Szofi egy nyári reggelen döbbent rá, hogy valami nincs rendben. Akkora izgalom kapta el pillanatok alatt, hogy remegő lábakkal, kipirulva, sürgősen le kellett rogynia a legközelebbi padra.
A parkban kevesen jártak.
A tőle 45 fokos szögben lévő másik padon megfagyott a mozdulat, de amazok gyorsan megállapították, hogy „csak egy nő”, és folytatták. Biztos, hogy egy pasit kukkolónak tartottak volna, ám Szofira nem gyanakodtak.
A nagymellű, kócos copfú lány egy sovány fiú ölében, szemközt ült, és a lábaik között tett-vett. Igyekezett diszkréten csinálni, de a könyökmozgása elárulta, hogy a takarásban határozottan húzogat vagy rángat valamit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mit.
Szofi szinte a saját markában érezte a lüktető falloszt.
– De rég volt ilyen! – Nosztalgiával gondolt azokra az esetekre, amikor lopva kellett egymásnak örömet okozni. Vele is történtek érdekes dolgok különféle parkokban, nem is olyan régen. – Valami nincs rendben! – kapott észbe reflexszerűen, és vastag védőburkot igyekezett maga köré húzni. Sikertelenül.
Nem bírt felállni és könnyedén továbbsétálni – pedig eredetileg a parkolóból a parkkal szemközti kávézóba készült –, csak ült és bámult. Semmit sem látott, ám ettől még mámorítóbb volt, ahogy – elképzelése szerint – a lány a fiú nadrágjában matatott.
Igen, kellemes emlékeket idézett fel benne a jelenet, hiszen néhány éve ő is szerette a titkos játékokat. Most is érezte a markában azokat a farkakat. Szívesen adott volna tanácsot, mert ő közben a srác arcához nyomná a melleit…
Szofi nem tartotta magát kiéhezettnek, sőt nagyon is rendben – mondhatni: következetesen – zajlott a szexuális élete. Barátja, aki már közel négy éve tölti be ezt a funkciót, nagy étvágyával minden este a lány szájába élvez, és reggel, amikor óracsörgés helyett a tévé kapcsol be, menetrendszerűen rágurul, és kiürülni vágyó fogkrémes tubusként 1-2 cseppnyi spermát nyom a puncijába. További 1-2 csepp az ágyneműre is jut, így mindennap lepedőt kell cserélni. Napközben – ha éppen otthon maradhat – szintén megkívánja a lányt, amikor az bugyiban porszívózik, vagy meztelenül szárítja a haját, és ledönti a legközelebbi bútorra, vagy letérdelteti a szőnyegre.
– Valami nincs rendben – állapította meg a párhoz közeli padon, amikor érezte, hogy a szigorúan összeszorított puncijából nedvesség szivárog.
Ha nem egy parkban ülne, most széttenné a lábát, és sikításig simogatná a csiklóját. Filmet is így szokott nézni: mire a női szereplőről lekerül a bugyi – bár ez a pornóműfajban viszonylag hamar megtörténik –, ő már másodjára élvez el helyette. Kicsit irigyli is a filmeseket, mert az 5 perces akciót biztosan több próbával és hosszabban veszik fel.
A lányt a szomszédos padon nem tartotta szépnek, talán csak a nagy mellei keltik fel a férfiak kíváncsiságát, és azok izgatják az alatta ülő srácot is, aki biztosan kipróbálná, hogy milyen lehet közéjük rakni a farkát.. A fiú is átlagosnak számít naiv arcával, és alighanem vékony, rövid fütyijével. Biztos, hogy nem kapkodnak utána a csajok, meg kell ragadnia minden lehetőséget.
Szofi felállt a padról, mielőtt végzetesen átnedvesedne a ruhája. Tétován az ellenkező irányba indult, hogy meg ne ijessze a párt, miközben minden idegszálával kívánta a látványt. Két lépés után megállt, visszanézett, s mint aki elfelejtett valamit, mégis a lány és a fiú felé ment. Egészen közel és feltűnően lassan haladt el mellettük, míg a nyakát nyújtogatva megállapította, hogy a lány nadrágja ki van ugyan gombolva, de olyan szűk, hogy még kitekert kézzel és lapos tenyérrel is reménytelen benyúlni. A fiú bő nadrágja viszont ideális horgászparadicsom, csuklóig el lehet benne merülni. A lány könyöke lassabban mozgott, és kívülről nem sikerült megállapítani, hogy csak a hívatlan járókelő miatt, vagy elsült a farok…
Elhagyta őket, bármilyen aprókat is vonszolt a lábain.
15 lépes, tovább nem bírta. Megfordult.
A lány – ide-oda nézelődve – két kézzel járt a fiú nadrágjában, és átázott papírzsepit húzott ki. Keresett még a mellettük heverő, gyűrött reklámszatyorból néhány használatlan zsepit, és azokat is elsüllyesztette a bő gatyában.
Mire Szofi ráérősen visszasétált, a padon 5-6 átitatott papírgombóc sorakozott. Ők pedig szomorúan néztek a világra, mintha most ébrednének. Úgy tűnt, hogy nem akarnak elmenni se, megszólalni se, az idegennel szóba állni meg főleg nem, de a nő nehezen hagyta ott őket. Vissza-visszanézve sétált a kávézóig, megvenni a tervezett süteményeket.
A bizsergető feszültség kitartott, csak szórakozottan tudott egy tucatnyiféle süteményre bökni, oda se figyelve.
– Mindegyikből egyet-egyet adjak? – érdeklődött a pultoslány.
– Hogy?... Ja, kettőt-kettőt. Legyen összesen 10 darab.
– Akkor kezdjük elölről, mert már jóval több, amit kiválasztottál!
-- Legyen egy-egy darab, és nem baj, ha összesen több tíznél!
A kiszolgáló megvonta a vállát, majd türelmesen tálcára tette és becsomagolta az édességet. Nem is csodálkozott, hogy a szórakozott vevőt figyelmeztetni kell a fizetésre.
Szofi úgy érezte, mintha valamit elraboltak volna tőle, de megfogalmazni lehetetlenség azt a hiányérzetet és keserűséget, ami elöntötte. Akkor vidult csak fel, amikor megpillantotta a lányt és a fiút, ugyanazon a padon ülve, de már egymás mellett, illendően. Nem arra vezetett volna az útja, de el akart menni mellettük. Közelebb érve felfedezte az arcukon azt a végtelen szomorúságot, ami abban a korban okkal és anélkül is megtalálja az ifjúságot.
– Kértek süteményt? – torpant meg előttük.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése