Testvérháború V. rész 4. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború V. rész 3. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A temetést három nappal később tartották, egy csütörtök reggelen. A család barátai sorban fejezték ki együttérzésüket. A hírek még a lapokban is megjelentek. Sokan küldtek virágot és még többen jelentek meg a szertartáson. Frances, egy pillanatra sem mozdulva el Katie mellől, a könnyeivel küzdött. Katie gyengéden átkarolta őt és neki is potyogtak a könnyei. Syrah és Lucy is jelen volt. A szülők összeszedték magukat, de így is látszott rajtuk a fájdalom. A nap lassan telt, és úgy tűnt, sosem akar véget érni.

***

Teltek a napok és lassan minden visszatért a normális kerékbágásba. Frances és Katie rendszeresen látogatták a fiukat. William lassan épült fel, és egyes dolgokra, úgy tűnt, már soha többé nem lesz képes. Például az orvosok szerint soha nem tudja majd rendesen használni a jobb kezét. Ahhoz is terápiára lesz majd szüksége, hogy ne féljen az autóktól. Bár beszélni még nem tudott, tisztán ki tudta fejezni örömét, amikor meglátta a szüleit.

Valahányszor meglátta Frances-t, legjobb képességei szerint a karjaiba vetette magát. Ismét a régi, vidám önmaga volt. Többen látogatták meg a vártnál. A nagyszülei, Louie és Korina, akik már az első gyermeküket várták, tervezgetve az esküvőt, miután visszatértek Franciaországba, és a DeValoi-család számos barátja.

Végül eljött a nap, amikor az orvos haza engedte. Levették a kötéseket, de William így is gyakrabban használta a bal kezét, mint azelőtt. A lába már jól volt, és ismét energikusan szaladgált a lakásban.

Frances és Katie megegyeztek, hogy együtt viszik haza, miután az előbbi végzett a munkában. Richard is nagyon várta már az alkalmat és arra kérte a lányát, hogy hozzák el hozzájuk a kisfiút, ahol Louie-val és Korinával egy kis ünnepséget szerveztek.

Végül öt körül végeztek és Frances felvette a telefont, hogy felhívja Katie-t.

– Halló? – szólt bele a lány.

– Szia, Katie! – mosolygott a nő. – Épp most indulok, Cherie. Fél órán belül ott leszek.

Azzal letette és már sietett is ki az irodából.

***

Katie a ház előtt várt. Frances öt perc késéssel érkezett meg és már nyitotta is az ajtót a feleségének. Amikor kényelmesen elhelyezkedett, megcsókolták egymást, majd elindultak a kórház felé.

Williamet már felöltöztették, mire oda értek. A papírok kitöltése szerencsére gyorsan ment.

A kisfiú nagyon élvezte az ünnepséget a nagyszüleinél, még úgy is, hogy egy másik gyerek se volt jelen. El is felejtette már Ross-t, a balesete okozóját. A tény pedig, hogy nem is láthatta többé a férfit, megkönnyítette a felépülését. Mindent egybe véve, kellemes este volt.

Az Epilógus következik!

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész V. részre vonatkoznak.

Testvérháború V. rész 3. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború V. rész 2. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A baleset idejében Frances még mindig aludt, Katie-vel a karjaiban. Egy erős rándulással tért magához, amikor megérezte, valami történt. Katie is felriadt, amikor érezte, hogy a nő kimászik alóla. Már halvány derengés világított be az ablakon, megcsillanva Frances rettegő szemein.

– Mi a baj? – kérdezte Katie. – Rémálmod volt?

Frances felnézett a mennyezetre. Érezte, hogy tényleg valami rettenetes történt. Mintha valaki szólította volna.

– Nem tudom – suttogta. Várt pár pillanatig, hátha ismét rátör az érzés. Aztán megszólalt a telefon. Katie habozott. – Kérlek, vedd fel – suttogta Frances.

A lány gyorsan feltápászkodott.

– Halló? – szólt bele a kagylóba, majd összevonta a szemöldökét, mire Frances rémült tekintete rá szegeződött.

