Dr. Shaw csábítása 3. rész

Előzmény: Dr. Shaw csábítása 1. rész
Közvetlen előzmény: Dr. Shaw csábítása 2. rész

Írta: destinirains
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. július 21.

*******************************************************************************

Aznap este a fenn ragyogó óceánnyi csillag alatt Lisa a Seafood Palace-t bámulta a kocsijából. Tompa sárga fény ragyogott mindkét emelet ablakaiból. Nem mintha egy kellemes ivászat nem vonzotta volna, de Lisának valami egészen más járt a fejében.

A parkolóból figyelte, ahogy az egyik kollégája besétál az étterembe, de amikor már épp elhatározta, ő is csatlakozik, valami a másik irányba vonzotta.

A táskájába nyúlt és elővette a telefonját és a cetlit, amit Amy adott neki. Nem tudott másra gondolni, csak hogy azzal a kedves páciensével szeretkezve töltse az estét.

Úgy remegtek az ujjai, hogy alig tudott tárcsázni. Mire azonban végre beírta a számot és lenyomta volna a „Hívás”-billentyűt, a képernyő elsötétedett és a telefon vibrálni kezdett. Majd megjelent a képernyőn a „Walt hív”-felirat.

A volt vőlegénye. Mi a hét poklot akarhat? A gyomra úgy felfordult, mintha romlott ételt evett volna. Egy ideig hagyta csörögni, majd úgy döntött, a legjobb lesz, ha felveszi.

- Halló? - szólt bele.

- Lisa? Én vagyok az. Walt. - A hangja kimért volt. Mintha csak valaki megitta volna az utolsó sörét.

- Pontosan tudom, ki vagy. Mit akarsz?

- Nekem se tetszik, ahogy a dolgok véget értek. Reméltem, hogy esetleg...

- A válaszom nem – szakította félbe Lisa.

- Csak hallgass meg! Tudom, hogy egy farok voltam. És ha nem adsz még egy esélyt, legalább azt engedd, hogy barátok legyünk!

- Nem hinném, hogy a barátok letérdelnének a másik előtt, aztán azzal elintéznék, hogy „Csak vicceltem”.

- Én... megijedtem. Sajnálom. A házasság gondolata megijesztett és hibát követtem el. De még mindig szeretlek.

- Nem ez az egyetlen hiba, amit elkövettél, Walt. Most már az is szerepel a listán, hogy felhívtál.

- Kérlek, ne tedd le! - könyörgött Walt, de Lisa már a „Hívás befejezése”-billentyű fölé emelte az ujját.

- Történt valami a ribancoddal? Ezért hívtál?

- Mi? Dehogyis... - hadarta Walt – Vele már vége. Csak arra emlékeztetett, milyen hülye voltam. És hogy mennyire hiányzol nekem.

Emlékek öntötték el Lisa elméjét arról az időről, amikor még minden rendben volt kettejük között. Az első csókuk, a hát- és lábmasszázsok a munkával töltött hosszú napok után... hogy mennyit beszélgettek és milyen boldogok voltak együtt. De nem engedhette, hogy ismét bedőljön neki.

- Sajnálom. Mennem kell.

Azzal letette a telefont és kara fonta a kezeit, hogy elejét vegye a remegésnek. Nem akart belegondolni, hogy jutottak idáig.

Olyan gyorsan tárcsázta Amy-t, amilyen gyorsan csak tudta. Minden egyes csörgés egyre idegesebbé tette. Miért nem veszi fel?

Már épp feladta volna, amikor végre beleszólt a várva várt hang.

- Halló?

- Hali! Itt Lisa. Hogy vagy?

- Helló! Mi újság? - jött Amy válasza.

- Sose találod ki, ki hívott. Walt.

- Mit akart az a farok?

- Később majd elmondom. Látni szeretnélek.

- Jól hangzik. Hol vagy most?

Lisa figyelte, ahogy az utolsó kollégája is belép az étterembe. Néhányan az ajtóban álltak és a szemüket meresztgették a sötétbe, mintha már az utcasarokról próbálnák kiszúrni őt.

- A Seafood Palave-nál ülök a kocsimban és indulok vissza.

- Oké. Én is ott leszek nem sokára.

Lisa hátradöntötte az ülését és várt egy ideig. Sötét volt a kocsiban és a parkoló gyér világítása is adott neki némi privát szférát. Mindkét oldalán kocsik voltak, de a tulajdonosaik nem rég mentek be, szóval nem volt valószínű, hogy hamarosan visszatérnének.

Még egyszer ellenőrizte, nem jár-e senki a közelben, mielőtt felhúzta volna a ruháját. Majd beleőrült a várakozásba. Az emlékek a rendelőből és a várakozás, hogy mi következik aznap este, kikészítette.

Bugyijába csúsztatta a kezét és simogatni kezdte a csiklóját, majd egyre gyorsabb tempóra váltott, ahogy Amy-re gondolt. Járata egyre nedvesebb lett a gondolataitól.

Lehunyta a szemét és magába tolta még egy ujját, ahogy a teste egyre jobban remegni kezdett. Egyre jobban izgatta magát, miközben érezte, közel a csúcs.

A telefonja ismét csörögni kezdett, de a hang alig jutott el a tudatáig. Annyira belemerült az élvezetbe, hogy majdnem beverte a fejét a kocsi plafonjába.

Aztán hirtelen valaki megkopogtatta az ablakot. Lisa felnyögött és egy pillanatig szóhoz sem jutott. Első reflexével a helyére rántotta a ruháját, és csak utána nézett ki az ablakon, hogy megpillantsa a csinosan felöltözött, tűsarkús Amy-t.

Letekerte az ablakot, hogy kiszólhasson neki.

- Amy! Halálra rémítettél.

- Sajnálom – jött a válasz, miközben Amy tekintete partnere lábaira vándorolt, amin apró cseppekben csillogott a nedvesség. - Elkezdted nélkülem?

- Miért nem szállsz be inkább és segítesz befejezni?

Amy elvigyorodott és kinyitotta az ajtót, hogy behuppanjon Lisa ölébe. A doktornő élvezte a formás fenék közelségét és magához ölelte Amy-t. A fiatalabb nő kisimított egy kósza tincset az arcából, mielőtt ajkaik közeledni kezdtek volna egymáshoz.

Csókuk vad volt és heves, ahogy ajkaik és nyelveik is összefonódtak. Majd Amy rátért Lisa nyakára és mohón csókolgatta és szívogatta azt.

Lisa hangosan felnyögött a rátörő hévtől és szenvedélytől. Szinte letépte a ruhát Amy-ről, hogy birtokba vehesse formás melleit. A fiatalabb nő halkan felsikkantott és megmarkolta partnere hátsóját, majd társa fülébe suttogta: - A hátsó ülés nagyon hívokat.

Lisa csak mosolygott és segített partnerének hátra mászni, miközben gyengéden a fenekére ütött. Aztán Amy is maga után húzta a doktornőt és a hátára lökte. Lisa kényelmesen elhelyezkedett és széttárta a lábait.

Amy halkan kuncogott és benyúlt a másik nő ruhája alá, gyengéden simogatva annak lábait, közben partnere nyakát és vállát csókolgatta és harapdálta. Hangos nyögéseket csalva elő belőle. Aztán a doktornő lábai közé kucorodott és a fogával húzta le a bugyiját.

Gyorsan megszabadult a ruhadarabtól, majd mohón a helyére fúrta az arcát.

Lisa ökölbe szorította kezeit és lehunyt szemmel zihált, ahogy a másik nő ajkai a csiklója köré fonódtak, ujjai hegye pedig a bejáratát izgatta.

- A szerszám a táskámban van – zihálta.

Amy gyorsan megszabadult a ruháitól, majd elkezdett kutakodni a játékszer után. Amikor végül felhelyezte, huncutul partnerére mosolygott.

- Már régóta erre vágytam, Dr. Shaw.

Lisa viszonozta a vigyorát és még széjjelebb tárta combjait. Amy pedig belé vezette a szerszámot, olyan mélyre, amennyire csak tudta. Közben partnere fölé hajolt és ajkait mohón a másik nőéire tapasztotta.

Lisa körmei a fiatalabb nő hátába mélyedtek, a kocsi pedig szinte szaunává vált a testükben tomboló hőségtől. Amy kihúzta a szerszámot partneréből, majd még mélyebbre nyomta. Lisa hangosan felnyögött és hátravetette fejét, ahogy teste remegett az élvezettől.

- Váó! - zihálta, amikor a teste végül elernyedt. - Ez volt az, amire vártam.

- Megérdemelted – csókolta meg Amy.

A pillanatot közeledő hangok csacsogása törte meg, ők pedig hevesen dobogó szívvel megmerevedtek.

- Maradj csendben! Talán nem hallanak meg minket – motyogta Lisa.

- Muszáj lesz arrébb kúsznom. Így mindenki láthatja a meztelen fenekem az ablakból.

- Legalább valami szépet látnak - vigyorgott Lisa huncutul.

- Ja. De azt a különleges embereknek tartogatom – csókolta meg őt Amy.

Alig világította meg némi fény a hátsó ülést, de mégis végül megpillantották az öltönyös alakokat, akik megtorpantak a parkolóban és feléjük bámultak.

Lisa feléjük pillantott és elfehéredett az arca. Az alak ismerős volt. Túl ismerős...

- Ó, ne! Ez Brandon a kórházból. Remélem, nem lát meg – motyogta.

- Majd én eltakarlak – ajánlkozott Amy.

A fickó megkopogtatta az ablakot, de ők úgy tettek, mintha észre se vették volna.

Aztán megszólalt Lisa telefonja. Brandon kezében pedig ott volt a sajátja. Véletlen? Aligha.

- Nyomd ki! - szűrte a fogai között Lisa.

A telefon még csörgött néhány pillanatig, amíg Amy elő nem horgászta a készüléket.

- Talán jobb lesz, ha megnézed, ki az. Van tizenöt nem fogadott hívásod. Én egyet sem hallottam.

Lisa sóhajtott és felvette.

- Halló? - szólt bele.

- Jól érzitek magatokat odabenn?

- Sajnálom, hogy nem mentem be a vacsorára. Most szükségem volt egy barátra. Kérlek, ne mondd el senkinek.

- Nem is tudom – vigyorgott Brandon. - Ez egy kihagyhatatlan lehetőségnek tűnik. A három ember pedig még nem tömeg.

- Nagyon vicces. Majd holnap találkozunk.

Lisa letette a telefont és egy szívdobbanásnyi ideig még a lélegzetét is visszafojtotta, míg végül a kinti alakok tovább nem álltak.

- Minden rendben? - kérdezte Amy.

