Szabadfogás 2.rész

Előzmény: Szabadfogás 1. rész

Írta: trigudis
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 27.

******************************************************************************

Leilaninak igaza volt. A birkózó szezon még hónapokig nem kezdődik, azonban a csapat ennek ellenére is az öt és félszer hat méteres edzőteremben gyakorolt. Kétség sem férhetett hozzá, mire használják ezt a szobát, figyelembe véve a szürke matracokkal borított keményfa padlót, a kék köröket és a vörös párnázatot, ami a festett téglafal alsó harmadát takarta. Mivel napközben a csapat elfoglalta a helyiséget, a lányoknak nem maradt már választása, mint hogy a vacsora utáni órákban vegyék célba.

Autumn nem tudta, mire számítson, vagy hogy öltözzön fel. Abban a ruhában érkezett, amit egyébként is fel szokott venni edzéshez. Kék sortban. kék sportmelltartóban és zöld futócipőben. Úgy gondolta, hogy Leilani is ugyanígy fog öltözni. Ebben azonban csalatkoznia kellett, amikor újsütetű birkózópartnere levetette bő melegítőjét és feltárta felszerelését, ami egy falatnyi melltartóból és egy sárga tangából állt. Egyedül a futócipője passzolt Autumn-éval.

- Tudom, alapvetően nem épp ezt viselnéd egy versenyen – válaszolta Leilani barátnője meglepett nyögésére –, de így kevésbé érzem magam lekorlátozva. Remélem, nem zavar.

- Zavarni? Ó… nem. Dehogy. – Autumn mindent megtett, hogy keretek között tartsa a lelkesedését, miközben Leilani szívdöglesztő testét mustrálta. Megcsodálta sötét és csillogó bőrét és karcsú derekát, ami ízléses V-alakot kölcsönzött a felsőtestének. Szép. Nem tudta csak ránézés alapján meghatározni a másik lány melltartó-méretét, de nem is számított. Érzéki mellei, amiket most alig takart valami, mintha némán hívogatnák őt. Lesütötte a szemét, miközben motyogni kezdett:

- Tetszik a hasad. Jó feszes. Biztos sokat gyúrsz rá, gondolom.

- Igen, szoktam – fogta hátra Leilani a haját. – Felejtsd el a felüléseket! Egy haspad minden, amire szükséged van.

Megveregette a hasát, majd a tangája pántja alá csúsztatta hüvelykujjait és úgy felhúzta a ruhadarabot, hogy a szövet már szinte teljesen bevágott szeméremajkai közé. Mosolyogva figyelte az Autumn arcára kiülő felajzott hitetlenkedést. Aztán odament az ajtóhoz, aminek tömör fa lapját csak a felső részén terpeszkedő tizenkétszer tizenkét centis ablak törte meg, és bezárta.

- Nos, készen állsz pár mozdulatra?

Miután lófarokba fogta a haját, Autumn belépett a két kék kör egyikébe.

- Készen.

Kelly Gale alias Leilani Cuddie

- Helyes. Először is, szögezzük le, szabadfogásban csináljuk – kacsintott, majd kinyújtotta a kezét és megragadta partnere karjait. – Először is fel kell vennünk a fogást. Így.

Autumn követte a mozdulatait, jól az elméjébe vésve két dolgot. Először is Leilani feszes kar- és vállizmait, másodszor pedig finom illatát, ami a kókuszolaj aromáját hordozta.

- Ez nem egy szabályos meccs, igaz? Amint látod, teljesen kezdő vagyok ezen a téren.

- Meccs? Nem – biztosította Leilani, körbe löködve Autumn-t a matracon. – Az majd később jön. – Lepillantott izmos lábaira. – Hihetetlenek a combjaid. Futsz vagy biciklizel?

- A biciklizéstől csak nagyobbak lesznek a lábaim. Más nem, amit szeretnék. Rendszeresen kocogok. Néha futógépen is megyek valamennyit. – Egy pillanatra elhallgatott. – Neked is helyre futóműveid vannak, ahogy az öcsém szokta mondani. – Egy leheletnyi irigység is vegyült a hangjába, azt kívánva, bárcsak neki is olyan formás és erős lábai lennének, mint Leilani-nak.

