Lopott pillanatok karácsonykor 3. rész

Előzmény: Lopott pillanatok karácsonykor 1. rész

Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok karácsonykor 2. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 2.

******************************************************************************************

          Háttal álltam a közönségnek, jobb kezem a fejem fölött markolta a rudat, lábaim pedig vállszélességben széttéve. Hallottam a suttogást, székek csikorgását a laminált padlón. Aztán a függöny szétnyílt és elindult a szám.

            Az első pillanatokban, amíg a zene ment és valaki a „bum, ba bum, ba bum, ba bum bum bum bum bum” szöveget mondta rá, csak ringattam a csípőm a ritmusra. A reflektorfény a lábaimtól lassan felfelé haladt a hátamon, végigpásztázva a testemet.

            A velem szemben lévő falon árnyékom hűségesen követte mozdulataimat. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a füttyöket és kiáltásokat, ahogy Brad javasolta, de lehetetlen volt nem meghallani Jenna nyögését, amikor a közönség felé fordultam és megismert.

            Gondolatban magam is dúdoltam a szöveget, ahogy Calista Flockhart énekelni kezdett.

– Santa baby/Just slip a sable under the tree. – Lassan megkerültem az oszlopot és jobb karommal tartva magam, oldalra dőltem. – For me. – Letéptem a gallérom és elhajítottam. – I’ve been an awful good girl/Santa baby. – Hátra pillantottam a vállam felett, ártatlanul a közönségre nézve, a mutatóujjam pedig az alsó ajkamhoz illesztettem. – So hurry down the chimney tonight. – Visszarántottam magam a rúdhoz, a kezem a fejem fölé toltam, leguggoltam, széttárva a lábaim, majd ismét fel. – Santa baby, A ’54 convertible too/Light blue. – Ismét megpördültem a rúd körül, szétnyitottam a dzsekim és feltártam csillámló kék melltartóm a közönségnek. – I wait up for you, dear/Santa baby. – Felugrottam a rúdra, szorítva a kezeimmel, köré fontam a térdeim és a bokáim és hátra dőltem. – So hurry down the chimney tonight. – Lassú, forgómozgással learaszoltam a rúdon. – Think of all the fun I’ve missed. – Felugrottam és a jobb lábam a rúd köré fontam. – Think of all the fellas that I haven’t kissed. – A másik lábammal is ellöktem magam és a rúd köré csavarodtam. – Next year I could be as good. – A kezemre álltam a rúd előtt. – If you’ll check off my Christmas list. – Ellöktem magam a rúdtól és talpra álltam. – Santa honey/One little thing I really do need. – Mindkét kezemmel megragadtam a rudat és körbepörögtem. – The deed/To a platinum mine/Santa honey. – Lassan lecsúsztam a rúdon. – So hurry down the chimney tonight. – A hátamat nyomtam a rúdhoz, kezem a fejem fölé, szétnyitottam a lábaimat és leereszkedtem, majd ismét fel. – Santa Baby/Forgot to mention one little thing/A ring. – Szembe álltam a rúddal, háttal a közönségnek és a csípőmet ringattam. – I don’t mean ont he phone/Santa baby. – Megragadtam a rudat, majd hátra dőltem a közönség felé, a fejemet rázva. – So hurry down the chimney tonight. – Combjaimat és bokáimat a rúd köré fontam. – Uh… Ah… Yeah. – Lecsúsztam a rúdról és a színpadon ülve maradtam, ahogy a szám véget ért.

Egy pillanatig minden csendes volt, ahogy a zene elhalt és a reflektorfény is kihunyt. Majd a helyiség felrobbant a tapstól és a vidám füttyöktől. A lábaim remegtek, ahogy felálltam és összegyűjtöttem a ruhám szétdobált részeit. Halkan kuncogtam, ahogy az öltözőbe vánszorogtam.

            Épp csak levetkőztem, amikor kopogtattak.

– Egy perc! – kiabáltam ki, a harisnyámért nyúlva.

De mielőtt bármit is tehettem volna, az ajtó kinyílt, és a kipirult Jenna bámult rám, én pedig megdermedtem egy szál vörös tangámban. Karjaimmal eltakartam a mellemet, bimbóim azonban rögtön megkeményedtek.

            Lassan becsukta az ajtót. A halk kattanás fülsiketítő robajként visszhangzott a helyiségben. Aztán visszafordult felém és megnyalta az ajkát.

– Talán ez volt a legvadítóbb dolog, amit valaha is csináltál. Vagy talán a második a piercinged után.

Halkan felnyögtem. A térdeim elgyengültek.

– Szerettelek volna meglepni. Én…

– Fogd be, Kat – lökött Jenna a falhoz. Keze megtalálta meztelen mellemet, én pedig felnyögtem, ahogy megcsókolt.

Megragadtam a karját, ahogy közénk nyomta azt, miközben keze becsusszant a bugyimba. Ujjai azonnal rátaláltak a piercingemre, a csiklómat dörzsölték és bebocsátásért könyörögtek barlangomba. Magam sem tudom, hogy maradtam talpon, miközben az ujjait mozgatta bennem, a nyelve pedig a számban járt táncot.

            Hangosan felkiáltottam, ahogy rám tört a gyönyör. Amikor pedig véget ért, Jenna segített felöltözni és visszakísért az asztalunkhoz, hogy elfogyasszuk a pezsgő kíséretében feltálalt desszertet. Körülöttünk mindenki halkan sutyorgott, kitárgyalva, milyen jó voltam, és hogy vajon hol tanultam ezeket a mozdulatokat. Szerencsére Jenna is tudott nekik válaszolni, mert én nem találtam a hangomat.