- Még nem tudom. Kíváncsi Fáncsi volt az. Tudod, ő is a kórházban dolgozik és különleges tehetsége van, hogy beleüsse az orrát mindenki magánügyeibe.

- Király. Fura fickónak tűnik. Pletykás típus?

- Arra gondolsz, megtudja-e mindenki, mi történt? Remélem, nem.

- De nem fogja felhasználni azt, amit itt látott, hogy zsaroljon téged, ugye?

- Egyszer elhívott randizni, de akkor még nem voltam túl Walton és időre volt szükségem. Azt hiszem, még most is. Meg fogja érteni.

- Akkor öltözzünk fel és elmesélhetsz mindent.

Pár pillanat múlva a két nő ismét teljesen felöltözve ült elől az autóban-

Lisa teljesen belehabarodott ebbe a nőbe a jobbján, de most elbizonytalanodott. Mi lesz Walttal? Brandonnal? A munkájával?

- Volt hívott, hogy bocsánatot kérjen mindenért – bámult továbbra is a kinti sötétbe. - Nem volt olyan vészes, de épp eléggé. Tudom, hogy csak félt, de nem volt egyedül ezzel. Együtt kellett volna megoldanunk.

Amy a kezéért nyúlt, de Lisa elhúzta.

- Sajnálom. Még mindig azzal a nővel van, akit a bárban szedett fel?

- Azt mondja, szakítottak, mert rájött, nem pótolhat engem. Nagyon kedves, de most már mindegy.

Amy felé fordult és a fejtámaszra könyökölt.

- És mi van velünk?

- Nagyszerű volt együtt, de nem akarom, hogy azt érezd, te is csak egy epizódszereplő vagy a drámámban. Hadd dolgozzam fel először magam!

Amy gyengéden megszorította a karját.

- Feldolgozzuk együtt...

Lisa rámosolygott, de nem szólt semmit. Boldognak tűnt a felszínen, de időnek kell még eltelnie, amíg minden teljesen rendbe jön.

Később, még azon a héten Amy hívást kapott Lisa nővérétől a rendelőből. Szükségük volt egy vérvételre és megkérték őt, hogy menjen be a következő nap.

Úgy tűnt, ez is egy érdekes látogatás lesz Dr. Shaw rendelőjében.

Vége

**************************************************************************

Ha tetszett, olvashatsz mások csábításairól is. Például Lauráéról.

Dr. Shaw csábítása 2. rész

Előzmény: Dr. Shaw csábítása 1. rész

Írta: destinirains
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. július 21.

*******************************************************************************

Amy egész hazaúton azon merengett, mégis mit várhat a következő látogatástól Dr. Shawnál.

Otthon, a munkában, vezetés közben, bármit is csinált a következő héten, minden gondolata csak a doktornő körül forgott. Mintha az idő a duplájára nyúlt volna, de amikor eljött az ideje, jó kislányként ott volt megint az orvosi váróban, épp csak mikor felkelt a nap.

Miután bejelentkezett a recepciós pultnál, a kávéautomata felé indult. Mintha a kikészített tejsűrítmények azt suttogták volna neki, „Tudjuk, hogy vágysz ránk.” Ő azonban igazából nem vágyott másra, csak hogy Lisa ismét azt csinálja vele, amit szeretne.

Ekkor, mintegy varázsütésre, hirtelen megpillantotta vágyai tárgyát a terem másik végében. Egy pillanatra mintha megfagyott volna az idő és csak méregették egymást a tekintetükkel, miközben Amy érezte, ahogy az ágyéka egyre hevesebben lüktet.

Amikor a doktornő végül kisétált a látóteréből, a transz tovaszállt. Kifújta a levegőt és leült a helyére, tovább álmodozva Lisáról. Nem tudott semmi másra sem gondolni.

Dr. Shaw ezúttal kibontva viselte haját és enyhe sminket kent az arcára. Így csak még csábítóbb volt.

Amy körbe nézett, miközben a kávéját szürcsölte. Minden más szék üres volt és jó esély volt rá, hogy nem is kell majd sokat várnia a vizsgálatra.

Még be se fejezte a kávéját, amikor a nővér már szólította. Gyorsan felhajtotta a maradékot és már indult is az ajtó felé.

A szokásos vérnyomásmérés, súlymérés és hőmérő-használat után Amy ismét a korábbi szobában találta magát és várt a doktornőre. Kezeit a térdei között nyugtatta és előre-hátra dülöngélt a vizsgálóágyon ücsörögve.

Nem érdekelte a kinti idő, úgy érezte, muszáj az új türkizszínű ruháját felvennie, ami kiemelte barna lábait, akárcsak fekete magassarkúja. Még arra is figyelmet fordított, hogy a haját jól megcsinálja és még egy leheletnyi vaníliaillatú parfümöt is fújjon magára. Mintha csak randira érkezett volna.

Úgy tűnt, egy örökkévalóság óta vár, amikor léptek zaját hallotta meg odakintről és az ajtó kinyílt, majd Lisa azonnal be is csukta maga mögött.

- Jó reggelt, Amy! Hogy vagy ma?

Amy megérintette az arcát és elvigyorodott.

- Virulok.

- Ezt jó hallani – tette le Dr. Shaw az aktáját az asztalra. - Ülj le! Nézzük csak, mi a helyzet a testeddel!

Amy kényelmesen elhelyezkedett a vizsgálóágyon, Lisa pedig ismét megvizsgálta a légzését a sztetoszkóppal.

