Esti műszak 3. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Esti műszak 1. rész
Közvetlen előzmény: Esti műszak 2. rész

****************************************

Mások számára kellemes nyári este volt. Krisztián kissé szórakozottan ült a vacsoraasztalnál, miközben belülről izgatottság feszítette. Felváltva jelentek meg a tányérján a képek: A szomszédnő, ahogy sétálgat a közös udvaron, „a másik kurva”, aki egyszerre több pasit is fogad, és persze Patrícia, amint kikerekedett szemmel nézi saját kézi-munkálkodásának eredményét.

Vacsora után sietett a szobájába, egyedül akart maradni. Végiggondolni a napi élményeket, és zavartalanul tovább fantáziálni, de rögtön szorította a négy fal magánya.

Végigdőlt az ágyán, meztelen talpait az ablakpárkányra tette, lábujjaival zongorázott. Képzeletben újraélte Patrícia kézimunkáját, majd odaképzelte magát a lány szomszédjának vendégei közém aztán arról álmodozott, hogy emez a szomszédnő egy intéssel magához hívja, és bezárkózik vele a lakásba…

– Egyik jobb, mint a másik! – gondolta elégedetten.

Később, amikor fantáziája már minden változatot eljátszott, és össze-vissza csereberélte a szerepeket, sokat ígérőnek tartotta a következő napot.

– Rá is kell pihenni már előre! – határozta el.

Felkelt, nyújtózott egyet az ablaknál, és…

Meglátta Patríciát. A szemközti házban, az egyébként sötétedéstől mindig szigorúan leeresztett redőny, most félúton parkolt.

A lány oldalt ült, arcát a monitor a szobát egy kislámpa fénye világította meg. A félárbocon felejtett redőny mellett Krisztián még egy furcsaságot fedezett fel: Patrícia átöltözött.

– Hova készül? – öntötte el a fiú agyát a féltékenység. Mert hirtelen még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Patrícia nem véletlenül ismeri fel a kurvákat. – Nekem meg megjátszotta a szüzet.

Nem otthoni ruhát vagy pizsamát viselt, így bárki joggal feltételezhette volna, hogy a következő percben elindul. Bele az éjszakába!

Krisztián összeszűkült szemmel leste.

A lány írt, közelebb hajolt, megint kopogott a klaviatúrán, hátradőlve mosolygott, újra írt, nevetett, mutatóujjával megfenyegette a monitort… Az ajtóhoz sietett, résnyire kinyitva kikémlelt, aztán visszacsukta és bezárta.

– Mégsem megy sehova – könnyebbült meg Krisztián – Biztos valamelyik barátnőjével dumál, és – büszkén kihúzta magát – most akarja elmesélni, hogy kiverte a farkamat. – Sajnálta, hogy ő nem olvashatja az élménybeszámolót.

Patrícia sebesen írt, közben nevetett, aztán hol közelebb hajolva, hol pedig hátradőlve meredt a képernyőre.

– Majd megkérdezem, hogy melyik csajjal dumált…

A lány felemelkedett a székről és mögé állt. Illegette magát, mint aki az új ruhájával dicsekszik.

Krisztián mindent értett:

– Szóval ezért öltözködött át.

Patrícia visszaült egy pillanatra, leütött néhány billentyűt, majd felpattant és félretette a széket. Felhúzta a szoknyáját, és elölről-hátulról megmutatta magát a kamerának. Annyira pici tangát viselt, hogy jelenléte nem is tűnt fel azonnal. Nem tette vissza a széket, csak guggolva írt le néhány szót, majd megismételte a szoknya felhúzását, csak a fenekét hosszabban mutatta.