            Brad lépett a színpadra és mindenkit megkért, hogy foglaljon helyet az utolsó számhoz.

            Hátradőltem a székemben, hálát adva magamban, hogy én már végeztem, de ugyanakkor kíváncsi is voltam, mi lesz még. Jenna megfogta a kezem és az ölébe vonta, miközben a fények lassan elhalványultak.

            A függöny szétnyílt, felfedve egy ágyat, amin egy kikötözött nő feküdt. A csuklói és a bokái ugyanolyan bilincsekkel voltak rögzítve, mint amilyet Jenna szerzett be nekünk. A nőt egy vékony takaró fedte, viszont nyilvánvaló volt, hogy alatta nem visel semmit.

            Jennára néztem, és észrevettem, hogy ő folyamatosan engem figyel.

– Azt szeretnéd, ha ezt csinálnám? – Alig kaptam levegőt.

– Igen, Kat. Azt szeretném, ha mindenki látná, milyen gyönyörű vagy. Hogy mennyit jelentesz nekem. Hogy milyen gyönyört tudok szerezni neked. Most viszont nézd!

Visszafordultam a színpad felé, és láttam, hogy egy másik nő lép elő az árnyékból. Szűk, vörös fűzőt és vörös-fehér magas szárú zoknit viselt, ami egy fekete harisnyatartó övben végződött.

            Nem tudtam megállni, hogy elképzeljem Jennát ebben a szerelésben, vagy magamat az ágyhoz kötözve, miközben mindenki figyel. Különösen, hogy közvetlenül a színpad előtt voltunk.

            A következő órában azt figyeltem, ahogy a vörös-fehér ruhás nő örömet szerez meztelen társának, miközben technosított karácsonyi zene szólt a háttérből, Gary, Brad barátja pedig piros-zöld fényekkel terítette be a színpadot, míg végül a meztelen nő el nem élvezett.

            Én magam is majdnem elmentem ültömben. Az pedig még csak rontott a helyzeten, hogy Jenna felgyűrte a szoknyáját és a combjai közé tolta a kezemet. Eleinte féltem attól, hogy bármit is tegyek, de ahogy figyeltem a két nőt a színpadon, a kezem életre kelt, behatolva Jenna bugyijába.

            Megrémültem, amikor lepillantottam, és láttam, hogy nem takar minket a terítő, ahogy hittem. Lehetetlen volt, hogy bárki is meglásson, de mégis zavarban voltam. Egészen addig, amíg Jenna szétnyitotta a lábait és tovább tolta előre a kezemet.

            Teljesen nedves volt, borotvált puncija pedig selymesen simult a kezemhez. Egyre jobban elhalt fejemben a zene és már csak az ő zihálását hallottam.

            Mutató és középső ujjammal szétnyitottam bejáratát és addig kényeztettem, amíg keze rá nem kulcsolódott a csuklómra. Aztán belé toltam az ujjaimat és hüvelykujjammal a csiklóját izgattam.

            Előttünk, a színpadon, a vörös-fehér ruhás nő a hasán feküdt az ágy végében, arcát a partnere combjai közé temetve. Nyögéseik betöltötték a helyiséget, versenyre kelve a zene hangjával.

            Mélyebbre hatoltam Jennában, és hallgattam, ahogy nyög. Mindkét keze a derekamra tapadt. Én pedig csak ujjaztam és hüvelykujjam a csiklóján mozgott.

            Azon gondolkoztam, vajon engedné-e, hogy néha én is használjam rajta a felcsatolható szerszámot. Eddig nem is gondoltam rá soha, hogy ilyesmit használjak, de ő biztosan élvezné.

            Eközben a színpadon a meztelen nő sikoltozva vonaglott, mellettem pedig Jenna is beharapta az alsó ajkát, hogy visszafogja magát. Nem lepett volna meg, ha hirtelen felpattan és hazarángat, hogy ott folytassuk.

            De az előadás hátralévő részében is csak ültünk a helyünkön. Amikor a fények ismét kigyúltak és a tapsvihar elhalt, Jenna olyan gyorsan nyelte le a pezsgője végét, és ette meg a desszertje utolsó falatjait, mintha eddig semmit nem evett volna.

– Ez egy nagyon… érdekes este volt – fejeztem be a saját pezsgőmet és hátra dőltem a székemben. – Még mindig nem hiszem el, hogy rá akartál venni erre. Nem vagyok ennyire exhibicionista. Végigcsináltam azt a táncot, de ez teljesen más.

– Biztos vagyok benne, hogy ebben a szerepben is nagyszerű lennél – vigyorgott Jenna és megpuszilta az arcomat. – De az estének még nincs vége. Csak várd ki, amíg hazaérünk!

***

            Egész testem remegett még a nehéz gyapjúkabát alatt is, nem is beszélve a vastag sálról, kesztyűről és a fűtött taxiról. A hideg téli szél végigszaladt a lábamon, ahogy kiszálltunk a lakásunk előtt. Jenna után siettem, már szinte fel-le ugrálva, hogy felmelegítsem magam, amíg ő a kulcsokkal babrált.

– Nem érdekel, mit terveztél az este hátralevő részére, de most már nem érzem az orromat és az ujjaimat. Előbb azt kell kivárnod, hogy átmelegedjek.

Amikor végre bejutottunk, Jenna az asztalra dobta a retiküljét és a kulcsait.

– Menj, engedj magadnak egy forró fürdőt!