- Most sokkal jobban hangzik.

- Azt tettem, amit kértél, és most már új ember vagyok.

- Helyes. Ez az a ruha, amit a múltkor említettél? Gyönyörű. És te is gyönyörű vagy.

Amy halkan kuncogott.

- Köszönöm.

- Nos, lenne még valami, amit szeretnék megvizsgálni.

Lisa közelebb húzódott Amy-hez és az ajkaira hajolt. A fiatalabb nő el se akarta hinni. A doktornő hevesen csókolta őt és a szájába tolta a nyelvét. Amy az övé köré fonta sajátját és előre nyújtotta kezét, hogy megmarkolja a másik nő fenekét. Az érintés hihetetlenül jól esett és Dr. Shaw hangosan a szájába nyögött.

A doktornő Amy ruhája alá csúsztatta a kezét és bejáratánál körözött ujjai hegyével.

Amy egyre hevesebben zihált és érezte, ahogy ujjai remegni kezdenek. Lisa dereka köré fonta lábait és magához húzta őt.

A másik nő azonban kicsit visszább húzódott a csóktól, de elég közel maradt, hogy Amy az arcához simítsa a kezét.

- Váó! Erre nem számítottam.

- Nagyon szeretlek és rájöttem, nem tudom elképzelni magam senki mással.

- Boldog vagyok, hogy így érzel. Reméltem, hogy így lesz.

- Akkor fogd be és élvezzük!

Amy elmosolyodott és ismét megcsókolta a doktornőt. Lisa végigfuttatta nyelvét a másik nő nyaki verőerén, majd a fülcimpáját kezdte izgatni. Olyan hevesen szívogatta, hogy Amy beleremegett.

A doktornő kibújt fehér köpenyéből, Amy pedig örömében már nem bírt magával és maga rángatta le a másik nő nadrágját és felsőjét, hogy megmarkolhassa melleit. Érezte a tenyeréhez simuló, kemény bimbókat.

Felállt az ágyról, hogy Lisa mellei közé nyaljon, hangos nyögéseket csalva elő a másik nőből. Aztán áttért a hamvas dombokra és azok puha bőrét csókolgatta. Közben a doktornő beakasztotta ujjait partnere bugyijába és lehúzta azt a ruha alól. A ruhadarab már alaposan átnedvesedett, mire a padlóra került. Aztán felgyűrte Amy ruháját derékig, hogy az ágyra ültesse őt és a combjai belsejét kezdje csókolgatni. Ahogy közelített a másik nő ágyékához, az egyre hevesebben zihált.

A doktornő óvatosan szétnyitotta partnere szeméremajkait és mohón közéjük nyalt, amitől borzongás futott végig Amy testén.

Gyengéden izgatta Amy-t az ujjai hegyével, mielőtt belé hatolt volna, ajkai pedig a fiatalabb nő csiklója köré fonódtak.

Aztán hirtelen felállt, és Amy kíváncsi tekintetétől kísérve kiemelte az asztala fiókjából rejtve őrzött kincsét, egy felcsatolható műszerszámot.

A fiatalabb nő elmosolyodott és figyelte, ahogy partnere megszabadul a bugyijától is.

A doktornő meztelen ágyékának látványának Amy nem tudott ellenállni. Szinte öntudatlanul térdelt elé és arcát a másik nő combjai közé fúrta. Lisa kénytelen volt megtámaszkodni, ahogy térdei heves nyögései kíséretében elgyengültek.

Aztán gyengéd erőszakkal visszaültette Amy-t az asztalra, aki engedelmesen várt a műszerszám behatolására. A doktornő felhelyezte az eszközt és akcióba lendült. Amy már alig várta, hogy magában érezhesse a szerszámot, Dr. Shaw viszont eleinte csak a bejáratához dörgölve izgatta őt.

Kimondatlan kívánsága azonban hamarosan beteljesedett, ahogy partnere előre lökte ágyékát. Amy hangosan nyöszörgött az egyre erősödő lökésektől, amiket lehunyt szemmel egyre hangosabb nyögésekkel kísért. Olyan jó érzés volt, hogy a könnyei is kicsordultak.

Lisa kíméletlenül mozgatta benne a szerszámot, Amy pedig egyre jobban elvesztett önkontrollal nyöszörgött.

Aztán a doktornő lassított és kimért mozdulatokkal húzta ki a műanyag eszközt, hogy aztán olyan mélyre tolja, amennyire csak tudja.

Aztán teljesen kihúzta belőle az alkalmatosságot.

- Fordulj meg és hajolj az asztalra! - utasította Amy-t.

A fiatalabb nő egy pillanatig habozott, de aztán engedelmeskedett. Nem tudta biztosan, mi fog következni és aggódott a következmények miatt, de remélte, az eredmény csak gyönyör lehet.

Érezte, ahogy a szerszám hátulról a puncijába hatol és megkönnyebbülten felsóhajtott. A doktornő megmarkolta a fenekét és ismét mozogni kezdett benne ki-be.

Amy hangosan nyöszörgött és az ágyra támaszkodva széttárta lábait. Amikor Lisa kihúzta belőle a műszerszámot és lenyalta szeméremdombjáról a kicsurrant nedveket, a fiatalabb nő nem bírta tovább és hangos nyögés kíséretében felért a csúcsra.

Mire magához tért, azt látta, hogy Lisa elcsomagolta a szerszámot és öltözködik.

