Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 1. fejezet

1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.

FIGYELEM! Ez egy nagyon hosszú történet első része (a szűken vett történet negyvenkét részes, amiket általában 5-6 fejezetre lehet bontani, de vannak rövidebbek és jóval hosszabbak is), ennek megfelelően nagyon lassan építkezik és sok figyelmet szentel a karakterei bemutatásának. Emellett persze időről-időre akadnak benne szexjelenetek, azok között néha nagyon hosszú idő is eltelhet. ( Néha részenként csak egy akció akad, de ha kettő-három is megesik, utánuk akkor is általában több fejezetnyi "szünet" következőig). Szerintem viszont kifejezett előnye, hogy bár nem egy klasszikusokkal vetekedő lélekrajz (távolról sem), de a hasonló, karakterek tömegét felvonultató erotikus történetekkel ellentétben szán időt a karakterei kibontására is, hogy ne csak a hajuk/szemük/bőrük színe legyen különböző, de valamennyire a személyiségük is. Ha valaki azonban nem vevő az ilyen maratoni, néha extrán nagyon lassan építkező (de akkor sem feltétlenül unalmas) történetekre és inkább valami pörgős, akciódúsabbra vágyna, ahol kevesebb a duma és több a... , az inkább keressen magának valami más olvasmányt! Akár még a blogomon is találhat bőven.

A többieknek kellemes olvasást kívánok.

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

2013. június 3. hétfő

Végre minden készen állt. A lányok aznap érkeztek. Az utolsó hét arra ment el, hogy mindent tökéletes rendbe tegyek a szigeten a hat hölgy számára, akik itt fogják tölteni a következő hat hetet velem. Napi húsz órát dolgoztam, hogy felkészítsem a birtokot, beüzemeljem az összes kamerát és biztosítsam, hogy a vendégeim semmiben ne szenvedjenek hiányt. Az ellátóhajó csak hetente egyszer jött ide, úgyhogy arra az eshetőségre is fel kellett készülnöm, ha esetleg egy vihar, vagy valami más váratlan helyzet miatt egy időre elszigetelődünk a külvilágtól. Úgyhogy el lehet képzelni, mekkora készleteket kellett bespájzolnom, hogy még véletlenül se fogyjunk ki az élelemből és más feltétlenül szükséges dolgokból. Mostanra azonban minden kulcsra készen állt a szigeten.

Hamarosan be kellett pattannom a hajómba, hogy kiutazzak a partra a hölgyek repülője elé. Már alig vártam.

Amíg azonban nem jött el annak is az ideje, úgy döntöttem, még egy utolsó pillantást vetek a számítógépemen tárolt részletes életrajzaikra és fotóikra. Rengeteg időt töltöttem a hat győztes kiválogatásával és interjúztatásával, végig azt tervezve, ami a következő hat héten történni fog. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a lehető legváltozatosabb lányokat gyűjtsek össze mind külsőleg, mind személyiségükben. Azonban mindeközben arról se feledkeztem meg, hogy a delikvensek passzoljanak ne csak hozzám, de egymáshoz is. Ráadásul nem akartam zsákbamacskát sem árulni, úgyhogy arról is meg kellett bizonyosodnom, hogy a jelentkezők tökéletesen tisztában legyenek, mire vállalkoznak és egyiküknek se legyen kifogása semmi ellen, ami az itt töltött idő alatt történik. Beleértve azt is, hogy a kamerák mögül minden lépésüket nyomon követhetem és követem is a nap huszonnégy órájában.

A végeredmény minden apró-cseprő részlete ott pihent a merevlemezemen.

A mostanra már a repülőn ücsörgő hölgyek mindegyikét a külső jegyek, a tudás és a vérmérséklet szigorú határértékeinek figyelembevételével válogattam ki. Rengeteg időt és pénzt áldoztam a procedúrára. Egy egész év munkája volt a tét kezdve a hirdetőlapok ezreinek kiküldésétől az összes létező fitneszklubba, egyetemre és hasonló helyekre szerte Észak-Amerikában egy hat hetes kikapcsolódás és móka ígéretével egy trópusi szigeten, amit szerény személyem az otthonának mondhat, és egy lélegzetelállító százezer dolláros fizetséggel a végén. Azonban a hat kiválasztott egyike ennek az ötszörösét is haza viheti.