Nem kellett kétszer mondania. Berohantam a hálószobánkba, és már út közben ledobáltam a ruháimat, otthagyva őket a padlón. Mire elértem a fürdőszobát, már csak egy szál tangában voltam. Még mindig fáztam, de a bőröm most már inkább a várakozástól libabőrödzött.

            Amíg a forró víz megtöltötte a kádat, kiengedtem feltűzött hajamat.

– Ülj csak be, Kat! – kiáltott át Jenna a másik szobából. – Egy perc és megyek.

Mintha egyébként vártam volna rá. Halkan fújtan, miközben előkészítettem két törülközőt és kibújtam a tangámból.

            Csigalassúsággal eresztettem bele a lábam, majd az egész testem a vízbe, elengedve egy mély sóhajt. Habár Jennával már hetek óta gyakoroltuk a rúdtáncot, egyes izmaim mégse szoktak még hozzá, hogy az általános punnyadtság után így megerőltessem őket. A ma esti attrakció után pedig különösen sajogtak.

            Halkan felsóhajtottam, ahogy a melleim is a víz alá merültek. A bimbóim megkeményedtek és én felnyögtem a fájdalomtól. Óvatosan megdörzsöltem őket, próbálva csökkenteni a fájdalmat, és azon merengtem, mi tarthat Jennának ennyi ideig.

            Az ajtó ebben a pillanatban kitárult, és a forró víz gőze kavarogni kezdett. Figyeltem őt a ködfátylon keresztül, ahogy nekem háttal levetkőzik. A hátán a tetoválás különösen szexin hullámzott.

– Mmmm! Csodásan nézel ki – morogtam.

– Mindent a maga idejében, édes! Most, szoríts nekem helyet!

Engedelmeskedtem, és segítettem neki bemászni mögém. Mindketten egyszerre sóhajtottunk fel, ahogy elnyújtóztunk. Telt mellei a lapockámhoz nyomódtak, én pedig felnyögtem, ahogy bőre az enyémhez ért.

– Ez egy vérpezsdítő szám volt ma este – húzta fel Jenna a térdeit és punciját a fenekemhez dörzsölte. Nedves ujjai végigsiklottak a karomon, amíg el nem érték a melleimet. – Tetszett a ruha. Bérelted, vagy vetted.

– Mmm. Vettem. – A vállára döntöttem a fejem és hozzá préseltem a testem. Megérintettem a saját melleimet, és megfogtam a kezeit, ahogy a halmaimat markolászta. – Talán előadhatnék neked egy privát táncot valamikor.

– Jól hangzik.

A fürdőzés hátralevő része teljesen elveszett az emlékeim között. Talán elszundítottam, mert Jenna végül gyengéden megrázott, hogy kelljek fel, mert különben teljesen összeaszalódunk a vízben. Együtt megszárítkoztunk, majd megfésültük a hajunkat.

– Utálok ünneprontó lenni, de elfáradtam – ásítottam. – Nem bánnád, ha most lefeküdnénk?

– Semmi gond, Kat. Majd odaadom az ajándékod reggel, amikor ténylegesen karácsony is lesz. – Jenna lekapcsolta a lámpát és bebújt mellém a takaró alá. – Jó éjt, édes!

Gyengéden megcsókoltam őt.

– Jó éjt, drága!

***

            Másnap reggel hangos ásítás és nyújtózkodás kíséretében ébredtem. Ahogy kipillantottam a deres ablakon, láttam, hogy havazik. Megborzongtam és visszabújtam a takaró alá. De már nem tudtam visszaaludni, mert észrevettem, hogy Jenna az oldalán fekszik és rám mosolyog.

– Boldog Karácsonyt, Kat cica! – Gyengéden szájon csókolt és beletúrt a hajamba. – Isteni az ízed.

A szememet forgattam.

– Még nem is mostam fogat.

– Nem érdekel – csókolt meg ismét, keményebben, majd a hátamra lökött és fölém mászott, hozzám préselve magát a takaró alatt. – Erre akarok ébredni minden reggel.

– Én nem megyek sehova – mosolyogtam fel rá, amikor hagyta végre, hogy levegőhöz jussak.

Jenna az enyémhez préselte a csípőjét. Éreztem, ahogy puncija az enyémhez ér, és mindketten hangosan felnyögtünk. Lehajolt és végighúzta nyelvét a bal bimbómon, hogy aztán a szájába vegye.

– Ez olyan jó érzés – ragadtam meg a haját és erősen tartottam a fejét a mellem fölött.

– Készen állsz az ajándékodra? – morzsolgatta a bimbómat az ujjai között, miközben nyelve körberajzolta az ajkaimat.

– Ki kell kelnem az ágyból?

– Nem. Maradj csak!

Kuncogtam, ahogy figyeltem őt, miközben kisiet a szobából. Úgy egy perc múlva vissza is tért egy kis piros dobozzal, amit ezüst szalaggal kötöttek át.  Visszamászott az ágyba, közel bújva hozzám. Felém nyújtotta a csomagot, de aztán visszarántotta a melléhez.

– Komolyan gondoltam, amit mondtam, Kat. Veled akarok magam mellett ébredni ezen túl minden reggel. És úgy akarok elaludni minden este, hogy a karjaimban fekszel.

Felültem és magam köré csavartam a takarót. Feltartottam a kezem és vártam egy kicsit.

– Mondtam. Nem megyek sehova.

– Elhiszem, Kat.

– Megijesztesz.

Jenna is felült és az ölembe tette a csomagot.

– Gyerünk! Nyisd ki!

Felvontam az egyik szemöldököm, de aztán kioldottam a szalagot. Amikor benyúltam, valami különöset tapintottam, és amikor kihúztam, zöld leveleket és piros bogyókat láttam a kezemben. – Oké. Mi ez?

