SOS-program 3. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: SOS-program 1. rész
Közvetlen előzmény: SOS-program 2. rész

******************************************************************

– Megkérdezhettem volna az árakat. – Béla az utcanévtáblákat olvasgatva, lépésben gurult kifelé a városból. – Ez lesz az! – Szinte biztosra vehette, hogy megérkezett, amikor már csak egyetlen utca maradt, azon túl gyártelep, lovarda, pusztaság.

Keresztutcának tűnt, ám balra üres, elhanyagolt telkek sorakoztak, jobbra sok egyforma kertes ház, legtöbbjük kis alapterületre felhúzott, kétszintes.

Balra fordult, és már nyúlt az anyósülésen heverő telefonért, amikor rájött, hogy felesleges megkérdezni a pontos címet: Csak egy értékelhető házikó állt azon a szakaszon, meg néhány épület alapja, sóder- és homokkupacok jelezték, hogy errefelé fog terjeszkedni a város.

Az egyetlen házból éppen kilépett egy koma, ruganyos léptekkel ment a várakozó autóhoz, közben belerúgott néhány megkésett, novemberi pitypangba. Béla megvárta, amíg kikanyarodik, és odaállt a helyére. Megpróbált hasonló könnyed járást erőltetni magára, miközben tele volt feszültséggel.

Minden redőny leeresztve, még egy rés sem maradt mutatóban a fehér műanyaglapocskák között. Mintha a ház tulajdonosai éppen hosszabb sítúra miatt magára hagyták volna. Csengő sehol.

– Pontosan 10 perc... – pillantott a telefon kijelzőjére, és megcsörgette az 1 hete sikeresen megfejtett számkombinációt.

A következő pillanatban valahol bent egy ajtó csapódott, léptek hallatszottak, majd kattant a zár, és kitárult a sárgás-barna fémkapu.

– Gyere hamar, mert megfagyok! – szólalt meg egy hang, és a lány az utca felől fedezékben maradva becsapta a kaput, elfordította a kulcsot, és már szökkent is fel a 3 lépcsúfokon. Fehér törölköző takarta melltől fenékig, hosszú barna haja copfban ringatózott.

Béla kissé megilletődötten kullogott utána, mintha valami szégyenletes dolog elkövetésére készülődne.

– Tedd le a cipőd, légyszi’! – szólt rá a lány, és ő is kilépett a papucsából.

A tágas előszoba-nappali, amerikai-típusú helyiség márványszerű padlózata kellemesen langyos volt. Az egyik sarokban bár- és konyhapult, a bejárati ajtó közelében kényelmes kanapé a bekapcsolva hagyott, hatalmas tévé előtt, amarrébb néhány nyitott ajtó, az egyiken éppen kilépett egy törölközőbe bugyolált – emennél egy kicsivel vékonyabb – lány, hogy azonnal el is tűnjön a szomszédos helyiségben.

– Ide megyünk. Jó?

Béla nem tudott mit válaszolni, követte emezt a törölközős, meztelen talpain puhán lépkedő leányzót.

Benn, a műkandalló párkányán csak két illatmécses világított.

– Kérsz fényt? – kérdezte a csajszi, és válaszra sem várva, felkapcsolta a négyágú, giccses, sárgaréz csillárt. – Levetkőzöl?

Csupa egyszerű kérdés, a férfit mégis váratlanul érték. Mivel a fehér törölköző magas íven repült a franciaágy két oldalán strázsáló műbőr fotelek egyikébe, ő is levetkőzött. Közben a türelmesen várakozó lányt nézte: A sötét szemekre csak egy pillantást vetett, de végig magán érezte őket, inkább a zárt, keskeny réssel ismerkedett a lábak találkozási pontjában, és a feszes, szabályos gömböket formáló melleket csodálta. Megjött a hangja:

– Mindjárt megfogom.

– Csak nyugodtan! – válaszolta a lány, és közelebb lépett. Miközben a férfi még az alsójával hadakozott fél lábon egyensúlyozva, ő gyengéden megfogta a félkemény falloszt. – Mit csináljak én veled? – kérdezte lefelé nézve.

A megszólított testrész azonnal reagált: acélossá keményedett.

Béla hátrafelé pislogott, mert az ajtó nyitva maradt, ám a lány a franciaágyig húzta:

– Hogy szereted? Állva, fekve, alulról, fölülről…?

– Mindet.

