Túlfűtött 3. rész

Előzmény: Túlfűtött 1. rész
Közvetlen előzmény: Túlfűtött 2. rész

Írta: Marokfegyver

– Őszintét akartok hallani?

– Persze.

– Tetszett az a…kiverés a padon. Kellemes emlékek, nosztalgia, meg minden előjött. A sütemény a jutalom érte.

– Jó-jó, de mit szeretnél? Verjem ki neki előtted is? Látni akarod? – Fanni hangja nem tűnt haragosnak vagy cinikusnak, inkább barátságosan csengett.

Megvonta a vállát.

 – Szopjam le? Vagy azt néznéd meg szívesen, ahogy megkúr?

Szofi kipirult, időre volt szüksége:

– Kevin, te mit szólsz ehhez? – fordult a vigyorgó sráchoz.

– Én bármelyikben benne vagyok.

– Szúz vagy? – kérdezett rá.

Mert a lányról sejtette, hogy átesett már egy s más huncutságon, a srácok a nagy mellei miatt úgysem hagyják békén, beleviszik mindenbe, de a jelentéktelennek látszó fiú a szex terén kezdőnek tűnt. Már abból is, hogy nem dugta meg Fannit, ha a vécében nem, hát másutt, csak megelégedett egy kis kézimunkával…

Kevin kihúzta magát:

– Sokat szopattam már!

– Aha. És te? – Szofi a lányra nézett, bár tisztában volt a válasszal.

– Nem vagyok szűz. Csak a popóm… félig. – Fanni úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik: – Egy egészen kis faszt beengedtem, nem sok kárt csinált. Te is mesélj valamit!

– Kérdezz bátran!

– Szoktál kúrni?

– Van barátom, akit minden este leszopok, reggelente megdug.

– Előtte is kúrtál?

– Elég intenzív életet éltem, be voltam sózva…

– Szopás?

– Szeretek szopizni, régóta csinálom.

– Lenyeled?

– Ha nem az arcomra verik, vagy máshova, akkor igen.

– Popó?

– Ha muszáj, de lehetőleg olyan kicsi farokkal, amit említettél.

– Puncit is szeretsz?

– Hangulat kérdése. Buliban előfordult régebben, hogy csajjal mentem el.

– Öreg pasival?

– Egyszer.

– Milyen volt?

– Ugyanúgy áll neki is, mint a fiatalnak, ugyanúgy kell szopni és ugyanúgy dug.

– Tudom.

– Aha – kacagott Szofi. – A pogácsáért fogdosós bácsi jutott eszedbe?

– Az.

– Meg akar dugni?

– Mi másért fogdosna? Egyszer már belém is nyúlt az ujjával, ha nincs a közelben a néni, meg is kúrt volna.

– Te is válaszolsz ezekre a kérdésekre?

– Előbb te…! Verted már ki pasinak nyilvános helyen?

– Szoptam is.

– Szűz fiúval kúrtál már?

– Veszítették el egy páran a lábam közt…

– Akkor most te szeretnél Kevinnel kúrni? Elvenni a szüzességét?... Nem árultad még el… Vagy velem akarsz? Vagy hármasban?

– Ne sorolj fel több mindent! – kérte Szofi nevetve. – Tudok választani.

Felállt és összeszedte a süteménymaradékot – majd újra el kell menni a kávéházba, de ez most mellékes –, közben látta a szeme sarkából, hogy a fiú gyűrögeti a nadrágja elejét.

– Ha benne vagytok, akkor tiétek a pálya.

Széttárta a karját:

– Lefürödhettek, csinálhatjátok a kádban is a zuhany alatt is. Vagy a hálószobában, itt, a szőnyegen, vagy bárhol, ahol jólesik.

Kevin vigyorgott.

Fanni felvonta a szemöldökét:

– És közben te?

– Én meg nézem, ha nem zavar.

– Nosztalgia? Nem vagy még olyan öreg! Nyugodtan beszállhatsz…

– A helyzet majd adja magát.

