Ha van R a hónapban 2. rész

Írta: noebode
Fordította: Sinara
Eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 16.

********************************************************************************

            Ötkor általában visszatért a kis lakására, azon merengve, mihez lenne étvágya. Sokkal jobbnak tűnt most az öböl felé venni az irányt, azon jártatva az agyát, melyik épület lehet a Metcalfe’s Catch, és hogy vajon miért nem figyelt fel rá eddig. Hamar megtalálta a választ. Az étterem az öböl jobb végében volt, messzebb a turisták által felkapott résztől, amerre ő is szokott járni. Egy hosszú, alacsony fa épület. Vörös festése valaha élénk lehetett, de mára a pára és a napsütés kikezdte. Távolról nem nézett ki belőle sokat az ember, de ahogy közelebb ért, Rose élettel teli hangokat hallott odabentről, és sok ember, többnyire inkább helyiek, mint turisták, tartottak arrafelé.

            Rose egy pillanatra megijedt, vajon megfelelően öltözött-e fel. De túlságosan felizgatta a gondolat, hogy újra láthatja Shaunát ahhoz, hogy haza menjen és átöltözzön, de aztán felfigyelt rá, hogy a többség fürdőruhában van itt is, úgyhogy még így is túlöltözött hozzájuk képest. Menet közben levette a sapkáját és a napszemüvegét, kibontotta sötét haját, és hagyta leomlani a hátára.

            A hely hangos volt az emberektől, amikor belépett. Minden asztalt családok, prok és baráti társaságok foglaltak el, vidáman nézegetve a menüt. Hal illata töltötte meg a levegőt, Rose eszébe juttatva, mennyire megéhezett az egész napos gyaloglástól. Körbepillantott, próbálva hozzászokni a beltéri fényhez és megtalálni Shaunát.

– Hello! – szólalt meg egy ismerős hang, és Rose rámosolygott az egyik asztal irányából felé tartó barátnőjére. A haja most száraz volt, így Rose láthatta természetes barna szépségét. Nyakpántos ruhája épp eleget mutatott testéből ahhoz, hogy felforralja Rose vérét anélkül, hogy illetlenül kitárulkozó lenne. – Örülök, hogy eljöttél – adott egy csókot Rose arcára, mintha csak régi barátok lennének, majd belesuttogta a fülébe. – Remélem, épp olyan éhes vagy, mint én.

– Egyértelműen. – Rose élvezte a másik nő erős citrusillatát. – Biztos, hogy nem kell dolgoznod? Elfoglaltnak látszol.

– Ne aggódj miatta! Foglaltam magunknak egy privát asztalt, a többiek pedig ellesznek nélkülem is, ha muszáj. Gyere!

Megkerülték az éttermet, Rose pedig azon gondolkodott, hol lehetnek kettesben a nyitott teraszon, míg észre nem vette, hogy Shauna egy lépcső felé tart a sarokban. Egy kis folyosóra értek föl, ahonnan két ajtó nyílt „Privát” és „Csak a személyzet tagjainak” felirattal, Shauna pedig az előbbibe vezette be őt.

            Rose mosolyogva nézett körül az apartmanban. Lényegében egy beépített padlástér-darab volt kis amerikai konyhával a sarokban és nagy ággyal, ami a tér majd harmadát elfoglalta. A szoba közepén egy kör alakú asztal állt, és mindent beterítettek a tányérok és borosüvegek halmai.

– Váó! – Rose csak ennyit tudott mondani, és Shaunára mosolygott.

Briegitte Marie Gabrielle Baldrica alias Rose

– Ez a lakásom – mondta a másik nő. – De néha jó felhívni valakit csak kettesben vacsorázni.

Az étel nagyon csábító volt, de Rose előbb valami teljesen másra vágyott. Odalépett Shaunához, átkarolta a derekát, és érezte, hogy a nő keze is a hátára kúszik. Most hosszabban és szenvedélyesebben csókolóztak, mint először. Testük egymáshoz préselődött, miközben kezeik felfedezték egymás testét.

