a melegházasság meg hasonlók ellen. Ő lenne az első. – A szívem összeszorult. Kihívásról volt szó, nem lehetetlenségről.

– Te jó isten, Kegan! Hogy szerezhetném meg azt a lányt? Ezt lehetetlen – zsörtölődtem. Kegan viszont úgy tett, mintha nem is hallana. Elnyúlt a kanapén, és hagyta, hogy a haja az arcába hulljon, amitől szívfájdítóan vonzó képet festett. Végigsimított a testén, mintha kényeztetné magát, de végig csak engem nézett. Jól kitervelte az egészet, és működött.

– Nos, ha meg sem akarod próbálni, most is feladhatod – ült ki az ördögi mosoly a szája szegletébe.

– És ki még? – kérdeztem, mire felnevetett.

– Nos, te is segíthetsz. Ne csak én mondjak mindent!

Egy ideig csak ültünk, és gondolkodtunk. Végiggondoltam minden lehetőséget, de semmi nem jutott eszembe.

– Van itt valami – mondta végül, és felém fordult. – Na szóval, a csajok a koliban meglehetősen nyitottak, úgyhogy ez nem elég nagy kihívás. Viszont, a gimis lányok… Az már egy egész más ügy. Azt akarom, hogy fektess le egy gimis csajt. De ne csak egy akármilyen lányt! Azt akarom, hogy vidd ágyba az iskola méhkirálynőjét. A focicsapat kapitányának a csaját. A fő pompomlányt – mondta. Meglepett a csillogás a szemében. Csak bólintottam, és elgondolkodtam, hogy viszem ezt véghez. Találnom kell egy 18 éves gimnazista pompomlányt, és még három másikat, akit…

– Meg van – mondtam hirtelen. – Van egy barátom, aki mostanában házasodik. Talán jövő hónapban. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lenne megszerezni őt. Úgy értem, fülig szerelmes a vőlegényébe, meg minden. – Kegan elgondolkodott egy pillanatra.

– Mióta ismered őt?

– Hát, egész kicsi korunk óta. Együtt jártunk általános iskolába.

Kegan szeme felcsillant.

– Ez igazán mocskos… Rajta van a listán – mondta. Nagyon felizgatta a dolog, és engem is. Aztán azonnal előhozakodott egy újabb ötlettel: – Hé! A szüleidnek nincs véletlenül megfelelő barátja, vagy szomszéd, ilyesmi?

Elgondolkodtam egy kicsit. Az anyámnak nem volt igazán sok barátja.

– Nos, ott van Mrs. Selber. Az utcánkban lakik. Van egy hatalmas szőrös anyajegye.

– Igen, igen! Ő tökéletes – nevetett Kegan.

– Vagy inkább… Az anyám szomszédjában lakik egy nő. Mrs. Akárki… Á, igen. Mrs. Hoke. Jóban vannak anyámmal. Együtt járnak templomba, és együtt nézik az American Idolt. Egy kicsit fiatalabb anyámnál. Úgy 43 éves. Régen láttam, de akkor nagyon dögös volt – idéztem fel magam előtt Mrs. Hoke képét.

– Tökéletes – válaszolta Kegan. Az utolsó eltartott egy ideig. Mindketten jártattuk az agyunkat, de semmi nem jutott eszünkbe. Végigvettem az eddigieket. A barátomra gondoltam, és az iskolás éveinkre, aztán az eszembe villant valami.

– Megvan – kiáltottam fel. Kegan megrázkódott ijedtében, és rám nézett.

– Mi az?

– Meséltem a barátomról, aki most házasodik, és kérdezted, mióta ismerem. Nos, most jutott eszembe a harmadikos tanárunk. Nagyon fiatal volt. Mi voltunk az első osztálya. Úgy 23 éves lehetett. Ez 16 éve volt, szóval még most is fiatal. Elég perverz dolog lenne elcsábítani őt, nem gondolod? – Kegan szeme felvillant.

– Tökéletes – hajolt előre és megcsókolt. Átöleltem és hevesen visszacsókoltam. Órákig csak csókolóztunk, aztán mindketten elmentünk lefeküdni. Még az ajtóból visszafordult, és rám nézett.

– Sok szerencsét, Scarlett! Szükséged lesz rá.

2. fejezet

A pompomlány

                Úgy egy hétig nem is gondoltam a történtekre. A bolt egy teljes katasztrófa volt, nekem pedig még arra is időt kellett kerítenem, hogy megejtsem az éves körutamat a helyi iskolákba, hogy összeszedjem a könyvtáraik leselejtezett könyveit. Kibéreltem egy furgont erre a célra, és már készen is álltam, hogy induljak. Beültem a kormány mögé és egyenesen a legközelebbi általános iskola felé vettem az irányt. Felpakoltam néhány adag könyvet, és már mentem is tovább a közeli középiskolába. Már a tanítási idő vége felé járt, én pedig végezni akartam, mielőtt százszámra özönlik el a frissjogsis sofőrök a közeli utakat, ripityára törve a bérelt kocsimat.

                Leparkoltam a buszmegállóban, és besétáltam a West Springfield High Schoolba. Az épületnek szerencsére hasonló volt a felépítése, mint az én régi iskolámnak, úgyhogy tudtam, merre kell keresnem a könyvtárat. Miközben végigsétáltam a folyosón, észrevettem, hogy talán egy kicsit alulöltöztem egy iskolai látogatáshoz. Magas sarkú csizmát vettem, hogy kicsit magasabbnak látszódjak, mellé pedig a kedvenc miniszoknyámat egy rózsaszín toppal, ami viszont túl rövid volt ahhoz, hogy eltakarja a csípővonalamat, és túl vékony, hogy ne látszódjon át rajta fekete melltartóm. A hajamat lófarokba fogtam. Észrevettem, hogy néhány női alkalmazott megbotránkozva bámul, ahogy végigsétálok a folyosón. Nem tudtam megállni, hogy magamban el ne mosolyodjak. Nem szándékoztam túl kihívóan felöltözni aznap, de így éreztem kényelmesen magamat.

                Végül megtaláltam a könyvtárat, és belöktem az ajtót. Tanulócsoportok ücsörögtek szétszórva a helyiségben, és a könyveiket bújták. Odasétáltan az információs pulthoz, és körbe pillantottam. Senki nem volt ott, úgyhogy gyengén ráütöttem a csengőre. Szinte azonnal megjelent egy lány előttem a pult túloldalán. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy rám mosolygott. Azonnal magával ragadott a látványa.

– Hello! – köszönt rám. – Segíthetek?

Úgy 165 centi magas lehetett, és talán 45 kiló. Hosszú vörös haját kétoldalt copfba fogta, szemei pedig zölden fénylettek elő ártatlan arcából. Úgy nézett ki, mint egy filmcsillag. Egy olyan szépség volt, aki szinte kizárt, hogy ne legyen az egyik legnépszerűbb az egész iskolában. Nagy, C-s méretű mellei voltak, és ahogy megkerülte az asztalt, végigmérhettem izmos lábait is. Biztos voltam benne, hogy atletizál, vagy ilyesmi. Hirtelen bevillant: Csak legyen pompomlány! Felnevettem magamban a gondolatra.

                A lány pedig felvont szemöldökkel nézett rám, úgyhogy gyorsan ismét nyugalmat erőltettem magamra.

– Bocsánat!... Igen… Scarlett Byrne vagyok. Én telefonáltam tegnap. Jöttem, hogy elvigyem a felesleges könyveket – mondtam, ő pedig bíztatóan bólogatott.

– Ó, igen. Mrs. Corliss mondta, hogy beugrasz. Ott vannak a könyvek három dobozban – bökött az ajtó mellé.

– Köszi, drágám – mosolyogtam rá bizalmaskodva. – Amúgy, ha megjegyezhetem, nem úgy nézel ki, mint aki itt dolgozna.

– Isten ments! Csak a házifeladatom miatt vagyok itt. Közmunka. Besegítek a könyvtárban – magyarázta, miközben az egyik copfjával játszott.

– Ó, hát ez eléggé szopás. Ha tanulószobán lennénk, legalább együtt lehetnél a haverjaiddal. – Próbáltam bármilyen lehetőséget találni, hogy maradhassak még beszélgetni, anélkül, hogy gyanússá válnék. Szerencsére, úgy tűnt, ő is élvezi a kis eszmecserét.

– Tudom – sóhajtott fel teátrálisan. – Nem is ide jelentkeztem. A tornaterembe akartam menni a hetedik periódusba. Akkor utána rögtön ott lehettem volna edzésen is. De a fejeseknek be kellett dugniuk ide.

– Ó! – néztem rá. Úgy köröztem körülötte, akár az áldozatát méregető cápa. Persze csak képletesen. – Szóval sportolsz egy csapatban.

– Ja – bólintott, majd hirtelen zavartan elpirult. – Igazából ez az utolsó évem, és én lettem a fő pompomlány.

Jackpot!

Cindi Fuller (A modell neve ismeretlen. Ha valakinek lenne róla információja, megtisztelne, ha megírná.)

 – Ez remek. Gratulálok.

– Köszi – pirult el ismét, és a lábfejét bámulta. Annyira észveszejtően vonzó volt így. Rádöbbentem, hogy már nem csak Kegan feladata miatt akarok ráhajtani, de tényleg meg is akarom szerezni ezt a lányt.

– Tudod, én is pompomlány voltam annak idején. De persze sosem lettem fő pompomlány – sóhajtottam. – Viszont mindig engem dobáltak. Legalább volt valami előnye is, hogy ilyen kicsi vagyok. – Ez igaz is volt. A Kegannel való egyességünk részét képezte, hogy csak akkor hazudhatok a lányoknak, ha feltétlenül muszáj. Ez még nehezebbé tette a kihívást.

– Ez nagyszerű – mondta, tovább játszva a hajával, miközben engem nézett. Nem lehettem benne biztos, de úgy éreztem, ő is viszonozza az érdeklődésemet. – Valóban úgy nézel ki, mint egy pompomlány.

– Ne túlozz! Az már hét éve volt. Azóta már eltunyultam. – Most rajtam volt az elpirulás sora.

– Nem. Komolyan beszélek. Úgy nézel ki, mint aki akár ebben a pillanatban is kirohanhatna a pályára, végrehajtani bármilyen mutatványt.

– Hé! Ha már itt tartunk, mikor lesz a következő meccsetek? – kérdeztem, felpakolva a könyveket a magammal hozott kocsira, és elindultam az ajtó felé. Ő mellettem sétált.

– Igazából épp holnap játszunk – mesélte.

– Nem bánod, ha beugrok üdvözölni téged? – Egy pillanatra elhallgattam, engedve leülepedni az elhangzottakat. – Nem voltam középiskolai meccsen érettségi óta.

– Ó, persze – lelkendezett. Kissé meglepett, milyen könnyen belement. Segített kivinni a könyveket a kocsihoz és bepakolni, közben pedig tovább beszélgethettünk.

– Nos, köszönöm… – próbáltam kiprovokálni a nevét.

– Cindi – mondta ki. – Cindi Fuller.

– Nos akkor, Cindi Fuller, holnap este találkozunk.

Beültem a kocsiba, ő pedig integetett, ahogy távoztam.

                A nap hátralévő részében alig tudtam másra gondolni. Még el kellett mennem egy utolsó iskolába, utána pedig hazamentem, és kipakoltam a könyveket a boltban. Elhatároztam, nem beszélek Kegannek Cindiről, amikor hazaérek. Nem akartam előre inni a medve bőrére. Nem akartam, hogy ha elbukok, utána be kelljen vallanom Kegannek, hogy aztán kinevethessen. Úgy döntöttem, ha valami csoda folytán sikerülne ágyba vinnem Cindit, csak utólag mondom el Kegannek.

                Másnap, kelés után, újabb iskolákat jártam körbe, és felpakoltam egy rakat könyvekkel teli dobozt, az eszem viszont valahol máshol járt. Magam elé képzeltem Cindi csinos arcát, ahogy a pult mögött áll a könyvtárban, és már ettől is teljesen beindultam. A nap hihetetlenül lassan telt. Már azon merengtem, vajon Cindi is annyira várja-e az estét, mint én. Mérget mertem volna venni rá, hogy nem. Hiszen ő semmit sem tud a tervről.

                Végül az óra nagy sokára 6:00-ra fordult, én pedig a West Springfield felé vettem az utam. A meccs 6:35-kor kezdődött, én pedig biztos akartam lenni benne, hogy találok helyet valahol az első sorokban. Húsz perccel kezdés előtt értem oda, vettem egy kevés nachos-t, majd helyet kerestem magamnak. A csapat eddig borzalmasan teljesített az idényben, úgyhogy csak nagyjából hetven ember tűnt fel, hogy megnézze őket. A pompomlányok még nem voltak kint, úgyhogy csak kényelmesen elhelyezkedtem az első sorban, és vártam. El is feledkeztem róla, mennyire utáltam korábban a focimeccseket.

                Az esti levegő egy kissé hűvös volt, úgyhogy magamra húztam a kabátomat. Lapos talpú cipőt, szűk farmert, és egy fehér pólót vettem aznap, alatta a kedvenc fekete melltartómmal, és egy kabátot. Kezdett hidegre fordulni az idő. De végül, nagy sokára, a pompomlányok kiszaladtak a pályára, és felsorakoztak a lelátók előtt. Rögtön kiszúrtam Cindit. Egyértelműen ő volt a legszebb lány az egész csapatban. Gyönyörű volt az egyenruhájában. Rendkívül szoros pólót viselt, ami teljes hosszában szabadon hagyta a karjait, és futás közben ki-kivillant alóla a hasa is. Az egész ruha piros-fehér volt. Mellei lágyan hullámoztak, ahogy futott, és észveszejtően vonzó mosoly uralkodott az arcán. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, engem figyel.

                A pompomlányok tökéletesen végezték a dolgukat. Igazán le voltam nyűgözve. Előadásukat megtöltötték a légi elemek és a látványos akrobatikus gyakorlatok. Borzasztóan sajnáltam, amikor a meccs végül elkezdődött, ő pedig eltűnt a kisorjázó pompomlányok tömegében. Legszívesebben hujjogva kiabáltam volna neki, de a szerény nézősereg miatt nem volt hozzá elég bátorságom. A játék őrjítően hosszúnak tűnt, a félidő után pedig már nem bírtam a fenekemen ülni, és kivárni a végét. Csak Cindit figyeltem. Lenyűgözött a kitartása. Akármilyen pocsék volt a játék, ő töretlenül szurkolt.

                Végre, nagy sokára, a meccs véget ért, és eljött az én időm, hogy akcióba lendüljek. Nem voltam benne biztos, mit csinálok, de muszáj volt lépnem. Leügettem a lelátóról, és a fém kerítéshez szaladtam, ami elválasztotta a nézőket a pályától. Még oda sem értem, máris észrevettem Cindit, amint az egyik focistával beszélget. A srác odaszaladt hozzá, miközben levette a sisakját. Nem vagyok jó a pasik értékelésében, de ő igencsak jóképűnek tűnt. A szituációból egyértelmű volt, hogy ő Cindi pasija. Kezdtem nevetségesen érezni magam. Kezdtem azt hinni, hogy a végén csak egy fura idősebb nőnek fogok tűnni itt, ő meg elmegy a barátjával, hogy haza kelljen kullognom, és bevallanom Kegannek, hol is jártam.

                Azonban, amikor már azon voltam, hogy eloldalgok, meghallottam a hangját, ahogy felkiált. Aztán a srác visszaordított neki valamit, majd teátrálisan megfordult, és elbaktatott. Cindi utána hajította a megafonját, majd fújt egyet, és a kerítésnek döntötte a hátát. Eljött a tökéletes lehetőség.

– Hello, Cindi. Remekül néztél ki odakint – léptem hozzá, úgy téve, mintha nem is láttam volna semmit. Cindi egy ideig csak bámult maga elé, majd kitörölte a könnycseppeket a szeme sarkából, és mosolyogva fordult felém.

– Ó, hello… – Már féltem, hogy elfelejtette a nevem, de pillanatnyi szünet után folytatta. – Scarlett. Örülök, hogy látlak.

A hangja kissé fátyolos volt a sírástól, én pedig bűnösnek éreztem magam amiatt, hogy kihasználom a helyzetét.

– Ja. Én is örülök. A csapatod nagyon jó, még ha a srácok kicsit bénák is… Hé, valami baj van?

– Nem, semmi – rázta a fejét.

– Ó, sajnálom. Nem akartam tapintatlan lenni, vagy ilyesmi – tettem egy lépést hátra. Ő gyorsan felpattant ültéből, és a kerítésnek támasztotta a kezét előttem.

– Nem. Semmi ilyesmiről nincs szó. Én sajnálom… Szóval, a barátomról van szó. Úgy volt, elmegyünk valahova ma este, de most azt mondta, hogy inkább a haverjaival megy. Tudom, hogy úgyis csak le akarják inni magukat. És persze lesz ott egy csomó lány is… Már többször is megcsalt azelőtt, most pedig ismét megteszi. Érzem. – Majdnem megint sírva fakadt.

– Ez borzalmas – illesztettem a kezem az övéhez a kerítésen keresztül.

– Én csak… Annyira szükségem lett volna rá ma este. – Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, úgyhogy elhúztam a kezem, ő pedig folytatta: – Nézd csak! – nézett fel a lelátókra. Követtem a tekintetét, de nem láttam senkit. – Látod az anyámat?

– Én… – kezdtem, de aztán rájöttem, nem is várja, hogy bármit is mondjak.

– Nem. Nem is láthatod. Mert minden egyes rohadt meccs előtt megígéri, hogy korábban elszabadul a bárból, és eljön megnézni engem. De, mint mindig, most is cserben hagyott, most pedig senki nem akar velem lenni az este.” – Azzal ismét sírva fakadt. Most már gondolkodás nélkül átnyúltam a kerítésen és, amennyire a fém rács engedte, magamhoz öleltem.

– Minden rendben lesz – suttogtam. Nem is tudtam igazán, mit mondhatnék.

– Nagyon köszönöm, hogy eljöttél, Scarlett – nézett a szemembe. – Tudod, nincs senki az életemben, aki valaha is betartotta volna az ígéretét. Te pedig megígérted, hogy eljössz, és most itt vagy. Nem tudom, miért akarsz a barátom lenni, de én nagyon hálás vagyok érte. – Bűnösnek éreztem magam, de próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgot. A motivációm persze nem 100%-ig helyes, de, végeredményben, segítek neki azzal, hogy vele vagyok.

– Ó, számomra az öröm – mondtam. – Nekem is borzasztó anyám van. Nem kell bemutatnod a fajtáját… Na gyere! Hadd vigyelek el enni valamit!

Nem volt kocsija, úgyhogy az enyémbe szálltunk be. Évekkel korábban vettem, úgyhogy kicsit már kopottas volt, de nem látszott rajta, hogy zavarná. Elmesélt minden pletykát a középiskolából azokról az emberekről, akiket nem is ismertem, és helyekről, amikről még csak nem is hallottam. Annyira édes volt, én pedig úgy döntöttem, jobb, ha csak hagyom beszélni, és figyelmesen hallgatom. Úgy döntöttünk, valami egyszerűbb kajáldába megyünk, mint az Applebee’s, vagy a Ruby Tuesday’s, vagy ilyesmi. Igazából úgyis majdnem egyforma mind. Csak megrendeltük a kajánkat, és elnyújtóztunk egy asztal mellett. Cindi most már jobb színben volt, úgyhogy lehetőség nyílt rá, hogy vidámabb témákról beszélgessünk.

                Az iskoláról kérdezgettem, és arról, hol akar tovább tanulni. Ő meg arról érdeklődött, hogy miből élek, és hol lakom. Hamarosan úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Most már elhittem, hogy komolyan örül, hogy eljöttem megnézni őt. Tényleg figyelt, amikor a munkámról beszéltem, és arról, ahogy az anyám kidobott. A szeme sem rezzent, amikor elmondtam, hogy leszbikus vagyok. Gyorsan túl akartam esni rajta, úgyhogy hamar elmondtam. Úgy éreztem, úgy néz rám, mint egy sikeres nővérre, vagy idősebb unokatestvérre. Jó érzéssel töltött el.

– Szóval, mi is van ezzel a sráccal? – kérdeztem a barátjáról. Muszáj volt előszednem ezt a témát, ha tovább akartam menni, de igyekeztem úgy felvezetni, hogy kiönthesse a szívét anélkül, hogy megint elsírná magát.

– Nem tudom. Néha egy igazi farok tud lenni… Lehetek veled őszinte?

