Lopott pillanatok Párizsban 4. rész

Megjegyzés: Íme a történet utolsó részlete. Remélem, tetszett. Kérlek, mondjátok el a véleményeteket!

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 18.

******************************************************************************************

– Kat?

Lassan kinyitottam a szemem. Jenna mellettem ült az ágyon, ujjai körül csavargatva a hajamat. Felmosolyogtam rá.

– Hello! Mennyi az idő?

– Hat-harminc.

– Jaj, ne! – próbáltam felülni, de a testem még mindig ernyedt volt. – Pár perc, és kész vagyok.

– Ne, drágám! – nyomott vissza gyengéden az ágyra a vállamnál fogva. – Azt hiszem, rendelhetnénk valamit a szobánkba, és itt maradhatnánk ma este. Csak mi ketten.

Átfordultam a hátamra, és felnyúltam, hogy megsimogassam az arcát. A szemei csillogtak, miközben az alsó ajkát rágcsálta. Felismertem ezt a kifejezést. Titkolt valamit.

– Tényleg?

– Igen, tényleg – csókolt meg, és egy dossziéért nyúlt az éjjeliszekrényen. – Szóval, mit szeretnél enni?

Némán felnyögtem, és megnyaltam az ajkamat. Mintha csak tudná.

***

            Egy óra múlva egy ideges tökfilkóként álltam a fürdőszobában, megigazítva a hajamat és a fehérneműmet. Imádtam ezt a szerzeményemet. Már csak abban reménykedtem, hogy Jennának is tetszeni fog.

– Kat! Jól vagy? – hallottam a hangját a spanyolfal túloldaláról.

– Igen. Csak még egy perc! – Még egyszer utoljára megigazította a melleimet a babydoll kosaraiban, és végigfuttattam ujjaimat a hajamon, mielőtt vettem volna egy mély levegőt. – És most jön a nagy büdös semmi!

Kinyitottam az ajtót… és hangosan felnyögtem

            Jenna a kanapén feküdt egy egyszerűen lenyűgöző ruhakölteményben, ami egy fekete, vállpánt nélküli fűzőből, egy G-stringből,[1] egy pár combig érő zokniból és harisnyakötőből állt. Haja hosszú loknikban lógott tejszínesen fénylő melleire. Lassan felemelte a fejét az ölében nyugvó magazinból, és ő is felnyögött.

– Ó, Kitty Kat![2] – Hallottam doromboló nyögéseit még a szobán keresztül is. Alaposan végigmért, szemeiben pedig a fékezhetetlen vágy csillogott.

Elpirultam, és végigpillantottam magamon, majd visszanéztem rá.

– Tetszik?

– Édesem! Imádom – nyalta meg az ajkait, és éreztem a szemeiből áradó hőt, ahogy végigpásztázza a testemet. – Szóval ezt csináltad ma? Fehérneműt vettél?

– Nos, először megreggeliztem abban a pékségben, amit tegnap láttunk – ringattam a csípőmet, és az ujjaimon számoltam a nap eseményeit. – Majd megnéztem egy erotikus francia filmet két nővel, akikkel a pékségben találkoztam. A film után megvettem a fehérneműt és megebédeltem. Végül vettem egy két órás forró olajos és köves masszázst. Ezért találtál itt teljesen elterülve.

– Váó! Jól kihasználtad ezt a napot. Le vagyok nyűgözve.

Láttam, ahogy mellei ütemesen emelkednek és süllyednek minden nehézkes lélegzettel, nekipréselődve a fűzőnek. Megnyaltam az ajkaimat, és csábosan kidüllesztettem őket.

– És te mit csináltál?

Rácsapott türelmetlenül tapogatózó kezemre, és kiöltötte a nyelvét.

– Még nem. Előbb gyere velem!

Megfogtam felém nyújtott kezét, és követtem a hálószobába. Az ágy függönyeit elhúzták, de nem teljesen. Az ággyal szemben a ruhásszekrény ajtaján volt egy hatalmas tükör. A hotelszobák standard eleme az öltözködéshez, de arra is tökéletesen megfelelő, hogy lássátok egymást a barátnőddel szeretkezés közben.

– Térdelj az ágyra!

Zihálva vettem a levegőt, miközben odaléptem az ágy végéhez, érezve, hogy mellbimbóim minden egyes lépésnél egyre keményebbek lesznek. Épp rátámaszkodtam az ágy támlájára, amikor megláttam a rajta lógó kötelet. Követtem tekintetemmel, egészen a fejtámlára kötözött végéig. Hátra néztem, és a szívem zakatolni kezdett a félelem és a kíváncsiság vegyes érzéseitől.

– Bízz bennem, Jat! – lépett oda hozzám Jenna, és végigfuttatta ujjai hátát az arcomon. Körbenyalta az ajkaimat, majd amikor kinyitottam a számat, hevesen megcsókolt, hogy aztán visszahúzódjon. – Most pedig, térdelj az ágyra, és nézz rám!

– Igenis, asszonyom!

Az ágy megnyikordult alattam. Ahogy megfordultam, és térdelő állásba helyezkedtem, Jenna is mellém mászott.

– Tedd a karjaid magad elé, és tedd össze a kezeid, mintha imádkoznál!

Felvontam egy egyik szemöldököm, de engedelmeskedtem.

– Jó kislány. – Felém nyúlt, és megragadta a kötél lelógó végét. Összekötözte a csuklóimat, majd mögém mászott. A kötél megrándult, majd a karjaim emelkedni kezdtek, míg végül egyenesen nem feszültek a fejem fölött.

– Kényelmes?

Próbáltam nem felnyögni, vagy nevetni.

– Igen, asszonyom.

– Most pedig, csak lazíts! Vegyél mélye lélegzeteket! – Kezeit a combjaim belsejére tette, és széttárta a lábaimat. Majd lemászott az ágyról. – Ó, Kitty Kat! Olyan gyönyörű vagy.

Ahogy ráemeltem a tekintetem, megpillantottam magam a mögötte lévő tükörben. Felnyögtem. Lefogva, sebezhetően, de a vörös csipke baby dollomban mégis hihetetlenül szexi látványt nyújtottam.

– Most pedig, ne beszélj!

Jenna ismét az ágyhoz lépett, de ezúttal oldalról. Visszahúzta a függönyt, és mögém mászott a matracra. Láttam a tükörben, ahogy mögöttem térdel.

– Édesem! Amíg te kikapcsolódtál ma, én azzal foglaltam el magam, hogy beszerezzek pár új játékszert. Kikértem néhány szakértő tanácsát, és terveket készítettem.

Előre hajolt, és végigfuttatta a nyelvét a nyakamon, majd ugyanazon a vonalon végighaladt apró csókjaival is.

            Megborzongtam. A lélegzetem is elakadt, ahogy kezeit végighúzta a karomon a csuklómtól a vállamig, majd vissza. Mintha tűz lángolt volna a testemben, amikor megismételte ugyanezt a lábaimon is, a lábfejemtől behajlított térdeimen át a combjaimig és a bugyim szegélyéig.

– Kat? – Lehelete forrón csapódott a fülemnek. – Azt akarom, hogy mesélj a filmről, amit ma láttál. Mesélj… el… minden… apró… részletet!

Az agyam csak úgy zakatolt, próbálva felidézni a masszázs keltette fátyolos remegésen keresztül. Nem segített, hogy kezei közben az oldalamra csúsztak, vetévedve a ruhám alá.

– Ööö… Régi film volt. Klasszikus. Franciául, felirattal.

– Nem erre gondoltam, és ezt te is pontosan tudod – markolta meg Jenna a vállam, majd nyelve érintésével enyhítette a hirtelen jött fájdalmat.

Visszafojtottam egy nyögést.

– Emmanuelle. Ez volt a címe. Egy elfojtott szexualitású nőről szólt, és a diplomata férjéről, akik Bangkokba utaztak. Ó!

Megragadta a melleimet, és hüvelykujjait a mellbimbóimra szorította. Éreztem, és közben láttam is a tükörben. Ettől teljesen felforrt a vérem.

– Nagyon jó – izgatta a bimbóimat, az ujjai között morzsolgatva őket. – Tovább!

Az édes kínzás még percekig folytatódott. Ziháltam, és csorgott rólam az izzadtság. Valahogy mégis sikerült leírnom a film főszereplőjének szexuális ébredését, frissen szerzett társnőjével és végül egy idősebb férfivel, aki a klasszikus domináns szerepet töltötte be vele szemben.