– Na és, éhes vagy? – kérdezte Shauna.

– Az attól függ, mi az étel.

– Bármi a menüből. Mind frissen fogva.

– Olyan frissen, mint én is?

Shauna felnevetett.

– Igen. És talán olyan ízletes is.

– Tudod mit? – vigyorgott rá Rose. – Nagyon megkívántam az osztrigát. És te?

– Én is.

Shauna átkarolta Rose derekát, ujjai pedig behatoltak a lány bő felsője alá, végigsimítva a hátát. Rose felmordult és keményebben csókolta a másik nőt, miközben kezei megmarkolták annak hátsóját. Ahogy mozgatta a kezét, a ruha anyaga vele mozgott, de nem úgy tűnt, mintha bármi is lenne közötte és Shauna bőre között. Ez még jobban felizgatta Rose-t.

            Érezte, ahogy Shauna felhúzza a felsőjét, ő viszont csak vonakodva emelte fel a karjait, hogy a másik nő megszabadíthassa a ruhadarabtól. Mielőtt az elhajított felső földet ért volna, Shauna kezei már ismét Rose hátán voltak. Fürge ujjai kibontották a lány melltartóját és azt is leráncigálták róla, miközben tulajdonosuk elmosolyodott Rose mellei láttán, ahogy a sötét bimbók máris keményen meredeztek rajtuk.

            Shauna megmarkolta a lány melleit, mire az feljebb csúsztatta kezeit az ő hátára. Nyelveik heves csatát vívtak, Rose pedig felnyögött, ahol a nő hüvelykujja a mellbimbójához ért. Felgyűrte Shauna ruháját, hogy megbizonyosodjon róla, a nő tényleg nem visel-e semmit alatta.

            Rose még mindig éhes volt, de hasa korgását elfedte a benne munkáló vágy. Shauna még mindig csak a mellbimbóit izgatta, de minden mozdulata, tökéletesre vágott körmeinek érintése vad pezsgést idézett elő a testében. Rose felnyögött és követelőzően csókolta tovább a nőt.

            Ahogy egyre feljebb húzta Shauna ruháját, ő is egyre jobban beindult. Majd, miután a ruha anyaga elfogyott, már csak a nő forró bőrét érintette. Hátra húzta a fejét. Ajkaik szétváltak, de nyelvük még egy pillanatra ölelte egymást, mielőtt elindult volna lefelé Shauna nyakán és vállain. A nő erősebb hüvelykujj-mozdulatokkal reagált, gyönyörrel töltve meg Rose testét.

            A ruha elég vastag volt, hogy melltartó nélkül is eltakarja Shauna telt halmait, Rose pedig most boldogan csókolta őket végig, nyelvével a köztük húzódó völgyben kalandozva.

– Itt az osztriga ideje – mondta fátyolos hangon és a térdeire rogyott, szembe nézve Shauna lábai közével.

Ahogy számított rá, a nő nem viselt semmit a ruhája alatt. Ismét csak azokat a fényes, hosszú lábakat látta, amikbe már korábban beleszeretett, megnyalva az ajkát, ahogy Shauna széttárta őket. Érezte, ahogy a nő keze a fejére telepszik, beletúrva hajába. Rose lágyan előre hajolt, míg végül ajkai meg nem érintették Shauna puha ágyékát, végigcsókolva a bőrét.

            A nő ujjai az ő meztelen vállait simogatták, le-letérve napégette karjaira. Közben combjai még jobban szétnyíltak, akár egy osztriga héja, hogy beljebb engedjék Rose falatozó ajkait.

            Rose gyengéden rálehelt a nő kagylójának gyöngyére, de egyelőre nem érintette meg. Nyelve végigsiklott Shauna szeméremajkai között, mire a nő hangosan felnyögött. Rose elengedte a ruhát, miközben újdonsült szeretője lerángatta azt magáról, kezeit most a feszes testre tapasztva. Ujjai a nő gerincét simogatták.

