Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 10. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 9. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

A szobám előtti hosszú folyosóra állított térfigyelő kamerához tartozó monitor hirtelen életre kelt, a szemeim pedig elkerekedtek, ahogy rá pillantottam. Amy gyors léptekkel közeledett az ajtóm felé, átöltözve egy igencsak kihívó és szexi öltözékbe. Céltudatosan sétált végig az épületen, egy pillanatnyi figyelmet sem szentelve a környezetének. Egyértelmű volt, hogy engem akar meglátogatni.

Mordultam egyet a vörös hajú szépség eltökélt arca láttán, ahogy vett egy mély levegőt és bekopogtatott a lakosztályom ajtaján. Gyorsan felpattantam a székemből, hogy kisiessek a kukkolószobából és lezárjam az ajtaját. Nyilvánvalóan nem akartam, hogy Amy (vagy bármelyik másik lány, ha már itt tartunk) tudomást szerezzen a titkomról. Legalábbis egyelőre nem. Idővel majd lehet, beavatom őket mindenbe. De az is lehet, hogy soha. Most viszont még a napnál is világosabb volt, hogy nem jött el az ideje.

Én is vettem egy mély levegőt, mielőtt kinyitottam az ajtót és Amy-re villantottam a legmegnyerőbb és barátságosabb mosolyomat. Mondanom se kell, hogy észveszejtően káprázatosan nézett ki. Egyszerűen elvarázsolt. Nadrágomban még mindig meredezett a gondosan elrejtett kis barátom (hála a Trish és Lindsay által keltett erekciónak), az agyamba pedig rögtön belevillant a gondolat, hogy Amy talán a tökéletes mentőövként toppant be a pillanatba.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy ha valaha is kifaragnák a tökéletes nő szobrát, az valószínűleg a megszólalásig hasonlítana Amy-re. Miért is ne? Elég volt csak ránéznem, hogy ez a gondolat fogalmazódjon meg bennem. A tökéletes alakú, 167 centi magas lány maga volt a megtestesült tökély. Alakját pedig körbelengte valami megfoghatatlan, szavakba önthetetlen aura, ami csak még tovább növelte ezt az érzést. Azok a zöld szemek úgy szikráztak, mint két smaragd, ami csak még jobban kiemelte arca szépségét.

- Helló, Amy! Mit tehetek érted? Nincs már egy kicsit késő?

Biztos voltam benne, hogy úgy hangzanak a szavaim, mint egy komplett idiótáéi. Túl sok fantáziakép keringett a fejemben túl sok mindennel kapcsolatban, amik nem csak hogy elvonták a figyelmemet, de teljesen fel is izgattak.

Amy kinyújtotta a kezét és vékony ujjai a karomra simultak, majd gyengéden megszorította azt.

- Bemehetnék egy pillanatra? Beszélni szeretnék veled.

- Ööö... persze – bólintottam. Borzongás futott végig a gerincem mentén keze melegének érzésétől. - Gyere csak be! Érezd otthon magad! Hozhatok esetleg egy italt? - Erőt vettem magamon, hogy koncentráljam a figyelmemet. - Sajnos alkoholt nem tartok itt. Nem igazán szokásom inni. De esetleg egy kis narancslé?

Amy a karomba fonta az övét és belépett velem együtt a lakosztályba. Természetesen egy pillanatig se álltam ellen. Miért is tettem volna?

Aztán elengedte a karomat és nem szólt egy szót se, miközben egyedül tovább sétált a szobámban. Karcsú, érzéki lábai szabályosan hipnotizáltak, ahogy elegánsan kimérten tette őket egymás elé. Légiesen könnyedén sétált az ágyam mellé, majd rám pillantott és rám függesztette kíváncsi tekintetét.

A szívem kihagyott egy ütemet.

- A narancslé tökéletes lesz – válaszolta végül.

Miután kitöltöttem neki életem leggyorsabban felszolgált italát, Amy mosolyogva fogadta, ahogy csatlakoztam hozzá. Amikor már elég közel értem, kinyújtotta karcsú ujjait és a mellkasomhoz simította őket. Érintésétől természetesen borzongás futott végig minden tagomon.

Vettem egy mély levegőt és hosszan bámultam Amy-t, szinte teljesen elveszve szikrázó zöld szemeiben. Pislogtam egyet, majd igyekeztem összeszedni magam, miközben továbbra is vendégem mesés arcát bámultam. Ahogy játékosan rám mosolygott, miközben átvette tőlem a poharát, hirtelen megtaláltam a hangomat.

- Tehetek... érted valamit?