Krisztián ekkor kezdett gyanakodni, hogy mégsem egy barátnő lehet a távoli számítógépnél, hanem egy hímnemű valaki…

Patrícia félreállt, áthúzta a fején a blúzát, majd melltartóban, ravasz mosollyal hajolt a billentyűk fölé. Megint előkerült a szék, és azon ülve, távolabbról szemlélte a monitort. Kicsit az balak felé fordította a fejét – de továbbra sem tűnt fel neki, hogy nem eresztette le a redőnyt –, aztán kikapcsolta a melltartóját és félredobta.

Krisztián kísértést érzett, hogy átmegy, becsönget, és figyelmezteti a lányt az elfelejtett redőnyre, de sajnálta félbeszakítani a műsort. Különben is: még Patrícia azt képzelné, hogy leskelődni szokott, vagy ami még rosszabb: hogy féltékeny.

– Inkább mutogassa csak magát az ismeretlen pasinak! – Gonoszul vigyorgott: – Üzenem neki, hogy nekem meg kiverte…

Patrícia szobájában a padlóra került a rövid, tarka szoknya, majd pillanatokon belül utolérte a bugyi is. A lány újra félretette a széket, hogy ne akadályozza, és távolabb ment a monitortól. – Krisztián kivételes szerencséjére még látókörben maradt. – Leült a szőnyegre és tétovázott, mint aki nem tudja eldönteni, hogy mi következik ebben a szituációban.

– Mutasd a pinád! – súgta a fiú a távoli ablak felé.

Patrícia mintha csak meghallotta volna, négykézlábra támaszkodva körbefordult, így minden szögből meg lehetett csodálni.

Krisztiánnak újabb ötlete támadt: Mégiscsak átmegy a lányhoz, becsönget, és megdugja a szőnyegen.

– Eléggé kívánhatja… – állapította meg a látott produkcióból. Még az is megfordult a fejében, hogy vajon mit szólna „amaz”, aki Patríciát az interneten keresztül kukkolja, ha hirtelen élő pornóvá válna a műsor…

Elvetette ezt a verziót is, mert a jelekből ítélve a szülők otthon vannak, ha nincs is tudomásuk a lányszobában történtekről.

Patrícia felvette a telefonját, visszaereszkedett a padlóra, lefeküdt, felhúzta és széttette a lábát.

– Telefonba akar nyögni – gondolta a fiú.

Ekkor Krisztián telefonja sms-t jelzett. Hüledezve olvasta:

„Remélem, tetszett!

Patri”

Vége 

Esti műszak 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Esti műszak 1. rész

****************************************

– Érdekes, én erre még nem gondoltam. De honnan veszed?

– Mit tudtok ti? – A türelmetlen legyintés a világban élő összes férfinek szólt.

– Követni kellene…

– Az annyira gyerekes! Különben is: nem mindegy neked, hogy hol dugják? Ott is csak annyit látnál, hogy bemegy egy ajtón, de a dugást nem, csinálni meg még annyira sem. Felejtsd el!

Krisztián elgondolkodott:

– Azért mégsem mindegy, hogy ki a szomszédunk…

– Na és? Ugyanolyan foglalkozás, mint mondjuk a… – Patrícia hirtelen nem talált egyetlen olyan szakmát sem, amivel összehasonlíthatná. – Mellettünk lakik egy csajszi, akihez néha 4-5 pasi is feljön, de egyáltalán nem zavar.

– Egyszerre?

– Én nem szoktam leskelődni.

– Akkor honnét tudod?

– Áthallatszik a csengetés.

– De azt honnét, hogy pasik?

– Hallom…

– Hangosan élveznek? – hajolt közelebb Krisztián.

– Lökött!

– Mi a baj? Ha nem tudod rendesen elmesélni, muszáj találgatnom. Visongatják a csajt?

– Hagyjál má’!

– Az a szőke csaj?

– Upsz! Te meg honnan a francból veszed, hogy szőke csaj lakik a szomszédban?

– Találgattam. Nem szőke?

– Haha! Szóval már kinézted magadnak… Kukkolod az ablakon? Megkérdezzem, hogy tud-e fogadni két pasi között egy kisfiút?

– Nem kicsi!

– Miről beszélsz?

– Megmutassam?

Mindketten zavarba jöttek.

– Váltsunk témát – szólalt meg néhány másodpercnyi szünet után Patrícia –, mert nagyon beindulsz itt nekem!

– Baj? – hajtotta le a fejét Krisztián, és alulról nézett a lányra.

– Engem nem zavar, de mit csinálsz?

– Segíthetnél.

– Azt várhatod!... De hogyan?

Ismét hallgatás vette körül őket.

Ezúttal a fiú törte meg a csendet:

– Olyan is van, hogy egyszerre többen jönnek… ahhoz a csajhoz? – Furcsán kiszáradt a torka és a szája, nehezen formázta a hangokat.

– Ja, te még a kurváknál tartasz? – hördült fel Patrícia.

– Csak miattad…

– Megmagyaráznád azonnal, vagy itt hagyjalak?

– Várj! Ha jobban felhúzol, könnyebb dolgod lesz.

– Haha! Azt hiszed, hogy akarok tőled valamit?

– Azt mondtad, hogy segítesz…

– Meggondoltam. – A lány gyorsan szétnézett. A parkban rajtuk kívül és Bogárkán kívül senki sem tartózkodott. – Rázd ki magadnak, ha akarod! – Elfordult, jelezve, hogy látni se kívánja. – Rázd ki, és gondolj közben a kurvákra!

– De nem érdekelnek! – erőlködött Krisztián.

– Ne hazudj, azokat meg lehet dugni!

– Kinek kellenek? Többet ér a te kezed, mint az ő…

– Ne puncsolj nekem! – Patrícia enyhülni látszott, de tekintetét makacsul előreszegezte. – Közben meg a kurvákra gondolnál.

A következő 2 percben nem derült ki, hogy Krisztián kikre gondolna, mert egy hirtelen felbukkanó másik kutya kezdte szagolgatni a környező fákat, mire Bogárka éktelen csaholással próbálta elriasztani. Patrícia rutinosan rápattintotta a pórázt, és addig tartotta szorosan a kedvencét, amíg az idegen eb gazdája elő nem került, és együtt tovaporoszkáltak.

– Na, mi lett? Elmúlt a kangörcs? – incselkedett a lány. – Vagy elmentél a gatyába’?

– Rád várok… – A fiú elvette az öléből a takarásnak használt kezét, hadd lássa Patrícia a meredező bizonyítékot. Még az is megfordult a fejében, hogy előkapja.

– Hát, ha addig vársz, amíg kirázom, akkor jelentsd be rekordkísérletnek, mint a leghosszabb ideig álló farkat! Haha! Vagy menj a fa mögé, és intézd el magadnak, majd szólok, ha jön valaki.

Krisztián engedelmesen felállt, s úgy fordult, hogy a lány még tisztábban láthassa a kemény falloszt, ha csak nadrágon keresztül is. Aztán elindult egy közeli fa irányába, azzal a feltett szándékkal, hogy nem fog mögé bújni, sőt nem is fog hátat fordítani Patríciának…

A kutya a nyomában lihegett.

– Gyere vissza, Bogárka! – nevetett a lány. – Nehogy felcsináljon ez a hibbant pasi! – Szaladt a kiskutya után, majd határozott kézmozdulattal a padhoz parancsolta.

A fiú, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, térdig letolta a nadrágját és az alsóját, mire a lány visszafordult felé.

Patrícia elcsodálkozott:

– Milyen naaagy!

Annyira őszinte és ártatlan arckifejezéssel nézte a szabadon feszülő falloszt, hogy Krisztián már kíváncsi és finom érintését várta.

– És ha erre jön valaki? – súgta izgatottan a lány.

– Siessünk! – fogta meg a fiú a bizonytalanul mozduló kezet, és a vékony, hosszú ujjakat rákulcsolta a farkára.