            Felpillantott, miközben nyelve továbbra is a tátogó szeméremajkak közt kalandozott. Shauna lassan áthúzta a ruhát mellein, majd a fején is, elhajítva ugyanabba az irányba, mint Rose felsőjét és melltartóját az imént. A lány felnyögött a gyönyörtől a telt mellek és a duzzadt mellbimbók láttán.

– Nyalj! – utasította Shauna, miközben kezei azokra a gyönyörű mellekre telepedtek. Rose-nak pedig nem volt szüksége több noszogatásra. Kezei a nő farpofáira csúsztak és megmarkolta a telt halmokat, közelebb húzva magához a nőt, nyelve pedig mélyen barlangjába hatolt. Orrát megtöltötte Shauna erős illata.

A hangos nyögések felizgatták Rose-t, amitől csak még hevesebben nyalta a szája alatt lüktető húst. Ajkait is hevesen mozgatta, szinte csókolózva Shauna szeméremajkaival.

            A hangos nyögések betöltötték a kis lakást és Rose azon merengett, vajon odalentről lehet-e hallani őket. Mit szólnának az emberek, ha kiderülne, hogy itt térdel egy nő combjai között, akit csak alig pár órája ismert meg? De amikor Shauna ismét felnyögött és a teste remegni kezdett, a lány minden másról elfeledkezett.

            Átkarolta a nő derekát, nyelve pedig a csiklójával kezdett játszadozni, mintha tényleg egy osztriga értékes gyöngye lenne. Shauna egyre hangosabban nyögött, jelezve, mennyire közel jár a csúcshoz.

– Igeeeeeeeeeeeen! – kiáltott fel a nő, ahogy végül átszakította a gyönyör határát. Kezei megmarkolták Rose vállát, hogy megtartsa magát, a lány pedig tovább munkálkodott rajta, ahogy a nedvek az arcába lövelltek.

Shauna végül nem bírta tovább és zihálva hátra tántorodott.

– Huh! Ez hihetetlen volt – nyögte, Rose pedig csak mosolygott, lassan megnyalva ajkait, élvezve a hűs érzést, ahogy Shauna nedvei megszáradnak az arcán.

A nő felé nyújtotta a kezét, Rose pedig megfogta, hogy talpra állhasson, míg végül a másik karjaiban kötött ki. Shauna mellei az övéinek préselődtek, bimbóik pedig táncot jártak egymással.

– Most én jövök – vezette Shauna a lányt az ágyhoz. Rose nem tiltakozott, csak hagyta, hogy az ágyra lökjék. Alig hogy leért a matracra, a nő már fölötte is volt, kezei pedig Rose derekát markolták, lerángatva a sortját. Amikor végzett, Rose felhúzta és széttárta a lábait, megmutatva fényes fehér bugyiját.

– Teljesen átnedvesedték – állapította meg Shauna, Rose meztelen combjait simogatva. A lány elpirult, tudva, mennyire felizgatta partnerét. Ő is érezte, ahogy átnedvesedett bugyija bőréhez tapad, az pedig, ahogy Shauna végigcsókolta a lábát, egy cseppet sem segített. Igyekezett ellazulni, végignyúlva a megvetett ágyon. Mintha felhők közt lebegett volna. Nem érzett semmi mást, csak Shauna ajkait a bőrén.

Hangosan nyögött és a párnát markolta, ahogy a nő a belső combjáról az ágyékát takaró nedves szövetre tévedt. Szétnyitotta a lábait, utat engedve Shaunának, aki így rávetette magát a csiklójára a nedves bugyin keresztül.

            Hirtelen megremegett, ahogy Shauna keze végigsiklott a combján, majd megragadta bugyiját és lerántotta róla. Rose segített neki, hogy a ruhadarab hamarosan csatlakozhasson a többihez.

            Ahogy Shauna végzett, Rose széttárta neki a combjait, szégyentelenül felkínálva magát frissen megismert szeretőjének.

– Osztrigát, kedvesem? – kuncogott.