Francia segítőim szerint, akikkel találkoztam, ez volt az első darabja egy hét részes novellasorozatnak, aminek a címe „Egy nő örömei”.[3] Készült angol változata is. Muszáj lesz megnéznem, ha sikerül megtalálnom a többi filmet is… bármilyen nyelven.

            Jenna nyelve a bal fülemen körözött. Lehelete forrón simogatta érzékeny bőrömet. A tükörben láttam a szemeit, ahogy ő is figyeli a látványunkat.

            Annyira megbabonázott az arca, hogy észre sem vettem, amikor az egyik kezét lejjebb tolta, egészen bugyim szegélye alá, míg végül az ujjai el nem érték a csiklómat. Felnyögtem, miközben lehunytam a szemeimet, és próbáltam szélesebbre tárni a lábaimat, hogy még jobban utat engedjek a kezének. Morogtam a frusztrációtól, a kötél viszont megakadályozta, hogy elmozduljak.

– Teljesen benedvesedtél, Kat. – Végül az ujjai visszahúzódtak szétnyitva szeméremajkaimat, hogy aztán belemélyedjenek izgatottságom barlangjába. Csak párszor mártotta belém az ujjait, mielőtt visszatért volna a csiklómra, lassú körzésekkel izgatva azt, ziháló nyögéseket csalva elő belőlem. – Élvezted a filmet?

Fuldokolva ziháltam. Már gondolkodni is képtelen voltam a mennyei kínzástól, amiben részesített. Miközben egyik keze a combjaim közé nyúlt, a másikkal megragadta bal mellemet, ujjai pedig végigfutott a melltartó pereme alatt, ami már ráfeszült kemény bimbómra.

            Hirtemn megállt, és elhúzta tőlem a kezét.

– Válaszolj, Kat!

– Igen! Igen, élveztem. – Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon. Égető érzés volt, akárcsak a testem többi részét kínzó hév.

– Jó kislány. – Ujjai visszatértek, fojtatva a gyengéd körzést a csiklómon. – Most pedig, mesélj a masszázsról!

Nem tudom, mennyire voltak érthetőek a szavaim. Az én fülemnek úgy hangzottak, mint zavaros massza, félbeszakítva nyögések és halk sikolyok tucatjaival. Aztán ismét megállt, amikor épp arról beszéltem, hogy Jaime-ről kiderült, hogy valójában férfi, és hogyan izgatott fel. De azonnal kihangsúlyoztam, hogy én csak rá gondoltam, és csak a ma estére vártam.

            Egy csókkal jutalmazott, miközben elengedte a mellem, és maga felé fordította az arcomat.

– Én pedig egész nap csak rád gondoltam, édesem. Arra a rengeteg élvezetre, amit terveztem. Ismered azt a mondást, hogy a távollét megerősíti a kapcsolatokat? A testem minden egyes porcikája azt kívánta, hogy megérinthesselek. Ahogy nyilván a tiéd is.

– Jenna! – nyögtem. A szemeim lecsukódtak, ahogy az ujjai ismét belém hatoltak. Hüvelykujja a csiklómat izgatta, másik keze pedig a mellbimbómra tapadt.

– Élvezz el a kedvemért, Kat! Látni akarom, ahogy megfeszül a tested. Érezni akarom. – A hátamhoz préselte a testét. Fűzőjének szatén anyaga izzadt bőrömnek feszült. Egyik forró karja átölelte a derekam, magához vonva engem, majd beleharapott a fülcimpámba.

            Felsikoltottam, és éreztem a testemen végigszáguldó áradatot. Kezei és szája egy pillanatra sem engedtek el, áthajszolva az orgazmuson. Attól féltem, hogy bele fogok halni a rám törő gyönyörbe. Hirtelen azonban elmém visszatért a valóságba, a testem viszont még mindig remegett.

            Jenna lassított. Mindkét kezével simogatta bőrömet a ruha alatt.

– Nem tudok betelni a tested érintésével. Rabja vagyok a bőröd érintésének, Kat. El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál ma.

Nyöszörögve hajtottam a fejem a karomra. Hogy vonhattam kétségbe az irántam érzett szerelmét? Meg kell tanulnom jobban megbízni benne. Nehéz volt Danny után, de mégis muszáj. Túl kell lépnem a történteken.

            Az ágy ismét megremegett, és amikor kinyitottam a szemeimet, Jenna már előttem térdelt. Nehézkesen zihált, és nyitott szájjal rám szegezte sötéten villogó szemeit.

            Felnyögtem, küzdve, hogy visszatartsam a rám törő vágyat a köztünk lévő alig arasznyi távolság leküzdésére, hogy megcsókolhassam. Beharaptam az alsó ajkam, és mélyen a szemeibe néztem. Reméltem, hogy érzi, készen állok bármire, amit csak akar.

– Jó volt ez a kis pihenő. Most tovább fog tartani. – Jenna hozzám hajolt, de ahelyett, hogy szájon csókolt volna, az utolsó pillanatban lehajtotta a fejét, lehúzva a melltartómat, és szájába vette az egyik bimbómat.

            Felsikoltottam a meglepetéstől és a rám törő szenvedélytől. Ha nem ismerném jobban, azt hinném, meg akar ölni.

– Azon gondolkodtam… – Egy pillanatra ismét beszívta a mellbimbómat, mielőtt folytatta. – Elélveztél a film alatt? Na és a masszázsnál? Magadhoz nyúltál? Vagy kivártad, amíg ismét találkozunk?

Nyeltem egyet, és próbáltam megrázni a fejem, de ő nem nézett rám. Ehelyett gyönyörbarlangom bejáratának dörzsölésére koncentrált a bugyim szövetén keresztül. Már annyira érzékeny voltam az érintésére, hogy most akaratlanul is felsikoltottam.

– Ó, édesem! Annyira észvesztően vonzó vagy.

A tükörbe néztem, miközben félrehajtotta a bugyimat. Igaza volt. Éreztem a testemből áradó hőz. Szakértő ujjai pedig egy pillanatot sem vesztegettek el, hogy ismét a testembe merüljenek, utat törve maguknak a G-pontom felé.

            Pillanatokon belül elélveztem, nekifeszülve a testemet tartó kötélnek. Az izmaim megfeszültek ujjai körül, ahogy azok lassan megálltak.

– Ez az, kislány! – Aztán az ujjai kicsusszantak belőlem. Kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy a hátára fekszik, becsúszik combjaim közé, lefetyelve kicsorgó nedveimet.

            Nem tudom, rám tört-e egy újabb orgazmus, vagy még mindig az előző tartott. Akárhogy is, nem akartam leállni. A nyelve… az ajkai… a fogai… Nem is beszélve csípőmet markoló kezeiből, amik még akkor is visszatartottak, amikor rá akartam ülni az arcára. Teljesen elaléltam. Már annyira vágytam erre!

– Csodás az ízed! – mondta Jenna, végignyalva ajkait, miközben felült. Fölém nyúlt, és a szorítás enyhült a kezeimnél. Lefektetett, hátamat a saját testének döntve, és masszírozni kezdte a vállamat. – Nyugodj meg, drágám!

***

            A szobában sötét volt, amikor felébredtem. Jenna mellettem aludt a hátán. Mindketten még mindig ruhában voltunk. Egyébként is többnyire ezt részesítettem előnyben, de most még inkább. Egyszerűen észvesztően gyönyörű volt ebben a fehérneműben.

            Kihasználva a helyzetet, végigfuttattam tekintetem a testén, magamba szívva melleit takaró fűzője minden apró részletét. Aztán lejjebb pillantotta G-stringje pántjaira, melyek lágy ívben karolták át derekát. Megcsodáltam az apró szalagokat, amelyek összekötötték a ruhadarabot magas szárú zoknijaival.

            Megnyaltam az ajkaimat. Jogos volt a távolságtartás. Elvégre nem simogathatom őt egész nap, nem ízlelhetem a nedveit látástól vakulásig. A film jelenetei suhantak át az agyamon, akárcsak lágyan szárnyaló pillangók. Próbáltam nem felébreszteni őt, miközben gyengéden széjjelebb nyitottam a lábait.

            Csípős illat töltötte meg az orromat, amikor közelebb hajoltam. Kiengedtem egy halk nyögést, majd lassan végigfuttattam mutatóujjam hátát szeméremajkai között. Bőre érintése forró volt. Alsóneműje anyaga könnyedén félresiklott ujjaim útjából, ahogy alájuk hatoltam.

            Megfeszítettem az ujjamat, és óvatosan behatoltam nyílásába, lassan felfelé haladva a csiklója felé. Vajon álmában is szeretkezett? Vagy korábbi hentergésünk miatt volt még mindig ennyire felizgulva?