- Várj! Nem szeretnéd, ha én is megdugnálak téged?

Lisa felsóhajtott.

- Jó lenne. De mások is várnak odakinn. - Leült az asztalához és írt valamit Amy kartonjába.

Miközben a fiatalabb nő is felöltözött, rosszul kezdte érezni magát, hiába volt fenomenális élmény az előbbi együttlét. Tudta, a doktornő is szeretné a viszonzást, de a szűkös időkeret nem engedte meg.

Miután ruhája utolsó ráncait is kisimította, az asztalhoz lépett.

- Hé, mit szólnál hozzá, ha később találkoznánk?

- Kedves tőled, de ma este a kollégáimmal megyünk egy étterembe és szakmáról, politikáról, a Wall Streetről és hasonló unalmas dolgokról lesz szó.

- Mi lenne, ha helyette velem jönnél el? Mulathatnánk egy jót.

- Már elígérkeztem – nézett fel Lisa a másik nőre. - De talán majd máskor.

Amy előkotorta a noteszét és kikapta a tollat a doktornő kezéből, hogy lefirkantson valamit.

- Ezen a számon keress, ha meggondoltad magad! - nyújtotta át a papírcetlit, majd egy szó nélkül elhagyta a rendelőt.

Folytatása következik!

Dr. Shaw csábítása 1. rész

Orvos-beteg kapcsolat extrákkal.

Írta: destinirains
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. július 21.

*******************************************************************************

Amy idegességében folyamatosan keresztbe tette a lábait, hogy aztán megcserélje, majd kinyújtsa őket és kezdje előröl, miközben az orvosi rendelően ücsörgött. Ujjai képtelenek voltak abbahagyni a dobolást, szíve pedig hevesen dübörgött mellkasában. A Cosmo magazinba temette az arcát, aminek egy piros ruhás modell volt a címlapján, hogy múlassa az időt. Azonban egy pillanatra se volt képes a szövegre vagy a képekre koncentrálni. A cikk pedig, ami arról szólt, hogyan forrósítsuk fel a kedélyeket a hálószobában, a legkevésbé sem segített.

Mi sem lenne természetes, mint hogy valaki ideges legyen egy orvosi váróban? Az Amy-ben kavargó érzések, azonban ennél jóval bonyolultabbak voltak.

Dr. Lisa Shaw volt Amy-ék háziorvosa a lány teljes eddigi felnőtt életében, ami az elmúlt hét évet jelentette. A doktornő a harmincas éveiben járt, azonban alig jelentek még meg ősz szálak a hajában és fiatalos arca és alakja miatt is mindenki jóval kevesebbnek saccolta volna.

A dolgok egy ideje már a megszokott rutin szerint folytak. A doktornő behívta őt, vérnyomásmérés, súlymérés, alap vizsgálatok, majd az észrevételek feljegyzése és búcsúzás.

Azonban az elmúlt időben Amy egyre több kutató pillantás kapott, egyre többször fordult elő egy ottfelejtett kéz a combján vizsgálat közben, vagy néhány véletlenszerű simítás a mellein.

Amy már kezdett azon merengeni, hogy ezek vajon tényleg csak véletlenek-e, vagy Dr. Shaw üzenni akar neki valamit. Nem. Ez biztos csak félreértés. Vagy mégsem?

A két nő annyira baráti kapcsolatban volt egymással, amennyire csak azt az orvos-beteg-kapcsolat megengedi. Sok mindenről tudtak egymással kapcsolatban. Tudtak róla, ha a másik randizgat valakivel, talált valami érdekeset egy butikban, hogy mit főz a másik vacsorára, vagy hogy milyen problémái vannak a munkahelyén. Azonban a doktornő vőlegénye pár hónapja felbontotta a jegyességüket, és nagyjából az volt az az időszak, amikor Dr. Shaw keze kezdett egyre bátrabb lenni, ha Amy-ről volt szó.

Azonban Amy is vágyott ezekre a találkozásokra. Kíváncsi volt, milyen messze mennek el a dolgok ez alkalommal, ugyanakkor abban se volt biztos, helyesen cselekszenek-e. Elvégre a háziorvosáról van szó. A doktornő nagyon vonzó volt és a mosolyától bárki lefordult volna a székéről. Amy pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát ültében, ahogy rá gondolt.

Amy körbenézett a váróteremben. Minden szék foglalt volt, azonban meglehetős csönd uralkodott, leszámítva egy-két zajongó gyereket.

Egy légzőmaszkos idős hölgy, egy férfi oxigén-palackkal a hóna alatt, és még sokan mások. Egyesek köhögtek, vagy az orrukat fújták. Nehéz volt véka alá rejteni a kinti téli hideget.

Amy felsóhajtott. Kilenc óra volt, és az égiek se tudták volna megmondani, mikor fog ő sorra kerülni. A várakozó tömeget elnézve viszont valószínűleg úgysem lesz ideje többre egy gyors köszönésnél, egy sietős vizsgálatnál és aztán elköszönésnél.

A sarokba kifüggesztett tévé felé fordította a figyelmét, de egy szót se értett a műsorból, mert a gondolatai csak a doktornő körül forogtak.

Kényelmetlenül fészkelődött a székében, ujjaival dobolt a karfán, vagy épp a térdeire könyökölt és megtámasztotta állát.