Shauna elmosolyodott és a füle mögé tűrte a haját, mielőtt a lány combjai közé hajolt volna. Ajkai most egyenesen Rose csiklójára fonódtak, felfedezve azt, amit eddig csak a bugyin keresztül érezhettek. Rose pedig felnyögött, ahogy a nő nyelve hozzáért legérzékenyebb testrészéhez. Háta megfeszült és talpaira támaszkodva lökte ágyékát Shauna arcába. A nő hevesen izgatta csiklóját, miközben ujjai a szeméremajkait izgatták.

            Rose lehunyta a szemeit. Próbált úrrá lenni a gyönyörön, amit Shauna okozott neki, de túlságosan felizgult már, hogy visszafogja magát. Felnyögött, ahogy a nő két ujja belé csusszant, végigzongorázva legérzékenyebb pontjait. Felvette Shauna ujjainak ritmusát, élvezve a rajta végigáramló mámorító hullámokat.

            Végül Shauna utoljára rácsapott a nyelvével a csiklójára, miközben ujjai megérintették a lány G-pontját. Ez már túl sok volt. A gyönyör hullámai végigáramlottak Rose testén. Az orgazmus újra és újra a tetőfokára hágott benne, miközben Shauna ujjai folytatták munkájukat.

            Mire magához tért, teste már úszott az izzadtságban és zihálva feküdt Shauna karjaiban. A szobában forróság uralkodott és mindent betöltött izgatottságuk illata.

– Azt hiszem, ez volt a legjobb osztriga, amit valaha kóstoltam – nézett Rose a nő szemeibe.

– Én is úgy hiszem – préselte hozzá a testét Shauna. – Legközelebb is jössz majd az adagodért?

– Azt hiszem, törzsvendég leszek – vigyorgott Rose. – Mindig, ha van R a hónapban.

**********************************************************************


Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon. 

Ha van R a hónapban 1. rész

Megjegyzés: A történet címe kissé értelmetlennek hathat. Először arra gondoltam, meg is változtatom, mert én sem értettem, mi van. De a történetet olvasva, fény derül majd a titokra. :)

Írta: noebode
Fordította: Sinara
Eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 16.

********************************************************************************

            A nő ismét a tengerben úszott.

        Rose már annyiszor látta őt az elmúlt hetekben, hogy a számát se tudta. A munkája minden nap majdnem ugyanabban az időpontban szólította a strandra. És többnyire ez volt az az időpont is, amikor a rejtélyes nő arrafelé úszott. Rose gyakran látta őt és örült a látványnak. De nem csak azért, mert jól nézett ki, hanem mert jól kijelölte Rose útjának felét, ami azt jelentette, hamarosan elindulhat vissza a városba.

            Azon merengett, vajon mi vezérelte a nőt arra, hogy pont ezen az elhagyatott partszakaszon ússzon. Még a legforróbb napokon sem járt erre senki. A turisták közel maradtak a városhoz. Nem akartak végigjönni azon a hepe-hupás földúton, ami alig volt több egy kis csapásnál, hogy leérjenek ide. De ez nem zavarta a magányos úszót. Rose hamar rájött, hogy azzal a kopottas vörös bogárhátúval érkezhetett, ami ott pihent az út mellett. Valószínűleg már úgy ismerte az utat, mint a tenyerét. Rose látta maga előtt a jelenetet. A nő leparkolja a kocsit, már fürdőruhára vetkőzve kiugrik belőle és lekocog a partra. Vizet fröcsköl magára, hogy alkalmazkodjon a hőmérsékletéhez, majd beleveteti magát a habokba egy hosszú úszás erejéig, mielőtt gyorsan visszaszaladna a kocsihoz, hogy elhajtson.

            Az olyan napokon, mint ez is, Rose szívesen csatlakozott volna hozzá. A nap erősen tűzött és a levegőt a magas páratartalom nehézkessé tette, kiszívva Rose energiáját. Még úgy is, hogy a munkája egyébként nem volt nehéz. Mint kiderült, a területfeltáró asszisztensi munkakör az oceanográfiai laborban nem jelentett többet mintagyűjtésnél. Vagyis minden nap végig kellett mennie a parton oda-vissza. Néhány hétnyi rutin minden lelkesedését elvette attól a ténytől, hogy az egész nyarat a tengerparton töltheti.