A másik lány féltérdre huppant, hogy bemutasson Autumn-nak egy földreviteli technikát. Egy mozdulatot, ami tartalmazta a boka megragadását és a láb előre rántását, hogy kibillentse az ellenfelet az egyensúlyából. A szőke lány igyekezett odakoncentrálni, nem túl könnyű célpontot nyújtani, miközben Leilani lapockáit bámulta.

A másik lány felpillantott.

- Látod, hova tettem a kezem?

- A kezed…? Ööö… igen – igyekezett Autumn összeszedni magát.

- Oké, akkor most csúsztasd ezt a lábad előre és…!

Autumn a következő pillanatban a fenekén landolt és megrázta a fejét.

- Váó! Ez gyors volt.

Leilani felsegítette.

- Most próbáld meg te!

Végigvezette Autumn-t a technika folyamatán, engedve, hogy párszor földre vigye őt, gratulálva vigyorogva, amikor elkapta a szőke lány egy-egy futó pillantását az ágyéka felé.

- Akkor most lemegyünk a földre! – jelentette ki. – Én leszek először felül.

Autumn egyből tudta, mire gondol, bár az ő képzeletében valami egészen más jelent meg. Olyan pozitúrák, amik meglehetősen távol állnak a birkózás szabályrendszerétől. Azon merengett, vajon mennyi ideig tudhat még gátat szabni a vágyainak? És vajon Leilani részéről nem-e pont erre megy ki a játék? Ez tényleg egy birkózó edzés lenne, vagy csak az előjáték valami egészen máshoz?

Autumn négykézlábra ereszkedett, miközben Leilani elfoglalta felette az előírásos pozitúrát. Bal kezét az alatta lévő lány bal csuklója köré fonta, jobb kezét pedig a hátára támasztotta, miközben az álla alig egy ujjnyira volt a szőkeség lapockájától. Ahelyett azonban, hogy a derekára feszítette volna a kezét, benyúlt a sportmelltartója alá és a mellét kezdte masszírozni.

- Ha hátrányban vagy és kifogytál a megengedett mozdulatokból, mindig megpróbálkozhatsz valami ilyesmivel. Elcsábítani az ellenfeledet, elgyengíteni és felizgatni őt, hogy végül elveszítse a meccset. – Elhallgatott. – Mit gondolsz?

Autumn tökéletesen tudta, hogy ez egyáltalán nem előírásos része a női birkózásnak. Ennek ellenére azonban örült, hogy részese lehet Leilani-val. Izgatottsága egyre csak nőtt, azon merengve, mit tartogathat még a másik lány a tarsolyában.

- Hogy mit gondolok? Szerintem tökéletesen elgyengítesz és felizgatsz.

- Pontosan amit szerettem volna elérni – kuncogott Leilani. – Most lássuk, ki tudsz-e szabadulni. Egy kiszabadulás egy pontot ér.

- Ó, muszáj? Nekem tetszik, ahol most vagyok.

- Örülök. De inkább próbáld meg!

Autumn nem ismerte a hagyományos kiszabadulási technikákat, így csak egyszerűen megpróbált felállni. Amikor azonban már épp sikerült volna, Leilani visszarántotta őt a matracra. Aztán mögé ült és a karjait és a lábait használva visszatartotta őt. A bal keze megtalálta az utat Autumn bugyijába.

- Ez egy másik hatásos visszatartás… Csak akkor használd, ha már tényleg nagyon ponthátrányban vagy!

Leilani középső ujja azonnal munkába lendült.

- Kivéve, ha te értél el minden pontot a meccsen – jegyezte meg Autumn lihegve. – Én pedig élvezem minden pillanatát.

Leilani felnevetett és előre hajolt, hogy szájon csókolja partnerét.

- A megérzésem azt súgja, már akkor is vonzódtál hozzám, amikor találkoztunk. Ha nem így gondolnám, sosem javasoltam volna, hogy csináljuk ezt. Most pedig le a sortoddal és a bugyiddal! – Miután Autumn kibújt a ruháiból, elernyedt a hátán. – Pont erre gondoltam, amikor azt a barackot ettem – kezdte csókolgatni a szőke lány testét, miközben az ujjai partnere ágyékán táncoltak.