– Persze.

– Azt hiszem, frusztrálja, ha velem van. Úgy értem, mindig kézimunkázunk, amikor együtt vagyunk, és sokszor megyünk el együtt valahova, de úgy érzem, ő többet akar, én viszont nem akarok teherbe esni a suli alatt, mert egyetemre szeretnék menni, és nem akarok olyan lenni, mint az anyám. Erre azt mondta, hogy akkor a fenekembe csinálja, de az meg olyan undorító – hadarta egy levegőre. Éreztem, hogy ez már régóta nyomja a lelkét, és most kínálkozott rá először lehetősége, hogy kiadja magából.

– Nos, én csak azt mondhatom, ne menj bele, ha nem akarod! Ha van egy álmod, és úgy véled, ha lefekszel vele, az tönkretesz mindent… Én azt mondom, tedd azt, amit jónak vélsz – mondtam, és így is gondoltam. – De, az igazat megvallva, megértem őt is, amiért ennyire vágyik rád, Cindi. Hiszen gyönyörű vagy. Egy kész nő. Biztos körülrajonganak a fiúk. – Elpirult és megköszönte a bókot. Megérkezett a rendelésük, úgyhogy gyorsan betömtük az egészet.

– Te mikor vesztetted el a szüzességed? – kérdezte, miután végeztünk.

– Nos, tizennyolc voltam, azt hiszem. Egy sráccal feküdtem le egész életemben, és az épp elég volt. Scottnak hívták. Igazából most az egyik barátommal jár jegyben, ami egy kicsit fura. Nem élveztem. Azóta tudom, hogy leszbikus vagyok. Először nem akartam elfogadni. Ugye érted? – A kólámat szürcsöltem a szívószálon keresztül, ő pedig rendületlenül figyelt. Hirtelen, váratlanul áthajolt az asztal fölött és adott egy gyors csókot a számra. Meg se bírtam szólalni, csak néztem, ahogy visszaül és mosolyog rám.

– Ez… ez mi volt – dadogtam.

– Csak… köszönöm – nézett rám csábosan. Nem volt szükség rá, hogy többet mondjak. Értettem, mit akar közölni velem. Azonnal kifizettem a számlát, és visszaszaladtunk a kocsimhoz, kéz a kézben, kacagva.

                Tudtam, hogy nem mehetünk fel hozzám. Nem akartam magyarázkodni Cindinek Kegan miatt, Kegannek pedig még nem akartam beszélni Cindiről. Úgyhogy gyorsan a közeli panzió felé indultam. Cindi kényszeredetten folytatta a csacsogást az iskoláról és a pompomcsapatról, de nem voltam képes odafigyelni a szavaira. Csak egy dolog járt az agyamban.

                Amikor oda értünk, megkértem, hogy maradjon a kocsiban, amíg én kérek egy szobát. Miután megkaptam a kulcsot, leparkoltunk, és megkerestük a szobánkat. Halkan kuncogott, ahogy kinyitottam az ajtót. A nagy franciaágyra vetette magát, és kényelmesen elnyújtózott. Gondosan bezártam az ajtót, és neki döntöttem a hátam.

– Nos… – kezdtem, ő pedig rám nézett.

– Igen… – válaszolta. Tudtam, hogy csak rajtam áll, hogy tovább lépjünk, mert neki még sosem volt része ilyesmiben azelőtt. Lefeküdtem mellé az ágyra, és egymás felé fordultunk, a másik szemébe nézve. Annyira gyönyörű volt. Nem szóltam semmit, csak lehunytam a szemem, előre hajoltam és megcsókoltam. Nem úgy, ahogy ő lehelt egy apró csókot a számra az étteremben, hanem úgy istenigazából. Az ajkaink összefonódtak, és magamhoz öleltem a testét. A nyelvem átcsúszott a szájába, és megérintette az övét. Felnyögött. Éreztem, ahogy elgyengül a teste.

                A hátára löktem, és fölé kerekedtem, ő pedig a derekam köré kulcsolta a lábait. Előre hajoltam és ismét megcsókoltam őt. Lehulló hajam beborította az arcát, én pedig csak bámultam a szemeit. Éreztem, hogy ő is akarja, úgyhogy minden bűntudatom tovaszállt. Teljesen feloldódtam a pillanatban. Hevesen csókoltam. Éreztem, ahogy a kezei végigsimítják a testemet. Az egyik a hátamon siklott, a másik pedig megmarkolta a tarkómat, közelebb húzva magához.

                Végül megtörtem a csókot, és feltérdeltem. Cindi lefejtette a lábait rólam, úgyhogy fel tudtam állni. Csak feküdt az ágyon, szétvetett lábakkal, és engem bámult. Kibújtam fehér pólómból, és lehajítottam azt a padlóra. Aztán kizipzáraztam a nadrágomat, és azt is lehúztam. Fekete melltartómban és piros szegélyes fekete tangámban álltam előtte. Figyeltem, ahogy végigmér, és mosolyogtam.

– Tetszik, amit látsz? – kérdeztem, ő pedig bólintott. A hátam mögé nyúltam, és kikapcsoltam a melltartómat, engedve lehullni azt a padlóra. A mellbimbóim duzzadva meredtek előre. A tangámat is áthúztam a bokáimon, és a többi ruhadarabra hajítottam. A puncim már nedves volt, és enyhén lüktetett, ahogy az előttem fekvő Cindire néztem. Ő pedig felsóhajtott, ahogy szemlélte izgalmamat. Felült az ágyon, és a fejtámlának vetette a hátát. Felmásztam az ágyra, és lassan mozdultam felé. Beharapta az alsó ajkát, és mozdulatlanul figyelt.

                Átkaroltam a derekát, és a kezembe fogtam a bal mellemet, hogy óvatosan a szájához toljam. Habozott egy pillanatig, de aztán a szájába vette a bimbómat, és szopogatni kezdte. Hangosan felnyögtem, és az egész testem megremegett. Még senki sem szopogatta így a mellemet. A nyelve táncot járt a bimbóm körül, és gyengéden harapdálva azt, lassan hajtva a gyönyör felé a testemet. Kihúztam a szájából, majd megfogtam a másik mellemet, azt is felkínálva neki. Ha lehet, ez mégjobb érzés volt, mint az előbb. Éreztem a puncim lüktetését a lábaim között.

                Ismét kihúztam a mellemet a szájából, és egy pillanatra visszahúzódtam, hogy a szemébe nézhessek. Aztán előre hajoltam, és ismét megcsókoltam őt. Hátradőltem, ő pedig jött velem. Átöleltem, és könnyedén kizipzáraztam az egyenruháját. Könnyedén lecsusszant róla, ő pedig melltartóban omlott a karjaim közé. Azt is kikapcsoltam, és lehúztam róla. A mellei egyszerűen tökéletesek voltak. Pont a megfelelő méret, amin közepes méretű rózsaszín bimbók meredeztek. Bevettem az egyiket a számba, és minden képességemet bevetettem, hogy gyönyört okozzak neki. Ő pedig felnyögött, és teste megfeszült az ágyon. Folytattam, nyalogatva a bimbóját, a kezemmel pedig a másik mellét masszíroztam. Kontrollálatlanul nyögött és sóhajtozott. Teste az enyémnek feszült. Éreztem, hogy teljesen készen van.

                Lehengeredtem róla, és lehúztam a szoknyáját. Apró fehér bugyija alá csúsztattam a kezem, és azt is eltávolítottam. Gondosan formára nyírta a szőrt a lábai között, ami mégjobban felizgatott. Rózsaszín szeméremajkai hívogatva tátogtak felém, és nedvesen csillogtak a lámpafényben. Betérdeltem a lábai közé, és beszívtam az illatát. Aztán előre hajoltam, és egy csókot leheltem a csiklójára. A teste megfeszült, ahogy lassan belenyaltam a puncijába. A saját melleit markolászta, és hallottam, ahogy felnyög.

                Imádtam az ízét. Nem hasonlított egy puncira sem, amit addig kóstoltam. Mennyei volt. Ő is élvezte a kényeztetést. Odatoltam az egyik kezem, és a puncija bejáratához illesztettem a gyűrűsujjamat, hogy lassan belé hatoljak. Nyögve tolta rá a punciját az ujjamra, és az egész teste remegett. Hangosan felsikoltott, én pedig már attól féltem, hogy valaki meghall minket, és jön megnézni, mi folyik itt.

– Bassz meg! Bassz meg, Scarlett! – sikoltotta, és a tarkómra szorította a kezét. Hevesebben mozgattam benne az ujjamat, és szinte faltam a punciját. Nem bírt magával. Görcsösen feszülő ujjakkal tolta az arcomat az ágyékához. Aztán az egész teste megfeszült. A puncija ráfeszült az ujjamra, majd elgyengülve terült el az ágyon. Hangosan lihegett, majd felült és a szemembe nézett.

– Milyen volt, Cindi? – kérdeztem, mellé ülve, és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Elmosolyodott, és szenvedélyesen megcsókolt, majd lenyalta az arcomra ragadt nedveit.

– Istenem, Scarlett! Ez mennyei volt. Annyira hálás vagyok neked – kacagott. Megmarkolta a mellemet, amitől ismét felment bennem a pumpa. Felnyögtem, és megcsókoltam őt.

– Szeretnéd visszaadni a kölcsönt? – kérdeztem, ő pedig hevesen bólogatott. – De ígérd meg, hogy csak azt teszed, amit mondok neked! Oké?

– Oké – mondta csillogó szemekkel. – Mit akarsz, mit tegyek?

Nem válaszoltam. Helyette elfeküdtem az ágyon, és széttártam a lábaimat, felemelve a csípőmet, hogy a puncim felfele álljon.

– Nyald a fenekemet, miközben ujjazol! – mondta. A szemei elkerekedtek. Két okból is akartam, hogy ezt csinálja. Először is, benne volt a feladatomban, hogy valami mocskosra vegyem rá a lányt, másodszor pedig, és ez a fontosabb, imádtam, ha a lányok a fenekemmel játszanak.

– Tényleg? – kérdezte, és a szeme sarkából rám nézett. Bólintottam. Úgy tűnt, kényelmetlenül érzi magát, de aztán elmosolyodott, előre hajolt, és megcsókolta a puncimat. Hihetetlen érzés volt. Már majdnem meggondoltam magam, és arra akartam kérni, hogy nyaljon ki, de aztán a Kegannek tett ígéretemre fókuszáltam.

                Cindi várt egy pillanatig, aztán a segglukamhoz érintette a nyelvét, amitől az egész testem fellángolt. A fenekemet már elborították a puncimból kifolyó nedvek.

– Ujjaz meg! – parancsoltam két nyögés között. A szeméremajkai közé illesztette a középső ujját, és gyengéden masszírozta a csiklómat. Aztán lassan betolta az ujját a puncimba. Tudta, mit csinál. A legtöbb lány ösztönösen tudja, hogy kell rendesen ujjazni. Az viszont tényleg meglepett, ahogy a segglukamra vetette magát. Pillanatok alatt lenyalta a nedveimet, és már éreztem is forró nyelvét az ánuszomban. Lassan mozgatta a nyelvét a segglukamban, miközben az ujja a puncimban dolgozott. Megragadtam a copfjait, és élveztem, ahogy kényeztet.

                Teljesen elvesztettem a fejem. Az arcába nyomtam a fenekemet, ahogy az ujja mozgott bennem. Felnyögött, az én testemet pedig elöntötte a forróság. Minden porcikám remegett, hevesebben, mint valaha. Az orgazmus most egy soha nem ismert magasságba repített fel. Remegtem, és görcsösen szorítottam Cindi copfjait, majd erőtlenül elnyúltam az ágyon. Cindi felcsúszott mellém, és az ajkaimra tapasztotta az övéit. Szenvedélyesen csókoltam őt, és éreztem száján a fenekem ízét. Felkacagott, ahogy köré fontam a lábaimat. Egy ideig még csókolóztunk. Látszott rajta, mennyire élvezi. Hozzám bújva aludt el, én pedig egyenletes légzését hallgatva merültem álomba.

3. fejezet

Anya barátja

                Amikor másnap hazaértem, azonnal beszámoltam Kegannek. Meg kell vallani, leesett az álla. Odaadtam neki Cindi bugyiját is bizonyítékként, amit eléggé mesterkéltnek tartott, de azért úgy tűnt, hisz nekem.

– Na és csináltatok valami mocskos dolgot? Ez is a kihívás része volt, nemde? – nézett rám csillogó szemekkel, én pedig elmeséltem, ahogy a kis pompomlány kinyalta a fenekemet. Úgy tűnt, elfogadja a dolgot elég perverznek, bár azt nem hitte el, hogy élveztem is.

– Szóval, mi történt, miután felkeltetek? – kuncogott.

– Nagyon fel volt dobva, hogy kimaradhatott egész éjjel, és remélhetőleg halálra rémiszthette az anyját. Utána hazavittem. Úgy tűnt, nagyon jó hangulatban van. Amikor még az ajtó előtt álltunk, adott egy csókot, és azt mondta, talán összefuthatnánk ismét. De hozzátette, hogy továbbra sem lett leszbikus, és nem akar randizni, vagy ilyesmi. Nehéz volt nem kimutatni, mekkora kő esett le a szívemről. Elvégre… hiszen érted. Már attól paráztam, hogy a végén ez a kis pompomlány rám akaszkodik. Ne érts félre! Nagyon csinos, de nem hiszem, hogy elbírnék vele hosszú távon.

Kegan elmerülve hallgatott, majd a számítógépéért nyúlt, és megnézett valamit.

– A fenébe is! – nyögött fel.

– Mi az?

Felém fordította a gépet, hogy megmutassa, amit talált. Cindi mosolygott rám a képernyőről az egyenruhájában feszítve.

– Szóval nem vicceltél.

– Honnan szerezted ezt? – csodálkoztam.

– A suli weblapján volt… Nos, behúzhatsz egy strigulát. Még négy közel lehetetlen küldetés van hátra. – Azzal adott egy hosszú, szenvedélyes csókot, amitől a térdeim teljesen elgyengültek. Egy pillanatig arra gondoltam, ha Cindit is így megkaphattam a múlt éjjel, talán még vár rám pár gyönyörű lány odakint. De most, ahogy Kegan mohón csókolta az ajkaimat, és átkarolta a derekamat, minél hamarabb túl akartam esni a következő feladaton is. Ahogy Kegan mondta, egy kipipálva, még négy van hátra.

                Tudatosan döntöttem arról, hogyan tovább. A következő személy, akire rá kell hajtanom, az anyám régi barátja lesz, Meredith Hoke. Már évek óta nem láttam őt. Azóta, hogy anyám kidobott otthonról. Azóta egyszer sem jártam a környéken. Nem akartam megkockáztatni, hogy anyám megint elhajtson. Emlékeztem, hogy Mrs. Hoke rendkívüli szépség volt, és csodálkoztam is, hogy egy olyan gyönyörű és kedves nő, mint ő, miért akar annyi időt tölteni az anyámmal. De a dolgok már csak így működnek. Mrs. Hoke kedves volt, de visszafogott. Az anyám egy igazi ribanc, de ő megértő volt.

                Azért döntöttem úgy, hogy Mrs. Hoke-ra hajtok rá legközelebb, mert tudtam, anyám nem lesz a városban a héten, úgyhogy a ház üres lesz. Legalább attól nem kellett tartanom, hogy ő keresztezi a terveimet.

                A Cindivel lezajlott kalandom utáni szombaton mentem el anyám házához. Kora délután volt. Tudtam, hogy ilyenkor Mr. Hoke dolgozik, Mrs. Hoke pedig kinn üldögél a kertben, arra várva, hogy valakivel beszélgethessen. Pár házzal arrébb parkoltam le a kocsimat, és igyekeztem nem Hoke-ék házára nézni, miközben anyám ajtaja felé sétáltam. Becsöngettem, annak ellenére, hogy tudtam, senki sem enged be.

                A szívem majd kiugrott a helyéről, amikor az ajtó mégis kinyílt, és Mrs. Hoke-ot pillantottam meg magam előtt.

– Mrs. Hoke? – hápogtam. Rajta is látszott, hogy meglepődött.

– Édes istenem! – akadt el a lélegzete. – Scarlett! Évek óta nem láttalak.

Mrs. Hoke gyönyörűbb volt, mint emlékeztem. Úgy tűnt, az, hogy 43 éves lett, és gyerekei születtek, csak jót tett neki. Középhosszú barna haja, barna szeme és vonzó arca volt. Egyáltalán nem hasonlított anyámra. Magas volt és elegáns a maga 170 centijével és talán 55 kilójával. A mellei nagyobbak lettek, talán a gyerekei miatt, de még mindig üde és fiatalos külsőt kölcsönöztek neki. Hosszú lábai teljesen lenyűgöztek, mosolya pedig magával ragadott. Szívem mélyéből örültem, hogy felkerült a listámra.

Paulina Porizkova alias Meredith Hoke.

– Tudom – válaszoltam, átölelve őt. – Mit csinál itt?

– Ó, anyád megkért, hogy hozzam el a postát, amíg távol van – magyarázta, miközben lehajolt a földön heverő levelekért, alapos belátást engedve a dekoltázsába.

– Szóval nincs itthon? – tettettem értetlenséget.

– Ó, igen. Nem mondta neked?

Megráztam a fejem, ezzel megszegve Kegan szabályát a hazugságról, de úgy éreztem, ez most szükséges.

– Nos, nem is baj. Legalább újra találkozhattunk – mosolyogtam rá, majd megfordultam, és a kocsim felé indultam. Ő azonban utánam jött, és megállított.

– Hé! Miért nem jössz át hozzám, és iszunk meg egy csésze kávét? Hiszen csak most jöttél – tette a vállamra a kezét.

– Ó, nem. Nem akarok alkalmatlankodni – tiltakoztam, ugyanakkor belül ugráltam örömömben. Minden a tervek szerint haladt.

– Hidd el! Egyáltalán nem zavarsz. Örülök, ha van társaságom. Bárki, aki nyolc év fölött van. Gyere csak! – biccentett a háza felé. Elmosolyodtam, és megvontam a vállamat.

– Miért is ne? – válaszoltam, mire ő bólintott, és rám mosolygott. Átmentünk a szomszéd házhoz, és felcaplattunk a lépcsőn.

– Nagyra értékelem ezt, Mrs. Hoke – mondtam. – Kedves öntől, hogy behív.

– Nem tesz semmit. Hiszen már tizenkét éves korod óta ismerlek. Mondhatni, régi barátok vagyunk. Ha nem számíthatsz a régi barátaidra, akkor mégis kire?... Ja, és még valami. Tegezz nyugodtan! Hiszen már kész nő vagy. Semmi nincs abban, ha Meredith-nek szólítasz – nyitotta ki az ajtót, mire azonnal meghallottuk a fiai hangját, ahogy felhúzott búgócsigaként rohangálnak körbe a házba.

– Persze, Meredith – fura volt így szólítani, de tényleg jobban éreztem magam így. Elég abszurd lett volna Mrs. Hoke-ot zihálni, ahogy meztelenül fekszem a karjai közt. Ez a mocskos gondolat mosolyt csalt az arcomra, a puncim pedig egy pillanatra megrándult, de uralkodtam magamon. Nyugodtnak kellett maradnom, ha célba akartam érni. Csak egy dobásom lehetett.

                Meredith-nek két fia volt. Az egyik 6, a másik 8 éves. Helyes kissrácok voltak, viszont, amint elsőre feltűnt, idejük nagy részét azzal töltötték, hogy fel-alá rohangáltak a lakásban, és levertek mindent, az őrületbe kergetve az anyjukat. Látszott rajta, valóban megkönnyebbült, hogy a két ördögfióka mellett egy felnőtt is van a közelében, akivel beszélgethet. Keresett valami innivalót, és leültünk a konyhában, hogy lassan elkortyolgathassuk beszélgetés közben. Tudomást sem látszott venni arról, mit csinálnak a gyerekek, de néha-néha, véletlenszerűen odakiáltott nekik valamit, amitől elcsöndesedtek egy pillanatra.

                A munkámról érdeklődött, én meg arról, hogy boldogul a gyerekekkel. Látszott rajta, hogy a két kisfiú teljesen lehasználja. Ő akart gyerekeket. Megszülte és nevelte a kis lurkókat, a férje viszont inkább csak spermadonorként viselkedett, aki minden nap csak késő este jön haza az ingyen vacsoráért, majd leroskad a tévé elé.