            Akárki is volt ez a nő és akármiért úszott itt minden nap, ő jelentette Rose napjának fénypontját. Alig váltottak pár szót, ha véletlenül összefutottak, és az is többnyire csak a „hello” különböző fajtáit jelentette. De az alkalmi pillantások így is lehetővé tették Rose-nak, hogy felmérje az ismeretlen testét. Egy igazi úszó teste volt az övé kellemes vonalakkal, erős izmokkal. Hosszú fekete hajába, amit még a vízben is kibontva hordott, világos sávokat rajzolt a nap. Kellemes, kerek arcát pedig gyönyörű telt ajkak uralták. Rose a húszas évei közepére saccolta. Talán néhány évvel idősebb lehetett nála.

            A fenébe is, le kell nyugodnom, korholta magát Rose. Azt hitte, rengeteg alkalma lesz henteregni a tengerparton, de rá kellett döbbennie, pont a legrosszabb korban jár. Huszonkét évesen már túl öreg volt ahhoz, hogy a hormonvezérelt tinilányokkal és fiúkkal flörtöljön, de túl fiatal ahhoz, hogy a szüleikkel kerüljön közelebbi ismeretsége. Különösen, mivel utóbbiak többnyire rákvörösre égtek naptej hiányában. Akivel akárcsak szemernyi esélye is lett volna közelebbi kapcsolatot kiépíteni, az jobb elfoglaltságot is talált ilyenkor, mint hogy a tengerparton lófráljon.

            Számtalan partnere volt már a múltban, fiúk és lányok egyaránt, de ebben a városban senki nem keltette fel az érdeklődését, kivéve ezt a nőt. Ő viszont nyilván teljesen hetero. Rose sok tekintetet magára vonzott, amikor esténként kimozdult. A nap sötétbarnára színezte bőrét, és munka közben lejárta az összes felesleget, amit a nyáron felszedett karcsú alakjára. Sokan bámulták, de senki olyan, akit akárcsak kedve lett volna meghívni abba a szűkös kis lakásba, amit a labor biztosított neki.

            Leguggolt a nedves homokba, hogy felvegyen még egy mintát. Mostanra már mindez csak rutin volt neki. Belenyomni a kanalát a homokba, megforgatni, majd kiemelni a mintát és belehelyezni egy dobozba, majd feljegyezni a GPS-koordinátákat, hogy aztán mindent elsüllyesszen a hátizsákjába. Most is csak ezt a rutint végezte, amíg fel nem tűnt neki, hogy egy ember árnyéka vetül rá.

– Hello! – mondta az úszó nő. Rose megfordította a fejét és megpillantotta a közvetlenül mellette ácsorgó alakot, amint a víz patakokban csorog le a bőrén.

– Hello! – visszhangozta. – Jó a víz?

– Kitűnő. Sokszor láttalak már errefelé, úgyhogy, gondoltam, ideje, hogy köszönjek is. Amúgy, Shauna vagyok.

– Rose – felelte a lány, gyorsan eltéve a mintáját, hogy talpra állhasson. – Örülök, hogy megismerhetlek.

– Én is. Bár, igazából, csak a kíváncsiságomnak köszönhetem, hogy végre ide tudtam jönni. Már sokszor láttalak itt ásogatni a víz szélén, és nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem, mit csinálsz.

Észrevett? Rose mindig is azt hitte, hétköznapi és felejthető ember.

Blanca Soto alias Shauna

– Semmi érdekes. Talajmintákat gyűjtök. Egy kutatáshoz kellenek, hogy hogyan befolyásolja az árapály a strand organizmusait.

– Tényleg? Ezt kutatod?

– Nem én, személy szerint. Nos, még nem. Én csak összegyűjtöm a mintákat és leadom a laborban. De, lehetne rosszabb is.