– Annyit nem bírsz ki. Melyikkel kezdjük?

– Megmutatod a pinádat?

– Természetesen. – A lány háttal feltérdelt az ágyon, és a felsőtestével leereszkedett: – Így jó lesz?

Béla lehajolt, ujjait végigvezette a keskeny résen, majd két ujjával széthúzta a párnácskákat. – Inkább dugni akarsz? Vagy maradjunk a szopinál?

– Ezt is, azt is…

A lány felült és odacsúszott a férfi elé:

– Nem fog beleférni az SOS-be, és valamit már el kellene kezdeni. – Kezébe vette a falloszt, és lassan bevezette a szájába.

Béla úgy érezte, hogy abban a pillanatban elolvad, és a világ szégyenére egyetlen percig sem fog tartani a fizetett szex. Nem szívesen jött volna ki a szabadlevegőre, de úgy gondolta, hogy nem kellene megállapodni az orális szexnél.

Megsimogatta, majd megfogta a lány fejét, és kihúzta a falloszát.

– Dugjunk! – nyögte erőtlenül.

– Nem fog beleférni, de megpróbálhatjuk. – A közelebbi éjjeliszekrény fiókját kihúzva, elővett egy narancssárga csomagolású óvszert és néhány papírzsepit.

– Fontos a koton?

– Fontos – hagyta rá a lány, és gyakorlott mozdulattal lehajtotta a gumit. – Feküdj le, majd meglovagollak!

– Utána meg hátulról, mert nézni szeretnélek.

– Így is látsz – mondta a lány, és egy párnát húzott a férfi feje alá. Átvetette a lábát, és felnyársalta magát. Egy kis fészkelődés után ütemes mozgásba kezdett.

– Ne siess, mindjárt kész vagyok!

– Miért mondod ilyen panaszosan? Nem azért jöttél?

– De ilyen gyorsan?!

– Ha maradunk a szopinál, már régen a számba élveztél volna.

– Jaj! Állj meg, kérlek!

– Nem tehetem, mert azért fizetsz, hogy megcsináljam neked… Különben is SOS-t kértél, hát tessék!

– Akkor legalább a végére egy szopást…

– Lehet. – A lány felemelkedett, lehúzta a gumit és az egyik zsepire tette. – Maradj, nyugodtan, így tudod nézni!

– Fordítva szeretném…

– Hatvankilencben? Úgy nem látod tőlem, a seggemtől.

– Úgy gondoltam, hogy lefekszel és föléd megyek. A szádat akarom…

– Dugni? Lehet. – Most a saját fejét támogatta ki a párnával, és hívta az értetlenül bámuló férfit: – Térdelj ide a vállamhoz, csak rá ne ülj a cicimre… ez az… hajolj előre egy kicsit, mert rossz szögben állsz… így… Nyomhatod!

A fallosz ugyanúgy csúszkált, mint imént a lány puncijában, és a férfi élvezte a látványt is. Azt csinálhat a lánnyal, amit csak akar… Oldalt pillantott, és nem akart hinni a szemének: az óra szerint még csupán 5 percet tartózkodott ebben a szobában! Gyorsan visszanézett, mert minden érzékszervével ki kall használni ezt a rövidke időt, amit az SOS- program jelent… amikor nem bírta tovább, és megtorpanva-megfeszülve kilőtte a nedveit. A lány nyelt egyet, megnyalta a kihúzódó fallosz bíborban játszó hegyét.

Béla átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten nyújtózkodva kászálódott le a franciaágyról.

– Na, elég gyors voltam? – vigyorgott.

Vége

SOS-program 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: SOS-program 1. rész

******************************************************************

Egy héttel korábban…

Délután 2 óra körül érkezett az első téves telefonhívás, Béla elnézően mosolygott, amikor nem szólt bele senki. Rejtett szám.

10 perc telt el, vagy talán annyi sem, és újabb csörgés, megint újabb, majd beállt ez a 10 perces rendszer, csak éjjel 11 után szakadt meg.

– Na, elaludtatok? – Már éppen azt fontolgatta, hogy egyszerűen kikapcsolja a készüléket, de telefon nélkül úgy érezte volna magát, mintha a fél karját kellene lecsatolni. – Érdekes, hogy vagy ugyanaz az őrült szórakozik, vagy mindenki átállította számkijelzés nélkülire… Ez utóbbit tartotta valószínűbbnek, hiszen miért szórakozna egyetlen valaki legalább 30-szor, de abban sincs logika, hogy sok emberre egyszerre jött rá a telefonálhatnék.