– Figyelj!

Dehogy figyelt! Krisztián tekintete végigkövette a göcsörtös fa törzsét, a kócos ágait, majd az eget nézte.

– Szólj, ha jön valaki! – figyelmeztette a lány. – Nem arról fog…

– Jön… – nyögte a fiú, és a fa törzsére spriccelt.

Folytatása következik!

Esti műszak 1. rész

Írta: Marokfegyver

****************************************

Kedvenc délutáni időtöltése a szomszédasszony bámulása volt. Kiült az emeleti teraszra, úgy helyezkedett, hogy minél nagyobb területet belásson a lent elterülő udvarból, majd felkapott egy könyvet, vagy kinyitotta a laptopot, és – függetlenül attól, hogy mi volt a kezében – elnézett mellette.

Mindegy volt, hogy a szomszédasszony autót mosott, telefonnal a fülén sétálgatott, vagy csak kifeküdt a fűre, Krisztián számára meghatározta a következő 2-3 óra programját: Nézni kellett. Szerencsére a nő valami fóbiában szenvedhetett, mert – a fiú legnagyobb gyönyörűségére – tavasztól őszig több időt töltött a házon kívül, mint bent.

Néha lapozott egyet a látszat kedvéért, de ez úgysem érdekelt senkit. Délutánonként egyedül volt otthon, a nő pedig nem vett tudomást az egyszemélyes törzsközönségről.

Bezavart a képbe, amikor teljesen váratlan és tervezhetetlen időpontokban megjelent a nő… valakije, aki kulccsal rendelkezett, ám nem itt lakott.

– Testvére lehet? – töprengett Krisztián ilyenkor, egészen addig, amíg egy alkalommal a szokás szerint megjelenő férfi az udvar közepén szájon csókolta a nőt, és belemarkolt a fenekébe.

A fiú elvörösödött az emeleti terasz rácsai mögött, kezei közül lehullott a könyv.

– Nem a testvére. – Eddig is sejtette, hogy nem a testvéri szeretet miatt szoktak bevonulni a házba, de jólesett így gondolni a látogatásokra. – Dugnak!

A következő pillanatban felvidult, mert úgy okoskodott magában, hogy ez a tény csak növeli az ő esélyeit. Kócos fejében egymást kergették a gondolatok, és egyre optimistábban tekintett a jövőbe.

A pár eltűnt a földszinti lakásban, és Krisztián hallotta, ahogy kulcsra zárták az ajtót. Korábban még sosem figyelt fel erre az óvintézkedésre, és nem is látta értelmét.

– Megdugnám én a kert kellős közepén is!

Hosszasan töprengett a bezárkózás okáról, hiszen nem jár arrafelé senki. Türelmetlenül várta, hogy mikor kerül már újra elő a nő.

– Nem szokott félóránál tovább tartani… – nyújtogatta a nyakát.

Közben gondolatban százszor is körbekerülte az egész épületet – sőt a környező házakat is –, hogy honnan lehetne meglesni, mit csinálnak ezek ilyen sokáig odabent. Mert a szobája ablakából sok érdekeset lehet látni esténként abból, ami a szemközti házban történik, ezért elképzelhető, hogy annak a háznak is lehetnek olyan ablakai, ahonnan emez megfigyelhető… Észre sem vette, hogy közben nadrágon keresztül gyűrögeti a falloszát.

Legalább 40 perc múltán került elő a nő és a látogatója, kapkodva búcsúzkodtak.

Krisztián felvette a földről a könyvet, kisimítgatta a gyűrött lapokat, és elfoglalta a szokásos pózt. A nő elgondolkozva sétált az udvaron, mintha labirintusban járna, ide-oda kanyargott.