Autumn felemelte a kezét és ő is megszabadította Leilani-t a topjától, ajkai közé véve barátnője barna mellbimbóit.

- Imádom – nyögte, miközben nyelvével Leilani bimbójával játszott. Közben azokra az ottalvós bulikra gondolt, amikor a barátnői csinos cicijei után vágyakozott. De kinek kellenek azok a cicik, amikor itt vannak ezek az érzéki, telt mellek, amik között könnyedén elveszhetett az arca, magába szívva Leilani illatát. – Egek, kislány! Csodás az illatod!

- Köszönöm. Te pedig olyan vagy, mint az a barack – jegyezte meg, lehunyva a szemeit, miközben élvezte Autumn kényeztetését. Félretolta a tangáját és magába csúsztatta egyik ujját. – Ó, egek! Annyira felizgatsz! Biztos nem ez az első alkalmad egy nővel.

- Pedig az – vallotta be Autumn. – Neked viszont nem, le merném fogadni.

- Nem. De te vagy a legcsinibb csajszi, akivel valaha találkoztam. Ha fogalmad volna róla, hányszor könnyítettem magamon Miranda Lambertre gondolva! Most megszerezhettem a hasonmását. – Egy pillanatra elhallgatott. – Hatvankilenceztél már? Akár sráccal.

- Sajnos nem. De, ahogy te is mondtad, szabadfogásban csináljuk. Nyalj ki, én pedig kinyallak téged.

- Ó! Tetszik a hozzáállásod, kislány – fogta a kezei közé Autumn arcát és érzékien szájon csókolta. – Lehetsz te felül, ha szeretnél.

Pillanatnyi habozás után Autumn így is tett, jobban aggódva amiatt, mennyire csinálja jól, mint bármi más miatt. Egészen addig, amíg meg nem érezte Leilani nyelvét a csiklóján.

- Remélem, tisztában vagy vele, hogy mindjárt az arcodra élvezek – nyöszörögte.

- Pont ez a cél – válaszolta Leilani és még rá is tett egy lapáttal a tempóra. – Amint készen állsz, ne tartsd vissza magad!

Annyira felizgatta, hogy Autumn nem tudta már többé viszonozni a kényeztetését. Annak várnia kellett, míg a hevület a tetőfokára nem hág benne.

- Ez az! Ó, egek! Mindjárt felrobbanok!

Hangja egyre kásásabbá vált és hamarosan már csak nyögni tudott. A matracok és a kipárnázott fal visszaverte a hangját. Leilani a biztonság kedvéért ellenőrizte az ajtón lévő ablakot, majd visszafordult a barátjához, magába szívva teljes felizgultságának látványát. Tapasztalatból tudta, hogy már közel van. Autumn félig öntudatlanul roskadt a hátára, hevesen kapkodva a levegőt, kezeivel a saját ágyékát dörgölve.

Leilani megcsókolta őt és a homlokát simogatta.

- Minden rendben?

- Ó, egek! Jobb is, mint rendben. A mennyekbe juttattál.

- Nos, remélem, elég energiád maradt még, hogy engem is oda küldj. A puncim vágyik egy kis kényeztetésre.

Beletelt pár percbe, amíg Autumn magához tért. Utána viszont Leilani combjai közé fészkelte magát és oda csúsztatta a nyelvét, hogy befejezze a munkát. Fülét megtöltötték barátnője nyögései, száját pedig a másik lány nedvei. Annyira el voltak foglalva, hogy észre sem vették, hogy valaki bekukucskál az ablakon. Mindketten lehunyt szemmel élvezték a pillanatot. Ugyanez volt elmondható Gabe Harrimanről is, a bírkózóról, aki az étkezdében ráhajtott Leilanira, és aki viszont most nagyon is nyitott szemekkel figyelte a lányokat.

Mindketten felugrottak, amikor meghallották a hangos kopogtatást. Az ablakra pillantva meglátták Gabe vigyorgó arcát és felsikoltottak.