Másnap reggelre el is felejtette az egészet, csakhogy fél 8-kor megint megkezdődött. És beállt a 10 perces periodikára, és nem hagyta abba: Elég volt beleszólni a telefonba ahhoz, hogy a másik oldal süket maradjon, vagy sürgősen kinyomják.

Akadt néhány számkijelzős próbálkozó is, ezek alapján Béla igazolva látta a feltételezését, hogy nem egyetlen hülyéről van szó, hanem sokról. Legalábbis sok sím-kártyája van. A délelőtti értekezleten elnémította a készülékét, de mindig látta, hogy keresik, és az sem szegte a kedvüket, hogy nem vette fel, újra próbálkoztak.

Értekezlet közben fejtette meg a rejtélyt. Ennyi ember nem tévedhet egyszerre és egyformán, csakis akkor, ha egyetlen valaki tévedett. Mégpedig az, aki a számát hibásan adta meg minden ismerősének. Ezek az ismerősök aztán mind hívogatják a rossz számot…

– Miért olyan sürgős felhívni? Ki akarják próbálni, hogy működik-e? Vagy megköszönni az új számot? – Béla sorra vette a lehetséges okokat. – Valami esemény kapcsán keresnék a téves telefonszám tulajdonosát?...

Az U alakban elhelyezett asztal szemközti oldalán az egyik kolléganő elgondolkozva piszkálta az ajkát. Ujjhegyével nyomogatta, simogatta… Bélát ez a látvány vezette a megoldás küszöbéig: Egy nő helyett hívogatják őt! Ez biztos, hiszen mindig akkor rakják le a túloldalon, amikor beleszól, és akiknek hallotta a hangját, azok kivétel nélkül férfiak voltak. Ha nem lett volna túlságosan feltűnő az értekezleten, akkor ebben a pillanatban a homlokára csap egy nagyot:

– Egy nőt keres sok férfi! De miért? – Izgalomba jött a felismeréstől: – Szeretnének tőle valamit! De nem kapják meg, mert rossz számot hívnak… Hohó! Majd én felhívom.

Megfordította az asztalon heverő legfelső papírlapot, és az üres oldalára felírta a saját telefonszámát:

– Szóval ezt hívja, aki meg akarja a nőt… De mi helyett? A legegyszerűbb, ha csak egyetlen számjegy tér el, és valamelyiket rosszul írták. Mondjuk az első, a 3-es helyett… Nem jó, mert rengeteg a variáció! A 4-es helyett 9 másféle karakter is lehet, mert nem biztos, hogy éppen a szomszédos 3 vagy 5 az igazi, sőt a billentyűzeten akár az 1-est, vagy 7-est is lehet helyette tévesen nyomni, és összesen van 7 számjegy, mindegyiknél 9 lehetőség…

Húsz perc múlva az addigi kombinációit mind elvetette, és ott tartott, hogy „a csajszi” felcserélhetett két számjegyet – ez könnyebben előfordulhat, mint egészen más számot írni –, tehát csak a sorrend hibás. Nézegette a saját telefonszámát, és felírt alá néhány olyat, amiben első ránézésre fel sem tűnne, hogy valami nem stimmel. Minden szám megvolt, csak nem a helyén.

– Ez az! – dőlt hátra elégedetten. – Ezek közül valamelyik „a csajszié”!

Közben időnként felvillant egy-egy újabb hívás – Béla kajánul vigyorgott a pasikon, akik nem tudják elérni a nőt.

Alig várta az értekezlet végét!

Amint megtehette, sietett a saját irodájába, hogy végigpróbálja a számkombinációkat.

Még a szerencse is a segítségére sietett, amikor a legelső számsort akarta tárcsázni, megszólalt a kezében a telefon. Felvette és hallgatott.

„Olvastam a hirdetésedet. Van nálad SOS program? – hadarta egy hang. – Itt vagy? Szólj már bele, te kurva! Azt a hülye köcsög…!”

Erre már Béla kinyomta, és igazolódni látta minden feltételezését:

– Megkeresem a csajszit…

Az első számkombináció nem kapcsolható, a második bepötyögésre hangposta, a harmadik…

– Szia! – csilingelt egy kedves hang.