Úgy egy óra múlva már úgy tűnt, mindenki mást szólítottak, csak őt nem. Talpra kászálódott és odasétált a recepciós pulthoz, hogy szerezzen egy kávét az ottani automatából. Néhány pohár után azonban olyan lett, mint a ketrecbe zárt tigris. Nem volt türelme leülni és kedélyesen elcsevegni a többiekről a havi számlákról és a balesetekről, amivel talán némi biztosítási pénzhez jutnak. Sokkal szívesebben látta voltna Dr. Shawt.

A pultra támaszkodott és még egy csésze kávét elszürcsölt, miközben a rendelő ajtaját szuggerálta. Aztán az ajtó hirtelen kinyílt és egy nővér jelent meg, hogy Miss Dales-t szólítsa. Amy-nek egy pillanatra a szíve is kihagyott. Reménykedett, hogy ő az egyetlen Miss Dales a teremben. Kényelmetlen lenne, ha aztán ismét vissza kellene vánszorognia várakozni.

Miután megmérte a súlyát, a vérnyomását és a testhőmérsékletét, a nővér leültette egy másik szobában, hogy ott várja meg Dr. Shaw-t.

Amy lehuppant a vizsgálóasztalra. A papírzsebkendő-vékonyságú takaró összegyűrődött alatta, ahogy kényelembe helyezte magát. Nagy volt a kísértés, hogy elnyúljon és szundítson egy kicsit, különösen az átdolgozott éjszaka után.

Kigombolta szürke melegítője nyakát, hogy látni engedje mellei felső peremét. Csak egy atlétatrikót viselt alatta, ami alig ért feljebb mellbimbói vonalánál. Ez persze majd csinál némi kedvet a doktornőnek ahhoz, hogy megvizsgálja őket.

Mire észbe kapott, már a hátán feküdt és a lábaival harangozott az ágy szélén. Néhány pillanatra le is hunyta a szemét, de aztán azonnal felpattant, amikor egyre hangosabb beszélgetés neszeit hallotta meg odakintről.

Dr. Shaw volt az. Amy szíve a torkában dobogott és érezte, hogy izzadtságcseppek gördülnek le a hátán. Hátravetette göndör, mogyoróbarna haját és kidüllesztette mellkasát. Hallotta a papírok surrogását odakintről, majd három apró kopogtatás hallatszott és már nyílt is az ajtó.

- Jó reggelt, Amy! - lépett be az orvos. - Hogy vagy ma?

- Remekül, Dr. Shaw...

- Hagyd már ezt! Szólíts csak Lisának! Reméltem, hogy már egy jó ideje eljutottunk erre a szintre.

Amy halkan kuncogott.

- Igen. Én is azt hiszem.

Amy még sosem volt boldogabb, hogy itt lehet. Annak ellenére is, hogy semmi sem garantálta, hogy bármi említésre méltó is fog történni a vizsgálat során.

Lisának még magassarkúra se lett volna szüksége, hogy az átlagos nők fölé magasodjon. Barna haját lófarokban hordta, amiből néhány rakoncátlan tincs az arcába hullott. A mellei átlagosak voltak, a fenekén viszont bárkinek megakadt volna a tekintete. Fehér blúzt viselt köpenye alatt és tengerészkék szoknyát, ami tökéletesen harmonizált szemeivel.

- Szóval – pillantott a doktornő a lapjaira. - Egy teljes körű vizsgálatra jöttél.

Amy fészkelődött egy kicsit az ágyon.

- Igen. Megint eljött az ideje.

Dr. Shaw feltette a sztetoszkópját és a megfelelő végét Amy hátához érintette.

- Végy egy mély levegőt!

Amy vére már attól lüktetett az ereiben, hogy a másik nő ilyen közel van hozzá. Beszívta a levegőt, miközben Lisa feltűrte a melegítőjét és az atlétáját, Amy pedig megborzongott a vágytól, ahogy a hideg fém a bőréhez ért.

- Aú! - ugrott egyet. - Ez hideg.

- Ne haragudj! Figyelmeztetnem kellett volna.

Amy nem tudta figyelmen kívül hagyni a gondoskodó kéz finom simítását az oldalán, ami a hasa felé haladt. Lisa érintése forró volt és hihetetlenül jól esett.

A doktornő Amy elé lépett és olyan természetességgel ejtette kezét a fiatalabb nő felső combjára, mintha ebben semmi kivetnivalót nem találhatna senki az ég egy adta világon. Amy érezte, ahogy ágyéka felforrósodik, ahogy átsuhant az agyán, hova máshová kívánná még azt a kezed.

Lélegzett még pár mélyet, majd megkérdezte: - Hallasz valamit?

Dr. Shaw elhúzta a sztetoszkópot a füleitől, ami miatt Amy furcsán csalódottnak érezte magát.

- Nem túl biztató. Voltál beteg mostanában?

Amy megköszörülte a torkát.

- A napokban krákogtam egy kicsit, igen. Olyan érzés volt, mintha lenyeltem volna egy marék szegecset.

- Értem. Felírok néhány gyógyszert.

- Köszönöm.

Dr. Shaw letérdelt Amy elé és lesegítette a magassarkúját.

- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy semmi nem szorítja el az ereidet – magyarázta, közben azonban kezei kellemesen masszírozták Amy bokáit. A fiatalabb nő hátravetette a fejét és elmerült a doktornő gondoskodásában. Közben a finom érintés feljebb vándorolt a vádlijára és a gondos kezek azt is gyengéden masszírozni kezdték. Amy olyan hangosan felnyögött az elégedettségtől, hogy azt a másik nőnek is meg kellett hallania.