– Szóval, miért nem jártál erre már évek óta? – kérdezte, próbálva témát váltani. Észrevettem, hogy kissé lefogyott. Nem a bőrén, inkább a haján. Gondosan összefogta, ami hihetetlenül gyönyörű külsőt kölcsönzött neki. A szemei melegséget árasztottak, amitől viszont csak még rosszabbul éreztem magam. Elhatároztam, mesélek neki az én problémáimról is. Talán attól majd jobban érzi magát.

– Anyám nem mondta el?

– Nem – rázta a fejét, és hátradőlt a székében. Keresztbe tette a lábait, és rágyújtott egy cigarettára.

– Nem sokkal érettségi után kidobott otthonról – böktem ki kertelés nélkül. A szemei tágra nyíltak, és előre dőlt. Jó barátok voltak anyámmal, de ő mindig csak a legjobb oldalát látta a barátainak.

– Nem. Erről nem beszélt. Mi történt? – meresztette rám a szemét.

– Nos, azt hiszem az érettségi utáni estén történt. Amikor haza értem, úgy éreztem, enyém a világ. Ugye érted? Véghezvittem valamit, amit senki azelőtt a családomban. Úgyhogy elhatároztam, kitálalok mindent az anyámnak, amit eddig eltitkoltam előle. Amolyan őszinteségi roham volt. Nem tudott eljönni a bizonyítványátadóra, mert elfoglalt volt, de amikor hazaértem, a nappaliban ült, és tévét nézett – folytattam, Meredith pedig bólintott.

– És? Mi történt azután?

– Nos, leültem mellé, és elmondtam neki mindent. Elmondtam, hogy tévedett mindennel kapcsolatban, amit éveken át hajtogatott. Hogy túl hülye vagyok ahhoz, hogy leérettségizzek, hogy kurvának nevezett, vagy hogy azt mondta, én is teherbe fogok esni még az érettségi előtt. Aztán, amikor mindennek a végére értem, elmondtam azt is, hogy leszbikus vagyok. – Meredith ledermedt egy pillanatra.

– Nos… – szólalt meg, de aztán ismét elhallgatott, és kissé közelebb hajolt. – Igazat mondtál?

– Nos, igen. Úgy értem, nem voltam túl hülye ahhoz, hogy leérettségizzek, és nem is estem teherbe – vontam vállat, mire felnevetett, és kissé megnyugodni látszott.

– Nem. A másik dologra gondoltam – mondta, és ismét a szoba felé fordult, hogy ráordítson a fiúkra, tegyenek le valamit.

– Ja… Igaz – válaszoltam, mire pár pillanatig csak bámult rám. Láttam rajta, hogy nagyon gondolkodik valamin. Azok a tipikus „pedig olyan helyes lány”, „pedig annyira nőies” és hasonló gondolatok futhattak át a fején. Számtalanszor hallottam már ezt nálam idősebb emberektől.

– És van… valakid?

– Nem. Ez egy kisváros. Nehéz találni olyan lányt, akinek hasonló az… érdeklődése – válaszoltam, mire ismét felnevetett, most már sokkal nyitottabban.

– Nos, ezt ne mond el anyádnak, de azt hiszem, ez nem volt szép dolog tőle. Felnőtt nő vagy. Azzal élhetsz együtt, akivel csak akarsz.

Ez kedves volt tőle. Még sosem hallottam, hogy rosszat mondott volna anyámról azóta, hogy ismerem.

– Köszönöm – válaszoltam. Úgy döntöttem, ezen az úton nem jutok tovább, úgyhogy témát váltottam. – Na és, mi van a férjeddel?

– Ó, vele minden rendben – válaszolta reflexszerűen. – Igazából pont ma van a házassági évfordulónk.

– Tényleg? Izgalmasan hangzik. – Aztán rájöttem, mennyiben befolyásolja ez az esélyeimet. – Mit terveztek, mit csináltok ma este?

– Nos, Jim általában hat körül ér haza. Én áthívok valakit, hogy figyeljen a srácokra, és bemegyünk a belvárosba, hogy együnk valamit. Idén abba az új francia étterembe tervezünk menni. Aztán megnézünk egy filmet. – Úgy beszélt, mintha ez lenne a legizgalmasabb dolog a világon. Mintha ez lenne a legelképzelhetetlenebb randi az egész emberiség történetében.

– Szórakoztatóan hangzik – válaszoltam. – Voltam már abban az étteremben. Csak pár tömbnyire van a bolttól. Nagyon jó.

Meredith nagyon boldognak tűnt. Letette a cigarettáját, és ismét rászólt a fiúkra, hogy maradjanak csöndben.

– Vettél neki valamit? – kérdeztem.

– Nos… – kezdte, és észrevettem, érzékeny pontra tapintottam. – Elmondhatok neked valamit?

– Persze.

– Mióta a fiúk megszülettek, a férjem és én… Már nem állunk olyan közel egymáshoz, mint azelőtt. Eleinte azt hittem, azért van, mert kissé megviselt a terhesség, úgyhogy elkezdtem edzeni. Reméltem, ezzel ismét formába hozhatom magam.

– Nagyszerűen nézel ki – mondtam, mire elpirult.

– Nos, ennek ellenére nem segített. Úgyhogy megpróbáltam mindent, amit csak tehettem. Idén akartam neki venni valami különlegeset. Szereztem néhány… fehérneműt. Néhány különösen szexit. Azokat tervezem felvenni ma éjjel, hátha az beindítja a dolgokat. Nem tudom, fog-e működni. Nem tudom, jól áll-e egyáltalán.

– Biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen állnak rajtad. – Látszott rajta, hogy örül a bóknak.

– Ó, nem is tudom. A hasam nem olyan feszes már, mint lehetne – nézett le, és megsimogatta a kardigánját.

– Na, vedd csak fel! – javasoltam. – Majd én megmondom, hogy áll.

– Ó, nem. Nem hiszem, hogy meg merném tenni – rázta a fejét, és kényszeredetten belekortyolt a kávéjában.

– Gyerünk, Meredith! Gondolj arra, kivel állsz szemben! Azt hiszem, a legtöbb nőnél jobban tudom, milyen jól tud állni egy fehérnemű, ha érted, mire gondolok – kacsintottam rá. Ettől egy kissé felengedett, kuncogva a viccemen. Éreztem, nyitva az út.

– Rendben – állt fel. Most már ő is beleélte magát. – Annyira izgatott vagyok, hogy megmutathatom valakinek – mosolygott rám, és intett, hogy kövessem. Odakiáltott a gyerekeinek, miközben felmentünk a lépcsőn a hálószobába. Az egész ház egy romhalmaz volt, bár két ilyen ördögfióka mellett nem is csoda. A hálószoba viszont egész más volt. Tágas és tiszta. Egy igazi béke szigete. Meredith az ágy felé intett, én pedig letelepedtem, lesimítva a szoknyámat. Odasétált az éjjeliszekrényéhez, és elővett egy kis csomagot.

– Mindjárt visszajövök – mondta, és kiment a csomaggal a fürdőszobába. Felcsúsztam az ágyon, amíg a vállam már a fejtámlán nyugodott. Keresztbe tettem a lábaimat, és vártam, hogy Meredith visszatérjen. Teljesen fel lehetett villanyozva, mert már pillanatokon belül visszatért, lélegzetelállítóan gyönyörű külsővel.

A haját hátratűzte egy apró kontyba. Egy olyan melltartót viselt, ami talán kissé túl kicsi volt méretes melleire. A ruhadarab világos rózsaszín volt, és enyhén megemelte Meredith formás domborulatait. Kosarait vékony fekete csipkesáv keretezte. Vállpántjai vékonyak voltak és feketék, de a többi része szintén rózsaszín volt. Egy rózsaszín tangát viselt, ami csak néhol kandikált ki a fölé húzott fekete-rózsaszín harisnyakötő alól. Az utóbbi ruhadarabhoz egy feszes fekete necc harisnya csatlakozott, kezeit pedig hosszú fekete kesztyű fedte, ami egészen a könyökéig ért. A lélegzetem is elállt, amikor megláttam. Lassan körbe forgott, és rám mosolygott. El sem tudtam hinni, mennyire feszes volt a feneke.

– Na, mit gondolsz? – kérdezte rám nézve. – Hogy néz ki a hasam?

– Tökéletes – nyögtem ki végül, és komolyan is gondoltam. Itt volt a soha vissza nem térő alkalom, hogy akcióba lendüljek. Széttettem a lábaimat, miközben felhajtottam a szoknyámat, felvillantva, hogy nem viselek alatta bugyit. A puncim már nedves volt az izgalomtól, én pedig azonnal izgatni kezdtem a csiklómat az ujjaimmal. Meredith megdermedt, és értetlenül bámult rám. Szemei csupasz puncimra szegeződtek. Miközben szótlanul bámult, én áthúztam a fejemen a pólómat, aztán gyorsan kikapcsoltam fekete melltartómat, és mindkettőt magam mellé ejtettem az ágyra. Ismét a combjaim közé toltam az egyik kezemet, a másikkal pedig összecsippentettem az egyik mellbimbómat. Halkan felnyögtem, ami úgy tűnt, visszarántotta Meredith-t a valóságba.

– Úristen, Scarlett! – nyögött fel. – Mi a fenét művelsz?

– Te nem szoktál maszturbálni, Meredith? – kuncogtam, azzal bedugtam a középső ujjamat a puncimba, a hüvelykujjammal pedig a csiklómat izgattam. Most már az egész tenyeremmel markolásztam a melleimet, és az egész testem remegett az izgalomtól.

– Miért csinálod ezt? – kérdezte, de nem vette le a tekintetét a puncimról.

– Istenem, Meredith! Annyira szexin nézel ki – nyögtem. Látszott rajta, csak nehezen tud ellenállni a bóknak. – Gyere csak! Megtaníthatlak, hogy csináld. Annyira kívánatos vagy. Nincs szükséged senki másra, hogy egy kicsit elszórakozz. Gyerünk! Megmutatom, hogy csináld, és ha bármikor szexinek akarod érezni magad, elég csak erre gondolnod.

Néhány pillanatig csak bámult rám, miközben én egyre hevesebben izgattam a puncimat. El se tudtam képzelni korábban, mennyire izgató lehet, ha néznek közben.

– Oké – bólintott végül. Alig hallható hangon suttogott, és továbbra is csak állt az ágy mellett abban az észvesztően vonzó fehérneműjében, és bámult engem. Éreztem, nekem kell magamhoz ragadnom az irányítást.

– Oké, Meredith – vettem ki az ujjam a puncimból. – Azt szeretném, ha leülnél az ágyra, és a lábamhoz illesztenéd a tiédet, szembe ülve velem.

Szó nélkül felmászott az ágyra, és a talpamhoz illesztette az övét. Kissé hűvös volt a bőre. Egész lényén érződött az idegesség.

– Nyitva van az ajtó – mondta elcsukló hangon, fejével a hálószoba ajtaja felé intve.

– Az hadd legyen az én problémám! – mosolyogtam rá, és az egyik ujjammal lassan dörzsölni kezdtem a csiklómat. – Oké, Meredith. Azt szeretném, ha fognád a bugyidat és egy kicsit félrehajtanád, hogy láthassam a puncidat.

Úgy tett, ahogy mondtam, én pedig megpillantottam borotvált punciját rózsaszín szeméremajkaival és méretes, kemény csiklójával.

– Valahogy így? – kérdezte ártatlan hangon, én pedig csak bólintottam.

– Csodás. Most pedig… azt szeretném, ha rátennéd az egyik ujjadat a puncidra, és elkezdenéd lassan dörzsölni a csiklódat. Higgy nekem! Ha egyszer elkezded, érezni fogod, hogyan tovább.

Lassan körözni kezdett a csiklóját. Torkából halk nyögések törtek fel. Annyira édes volt, ahogy mereven bámulta dolgozó ujját. Látszott rajta, élvezi.

– Istenem, Scarlett! Ez nem helyes – mondta erőtlen hangon, én viszont csak legyintettem, és bíztattam, hogy folytassa.

– Most pedig azt szeretném, ha amilyen lassan és könnyedén csak tudod, becsúsztatnád azt az ujjadat a puncidba – mondtam, ő pedig engedelmeskedett. – Ne hagyd abba a csiklód izgatását! Használhatod a másik kezed is, ha úgy kényelmesebb.

Így tett, én pedig ismét magamhoz nyúltam. Sosem vettem még részt közös maszturbálásban, de eszméletlenül élveztem. Annyira szexi volt látni, ahogy valaki előttem kényezteti magát, az pedig még jobban felizgatott, hogy ő is ugyanezt látja rajtam. Ezek a gondolatok annyira beindították a képzeletemet, hogy a puncim összerándult, és nem tudtam megakadályozni, hogy élvezettel felnyögjek. Keményen ujjaztam a puncimat, amikor rám tört az orgazmus. Meredith abbahagyta a saját puncija izgatását, és engem figyelt. A puncim rászorult az ujjamra, és egész testemet eltöltötte a gyönyör.

– Ez nagyon jó volt – mondta Meredith, mire elmosolyodtam. A térdemre emelkedtem, és a kezeimre támaszkodva hajoltam oda hozzá.

– Még sosem elégítetted ki magadat azelőtt, Meredith? – kérdeztem, miközben a szeméremajkaira tettem a kezem. Ő megrázkódott, de aztán ismét rám mosolygott.

– Ne már, Scarlett! Ez olyan jó volt. Ne tedd tönkre!

Annyira jól alakította az ártatlant, hogy egyszerűen nem tudtam ellenállni neki. Előre dőltem, és megcsókoltam az ajkait, miközben dörzsölni kezdtem a punciját. Egy pillanatra ledermedt, de aztán átadta magát a csóknak. A vállamra tette a kezét, én pedig még jobban belefeledkeztem ajkai ölelésébe. A számba vettem a nyelvét, és lassan szívogattam. Szemmel láthatóan élvezte a helyzetet, de hirtelen megrázkódott, megszorította a vállamat, és eltolt magától.

– Istenem! – lihegte lesütött szemekkel. – Annyira sajnálom, Scarlett. Ez nem helyes. Már kislánykorod óta ismerlek. Az anyáddal jó barátok vagyunk. Én… én házas vagyok. A gyerekeim lent játszanak – hadarta egyre hisztérikusabb hangon. Megpróbált felkelni az ágyból, de én elkaptam a csuklóját és visszarántottam.

– Meredith! – néztem a szemébe. – Nyugodj meg! Én nem akarom, hogy megszökj velem. Nem akarom, hogy elhagyd miattam a családodat, és anyámnak sem szükséges elmondanod semmit. Én csak egy jót akarok kefélni veled. Csak most az egyszer.

Egy pillanatig hallgatott.

– Csak most az egyszer? – kérdezett vissza hosszú csend után. Nem tehettem róla, de kacagnom kellett. Szó nélkül előre hajoltam, és ismét megcsókoltam őt. Ismét dörzsölni kezdtem a szeméremajkait, ujjaim pedig fürödtek a nedvében.

– Érzem, hogy te is kefélni akarsz velem – mondtam. Most rajta volt a sor, hogy felkacagjon. Ismét egy pillanatig csendben maradt. Éreztem, hogy legbelül küzd az egész ellen, de azt is tudtam, én fogok nyerni.

– Kérlek – karolt át. Én is átöleltem őt. Az ágyra fektettem, és fölé gördültem, úgyhogy most a feje a párnán nyugodott. Ismét megcsókoltam, és a puncijára tapasztottam a kezem. Aztán lehúztam a melltartóját, és óvatosan szopogatni kezdtem a melleit. Felnyögött, én pedig éreztem, ahogy a puncija lüktetni kezd.

Felemelkedtem róla, ő pedig csak vágyakozó pillantással bámult rám. Felálltam, hogy megfordulhassak, és 69-es pózban rá ereszkedhessek. Most először találtam magam közvetlenül szemben a puncijával. Belenyalintottam, de mielőtt igazán belevethettem volna magam, megéreztem ajkait a saját puncimon. Keményen nyalt, átkarolva a derekamat.

– Istenem, Scarlett! Ez mennyei – pihegte, én pedig elmosolyodtam. Imádom, ha bókolnak nekem, most pedig válaszként olyan keményen kezdtem szívni a punciját, ahogy ő nyalta az enyémet. Teljesen felizgul. Egy idő után már a nyalást is abbahagyta, és csak a saját ágyékát tolta az arcomba. A csiklóját szívogattam, miközben ő kontrollálatlanul nyögött.

Hirtelen egy csattanás hallatszott odalentről.

– Maradjatok nyugton, fiúk! – kiáltott fel extatikus állapotában Meredith. – Most segítenem kell egy kicsit Miss Byrne-nek. Ha nem viselkedtek jól, a nagymamánál kell maradnotok ma éjjel, amíg a papával nem leszünk itthon.

Én mindeközben folyamatosan szívtam a punciját. Kihasználtam az alkalmat, és becsúsztattam az egyik ujjamat a nyelvem mellé a puncijába, mire ő ismét felnyögött. A teste megfeszült, és hangosan felsikoltott. Ismét nyalni kezdte a puncimat. Az egész szituáció annyira izgató volt, hogy teljesen beindultam. Borotvált puncimat gondolkodás nélkül nyomtam anyám legjobb barátjának arcába. Végül mindkettőnket utolért az orgazmus, én pedig egy pár pillanatig csak lihegtem fölötte.

                Egy kis idő elteltével, amikor már levegőhöz jutottam, legördültem róla. A térdeimre és a kezeimre támaszkodtam, és figyeltem Meredith-t, ahogy liheg az ágyon fekve.

– Na, milyen volt? – kérdeztem, és megcsókoltam az arcát.

– Ez csodálatos volt, Scarlett – fordult felém, és szájon csókolt.

– Boldog évfordulót! – mondtam, mire ő felnevetett. Ez azonban úgy tűnt, emlékeztette őt a helyzetünkre, úgyhogy felkelt az ágyból, és kiment a fürdőszobába, hogy felöltözzön. Én is magamra kaptam a ruhámat, és vártam rá, hogy visszatérjen.

                Épp a fülbevalóit tette vissza, miközben visszasétált a szobába. Ismét úgy állt előttem, mint anya és feleség, nem pedig mint egy virgonc, szexéhes nő.

– Scarlett! Nagyon jól szórakoztam veled ma délután, de ez nem történhet meg újból – mondta, és elpirult. Mintha megittasult volna a szenvedélytől, és csak másnap reggel ébredve döbbent volna rá, mit is tett.

– Ez csak természetes – válaszoltam.

– Nem mondod el anyádnak, ugye? – kérdezte, én pedig hangosan felnevettem.

– Nem, Mrs. Hoke. Megbízhat bennem – válaszoltam hivatalos hangon.

Pár pillanat múlva lekísért a földszintre, és a bejárati ajtó felé vettük az irányt. Azt mondta, nyugodtan látogassam meg bármikor, és vacsorázzak vele és a férjével. Felemelő volt látni, ahogy próbálja rendbe rakni magában a történteket.

– Köszönök mindent, Mrs. Hoke – mondtam, és elindultam a kocsim felé. A vállamra tette a kezét, és visszafordított maga felé. Körbenézett, hogy nem lát-e senki, és gyorsan adott egy csókot az arcomra.

– Én is neked, Scarlett – mondta, majd rám kacsintott, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött.

4. fejezet

A barát

– Nem hiszem, hogy ez megütné a lécet – mondta Kegan, lehuppanva a kanapéra a lakásunk nappalijában. Leültem mellé, és elindítottam egy filmet.

– Ó, ne már! Elég nehéz volt az is, hogy ágyba vigyem. Arra már nem maradt lehetőségem, hogy rávegyem valami mocskos dologra.

– Nos, én megértem, de akkor sem teljesítetted a feladatot.

– Ne már! A gyerekei ott játszottak a földszinten, mialatt mi szeretkeztünk a férjével közös ágyában. A házassági évfordulójuk napján. Le is kiabált a gyerekeinek, hogy maradjanak nyugton, miközben épp a punciját nyaltam – méltatlankodtam. Úgy éreztem, ezért azért jár valami.

– Ó, egy pillanat! Lekiabált nekik, miközben az ágyban henteregtetek? – nézett rám Kegan.

– Ja. Ezt mondtam.

– Nos, ezt nem említetted korábban – válaszolta. – Így természetesen elfogadom.

– Én is így gondoltam – mosolyodtam el, és megcsókoltam őt. Kegan is visszacsókolt. Ahogy fölé hajoltam, és elfektettem őt a kanapén, a popcorn leesett a padlóra. Ő felnevetett, és visszatolt ülő helyzetbe.