– Egyértelműen. És, még egy ideig csinálod ezt?

– Három hónapra jöttem, úgyhogy még kettő hátra van. És veled mi a helyzet? Mi hoz ide téged ilyen gyakran?

– Már évek óta ide járok. A városban élek, és a kedvenc elfoglaltságom, hogy lejövök úszni a tengerhez, de amikor minden tele van turistákkal, nehéz helyet találni, szóval oda megyek, ahol nincs senki.

– És mit csinálsz, amikor épp nem úszol?

– Nos, amikor megkérdeztem, mit csinálsz, az nem csak személyes kíváncsiság volt. Van egy éttermem az öbölben. Nos, igazából a családomé, de én vezetem.

– Melyik? – kérdezte Rose. Számtalan vendéglő sorakozott arra. Nehéz volt számba venni őket.

– A Metcalfe’s Catch. A friss helyi tengergyümölcsére specializálódtunk, szóval, attól féltem, hogy a szennyezettséget méred, hogy bezárass minket.

– Semmi ok az aggodalomra – mosolygott Rose. – Legalábbis az én részemről nem. – Gondolatban végigpörgette az éttermeket, amikben járt, de nem emlékezett olyanra, ahol többféle tengergyümölcse-különlegességet kínáltak volna. Abban is biztos volt, hogy nem látta máshol Shaunát, csak itt. Hálás volt, hogy fenn van a napszemüvege, és remélte, hogy a másik nő nem veszi észre, hogy az ő tekintete lejjebb csúszik nagy, kerek melleire.

– Az jó. Miért nem ugrassz be egyszer hozzánk?

– Jó lenne. Van valami friss mostanában?

– Hadd gondolkozzam!... Kaptunk néhány nagy homárt, számtalanféle rákot és gyönyörű garnélákat…

Rose most már biztos volt benne, hogy nem járt még ott, és azon merengett, hogy hagyhatta ki. Shaunát hallgatva elhatározta, ki kell próbálnia.

– Tartotok osztrigát is? – kérdezte. – Azt nagyon szeretem.

– Úgy érted, most? – mosolygott Shauna. – Tartunk, de nem nyáron. Ez hagyomány.

– Miért? A turisták nem kaphatnak?

– Nem. Nem erről van szó. Nem hallottál még arról, hogy nem szabad osztrigát enni, ha nincs „r” a hónap nevében? – Rose megcsóválta a fejét. – Akkor balszerencsét hoz. Úgyhogy itt kell maradnod szeptemberig, ha szeretnél enni.

– És ha nem tudok várni addig? – piszkálódott Rose, majd elvigyorodott.

– Biztos vagyok benne, hogy találunk megfelelő alternatívát – mosolygott Shauna és enyhén előre hajolt. – Amúgy én is nagy rajongója vagyok.

Ó, a pokolba is, miért ne? – gondolta Rose. Shauna volt az első ember, aki felkeltette az érdeklődését, mióta a városba érkezett. Ez után a flört után elutasítaná a lehetőséget?

Shauna mozdulatának tükörképeként ő is előre hajolt és az ajkaik találkoztak. A szíve majd kiugrott a helyéről. Hirtelen pánikba esett, hogy talán félreértette a jeleket. Talán Shauna csak tényleg nagyon szereti a tengergyümölcsét. De aztán érezte, hogy a másik nő ajkai is mozgásba lendülnek, halkan zihálva. Rose érezte, hogy ellazul és élvezi a pillanatot, a sót ízlelve Shauna ajkain. Kezei végigsimítottak újra és újra a nő testén, míg szét nem válltak.

– Észrevettem, hogy bámulsz – mondta Shauna. – Már sokkal korábban oda kellett volna lépnem hozzád. Mondd csak! Mikor vagy szabad?

– Még visszafelé kell gyűjtenem pár mintát. Aztán találkozom a sráccal, aki átveszi. De ötre az öbölben lehetek.

– Akkor ötre. Mulathatunk egyet együtt.

Folytatása következik! 

 **********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.