– Katie? – hallatszott Louie hangja a könnyektől fátyolosan. Katie szája tátva maradt, majd Frances-re nézett, aki a híreket várta. Érezte, hogy könny marja a szemét.

Amikor Louie befejezte, Katie elköszönt, letette a telefont és maga mellé ültette Frances-t, hogy átölelje.

– Kicsim… – suttogta. – Ross-ról van szó.

Amikor Katie befejezte a beszámolót, Frances sírásban tört ki.

– Miért kellett ennyire gyűlölnie? Miért kellett ennyire gyűlölnöm őt? Mekkora baromség! Gyerekes hülyeség. Ó, Istenem!

Katie magához ölelte őt és gyengéden simogatta. Frances azonban gyorsan talpra ugrott és letörölte a könnyeit.

– Át kell mennem a szüleimhez – mondta fátyolos hangon.

– Veled megyek – állt fel Katie is.

***

Ahogy befordult a ház elé, Frances azonnal megpillantotta az ominózus helyszínt. Ross kocsija ripityára tört, de a fán egy karcolás sem látszott. Katie gyengéden megszorította a felesége kezét és az ölébe vonta. A rendörség és a mentők sokáig el voltak foglalva a testtel. Időbe telt megtisztítani a terepet.

Odabent Richard, Francine, Louie és Korina a nappaliban ült. Francine felállt, amikor beléptek és a lánya karjaiba vetette magát.

– Ó, Frances! – zokogott. – A kisöcséd… halott.

– Ó, Anya! – szorította magához Frances.

Richard mindkettőjüket átölelte.

Aztán Frances hátra fordult Katie felé. A lány némán odalépett hozzá és átölelte. Érezte, hogy a feleségének szüksége van rá, és neki is szüksége volt Frances-re.

– Hogy történt? – kérdezte.

– Sokat ivott – válaszolta Louie. – Több üres üveget találtak a kocsiban.

Frances bólintott. Elengedte Katie-t, majd hátrahagyta Korinával, amíg megbeszélik a temetés részleteit.

Folytatása következik!

Testvérháború V. rész 2. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború V. rész 1. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Ross beviharzott a szülei házába és bevágta az ajtót maga mögött. Az egész éjszakát ivással töltötte. Amikor kéz a kézben látta a nővérét és Katie-t elhagyni a kórházat, a szíve mintha darabokra hullott volna. Megcsalva és megalázva érezte magát. Csak arra tudott gondolni, hogy Frances nem érdemli meg Katie-t. És ami a legrosszabb, Ross pontosan tudta a tekintetükből, hogy amint haza érnek, egymásnak esnek. Miért kell Katie-nek egy olyan nővel lennie, mint Frances?

Annyi évet töltött azzal, hogy rávegye a lányt, hogy szeresse őt. De az a boszorka őt is elcsábította. Őt is, mint annyi mindenki mást. Ezért gyűlölte Frances-t. És gyűlölte azt a kölyköt is, mert annyira hasonlított a drágalátos nővérére. Mintha csak tényleg Frances ejtette volna teherbe Katie-t. És persze Frances mindig megkapja, amit akar. Övé a pénz, a legjobb nő a világon, nem is beszélve arról a rohadt kölyökről. Ross-nak esélye sem lehet.

Leroskadt a székbe és a kezei közé temette az arcát. Könny szökött a szemébe, ahogy Katie-re gondolt és arra, ahogy most éppen Frances-szel szeretkezik. Megfeszült az álkapcsa. Beszélnie kellett a lánnyal, bármi legyen is. Arra nem is gondolt, mennyi lehet az idő. Feltápászkodott és az alkoholtól dülöngélve az ajtó felé indult.

Begyömöszölte magát és elfordította a slusszkulcsot. Nem érdekelte, mennyit ivott. Most senki sem állíthatja meg. Azonnal beletaposott a gázba, hogy kiforduljon az útra, de az útjában hirtelen ott termett a szülei egyik hatalmas fája. A csattanás felrázta az egész szomszédságot és a DeValoi-rezidencia minden lakóját feszült zsongásba ugrasztotta. Francine anyai érzéke azonnal megsúgta, mi tört.