– Álljunk csak meg, Scarlett! – kacagott. – Még van három feladatod, mielőtt megkaphatnád a jutalmadat. Most pedig, nézzük inkább a filmet!

Fújtam egyet, de hamar megbékéltem, és átkaroltam őt, a tévé képernyőjére szegezve a tekintetemet.

                Aznap este ismét külön feküdtünk le. Ki-ki a saját szobájában. Már teljesen megőrjített. Hiába szeretkeztem már nőkkel, ettől csak még jobban kívántam őt. Úgy éreztem, mi ketten is közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon szerette hallgatni a történeteimet, miután hazajöttem egy-egy hódításom után. Egyre kevesebbet járt el a barátaival szórakozni, egyik nap pedig meghívtam egy randira abba a francia étterembe, ahol Mrs. Hoke ünnepelte az évfordulóját a férjével. Egyre inkább úgy éreztem, szerelmes vagyok Keganbe, és ő is szerelmes belém. Ezért facsarodott mindig össze a szívem, amikor éjszaka egyedül kellett ágyba bújnom.

                Másnap kaptam egy hívást, ami egy kissé felvidított. A korábban már emlegetett barátom hívott. Connie Winters.

– Hello, Scarlett! Hogy vagy? – kérdezte izgatottan. Én is örültem, hallhatom a hangját.

– Hello, Connie! Egész jól. És mi van veled? Milyenek voltak a mézeshetek? – érdeklődtem. Kislánykorunk óta a legjobb barátnők voltunk, mégsem hívott meg az esküvőjére. Mivel nem volt egy lánytestvére sem, magától értetődött volna, hogy én legyek a tanúja, de sajnos nem így alakultak a dolgok. Tudtam, hogy nem rajta múlott.

– Ó, csodálatos volt. Imádtam a strandot – áradozott a delaware-i partvidékről.

– Csodás! Anyukád mesélte, hogy nagyon szép volt a ceremónia.

– Igen. Az volt. Hé! Sajnálom, hogy nem hívtunk meg. Én nagyon szerettem volna, de Todd félt, hogy hülyén venné ki magát, ha eljönnél.

– Miért? – Tudtam a választ, de még most sem akartam elhinni.

– Nos, tudod. Mert randiztatok egy ideig. – Éreztem a hangján, hogy kellemetlenül érzi magát.

– Igen. Háromszor elhívott randizni, mielőtt rájöttem volna, hogy a lányokat szeretem – mondtam. Todd egy igazi seggfej volt akkoriban, most meg egy igazi faszfej. Connie csak azért ment hozzá, mert szentül hitt abban, hogy helytelen a házasság előtti szex. Már 23 éves volt, és nagyon akart kefélni. Szóval most már Todd felesége, tehát a neve már nem is Winters, hanem Schlichtman. Úgy tűnik, ezt kell megszoknom.

– Szóval, nem lenne kedved átjönni és megnézni a képeket? – kérdezte.

Ez volt az utolsó dolog a világon, amit önszántamból csináltam volna. Még hogy Toddról nézegessek fényképeket… Azonban ráeszméltem, hogy ez talán előrelendíthetné a dolgomat. Úgyhogy gyorsan felkaptam a retikülömet, és az ajtó felé indultam.

                Schlichtmanék otthona egy kedves kis házikó volt négy szobával, alig pár percnyire az én lakásomtól. Connie már a lépcsőn ücsörögve várt rám, amikor megérkeztem. Gyönyörűen nézett ki. Alacsony lány volt, akárcsak én. Alig volt 160 centi és 50 kiló. Rövid szőke haját Kleopátra-frizurába rendezte. Nagy kék szemei és mókás alakú orra volt, ami máson igencsak komikusnak hatott volna, őt viszont csak még gyönyörűbbé tette. Hosszú, vonzó nyaka volt és apró, de magával ragadó mellei. Karcsú alkat volt hosszú, vékony lábakkal. Világos bőre annak ellenére, hogy épp most ért haza a strandról, nem volt se lebarnulva, se leégve. Egy rendkívül kihívó fehér felsőt viselt melltartó nélkül, és egy boxer sortot házi mamusszal.

Kate Moss alias Connie Winters Schlichtman.

                Amint meglátott, odarohant hozzám, és átkarolta a vállamat, szorosan magához ölelve. Éreztem, ahogy a mellei hozzám nyomódnak, amitől kissé megrázkódtam. Annak ellenére, hogy Connie mindig is gyönyörű volt, és talán örökre az is marad, sosem jutott eszembe korábban lefeküdni vele. Ő volt az iskola koronázatlan királynője annak idején. Mindenki kedvence. Egy évvel fölötte jártam, de mindig ő volt népszerűbb. Viszont mindig törődött velem. Talán emiatt voltam még mindig mérges az esküvő miatt.

                Akárhogy is, sosem gondoltam rá nőként. De most, ahogy éreztem a teste melegét, ereimben lüktetni kezdett a vér. Orromat megtöltötte a parfümjének illata, ahogy pedig puha teste az enyémhez simult, éreztem, hogy akarom őt. De nem siethettem el a dolgot.

– Csodásan nézel ki – mondtam őszintén, végigmérve őt, amikor ismét eltávolodtunk egymástól.

– Köszi. Akárcsak te.

Igazat kellett adnom neki. Csodásan éreztem magam aznap a kedvenc miniszoknyámban és fehér pólómban.

– Gyere be! Nézd meg a házunkat! – fogta meg a kezem, és a bejárati ajtó felé húzott. Követtem, ahogy belépett. Igyekeztem izgatottnak mutatni magam, annak ellenére, hogy a ház leginkább egy lepukkant nyomortanyára emlékeztetett. Alig volt nagyobb, mint az én kis apartmanom, és sokkal rosszabb állapotban volt. A nappaliban alig volt hely a kanapénak és a tévének, a konyhában pedig csak egy mikró volt. Egy igazi sütő el sem fért volna. A hálószobát teljesen kitöltötte a franciaágy, a tapéta pedig foszlott le a falról. A fürdőszoba furcsa szagot árasztott, amit Toddal azonosítottam, és meglehetősen mocskos is volt. Biztos voltam venne, hogy a lehetőségeihez mérten kicsinosította a házat, hogy lenyűgözzön. Én pedig igyekeztem úgy viselkedni, mintha elérte volna a célját. Készített egy adag instant kávét kettőnknek, és letelepedtünk a kanapéra.

– Szóval, mit csinálsz mostanában? – kérdezte.

Rögtön éreztem rajta, hogy ez a háziasszony-szerep nem illik hozzá. De Todd ezt akarta. Connie-t leginkább az érdekelte, hogy megy az üzletem. Az igazat megvallva, sokkal több üzleti érzéke volt, mint nekem. Emellett mindig is érdekelte a szerelmi életem. Én viszont úgy tettem, mintha semmi új nem történt volna.

– Szóval, mesélj a nászútról! – mondtam ki végül. Tényleg kíváncsi voltam rá.

– Ó, tényleg nagyszerű volt. Todd apjának van egy kis kunyhója közel a parthoz Delaware-ben. Ott töltöttünk pár napot.

– Kinn a strandon?

– Nem. Két háztömbnyire onnan.

Úgy éreztem, őszinte, amikor azt mondja, élvezte, úgyhogy úgy döntöttem, nem szólom le.

– Szóval… ha már eddig vártál – kezdtem lassan, próbálva erőt gyűjteni, hogy kimondjam – milyen volt a szex?

– Scarlett! – kacagott fel. Egy kissé prűd volt, mint mindig is. Nem csak a szexet, de a róla való beszédet illetően is.

– Gyerünk! Én is elmesélem neked mindig az élményeimet.

– Ja. Akaratom ellenére – vágott vissza kuncogva.

Elszántan néztem rá, úgyhogy végül a szemeit forgatva sóhajtott.

– Jól van, na! – nyögte. – Eddig háromszor szeretkeztünk.

Úgy tett, mintha ez lenne az össz információadag, amit szükséges elmondania.

– Háromszor egy héten? – kérdeztem, ő pedig naivan bólintott. Belül kacagtam, kívül azonban igyekeztem pozitív maradni.

– Nos, az első éjjel lefeküdtünk, másnap viszont Todd túl sokat ivott… – pirult el, mintha ő tehetne róla, hogy a férje nem bírja az italt.

– És milyen volt? Mekkora? Meddig tartott? – sürgettem. Connie ismét elpirult, és belekortyolt a kávéjába, aminek nekem már a szagától is hányingerem volt. Kissé elszomorodtam. Connie annyira kedves lány volt. Sokkal jobbat érdemelne egy ilyen életnél.

– Nagyon jó volt – mondta végül, nem túl meggyőzően. Aztán habozott egy kicsit, viszont ismert annyira, hogy tudja, nem hagyom békén, amíg nem válaszol a kérdésemre, úgyhogy vontatottam folytatta. – Igazából nem túl nagy neki, azt hiszem. Úgy 12-13 centi. Nem bírta túl sokáig. Talán két percig. De azt mondta, majd jobb lesz, sok gyakorlással.

Egyre jobban sajnáltam. Ez volt az első szexuális élménye? Számít ez egyáltalán valamit is?

– Ó – válaszoltam. Nem tudtam, mit mondhatnék erre.

– De tényleg jó volt, Scar – bizonygatta, én pedig bólintottam. – Tudom, hogy nem kedveled Toddot, de én szeretem őt, és szeretném, ha megbékélnél ezzel.

Hirtelen meglepően dühösnek tűnt, ami igencsak meglepett.

– Hé! Vegyél vissza! Hiszen nem mondtam semmit – védekeztem. – Amellett nekem lenne meg rá az okom, hogy dühös legyek. Elvileg a legjobb barátok vagyunk. Ismerlek másodikos korod óta. Azt hiszem, jogom lenne dühösnek lenni. A fenébe is! Mit számított volna, ha elmegyek az esküvőtökre? Igen, kétszer randiztunk, amikor még gólyák voltunk. Belém verte a farkát az apja kocsijában, aztán hazavitt. Akkor láttam azt az aprócska tökét. Akkor jöttem rá, hogy köszönöm, ebből nem kérek. Ezért nem kedvel. Mert láttam, hogy milyen aberrált, minden tekintetben. Ott kellett volna lennem, mert szeretlek.

Eddigre Connie már sírt. Borzalmasan éreztem magam, de ezt ki kellett mondom Átkaroltam, és engedtem, hogy sírjon a vállamon.

– Nem ezért nem akarta, hogy ott legyél – mondta ki végül.

– Ezt meg hogy érted? – lepődtem meg.

– Nem ezért nem akarta, hogy ott legyél. Az én hibám volt – vallotta be. Most már teljesen összezavarodtam.

– Édesem! Fejtsd ki ezt egy kicsit jobban, mert nem értem, miről beszélsz!

– Mesélt nekem arról az éjszakáról a kocsijában. Nem jelentett semmit az egész, csak beszélgettünk, és úgy tűnt, neki sem jelent már semmit az egész – hadarta. Tudtam, hogy közbe kellene vágnom, de inkább hagytam, hogy ő térjen rá a lényegre. – És… nos… Egyik éjjel, amikor erről beszélgettünk… Todd meg én… Szóval azt mondta, hogy szerinte a leszbikusok nagyon izgatóak.

Nem szóltam semmit, csak mordultam egyet. Általában nem izgat, ha a pasik két csajról fantáziálnak, amint egymást kényeztetik. Hiszen egyet is értek velük. De Todd egészen más tészta.

– Aztán arra kért, mondjam meg, ha egy lánnyal kellene lennem, kit választanék. De mivel nem vagyok leszbikus, nem jutott eszembe senki, ezért téged mondtalak. Azt mondtam, szerintem vonzó vagy, és ez igaz is. Ha egy lánnyal kellene lefeküdnöm, te lennél az, mert szeretlek.

Teljesen ledöbbentem. Volt valami olyan hihetetlenül vonzó Connie-ban, hogy egyszerűen nem tudtam parancsolni az érzéseimnek.

– De, akárhogy is – folytatta –, ő azt hitte, több is van emögött, és mivel te leszbikus vagy, azt hitte, rossz hatással lennél rám. Ezért nem akarta, hogy ott légy az esküvőn. Szóval, láthatod. Az én hibám volt. Valami hírességet kellett volna mondanom, vagy akárkit, és azonnal el is felejthettük volna az egészet.

– Connie! Figyelj rám! Sajnálom – szorítottam magamhoz. Amikor végül, nagy sokára elengedtük egymást, komoly hangon folytattam: – Három dolog van, amit szeretnék, ha tudnál. Először, nem haragszom, amiért nem hívtál meg. Sosem hibáztatnálak téged, és sosem voltam dühös rád emiatt. Másodszor, nem a te hibád volt. Todd mindig is egy farok volt. Nem tudta elviselni azt, amit mondtál, ezért rajtam töltötte ki a dühét. Harmadszor pedig… Connie! Szeretlek, és örökre a barátod szeretnék maradni, úgyhogy nem fogom engedni, hogy Todd közénk álljon, oké?

Ismét sírva fakadt, de ezek már az öröm könnyei voltak. Nem tudott uralkodni magán, és ismét átölelt.

– Köszönöm, Scarlett!

Eddig sosem voltak ilyen érzelmi kitörések a kapcsolatunkban, úgyhogy most mindketten egy kicsit zavarban voltunk. Úgy gondoltam, nekem kell megpróbálnom megtörni a jeget.

– Szóval még mindig olyan kicsi a farka? – kérdeztem, ő pedig felnevetett.

– Igen. Azt hiszem. Nem is éreztem, mikor hatolt be.

Nem tudtam megállni. Ettől kacagnom kellett. Connie mérgesen nézett rám, kérve, hogy ne legyek ilyen bunkó. Bocsánatkérően emeltem fel a kezeimet, amikor ismét uralkodni tudtam magamon.

– Na de számít egyáltalán, hogy mekkora a fasza? – kérdezte. Imádtam, ha mocskos szavakat használt. – Elvégre te leszbikus vagy. Téged nem érdekelnek a faszok.

– Úgy hiszed? – mosolyogtam. Ezzel, akaratán kívül, fegyvert adott a kezembe. – Mit szólnál, ha azt mondanám, tévedsz?

– Ezt meg hogy érted?

– Megmutatom.

Felkaptam a retikülömet, és előkotortam belőle valamit, amit épp csak pár napja szereztem. Egy felcsatolható műfarok volt. Elég volt csak egy vékony övet a derekadra kötni, és néhány szíjat átvetned a lábad között, és máris volt egy 20 centis rózsaszín farkad. Még sosem használtam ilyesmit, és más sem használta rajtam, de mindig is érdekelt, milyen. Most pedig, hogy a szerelmi életem egy egészen más síkra emelkedett, végre elhatároztam, veszek egyet.

                Connie mereven bámulta az eszközt, olyan tekintettel, amit még sosem láttam tőle. Kék szemei teljesen kitágultak.

– Te ezt az izét használod? – szólalt meg végül.

– Akár – válaszoltam. Nem akartam hazudni, de nem mondhattam el az igazat sem. – Szeretnéd, ha felvenném?

A szájához emelte a kezét és kuncogott, de aztán bólintott. Gyorsan felhúztam magamra az eszközt, és becsatoltam a szíjait. Amikor végeztem, elrendeztem a szoknyámat, hogy rásimuljon, és csak a szerszám rózsaszín makkja feszüljön neki a ruhadarab anyagának. Connie, ezt látva, fetrengett a röhögéstől. A csípőmre tettem a kezem és elmosolyodtam. A derekamat mozgatva ráztam a műpéniszt, amit Connie rettentő mulatságosnak talált.

– Ez… csodás – kacagott.

– Csak féltékeny vagy – vágtam vissza. Közelebb húzódtam hozzá, ő pedig rákulcsolta az ujjait a szerszámomra. – Hé!

– Bocsánat! – mentegetőzött, talán túl hirtelen is. Le sem vette a tekintetét a műpénisztől. Teljesen meglepett. Aztán rádöbbentem, hogy itt ül előttem Connie, a 23 éves lány, hozzáláncolva egy férfihez élete végéig, aki még egy legyet sem tudna megdugni, most pedig itt van előtte egy gigantikus farok, ami egyenesen az arcába mered. Zavarban volt, de ugyanakkor le is volt nyűgözve. Nem volt szükségem szavakra, csak némán figyelni, hogy haladnak előre a dolgok. Connie felemelte a jobb kezét és ismét megérintette a szerszámot, ez alkalommal szorosan megmarkolva azt. Aztán felnézett rám.

– Ez több, mint amiről álmodtam – mondta elhaló hangon.

– Értelek. – Nem tudtam, mi mást mondhatnék.

– Tudod, mit szeretnék? – kérdezte, én pedig megvontam a vállam. – Mindig is arról álmodoztam, milyen jó lenne leszopni valakit.

Ledöbbentem. Ez volt az utolsó dolog a világon, amit önként bevállaltam volna, és azt hittem, a hetero lányok is csak azért csinálják, mert úgy érzik, muszáj. Most viszont rá kellett döbbennem, hogy még a szende kis Connie is valami ilyesmire vágyik.

– Úgy értem – folytatta –, mindig is szerettem volna a számba engedni valakit, akit szeretek. Hogy egyszerre érezhessem minden érzékemmel. Tudod. Ízek, szagok, érintés, meg minden.

– Ó, már értem.

– Todd viszont nem szeretné – vallotta be.

Ismét ledöbbentem. Egyre inkább megbizonyosodtam abban, hogy Todd egy istenverte idióta.

– Tudod – mondta Connie – mindenki azt hiszi, hogy én amolyan jó kislány vagyok. Csak mert még sosem szeretkeztem, nem jelenti azt, hogy nem is álmodoztam róla, és nem is akartam volna. Sokszor gondoltam rá. Legalább annyiszor, mint mások, gondolom. Csak várni akartam. Azt hittem, jobb lesz, ha várok vele. Nem hittem, hogy a végén ilyen… kiábrándító lesz.

A tekintetét egy pillanatra sem vette le a rózsaszín farokról, miközben beszélt. Könnycseppek jelentek meg a szemében.

– Akkor gyerünk! – mondtam ki hirtelen.

– Hogy? – pillantott fel rám.

– Ha egy kis szopásra vágysz, én mindig itt vagyok.

Nem válaszolt semmit, csak halkan kuncogni kezdett. Ismét a farokra nézett, de aztán zavartan megrázta a fejét.

– Nem. Nem vagyok képes rá.

– Miért nem? Ez csak gumi. Ha mindig is ki akartad próbálni, hát itt az alkalom. Tudom, hogy az íze, a szaga és a tapintása nem ugyanaz, de a semminél jobb – győzködtem. Egy pillanatig habozott, aztán beleegyezett.

Connie jobb kezébe fogta a műfarkat, és kinyitotta a száját, hogy bevegye a rózsaszín makkot. Felpillantott rám, és a farok köré fonódó ajkai mosolyra húzódtak. Egyre jobban betolta a farkat a szájába. El se tudtam hinni. A műszerszám szinte már egészen Connie torkáig hatolt. Mielőtt ráeszméltem volna, Connie orra már a hasamhoz ért, és az egész dildo eltűnt a szájában. Ki-be mozgatta a farkat, szemmel láthatóan élvezve a helyzetet. Tudtam, egy igazi srác ettől már teljesen beindult volna. Balszerencséjükre viszont Connie egy olyan tökkelütött fajankóhoz láncolta magát, mint Todd.

                Connie végül kiengedte a szájából a műfarkat, és felkacagott, ahogy egy vékony nyálfonál feszült ki az alsó ajka és a rózsaszín makk között. Vidáman nézett fel rám.

– Köszi, Scarlett. Tudom, most kicsit furának tartasz, de ezt meg akartam tenni.

– Ez természetes – válaszoltam, és elhelyezkedtem mellette a kanapén. Felcsatolva hagytam a műfalloszt, amitől Connie egy pillanatra sem tudta azt kiverni a fejéből.

– Szerinted Todd nem szeret engem, vagy ilyesmi? – kérdezte.

A szememet forgattam. Nem ígért túl sok jót, ha engedem ilyen irányba folytatódni a beszélgetést.

– Felejtsd el Toddot! Majd aggódunk Todd miatt később. Most pedig, meséld el, amikor naphosszat a szopásról álmodoztál, nem álmodoztál arról is, hogy magadban érezd azt a farkat? Vagy az a három gyorsmenet a nászutatokon kielégítette minden fantáziádat?