            Ismét megnyaltam az ajkaimat, majd előre hajoltam. Amikor nyelvem hozzáért nedves nyílásához, lehunytam a szemem és felnyögtem. Félrehajtottam a G-string anyagát, és a másik kezemet használva szétfeszítettem szeméremajkait. Nedves fórrósága az eszemet is elvette.

            Jenna kiengedett egy álmos nyögést. Fészkelődött egy kicsit, majd éles levegővételei és nyögései töltötték be a szobát.

            Elmosolyodtam, és csiklójára tapasztottam a számat, nyelvemmel izgatva azt. Mutatóujjammal a bejáratát izgattam. Halkan dorombolt, ahogy ujjbegyem mozgott benne. Elérkezettnek éreztem az időt, úgyhogy belétoltam az ujjam, és mozogni kezdtem nedves barlangjában.

– Ó, Kat! Ez csodálatos. – Kezei megtalálták a tarkómat. – Mmm! Igen, ott.

Követtem az utasításait, és most már két ujjammal izgattam őt, miközben orrom szeméremcsontjához préselődött. Íze és a belelő áradó illat teljesen megőrjített. El sem tudtam képzelni, hogy bírtam ki egy napig nélküle.

            Alig telt el pár perc, és Jenna testét hatalmába kerítette a gyönyör- Amikor abbahagyta a sikoltozást, megragadta a karjaimat. Engedtem a gyengéd erőszaknak, és mellé feküdtem.

– Hello, kicsim – csókoltam meg.

– Nem ismerek ennél csodálatosabb ébresztőt – nyalta meg az ajkaimat. – Azonban…

Megdermedtem, amikor a hátamra lökött, és terpeszállásban a derekam fölé térdelt.

– Ez az út csak rólad szól. Különösen Párizsban. – Száját az enyémre tapasztotta. Karjaimat fejem két oldalára nyomta, és ott tartotta. – És még fiatal az éjszaka.

– hová mégy? – ültem fel, amikor kimászott az ágyból, a függöny pedig visszahullott a helyére mögötte.

– Maradj ott!

Zihálva visszafeküdtem. Ismét ajkaimon akartam érezni az övéit. Melleim lüktettek. Ahogy simogattam őket melltartóm anyagán keresztül, bimbóim fájdalmasan dörzsölődtek a tenyeremhez. Beharaptam az ajkam, és keresztbe tettem a lábaimat, hogy gátat szabjak feltörő vágyaimnak.

– Hunyd le a szemed, Kat!

Engedelmeskedtem, annak ellenére is, hogy a szobában így is elég sötét volt. Lágy zizegést hallottam, ahogy elhúzta a függönyt. Majd fény villant lehunyt pilláimon keresztül is.

– Vigyázz a kezeidre! – Az ágy ismét megmozdult alattam, Jenna kezei pedig a derekamra simultak. – Oké. Most már kinyithatod a szemed.

Pislogva tekintettem ki az ablakunkon, egyenesen az Eiffel-toronyra, ami most teljes fényárban úszott. Az egész testem remegett. Először azt hittem, csak képzelem az egészet. De ahogy a tükörbe néztem, saját látványomtól megbizonyosodtam, nem álmodom.

– Vegyél levegőt, édesem! – simogatta meg a fenekemet Jenna, majd hátulról hozzáért a puncimhoz.

Tényleg próbáltam, de a lélegzetem elakadt.

– Kat! Csak meglepetést akartam neked szerezni – remegett a hangja. – Talán előbb meg kellett volna beszélnem veled. Sajnálom.

– Ne! – nyeltem, próbálva megtalálni a szavakat, amelyek leírhatnák az érzéseimet. – Nem is gondoltam, hogy ez ilyen… ilyen… fenomenális.

Szemei felcsillantak, és mosoly uralkodott el az arcán.

– Tényleg?

– Kicsim! Semmi szükség arra, hogy ilyenekkel meglepj. Így is imádlak. – Istenem! Ez a nő fantasztikus. Tehetek bármit is valaha, amivel kiérdemlem őt?

– Ó, ezt megjegyzem.

Követtem kezei mozgását, simogatva a fenekemet, majd megéreztem a legcsodálatosabb dolgot: egy felcsatolható műpéniszt. Ágyékom lüktetni kezdett, ahogy a hosszú rúd mélyen belém hatolt.

            Keze ismét a fenekemre tapadt, felkalandozva a hátamra és a derekamra.

– Hogy szeretnéd, édesem?

– Gyorsan és keményen. Kérlek! – nyeldekelte, majd felsikoltottam, amikor mélyen belém mártotta a szerszámot. Könnycseppek formálódtak a szememben egyesülésünk látványától a tükörben. Jenna arcának átszellemült kifejezésétől. Az érzéstől, hogy egy farok – akár valódi, akár csak mű – kitölti barlangomat. És a legjobb az egészben, nem kellett félnem attól, hogy teherbe esem.

            Ahogy egyre hevesebben mozgott bennem, ismét kinéztem az ablakon, bámulva az Eiffel-torony szikrázó fényeit a távolban, ahogy a barátnőm szó szerint megdugott hátulról. Bizonyára megnézett pár videót, vagy tanácsokat kért a külön töltött napunkon, mert pont úgy csinálta, mint azok a srácok, akikkel eddig együtt voltam. Talán még jobban is.

– Dugj meg, Jenna! Dugj keményebben! – könyörögtem újra és újra, hátralökve a testem az övének, míg az orgazmus végig nem száguldott a testemen, kiszorítva a levegőt a tüdőmből, miközben az ő nevét sikoltottam.

***

– Biztos vagy benne, Kat? – tette Jenna a vállamra a kezét, miközben félrebillentett fejjel a szemembe nézett. – Nem muszáj megtenned.

– Tudom. De szeretném. – Vettem egy mély levegőt, és próbáltam visszanyelni a félelmeimet, miközben szélesre tártam az ajtót. Apró csengők hangja hallatszott a fejünk fölül, mielőtt ismét a csend ölelt volna körbe minket.

            Egy nő tűnt fel egy elfüggönyözött helyiségből. Fekete haja lófarokban lógott. Meglehetősen hétköznapinak tűnt pólójában és farmerjában. Nem lógtak piercingek az arcról, nem viselt az egész csípőjét felfedő topot, vagy teljesen szétrongyolódott farmert, ami többet mutatott volna a testéből, mint amennyit eltakar. Egyetlen észrevehető különlegessége a karjain végigfutó fekete örvénylő minták voltak, amelyek egészen felnyúltak zöld felsője alá, amit néhány francia szó díszített.

– Bienvenue. Ce qui peux vous aider avec aujourd'hui?[4]

Mosolya gyorsan megnyugtatott, még úgy is, hogy ötletem sem volt, mit mond. Visszamosolyogtam rá, és megráztam a fejem. Jenna felé fordultam segítségért, de ekkor a nő ismét megszólalt.

– Mi scusi.[5] Üdvözletem. A nevem Jade. – Egy pult mögé lépett, amin fényképek és könyvek hevertek. – Miben lehetek a szolgálatukra?

Virginie Ledoyen alias Jade

– Hello! Én Kat vagyok, ő pedig Jenna. – Leküzdöttem az idegességemet, és a retikülömhöz nyúltam, hogy elővegyek egy kis darab papírt, amit aztán a pultra helyeztem. – Szeretnék egy tetoválást.

Jade egy pillanatig tanulmányozta a képet, majd ismét elmosolyodott.

– Hova szeretné?

– Ide – fordultam meg, Jenna pedig a derekamra mutatott.

– Rendben. Pár percet kérek, amíg mindent előkészítek. A pénzt előre kérem.

Ismét a táskámba nyúltam, és elővettem a bankkártyámat. Egy pillanatig csak tartottam a kezemben.

– Minden rendben lesz, édesem – szorította meg Jenna a kezemet.

Amikor végeztünk a fizetéssel, Jade bevezetett a hátsó helyiségbe az egyik díszes árnyékoló mögé. Egy kipárnázott orvosi asztal állt az egyik oldalon, a másikon pedig egy fogorvosi szék.

– Feküdjön a hasára! – bökött Jade az asztal felé, és kinyitotta a szekrényét. – Húzza fel a felsőjét és le a bugyiját!

Egy pillanatra ismét fellángolt bennem az idegesség. Jenna segített megigazítani a ruhámat, miközben lefeküdtem. Mielőtt bármit is mondhattam volna, masszírozni kezdett a ruhámon keresztül, a derekamtól felfelé haladva. Mindig tudta, mire van szükségem.