Amy légies mozdulatokkal körbe fordult a szobában, majd ismét rám mosolygott. Aztán tekintetét körbefuttatta a lakosztályon, melyen nem kis időbe és persze pénzbe került így kidekorálnom. Ami leginkább lenyűgözte vendégemet, az a száznyolcvan fokos panoráma volt, ami a hat padlótól plafonig érő óriási ablakon keresztül az óceánra nyílt, beterítve a falaim felét. Gyönyörű látvány volt ilyenkor, éjszaka, de nem különben nappal is, amikor a felhők lassú méltóságteljességgel vonultak át az égen. A nagy kékség terült el, ameddig csak az ember ellátott.

Kíváncsian és finoman sürgetően Amy-re pillantottam és még mindig lenyűgözött, hogy képes voltam megőrizni a lélekjelenlétemet testhez simuló szűk farmerblúzba és barnás miniszoknyába bújtatott teste láttán.

- Váó! - sóhajtott Amy és tekintete szabályosan letapogatta a lakrészből nyíló kilátás minden egyes négyzetcentiméterét. - Neked aztán szép kis kilátásod van innen, Jeremy. Minden csak úgy ragyog. Még a strandra is tökéletesen rálátni. - Elhallgatott egy pillanatra és látszott, ahogy elgondolkodik. - Mennyi pénzed is van pontosan, hogy ezt mind megengedheted?

- Épp elég. De erről nem szívesen beszélnék. Talán majd a megfelelő időpontban beavatlak titeket ebbe a titokba is. Most viszont még csak kezdünk ismerkedni.

Amy hosszú másodpercekig bámult rám, de nem szólt egy szót sem, mielőtt megfordult volna, hogy elsétáljon a közelemből. Ismét teljesen a hatalmába kerített ennek a fiatal nőnek a látványa, ahogy karcsú teste és hosszú lábai kirajzolódtak az éjszakai fényekben. Szinte öntudatlanul mozdultam utána, hogy a közelében maradhassak.

Emma Stone alias Amy

Végül ismét rám pillantott a válla felett és kuncogni kezdett. Ügyesen kimérten helyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, ami csak még jobban elkábított, akárcsak a kígyó hintázó mozgása az áldozatát.

- Nem vagy magányos itt egyes-egyedül, Jeremy? - kérdezte Amy, lassan végigsétálva az egyik falat beborító polcsor előtt, amelyen roskadásig sorakoztak a különböző művészeti alkotások és történelmi relikviák. - Úgy értem, mielőtt idejöttünk volna... nem volt itt senki más, nemde? Senki, csak te. Te, meg persze Louisa. - Belekortyolt a narancslevébe, majd letette a poharat egy kis asztalra.

- Így van... Csak én meg a házvezetőnőm. De van egy barátom, egy hölgy, Kristanna, aki néha meglátogat. Bár nem találkozunk olyan gyakran, mint amennyire szeretném. Kristanna az élete felét a világ körül utazgatva tölti.

- Arra akarok kilukadni, hogy te is egy hétköznapi fickó vagy, nemde? - folytatta Amy. - Úgy értem, neked is vannak... szükségleteid.

Nyeltem egy nagyot, mielőtt válaszoltam volna.

- Határozottan. Igen.

- Ó! - mosolyodott el vendégem, mielőtt ismét elfordította volna tekintetét, hogy előre dőlve megvizsgáljon egy tárgyat a polcon.

Úgy tett, mintha lenyűgözné a műtárgy, de egyértelmű volt, hogy közben minden figyelmét arra fordítja, hogy kifürkéssze reakciómat csábos mozdulataira. Még tökéletesen ívelt fenekét is matematikai pontossággal kimért mozdulatokkal lengette előttem.

- Váó! - lelkendezett, miközben még lejjebb hajolt, ezúttal egy másik tárgyat véve szemügyre. - Nagyon érdekes gyűjteményed van, Jeremy.

Halkan felnyögtem, ahogy óvatosan arrébb helyezte egyik tűsarkúba bújtatott lábát, hogy fel tudjon egyenesedni. Egyszerű és végtelenül praktikus mozdulat volt, ugyanakkor kimondhatatlanul erotikus is.

Aztán lépett egyet oldalra és ismét mélyen lehajolt, ezúttal a legalsó polcon véve szemügyre valamit. Lábait szélesen széttárta, szoknyája pedig feszesen a fenekére simult. Ekkor figyeltem csak fel rá, hogy semmit nem visel a ruhadarab alatt. Ahogy lassan kiegyenesített lábait, csípőjét az égnek emelve, miközben tovább szemlélte figyelme állítólagos célpontját, tökéletes belátást engedett érzéki ágyékára.

Egész testem remegett a vágytól és az aggodalomtól, hogy a végén nem bírom tovább és, különösen a korábbi kukkolós élvezetek után, spontán beleeresztem nedveimet a gatyámba.

Amy felegyenesedett és ismét felém fordult, füle mögé tűrve egy kósza vörös tincset.

- Hol szerezted ezt a szépséget, Jeremy? - intett az alsó polc felé. - Igazán gyönyörűnek tűnik... és drágának.