– Fagyöngy – hajolt előre és gyengéden megcsókolt.

– Ez kedves, de még mindig nem értem.

– Nézz fel, Kat!

Felemeltem a tekintetem, és láttam, hogy fölénk is egy fagyöngyöt lógatott. Pislogtam, majd oldalra billentettem a fejem. Aztán felnyögtem és megszorítottam a takarót.

– Jenna!

– Igen, Kat?

Kinyitottam a szám, de nem jött ki rajta hang.

– Tudom, hogy csak színészkedtél tegnap a Maggie’s-ben, de én komolyan gondolom. Lehet, még túl korai.

– Hogyan…

– Megtehetjük. De csak ha te is akarod.

Már a sírás határán voltam.

– Mondd el – vette le Jenna a fagyöngyöt és a kezébe fogta az arcomat –, hogy mi jár a fejedben!

Hihetetlen, de nem féltem. Nem akartam elfutni. Először életemben, pontosan tudtam, mit akarok. Nem tudtam minden részletet, minden információt, hogy hogyan is működik ez, de nem is érdekelt.

            Elvettem tőle a fagyöngyöt és kihúztam a gyémántgyűrűt a levelei közül, ráhúzva a bal gyűrűsujjamra, majd előre hajoltam, hogy megcsókoljam őt. – Igen, Jenna Swallow. Hozzád megyek.

Lopott pillanatok karácsonykor 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok karácsonykor 1. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 2.

******************************************************************************************

            A meló egyszerűen őrjítő volt a következő héten a közelgő ünnepek miatt. De az idő gyorsan eltelt, és mielőtt észbe kaptam volna, már december huszonnegyedike volt. Amikor felkeltem, a hó lágyan hullott odakint, én pedig legszívesebben még órákig csak feküdtem volna a meleg takaró alatt.

– Boldog Karácsonyt! – táncolt körbe Jenna a hálószobában egy szál fehérneműben.

– Még csak huszonnegyedike van – kucorodtam össze a hideg miatt.

– Maradj már, vén Scrooge! – ült le Jenna az ágy szélére és felhúzta a harisnyáját. – Vagy inkább nevezzelek Grinch-nek?

– Megfagyok. Te is öltözz fel jól, kérlek!

– Lesz egy találkozóm pont ebédidő előtt, úgyhogy meló után találkozunk. Délben végzel, ugye? – Felhúzott egy szűk szürke szoknyát, majd eltűnt a fürdőszobában.

Felültem és kidörzsöltem az álmot a szememből.

– Igen. Legkésőbb egyre itthon leszek. Remélhetőleg hamarabb is, de tudod milyen a közlekedés a városban ilyenkor.

– Talán jobb, ha eszel valamit nélkülem. Majd öt körül lemegyünk együtt a Maggie’s-be vacsorázni.

– Muszáj? – fojtottam vissza a lélegzetem a nyitott fürdőszoba ajtót figyelve. Tudtam, mi következik. Már csak idő kérdése volt. Öt, négy, három, kettő…

– Kat Jenkins! – lépett ki Jenna a hajkeféjével hadonászva. – Már vagy egy hónapja tervezzük, hogy elmegyünk erre a partira.

– Nem, Jenna. Te tervezed. Tudom, hogy minden évben elmégy már egy jó ideje, csak arra gondoltam, esetleg idén te meg én…

– Nem, Kat. Megyünk és kész.

Az alsó ajkam megremegett egy pillanatra. Nem akartam vele vitatkozni. Ma nem. De akkor is szerettem volna, ha ez az este emlékezetes lesz. Hiszen ez volt az első közös karácsonyunk. Nem akartam ezt az estét egy rakás leszbikus társaságában tölteni, még akkor se, ha többükkel már elég közeli viszonyba kerültem a rendszeres péntek esti látogatásaink során.

– Jobb, ha felkelsz. Még a végén elkésel – lépett Jenna a ruhásszekrényhez, az öltözködésbe fojtva a frusztrációját.

Kihasználtam a lehetőséget és kisurrantam a fürdőszobába, bezárva az ajtót magam mögött. Ki akartam várni, amíg elmegy. Amikor viszont elfordultam az ajtótól, egy pillanatra lefagytam.

            A tükörben megpillantottam zilált hajam, kipirult arcom és duzzadtra harapdált alsóajkam. Tipikus reggeli kép volt. Vagy egy kiadós szex, illetve egy ugyanolyan veszekedés utáni kinézet.

            Lesütöttem a szemeimet. Meztelen melleim épp csak láthatóak voltak a fürdőszobaszekrényre szerelt tükör alsó pereménél. Jenna korábbi szavaira gondoltam. Hogy mennyire tetszene nekem is, ha beleegyeznék a javaslatába.

            Lehunytam a szemem, és egyik kezem a mellemre tettem, hogy az ujjammal megnyomjam a bimbómat. A másik kezem a combjaim közé dugtam és a csiklómat kezdtem dörzsölni. Elképzeltem, hogy Jenna teszi ezt nekem. Már teljesen belemerültem, amikor hangos kopogás szakított félbe.

– Csak gyere el a Maggie’s-be ötre, Kat! Ne tedd tönkre ezt a karácsonyt, kérlek!

Leroskadtam a vécécsészére és zokogni kezdtem. Utáltam veszekedni vele. Különösen ilyesmi miatt. Hiszen nem arról volt szó, hogy dolgoznia kell ahelyett, hogy velem lenne. Így is együtt leszünk.