Gyorsan összekapkodták a ruháikat, ahogy Gabe és egy másik birkózó belépett az ajtón kék melegítőbe és birkózó cipőbe öltözve.

- Azt hittem, nao közben edzetek – mondta Leilani feszülten, igyekezve eltakarni fedetlen kebleit.

Szörföskinézetű Gabe és a csapattársa, Justin Barger, aki ugyanolyan megtermett és izmos volt, mint a partnere, csak állt ott és vigyorgott.

- Normális körülmények között úgy is van – válaszolta végül Gabe. – De ma nem volt rá lehetőségünk korábban. Bocsánat, hogy megzavartuk az… ööö… edzéseteket! – Egymásra néztek és felnevettek, majd még Gabe hozzátette: - Most már tudom, miért nem akarsz randizni velem, Leilani.

Justin is vigyorgott és csillogó szemekkel nézte Autumn-t, ahogy megigazítja magán a sportmelltartóját és felhúzza a sortját. Felfigyelt arra is, mennyire feszeng. – Semmi gond, édes! – biztosította. – Nem mondjuk el senkinek.

- Mióta voltatok ott? – kérdezte Leilani, sietve magára véve a melegítőjét.

Gabe megvonta a vállát.

- Elég régóta. Meg kell mondanom, nagyon jók a mozdulataid. Győztes kombináció. Nem lenne kedved bemutatni nekünk is párat? Közben ügyelnénk az ajtóra is.

Leilani összevonta a szemöldökét és megrázta a fejét.

- Nem hinném, Gabe. Csak azt remélem, betartjátok, amit a barátod ígért és befogjátok a szátokat.

- Justinnak hívnak – reagált a másik srác. – Te pedig, ezek szerint, Leilani vagy. Ha pedig nem lennék biztos az ellenkezőjében, azt mondanám, ez itt… Miranda Lambert.

Autumn a szemeit forgatta.

- Ja, ja. Sokszor hallottam már.

Bizonyos mértékig Autumn még vonzónak is találta Justint. Sötét szemei intenzív pillantása és az atletikus test mögött megbúvó misztikum, széles vállai és a vonzó borosta elérte a hatását. Tetszettek neki a szakállas férfiak. Úgy gondolta, ez a srác lehet azon kevesek egyike, aki elfeledtethetné vele a bizonytalanságát a szexuális orientációjával kapcsolatban.

- Csak azt kívánom, bárcsak tudnék úgy énekelni is – sütötte el szokásos reakcióját. – Amúgy Autumn vagyok.

- Nos, igazán csinos vagy, Autumn – jegyezte meg Justin, egy pillanatra sem véve le róla a tekintetét. – Nagy kár, hogy más csapatban játszol, mert szívesen gyakorolnék veled pár mozdulatot.

- Ez úgy hangzik, mint egy country dal – ironizált Leilani, majd füstös hangon rázendített: - Szívesen gyakorolnék veled pár mozdulatot. Énekelnél egyet nekünk, Justin?

- Úgy nézek ki, mint George Strait? Az éneklést átengedem a mi Mirandánknak.

- Már mondtam, hogy nem éneklek – szögezte le Autumn. – Amúgy meg, szerintem itt az ideje menni.

Leilani egyetértett és követte őt az ajtón keresztül ki a fő tornaterembe, majd ki az épületből.

Miközben a sötétben a hálókörlet felé tartottak, Autumn megjegyezte:

- Tudod, ha nem „játszanék másik csapatban”, ahogy Justin mondta, el is fogadtam volna az ajánlatát. Volt valami abban a srácban, amit nem tudok szavakba önteni.

- Ja. Én is így érzek Gabe-bel kapcsolatban. De ha elmennék vele, különösen most, csak rád gondolnék egész végig.

Autumn megtorpant és átkarolta Leilani derekát.

- Akkor most már egy csapat vagyunk?

- Igen – válaszolta Leilani. – De, úgy tűnik, kell még találnunk pár társat a… birkózó meccseinkhez.

A lányok felnevettek és megcsókolták egymást, hogy aztán folytassák az útjukat a kollégiumuk felé.

Vége

Szabadfogás 1. rész

Írta: trigudis
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. június 27.