– Csak nyugodj meg, Kat! – suttogta a fülembe, én pedig felé fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát.

– Félek, Jenna – nyöszörögtem, és beharaptam az alsó ajkam.

Ajkait az enyémekre tapasztotta.

– Tudom, édesem. De bátor vagy. Nagyon bátor. Ez az egyik olyan dolog, amit imádok benned.

Összerándultam, amikor valami hideget éreztem a derekamhoz érni.

– Megtisztítom a felületet – mondta Jade. – Folytathatja, ha akarja.

Azt hiszem, a masszázsra értette, mert Jenna ismét kezelésbe vette a vállaimat, próbálva segíteni a relaxációban. És használt is.

            Egy kissé el is bóbiskoltam, de ekkor Jade elkezdte felvázolni a tetoválás körvonalait. Hála Istennek Jenna is ott volt, mert úgy sírtam, mint egy gyerek, és erősen szorítottam a kezét. De az első pillanatok után kezdtem megszokni a szúró érzést. Jenna ismét a vállaimat és a lapockáimat kezdte masszírozni. Ez volt az utolsó emlékem.

– Készen is vagyunk – ébresztett fel Jenna hangja.

Sűrűn pislogtam, miközben a két nő segített felülni.

– Már nem fáj annyira.

– Az a jó – nevetett Jade, és egy fényképezőgépet vett elő. – Megengedi, hogy lefényképezzem a katalógusba? Tetszik a kialakítása.

Elpirultam és bólintottam.

– Én magam rajzoltam múlt éjjel.

– Nagyszerű munkát végzett. Gyönyörű.

Láttam, ahogy a vaku megvillan mögöttem. Aztán Jenna szólt, hogy ő is szeretne egyet. Aztán Jade-del franciául kezdtek beszélni. Hagytam őket pár percig, majd hangosan felsóhajtottam.

– Abbahagynátok, ti ketten? Szeretném látni a tetoválásomat.

– Votre petite amie est tellement impatiente[6] – mondta Jade, majd mindketten felnevettek.

A szemeimet forgattam, és ismét felsóhajtottam. Az utolsó szót megértettem.[7] De aztán mindketten segítettek felállni, és Jenna a hatalmas tükör elé vezetett.

            A design a papíron egy dolog volt. A bőrömön látni viszont lélegzetelállító. Különösen a színek kavalkádjával.

            A derekam közepén egy sötétvörös szív virított. Mindkét oldalán ívelt vonalak és örvénylő minták voltak, amelyek mintha egy szárnyat formáztak volna. A vonalak feketék voltak, köztük a felület kék és zöld, amitől úgy tűnt, mintha csillognának. Mintha mozogna, ahogy én mozgok. De a legjobb része az volt, amit az utolsó pillanatban rajzoltam bele, mielőtt elhagytuk a hotelt.

            Az egész konstrukció mögött az Eiffel-torony emelkedett. Enyhe emlékeztető volt az első közös utunkra Jennával. Remélhetőleg a számtalanból az elsőé.

Hangosan beszívtam a levegőt.

– Imádom.

– Csodásan néz ki, édesem – nyúlt az állam alá Jenna, és felemelte a fejem, hogy megcsókoljon. – Illik hozzád. Hagyod, hogy a szíved ismét szárnyaljon.

Elpirultam, és kitöröltem egy könnycseppet a szememből.

– Köszönöm, Jade. Mindig emlékezni fogok erre a párizsi útra emiatt a tetoválás miatt.

Jenna fújt egyet.

– Ez az egyetlen oka?

Rákacsintottam és elmosolyodtam.

– Ó, van még egy pár. Csak adj rá időt!

– Édesem! Miénk a világ összes ideje. – Ajkait az enyémekhez préselte, keze pedig a melleimre telepedett.

            Összerándultam, és azon merengtem, meddig kell várnom, amíg ismét az ágyba fektethet, hogy aztán visszatérjünk a tegnapi felálláshoz. Én elől, ő pedig mögöttem a felcsatolható szerszámmal.

            Mindketten megköszöntük Jade-nek a munkáját, miután kioktatott, hogy kezeljem a tetoválásomat. A csengők ismét csilingeltek, ahogy kinyitottam az ajtót, jelezve utolsó kalandunk végét.

            Ahogy elsétáltunk a tetováló szalontól, Jenna megfogta a kezem, és ujjaim közé fonta az övéit. Amikor a vállára hajtottam a fejem, ő megállt, a karjaiba vont, és megcsókolta a fejem búbját. És ekkor értettem meg.

            Talán sosem teszem túl magam Danny-n. De abba kell hagynom az önsajnálatot, és tovább lépnem. Úgy értem, voltam Toszkánában, Firenzében és Párizsban. Egyik se lett volna ugyanaz, ha valaki mással jövök.

            Ha van valaki ezen a világon, aki átsegíthet a problémáimon, az Jenna Swallow. Én pedig hagyni fogom, hogy magával ragadjon.

---

[1] G-string: Lány létemre nem vagyok kifejezetten oda a ruhákért. Na jó, odafigyelek arra, hogy mit veszek fel, de valószínűleg nem inkább, mint egy közepesen igényes fiú. Szóval az ilyen különleges ruhadarabokról kb. fingom nincs. Amit ki tudtam deríteni, ez egyfajta tanga, viszont még abból is a kihívóbb fajta, ami csak egy-két pántból és egy akkora darabka szövetből áll, ami éppen csak azt takarja, amit feltétlenül muszáj.

[2] Kitty Kat: Erre nem igazán tudnék találó kifejezést magyarul, ezért hagyom így. A „kitty” ugye a „cica” angolul, tehát pusztán az értelmére hagyatkozva „Kat cica” lenne magyarul, viszont ennek most hirtelen nem tudok olyan formát, ami az angol szójátékát is visszaadná.

[3] Egy nő örömei: Az eredetiben „The Joys of a Woman”. Csak azért írom le, hogy ha valaki rá akarna keresni, ne az én esetleges „félrefordításom” miatt ne találja meg.

[4] Bienvenue. Ce qui peux vous aider avec aujourd'hui? (francia): Üdvözletem. Miben segíthetek?

[5] Mi scusi (olasz): Elnézést kérek.

[6] Votre petite amie est tellement impatiente (francia): A barátnőd nagyon türelmetlen.

[7] A „türelmetlen” angolul is „impatient”. Bár kétlem, hogy ugyanúgy ejtenék.

Lopott pillanatok Párizsban 3. rész

Megjegyzés: A dolgok úgy alakultak, hogy a történetnek ebből a részéből a szexjelenet most kimarad. De erotikából nem lesz hiány, úgyhogy olvassátok csak bátran!

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 18.

****************************************************************************************** 

– Mit szólnál hozzá, ha holnap egy napot egyedül töltenél, nélküle? – kérdezte Jenna aznap este, miközben kisöpört egy izzadtságtól nedves tincset a homlokomból.

Felé fordítottam az arcom. Az izmaim megfeszültek, és a félelem vette át a szeretkezésünk nyugalom helyét a lelkemben. Bizonyára mindez az arcomra is volt írva, mert ő előre hajolt, és gyengéden megcsókolt.

– Nyugalom, Kat! Ne aggódj! El fogsz boldogulni.

Emlékezetembe idéztem az aznap délutánt az Eiffel-toronynál. Milyen csodálatos volt a látvány! Különösen a torony egyik étterméből, ahol ebédeltünk. Majd végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, nézegettük a kirakatokat, és beszereztünk pár szuvenírt. Végül a romantikus vacsoránkat is elfogyaszthattuk a Szajna partján. Majd egyenesen visszatértünk a szállodába, hogy összegyűrjük a lepedőt az ágyban.

            Úgyhogy most ez, hogy Jenna azzal áll elő, hogy egyedül akar tölteni egy napot, nélkülem, több volt, mint váratlan.

– Nem akarsz velem lenni? – Magam is alig hallottam az elsuttogott szavakat. Abban sem voltam biztos, hogy tényleg kimondtam-e őket.

Ismét megcsókolt, és a kezei közé vette az arcomat, ahogy rám mosolygott.

– Dehogyisnem akarok! De eddig egy pillanatra sem hagytam, hogy önmagad légy ezen az úton. Azt szeretném, hogy csinálj, amit csak akarsz. Korlátok nélkül. Anélkül, hogy aggódnod kellene amiatt, hogy én jól érzem-e magam.

– És te mit fogsz csinálni?