            Nem számított rá, hogy változtatok a dolgokon, így én sem számíthattam rá, hogy ő fog. Idén a Maggie’s Lounge-ban töltjük a karácsony estét. Jövőre talán majd elmegyünk valahova, mint ahogy javasolta.

            Hirtelen elmosolyodtam. Talán ha azt nem is tudom megtenni, amit kért, még egy extra karácsonyi ajándékot adhatok neki.

***

            Halk csevely hangja vegyült az ezüst étkészlet csilingeléséhez. Minden nő körülöttünk alaposan kiöltözött. Néhányuk színes ruhába, mások nadrágkosztümbe. Brad mikulásjelmezben rohangált ide-oda a pult mögött, miközben néhány extra pincér szolgálta fel az italokat és az ételt.

– Nem örülsz, hogy eljöttünk? – paskolta meg Jenna a térdemet a fekete terítő takarásában. Egy ideig elmerengtem a tőlünk kétasztalnyira játszó alkalmi zenekaron, majd az asztal közepén álló kör alakú tükörre néztem, amit apró zöld ágak és bogyók kereteztek.

– Igen, most már értem, miért szerettél volna ennyire itt lenni. Minden olyan… ünnepi. Nagyon hagulatos.

Beleittam a boromba, remélve, hogy a mosolyom elkendőzi egyértelmű zavaromat.

            Elkaptam Brad tekintetét amikor korábban megérkeztünk. Csak bólintott, jelezve, hogy megkapta az üzenetemet. Már csak egy órát kellett várnom. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg el kell terelnem a gondolataimat a készülő meglepetésemről.

– Fantasztikusan nézel ki ma este, Kat cica – dorombolta Jenna, miközben keze felszaladt a rövid vörös szatén koktélruhám pereméig.

            Forróság öntötte el az arcomat. Még mindig nem szoktam meg a nyíltságát, annak ellenére sem, hogy nem először mutatkoztunk együtt nyilvánosan. Abban megegyeztünk, hogy óvatosak leszünk, mert nem akartam az állásomat kockáztatni, de itt, a Maggie’s-ben, nem kellett aggódnom amiatt, hogy ki lát meg, hacsak…

– Már jobban érzed magad, mint reggel?

Bólintottam. Nem mertem megszólalni, félve, hogy esetleg valami olyat mondanék, amit később megbánok.

            A munkájáról beszélt, amíg megettük az előételt és a főételre vártunk.

– Alig várom már, hogy odaadhassam az ajándékodat – váltott hirtelen témát Jenna és rám mosolygott. – Nos… A fenébe! Ne fordulj meg! Csak folytasd az evést!

Megdermedtem a villámmal félúton a szám felé.

– Mi az?

Jenna megköszörülte a torkát.

– Lauren épp most lépett be az ajtón. Egy nővel. És…

Lassan leeresztettem a kezem. A villám halkan koppant a tányéromon. Jenna felemelte a kezét, hogy megállítson, de nem hallgattam rá.

– És mi?

– Nem vagyok féltékeny. Csak szerettem volna, ha tudod.

– Mert?

– Hello, lányok! – tűnt fel Lauren az asztalunk mellett.

– Lauren! – Jenna a szájához emelte a borospoharát. A másik keze az asztalon fekve remeget.

– Hát nem csodálatos ez az este? – kérdezte Lauren, csípőre téve a kezét, és engedve, hogy mozdulataitól térd alattig érő szoknyája körbepördüljön a lába körül. Egyértelmű flört volt, és biztos voltam benne, ő komolyan is gondolja.

            A számhoz emeltem a vizes poharam és azért imádkoztam, hogy Jennának legyen elég lélekjelenléte, azonban az, ahogy az állkapcsa megfeszült és a szemei összeszűkültek, mást sugallt. Dühös volt. Laurennek joga volt itt lenni, legalább annyira, mint nekünk. De nyilvánvalóan nem a jelenléte volt a feszültség kizárólagos oka. Valami más volt a baj.

– Boldog Karácsonyt, Lauren! – Jenna hangja feszülten csengett.

– Jenna, ő itt Celene – húzódott különös mosolyra Lauren szája. – Ja, tényleg! El is felejtettem, ti már ismeritek egymást.

– Hello, Celene! – bólintott Jenna.

– Boldog Karácsonyt, Jenna! – A Lauren mellett álló nő fekete nadrágkosztümöt viselt. Rövidre vágott fekete haját hátra fogta. Valami különös módon egyértelműen James Bond női változatának tűnt. Az arcát lágy vörösség öntötte el. – Sok idő telt el azóta. Hogy vagy mindig?

Ekkor hirtelen világosság gyúlt a fejemben. Ide-oda kapkodtam a tekintetem a három nő között. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni az önelégült kifejezést Lauren arcán. Azt, ahogy Celene szája halvány mosolyra húzódott, amikor Jennára nézett. És hogy egyikük sem nézett rám.

            Talán a féltékenység ébredt fel bennem, vagy a düh, hogy ez a ribanc elhozta Jenna egyik exét a karácsonyi partira, hogy az orra alá dörgölje. Akárhogy is, mosolyt erőltettem az arcomra és Celene felé nyújtottam a kezem.

– Hello! – mondtam kedves hangon. – Kat vagyok. Jenna menyasszonya. Boldog Karácsonyt!

Celene lassan felém fordult, megfogta a kezem és enyhén megszorította.

– Ööö… Boldog Karácsonyt neked is. És gratulálok.

– Hazudik – rántotta el Lauren a másik nőt. – Nem jegyesek. Nézd csak! Egyikük sem visel gyűrűt. Még csak nem is randiznak. Hiszen Kat csak tetteti, hogy leszbikus.