******************************************************************************

Az első leszbikus élménye az elején nem is leszbikus élménynek indult. Igazság szerint Autumn Holcomb nem is tudta, hogy leszbikus lenne. Bár gyanakodott rá. Sosem szenvedett hiányt a férfiak figyelméből. Egész középiskola alatt mindig volt srác, akivel randizzon. Senki állandó, csak különböző fiúk, akik elhívták randizni. És volt belőlük jópár. Ha egyszer lány vagy, ráadásul csinos lány, és a lányok és fiúk aránya hatvan-negyven a környezetedben, jó sok figyelmet kapsz. Még a „legátlagosabb” kinézetű lányok sem szenvedtek hiányt a férfi-érdeklődésből a Brentwood Előkészítőben, úgyhogy magától értetődő volt, hogy az olyan lányok, mint Autumn, akit mindenki Miranda Lambert tökéletes hasonmásának tartott, sose kellett hogy aggódjanak a következő randi miatt.

Autumn nem is aggódott. Nem is igazán érdekelte. Ami leginkább izgatta, az az érdeklődésének hiánya volt, ha fiúkról esett szó. Jóképű srácok hozzá illő személyiséggel és ésszel felkeltették a figyelmét… némiképp. Rick Poston tökéletes példa volt erre. A száznyolcvanöt centis, jókötésű, atléta Rick. A Brentwood lacrosse-kapitánya, osztályelnök. Tökéletes főnyereménynek tűnt minden téren. Autumn el is fogadta a meghívását a szalagavatóra. Még egy kiadós csókolózásba is belement a szülei kanapéján utána. Azonban aminek addigi élete legizgatóbb élményének kellett volna lennie, egyáltalán nem volt az. Amikor az irigykedő barátnői arról faggatták, milyen volt, csak megvonta a vállát és annyit mondott: - Oké volt… Olyan, amire számítottam, azt hiszem.

Röviden, az élményei Rickkel nem igazán különböztek a más srácokkal tapasztaltaktól. Vajon leszbikus lenne? Nem tehetett róla, de átvillant az agyán.

A gondolat még a középiskola alatt befészkelte magát a fejébe és annyira nyomasztotta, hogy mindent elkövetett az elfojtása érdekében. Nem könnyű dolog, ha egy csábító szépség vagy, akinek egyre inkább nő az érdeklődése a hasonlóan csábító szépségek iránt. Az ő számára az ottalvós bulik az iskolai barátnőivel épp annyira élvezetesek voltak, mint amennyire zavarba ejtők. Mindig benne volt a játékban, ahogy a többiek ájuldoztak néhány osztályukba járó sráctól, vagy a szívtipró celebektől. Ő viszont közben arról álmodozott, hogy az ő cicijeiket szopogassa és belenyaljon csupasz kis puncijukba.

Nyugalom! – csitította magát. Ez csak egy múló időszak lehet az életében. Igyekezett mindenben megfelelni az iskola szociális elvárásainak. Elfogadta a srácok meghívásait, reménykedve, hogy ez az időszak majdcsak elmúlik valamikor. De nem így történt. Sőt, még nehezebb is lett, amikor beköltözött a kollégiumba Adelphi-be, egy kis liberális művészeti főiskolán. Alig tudta elszakítani a tekintetét az emeletén lakó lányokról, a testükről, ahogy néha meztelenül rohangáltak a folyosón. Ha esetleg volt is valaki, aki hasonlóképp gondolkodott, mint ő, nem tudott róla.

Madeleine Keating alias Autumn Holcomb

Aztán pár héttel az iskolakezdés után, amikor épp sorban állt az étkezdében, a mellette álló lány nekiszegezte a kérdést:

- Mondták már neked, hogy pont úgy nézel ki, mint Miranda Lambert?

Autumn a szokásos válaszával reagált:

- Igen. Már csak azt kívánom, hogy tudnék úgy énekelni is.

Micsoda szépség! – gondolta magéban, belenézve a lány sötétbarna szemeibe, végigmérve magas arccsontjait és telt ajkait. A bőre… az a lágy mokkaszín, ami olyan selymesnek tűnt… az az egyenes sötétbarna haj, ami a derekát verdeste. Valami egzotikus örökség ütközött ki rajta, ami tökéletes kontrasztot alkotott Autumn tökéletes angolszász származásával.