A jelentkezők természetesen özönlöttek, mint a sáskahad, a háromnegyedüket azonban már az első körben csuklóból ki kellett szórnom. Aztán a megfelelőnek ígérkező pályázóknak kiküldtem a kéréseimet további információkról, fotókról és a program további kellemes és talán kevésbé kellemes részletéről, csak hogy minden tiszta legyen. Nem kevesen pedig így is válaszoltak. A lista összeállt és kiválogathattam a döntősöket, akiknek mélyrehatóan áttanulmányoztam a hátterét, mielőtt személyesen elbeszélgettünk volna videochaten keresztül. Ezután már csak az volt hátra, hogy a húsz döntős közül kiválogassam a hat szerencsést. Gondolom mondanom se kell, hogy ez volt életem egyik legnehezebb döntése.

De kik is voltak ezek a hölgyek? Mindannyian tizennyolc és harminc éves kor közé estek és egytől egyig biszexuálisak voltak, vagy legalábbis rendkívüli módon érdeklődők a többi nő iránt. Ez is elvárás volt a jelentkezésnél. Ez a kitétel sajnálatos módon töménytelen mennyiségű jelentkezőt kiszórt, de ennél alább nem engedhettem.

Az első a listán a csodálatos spanyol és ázsiai vérvonallal rendelkező Camille volt, akinek nem kellett a sarki közértbe mennie, ha valami markolni valóra volt szükség. Huszonöt évesen egy ingatlanügynökség megbecsült munkatársa volt San Diegóban, méghozzá olyan testtel, amivel senki sem csodálhatta sikereit a házak eladásában. Mindehhez pedig ráadásképp kiváló, barátságos természet is társult. Nem is kellett más hosszú szénfekete haja és csábos tekintete mellé, hogy bárkinek a fejét elcsavarhassa. Ez a latin vadmacska még otthon lakott a szüleivel és úgy tekintett erre a hat hetes kiruccanásra, hogy új lehetőségekbe kóstolhasson bele. Én pedig ezer örömmel segítettem neki ebben.

A következő Pamela volt a listán, Baltimore tánckirálynője, aki a felnőttszórakoztatás felpörgetett nagyvilági életét élte. Egész pontosan a harminc éves hölgyemény sztriptíztáncos volt, még ha nem is illett bele az általános sztereotípiába. Talán ő volt a legokosabb és legműveltebb egyén, akivel valaha összefutottam. Büszke volt arra, hogy milyen kiváló eredménnyel végezte el az iskoláit. A fizetését pedig arra fordította, hogy még tovább tanulhasson és elérhesse az álmát, hogy egy nap tanár lehessen.

A szintén harminc éves Amy egyszerre volt pultos és pincérnő egy cincinnati-i étteremben. A vörös vadóc azonban sokkal több volt egy csinos arcnál (és egy tökéletes testnél). Nem mintha az emberek tekintete ne akadt volna meg azonnal lehengerlő szépségén. Elvégre egy ilyen gyönyörűséget ki ne venne észre? Krémszínű bőre és smaragdzöld szemei bárkit elvarázsoltak. Egyéb méreteiről nem is beszélve. Az a típus volt, akire bárhol felfigyelt mindenki, ahol csak járt. Ebben pedig nem kis része volt hihetetlenül magabiztos és csábos temperamentumának is, amivel boldogan fogadta, sőt, ki is ingerelte magának a vetkőztető pillantásokat.

De persze, mint mindenkinek, Amy-nek is megvoltak a maga hiányosságai. Túl volt egy elhibázott házasságon és úgy tűnt, a büszkesége nem mindig bizonyult igazán jogosnak. Mit szépítsük, a hölgyemény négy különböző fickóval csalta meg a volt férjét csak a házasságuk első éve alatt, akikhez még továbbiak csatlakoztak a harmadik és egyben utolsó évig. És akkor a női szeretőit még nem is számoltuk. Igencsak nagy lábon élt, ha az afférokról volt szó.