A fiú nem vette le róla a szemét:

– Megkergült a szextől… – állapította meg megértően, hiszen neki már a látványtól és a gondolattól is állt a farka. – Biztos szeret lovagolni! – Elképzelte a nőt, ahogy vadul fickándozik, a haja meg csak úgy röpköd szanaszét. Valahol azt olvasta, hogy a legtöbb lány lovagolni szeret, mert akkor ők diktálhatják a tempót, de gyakorlati tapasztalattal még ezen a téren nem rendelkezett.

A nő jött-ment a képzeletbeli útvesztőben. Egyszerű, rövid ruhát viselt, és Krisztián szerint ezt le sem kellett vetnie a dugáshoz.

– Persze, én lehúznám róla, hogy markolászni tudjam a cicijeit! – Elméletben elpróbált még néhány dolgot.

A nő egyszer – talán megérezve az égető tekintetet – felmosolygott, majd besietett a házba. Mielőtt a fiú fülig vörösödött, és mielőtt elengedhette volna a falloszát, már el is tűnt a földszinti ajtó mögött.

Krisztián egy keserű sóhajtást préselt ki. Tudta, hogy ezzel vége a műsornak: A nő már csak átöltözve kerül elő, és el fog menni, vásárolni, vagy ki tudja merre. Ez a rész már nem érdekes, és az sem, amikor – kivételesen – kora este hazaér, és a cigi parazsa járkál az udvaron.

Krisztián elolvasott két oldalt a térdénél tartogatott könyvből, de egészen másutt járt gondolatban. Becsúsztatta a könyvjelzőt, és inkább az eget nézte.

Ráhangolódott a következő programra.

Valamivel később, amikor megnyúltak az árnyak, és az idő alkalmassá vált kutyasétáltatásra, Krisztián felkerekedett.

A közeli parkban Patrícia már szabadon engedte fénylő, rövidszőrű kutyáját, és pórázzal a kézben lesve jobbra-balra, készen állt arra, hogy bármikor visszaparancsolja kis kedvencét. A bolondos jószág körbe-körbefutkosott, és a padhoz érve minden alkalommal vakkantott egyet, mintha számolná a saját teljesítményét.

– De frissek vagytok! – sietett oda Krisztián, és megpróbált egy feltűnés nélküli puszit elhelyezni a lány arcán, minél közelebb a szájához.

Patrícia nem húzódott el, de vigyázott rá, hogy a puszi az arca közepén landoljon.

– Bogárka nem bírta már odabenn.

– Meg tudom érteni…

– Mit csináltál egész nap?

– Néztem ki a fejemből és olvastam.

– Haha! Szóval lested a csajszikát! – nevetett a lány szokatlan hévvel.

„Féltékeny? – villant át Krisztián agyán. Néhány napja mesélt Patríciának az udvaron sétálgató nőről, akkor meg is bánta a fecsegést, de mégis jól tette, ha ilyen izgalmat vált ki a lányból. – Pedig azt el sem mondtam még, hogy közben áll a farkam.”

– Nem sokat láttam… – válaszolta közömbösen.

– Mi volt rajta?

– Az a csávó…

– Mi?! Beszélj értelmesen!

– Látogatója volt… ugyanaz… és bementek a házba 40 percre.

– És?

– Nem látok át a falon.

– Dugtak?

– Tuti.

Bogárka egyre kisebb köröket tett meg, lassan már csak egyhelyben forgott.

– Mindjárt utoléri magát – jegyezte meg Krisztián.

Patrícia elnézően mosolygott, de nem hagyta magát kibillenteni az eredeti témából:

– Kurva?

– Nem, dehogyis! – tiltakozott a fiú élénken. – Az még nem kurvaság, ha… csinálja.

– De, ha minden este elmegy, napközben meg otthon van?

– Én is szeretnék elmenni minden este… Te nem?

– Lökött vagy!... Azt mesélted, hogy minden este elmegy, és nem tudod, mikor ér haza. Szerintem egy kurva, és éjjel dolgozik.

– Hol?

– Kupiban dugják.

Folytatása következik!