- Miranda Lambert-rajongó vagy? – kérdezte.

- Az vagyok – vágta rá a lány. – Amellett, hogy csodálatos a hangja, még gyönyörű is. Nem gondolod?

Autumn bólintott, majd bemutatkozott.

- Leilani Cuddie – reagált a lány.

- Szokatlan név.

- Apám angol, anyám pedig hawaii-i. A génjeim többségét egyértelműen anyámtól örököltem.

- Egyértelműen. Szóval anglo-polinéziai vagy. Nagyon menő.[1] – Autumn azonnal meg is fedte magát a gondolataiért. Ugyanis nem tudta kiverni a fejéből, hogy a Cuddie majdnem úgy hangzik, mint a „cunt”, ami azt jelenti, hogy… punci. Ha eddig volt is bármi kétsége a szexuális orientációja tekintetében, már azt is kezdte elveszíteni ennek a gyönyörű anglo-polinéziainak a jelenlétében fellobbanó érzései nyomán.

Úgy döntöttek, együtt esznek, úgyhogy megragadták a tálcáikat és kerestek egy kétfős asztalt a falnál. Különböző kollégiumban laktak, de egy tömbben. Egyikük sem választott még főszakot.[2] A tonhalas szendvicsből és gyümölcsökből álló ebédjük felett kibeszélték az iskolát, azt hogy mit szeretnek és mit nem, milyen téren szeretnének tovább tanulni. Alig telt bele pár perc és egy srác állt meg az asztaluk mellett, hogy rájuk köszönjön és megkérdezze Leilani-t, mikor lenne kedve vele elmenni valahová. A lány csak egy frappáns lepattintással reagált a hallottakra.

- Váó! Igazán szemrevaló srác – nyögte Autumn, amikor a fiú már tovább állt. – Fogadni mernék, hogy nem a strand-felsőtest az eseted.

Leilani megvonta a vállát.

- Gabe a birkózó csapat tagja. Már hetek óta hajt rám. De… nem is tudom. Jóképű, atletikus meg minden, de mostanában nem igazán szerepel a határidőnaplómban a randizás. Gátolna a tanulásban.

Autumn bólintott.

- Na és hogy szoktál kikapcsolódni?

- Mostanában nem sok marad egy-egy alkalmi rockkoncert és a facebookozás mellett – ráncolta a szemöldökét. -  Elég unalmas az életem.

- Dettó. Talán mindkettőnknek egy kis felfrissülésre lenne szüksége. Egy kicsit elvonatkoztatni a tanulmányainktól. Egy kicsit megfűszerezni a dolgokat.

Leilani elmosolyodott.

- Hmmm… Egy kis fűszerezés tényleg jól jönne. Viszont továbbra is találnom kellene bármit is a kampuszon, ami izgalomba hozna. Ötlet?

Autumn-nak lettek volna ötletei, de még nem ismerte ezt a lányt eléggé ahhoz, hogy hangot is adjon nekik.

- Ööö… semmi olyan, ami a nyelvem hegyén lenne. – Rögtön el is pirult, ahogy rájött, milyen mocskos képzettársítások kapcsolódhatnak az elhangzottakhoz… legalábbis az ő fejében. Azon kapta magát, hogy Lailani melleit bámulja, úgyhogy gyorsan elkapta a tekintetét.

A másik lány beakasztotta a mutatóujját mély kivágású blúzába és pár centivel lejjebb húzta azt.

- Nos, ha lenne bármi ötleted, én nyitott vagyok – rebegtette meg hosszú szempilláit.

Ez a lány is a lányokhoz vonzódna? Autumn-nak még alaposan ki kellett ismernie őt kívül-belül. Először képletesen, aztán…

- Jó dolog nyitottnak lenni az újdonságok iránt. Olyanok iránt, amit még sosem próbáltál, de lenne kedved hozzá. Érted, mit akarok mondani?