A beszélgetéseink alapján viszont az a benyomásom támadt, hogy Amy valójában egy kifejezetten jó és egyenes ember. Elkövetett pár súlyos hibát és hozott pár kifejezetten rossz döntést, kár is lenne szépíteni, de volt benne valami, ami mégis megfogott. Úgy hittem, ha egyszer megtalálja a megfelelő férfit, aki mellett lehorgonyozhat, a feleség intézményének mintapéldánya válhat belőle. Azt pedig, hogy ez a szerencsés ki lesz, sose tudhatjuk előre.

Devon, a negyedik versenyző, a tipikus amerikai lány esszenciáját testesítette meg halványkék szemeivel és napbarnított bőrével. A huszonhét éves leányzó olyan lélegzetelállítóan gyönyörű arccal rendelkezett, amit az azt keretező szőke fürtök csak még angyalibbá tettek. Emellett már szinte csak hab volt a tortán az imádni való természete. Ennyi pozitívum mellett ki ne kapott volna két kézzel Devon után?

Első beszélgetéseink során támadt egy benyomásom, ami később csak még erősebb lett, arról, hogy Devon egy igazi nyíltszívű hercegnő. Bársonyos hangja és ragadós jókedve azonnal elvarázsolt. Abban azonban, hogy mi tette ennyire nagyszerűvé ezt a lányt, nem voltam egészen biztos. De hát, elvégre, hat egész hét állt rendelkezésemre, hogy kiderítsem.

Trish volt az egyetlen a csapatban, aki nem az Egyesült Államokból érkezett. A született kanadai leányzó egész eddigi életét Toronto körzetében töltötte. Még munkahelyet is a szülővárosában talált, mint fizikoterapeuta. Harminc évesen tele volt kedvességgel és ragyogással, ami szinte kisugárzott a körülötte lévőkre. Az a fajta ember volt, akivel látszólag mindig csak jó dolgok történnek, egyszerűen csak azért, amilyen fantasztikus ember.

Az álma az volt, amellett, hogy megházasodjon és családot alapítson, hogy nyisson egy saját fitnesz centrumot. Talán a pénz, amit a hat heti itt tartózkodása után adok neki, nagyban hozzájárul, hogy valóra váltsa az álmát. Vagy talán a másik álmában segíthetnék be? Elvégre lehet, hogy egy trópusi szigeten találja meg a módot a családalapításra.

Végül, de egyértelműen nem utolsó sorban, ott volt Lindsay, a mámorítóan gyönyörű tizennyolc éves szépség, aki pont három napja érettségizett le. Ő volt a két lábon járó imádnivalóság, aki egyszerűen túl rendesnek és ártatlannak tűnt ahhoz, hogy részese legyen egy olyan fülledt és perverz projektnek, amit a fejemben forgattam. Mindennek ellenére azonban kitörő örömmel fogadtam őt is a maga észveszejtő bájaival a parti közepében.

Hosszú szőke hajával és kék szemeivel, amelyek egy szupermodell arcával párosultak Lindsay volt mindenki kedvenc pompon csapatkapitányának mintapéldánya. Szívesen jártam volna gimibe Ohióba, ha ő ott riszálta magát a meccs szüneteiben. Biztos voltam benne, hogy ez a szépség nem egy forró éjszakát szerzett az iskolatársainak, miután végignézték, ahogy a fenekét rázza. Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy ebben az érzésben nekem is részem lesz majd. Ó... ez úgy hangzik, mint egy terv.

Természetesen mind a hat gyönyörűség biszexuális volt, lélegzetelállító és a maga módján egyedi. Már most a mennyben éreztem magam a gondolatra, hogy mindannyian az ötszázezer dolláros fődíjért fognak versengeni a szigetemen a következő hat hétben.

Azt azonban nem tudhatták, mit kell tenniük az összeg elnyeréséért. Még én magam se találtam ki teljes mértékben. Csak annyi volt tiszta, hogy mostantól hat hét múlva mindannyian kézhez kapják a csekkjüket, amelyek közül az egyiken a mágikus összeg fog szerepelni. Addig pedig a győztes kiléte teljes homályban marad.

Folytatása következik!