Vége

Túlfűtött 2. rész

Előzmény: Túlfűtött 1. rész

Írta: Marokfegyver

Mindketten felnéztek. Egyikük tompán, mintha mély álomból ébredezne, a másik szempárban gyanakvás villant.

– Miért? – fogalmazta meg a lány gyakorlatiasan.

Tényleg furcsán hangzik ismeretlenektől az utcán megkérdezni, hogy kérnek-e a frissen vásárolt, becsomagolt süteményből, ezt Szofi is elismerte, de ő maga se készült fel erre a hirtelen jött ötletére, nem dolgozott ki további taktikát.

– Csak úgy! – válaszolta jobb híján. – Jót tesz szomorúság ellen. – Egy újabb váratlan ihlet nyomán már mondta is, amit kigondolt: – Ma van a szülinapom, és nem szeretném egyedül ünnepelni.

A lány hitetlenkedve mérte végig:

– Nincs senkid?

A szerepet Szofinak tovább kellett játszani, ám enyhített a magányosság-feelingen:

– Pont ma nincs… sajnos… a barátomnak el kellett utaznia. – Maga sem tudta eddig, hogy kiaknázatlan színészi tehetség bujkál benne: még a hangja is elcsuklott a mondat közepén. Vidáman folytatta: – Szeretitek a süteményt?

– Milyen? – szólalt meg a fiú.

Érdeklődést lehetett is felfedezni a lányon is.

Szofi úgy tett, mintha a padon akarná kibontani a selyempapíros csomagot, de hirtelen rájönne, hogy mégsem itt kellene.

– Na, gyertek, 5 perc az egész! – Indult előre, mintegy a másik kettőnek is lendületet adva, és a kocsiig egy pillanatra sem állt meg vagy nézett vissza.

Jól számított: követték.

– Megfognád ügyesen? – nyújtotta a csomagot a fiúnak. – Szofi vagyok – mutatkozott be közben.

Mosolygott, mert a srác keze a sütemények mögött melléhez ért. Nem durván, de hosszan érezhette a ruganyos női testet. Véletlen lehetett?

– Kevin.

– Fanni.

A fiú előre ült, a lány hátra, középre.

– Mégsem a padon kellene… – csevegett Szofi – bár én szeretem zacskóból is, papírból is. Remélem, ízleni fog!

– Süteményt reggelire! – Kevin kezdett felengedni, egy-két lapos pillantást is eleresztett a közelében rezgő cicik felé.

– Nem otthonról jöttetek?

– Még ezután megyünk haza. – Röviden elmesélték, hogy reggelig buliban voltak, Fanni egy másik sráccal, Kevin a haverokkal.

– Testvérek vagytok? – csodálkozott Szofi.

– Neeem! – tiltakozott élénken Fanni. – Csak összevesztem a pasimmal, a szemétládával, és hajnalban Kevin vigasztalgatott. Én meg őt.

A beharangozott 5 perces út kis túlzásnak tűnt, mert alig 2 perc után beparkoltak egy ház elé.

– Buliban a legkönnyebb összeveszni – jegyezte meg Szofi ajtónyitás közben. – Nekem elhihetitek, én is mindig olyankor szakítottam a pasikkal.

– Mert nem akartál velük a vécében dugni? – kérdezte Fanni dühösen.

– Ez komoly probléma! Egyébként valóban nem akartam vécében dugni, csak egypár túlfűtött alkalommal mentem bele ilyenekbe…

– Eggyel vagy többel is?

– Hm, ez érdekes kérdés… Amúgy meg praktikus a buliban szakítani, mert mindjárt lesz is helyette másik.

Átvette a fiútól a süteményes csomagot, letette a nappali közepén álló asztalra, majd óvatosan felnyitotta.

– Milyen ügyik vagyunk! Útközben össze szoktam nyomni egy-kettőt. Hozok tányérokat! – A konyhából visszakiáltott: – Hozzak szalámit vagy ilyesmit reggelinek?

– Ne, jó lesz ez, köszi!

– Azok a régi szép bulik! – sóhajtott a nő visszatérve.