– Olvastam a hirdetésedet… – kezdte Béla, ahogy az imént hallotta.

– Hol találtad?... Csak azért kérdezem, mert el lett írva a telefonszám…

A férfi zavarban volt. Mi lehet a helyes válasz?

– Nem tudom már, hogy hol találtam, csak gyorsan felfirkantottam magamnak…

– Jól tetted. Mire vagy kíváncsi?

Egyetlen másodpercnyi csend után feltette az érthetetlen kérdést:

– Van nálad SOS program?

– Természetesen. Mikorra szeretnéd?

– Holnap, vagy inkább holnapután délelőtt.

– Hahaha!

– Kinevetsz?

– Holnap, vagy inkább… hahaha… holnapután lesz esedékes az SOS? Te aztán hosszútávra tervezel!

A férfi nem értette:

– Mi a baj ezzel? Nem jó neked az időpont?

– Tudod, mit? Majd hívj fel, amikor sürgőssé válik! – Ezzel „a csajszi” kinyomta a telefont.

A következő napokban egyre ritkábban csörgött tévesen a telefon, és a következő hét elejére teljesen meg is szűntek a zavaró hívások.

– Kijavította a számát a csajszi… – állapította meg Béla, és már egy kicsit sajnálta is a dolgot.

Közben folyton ott motoszkált a fejében, hogy ki kellene próbálni egy olyan SOS programot, ami ezek szerint azonnalit jelent, ha nem lehet előre egyeztetni…

Hívta a számot, tudta kívülről.

– Szia! – szólt bele a csilingelő hang.

– Beszéltünk már…

– Akkor tudsz már mindent, esetleg kíváncsi vagy még valamire?

– Elmondod, hogy milyen vagy?

– 176 magas, hosszú, barna haj, kerek, természetes cicik, 95-ös, gömbölyű popsi, borotvált punci.

Béla nyelt egy hangosat.

– Jó…

– Mikorra szeretnéd?

– Mikor lehet?

– De hol… dolgozol?

– Mondom a címet, ha sikerül időpontot egyeztetni. Mennyi időt szeretnél?

– Nem is tudom… Mennyit lehet?

– Fél-, egészóra, 2 óra, egész éjszaka…

– Közben lehet rajta módosítani?

– Csak akkor, ha nem toporog a következő ügyfél, aki időre jön.

– Legyen egy óra! – határozta el Béla.

– Olyat csak délutánra tudok bevállalni, fél 2-től, 4-től… Mikorra szeretnéd?

– És ha félórát kérek?

– Pont délben megfelelne?

– Van nálad SOS program?

– Hm… Természetesen. Hány perc alatt tudsz ideérni? A címem:…

– Tíz perc alatt ott leszek!

– Ha a város felől jössz, jobbra-balra ugyanúgy hívják az utcát, ott balra fordulj!

Folytatása következik!

SOS-program 1. rész

Írta: Marokfegyver

Béla átemelte a térdét a lány felett, és elégedetten nyújtózkodva kászálódott le a franciaágyról.

– Na, elég gyors voltam? – vigyorgott.

A lány úgy feküdt még, feje kitámasztva egy félbehajtott párnával, mint aki nem is akar felkelni:

– Aha.

– Merre van a fürdőszoba?

– Jobbra… Találsz tusfürdőt is.

Béla megtorpant, összeráncolta a homlokát:

– Csak nehogy valami nőit!... Még azt hinné a feleségem, hogy egy kiscsajnál voltam.

– Pasis tusfürdők vannak, de óvatosan bánj vele, mert a nők arra is felfigyelnek, ha frissen lezuhanyozva érsz haza a munkából!

– Te nem jössz?

– Majd utánad.

– Megmoslak kívül-belül.

– Majd máskor.

– Lehetne még a zuhany alatt…

– Nem fér bele… – A lány arrébbgurult az ágyon, hogy elérje az éjjeliszekrényen zümmögő telefont: – Szia! – szólt bele, és intett Bélának, hogy mehet, ne húzza tovább az időt.