– Én is, amihez csak kedvem szottyan. Találkozhatunk vacsoránál, ha akarod. Csak töltsünk egy kis időt külön! Szerintem még jót is tenne nekünk.

Lehunytam a szemem, és elgondolkodtam azon, hogy talán igaza van. Azon a pár órán kívül, amíg haragban voltunk Grosettóban, gyakorlatilag minden áldott pillanatban együtt voltunk. Ha hazatérünk, akkor viszont vissza kell majd térnünk a saját otthonunkba, és a saját megszokott életünkhöz.

            És biztos találok valami érdekeset egy olyan nagy városban, mint Párizs. Ott volt például az a fehérneműbolt, amit korábban néztünk. Jó ötletnek tűnt venni valami meglepetést Jennának. Most lehetőségem volt, hogy anélkül vágjak neki az útnak, hogy Jenna rángatna mindenhova, hogy megmutassa azokat a helyeket, amikhez az emlékei kötik. Most lehetőségem nyílt saját emlékeket szerezni.

            Vettem egy mély levegőt, majd lassan kiengedtem.

– Oké! Megegyeztünk. Mostantól a saját utunkat járjuk egy napig. Mit szólnál, ha az előcsarnokban találkoznánk, mondjuk este hatkor?

– Jól hangzik. De most, gyere ide!

Felkacagtam, ahogy rám mosolygott, és a számhoz nyomta az övét. De a hang végül egy nyögésbe fulladt, ahogy az ujjai lecsúsztak a hasamon, és behatoltak a combjaim közé. Hamarosan már levegő után kapkodtam, ahogy hüvelykujjával a csiklómat izgatta. Ujjai belém hatoltak, és én ismét elmerültem a gyönyörök erdejében.

***

            Kinyújtóztattam a tagjaimat az ágyon, majd automatikusan átnyúltam Jenna oldalára, de a kezem csak a lepedőt tapintotta. A szemeim felpattantak. A baldachinos ágy függönye még mindig el volt húzva, de már elég fény volt ahhoz, hogy biztosra vehessem, reggel van.

            A hátamra fordultam, és a plafonra bámultam. Azon merengtem, milyen romantikusnak találtuk az éjjel ezt a kis kuckót. Annyira, hogy már azt sem tudom, belemerülve a hosszú szeretkezésbe, hány orgazmust éltünk át együtt. Vajon az ő keze is annyira elzsibbadt, mint az enyém? Kinyitottam a számat, hogy megkérdezzem tőle, mielőtt eszembe villant volna, hogy nincs ott.

            Felültem, és félrehajtottam a függöny egyik sarkát, hogy láthassam az ébresztőórát. Már majdnem délelőtt tíz óra volt. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Megengedtem a zuhanyt, mielőtt a tükörbe néztem volna a mosdókagyló felett.

            Mi a jó büdös hétszentséget csinálhatnék én egész nap?

            Egy órával később, felfrissülve és felöltözve, beszálltam a liftbe, hogy lemenjek a földszintre. Nem tudtam megállni, hogy el ne mosojodjak a gondolatra, hogy szenteltük meg Jennával ezt a liftet az érkezésünkkor. A csengő végre megszólalt, én pedig kiléptem a turisták olvasztótégelyeként működő helyiségbe.

            A félelem ismét elöntötte a bensőmet, de visszafogtam magam, és mosolyt erőltettem az arcomra. Akkor is jó napom lesz, ha beledöglöm. És nem fogom azzal tölteni, hogy a hotelszoba ágyában fetrengek, mert akármilyen gyáva is vagyok, képes voltam elég bátorságot gyűjteni magamnak, hogy egyedül vágjak neki Párizs utcáinak. Ha Jenna hisz bennem, én miért ne tehetném?

            A recepciós barátságosan rám mosolygott, amikor odaléptem a pultjához, elfojtva minden aggodalmamat.

– Miben lehetek a szolgálatára, Mademoiselle?

– Ma egyedül vagyok. Már láttam az Eiffel-tornyot, és sétáltam a Champs-Élysées-n. Már vásároltam is egy keveset. Tudna valamit ajánlani, amit még megnézhetnék az utazásom vége előtt?

– Ööö, egy pillanat – fordult egy szekrényhez a háta mögött, és elővett egy brosúrát. Kiterítette előttem, és végigmutatott egy pár népszerű látványosságot, közben tömören leírva őket nekem. Majd elővett egy másik brosúrát is, és felsorolt további kikapcsolódási lehetőségeket.

– Mit tud mondani erről? – böktem egy képre a második brosúra közepén. – Ez olyannak néz ki, amit szívesen meglátogatnék.

Rám kacsintott, és felkapta a telefonják. Egy ideig franciául konzultált az illetővel a vonal másik végén, egy pillanatra megállva, hogy megkérdezze a nevemet, majd lefirkantott egy címet, egy időpontot és egy nevet egy kártyára. Amikor letette a telefont, átnyújtotta nekem a kártyát.

– Szüksége lesz egy taxira. Úgy fél óra lesz az út.

– Merci – mosolyogtam rá, és elindultam a brosúrával a kezemben. Megnéztem az időpontot, amit leírt. Legalább három órám volt még addig. Addig kell még találnom valamit, amivel elfoglalhatom magam.

A nap fényesen sütött, amikor kinyitottam a bejárati ajtót és kiléptem az utcára. Emlékeztem egy pékségre, ami mellett elhaladtunk azon az úton, amikor a fehérneműboltot is láttuk, úgyhogy arrafelé vettem az irányt, reménykedve, hogy nem tűnök olyan rémültnek, mint amilyennek éreztem magam.

            Nem volt nehéz ismét megtalálni a pékséget. Azonban a feladat, hogy kitaláljam, mit vegyek, majdhogynem lehetetlennek bizonyult. Minden a kirakatban ínycsiklandozónak tűnt, a gyomrom pedig hangosan megkordult, arra gondolva, hogy mindegyikből megkóstoljak egy keveset. A végén egy fahéjas kalács és egy jegeskávé mellett döntöttem. Kerestem egy asztalt odakint, hogy tudjam nézni az embereket, miközben elfogyasztom kései reggelimet.

            Bizonyára esett előző éjjel, mert még mindig apró pocsolyák voltak felfedezhetőek az úton. De a nap már magasra emelkedett, és még a terasz árnyékolóján keresztül is égette a bőrömet. A gondolataim pedig Jenna felé fordultak.

            Azon merengtem, mivel töltheti a napját. Akadt valami, amit el szeretett volna végezni anélkül, hogy én tudnék róla? Ezzel együtt pedig a zöldszemű szörnyeteg azonnal befészkelte magát a fejembe. Összeszorítottam a szemem, és igyekeztem valami másra gondolni. Bármi másra.

            Most arra volt szükségem, hogy találjak valamit, amivel pár órára lefoglalhatom az elmémet. Hallottam, hogy mögöttem két nő franciául beszélget. Bizonyára helyiek lehetnek. Előhorgásztam a fordítógépemet a táskámból, kikeresve a megfelelő szavakat, és reménykedtem benne, hogy nem kínzom meg túlságosan a nyelvüket.

            Amikor épp szünetet tartottak a beszélgetésben, feléjük fordultam, és láttam, hogy az egyikük feláll, és kifelé indul a pékségből. Kihasználtam az alkalmat, és mosolyogva odaléptem a hátramaradóhoz.

– Excusez-moi, mademoiselle. Parles-tu Anglais?[1] Egy színházat keresek. Ööö...est un théâtre?

– Igen. Beszélek angolul. Színházat keres? Film-, vagy rendes színházat?

Némán felsóhajtottam megkönnyebbülésemben.

– Ó, köszönöm. Egy filmszínházat, kérem. Akad a közelben?

A társa ekkor visszatért, és mondott neki valamit franciául. A nő, akivel beszéltem, ugyanazon a nyelven válaszolt neki. Aztán csak zavartalanul folytatták a beszélgetést. Aggódtam, hogy talán már el is felejtkeztek rólaam. Ekkor azonban az első nő visszafordult hozzám, és rám mosolygott.

– Elnézést! Csak megbeszéltük a mai terveinket. Már régen nem voltunk moziban. Azon gondolkodtunk, esetleg csatlakozhatnánk-e önhöz? Van egy mozi a közelben. Gyalog pár percnyire. Biztos lesz ott vetítés még a délelőtt.

A mosolyom még szélesebb lett.

– Ha nem bánják, örülnék, ha csatlakoznának.

Végül két ismeretlen nő mellett ülve találtam magam a pár saroknyira lévő filmszínház üres termében, bámulva az „Emmanuelle” című klasszikus francia film első kockáit. Feliratos volt, de nem igazán volt rá szükségem.