– Nem lehetett az olyan nagyon rég – vizsgálgatta Fanni. – Mennyi vagy? Huszonhat?

– Eltaláltad. És ti? Tizenhat körül, tizenhét?

– Olyasmi.

– És téged milyen szomorúság ért? – kérdezte Szofi Kevinre mosolyogva.

– Nem talált nőt magának… – válaszolt a lány a fiú helyett.

– Az… – hagyta jóvá zavartan Kevin. – Minden haveromnak megvolt…

– Az kellemetlen – bólintott Szofi megértően –, de akkor szerencsére jött Fanni. – Felkacagott: – És veled mégis elment a vécébe dugni…

– Neeem! – nevetett a lány. – Csak kivertem neki a parkban… De azt láthattad… – Tágra nyitotta nagy, zöldeskék szemeit. – Te mit szeretnél?

Szofit váratlanul érte a kérdés. Egészben próbált lenyelni egy élénkbíbor, csupa-krém süteményt.

– Miért? – húzta az időt.

– Hááát… – kezdte Szofi, tekintetével ügyesen fogva tartva a nő minden rezdülését – amikor a szomszéd néni áthív, hogy vigyek már haza egy kis pogácsát, vagy őszibarackot, a bácsi mindig megfogdossa a cicimet. Te mit szeretnél?

Folytatása következik!

Túlfűtött 1. rész

Írta: Marokfegyver

Szofi egy nyári reggelen döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Akkora izgalom kapta el pillanatok alatt, hogy remegő lábakkal, kipirulva, sürgősen le kellett rogynia a legközelebbi padra.

A parkban kevesen jártak.

A tőle 45 fokos szögben lévő másik padon megfagyott a mozdulat, de amazok gyorsan megállapították, hogy „csak egy nő”, és folytatták. Biztos, hogy egy pasit kukkolónak tartottak volna, ám Szofira nem gyanakodtak.

A nagymellű, kócos copfú lány egy sovány fiú ölében, szemközt ült, és a lábaik között tett-vett. Igyekezett diszkréten csinálni, de a könyökmozgása elárulta, hogy a takarásban határozottan húzogat vagy rángat valamit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit.

Szofi szinte a saját markában érezte a lüktető falloszt.

– De rég volt ilyen! – Nosztalgiával gondolt azokra az esetekre, amikor lopva kellett egymásnak örömet okozni. Vele is történtek érdekes dolgok különféle parkokban, nem is olyan régen. – Valami nincs rendben! – kapott észbe reflexszerűen, és vastag védőburkot igyekezett maga köré húzni. Sikertelenül.

Nem bírt felállni és könnyedén továbbsétálni – pedig eredetileg a parkolóból a parkkal szemközti kávézóba készült –, csak ült és bámult. Semmit sem látott, ám ettől még mámorítóbb volt, ahogy – elképzelése szerint – a lány a fiú nadrágjában matatott.

Igen, kellemes emlékeket idézett fel benne a jelenet, hiszen néhány éve ő is szerette a titkos játékokat. Most is érezte a markában azokat a farkakat. Szívesen adott volna tanácsot, mert ő közben a srác arcához nyomná a melleit…

Szofi nem tartotta magát kiéhezettnek, sőt nagyon is rendben – mondhatni: következetesen – zajlott a szexuális élete. Barátja, aki már közel négy éve tölti be ezt a funkciót, nagy étvágyával minden este a lány szájába élvez, és reggel, amikor óracsörgés helyett a tévé kapcsol be, menetrendszerűen rágurul, és kiürülni vágyó fogkrémes tubusként 1-2 cseppnyi spermát nyom a puncijába. További 1-2 csepp az ágyneműre is jut, így mindennap lepedőt kell cserélni. Napközben – ha éppen otthon maradhat – szintén megkívánja a lányt, amikor az bugyiban porszívózik, vagy meztelenül szárítja a haját, és ledönti a legközelebbi bútorra, vagy letérdelteti a szőnyegre.