Legnagyobb meglepetésemre most nem nevetett fel, de nem is rökönyödött meg. Rendkívül higgadtan válaszolt.

– Nem. Tényleg nem az volt az, amiről álmodtam – nézett rám reménytelenül. Tudta, hogy valami egyáltalán nincs rendjén, de nem tudta mi az. Egy pillanatra megsajnáltam őt. Szerencsére, én tudtam, mit kell tennünk.

– Szeretnéd tudni, milyennek kellene lennie? – lendültem támadásba.

– Ezt meg hogy érted?

Éreztem, hogy sejti, mire akarok kilukadni, de túl naiv volt, hogy engedje magának, hogy belegondoljon.

– Hadd mutassam meg, milyen kéne, hogy legyen a szex! Már elég ideig vártál.

Nem szólt egy szót sem. Többet nem szólalt meg. Mindent kitárt előttem. A szemét, a fülét, a szívét, de a szája csukva maradt.

                Némán kelt fel a kanapéról, és elindult a hálószobája felé. Út közben ledobta a boxerét és a trikóját. Mögötte álltam, és bámultam formás fenekét és feszes combjait. Amikor beért a szobába, felém fordult. Mellei kicsik voltak, de észvesztően csinosak. Mellbimbói apró rózsaszín pontokként ültek az apró dombok csúcsán. Hasfala feszesebb volt, mint valaha, és, ahogy észrevettem, szőke pihék serkentek ki rózsaszín szeméremajkai körül, aminek látványától a szívem majd kiugrott a helyéről. Ő csak intett nekem, mire én beléptem.

                Követve a példáját, én is levettem a pólómat, és a padlóra hajítottam. Rózsaszín melltartómat viszont úgy döntöttem, magamon hagyom. Connie elfeküdt a hitvesi ágyukon, én pedig mellé vetettem magam. Egy pillanatig csak egymás mellett feküdtünk, egymás szemébe nézve. Az övéi olyan gyönyörűek és komolyak voltak. Nem tudtam megállni. Csak lehunytam a szemem és előre hajoltam. Éreztem, ahogy ajkaim az övéihez érnek, majd éreztem, ahogy nyelve a fogaimhoz ér. Nem volt az a lassú, megfontolt szerető, amire számítottam. Egy 23 éves szűz volt, aki már ki van éhezve egy igazi kőkemény dugásra. Ismét megcsókoltam, és magam alá gyűrtem őt.

                A melleim a hasához préselődtek, ahogy a számba vettem, és nyalogatni kezdtem a bimbóit. Halkan felnyögött, a háta pedig megfeszült, de továbbra sem szólt egy szót sem. Az egyik bimbóját szopogattam, a másikat pedig közben az ujjaim között morzsolgattam. Rövid idő után cseréltem. Lassan lejjebb toltam szabad kezemet, és megérintettem lüktető punciját. Teljesen benedvesedett, ágyékát pedig öntudatlanul is tapogatózó ujjaim felé lökte. Feljebb csúsztam, így ismét megcsókolhattam őt. Hevesen visszacsókolt, és az enyémnek feszítette a testét. Úgy döntöttem, nem kerülgetem tovább a forró kását.

– Oké, Con! Óvatosnak kell lennünk. Nem akarom, hogy megsérülj – mondtam, miközben a műpénisz végét tátogó szeméremajkai közé illesztettem. Eleinte csak egy vagy kétujjnyit engedtem be belőle. Megrázkódott, de szemei szinte könyörögtek, hogy folytassam. Meglepett, milyen jól bírja. Nagyon szűk volt a puncija, de éreztem, hogy már nagyon vágyik rá, hogy egy méretes farok kitöltse. Egyre jobban közeledtünk, ahogy centinként merítettem belé a szerszámot, míg végül az tövig eltűnt a testében. Connie egy mély, gurgulázó nyögéssel fogadta magába az utolsó centiket.

                Annak ellenére, hogy én voltam felül, Connie irányított. Ő vonaglott csípőjével a műpéniszen, hatalmas nyögések közepette. Egyik kezével támaszkodott, a másikkal pedig a melleimet markolászta. El sem hittem, hogy most csinálja először. Magával ragadó érzés volt, ahogy mellbimbóim az ujjai közé simultak. Én is élveztem, ahogy a szerszám belső része a csiklómat izgatja a bugyimon keresztül. Arra eszméltem, hogy halkan felnyögök, miközben a dildo Connie testében mozog.

                Így folytattuk egy ideig. Lenyűgözött a kitartása. Ezen pedig csak lendített, amikor szopogatni kezdte a mellbimbóimat. Pokoli jól csinálta, mintha csak erre született volna. Hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam a lábait, a magasba emeltem őket, és keményebben kezdtem dugni. Keményen felnyögött, arcán pedig az élvezet grimaszai terpeszkedtek el.

                Aztán, legnagyobb meglepetésemre átvette tőlem a lábait, hogy miután szenvedélyesen megcsókolt, tovább húzza őket maga felé. A suliban is ő volt a pompom-csapat sztárja, úgyhogy eszméletlen hajlékony volt. Könnyedén a feje mögé hajtotta a lábait, és ott összekulcsolta. Őrjítő volt, ahogy a puncija most egyenesen felém mutatott, szinte könyörögve, hogy basszam meg, amilyen keményen csak tudom.

                Nem bírtam tovább. Lassan kihúztam a szerszámot a puncijából, amitől halkan felnyögött. Lejjebb csúsztam, és a hasamra feküdtem, szembe a puncijával. Éreztem édes illatát, fazonra vágott szőre pedig az arcomat csiklandozta. Megragadtam a csípőjét és közelebb húztam, az ajkaim pedig végre lüktető puncijához értek. Az egész teste remegett, ahogy két ujjamat betoltam a szeméremajkai közé, miközben a csiklóját szopogattam. Ő pedig a hajamba túrt, és az ágyékához nyomta a fejemet. Folyamatosan nyaltam és ujjaztam a punciját, egyre gyorsabban és erősebben. Most már sikoltozott, ahogy felért a csúcsra.

                Hirtelen az egész teste megfeszült, ahogy az orgazmus végigfutott a testén. Vékony sugárban tört elő a nedve a puncijából, beterítve az arcomat és a hajamat. Kinyitottam a számat, és éreztem, ahogy a kissé sós nedv a nyelvemre hullik. Kétszer is megtelt vele a szám, mire végre elernyedt, és lábait kinyújtva elfeküdt az ágyon. Rám kacagott, én pedig gyengéden végigsimítottam a testét. Fölé csúsztam, míg végül melleim az övéihez értek, a műpénisz pedig az ágyékának feszült. Ismét csókolózni kezdtünk, és a nyelvére engedtem számban maradt nedveit, ő pedig éhesen nyelte azt. Aztán pedig gyengéden lenyalogatta a maradékot az arcomról.

                Amikor végzett, a fejével a zuhany felé intett, hogy ott megtisztálkodhatok. Lecsatoltam a szerszámom, majd levettem maradék ruhámat is, és kimentem a fürdőszobába. Teljesen fel voltam izgulva, de elhatároztam, azt teszem, amit Connie szeretne. Gyorsan lezuhanyoztam, majd megmostam a hajam, amilyen sebesen csak tudtam. Elzártam a vizet, és kiléptem a zuhany alól. Connie már ott állt előttem. A műpénisz a derekára volt csatolva, és félénken mosolygott rám. Odaléptem hozzá, úgy téve, mintha meg akarnám csókolni. Valójában viszont csak arra vágytam, hogy nedves testem az övének feszüljön. Aztán gyorsan megfordultam, és a műpénisznek nyomtam a fenekemet. Egy pillanatra még megfordultam, és hevesen megcsókoltam, aztán a vécécsészére támaszkodtam, és hívogatóan lengettem előtte a fenekemet.

                Gyorsan rájött, mit kell tennie. Megragadta a derekamat mindkét oldalon, és lassan a puncimba nyomta a szerszámot. Még sosem volt sokkal nagyobb dolog a puncimban egy ujjnál, úgyhogy a vastag farok teljesen kitöltött. Fájt, de ugyanakkor elöntötte egész testemet a gyönyör. Nem sokára már az egész farok a testemben volt, belülről simogatva járatomat. Connie lassan mozgatta bennem a szerszámot. Már teljesen felizgultam. Az egész szituáció annyira abszurd volt. Úgy értem, épp egy lány basz, akit életem nagy részében ismertem. Egy lány, aki lényegében még szűz volt. Mintha a húgommal dugnék, vagy ilyesmi.

                Ez a gondolat az egekig repített. Az orgazmus erejétől teljesen elgyengültek a lábaim. A fürdőszoba csempéjére roskadtam, és hevesen ziháltam, ahogy a műanyag farok mozgott bennem. És most, hosszú idő után először, ismét megszólalt.

– Ez az, amire annyira vágytam – mosolyodott el. Felnéztem rá, és megcsókoltam.

5. fejezet

A fanatikus

– Szóval, hogy is hívják azt a lányt a diákönkormányzattól? – kérdeztem Kegantől még a délután folyamán, miközben a vacsoránkat készítettük. Én készítettem a tésztát és a szószt, Kegan pedig a zöldségeket szeletelte. Jól dolgoztunk együtt. Általában sokkal gyorsabban végeztünk, mint ahogy én egyedül el tudtam volna készíteni valamit magamnak.

– Miért? – nézett rám. – Azt hittem, azt mondtad, előbb a házas barátodat keresed fel.

– Nos, arról már gondoskodtam.

Letette a kést a kezéből, felém fordult, szemöldöke pedig a homlokára szaladt. Nem tudtam megállni, kacagnom kellett.

– Valóban? – követelődzött, én pedig elmeséltem neki az egész történetet. Minden egyes apró részletet. El sem tudom mondani, mennyire felizgattam ezzel. Úgy tűnt számomra, minél jobban teljesítek egy-egy kisebb kihívást, annál jobban felizgul. Amikor elkezdtük, az egész még egyrészt csak vicc volt, kétrészt reménykedés, hogy talán sikerülhet, és harmadrészt kíváncsiság, hogy képes vagyok-e rá. Úgy vettem észre, minden egyes alkalommal, amikor elmesélem neki a kalandjaimat, közelebb kerülök hozzá. Mintha már most azért könyörgött volna, hogy vigyem ágyba.

– Na és mi történt, miután lefeküdtetek az ágyba?

– Utána csak csókolóztunk, meg hasonlók. Kipihentük az egész fáradalmait. Érted. Aztán felöltöztünk, ő pedig főzött még egy adagot abból az undorító kávéból. Elmondtam neki egyszer, de csak egyszer, hogy talán jobb lenne, ha elhagyná Toddot, mert az a faszkalap sosem fogja boldoggá tenni. Eleinte habozott, de aztán azt mondta, egy időre visszaköltözik az anyjához, és kért, hogy menjek vele. Én azt mondtam, hogy haza kell mennem, felkészülni egy randira. Azt akartam, hogy rosszul érezze magát. Tudom, hogy ez borzalmasan hangzik, de rá kell jönnie, hogy nem csak Todd mellett van élet. Én is randizom valakivel, miért kéne neki ott ücsörögnie abban a lerobbant házban?

– Tényleg azt teszed? – nézett rám Kegan.

– Mit?

– Randizol ma este? – kérdezte, miközben a szájába vett egy kanál szószt, és lassan forgatni kezdte azt a szájában.

– Azt hiszem, igen – válaszoltam, és megcsókoltam őt, ő pedig visszacsókolt. Miután megettük a vacsorát, elmentünk a kampuszra, ahol Kegannek részt kellett vennie egy rendezvényen néhány extra kreditért. Nem először mozdultunk ki együtt, de bevallotta, sosem gondolt még ezekre az esetekre randiként. Aznap velem töltötte az éjszakát. Nem csináltunk semmit, csak csókolóztunk, de már önmagában az, hogy ott aludt a cuki pizsamanadrágjában és a trikójában a karjaim között, a világ legboldogabb emberévé tett. 
                Másnap ő kelt korábban, és bement az egyetemre. Miután én is felébredtem, lezuhanyoztam, és amikor visszamentem a szobámba, hogy felöltözzek, észrevettem egy kis cetlit az éjjeliszekrényemen. Átfutottam a rá írt néhány szót és elmosolyodtam.
„Tori Miller a lány neve. Ma este 8:00-kor lesz a Campus Baptist Action Committee* találkozója a Fipton Hallban. Sok sikert! Szeretlek. Kegan.”
Az utolsó szótól úgy éreztem, madarat lehetne velem fogatni.
                 Aznap este bementem az egyetemre. Mindig furán éreztem magam ott, mivel egy részem átverve érezte magát, amiért sosem lehetett esélyem bejutni ide. Beletelt néhány percbe, amíg megtaláltam a Fipton Hallt, de aztán rájöttem, hogy ez az egyik legnagyobb előadó. Pont nyolcra értem oda, és még alig voltak ott páran. Alapjában véve ez egy liberális művészeti főiskola volt, egy kis ’60-as évekbeli beütéssel, úgyhogy meglepett, hogy egy csapat konzervatív keresztényt látok itt. Nem tartott sokáig kideríteni, melyikük Tori. Kegan alaposan kifundálta nekem ezt a feladatot. 
                Tori Miller eszméletlenül szexi volt. A környezetéből pedig csak még jobban kiemelkedett. A legtöbb lány kissé pufók volt, aki pedig nem, az egy valóságos troll. Tori viszont magas volt és karcsú. Legalább 175 centi, és ránézésre alig több, mint 50 kiló. Hosszú vörös haját lófarokba fogta, barna szemei pedig csillogtak a lámpafényben. Egy természetes kisvárosi szépség volt. Nagy mellei voltak, talán C-s méretűek. Egész lénye valami mágneses vonzerőt árasztott. Amikor pedig beszélni kezdett, az egész testem beleremegett. Rögtön megkívántam őt. A terem hátuljában ültem le, és vártam. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Tori viszi a hátán az egész találkozót. A többiek szinte csak nézni jöttek.

Isla Lang Fisher alias Tori Miller.

– Szép estét mindenkinek! – kezdte enyhe déli akcentussal. – Kezdjük a találkozót egy imával!

Az egész csoport elmormolt egy imát, majd a titkáruk felolvasta az előző találkozó jegyzőkönyvét, majd sorban megtárgyaltak minden apró-cseprő ügyet. Úgy éreztem, mindjárt elalszom, de aztán ismét Tori lépett a pódiumra.

– Rendben. Ma este nem fogok elrabolni tőletek sok időt. Mindannyian szeretnénk korán hazaérni, hogy figyelemmel kísérjük a polgármester-választási vitát. – El sem hittem, hogy komolyan gondolja. – Csak egy dolgot szeretnék gyorsan elmondani. Jelenleg is a városházán van egy rendelet, ami nem kapott nagy hírverést, de nagy hatása lehet ránk, mint polgárokra, és talán az egész világra. A városháza arról dönt, hogy engedélyezze-e, vagy sem az azonos neműek kapcsolatát.

Elhallgatott egy pillanatra. Ez a hír engem is érdekelt. Mindig is jó ötletnek tartottam a dolgot.

– Ahogy én tudom, az Úr nyíltan állást foglalt ebben a kérdésben. A homoszexualitás helytelen. Amit ezek az emberek tesznek, az undorító és utálatos. Nem azért vagyok itt, hogy azt állítsam, minden homoszexuális ember gonosz, vagy szükségszerűen rossz ember. Ők csupán eltévelyedett lelkek. Nem tudják, hogy azzal, hogy azonos neműekkel létesítenek kapcsolatot, halhatatlan lelküket veszélyeztetik. Nem veszik észre, hogy amit tesznek, az maga a gonosz, ami tönkreteszi Isten ajándékát, amit nekünk adott. A testünk nem játékszer. Templom, ami arra szolgál, hogy Isten hű katonái legyünk. Nem akarok többet beszélni erről, mert tudom, ha ezt tenném, nem tudnám megállni, hogy üvöltve kelljek ki ez ellen a gyalázat ellen. Én csak… én csak annyit akarok, hogy az emberek megértsék. Ezt nem mondhatom el az órákon. A liberális professzoraim lerontanák a jegyeimet, csak hogy elkendőzzék azt a tényt, hogy a meleg házasság káros a családoknak és káros Amerikának. Köszönöm – fejezte be, és leült.

                Amilyen kicsi volt a tömeg, olyan hangosan éljenzett, mire Tori ismét felállt, és úgy mosolygott a többiekre, mint egy győztes politikus. Úgy viselkedett, mint egy jövendőbeli alabamai kongresszusi képviselő.

                Az ülést berekesztették, és a diákok elkezdtek kiszivárogni a teremből. Tori még egy ideig a pódiumnál maradt összepakolni a holmiját. Elérkezett az én időm. Ennél a feladatnál úgy éreztem, az ég egy adta világon semmi esélyem nem lehet, csak ha hazudok. Bizonyos voltam benne, hogy ez a rakás „keresztény katona” a szart is kiverné belőlem, ha megtudja, hogy leszbikus vagyok. Szóval egy kicsit szégyenlősnek tettetve magam lépdeltem oda a pódiumhoz, próbálva úgy kinézni, mint egy frissen érkezett gólya.

– Hello! – szólaltam meg félénk hangon. Tori egy pillanatra meglepettnek tűnt, de aztán rám mosolygott, és felém nyújtotta a kezét. Ha így mosolyog rám, akár minden nap degeneráltnak és undorító féregnek hívhat. Ez elárul egyet s mást az erkölcsi érzékemről, de nem érdekel.

– Üdv – válaszolt. – A nevem Tori Miller, és én vagyok a CBAC elnöke. Új tag vagy?

– Nos, remélem, az lehetek.

– Itt van a jelentkezési lap – nyújtott felém egy formanyomtatványt és egy tollat. Aláfirkantottam, és visszaadtam neki. Úgy éreztem, mintha ezzel valamilyen módon elárulnám a saját „fajtámat”. Majdnem felkacagtam, de egyszerűen nem tudtam napirendre térni a dolog fölött.

– Szóval, mi lesz a következő esemény? – kérdeztem. Ez nem ígérkezett egy gyors menetnek. Időre volt szükségem.

– Nos, ebben a hónapban négy programunk lesz. Most vasárnap megyünk tüntetni az abortusz klinikára. Következő héten egy rallin veszünk részt, támogatandó Cantwell polgármester újraválasztási kampányát, következő héten az egyetemi nőszervezet éves biztonságos szex rendezvényére megyünk tüntetni, aztán pár nappal később pedig a kampusz könyvesboltjába, mert néhány transszexuális író jön dedikálni – sorolta. Minden egyes ponttól megborzongtam, de mosolyt erőltettem az arcomra. Azon merengtem, ezek a vitatott írók miért az egyetemi könyvesboltba járnak dedikálni, és nem hozzám. El kell majd intéznem néhány hívást.

– Szent… Habakuk – nyögtem, átkozva magamat, amiért majdnem Isten nevét használtam káromkodás gyanánt ez előtt a fanatikus előtt. – Jelentkezhetnék mindegyikre?

Tori őszintén meglepettnek tűnt.

– Általában térden állva kell könyörögnöm, ha valakit el szeretnék hívni ezekre a dolgokra. Jó tudni, hogy vannak még emberek, akik kaphatók a kihívásra.

– Hidd el, ha ez nem lenne kihívás, itt se lennék – kacagtam, hülyén érezve magam, amiért olyasmivel viccelődök, amit úgysem ért meg senki. – Azt hiszem, mint Isten hű katonája, nem dönthetek csak az alapján, hogy mit akarok és mit nem. Ha az Úr azt kéri, menjek egy abortuszklinikára, akkor egy abortuszklinikára fogok menni. Ha egy biztonságos szex rendezvényre küld, én ott leszek.

– Köszönöm – nézett rám meghatottam. – Végre valaki, aki megért. Tudod, ha Isten azt akarná, hogy az élet könnyű legyen, nem tartanánk itt. Az életnek nehéznek kell lennie, és neked meg kell birkóznod vele. Közben meg ez a szekuláris társadalom azt hirdeti, minden jó lesz, ha azt teszed, amit jónak tartasz. De ez nem Isten útja.

Rájöttem, mi fogott meg benne annyira. Nem az, amit mondott, hanem az a szenvedély, amivel előadta. Taszító szavai semmivé foszlottak, és csak a szemében égő tüzet láttam. A szenvedély egy egyedi tulajdonság, ami millióképpen megnyilvánulhat. Ha valaki nagy elánnal hisz valamiben, azt az elhivatottságot átfordíthatja bármi másba is, ha akarja. Én pedig reménykedtem, hogy valami sokkal emberibb irányba terelhetem Tori lendületét.