Ross azonnal meghalt, ahogy a bordái belefúródtak a mellkasába az ütközéstől. Sosem jöhetett rá, mekkorát tévedett, amiért elítélte a nővérét és pokollá tette az életét.

– Ne! – sikoltott Francine, amikor elég közel ért a kocsihoz, hogy felismerje a benne ülő Ross-t. Richard szeme is megtelt könnyel és magához ölelte a feleségét.

Louie odarohant a kocsihoz, hogy benyúljon és kitapintsa a kidülledt szemű test pulzusát. Azonnal tudta, hogy már késő. Lecsukta az élettelen szemeket, miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. Bár Ross mindig is gyűlölte őt. Louie csak sajnálatot érzett iránta. Ha nem pazarolta volna azt a sok évet Katie-re, talán el is érhetett volna valamit. Micsoda veszteség!

Korina szipogva bújt hozzá, miközben Richard elvezette a vígasztalhatatlan Francine-t.

Folytatása következik!

Testvérháború V. rész 1. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus
Közvetlen előzmény: Testvérháború IV. rész

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem soha nem vész el

És most a karjaimban tartalak

Szeretlek,

Megérintelek,

Megcsókollak,

Vigyázok rád,

És Mindig Velem Leszel…

Amikor Katie felébredt, Frances még békésen aludt alatta. Melleik lágyan egymáshoz nyomódtak és a lány magán érezte felesége forró leheletét. Nem tudta, mennyit alhatott, mióta a hosszú és forró szeretkezés végén álomba merült, de odakint még mindig sötét volt. Félrebillentette a fejét, hogy felnézzen Frances gyönyörű, szendergő arcára. Testét elárasztotta a végtelen szeretet és gyengéden megcsókolta a nő arcát.

Frances fészkelődött egy keveset, Katie-nek viszont már emiatt is nagy erőfeszítésre volt szüksége, hogy ne essen le a keskeny kanapéról a padlóra. Elmosolyodott, ahogy Frances kinyitotta a szemeit és rá nézett. A nő viszonozta a mosolyt.

– Bonjour, mon amour – suttogta.

Katie mosolya még szélesebb lett.

– Jó reggelt neked is, szerelmem – suttogta vissza szeretetteljesen, mire Frances gyengéden szájon csókolta őt, szorosan Katie vállai köré fonva karjait. A lány Frances hasát simogatta, amitől a nőben ismét fellángolt a szenvedély.

– Valakinek nem volt elég a tegnapi adagja – mosolygott cinkosan Frances és megremegett a teste, amikor Katie keze a combjai közé siklott.

A lány felnevetett.

– Ne légy álszent, kedvesem! Te is tudod jól, hogy te is ugyanezt csináltad volna, ha előbb ébredsz fel – simogatta a nő remegő ágyékát.

Frances feljebb tolta a csípőjét, hogy a lány kutató ujjaihoz simítsa, majd felnyögött a vágytól. Katie újult erővel izgatta őt, gyengéden megérintve Frances csiklóját. Aztán felnézett a nő elnyíló ajkaira, szorosan lehunyt szemeire és érezte, ahogy felesége ágyéka a kezének feszül. Aztán, amikor a nő a legkevésbé sem számított rá, Katie belé hatolt.

Hangosan felnyögött és a teste megfeszült, teljesen rátolva magát a lány ujjaira. Egyre nehezebben vette a levegőt, ahogy Katie gyorsított a tempón, miközben ajkait Frances mellbimbója köré fonta. A puha ajkak érintésétől szinte felforrt Frances vére. Elsöprő erővel tört rá a gyönyör, mire válaszként Katie teste is hamarosan megfeszült. Kihúzta az ujjait Frances testéből, majd érzékien megnyalta ajkait.

– Te… te… – zihálta Frances – Te isteni csoda.

Katie csak mosolygott, majd ismét Frances karjaiba simult, hogy lehunyja a szemeit és álomba merüljön.

Folytatása következik!