            A francia filmeket nem cenzúrázzák annyira, mint az amerikaiakat. Bár igencsak könnyednek lehetett értékelni, ez a film mégiscsak pornó volt. Megnyaltam a számat, és éreztem, hogy a puncim lüktetni kezd, és hallottam szívem dobogását, különösen a leszbikus jeleneteknél. Erős késztetést éreztem, hogy a melleimhez nyúljak, és belehajszoljam magam egy orgazmusba, de ellenálltam, és összeszorítottam a lábaimat, igyekezve lecsillapítani a bennem munkáló vágyat.

            A film után elköszöntem kísérőimtől, és visszaindultam a főutca felé. A fehérnemű üzlet pontosan ott volt, ahol emlékeztem rá, aminek köszönhetően nem kellett úgy kóvályognom a környéken, mint a turisták többségének. De kiválasztani a megfelelő darabot, nehezebbnek bizonyult, mint ahogy számítottam rá. Tudtam, én mit szeretnék, és azt is hogy Jenna mit szeret. De most ki kellett próbálnom számtalan különböző stílust, mielőtt döntök.

            Akárcsak a moziban az erotikus filmnél, a szexi francia fehérneműk igencsak feltornászták a libidómat. Nem tudtam megállni, hogy nézegessem magam a tükörben, elképzelve, ahogy bemutatom a szerzeményemet Jennának ma este. A végén mellbimbóim már fájdalmasan meredeztek, ahogy az anyag dörzsölte őket, olyan érzést keltve, mint amikor Jenna fogai munkáltak rajtuk. Istennek hála a bikini-alsómat nem vettem le próbálás közben. Biztosan átnedvesítettem volna a felpróbált ruhadarabokat.

Cameron Russell alias Kat

            Miután kiléptem a boltból, szereztem egy szendvicset a közeli bisztróban, majd leintettem egy taxit. Próbáltam angolul elmagyarázni, hova akarok menni, de a sofőr csak mosolyogva bólogatott. Nem hiszem, hogy egy szót is értett volna abból, amit mondok, úgyhogy inkább átadtam neki egy kártyát a címmel.

– Oui! Oui! – mosolygott és bólogatott ismét, majd elindultunk.

Hátra dőltem, és kinéztem az ablakon. Képtelen voltam kiverni a fejemből a filmet. A kocsiban csend volt, de a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Igencsak mocskos gondolatok. Újrajátszottam a film egyik jelenetét Jenna és saját magam főszereplésével, amikor a taxi hirtelen megrándult és megállt. Kiráztam a képet a fejemből, és átnyújtottam a sofőrnek a pénzét.

– Merci beaucoup! – szálltam ki, majd becsuktam az ajtót, hogy az előttem magasodó monstrum felé forduljak. Ott állt a The Park Hyatt Paris Vendome.

            Bár az agyam a megfelelő üzeneteket küldte a lábaimnak, hogy lassan előre lépkedjek, de a szám tágra nyílt, amíg meg nem láttam a ükörképem az üvegajtóban. Vettem egy mély levegőt, és benyitottam. Próbáltam megnyugodni, miközben odaléptem a hotel recepciós pultjához.

– Helló! A nevem Kat. Időpontom van – tettem le a kártyám a mahagóni asztallapra.

– Üdvözöljük le Spa-ban. Az én nevem Marie Claire – fordult a nő a számítógéphez. Pár pillanatnyi gépelés után küldött felém egy szikrázó fehér mosolyt. – Bejegyeztük önt a Serenity[2] relaxációs masszázsra és a Well-Being[3] forróköves masszázsra. Mindkettőre körülbelül egy órán belül sor kerül. Jaime lesz a masszőre.

– Csodásan hangzik – mosolyogtam, izgatottam a párizsi masszázsterápia miatt.

Egy másik, Janette nevű nő kísért át a „kezelőszobába”, ahol megkértek, hogy vetkőzzek le, és feküdjek a hasamra a masszázsasztalon. Gyertyák lobogtak a kő munkaasztalon a tükör előtt, és lágy zene szólt a háttérben.

            Ahogy meztelenül feküdtem ott a lepedővel a hátamon, várva, hogy valami történjen, fejben visszaidéztem az eddigi utunkat. Minden egyes szeretkezésünket Jennával, azt az időt, amit csak beszélgetéssel töltöttük el egymás karjaiban fekve, a sétákat, amiket tettünk, és a tájakat, amiket láttunk.

            Azon merengtem, milyen lesz majd az élet, ha visszatérünk Chicagóba. Mit fogok mondani a munkatársaimnak, ha az utazásról kérdeznek? Eddig még sikerült titokban tartanom az újsütetű szerelmi kapcsolatomat egy nővel. Vajon Jenna szeretne összeköltözni? Vajon tényleg fel kell majd fednem a titkomat?

            Nagy sokára hallottam, ahogy az ajtó kinyílik, majd becsukódik. Igyekeztem nem felugrani meglepetésemben, amikor valaki, nyilván Jaime, odalépett az asztalhoz, és gyengéden az egyik oldalra söpörte a hajamat. Egy forró törülközőt helyezett a tarkómra, amitől halk nyögés tört fel a torkomból. Aztán borzongás futott végig a hátamon, ahogy lejjebb húzta a lepedőt, amíg az alig takarta már a fenekemet.

            Halk kattanás hallatszott, ahogy a masszázsolaj-üveg kinyílt, majd a folyadék bugyogó hanggal ömlött a hátamra. Hallottam, ahogy a két kéz egymáshoz dörzsölődik, mielőtt gyengéden a vállamra simult volna.

– Szóljon, ha túl forró!

A szemeim felpattantak, és úgy éreztem, mintha testem egy lábnyit ugrott volna az asztaltól. Eddigi meggyőződésemmel ellentétben kiderült, Jaime férfi.

– Jól van, Miss Kat?

Nyeltem egyet, és ismét lehunytam a szemeimet.

– Igen… igen. Rendben vagyok. – Vagy legalábbis reméltem, hogy így van.

Az után, hogy megnéztem egy erotikus filmet, felpróbáltam egy csomó erotikus fehérneműt, most pedig belecsöppentem egy erotikusnak ígérkező két órás masszázsba? Ez talán egy ponton túl már túl sok lesz. Talán mégis jobb lett volna, ha bezárkózom a hotelszobámba.

            Halkan felnyögtem. Jenna bizonyára tombolna, ha tudomást szerezne erről. De most itt voltam, spontánul élve az életemet Párizsban. Az egészet igyekeztem elfelejteni, és csak élvezni a masszázst. De a vágyaimat csak később akartam kiengedni, Jennával.

            Legnagyobb meglepetésemre Jaime olyan fantasztikus munkát végzett a hátamon, hogy gyorsan megnyugodtam, és egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy a várakozásaimmal ellentétben mégsem egy nő kezei alatt fekszem. Még akkor sem, amikor felhúzta a lepedőt a hátamra, hogy hozzáférjen a lábaimhoz és a fenekemhez. Nem mondom, hogy nem izgatott fel ez az egész – különösen, amikor a masszőr ujjai combjaim belsejére siklottak – de ez az izgalom ugyanakkor nagyon nyugtató is volt. Az az érzés, amikor valaki úgy tud órákon keresztül simogatni, hogy éreznéd magadban a vágyat az orgazmus után.

            Már majdnem elaludtam, amikor ismét betakarta a lábaimat, és levette a köveket a gerincemről. Olyan kellemes érzés volt forró érintésük. Nem akartam, hogy abbahagyja.

– Miss Kat? Kérem, forduljon meg!

Nagyon fel lehettem izgulva, mert gondolkodás nélkül lelöktem magamról a lepedőt, és a hátamra fordultam. Ha Jaime meg is lepődött ezen, nem mutatta ki. Azonnal vette a lapot, és letakarta a felsőtestemet a lepedővel.

            Le kellett volna hunynom a szemem, és ismét csak a lágy zenére koncentrálni. De nem tudtam. Ha azt a kihordófiút Grisettóban vonzónak találtam, ez a férfi egy igazi szívtipró volt. Akárcsak életem Dávid-szobra… Testét jól kidolgozott izmok borították, melyek, meggyőződésem szerint, kőkemények voltak. Az sem igazán segített, hogy csak egy rövid sortot viselt, úgyhogy teljes szélességében láthattam jól kidolgozott mellkasát.

            Próbáltam nem felnyögni. Tényleg próbáltam. De végül mégiscsak feltörtek belőlem az élvezet hangjai.