- Minden rendben a lábammal? - kérdezte.

- Tökéletes – állt fel Lisa. - Na és, hogy vagy mostanság?

Amy az ujjaival játszott.

- Épp tegnap szereztem egy jó kis ruhát. Kellemes az anyaga és hátul egész nagy a kivágása.

Dr. Shaw enyhén félrebillentette a fejét és elmosolyodott.

- Ó! Jól hangzik. Lesz talán egy ígéretes randid?

Amy-nek elszorult a torka. Már lassan azt se tudta, mint jelent egy randi, olyan régen volt része benne. Az volt a kifogása, hogy egész nap dolgozik és nincs is ideje rá. De valójában azóta, hogy az utolsó exe faképnél hagyta, még nem mert visszaülni a lóra. Amennyire tudta, Lisa is ilyesmin megy keresztül. Talán ezért is érzett olyan szoros köteléket kettejük között.

- Nem tudom, hogy készen állok-e egy randira – mondta végül.

Lisa nem válaszolt, majd a másik nő felé intett.

- Le tudnál vetkőzni deréktól felfelé? A melleidet is szeretném megvizsgálni.

Amy belül ujjongott, ebből azonban kifelé csak az idegesség látszott. Sosem vetkőzött még le egy nő előtt sem.

Talán túl sokat is habozott, mert végül a doktornő készségesen segített kigombolni a melegítőjét és lehúzni a vállairól. Amy áthúzta a trikóját a fején, majd, miután végzett, Lisára nézett és el sem engedte a tekintetével, miközben a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. Miközben keresett egy helyet, ahova letehetné a ruhadarabjait, a doktornő elővett egy ládát az ágy alól, hogy felé nyújtsa.

Amy mellbimbói megmerevedtek a hűvös levegőtől és szilárdan mutattak Lisa felé. A doktornő gyengéden masszírozta a melleit és finoman belenyomta ujjait. Amy megborzongott az izgatottságtól.

- Ó, Istenem... - nyögött fel öntudatlanul.

- Ne haragudj! Kényelmetlen helyzetbe hoztalak? - nézett az arcába Lisa, de közben tovább masszírozta a melleit.

- Nem. Csak ez olyan... jó érzés!

A doktornő tovább nyomkodta és simogatta.

- Nem értem, hogy egy olyan gyönyörű nő, mint te, hogy nem talál egy rendes férfit se, aki azért szeretné, aki.

Amy félig a mennyei gyönyör birodalmában lebegett attól, ahogy a doktornő a mellbimbóit simogatta a hüvelykujjaival, így alig jutottak el az agyáig a doktornő szavai.

- Hm? Hogyan? - nyögött fel végül.

- Te mondtad, hogy nem állsz még készen egy újabb randira. Csak erre mondtam.

- Ó... oké... - mondta Amy, mintha nem is emlékezne. - Ó, igen. Ne haragudj! Csak belefeledkeztem abba, hogy mennyire szeretem az érintésedet.

Lisa az egyik mutatóujja köré csavargatta egy kósza tincsét.

- Nem kellett volna ennyire felizgassalak. Nem sokára végzünk a vizsgálattal.

- Ó! Oké – harapta be Amy az alsó ajkát.

- Csalódott vagy, hogy hamarosan véget ér a vizsgálat? Érdekes eset vagy.

Amy zavartan kereste a szavakat, hogy mit reagáljon.

- Ööö... nos, te is magányos lehetsz, nemde?

- Én is gyakran gondolok Waltra. Nem szeretnék, de csak úgy megtörténik. Néha csalódott vagyok, amikor csak a hideg ürességet találom éjszaka magam mellett az ágyban... Miért?

- Csak kérdeztem – sütötte le a szemét Amy. Érezte, ahogy az arcába szalad a vér. - Ne haragudj! Talán jobb lenne, ha mihamarabb befejeznénk. Biztos vagyok benne, hogy a többi beteged már türelmetlenül várakozik odakinn.

Nem mondhatta el, hogy érez valójában. Most kisétál az ajtón és talán nem is látja majd a doktornőt újabb hat hónapig, amíg el nem jön a következő vizsgálat időpontja.

- Kérlek, vedd le a nadrágod és a bugyidat! - rántotta vissza Lisa hangja a gondolataiból.

Amy feltápászkodott az ágyról, kigombolta a nadrágját és letolta. A bugyija is hamarosan követte és csak a bokáinál állapodott meg. Aztán visszaült a helyére és kezeivel takarta intim testtájait. Nem volt benne biztos, hogy a doktornő mire kíváncsi, de zavarban érezte magát meztelenségéven.

Lisa letérdelt elé és gyengéden széttolta a lábait. Amy kényelmetlenül fészkelődött, ahogy várta a fejleményeket.

A doktornő a vállára tette a kezét, hogy kedvesen megnyugtassa, aztán gyengéden a combjai belsejét kezdte simogatni, az ágyéka felé haladva. Egy ideig gyengéden nyomkodta körbe a fiatalabb nő bejáratát, mielőtt ujja hegyével behatolt volna. Amy hangosan felnyögött, miközben a kíváncsi ujj mélyebbre hatolt belé. Lábai remegtek, ahogy a doktornő olyan mélyre tolta az ujját, amennyire csak tudta, egy pillanatig ott tartotta, majd kihúzta, hogy aztán ismét belé hatoljon. Egy ideig mozgatta benne az ujját, amitől Amy-nek egyre jobban rázkódott a csípője, bőrén pedig egyre sűrűbben gyöngyöztek az izzadtságcseppek.