„A drága időt…” – morgott a férfi, amíg megtette a néhány métert, majd nyitva hagyva a fürdőszobaajtót, nézegette a tusfürdő-választékot. Otthonra ilyesmit mindig a felesége vásárol, 2-3 márkát váltogat mindenből, s most töprenghet az itteni választék láttán: Vajon melyiket kellene használni? Egyáltalán, miért kell variálgatni? Meg is fogja mondani, hogy ki kell tartani egyféle tusfürdő mellett…

Kellemes volt a talpának a padlófűtés, az óriási tükrökben triplán látta sajátmagát, és nem is talált semmiféle hibát a meztelen alakon. Eldöntötte, hogy nem lesz zuhanyozás, csak a mosdónál megmossa a falloszát. – „És kész! Így kell megoldani az illatok problematikáját!” – Mintha csak a kagyló magasságát is éppen az ő méretére szabták volna, belelógatta a farkát, és komótosan beállította a víz hőfokát.

Először a kezét mosta meg, kétszer is engedett rá folyékony szappant, utána fogott a falloszához. Felhúzta a bőrt, és alaposan megtisztogatta a saját nedveitől és a lány nyálától csúszós felületet, majd ezt a műveletet többször megismételte. Ilyenkor, utólag tört rá a tisztaságmánia, szex előtt nem pazarolta ilyenre az időt. Különösen koton-lehúzás szokott alapos mosást végezni, mert mindig olyan érzése támadt, mintha a gumi még rajta lenne… A sok vízcsobogástól vizelési ingere támadt, a sárga folyadékot sebes örvénnyel nyelte el a lefolyó.

– Végeztetek? – szólalt meg egy hang mögüle, és a tükrökben meglátta a másik lányt, a vékonyabbat.

– Igen, köszi.

– Akkor máris jöhetünk? – kérdezte a fenékig érő fehér törölközőbe csavart leányzó, és a jakuzzi fölé hajolva gombokat nyomogatott és megengedte a vizet.

– Pillanat, csak… – Bélának elakadt a szava.

Pedig tudhatná már, hogy az egy szál törölköző azt jelenti, hogy alatta nincs semmi. A lány, ahogy a jakuzzit nézegette, feltárta testének minden zugát. A férfi nem is bírta megállni, hogy bele ne markoljon, és a vizuális látványt ne tegye tapinthatóvá, úgy fogta meg, hogy közben a középső ujját benyomta a résen.

– Legközelebb téged választalak! – turbékolta elismerően.

– Semmi akadálya sincs – nevetett a lány, és egy kicsit hagyta, hogy az a tolakodó ujj szabadon mozogjon benne. – De valami vastagabbat nyomj majd be! – Hátranyúlva gyengéden kihúzta a férfi ujját, majd felemelkedett. – Például… őrá gondolok! – mutatott az ágaskodni igyekvő farokra.

Mire Béla megkérdezte volna, hogy miért ne most dugja be a vastagabb testrészét, a lány kacagva elsietett.

Visszament a szobába, amelynek legnagyobb részét a franciaágy foglalta el. A lány még mindig ott hevert, és érdeklődéssel, hangjában aggodalommal vizsgálta Béla falloszát:

– Mit csináltál magadnak?

– Csak mostam…

– Látom, kényeztető mosás volt.

– Szeretem.

– Gondoltam, de mindenki így van ezzel.

– Akkor neked nem nagyon lehet már meglepetést szerezni?

– Azér’ még előfordulhat.

Béla lassan öltözködni kezdett:

– Például? Mi az, amire azt mondod, hogy erre nem számítottál?

– Nem is tudom… Furcsák vagytok, pasik, és mindenkinek van valami dilije. – A lány felült az ágyon, s ugyanúgy magára tekert egy törölközőt, mint egy perce a barátnője – Majd megcsörgetsz, ha jönni akarsz – mondta, és az ajtó felé indult.

A férfi megértette a jelzést: őt most kikísérik, mert nincs idő beszélgetésre. Azaz idő még csak lenne, de „nem fér bele” a felesleges csevegés, hiszen nincs kifizetve.

– Mikor… dolgozol? – kérdezte.

– Délelőtt 9-től megtalálsz, este 9-ig legfeljebb, de ha csörögsz előtte vagy utána, akkor megbeszélhetünk más időpontot is.

– Jó ez így, én napközben érek rá.

– Majd szólsz! – A lány kinyitotta az ajtót, és félreállva, hogy kintről véletlenül se láthassa meg valaki a hiányos öltözékét, kiengedte a férfit.

Béla hamar felvette a városi csúcsforgalom tempóját, és hazafelé vette az irányt. – „jó, hogy megtaláltam!” – vigyorgott magában.

Éppen egy héttel korábban kezdődött…

Folytatása következik!