- Nagyon is. Nagyon is. Mondj egy példát magadról, aztán mondok én is – villantott rá Leilani egy csintalan mosolyt, mielőtt beleharapott a barackjába, majd lenyalta az ajkaira ragadt nedveket.

Autumn megigézve figyelte, ahogy újdonsült barátja a nektárt szopogatja és közben azon kapta magát, hogy széttárja a lábait az asztal alatt és az egyik ujja az ágyéka felé indul.

- Úgy tűnik, nagyon rá vagy kattanva arra a barackra.

- Finom. Én pedig szeretem a finom dolgokat. – Ismét az a csintalan mosoly jelent meg az arcán. – Szóval, mesélj! Milyen új dolgokat próbálnál ki szívesen?

- Először is szeretnék egyszer úgy falatozni egy barackból, mint ahogy te. Kiélvezni minden falatkáját a lehető legnagyobb élvezettel. A mai kulcsra készült, felgyorsult világunkban elfelejtjük kiélvezni az élet egyszerű örömeit. Mint például egy barack ízét.

- Az élet egyszerű örömeit… igen. Ezzel nem is érthetnék jobban egyet. Talán belemerülhetnénk ennek a részleteibe is. Egy kiadós kis entellektüális vitába… - Egy pillanatra elhallgatott. – Vagy… legyen valami testmozgás? Valami olyan tevékenység, ami formában tart és közben szórakoztat is?

Autumn szemei felcsillantak. Néhanapján elment futni és havonta párszor az edzőtermet is meglátogatta. Semmi rendszeres. Csak alkalmi gyakorlatok. Még kevésbé olyasmi, ami szórakoztatta volna. Csak a teste iránti kötelezettségei.

- Forgatsz valami konkrétat a fejedben?

Leilani elvigyorodott.

- Oké, nos, talán furcsának fogod találni, de próbáltad már valaha is a birkózást?

Autumn vállat vont.

- Fogjuk rá! Úgy értem, csak hülyéskedés gyanánt a kisöcsémmel. De az már régen volt. Miért? Te?

- Nem. De mindig is szerettem volna. Ha már a kisöcsikről van szó, az enyém a középiskolai birkózócsapat oszlopos tagja. Mindig azt mondogatja nekem, milyen jó testedzés is ez. Megmozgat minden izomcsoportot. Még néhány mozdulatot is megmutatott. Egyik otthoni barátnőm se próbált meg sosem a nyomomba érni és még itt, Adelphi-ben sem találtam partnerre. Mostanáig. Veled mi a helyzet?

Autumn megvonta a vállát.

- Miért is ne? A birkózás sosem tűnt olyan nagy mókának a számomra, de tehetünk egy próbát. Csak hol?

- A főiskolai birkózóteremben. Hol máshol? Persze akkor kell mennünk, amikor a csapat épp nem edz, ami nem lesz nehéz, mivel a szezon még pár hónapig nem kezdődik el.

Folytatása következik!

---

[1] Mivel az amerikai társadalom túlnyomó többségének ősei legfeljebb bő háromszáz éve érkezett az ország területére, valami perverz késztetést éreznek arra, hogy számon tartsák és bekategorizálják mindenkinek a pontos etnikai hovatartozását. Bár a polkorrektség nevében ez alapvetően nem igazán számít semmit és kényesen ügyelnek is rá, hogy ne legyenek diszkriminatívak (aminek következtében pl. az afrikai ősökkel rendelkezők megnevezése kb. évtizedenként változik) a rendszer mégis él.

[2] Az amerikai felsőoktatás úgy épül fel, hogy az első időszakban a hallgatók még eléggé széleskörű képzésben vesznek részt és csak utána specializálódnak. Mintha nálunk egy alapozó bölcsészképzés után döntenéd el, hogy irodalommal, történelemmel, esztétikával, valamilyen idegen nyelvvel vagy hasonlóval szeretnél foglalkozni, vagy egy alapozó természettudományos képzés után, hogy biológus szeretnél-e lenni, fizikus, földrajztudós, kémikus, orvos, gyógyszerész stb. stb, avagy egy alapozó „bölcsészképzés” után specializálódhatnál jogi, kutatói vagy hasonló pályára.