– Lauren! Neked kellene a legjobban tudnod, milyen gyorsan bele lehet szeretni valakibe – mosolyogtam, figyelve a benne gyülemlő feszültséget. – Ráadásul, mindannyian az új évezred gyermekei vagyunk. Mit számítanak már a hagyományok?

– Lotyó! – szűrte Lauren a fogai között.

Celene felnyögött és kirántotta a kezét Lauren szorításából.

– Örültem, hogy találkoztunk, Celene. De, ha megbocsátotok, szeretnénk élvezni a vacsoránkat. Remélem, nektek is szép estétek lesz.

Azzal visszafordultam Jennához. – Hol is tartottunk, édes?

Jenna rám mosolygott, mire Lauren összevonta a szemöldökét, Celene pedig… elsápadt, miközben a szája remegett, mintha mondani akarna valamit. Aztán Lauren megragadta a kezét.

– Celene, szerelmem, menjünk, keressünk egy asztalt!

– Nem – szabadította ki a nő a kezét és Laurenre szegezte a tekintetét. – Nem tudom, mi volt a terved, de egyértelműen nem csak egy baráti vacsora. Kihasználtál. Jennával már évekkel ezelőtt szakítottunk és mindketten továbbléptünk. Veled pedig csak barátok vagyunk. Különösen, ha jelenetet rendezel. Úgy tűnik te teljesen belé vagy habarodva, de őt nem érdekled. És tudod mit? Engem se. Viszlát, Lauren!

Celene a kijárat felé indult, de két nő megakadályozta és az asztalukhoz invitálta.

            Lauren körbepillantott és mindenfelől fürkész tekintetekkel találkozott. Kinyitotta a száját, de nem szólt semmit. Aztán dobbantott egyet fekete tűsarkújával és a kijárat felé indult, elszöszmötölve egy ideig, amíg felvette a bundáját. Senki sem állította meg, még akkor sem, amikor látványosan eltöltött pár pillanatot azzal, hogy kinyissa a ajtót.

            Beleittam a boromba és Jennára mosolyogtam,

– Azon merengek, mit együnk vacsorára.

Jenna csillogó szemekkel megszorította a kezem.

– Ezek után teljesen el van felejtve a ma reggel, és minden más is… Menyasszony?

– Működött, nem? – vontam vállat és rákacsintottam. –  Csak mondd, hogy egálban vagyunk, és ha hazaértünk, az ágyba teperlek!

– Ó, teljes mértékben.

***

– Hölgyeim és… nos… hölgyeim! Engem ért a megtiszteltetés, hogy bemutassam ma esti első fellépőnket. Üdvözöljük együtt a színpadon Mavis Barclay-t! – mondta Brad a színpadról. Kivárta a taps végét, majd a színpad szélére lépett, hogy felsegítsen egy testes fekete nőt, aki földig érő flitteres zöld ruhát viselve lépett oda a mikrofonhoz.

            Telt szoprán hangja volt. Leginkább Ella Fitzgeraldra és Lena Horne-ra emlékeztetett. Nem tudtam megállni, hogy ne táncoljak ültömben a népszerű karácsonyi számokra. Az emberek többsége is tapsolt a dalok hallatán.

            Brad friss italokkal lépett oda az asztalunkhoz és bocsánatot kért Lauren viselkedéséért. A kezembe csúsztatott egy kis papír cetlit, amikor Jenna épp nem figyelt, majd megpaskolta a vállamat, mielőtt távozott volna.

            Az ölemben hajtogattam szét a papírt és igyekeztem pókerarcot vágni.

„Mondd, hogy kimégy a mosdóba, amikor Mavis az O Holy Night-ot énekli! A ruhád a hátsó színpadon van.”

            Nyeltem egyet és az öklömbe gyűrtem a papírt, másik, remegő kezemmel pedig az italomért nyúltam.

            A következő öt dalt észre sem vettem. De amikor felcsendült az ismerős O Holy Night, majdnem felugrottam a székemből. Számos mély levegőt kellett vennem, mielőtt Jennához hajoltam és odasuttogtam neki, hogy ki kell mennem a mosdóba.

            Miért mindig olyan, mintha megállna az idő, amikor átsétálok a Maggie’s Lounge táncterén? A mai nap sem volt kivétel. A különbség csak annyi volt, hogy mindenki tekintete Mavisre tapadt, nem rám.

            Braddel a hátsó folyosón találkoztam, és beléptünk egy fém ajtón, amin az „Idegeneknek belépni tilos” felirat díszelgett. Meg se szólalt, amíg egy helyiségbe nem értünk, ami egy raktárnak tűnt, de átrendezték és helyet kapott benne egy kis asztal és egy tükör is. Az asztal mellett egy kis ruhafogas állt három ruhával, de minden más berendezést csak felcímkézett dobozok alkottak.

– Biztos vagy benne? – csukta be Brad az ajtót.

– Igen. Már teljesen beleéltem magam. – Kifújtam a levegőt és az ujjaim hegyével végigsimítottam a ruhán. – Janna azt szeretné, ha a végén lépnénk fel.

Brad felvonta a szemöldökét.

– Akkor lássunk is valamit!

Rá bámultam, majd idegesen felnevettem.

– Azt mondtam neki, hogy nincs az az isten. Meglepett, hogy engedted ezt az egészet.

– Meg lennél lepve, mi mindenre kerülhet sor egy magánklubban. Különösen egy olyan partin, mint ez.