– Nos, most el kell mennem a barátomékhoz, hogy együtt nézzük a polgármesteri vitát. De akkor vasárnap találkozunk, ugye? – kérdezte, én pedig bólintottam. Egy barát. Egy pasi. Na ez aztán tényleg kihívás lesz. De miközben a kocsim felé sétáltam, rájöttem, ez egy olyan kihívás, amibe boldogan adom bele minden erőmet.

***

                A hét hátralevő része a megszokott rutin szerint ment. Sok munkám volt. Az estéket a boltban töltöttem, rendezgettem a könyveket. Néha Kegan is eljött, hogy kisegítsen. Néha pedig csak eljött, hogy mellettem legyen, miközben csinálja a háziját, én pedig dolgozom. Kegan segített abban az elhatározásomban is, amit már évek óta fontolgattam. A bolt csak egyszintes volt. Felette négy szoba volt, a plafonig telerakva ócska könyvekkel és az öregember személyes holmijával. Már régóta terveztem, hogy kitakarítom, de sosem volt hozzá elég akaraterőm. Kegan viszont megígérte, hogy segít. Úgyhogy együtt vetettük bele magunkat. Találtunk is néhány érdekes könyvet, amit érdemes volt megőrizni.

                Mielőtt észrevettem volna, elrepült a hét, és máris vasárnap volt. Már korán felkeltem, és az egyetem felé vettem az irányt. Úgy intéztem, hogy Torival mehessek, mivel ötletem sem volt, hol lehet az abortuszklinika. Elmentem a kollégiumához, ő pedig bepattant a kocsimba, és már mentünk is. Egy rakat transzparens volt nála. Alig fért be minden.

– Hello, Scarlett – mosolygott rám. Meglepődtem, milyen vidám, annak ellenére, hogy azért megyünk, hogy feldühödve ordibáljunk pár fiatal lányra, akiknek nincs hova fordulniuk.

– Hello, Tori. Szóval, készen állsz?

– Természetesen – válaszolta. – Két transzparenst is csináltam. Én viszem azt, amire az van írva „A gyerek nem választás”, neked meg jut az „Abortusz = Gyilkosság”.

– Király – válaszoltam. – Ki lesz még ott?

– Hát igen. Ez a probléma. Próbáltam mást is beszervezni, de mindenki más meccset néz ma, a lányok pedig mind leckét írnak. Szóval nekünk, kettőnknek kell elboldogulni. De jobb is így. Ha kis csoportban kell mennünk, legalább a legkeményebbek legyenek ott!

– Engem keménynek tartasz? – Meglepett, de próbáltam úgy tenni, mintha hízelegne a megjegyzés.

– Ó, igen. Jövőre az alelnökségért is indulhatnál. Amit mondtál, amikor jelentkeztél, aztán amiről beszélgettünk telefonon… Meggyőztél, hogy komolyan gondolod – nézett rám gyönyörű szemeivel. Hihetetlen volt a belőle áradó szenvedély. Nem is emlékszem rá, miről beszéltünk telefonon, de ezek szerint az az anti-abortusz szarság, amit levágtam, hihető volt.

– Oké, Scarlett! Akkor vessük bele magunkat! – mondta Tori, mintha legalábbis egy helikopterből készülnénk kiugrani Vietnám kellős közepén. Megragadta a transzparenseket, és kiszálltunk a kocsiból, miután megálltunk a klinika előtt. Volt egy krétával felrajzolt vonal az ajtótól nem messze. Nyilvánvalóan készültek a tiltakozókra, és igyekezték kijelölni a határokat. Szívesen hoztam volna magamnak széket, mert a tervek szerint hatig itt leszünk, de Tori azt mondta, a katonáknak mindig menetelniük kell.

Hosszú ideig álltunk a klinika előtt, és nem történt semmi. Ez viszont lehetőséget adott, hogy beszélgessünk egy kicsit. Meglepett, hogy ha el tudom terelni Tori figyelmét a szokásos dumájáról, nagyon is jó fej tud lenni. Ezt meglehetősen ironikusnak találtam. Beszélgettünk a családjáról és az otthonáról Kentucky-ban. Volt egy lova otthon, amit nagyon szeretett. Jó volt látni a kedvesebb oldalát is. Nagyon megértő volt, amikor elmeséltem, hogy az anyám kidobott otthonról. Persze a leszbikus dolgot elhallgattam. Aztán, miután odaordított valamit egy megrettent lánynak, Tori mondott végre valamit, ami okot adott egy kis bizakodásra.

– Tudod, van az a csapat. Azok az „Isten utálja a buzikat”-fajták. Úgy értem, értelemszerűen én is úgy gondolom, hogy Isten rossznak tartja a homoszexualitást, de nem hiszem, hogy Ő gyűlölne bárkit is. Úgy hiszem, nem szabadna bántanunk az embereket, mert nem ez a módja, hogy meggyőzzük őket, ne legyenek melegek.

Nem volt sok, de egy kis reménysugarat jelentett, hogy talán mégis van esélyem. Azonban amikor az abortusz került szóba, megmakacsolta magát.

                Csak három lányt láttunk bemenni a klinikára egész nap, Tori pedig fanatikusan vetette bele magát az ügybe, igyekezve meggyőzni a lányokat, hogy forduljanak vissza. Nagyon energikus volt, de a lányok nem törődtek vele. Mindannyian bementek, majd egy kis idő múlva, Tori megvető pillantásától kísérve, távoztak. Minden „veszteséget” nagyon a szívére vett. Mire a klinika bezárt, már majdnem sírt is.

– Egyszerűen nem értem, hogy tehetnek ilyesmit egy ártatlan gyerekkel – mondta.

Legszívesebben vitába szálltam volna vele, hogy lássa a dolog másik oldalát is, de végül csendben maradtam.

– Isten útjai kifürkészhetetlenek – válaszoltam. – Bizonyosan oka van ennek is. Talán ezzel is meg akar nekünk tanítani valamit.

Nem hittem abban, amit mondtam, de úgy tűnt, Torit meggyőztem.

– Igen. Azt hiszem, igazad van – vidult fel egy kissé. – Tudod, Scarlett, egész nap olyan nyugodt voltál. Azt hiszem, jó csapatot alkotunk. Én vagyok a tűz, te meg a jég. Alig várom a jövő hetet. Nagy sikerünk lesz a rallin.

Azzal visszamentünk a szállására. Már odaléptem volna hozzá, hogy megcsókoljam búcsúzóul, de uralkodtam magamon. Ő pedig csak búcsút intett, és becsukta maga mögött az ajtót.

­­***

                Kegan egész éjjel kacagott. Azt mondta, nem tehet róla, de nem tudja megállni, hogy kacagjon, amikor elképzel, ahogy a melegek és az abortusz ellen tüntetek az utcán. Végül már én is együtt nevettem vele.

***

                A következő néhány hét egyfajta tudathasadásos állapotban telt. Egyrészről részt vettem a republikánus rallin és tiltakoztam az „ingyen gumit”-kampány ellen az egyetemen, hogy együtt lehessek Torival. Egyre többször nevezett az alelnökének, annak ellenére, hogy sosem választottak meg, és még egy beszédet is kellett tartanom Campus Women’s Organizationnél­** tartott tiltakozáson. Másrészről pedig minden időmet lefoglalta a bolt és a padlás takarítása annak a lánynak a társaságában, akibe – egyre inkább úgy éreztem – szerelmes vagyok.

                Úgy három nappal a könyvesbolti tüntetés előtt Kegannel befejeztük a munkát a boltban. Találtam pár értékes könyvet, és felfedeztem egy fürdőszobát is odafent, amiről eddig nem is tudtam. Rájöttem, ez a padlás egy nagyon jó lehetőséget rejt.

– Már gondolkozom egy ideje valamin, Kegan – mondtam.

– Mi az? – hagyta abba a fürdőszoba falának súrolását. Hátrafogta a haját, és egy bandanát kötött a fejére. Egy flanel pólót viselt egy öreg, szakadt farmerrel. Észbontóan gyönyörű volt így.

– Nos, ez az emelet még legalább néhány tucat négyzetméterrel nagyobb is, mint a mostani lakásunk odaát. Arra gondoltam, szerezhetnénk valakit, aki kialakít egy konyhát abban a szobában, kipofoznánk a helyet, hogy ide lehessen költözni. Megspórolhatnánk egy kis pénzt, a rezsi meg a felére csökkenne. Mit gondolsz?

– Egy saját lakás, he? – kérdezte, mire én felnevettem.

– Valahogy úgy. Ja.

– Lenne hely számomra is ebben az új lakásban? – kérdezte. Jó érzés volt, hogy ezután is szeretne velem maradni. De éreztem, hogy emögött sokkal több rejlik.

– Persze – léptem oda hozzá. Ő átölelt és megcsókolt. A mennyekben éreztem magam, hogy magamon érezhetem a teste melegét. A szívem hevesebben vert.

– Na, folytassuk! – mondta, és nyomott még egy csókot a számra.

Belevetettem magam a munkába, és hamarosan találtam is néhány asztalost és vízvezeték-szerelőt, akik megígérték, hogy átalakítják a kis boltomat. Szerettem volna ott lenni, hogy segítsek a tervek kidolgozásában, és megbizonyosodjak róla, minden rendben halad, de aznap este volt a tüntetés. Otthagytam Kegant magam helyett. Nem voltam benne biztos, hogy a munkások örülnek neki, de engem felizgatott a gondolat, hogy a kedves kis Kegan basáskodik a nála kétszer idősebb és háromszor nagyobb férfiak fölött.

***

                Az egyetem könyvesboltjában egy szerző-olvasó konferenciát tartottak másnap egy transszexuális íróval, aki most mutatja be az új kötetét. A vendég már korán reggel megérkezett, úgyhogy Tori úgy gondolta, a legjobb, ha letáborozunk a bolt előtt, hogy biztosak legyünk benne, hogy amikor az a nő (vagy férfi, mert Tori jobban szeretett így utalni rá) megérkezik, ott legyünk, hogy a tudtára adjuk, nem látjuk itt szívesen.

                Csak pár perccel érkeztem korábban a bolthoz, mint Tori. Már este kilenc volt, az egyetem pedig teljesen kihalt. A klubházakban partikat szerveztek, aki pedig nem ott volt, az is valahol a kampuszon kívül csámborgott.

                Amikor Tori megérkezett, megkért, hogy segítsek neki felállítani a sátrát. A tákolmány elég nagy volt ahhoz, hogy mindketten elférjünk benne a holminkkal együtt. Aztán felállítottunk két kinyitható széket a sátor előtt, és megettük a magunkkal hozott vacsorát beszélgetés közben.

                Igazából nagyon kellemesen telt az este. Sokkal inkább kempingezésnek tűnt, mint csatára való készülésnek. Még egy pizzát is rendeltünk magunknak. Sokat beszélgettünk, és kiderült, Tori nagyon szereti az egyetemet, még annak liberális szemlélete ellenére is.

– Van néhány tényleg helyes professzorom is – tette hozzá.

– Dettó – válaszoltam, mire ő elkezdett a pasikról beszélni, én meg próbáltam kitalálni valamit, hogy valami hasonlót összehazudozhassak, de nem jártam sok sikerrel. Hamar ráunt a dologra.

– Nos, ha korán akarunk kelni, el kéne tennünk magunkat holnapra. Kiteszem ezt a kis szenzort a járdára. Ha valaki erre jön, riasztani fog minket, úgyhogy tudni fogjuk, mikor kell kelni – magyarázta, én meg hevesen helyeseltem.

Bemásztam a sátorba, mialatt Tori elhelyezte a kütyüjét, majd bezipzárazta a bejáratot, miután behuppant mellém. Igazából kissé szűkös volt a hely. Leterítettünk egy takarót a földre, arra pedig egy másikat, és mindketten a kettő közé bújtunk. Hangulatos volt. Már épp elhelyezkedtünk, amikor ráeszméltünk, milyen meleg is van odabent.

– Pedig kint csak 25 fok van, de itt olyan, mintha szaunában ülnénk – panaszkodtam.

– Ja. Azt hiszem, ezt inkább télre találták ki. Bent tartja a testhőnket, hogy semmiképp ne fagyjunk halálra. De csak ez az egy sátram van – magyarázkodott, legyezve magát a kezével.

– Nos, azt hiszem, én inkább levetkőzöm – mondtam, és már toltam is le a nadrágomat. Aztán a pólómtól is megszabadultam, és ott ültem egy szál fehér trikóban és vörös bugyiban. Láttam a kíváncsiságot Tori szemében, ahogy rám nézett, de aztán csak megrázta a fejét és elfordult.

– Nos? Jobb? – kérdezte.

– Határozottan.

Lassan ő is levette a sortját, majd a felsőjét is. Ő is vörös bugyit viselt, de neki a trikója is vörös volt. Látszott, ő sem visel melltartót. Lenyűgözött, ahogy ruhája anyaga a melleire tapadt. Látszott rajta, ő is kényelmesebben érzi magát, de aztán hirtelen elszörnyedve nézett rám.

– Mi az? – kérdeztem. Már megijedtem, hogy észrevette, mennyire benedvesedtem.

– Neked tetoválásod van? – hebegte. Lepillantottam, és megláttam azt a jing-jang szimbólumot a derekamon, amit még a 16. szülinapomra csináltattam egy hamis személyivel. Akkor még jó ötletnek gondoltam.

– Ja, igen – válaszoltam.

– Nem szabadna tönkretenned a testedet, amit Istentől kaptál. Ha azt akarta volna, hogy valami tintafolt, vagy ilyesmi legyen rajtad, odatette volna. Én már a köldökpiercingtől is rosszul vagyok, még ha a fülemet ki is lukasztattam – mondta szikrázó szemekkel. Szóvá akartam tenni nyilvánvalóan gyantázott lábait, arra hivatkozva, hogy akkor Isten azt is akarta, hogy neki szőrös legyen a lába, de aztán rájöttem, ez semmit nem segítene a helyzetemen.

– Tudom – válaszoltam inkább. – Még azelőtt csináltattam ezt a tetoválást, hogy rátaláltam volna az Ő útjára. Ha most ajánlanák fel, biztos elutasítanám.

– Ó, értem – nyugodott meg.

– Van egy másik is – vallottam be.

– Tényleg? Mutasd! Mutasd!

A hangja már sokkal inkább érdeklődőnek tűnt, mint dühösnek, úgyhogy úgy döntöttem, eleget teszek a kérésének. Gyorsan lehúztam a trikómat, és ott ültem Tori előtt egy szál bugyiban. A szemei elkerekedtek, és tátott szájjal bámulta a melleimet.

– Látod? Ez a rózsa itt a bal mellemnél – mutattam. Akkor csináltattam, amikor teljes egészében enyém lett a bolt. Úgy emlékszem, kicsit be voltam csípve akkor.

– Te jó ég, Scarlett! Azonnal vedd vissza a trikódat! – szakította el a tekintetét Tori a melleimtől.

– De olyan meleg van – tiltakoztam. – Plusz, csak mi vagyunk itt, lányok. Ki látná meg?... Szóval, mit gondolsz a másik tetoválásról? Úgy értem, most már eszembe sem jutna megcsináltatni, de azóta eléggé megkedveltem.

– Azt hiszem, ha mindenképp választani kellene, ez nem egy rossz darab – vallotta be. A mellbimbóim már keményen meredtek előre, amin a legkevésbé sem segített, hogy Tori mereven bámulja a testem.

– Én is így gondolom – válaszoltam.

– Most már feküdjünk le! – szakította félbe a beszélgetést, és gyorsan bebújt a takaró alá, a párnájára fektetve a fejét. Elfordult tőlem, és kikapcsolta a zseblámpát. Magamban vigyorogtam, és én is bebújtam a helyemre.

– Jó éjt!

– Jó éjt! – válaszolta remegő hangon, majd határozottabb hangon hozzátette: – Istenem, segíts!

Gyorsan megfordultam fektemben, és a hátát bámultam. Odabújtam hozzá, és éreztem a feszültséget a testében.

– Néha félek elaludni. Még akkor is, ha a saját ágyamban vagyok, biztonságban. Nem baj, ha közel bújok hozzád? Az erőt ad.

Éreztem, hogy kissé felenged.

– Kérj erőt Istentől! Bújj csak közelebb!

Jó érzés volt megértő hangját hallani. Még közelebb húzódtam, és átöleltem a derekát. A bőre forró volt, és éreztem, ahogy a teste ismét megfeszül az ujjaim érintésétől a hasán, és ahogy érezte a mellbimbóimat a hátához érni. Egy ideig, meggyőződésem szerint, azon gondolkodott, vajon rá akarok-e mozdulni, de aztán bizonyára elhitette magával, hogy tényleg csak ilyen gyerekes vagyok, úgyhogy ismét megnyugodott, és átadta magát az álom hívásának.

                Csendben feküdtem mögötte, közel húzva magamhoz, úgy egy óráig tartva így, míg a légzése egyenletessé nem vált, és minden erő kiszaladt a testéből. Vártam még egy fél órát, majd lassan feljebb toltam a kezem feszes hasán, be a felsője alá. Ujjaim hegye a melléhez ért. Egy pillanatra megálltam, figyelve a reakcióját, de ő zavartalanul aludt.

                Óvatosan még tovább toltam a kezemet, és ujjaim közé vettem a mellbimbóját. Meg sem mozdult az érintésem hatására, úgyhogy tovább folytattam. Bimbói hamar megkeményedtek munkám eredményeként, úgyhogy óvatosan a tenyerembe fogtam a melleit, és elkezdtem masszírozni. Felnyögött álmában, és hátrébb húzódott. Tovább masszíroztam a melleit, különös figyelmet fordítva bimbóira. Még mindig nyögött, és a teste remegett álmában. A fejét arrébb fordította. Gyönyörű volt, ahogy csukott szemekkel élvezte az érintésem, miközben haja betakarta az arcát. Előre hajoltam, és gyengéden megcsókoltam a nyakát. Ott tartottam a számat, és tovább masszíroztam a melleit.

                Elengedtem a melleit, és gyengéden átfordítottam a testét. Így már a hasán feküdt, mély álomban. Óvatosan az ujjaim közé fogtam a bugyiját, és lassan lehúztam róla. A feneke egyszerűen tökéletes volt. Megfogtam a két combját és közelebb hajoltam, úgy, hogy az arcom már csak alig egy arasznyira volt az ánuszától. Éreztem átnedvesedett puncija illatát.

                Kidugtam a nyelvem, és megérintettem vele a segglukát. Olyan lassan és óvatosan köröztem, ahogy csak tudtam, beszívva illatát, és hallgatva, ahogy felnyög. A puncija egyre nedvesebb lett, ami adott egy ötletet. Még egyszer utoljára megnyaltam a fenekét, majd a bal oldalamra feküdtem, a könyökömre támaszkodva, és a jobb kezem óvatosan betoltam Tori alá, megérintve a punciját. Hallgattam ziháló légzését. Miután ujjaimra elég nedve fojt, kihúztam alóla a kezem és a fenekéhez érintettem. Feszültsége felengedett, és ujjam lassan benyomult a lukába. Olyan volt, mintha a teste megpróbálná szopni az ujjamat. Egy ideig mozgattam benne a mutatóujjam, majd betoltam mellé a középső ujjamat is. Óvatosan mozogtam benne, egyre mélyebbre és mélyebbre tolva az ujjamat. Meglepett, mennyire hevesen rázkódott a teste, követelődzően szívva magába az ujjaimat. Aztán amikor éreztem, hogy a teste túlságosan remegni kezd, kihúztam az ujjaimat, és megérintettem a punciját.

– Istenem – nyögött fel hirtelen, és kinyitotta a szemét. – A fenébe is, Scarlett! Mit művelsz?

– Annyira feszült vagy, kicsim – duruzsoltam, gyengéden masszírozva a fenekét.

– Feszült vagyok – nyögte, és letette a fejét a párnájára.

– Csak próbálok segíteni neked ellazulni. Túlhajtod magad. Intézni a CBAC minden ügyét… Ez túl sok, hogy egy kis segítség igénybe vétele nélkül csináld. Én nem vagyok jó szónok, vagy adminisztrátor. De segítek, ahogy tudok.

– Ez… ez nem helyes, Scarlett. Ez szembe megy mindennel, amiért harcolunk.

Megálltam egy pillanatra. Az ereimben megfagyott a vér. Semmi ötletem nem volt már. Nagy bajba kerültem. Az egész kihívásom forgott most kockán.