            Arcán mosoly villant. Tudta, milyen hatással van rám.

            Lehunytam a szemeimet, és próbáltam a zenére koncentrálni, de annyira rohadtul nehéz volt, amikor a forró olaj a combajimra folyt. Hálás voltam, amikor végzett, és letakarta a lábaimat a lepedővel.

            Amikor végzett az olajjal, víz csobogását hallottam. Megkockáztattam egy pillantást. A kezeit mosta, és a hátát fordította felém. Visszanyeltem egy sóhajt, amit annak a fenéknek a látványa váltott ki belőlem. Különösen abban a rövid nadrágban. A víz elállt, majd Jaime a fejem mellé állt, és masszírozni kezdte a fejbőrömet és a homlokomat.

            Napoknak tűnt az az idő, amit a szobában töltöttem, amíg befejezte a testemnek való örömszerzést. De a két óra még mindig nem ért véget, mert ekkor ismét feljebb húzta a lepedőt, ami most csak az alhasamat takarta az ágyékomig. Aztán végigdörzsölte a karjaimat és a lábaimat, mielőtt forró köveket helyezett volna rájuk.

            Nagy meglepetésemre, végigbírtam a teljes két órát anélkül, hogy elmentem volna. Úgy értem, talán tényleg leszbikus lettem, de ha meztelenül fekszel egy szobában, egy félmeztelen férfi kezei alatt, aki minden tagodat végigsimogatja… Viszont minden, amire gondolni tudtam, csak Jenna volt, és az ígérkező fülledt szexünk ma éjszaka. Már épp elég felajzott voltam hozzá.

– Csak feküdjön, mielőtt az óra lejár, Miss Kat! Még nagyjából tizenöt perc – mondta Jaime, miután levette a köveket, és nyakig betakart a lepedővel. Szavai keresztülhasítottak a gondolataimon, amik akörül forogtak, hogyan juttatom fel a csúcsra a barátnőmet. Majd ismét hallottam az ajtót kinyílni és becsukódni.

A zene és az olaj és a gyertyák nyugtató illata megtöltötte a fejemet. Gondolataim csapongtak. Amikor visszaérek a hotelbe, tartok egy kis sziesztát… majd lezuhanyozom… megvacsorázok… és aztán…

Folytatása következik!

---

[1] Excusez-moi, mademoiselle. Parles-tu Anglais? (francia): Elnézést, hölgyem! Beszél angolul?

[2] Serenity (angol): Derű, higgadtság.

[3] Well-Being (angol): Jólét.

Lopott pillanatok Párizsban 2. rész

Megjegyzés: Még mindig eléggé el vagyok maradva a fordítással. Rengeteg mostanában a programom, aminek persze örülök, de mellette nem igen marad időm. Emiatt inkább több rövidebb részletben közlöm a történetet, hogy mindig legyen mit olvasni azoknak, akik ezt igénylik. (Akik jobban szeretnék, természetesen kivárhatják, amíg felkerül az egész, és akkor is elolvashatják egyben. Senki nem tiltja meg. Valószínűleg én is hasonlóképp tennék ilyen esetben.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy rendszertelenül darabolom fel a történetet, külön téve fel minden nap fordításának termékét. Igyekszem a részek határait a történetben meglévő fordulópontoknál meghúzni. Remélem, nem bánjátok, hogy ez most így alakul! Vagy jobb is így, mintha egyszerre menne az egész történet egybe?

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 18.

******************************************************************************************

Déjà vu érzés fogott el, amikor kiléptünk a gépből a párizsi reptéren. Ezúttal azonban nem kellett a tranzitban várakoznunk. Kevesebb időbe telt, mint vártam, hogy visszakapjuk a csomagjainkat, és mire észbe kaptam, már egy taxiban ültünk, útban a szállodánk felé. Akárcsak Firenzében, útban Grosetto felé, az ablaküveghez tapasztottam az arcomat, próbálva magamba szívva a látványt, amennyire csak lehetséges.

            Próbáltam elképzelni magunkat, ahogy andalgunk ezeken az utcákon, kéz a kézben, önfeledten kacagva, mutogatva egymásnak a látványosságokat. Vagy legalábbis Jenna mutogatja őket nekem. Talán elvisz néhány kevésbé ismert helyre is, amiket a korábbi útjai során ismert meg. Akárhogy is, örültem, hogy itt lehetek. Vele.

– Merci beaucoup – adott át egy maréknyi eurót Jenna a sofőrnek.

Én a másik irányba fordítottam a tekintetem, vetve még egy pillantást az Eiffel-toronyra. Tényleg ott volt. No igen, csak a távolban, de így is hatalmas volt. És az egész nem messzebb öt vagy tíz percnyi sétánál.

            Egy hangos csattanást hallottam a hátam mögül, majd rögtön egy újabbat a fülem mellől. A szívem majd kiugrott a helyéről. Jenna lehajtotta a fejét, hogy benézhessen a kocsiajtón.

– Még egyszer, Kat, ha nem emeled meg a nagy segged, hagylak, hogy boldogulj magad.

Ezúttal komolyan gondolta, mert ekkor megfordult, és eltűnt a szállodában a csomagjaival.

– Rester ou quitter?[1] – vigyorgott rám a taxisofőr. Fogsorában jó néhány luk tátongott, de arca összképe egy szeretetteljes apa hatását keltette. Kissé félrebillentette a fejét, amitől nem tudtam megállni, nekem is mosolyognom kellett.

– Sajnálom. Nem értem – ingattam a fejem.

– Fermer la porte.[2]

– Ööö… egy pillanat – emeltem fel a mutatóujjam, és elkezdtem turkálni a retikülömben, hogy megkeressem az útiszótáram, amikor valaki megragadta a karom, és kirántott a taxiból. Amikor már a talpamon álltam a járdán, levegő után kapkodva pillantottam fel Jennára.

– Esküszöm, muszáj lesz néhány alapmondatot megtanulnod, vagy legközelebb otthon hagylak, Amerikában. – Becsapta az ajtót, majd behajolt az anyósülés ablakán. – Je suis tellement déscolé au sujet de mon ami.[3]

– Votre petite amie est magnifique[4] – integetett a taxisofőr, majd elhúzódott a padkától.

– Mit mondtál neki?

– Bocsánatot kértem az élhetetlenséged miatt.

– Nem is! – dörzsölgettem a karom, ahol megragadott. Egy pillanatra eszembe villant, milyen kemény tud lenni szeretkezés közben, ami mosolyt csalt az arcomra. Aztán ismét összevontam a szemöldököm. – És mit válaszolt?

– Azt mondta, tipikus turista vagy.

– Nem is – kaptam fel a táskám, és követtem befelé. – Azt mondta „magnifique”, ami azt jelenti, hogy csodásnak tart.[5]

Jenna fintorgott egyet.

– Nem, drágám. Azt mondta, gyönyörű vagy.

Megvontam a vállam.

– Egyre megy.

Nem szólt semmit, csak a szemeit forgatta, majd a recepciós pulthoz lépett, ahol a csomagjait hagyta.

            Én egy meztelen szobrot vizsgálgattam a szökőkút közepén, amíg vissza nem tért hozzám, a szobánk kulcsát pörgetve az ujján.

– Semmi belépőkártya?

– Nem. Ez Párizs. Itt néha a dolgok megmaradnak az eredeti formájukban. Mint például egy régimódi hotel régimódi technológiával.

– Amíg van meleg zuhany és ágy, nekem megfelel.

– Ó, bízz bennem! Mindkettőt megkapod – kacsintott rám, és a lift felé indult. – Menjünk fel, pakoljunk ki, aztán talán haraphatnánk valamit. Van egy csomó bisztró a környéken, vagy foghatunk egy taxit, vagy elmehetnénk valami meghittebb helyre is.

– Szeretem a meghitt helyeket.

A lift hangos csengéssel jelezte, hogy megérkezett a felvonó. Most rajtam volt a sor, hogy előre menjek, ő pedig követett. Miután az ajtó becsukódott mögöttünk, és Jenna megnyomta a megfelelő emelet gombját, én hirtelen a két kezem közé fogtam az arcát, és magamhoz vonta őt. Éreztem, hogy a kezeim remegnek, ahogy ajkaimat az övéihez nyomtam. Annyira kívántam őt.

            A zihálása hangosabb volt, mint a nyögéseim, különösen amikor a falhoz löktem őt, és combomat az övéi közé toltam. Ágyékát meztelen térdemhez dörzsölte, ujjai pedig a vállamba markoltak, miközben visszacsókolt. Aztán megfordított, hogy most ő lökjön engem a falhoz, olyan erővel, hogy a levegő is kiszorult a tüdőmből.