Megfogta a könyököm, miközben levettem a magas sarkúmat, aztán segített kizipzárazni a ruhám.

– Örülök, hogy segítesz. Ez egy nagyszerű alkalom, hogy végre kibújjak a kagylóhéjamból.

– Bízz bennem, Kat! A csajok zabálni fognak. Mázlid van, hogy pont pár hete szereztük be a rudat. A színpadhoz van rögzítve, úgyhogy érezd magad biztonságban! Nem hittem volna, hogy tudod, hogy használd.

Vállat vontam és ismét kuncogni kezdtem.

– Jennával vettünk néhány rúdtáncos órán. Jó edzés volt. De sosem hittem volna, hogy egyszer egy csapat leszbikus előtt fogom csinálni.

– Hagylak átöltözni. Már csak pár szám van hátra, és még be kell állítanom a számodat. Az Ally McBeales, ugye? Igazad volt. Elég szexi, és nem túl hosszú.

– Tökéletes – pusziltam meg az arcát, majd visszafordultam a ruhámhoz. Megkértem Bradet, hogy elő-karácsonyi ajándékként őrizze meg nekem és kíméljen meg a kockázattól, hogy Jenna esetleg felfedezze.

            Gyorsan bugyira vetkőztem és elkezdtem magamra ölteni a ruha számtalan elemét. Már otthon apró csigákba rendeztem a hajam. Egy piros-fehér fejpánttal rögzítettem, majd ráfújtam egy adag hajsprayt, és, hogy megbizonyosodjak a tartósságáról, próbaként köröztem a fejemmel egy párat.

            Megbizonyosodtam róla, hogy a ruhám minden eleme tökéletesen áll, és egy nagyot sóhajtottam. Most, vagy soha.

            Brad nyitva hagyta a színpad hátsó ajtaját, én pedig beléptem. Hallottam Mavist, ahogy a Silent Nightot énekli. Kiegyensúlyozott hangja és a lágy zene segített lenyugodni.

– A fények kialszanak, amikor Mavis végez – lépett mellém Brad. – Bejelentem a következő számot, de csak annyit mondok, egy különleges vendég érkezik. Lesz reflektorfény, ahogy kérted. Gary tudja a dolgát. Próbál majd egyenesen rád koncentrálni, szóval, amíg a rúdon maradsz, minden rendben lesz. Bár te valószínűleg nem fogsz túl sokat látni a tömegből, ami viszont segíthet az idegességeden. Feledkezz el róluk! Csak Jennának táncolj! Mintha csak egy privát bemutatót tartanál neki. Jó leszel, Kat.

– Kösz, Brad – mosolyogtam, miközben megölelt, és próbáltam nem gondolni azokra a nőkre, akik majd engem bámulnak. Vagy az utánam következő számra.

– Nagy tapsot Mavis Barclay-nek, emberek! – hallottam Brad hangját, és a taps hangja tovaűzte a gondolataimat.

– Boldog Karácsonyt, Jenna! Szeretlek – suttogtam, és elfoglaltam a helyem a függöny mögött.

Folytatása következik!

Lopott pillanatok karácsonykor 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban és Lopott pillanatok a szerelemben címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.

Fülszöveg helyett: Újból találkozhatunk Kattel és Jennával, akik ezúttal karácsony ünnepére készülnek, Jenna pedig valami rejtélyes mókára szeretné rávenni barátnőjét.

Ez a rész kissé rövidre sikeredett, viszont már mindenképp szerettem volna feltölteni valami történetet, és épp kapóra jött, hogy ez pont így alkot egy gondolati egységet. Persze aki jobban szeret nagyobb, koherens egységekben olvasni, kivárhatja, amíg a történet többi része is felkerül. A sorozatnak ez a része éppenséggel egészében sem túl hosszú és igyekszem minél gyorsabban haladni vele.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 2.

******************************************************************************************

– Az ki van zárva.

– Ó, gyerünk már, Kat! Neked is tetszene. Tudom.

– Jenna! Már így is rengeteg dolgot tettem, amire korábban nem is számítottam. – Felemeltem a kezem és számolni kezdtem az elemeket. – Csókolóztam egy nővel. Lefeküdtem az említett nővel. Elutaztam Toszkánába és Párizsba. Csináltattam egy tetoválást, egy piercinget a csiklómba…

– És milyen jól tetted – nyalta meg az ajkát Jenna.

Vetettem rá egy fagyos pillantást.

– De itt az ideje, hogy meghúzzuk a határt.

– Ezt értem. De ez olyan… Nem is tudom. Hibát követsz el.

– Nem.

– Csak gondold át!

Összepréseltem az ajkaimat. Nem voltam hajlandó az ő játékát játszani.

– Ha már itt tartunk…

Hangosan felsóhajtottam, megfejelve a kifejezést egy látványos szemforgatással.

– Úgy értem, a karácsonynál, édes.

A vállaim elernyedtek.

– Mi van vele?

– Gyere ide! – fogta meg Jenna a kezem és addig húzott, amíg az ölébe nem ültem. Kibontotta a köntösöm, és benyúlt alá, hogy megérintse a mellemet. – Szeretnél elmenni valahova, vagy maradjunk itthon?

– Mint például? Valahova Európába? Talán Ausztráliába? Mindig is bolondultam Hawaii-ért.

Az utolsó szavak már magasabb hangon hagyták el a számat, ahogy a keze lejjebb vándorolt és megérintette a csiklómba rögzített kis golyócskát.

– Nem. Valahova az Államokban.