– Azt akarod, hogy abbahagyjam? – kérdeztem, igyekezve zavartnak és szégyenkezőnek hallatni a hangomat.

– Nem – válaszolta gyorsan, és hozzám nyomta a csípőjét. Ánusza az ujjaimhoz szorult. – Nem volt még, hogy annak ellenére is akartál valamit, hogy tudtad, hogy rossz?

– De igen, bébi – válaszoltam, és ismét masszírozni kezdtem a fenekét. Folyamatosan beszélt, amikor a nyögései nem szakították félbe. Beszélt a belső küzdelméről, amit szenvedélyes vére vív az elméje ellen. Beszélt a szexuális szükségleteiről és a lelkiekről, amelyek folyamatos konfliktusban álltak egymással. Mondta, hogy el akarja már veszíteni a szüzességét, de utálja is magát ezért. Mindeközben pedig a feneke éhesen rászorult az ujjaimra.

– Tori! – kezdtem. – A szex Isten ajándéka. Ha csak a szaporodásról szólna, akkor csak bizonyos emberekkel és bizonyos esetekben éreznéd szükségét, és nem lenne ilyen jó. Ha rossz lenne, nem tette volna ilyen élvezetessé az azonos neműekkel is. Nem tette volna lehetővé, hogy maszturbáljunk. Csak akarnia kellett volna, hogy másképp legyen, de nem tette. Szerinted Isten csak viccelődik velünk, hogy ilyen gonosz tréfát űz?

Felnyögött, és beharapta alsó ajkát.

– Jesszusom! – nyögte. – Nem. Isten szeret minket. Nem ártana nekünk szándékosan.

Egyre keményebben mozgott az ujjamon.

– Szereted az ujjamat a seggedben? – kérdeztem, mire a szemei elkerekedtek.

– Imádom.

Tovább izgattam, mire ő óvatosan átfordult a hátára, és rám nézett. Megérintette a fenekében dolgozó ujjaimat, de nem húzta ki. Látszott rajta, hogy élvezi. A bimbói keményen meredeztek, a punciján pedig csillogott a nedvesség.

                Egyre keményebben mozgattam az ujjaimat a fenekében, és csupaszra borotvált punciját bámultam. Előre hajoltam, és megcsókoltam szeméremajkait, mielőtt becsúsztattam volna közéjük a nyelvemet. Úgy mozgattam a nyelvem a puncijában, ahogy az ujjamat a fenekében. Az ujjai közé csippentette a mellbimbóit, és izgatta őket, miközben engem bámult. Élvezettől fátyolos tekintettel figyelt. Beletúrt a hajamba, és gyengéden irányított.

                Alig telt már el egy kis idő, mire az orgazmus keresztülszáguldott a testén. Az egyik pillanatban még nyaltam a punciját és ujjaztam a fenekét, a másikban pedig már nyögött, és az egész teste rázkódott. Miután elmúlt, lihegve feküdt mellettem, én pedig óvatosan kihúztam az ujjamat a fenekéből, és adtam egy utolsó csókot a puncijára.

– Te is szeretnéd kipróbálni?

– Igen – mondta, és éreztem a hangjában a régi szenvedélyt, ami viszont most egyenesen felém irányult. Felült, és a földre tepert. A könyökömre érkeztem, és széttártam a lábaimat. Fölém kerekedett, és mellei az enyémeknek feszültek. Felnyögtem volna, de ő az ajkaimra tapasztotta az övéit, és a számba dugta a nyelvét. A bal kezével megfogta a tarkómat, a jobbal pedig a puncimat izgatta. Úgy éreztem, mindjárt szétrobbanok a vágytól.

                Lassan áttolta a kezét az ánuszomhoz. Tudtam, hogy ki akarja ő is próbálni azt, amivel az imént én szereztem örömöt neki. Nagyon óvatos volt, és csak a mutatóujját használta, de mégis gyorsan beerőltette az ujját a fenekembe, mire én hangosan felnyögtem. A mellbimbóimat szopogatta, miközben folytatta a munkáját. A hüvelykujjával a csiklómat izgatta, gyengéden végigkaristolva rajta a körmével. Feltörő nedveim már átáztatták a takarót alattunk. Annyira felizgatott, mint még egy nő sem korábban. Testem minden porcikája vibrált, ahogy az ujja a fenekemben mozgott. Úgy csókolt, mintha csak a süllyedő Titanicon lennénk, és ő ki akarná használni az utolsó pillanatokat is.

                A leghevesebb orgazmus tört rám, amire csak emlékezni tudtam. Mindenem remegett, és attól féltem, valaki meghallja a sikolyomat, és odajön megnézni, mi történik. Úgy tűnt, mintha a gyönyör egy örökkévalóságig tartott volna. Próbálva lecsendesíteni, Tori a számra nyomta az övét. Lassan kihúzta az ujját a fenekemből, és átölelt. Hevesen csókolt, amíg az orgazmusom el nem múlt.

                Hosszú ideig csak feküdtünk ott. Halkan beszélgettünk a semmiről, és csókolóztunk. Egymás karjaiban aludtunk el, miközben a puncijaink egymáshoz préselődtek. Amikor az éjszaka közepén megszólalt a riasztó, Tori gyorsan kikapcsolta, adott nekem egy szenvedélyes csókot, és tovább aludtunk egymás karjaiban.

* Campus Baptist Action Committee: Szabad fordításban „a kampusz baptista akcióbizottsága”.

** Campus Women’s Organization: Szabad fordításban „a kampusz nőszervezete”.

6. fejezet

A tanár

– Gyorsan, édesem! Gyere, nézd meg az új konyhánkat!

Ez volt az első mondat, amit meghallottam, amikor beléptem a boltomba másnap reggel. El sem hittem, hogy így üvölt le nekem az emeletről, az új lakásunkból. A munkások egy egész héten át dolgoztak, és jó munkát végeztek. Felmentem a lépcsőn, és az új sütő előtt találtam Kegant, sugárzó mosollyal az arcán.

– Ez nagyszerű! – mondtam, és komolyan is gondoltam. Sokkal nagyobb volt, mint a bérelt lakásunk amerikai konyhája a nappalival együtt. Az egész vadonatújnak hatott. Fa parketta volt a két szobában, fekete-fehér csempe a fürdőben. A falak frissen voltak festve. Úgy tűnt, már nincs is más tennivalónk, csak áthozni a holminkat.

– Alig várom, hogy beköltözzünk – mondta, majd hirtelen karba fonta a kezét, és felvonta a szemöldökét. – Reméltem, megünnepeljük a múlt estét azzal hogy áthozzuk a kanapét és a tévét ide filmezni, de sehol sem találtalak.

– Már mondtam neked múlt héten, hogy tüntetni kell mennem a kis barátoddal, Torival – mondtam, bár nem voltam benne biztos, hogy tényleg mondtam-e neki.

– Ó, egy tüntetés! Hogy ment? – kérdezte, letelepedve a pultra.

– Nem került rá sor – válaszoltam lakonikusan. Azt akartam, ő kérdezősködjön.

– Miért nem? Elriasztottátok az összes abortuszpártit és meleget a városból?

– Egy transszexuális nő volt, de meg sem próbáltuk elriasztani. Úgy tűnik, Tori Millernek nagyszerű éjszakája volt egy kedves ifjú hölggyel, ami után már nem maradt energiája semmire.

- Nem… – kerekedett el a szeme, mire én elmeséltem neki az egész történetet. Mocskos dögnek hívott, amiért elkezdtem ujjazni álmában, mire én csak megvontam a vállam. El kellett ismernie, ez volt a legperverzebb és valószínűleg a legvalószínűtlenebb hódításom eddig.

– Úgyhogy már nagyon közel vagyok – mondtam, mire ő csak bólintott.

– Tudod, mit jelent ez – mondta, és leugrott a pultról. Egyszerre mozdultunk egymás felé, átkarolva egymást, és nyelvünk máris a másik szájába siklott. A padlóra roskadtunk, és Kegan a derekam köré fonta a lábait, én pedig megragadtam a tarkóját. A csípője a testemnek feszült, kezei pedig megtalálták útjukat a melleimhez. A bimbóimat dörzsölte a felsőmön keresztül, nyelveink pedig táncot jártak egymással. Aztán hirtelen ellökött magától.

– Nem, nem, nem – bontakozott ki az ölelésemből, és eltolt magától. – Volt egy egyezségünk, én pedig nem akarom azt felrúgni. Minden a legjobb úton halad, én pedig nem akarom elrontani.

Azzal felállt, és megigazította a ruháját.

– Gyerünk! – nézett rám. – Kezdjük el az átköltözést!

Én csak ültem a padlón, és magamban átkozódtam. Fülig beleestem Keganbe, és tudtam, ő is ugyanígy érez, de egyszerűen nem tudtam megérteni az indítékait. Egy rejtély volt a számomra. Talán éppen ezért szerettem annyira. Úgyhogy csak megvontam a vállam, és feltápászkodtam a padlóról.

                Következő héten szóltam a főbérlőmnek, hogy jövő hónaptól kiköltözöm a lakásból. Azzal át is pakoltuk a holminkat az új helyre. Úgyhogy mostantól volt egy új otthonunk konyhával, nappalival, egy fürdőszobával és egy kis folyosóval. Alig vártam már az első itt töltött közös éjszakánkat. Egészen addig, míg Kegan keresztül nem húzta a számításaimat.

– Hé, Scar! – szólalt meg, amikor az utolsó bútordarabot is átcipeltük.

– Hm?

– Holnap kezdődik a tavaszi szünet. Haza kell mennem, meglátogatni a családomat. Már karácsony óta nem láttam őket. Jövő vasárnapig ott leszek.

Nem látszott rajta semmi, de tudtam, nagyon vágyik már rá, hogy otthon lehessen. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.

– Jól hangzik, kicsim. Akkor jövő hétre halasztjuk az első közös éjszakánkat.

– Annyira imádlak! – ugrott a nyakamba, és megcsókolt. Néhány perc múlva már össze is pakolta a holmiját, és az ajtó felé indult. Kissé csalódott voltam, de nem akartam még nehezebbé tenni neki a dolgot azzal, hogy szóvá teszem.

Később felkerestem a helyi iskolatanácsot, és szóltam, hogy a boltom takarítása közben találtam néhány egyedi gyerekkönyvet. Kiküldtek valakit, aki átnézte az anyagot, és úgy döntöttek, tényleg érdemes beruházniuk rá. Jó lehetőséget éreztem ezzel, hogy még tovább terjeszkedhessek.

                Engedélyt kértem, hogy szállíthassak könyveket a régi általános iskolámba, a Margaret Cantor Primary Schoolba is. Az engedélyt megkaptam, úgyhogy azon a kedden, amikor Kegan szünete elkezdődött, bepakoltam a dobozaimat a kocsimba, és az iskola felé indultam. Kissé fura volt visszatérni a régi iskolámba. Különösen az általános iskolába. Minden sokkal kisebbnek tűnt, mint annak idején.

                Ahogy becipeltem a könyveket a könyvtárba, eszembe jutott Cindi. Majdnem felkacagtam, amikor egy szikár, kopaszodó könyvtárosnő jött elém, átvenni a könyveket. Hát nem egy Cindi Fuller, az biztos. Miután végeztünk, elbúcsúztunk, és az ajtó felé indultunk. 3:45 volt, úgyhogy a diákok már háromnegyed órája elmentek. Úgy döntöttem, körülnézek egy kicsit, felidézve az emlékeket.

                Felkerestem a helyet, ahol óvodás korunkban Shirly Whitmore bepisilt, közvetlenül a művészeti terem mellett. Aztán az ebédlőbe mentem, ahol a fiúk mindig lelöktek a székemről, és apró fogaim miatt gúnyoltak. Aztán pedig a folyosói kúthoz mentem, ahol Bobby Franklintől megkaptam életem első csókját ötödikben. Végül pedig a harmadikos osztályom felé vettem az irányt. Az ajtón függő tábla szerint ez még mindig Miss Tapper osztálya. Odaléptem, és benéztem az ajtón, a tanári asztal felé pillantva.

                Ledermedtem. Harmadikos koromban még frissdiplomás tanár volt. Talán 23 éves, vagy fiatalabb. Most már 16 évvel idősebb volt, de szinte ugyanúgy nézett ki. Még mindig alacsony volt, hosszú, fekete hajjal és barna szemekkel. Egy ráncot vagy ősz hajszálat sem láttam rajta. Bőre gyönyörű olívaszínben pompázott. A teste még mindig nagyon jól karban volt tartva, amennyire láttam az asztal mögött. A mellei még nagyobbaknak is tűntek, mint emlékeztem. Mindent egybe véve, épp olyan gyönyörű volt, mint annyi évvel ezelőtt, amikor még a tanítványa voltam. Örültem, hogy ő is része lehetett a kihívásomnak.

Dalet Hamby alias Felicity Tapper.

                Halkan kinyitottam az ajtót, és beléptem. Annyira belemerült a munkájába, hogy észre sem vett. Csak egy perc múlva érezte meg, hogy valaki más is van a helyiségben, és felemelt ujjal jelezte, hogy egy pillanatig még várjak. Végül mosolyogva nézett fel rám. Nem úgy nézett ki, mintha felismerne.

– Hello! – szólalt meg végül. – Segíthetek?

– Nem tudja, ki vagyok, ugye? – kérdeztem. Sejtettem, hogy a tanárok gyakran hallják ezt, de nem tudtam, mi mást mondhatnék.

– Sajnálom, de nem.

– Ön volt a harmadikos tanárom – mosolyogtam rá.

– Egek! – sóhajtott fel. – Már annyi diákom volt, hogy összeszámolni sem tudom… De lássuk csak! Kissé idősebbnek tűnsz, mint a legtöbb volt tanítványom, úgyhogy az első osztályaim valamelyikébe kellett járnod.

– Valójában a legelsőbe – javítottam ki. Az állához illesztette a mutatóujját, és egy percig mélyen gondolkodott.

– Scarlett Byrne! – kiáltott fel hirtelen.

– Igen.

– Ó, istenem! Hogy vagy? Már emlékszem rád. El se hiszem, hogy megnőttél. Egy vén csoroszlyának érzem magam melletted – állt fel az asztala mögül, hogy átöleljen.

– Ön is remekül néz ki – reagáltam a „vén” jelzőre. – Pont ugyanúgy néz ki, mint harmadikban.

– Mindig is kedves lány voltál – ölelt át ismét. Alaposan kifaggatott a munkámról, és arról érdeklődött, van-e már családom. Meséltem a boltomról, és elmondtam, hogy még szingli vagyok. Rendkívül vidámnak tűnt, hogy ismét láthat. Felidézte az emlékeket, milyen kedves volt, amikor még a diákja voltam. Az asztala felé pillantott, nyilvánvalóan arra gondolva, mennyit kellene még dolgoznia, de nem szólt egy szót sem.

– Nos, azt hiszem, most már vissza kellene mennem a boltba – mondtam. Már így is túl sokáig maradtam. – Mondja csak! Nem lenne kedve velem vacsorázni ma este? Utálok egyedül enni.

Hülyén hangzott, de őszinte akartam lenni vele.

– Ó, persze! Remekül hangzik. Be kell fejeznem ezeknek a kijavítását, de… találkozhatnánk két óra múlva valamelyik étteremnél? – kérdezte. Megegyeztünk a helyben, aztán hazamentem lezuhanyozni és átöltözni. Két órával később már a kedvenc olasz étterménél voltam a kedvenc ruhámban. Leültem egy asztalhoz, ő pedig pár perc múlva be is futott.

– Köszönöm, hogy megvártál. Sajnálom, de haza kellett mennem átöltözni – mentegetőzött. Mesésen nézett ki. Szűk fekete ruhát viselt. Konzervatív, de mégis kiemelte az alakját. – Imádok régi tanítványaimmal találkozni. Tudod, a legjobb dolog a tanárságban, hogy azt érezheted, hatással vagy mások életére – mondta, én pedig bólintottam.

Az egész estét végigbeszélgettük. Kiderült, hogy hat éve már megházasodott, de azóta már elvált, és most egy másik tanárnővel bérel egy házat a városban. Azt is megtudtam, hogy próbálja elérni, hogy igazgatóhelyettes lehessen, hogy nagyobb befolyást szerezhessen az iskolában. Nagyon kíváncsi volt, hogy megy a sorom, és nagy elégedettséggel töltötték el a sikereim. Kedves volt tőle.

                Amikor végeztünk, fizettem, majd Felicity felé fordultam. Ragaszkodott hozzá, hogy tegezzem.

– Nem kérnél még egy kávét? – kérdeztem. Igyekeztem minél tovább nyújtani kis randinkat, de ő udvariasan visszautasította.

– Szívesen maradnék még, Scarlett, de haza kell mennem, felkészülni a holnapi óráimra, és készülnöm kell a meghallgatásomra az iskolatanácsban is – állt fel az asztaltól. Én is felálltam, gyorsan átöleltem, megköszöntem, hogy ennyi időt szánt rám, majd az ajtó felé indultunk. Egyedül mentem haza, lehangoltan. Nem úgy nézett ki, mintha haladtam volna bármit is az utolsó kihívásommal.

***

                Másnap a kasszánál ültem a boltomban. Újságot olvasgattam, és a szemem sarkából figyeltem azt a néhány kamasz srácot, akik egy pár antik Playboyt bújtak. Nem akartam rendszert csinálni a pornólapok tartásából, de ezek a magazinok még 1954-ből származtak, szóval egy gyűjtőről szép kis összeget legombolhattam értük. Csak arra kellett odafigyelnem, hogy ezek a srácok ne gyűrjék össze őket, vagy uram bocsá, ne csempésszék be a vécébe.

                Már félig álomba merültem a kasszánál ülve, amikor megszólalt a telefonom.

– Halló… Scarlett? – hallatszott egy női hang a vonal másik végéről.

– Igen. Itt Scarlett Byrne. Segíthetek valamiben?

– Ó, Scarlett! Itt Felicity. Felicity Trapper.

– Ó, üdv, Miss Tapper… Úgy értem, Felicity. Hogy vagy? Mit tehetek érted?

– Nos, miután hazajöttem tegnap este, csak felkaptam a tárcámat az étterem asztaláról. Nem is figyeltem oda. Csak ma reggel vettem észre, amikor az iskolába készülődtem, hogy véletlenül elhoztam a bankkártyádat, amivel tegnap fizettél. Azt hiszem, nem szoktam hozzá, hogy más fizessen helyettem… Akárhogy is, nagyon sajnálom. Épp azon gondolkodtam, merre lehet a boltod. Beugorhatnék este visszavinni – mesélte. Én észre sem vettem a bankkártyám hiányát.

– Ó, ne aggódj miatta! – válaszoltam. – Tudod mit, tudom, hogy elfoglalt vagy. Mi lenne, ha beugranék hozzád ebédidőben a kártyáért? Fél kettő megfelelő lenne?

– Az tökéletes. A gyerekek akkor épp ebédelnek, aztán pedig torna órájuk van fél háromig. De persze csak ha neked nem túl nagy probléma. Tényleg nem jelent megterhelést elmenni a boltodhoz munka után.

– Semmi probléma – válaszoltam. – Akkor találkozunk fél kettőkor.

– Akkor majd látjuk egymást, Scarlett. És még egyszer, sajnálom – mondta, azzal letette a telefont. Ez volt a legutolsó esélyem, hogy teljesítsem a kihívást, mielőtt Kegan visszajön a szüleitől. Úgyhogy egy kicsit be kellett keményítenem.

***

                Negyed kettőkor bezártam a boltot és kitettem az „ebédelni mentem” táblát az ajtóra, majd az általános iskola felé vettem az irányt. A gyomrom minden egyes lépésnél összerándult, olyan ideges voltam. Jobban izgultam, mint bármelyik másik kihívásomnál. Egyrészt mert ez sokkal perverzebb volt, mint bármelyik másik küldetésem, másrészt pedig azért, mert ez volt az utolsó küldetésem. Miss Tapper pedig semmilyen módon nem adta jelét annak, hogy többet látna bennem egyszerű barátnál.

                Fél kettőre értem az osztályterméhez. Amikor beléptem, ismét az asztala mögött ülve találtam. Most is olyan gyönyörű volt, mint a legutóbb. Kissé ideges voltam amiatt, amit most terveztem.

– Köszönöm, hogy eljöttél – mondta, és előhorgászta a bankkártyámat az asztala fiókjából. – Tényleg sajnálom – nyújtotta át.