– A liftben akarsz dugni? Elintézhetem neked, Kat. – Most már Jenna is lihegett. Megnyalta az ajkait, szemei pedig sötéten fénylettek, ahogy rám nézett. – De ez nem lesz olyan, mint a filmekben. Nekem nincs farkam. Én is tudom, te is tudod.

Nyeltem egyet, és az emeletszámot mutató kijelzőre néztem, ahogy azon lassan növekedtek a számjegyek. Amikor a tekintetem visszatért Jennára, észrevettem, hogy már ki is gombolta a sortját, és tolja lefelé. Hamarosan az én bugyim is követte.

– Jenna! – sikoltottam fel ahogy ujjai sebesen a combjaim közé csusszantak, és belém hatoltak. Megtagadtam a fejét, és beharaptam az ajkamat, amikor éreztem nyelvét izgalmam forrásához érni. Szemeim körbepásztázták a felső sarkokat, reménykedve, hogy nincsenek biztonsági kamerák a felvonóban.

– Rohadt jó az ízed! – Ujjai egyre gyorsabban és keményebben mozogtak bennem. – Kat! Nézz rám!

Engedelmeskedtem, miközben kezeim a falat védő sima fémlapra simultak. Szemei sötét gömbökként szegeződtek rám, tele szenvedéllyel és vággyal.

– Mi tartott annyi ideig a taxiban?

Lehunytam a szemem egy pillanatra, és minden erőmet összegyűjtöttem, hogy emlékezni tudjak.

– Próbáltam rájönni, mit mondott az a férfi.

– Milyen szavakat használt?

– Ööö… – felnyögtem, amikor megérintette a G-pontomat. – Ööö… Rester… or quitter?

– Á! Azt akarta tudni, hogy maradunk, vagy megyünk.

– Ó! – Ismét megérintette a G-pontomat, mire szélesebbre tártam a lábaimat. – Ó!

– Úgy tűnik, egyiket sem teszed?

– Hogy? Ja, igen!

Jenna megnyalta az ajkait, és ismét előre hajolt, most a csiklómat véve a fogai közé. Pillanatokon belül remegni kezdett a testem.

– Kat! Édesem! Te nem mégy, vagy maradsz, hanem mindjárt elmégy.[6]

Felsikoltottam, amikor gyengéden beleharapott a csiklómba. Hallottam az ő sikolyát is, ahogy barlangom rászorult ujjaira. Előre-hátra rángott a fejem, a fény pedig villódzni látszott, ahogy remegtek a szemhéjaim. Aztán az ujjai visszahúzódtak.

            Pislogtam, és ismét megláttam őt magam előtt állni, tisztára nyalogatva az ujjait. Mosolya a füléig szaladt. Aztán lehajolt, és segített visszaöltözni.

            Még sosem élveztem el ilyen gyorsan. Legszívesebben tótágast álltam volna, amíg felérünk a megfelelő emeletre. Aztán a felvonó hangosan csilingelt, és az ajtó kinyílt. Remegő lábakkal követtem Jennát végig a folyosón, amíg meg nem állt az egyik ajtó előtt. Kinyitotta, majd szélesre tárta.

– Csak utánad, édesem!

Akárcsak a toszkánai villában, teljesen lenyűgözött a helyiség felszereltsége. Azt hittem, csak egy hétköznapi hotelszoba lesz, de ez egy valóságos lakosztály volt. Legalább akkora mint a Scuderia Apartment Grosettóban.

– Jenna, ez csodaszép! – fordultam meg lassan. Mintha csak egy francia otthonba léptem volna be, de évszázadokkal ezelőtt. A világos fából készült bútorok antik daraboknak tűntek. Az egész annyira megnyugtató, ugyanakkor szikrázóan üde volt.

            Ahogy beléptem, észrevettem a lakosztály legfontosabb tartozékát: az ágyat.

            A világossárga fekhelyen magasra tornyozva álltak a díszpárnák a kék és a sárga legkülönbözőbb árnyalataiban. A háttámla hihetetlenül masszívnak tűnt, és egy-egy fából kifaragott rózsa alkotta az egész négy sarkát. A hatalmas csillár fényében az egész hihetetlenül romantikus hangulatot árasztott.

– Megyek, gyorsan lezuhanyzom, hogy indulhassunk. Már éhezem.

Csak bólintottam, és elfordultam az ágytól, hogy kinézhessek az egyetlen ablakunkon, ami épp az Eiffel-toronyra nézett. Felsikoltottam, és fel-le ugráltam. A látvány olyan volt, akár egy festmény. Alig vártam, hogy láthassam az éjszakai párizst.

            Jenna felnevetett mögöttem.

– Ó, igen! Külön kértem a jó kilátást.

– Jó? Ne hülyéskedj! – hajoltam közelebb az ablakhoz, tekintetemet a torony tetejére szegezve, ami úgy tűnt, mintha egészen a mennyig érne.

– Érted mindent, drágám. Érted mindent. – Kacaja elhalt, ahogy becsukta a fürdőszoba ajtaját.

Ismét felsikoltottam, és leroskadtam az ágyra. Lehetne ez az út még ennél is jobb?

Cameron Russell alias Kat

 ***

            Végül az éhségünk nyert abban a versenyben, amit a meghittebb hely iránti vágyunkkal folytatott. Bekaptunk valamit egy közeli bisztróban, majd rohamléptekkel nekiindultunk a kirakatok nézegetésének. A helyiségek nagyon modernnek tűntek, viszont kisebbek is voltak, mint az Egyesült Államokban. Egymáshoz zsúfolódott épületek álltak egymás mellett, kínálva portékáikat a rájuk éhező turistáknak.

            Nagyon csalódottnak éreztem magam, amikor rádöbbentem, alig néhány napot töltünk csak itt. Bár nem is maradhattam volna tovább, ha csak nem házasodok meg addig, hétfőn ugyanis ismét mennem kellett dolgozni. Feltéve persze, hogy még mindig van munkám, ahova visszamenjek.

– Szeretnéd először nappali fényben megnézni a tornyot? – ivott bele a kávéjába Jenna. Egy vékony csík hab maradt a felső ajkán, amikor letette a csészéjét.

            Bár találtunk egy Starbucks-ot, én sokkal szívesebben tértem volna be az út mentén sorakozó francia kávéboltok egyikébe. Mosolyogva végigfuttattam egy ujjamat az ajkain, letörölve a habot, majd lenyaltam az ujjamat egy kacsintás kíséretében.

– Igen, hölgyem.

Szemeiben ismét sötét fény csillogott, ahogy rám nézett. Szája sarka megrándult. Szinte hallottam, ahogy a fogaskerekek zakatolnak a fejében. Már teljesen lemondott az Eiffel-torony meglátogatásáról, és épp azt számolta, hogy mennyi időbe telne visszaérni a hotelbe, hogy rám vethesse magát.

            Én csak az ablak felé fordultam, és a szemben lévő bolt fehérneműit vizslattam, miközben beleittam a saját kávémba. Elképzeltem Jennát néhányukban, és a szívem hevesebben kezdett verni. A fenébe is! Ha ez így megy, le kell mondanom róla, hogy meglátogassuk a város nevezetességeit.

– Lassan mennünk kéne, mielőtt túlságosan besötétedik. – Nem vártam meg a választ, csak elindultam előre, mintha csak tudnám, merre megyek

Hangos sóhajt hallottam magam mögül, pár francia szót, majd futólépéseket, ahogy utánam igyekezett.

            Elmosolyodtam. Imádtam, amikor így meg tudtam mozgatni őt. Ez az út már így is többet adott nekem, mint valaha is reméltem. És még az önbizalmamat is visszaadta.

Folytatása következik! 

---

[1] Rester ou quitter? (francia): Marad, vagy megy?

[2] Fermer la porte (francia): Csukja be az ajtót!

[3] Je suis tellement déscolé au sujet de mon ami. (francia): Sajnálom a barátom viselkedését.

[4] Votre petite amie est magnifique (francia): Csodaszép a barátnője.

[5] Angolul is „magnificant”, így az egyezésre nem nehéz felfigyelni. Legalábbis egy angol anyanyelvűnek.

[6] Angolul az elélvezésre amikor mi azt mondjuk, hogy „elmegy”, a „come”, vagyis „jönni” igét használják. Vagyis jelen esetben „te nem mégy, vagy maradsz, hanem jössz”.