– Hawaii is az Államokban van – nyögtem fel halkan és a vállára hajtottam a fejem. Meg kellett volna szárítanom a hajam zuhany után. Most egy kész tortúra lesz kifésülni. De amint felvettem a köntösöm, és Jenna szólt, hogy szeretne velem beszélni valamiről, leültem mellé a kanapéra, és eszem ágában sem volt ismét felkelni. Most egyáltalán nem volt hozzá kedvem.

– Mondjuk síelni?

– Januárban kipróbálhatjuk. De nem akarom karácsonykor eltörni a lábam. Miért nem maradunk idén egyszerűen csak itthon? Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit, amivel elmúlathatjuk az időt.

– Itt? Pont itt? – Lejjebb tolta az ujjait, majd belém hatolt. – Mondjuk így?

– Á! Igen – nyögtem. – Pont így.

– Olyan forró vagy, baby – dorombolta, a hajamba fúrva az arcát. – Tárd szét jobban a lábaidat!

Szó nélkül engedelmeskedtem neki, miközben ő úgy csavargatta a kezét, hogy a piercingemet is izgassa.

– Elmehetnénk szenteste a Maggie’s-be, aztán átalusszuk karácsony napját.

Szó nélkül bólintottam, és hagytam, hogy keresztülfussanak rajtam a gyönyör hullámai. A Maggie’s Lounge-ról beszélhetünk később is. Most csak az érdekelt, hogy minél nagyobbat élvezzek.

***

            A szombatot egy kis utolsó pillanatban vásárlással töltöttük és a Walnut Roomban ebédeltünk a Macy’s kellős közepén.

            Ebéd után hívtunk egy taxit és hazamentünk, hogy kipakoljuk a szerzeményeinket. Jenna beszerzett két jegyet a Rockette’s Radio City karácsonyi show-jára a munkahelyéről, szóval azonnal készülődni kezdtünk, hogy minden rendben legyen, mire a taxi megérkezik értünk.

            Ahogy a zenekar rázendített a nyitószámra, el sem akartam hinni, hogy a karácsony már csak egy hétnyire van. Nem rég még arra számítottam, hogy most az újdonsült férjemmel leszek. De most már semmiért nem adnám oda az elmúlt hat hónapot. Végre ott voltam és azzal, ahol és akivel lennem kellett.

            Az első számok egy adag klasszikus karácsonyi dal és tánc-zene keveréke volt. Az egyik pillanatban, amikor épp nem figyeltem, Jenna megfogta a kezem a karfán. Olyan kedves volt, megnyugtató és természetes.

            A szünet alatt szereztünk magunknak egy-egy koktélt és körbesétáltunk az előcsarnokban, az épület karácsonyi díszítését vizsgálgatva. Voltam már néhány előadáson Danny-vel is, de sosem élveztem annyira, mint most Jennával.

            A következő számcsomag lassan az unalomba fulladt. Csak félig figyeltem a színpadon álló nőre. Helyette inkább a barátnőm körül forogtak a gondolataim.

            Jenna itt akart lenni. Átérezte a színház iránti szeretetemet. Ő megértett engem. Nem akart azzá tenni, ami nem vagyok, vagy elrejteni a változást az életében. Hagyta, hogy önmagam legyek… és türelmes volt, hogy a magam tempójában haladjak.

            Tudtam, hogy nem kényszerítene, hogy vessem bele magam a leszbikusok életébe, ha én nem akarnám. Igen, nem habozott megcsókolni azon az estén, amikor kijöttem a kórházból a törött kezemmel, de utána nem ment volna tovább, ha leállítom.

            Most már viszont… Kitöltötte minden gondolatomat. Teljesen magam alatt voltam, ha üzleti útra kellett mennie, még ha csak egy pár napra is. Már nem féltem, hogy összeszűri a levet Laurennel, vagy valami más libával út közben. De hiányzott nekem, mintha csak nem lenne holnap. Nem mintha igényeltem volna, hogy velem legyen a nap huszonnégy órájában a hét minden napján, de utáltam, amikor távol vagyunk egymástól. Vele akartam lenni.

            Megvoltak a magunk vitái, mint minden párnak. De mindig dűlőre jutottunk, és a végén egy kiadós szeretkezéssel oldottuk fel a feszültséget.

– Kérsz valamit enni? – szorította meg Jenna a kezem.

Hevesen pislogtam és körbenéztem. Az álmodozás közben észre sem vettem, hogy véget ért a műsor. Mindenki feltápászkodott, a kabátját kanyarította magára és induláshoz készülődött. A gyomrom hangosan megkordult, mire én harsányan felnevettem.

– Oké! Menjünk enni! Éhen veszek.

Végig csak Jenna beszélt a kínai étteremben vacsora alatt. Én csak mosolyogtam és bólogattam. Ha valaki kérdezte volna, nem tudtam volna megmondani, miről beszélt… Még azt se, mit ettem éppen. Ötletem se volt, mi ütött belém.

– Jól vagy? – tette a kezét Jenna a térdemre hazafelé menet a taxiban.

– Ja. Csak hosszú volt a hét. Egy kicsit elfáradtam, azt hiszem.

– Légy már vidám! Hiszen karácsony van – puszilta meg az arcomat, majd kibámult az ablakon, figyelve, ahogy megállunk a házunk előtt.

            Aznap éjjel csak feküdtem az ágyban és Jenna korábbi kérdésén gondolkodtam. Tényleg meg tudnám csinálni? Egyrészről igaza volt. Már rengeteg dolgot megtettem, amit az emberek ki se néznének belőlem. De tényleg meg tudom tenni azt a lépést, amit kért? Egyáltalán nem voltam benne biztos.

Folytatása következik!