Érzékien felvont szemöldökkel várta a választ, én azonban szóhoz se jutottam. Túlságosan is össze voltam zavarodva, hogy egy hang is kijöjjön a számon. A helyzeten pedig egy cseppet sem segített, amikor ismét előre hajolt, hogy megvizsgálja a műtárgyat, miközben mintha észre se vette volna, ahogy feltárja a szoknyája alatti rejtett zugok látványát. Ekkor azonban hátra pillantott a válla fölött, elkapta hátsóját bámuló tekintetemet. Mintha csak nem lett volna tisztában az egésszel az első pillanattól kezdve...

Ismét felegyenesedett és lassan hátra nyúlt, hogy lesimítsa a szoknyáját. Izgatása hatására merev farkam már majd szétfeszítette nadrágomat. A bennem dübörgő szenvedély már az elviselhetőség felső határán toporgott.

Amy-t egyértelműen egy pillanatig sem érdekelték a polcokon pihenő műtárgyak. Ez az egész színjáték a kezdetektől fogva nem szólt másról, csak arról, hogy felizgasson. Ezt a célját pedig maximális sikerrel el is érte.

- Nagyon kíváncsi vagyok már, mi fog történni a következő hat hétben – dorombolta, miközben lassan odalépdelt egy székhez. Dús fürtjei a gondosan kimért mozdulatoktól lágyan simogatták vállait. Orromat teljesen betöltötte parfümje illata, a bódító érzés pedig teljesen elhomályosította elmémet. Amy pedig leült és rám mosolygott. - Hmm... a mai viszont egy nagyon hosszú nap volt. Nagyon jó lenne lazítani kicsit. Kikapcsolódni. - Azzal felemelte egyik karcsú lábát és kinyújtóztatta. - Annyira fáradt vagyok!

Mindent elkövettem, de egy pillanatra se tudtam levenni tekintetem gyönyörű lábairól. Amy, mintha észre se vette volna kutakodó tekintetem, ugyanolyan kimérten erotikus mozdulatokkal tette keresztbe lábait, türelmetlen nyögést csalva elő belőlem. Úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt állat, ami bármi áron szabadulni akar. Amy teljesen az ujja köré csavart, céljai iránt pedig egy cseppnyi kétségem se lehetett.

- Nagyon jó lenne, ha megdugnál – jelentette ki végül. Szavaiból egy csapásra eltűnt minden édelgő él és szinte késpengeként hasítottak belém.

Megráztam a fejem és tekintetem lassan végigsiklott teste többi részén. Szabályosan letapogattam karcsú karjait és gömbölyű vállait, majd elidőztem egy hosszú másodperig telt mellein, melyek tökéletesen kirajzolódtak feszes blúza alatt. Az arca viszont egy hajszállal sem volt kevésbé magával ragadó. A mosolya pedig... Hogy lehetett volna ellenállni neki.

A testemet hatalmába kerítő szenvedély ellenére hirtelen meglepően könnyedén tudtam gondolkodni. Annyira jóleső érzés volt Amy közelében lenni, hogy azt már szavakba se lehet önteni.

- Nagyon jó lenne, ha megdugnál, Jeremy – ismételte meg, mire a farkam hevesen lüktetni kezdett nadrágom rejtekében. Amy vett egy mély levegőt és hátra feszítette vállait, amitől szűk blúza csak még jobban melleire simult. A szemeim elkerekedtek, ahogy ez a lány egy pillanat alatt a térdeire roskadt és kérlelőn felpillantott rám. - Kérlek. Dugj meg!

- Ó, egek! - nyögtem fel.

Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit mondok, vagy teszek, máris térdre roskadtam magam is. Egyik kezem szinte magától siklott az arcára, hogy gyengéden végigsimítson puha bőrén.

- Tényleg ezt akarod? - suttogtam. - Még éppen hogy csak találkoztunk. Nem szeretném, hogy olyasmit tégy, amit később megbánhatsz... az este folyamán, vagy holnap, vagy akármikor. Tényleg, őszintén ezt akarod?

- Igen. Akarom.

Nyeltem egy nagyot ezekre a szavakra, a szívem pedig hevesen lüktetni kezdett. Vajon hallani fogom még ezeket a szavakat Amy-től a jövőben is? Talán egyszer majd úgy, hogy hófehér ruhában áll előttem egy katedrális közepén mindkettőnk családja jelenlétében?

- Nem muszáj ezt tenned – folytattam. - Sosem vártam ezt el tőled vagy bármelyik másik lánytól itt.

- De én ezt akarom – mondta ki egyszerűen.

- Egészen biztos?

- Tökéletesen. Kérlek, tegyél a magadévá! Tegyél a magadévá itt és most!

Lassan bólintottam. Innentől már nem volt visszaút.

Folytatása következik!