– Valami nincs rendben – állapította meg a párhoz közeli padon, amikor érezte, hogy a szigorúan összeszorított puncijából nedvesség szivárog.

Ha nem egy parkban ülne, most széttenné a lábát, és sikításig simogatná a csiklóját. Filmet is így szokott nézni: mire a női szereplőről lekerül a bugyi – bár ez a pornóműfajban viszonylag hamar megtörténik –, ő már másodjára élvez el helyette. Kicsit irigyli is a filmeseket, mert az 5 perces akciót biztosan több próbával és hosszabban veszik fel.

A lányt a szomszédos padon nem tartotta szépnek, talán csak a nagy mellei keltik fel a férfiak kíváncsiságát, és azok izgatják az alatta ülő srácot is, aki biztosan kipróbálná, hogy milyen lehet közéjük rakni a farkát.. A fiú is átlagosnak számít naiv arcával, és alighanem vékony, rövid fütyijével. Biztos, hogy nem kapkodnak utána a csajok, meg kell ragadnia minden lehetőséget.

Szofi felállt a padról, mielőtt végzetesen átnedvesedne a ruhája. Tétován az ellenkező irányba indult, hogy meg ne ijessze a párt, miközben minden idegszálával kívánta a látványt. Két lépés után megállt, visszanézett, s mint aki elfelejtett valamit, mégis a lány és a fiú felé ment. Egészen közel és feltűnően lassan haladt el mellettük, míg a nyakát nyújtogatva megállapította, hogy a lány nadrágja ki van ugyan gombolva, de olyan szűk, hogy még kitekert kézzel és lapos tenyérrel is reménytelen benyúlni. A fiú bő nadrágja viszont ideális horgászparadicsom, csuklóig el lehet benne merülni. A lány könyöke lassabban mozgott, és kívülről nem sikerült megállapítani, hogy csak a hívatlan járókelő miatt, vagy elsült a farok…

Elhagyta őket, bármilyen aprókat is vonszolt a lábain.

15 lépes, tovább nem bírta. Megfordult.

A lány – ide-oda nézelődve – két kézzel járt a fiú nadrágjában, és átázott papírzsepit húzott ki. Keresett még a mellettük heverő, gyűrött reklámszatyorból néhány használatlan zsepit, és azokat is elsüllyesztette a bő gatyában.

Mire Szofi ráérősen visszasétált, a padon 5-6 átitatott papírgombóc sorakozott. Ők pedig szomorúan néztek a világra, mintha most ébrednének. Úgy tűnt, hogy nem akarnak elmenni se, megszólalni se, az idegennel szóba állni meg főleg nem, de a nő nehezen hagyta ott őket. Vissza-visszanézve sétált a kávézóig, megvenni a tervezett süteményeket.

A bizsergető feszültség kitartott, csak szórakozottan tudott egy tucatnyiféle süteményre bökni, oda se figyelve.

– Mindegyikből egyet-egyet adjak? – érdeklődött a pultoslány.

– Hogy?... Ja, kettőt-kettőt. Legyen összesen 10 darab.

– Akkor kezdjük elölről, mert már jóval több, amit kiválasztottál!

-- Legyen egy-egy darab, és nem baj, ha összesen több tíznél!

A kiszolgáló megvonta a vállát, majd türelmesen tálcára tette és becsomagolta az édességet. Nem is csodálkozott, hogy a szórakozott vevőt figyelmeztetni kell a fizetésre.

Szofi úgy érezte, mintha valamit elraboltak volna tőle, de megfogalmazni lehetetlenség azt a hiányérzetet és keserűséget, ami elöntötte. Akkor vidult csak fel, amikor megpillantotta a lányt és a fiút, ugyanazon a padon ülve, de már egymás mellett, illendően. Nem arra vezetett volna az útja, de el akart menni mellettük. Közelebb érve felfedezte az arcukon azt a végtelen szomorúságot, ami abban a korban okkal és anélkül is megtalálja az ifjúságot.

– Kértek süteményt? – torpant meg előttük.

Folytatása következik!