Hirtelen elhúzódott.

- Ez is a vizsgálat része?

Lisa egy kis lencsére csöpögtetett némi nedvet, majd a mikroszkóp alá helyezte.

- Miért is ne? Szeretek alapos lenni.

- De... én azt hittem... - motyogta Amy.

- Mit mondasz? - nézett fel rá a doktornő.

- Semmit. Mi következik?

- Szeretném, ha az ágyra hajolnál, hogy megvizsgálhassam azt a formás fenekedet – bujkált egy sanda mosoly Lisa szájának sarkában.

Amy nem volt benne biztos, jól hallotta-e.

- Ho... hogyan?

Lisa, úgy tűnt, elmerült a fantáziáiban, és beletelt egy pillanatba, amíg feleszmélt.

- Elnézést! Azt kértem, hogy hajolj az ágyra, hogy hátulról is megvizsgálhassalak.

Amy beszívta a levegőt.

- Ez is az általános vizsgálat része?

- Igen. Ne aggódj! Ígérem, nem lesz olyan rossz, mint hiszed.

- Oké... - mondta Amy, de várt még egy darabig, mielőtt felemelkedett volna, hogy megforduljon.

- Ne aggódj! Csak hajolj előre és engedd el magad!

Amy nyelt egyet.

- Rendben, doki!

Az ágyra hajolt és kitolta a fenekét Lisa felé. Nem tudta, mire számítson. Még sose történt vele ilyesmi és az agyában csak a barátai rémtörténetei keringtek.

Hallotta, ahogy Lisa valamit magához vesz, majd érezte, ahogy némi hűvös gélt ken az ánusza környékére.

Aztán a doktornő ujjának hegye a fenekébe hatolt, hogy gyengéden kitágítsa a járatot. Aztán egy másik ujj is követte az előzőt, hogy most már mélyebben belé hatoljanak. Amy megmarkolta a lepedőt és hangosan felnyögött. Az ujjak tovább mozogtak benne, ő pedig csak megállás nélkül nyöszörgött.

Megfeszültek az izmai és erősen markolta a lepedőt. Szemei szorosan lecsukódtak, amikor a doktornő másik keze az ágyékához siklott és mindkét lukába ujjak hatoltak. Amy egyre hangosabban nyögött és bár már sajgott a feneke, nem akarta, hogy a vizsgálat abbamaradjon. Sőt. Még többre vágyott.

- Kész is vagyunk, Amy – mondta Lisa. - Azt hiszem, te voltál az első a világtörténelemben, aki ennyire élvezett egy vizsgálatot.

Amy felnevetett.

- Vizsgálatot? Valamiért úgy gondoltam, ennél jobban szeretsz.

- Szeretlek is.

- Nem. Úgy értem, tényleg szeretsz.

- Tényleg szeretlek.

- Most szórakozol velem? - követte tekintetével a doktornőt, aki átsétált a szobán.

- Nem – ült le Lisa az asztalához és írt valamit Amy aktájába. - Nagyszerű ember vagy és azon kevés páciensem egyike, aki pontosan követi az utasításaimat.

Amy vonakodva nyúlt a ruháiért

- Azt hittem, csak élvezkedsz rajtam. Ez a vizsgálat sokkal rendhagyóbb volt, mint bármi, amiben eddig részem volt.

Lisa tolla egy pillanatra megállt a kezében.

- Túl messzire mentem? Sajnálom.

- Nem. Nem erről van szó. Épp csak szeretnélek elhívni egy randira.

- Ó! Nem lenne túl bölcs dolog tőlem megsérteni az orvos-beteg kapcsolatot.

Amy egy pillanatig toporgott és a ruháját gyűrögette.

- De én szeretném. Azt hittem, te is.

Lisa felemelte a fejét és Amy-re nézett. Mintha csak valami mágnes vonzotta volna az ajkaihoz, Amy előre hajolt, hogy megcsókolja. Lisa pedig hevesen reagált, ölelésébe vonva a fiatalabb nőt. De amikor épp kezdtek volna belemelegedni, a doktornő elhúzódott, amikor pedig Amy ismét kinyitotta a szemeit, visszaereszkedett a székébe.

- Sajnálom. Nem hiszem, hogy ez helyénvaló lenne – mondta Lisa. - Öltözz fel és gyere ki velem! A receptjeid készen lesznek, mire kijelentkezel.

Amy felsóhajtott, amikor az ajtó becsukódott Dr. Shaw mögött. Attól félt, tönkretett egy barátságot is, de az a csók... abban kellett, hogy legyen valami.

Felöltözött, megigazította a haját és kilépett a folyosóra. Amikor odaért a recepciós pulthoz, Lisa már ott könyökölt és az ügyeletes nővérrel beszélgetett. Amikor meglátta, gyengéden megérintette Amy kezét.

- Szeretném, ha egy hét múlva visszajönnél, hogy lássuk, hogy van a megfázásod. - Átadott neki egy apró dobozt és egy receptet. - Kapsz antibiotikumot és némi egyéb gyógyszert.

Borzongás futott végig Amy testén.

- Rendben. Köszönöm.

Folytatása következik!