– Abban biztos vagyok – jelentettem ki egy kis szarkasztikus éllel. Kissé zavarba jött a megjegyzésemtől. – Ne játszd meg magad! Mindketten tudjuk, mi folyik itt. Tegnap végig bámultál vacsora alatt, és egy lehetőséget sem szalasztottál el, hogy megfogd a kezem. Aztán eltetted a bankkártyámat, hogy biztos lehess benne, ismét találkozni fogunk. És most mi jön? Egyszer csak feltűnsz a boltomban? Mit gondolsz, miért jöttem ide?

– Úr isten, Scarlett! Ugye ez csak egy gonosz vicc? – hebegte, és úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.

– Én nem viccelek.

– Mindketten tudjuk, hogy semmi ilyesmiről nincs szó – mentegetőzött, egy kissé már felhergelve magát. A szemében apró szikrák csillogtak, ami rendkívül felizgatott.

– Talán mindketten tudjuk. És talán egy vizsgálat is arra jutna, hogy nem történt semmi. De azon gondolkodom, mit szólnának a szülők, ha kiderülne, hogy a gyerekeik tanára rámozdult egy volt tanítványára. Vajon az iskolatanács elfogadna igazgatóhelyettesnek valakit, akiről ilyen pletykák keringenek?

Láttam a szemén, lassan kezdi megérteni, mire akarok kilukadni.

– Mit akarsz? – sóhajtotta megverten. – Nincs pénzem, és igazgatóhelyettesként sem nyújthatnék semmit, ami neked kellhet.

– Már most is nyújthatsz valamit, ami nekem kell – Azzal kinyitottam a retikülömet, és elővettem belőle a felcsatolható műpéniszemet. Miss Tapper szemei elkerekedtek, és azonnal elpirult.

– Ne, Scarlett – könyörgött elhaló hangon. – Kérlek!

Oda se figyeltem a szavaira, csak gyorsan levettem a pólómat, és kikapcsoltam a melltartómat. Aztán letoltam a szoknyámat is, megmutatva, hogy nem viselek bugyit. Azzal felcsatoltam a szerszámomat, miközben beszéltem hozzá.

– Azt akarom, hogy vetkőzz le, és támaszkodj az asztalra – parancsoltam. Egy pillanatig habozott, én azonban nem hagytam neki gondolkodási időt. – Most!

Azonnal felpattant a székéből, és szó nélkül vetkőzni kezdett. Kizipzárazta hosszú szoknyáját, és engedte lehullani a padlóra. Áthúzta rózsaszín kardigánját a fején, és a levetett ruhadarabok halmába dobta. Aztán eltávolította fehér bugyiját és fekete melltartóját is. A mellei nagyobbak voltak, mint gondoltam. Talán D-sek. Lehunyta a szemeit, majd megfordult, és az asztalra támasztotta a kezét. Bátran viselkedett, de láttam rajta, erősen küzd, hogy ne sírja el magát. Borzalmasan éreztem magam, de előre megfogadtam, semmilyen körülmények között nem állok le. Azzal nyugtattam magam, ha már belelendülünk, ő is élvezni fogja. Reméltem, nem kell majd csalatkoznom.

                Mögé térdeltem, hogy a feneke az arcom elé kerüljön. Ráfújtam az ánuszára, amitől kissé megrázkódott. Aztán kidugtam a nyelvemet, és elkezdtem nyalni feszes fenekét. Lassan haladtam, engedve, hogy forró nyelvem gyengéd érintése áthassa a testét. A teste úgy megfeszült, akár egy szobor, de aztán lassan kezdett felengedni. Ebből bátorságot merítve én is tovább haladtam, és behatoltam nyelvemmel a segglukába. Felmordult, ahogy egy, vagy két centi mélyre hatoltam belé, de aztán ismét elhallgatott. Néhány percig folytattam még ezt, aztán, amikor meggyőződtem róla, már eléggé nedves a feneke, felálltam, és kezemmel a punciját kezdtem izgatni. Már nedves volt, ami mosolyt csalt az arcomra. Működött a tervem.

– Mikor dugták meg utoljára, Miss Tapper? – hajoltam előre, és megcsókoltam a tarkóját. Erre öntudatlanul is megfeszült a háta, és meztelen testemnek nyomta magát. – Gyerünk már! – bíztattam válaszra, de ő makacsul néma maradt. – Ne légy ennyire szégyenlős! Én sem örülnék, ha nem végeznénk, mire a gyerekek visszajönnek.

– Négy éve – nyögte ki végül, viszont kissé elszomorított, amit mondott. Szerencsére viszont ezen könnyedén segíthettünk.

– És mikor dugtak utoljára seggbe? – kérdeztem, és a farpofái közé illesztettem a szerszámom műanyag makkját. Ismét elnémult egy pillanatra, de aztán további unszolás nélkül is válaszolt.

– Tizennyolc éve.

Meg voltam győződve róla, hogy őszinte, de kissé meglepett. Arra számítottam, azt fogja válaszolni, soha. Tudni akartam, hogy történt, de úgy döntöttem, ezzel még várok.

                Lassan betoltam a szerszám makkját a fenekébe. Magas hangon nyögött fel, de összeszorította ajkait, hogy ne csapjon nagy zajt, és erősen koncentrált, hogy néma maradjon. Büszke voltam rá. A farok lassan, de biztosan hatolt egyre mélyebbre és mélyebbre a fenekében. A nyelvét harapdálta, de hamarosan hátra mozdult, nekem préselve magát, még mélyebbre tolva a farkat a fenekébe. Aztán hirtelen átszakadt a gát.

– Ó, igen! – sóhajtott fel. Kissé zavarban volt, ráeszmélve, hogy tényleg kimondta ezt, de aztán ismét elengedte magát. Megragadtam a csípőjét, és magamra húztam őt. Végül az ágyékom már a fenekéhez simult, és az egész farok eltűnt a fenekében. Lassan mozogni kezdett fel-le. A farok ki-be mozgott a fenekében, ő pedig hangosan lihegett. Hosszú, lassú mozdulatokkal dugtam a fenekét. Nem tudta megállni, egyik kezével megmarkolta a mellét.

                Rövid szünet után folytattam a műveletet. Továbbra is lassan és gyengéden mozogtam. Egyre hevesebben tolta hátra a fenekét, én pedig elhatároztam, megadom neki, amit akar. Miközben a fenekében mozgattam a szerszámot, ráhajoltam, és hátulról benyúlva alá, megmarkoltam a melleit, ujjaim közé csippentve a mellbimbóit. Megcsókoltam a háta közepét, és tovább mozogtam benne. Hirtelen a teste megfeszült, és éreztem, ahogy átjárja mindenét az orgazmus. Egyre keményebben dugtam őt, ő pedig egyre nehezebben volt képes csendben maradni. Aztán az egész teste elgyengült, és térdre rogyott az asztal előtt, amitől a farok kicsúszott a fenekéből.

                Egy ideig engedtem, hogy a térdein nyugodjon és pihegjen. Aztán viszont visszatértem a dolgomhoz.

– Fordulj meg! Le kell tisztítani a dildómat – közöltem szenvtelen hangon. Megfordult és rám nézett.

– Hogyan?

– Szopja le a dildómat, Miss Tapper! – parancsoltam rá. Nem tudtam, akarja-e, vagy sem, de végül kinyitotta a száját, és a kezével lassan beletolta a szerszámot. Úgy nézett ki, élvezi, mivel hamarosan már keményen szopta a falloszt.

– Ujjazz! – utasítottam, őt pedig nem kellett bíztatni. Miközben tovább szopta a műpéniszt, óvatosan betolta a mutatóujját nedves puncimba. Mintha áramütés ért volna. Óvatosan még két ujját bedugta a nyílásomba, miközben tovább szopta a farkat, ami az imént még a fenekében mozgott.

Hamarosan intenzív orgazmus rázta meg a testemet. Az egész szituáció annyira izgató volt. Hangosan felnyögtem, és a padlóra roskadtam. A számra tapasztotta a kezét, hogy elcsendesítsem, az ujjait viszont nem húzta ki a puncimból, míg az orgazmusom alább nem hagyott. Egy pillanatig csak ültünk csendben, aztán hirtelen előre hajoltam és megcsókoltam őt. Meglepett, amikor visszacsókolt. Egyre hevesebben csókolóztunk, én pedig óvatosan izgatni kezdtem a punciját. Felnyögött az ajkaim ölelésében, és ismét elélvezett. Ezúttal gyorsabban.

                Egy sor újabb orgazmus után Felicity már teljesen elgyengült. Gyengéden megsimogattam, de ő nem reagált. Kezdtem ideges lenni, ez azonban elmúlt, amikor rám nézett és elmosolyodott. Először, mióta bejöttem a terembe.

– Köszönöm – mondta.

– Számomra az öröm – mondtam, és megcsókoltam. – Nagyon jó voltál.

– Nagyon sajnálom – pirult el –, de a gyerekek mindjárt visszajönnek – figyelmeztetett, én pedig megértettem a célzást. Lassan mindketten felöltöztünk.

– Még egyszer köszönöm, Miss Tapper.

– Ugye tudod, hogy köztünk nem lehet semmi? – nézett rám komolyan, de ugyanakkor kétségbeesetten. – Mindaz, amit mondtál korábban, igaz. Ez kész öngyilkosság lenne a karrieremre nézve.

– Én csak dugni akartam – mondtam őszintén, mire ő felkacagott.

– Köszönöm – csókolt meg.

– Talán egyszer megismételhetnénk – ajánlottam fel.

– Vigyázz magadra, ifjú hölgy! – szólt utánam, amikor kinyitottam az ajtót. Hátra pillantottam, de ekkor ő már ismét a munkájába merült, az asztala mögött ülve, mintha az ég világon semmi nem történt volna. Igazából meglehetősen fura nő volt. A legkevésbé sem hasonlított a többiekre, akikkel dolgom volt a kihívásom során. Nem éreztem úgy, mintha egy kicsit is jobban ismerném őt most, mint azelőtt.

Bizonyosan ez volt a legbizarrabb eleme a kihívásomnak, de ahogy kiléptem az ajtón a bankkártyámmal a zsebemben, már csak egy dolog járt a fejemben: Kegan.

7. fejezet

A díj

– Édesem! Hazaértem! – kiáltotta Kegan két nappal később, amikor belépett a földszinti ajtón, és felsietett a lépcsőn a lakásba. A konyhában ültem, és rá várva kávéztam. Tudtam, hogy aznap reggel jön haza, és a gyomrom is összerándult a gondolatra, mi vár ránk.

– Kegan! – kiáltottam fel, és felálltam. Ledobta a csomagjait a padlóra, és a karjaimba ugrott. Megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt.

– Milyen volt a heted? – kérdezte, amikor leült az asztalhoz, én pedig töltöttem neki egy csésze kávét.

– Nem rossz – válaszoltam. Nem akartam túl gyorsan haladni. – Hogy vannak a szüleid?

– Remekül – mondta, de én kiéreztem a hangjából, hogy titkol valamit. Egy percig csendben ültünk, aztán viszont vettem egy mély levegőt, és elmondtam neki mindent a hetemről és a kalandomról Miss Tapperrel. Némán hallgatott, és utána sem reagált semmit. Nagyon ideges voltam. Talán valami rosszat tettem? Talán csak le akart rázni ezzel, arra gondolva, úgysem tudom teljesíteni a feladatot. Vagy csak a saját bizarr vágyait akarta kielégíteni, én pedig egyáltalán nem érdeklem. Ez egyáltalán nem vallott volna Keganre, de a hallgatása már az őrületbe kergetett.

– Scarlett! Beszélnünk kell – jelentette ki ideges hangon. A kávéjára szegezte a tekintetét, és nem nézett fel. A vér megfagyott az ereimben, a szívem pedig a torkomban dobogott.

– Oké – krákogtam.

– Nem azért mentem haza a hétvégén, hogy a szüleimmel lehessek… Nos, ez is egy ok volt, de mást is el kellett intéznem – kezdte, majd elhallgatott.

– Oké.

– El kellett mondanom nekik valamit – folytatta és végre felnézett. – Scarlett. Elmondtam a szüleimnek a hétvégén, hogy leszbikus vagyok. Nehéz volt, de végül biztosítottak, hogy támogatnak engem. El kellett mondanom nekik, szóval nem lesznek meglepve, amikor… tudod… – nézett rám, de én nem értettem semmit.

– Mit?

– Sajnálom… Figyelj! Szeretnélek megkérni valamire. Szeretném, ha a barátnőm lennél.

Egy percig hallgattam. Madarat lehetett volna fogatni velem. Annyira boldog voltam, hogy azt se tudtam, hogy fejezzem ki magam. Tudtam, hogy már az őrületbe kergetem őt a hallgatásommal, de nem tehettem róla.

– Igen. A fenébe is, igen! – nyögtem ki végül. Ahogy a szemembe nézett, úgy éreztem, enyém a világ. Áthajoltam az asztal felett és megcsókoltam. Az arcomra tette a kezét és visszacsókolt. Hosszú ideig ültünk az asztalnál, és csak csókolóztunk.

– Szeretnél visszavonulni a hálószobába? – kérdezte, én pedig csak némán bólintottam. Kézen fogott, és bevezetett a hálószobába. Még pizsamában voltam, ő pedig gyorsan áthúzta a felsőmet a fejemen. A melleim szabadon remegtek előtte, ő pedig gyöngéden megcsókolta őket, majd közelebb jött, és beszívta az egyik mellbimbómat.

– Szeretlek – mondtam, mire ő megállt egy pillanatra, és a szemembe nézett.

– Én is szeretlek – mondta, majd ismét lehajolt. Nagy kék szemei lecsukódtak, ahogy ismét a szájába vette a mellbimbómat. Átölelte a derekamat, és letolta a pizsamanadrágomat. A ruhadarab néma suhogással hullott a padlóra, én pedig félre rúgtam, miközben élveztem ajkai érintését a melleimen.

Lassan lenyomott az ágyra, és szétfeszítette a lábaimat, hogy közéjük hajolhasson. Figyeltem, ahogy lassan levetkőzött. Már az első alkalomtól kezdve, amikor megláttam, erről álmodtam. Fölém hajolt és megcsókolta a köldökömet. Aztán ismét felemelkedett, és áthúzta a pólóját a fején, hogy aztán a padlóra hajítsa. Táncolva vonaglott előttem, izgatóan rángatva testét. Közben pedig kikapcsolta melltartóját, és azt is levetette magáról. Az övéi voltak a legédesebb apró mellek, amiket valaha láttam. Gyorsan lerúgta a papucsát, majd felnevetett, amikor az egyikkel véletlenül eltalálta a karomat. Én némán figyeltem, ahogy kizipzárazza a farmerját, és lassan letolja hosszú lábain. Óvatosan arrébb lökte a ruhadarabot, és folytatta táncát. Csipkés tangát viselt, amiből kilátszott édes feneke. Kerek és feszes. Végül pedig a tangáját is letolta. A puncija apró volt és hihetetlenül szűknek nézett ki. Pihés szőrzet keretezte, ami annyira felizgatott, hogy már alig vártam, hogy megcsókolhassam.

                Először állt előttem meztelenül, engem pedig lenyűgözött a látványa. Még legvadabb álmaimban sem képzeltem magam elé olyan gyönyörű lányt, mint Kegan. Akár egy színésznő. Vagy egy szupermodell. Gondtalanul és csábosan kúszott felém. A lábaim még mindig terpeszben hevertek az ágyon, ő pedig közéjük csusszant. Melleink összeértek, én pedig köré fontam lábaimat. Megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Hosszú ideig csak feküdtünk ott csókolózva és átkarolva egymást.

                Aztán ő elhúzódott és a számba dugta a mellbimbóját. Széttártam ajkaimat és beszívtam csodás melleit. Lágyan szívogattam, mellemmel körözve a kemény bimbók körül. A háta megfeszült, ajkait pedig izgató hangok hagyták el.

– Még sosem csináltam ilyet azelőtt – lihegte.

– Hazug – suttogtam, alig csak egy pillanatra engedve el bimbóját.

– Nem. Komolyan – válaszolta. Kihúzta a mellét a számból és rám meresztette babakék szemeit. – Még sosem kívántam meg senkit életemben. Te vagy az első – vallotta be. Átöleltem őt, és olyan közel húztam, ahogy csak bírtam.

– Van egy ötletem – mondtam, ő pedig felvonta a szemöldökét. Magam mellé rántottam, és a lábai köré fontam a sajátjaimat. Testünk teljesen egymásnak feszült, és életem legcsodálatosabb pillanatában puncijaink összeértek. Lassan dörzsöltük őket össze, közben pedig figyeltem, ahogy a saját melleit markolássza. Én is ezt tettem. Hangos szerető volt, ami teljesen felizgatott. Folyamatosan nyögött és lihegett.

Lassan kicsusszantam lábai öleléséből, majd lejjebb csúsztam, és lábai közé fúrtam az arcomat. Beletúrt a hajamba, én pedig közelebb hajoltam ágyékához. Az illata teljesen megbabonázott. Amikor pedig végre megkóstolhattam csodás nyílását, a mennyekben éreztem magam ízétől. Hosszú ideig izgattam nyelvemmel apró rózsaszín csiklóját és játszadoztam szeméremajkaival. Aztán lassan a puncijához érintettem egy ujjamat. Hihetetlenül szűk volt, ő pedig nyögött és sikoltozott, de könyörgött, hogy folytassam. Én pedig még intenzívebben nyaltam a csiklóját.

                Hirtelen előre hajolt, és miközben én tovább nyaltam őt, éreztem, hogy benyúl alám, és ujjazni kezdi a puncimat. Felnyögtem, és még jobban begyorsítottam. Gyengéden izgatta puncimat, de nem hatolt be. Benyálazta ujjait és érzékien simogatott. Aztán áttért az ánuszomra is. Meglepett, de az élvezettől lágyan ringatni kezdtem a fenekemet. Továbbra is nyaltam őt, miközben a mutatóujja behatolt a fenekembe. Gyorsabban dugtam a punciját a nyelvemmel, és hevesen nyaltam. Erre válaszul ő is hevesen mozogni kezdett a fenekemben. Alig néhány pillanat múlva sikoltva élvezett el. Járata ráfeszült a nyelvemre, én pedig próbáltam az utolsó cseppig lenyelni a számba ömlő nedveit, de túl sok volt. Hátra hanyatlott az ágyra, és csípőjét az arcomba pumpálta, míg végül teljesen el nem ernyedt. Egy ideig csak feküdtünk és lihegtünk.

                Oda hajoltam hozzá és szájon csókoltam, hogy érezze saját nedveit az ajkaimon. Aztán pedig a mutatóujját tettem a szájába, hogy érezze a fenekem ízét.

– Egy mocskos kis ribanc vagy, ugye tudod? – korholtam, ő pedig felkacagott.

– Ülj az arcomra, bébi! – nézett rám, engem pedig nem kellett kétszer kérni. Feltérdeltem és fölé hajoltam. Lenéztem csukott szemeire és angyali arcára, aztán éreztem, ahogy nyelve a puncimba hatol. Úgy nyalt, ahogy én őt korábban. Egyértelmű volt, hogy tapasztalatlan, de ettől talán csak még jobb volt. A kezei a csípőmre siklottak, és még mélyebbre nyomta a nyelvét a puncimba. Aztán feljebb mozdult, és megnyalta a fenekemet is. Ez már túl sok volt. Hangosan élveztem el, telefröcskölve arcát nedveimmel. Hangosan felnevetett.

Kegan Kelly (A modell neve ismeretlen. Ha valakinek lenne róla információja, megtisztelne, ha megírná.)

                Lecsúsztam az arcáról, és megcsókoltam. Most rajtam volt a sor, hogy megízleljem saját puncimat az ajkain. Hosszú ideig csak feküdtünk egymás mellett, és a jövőnkről beszélgettünk. Nem tudtam megállni, hogy folyamatosan bókoljak angyali szépségének. Ő is ugyanezt tette, és gyakran megcsókolt. Egy idő után ismét akcióba lendültem, és a lábai közé csúsztam. Hamar hatvankilences pózba helyezkedtünk, és hosszú ideig csak nyaltuk egymást. Aztán pedig egyszerre ért el minket a gyönyör, lábaink pedig a másik fejére kulcsolódtak. Végül elhevertünk egymás mellett, fejünket a párnánkon nyugtatva, karjainkban tartva egymást. Nem kellett sietnünk. Előttünk állt az egész élet. Előttem és jövendő feleségem előtt. Más nem is kellett.

Vége