Közvetlen előzmény: Versus II. rész 1. fejezet
Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. május 12.
**************************************************************************
Fél órával később Sarah már készen állt az indulásra. Gyorsan lezuhanyzott és felfrissítette magát. Még mindig kissé kábult volt a bortól, de nem is csoda egy egész üveg után. ‘50-es évekbeli ruhába öltözött és felforgatta a szobát egy hozzá illő pár zokniért.
- Hova a fenébe tehettem?
Ahogy keresgélt, a kezébe került Wendy egyik tangája. Felemelte a kék szövetdarabot és az orrához emelte, hogy beszívja az illatát. Elmosolyodott, aztán visszatette a szekrénybe és előhalászott egy pár fehér térdzoknit.
- Ez megteszi.
Felvette, majd belebújt a cipőjébe és az ajtó felé indult. Ahogy a táskája után nyúlt, észrevette a boros üveget, aminek még lötyögött egy kevés ital az aljában.
- Inkább kárba vesszen, mint pocsékba! - motyogta és megragadta az üveget, hogy leküldje a torkán a maradékot is.
Felült a biciklijére és végigtekert az úton, el a parkoló mellett. Sajnos nem is foghatott ki rosszabb időpontot, mivel az egyetemi rögbi-csapat épp arrafelé tartotta az edzését.
- Ó, nagyszerű! Már csak ez hiányzott - morogta.
- Hé, srácok! - kiáltott fel az egyik fiú. - Nézzétek csak, ki van itt! Miss Bobby Socks,[1] juhú!
Mindannyian vihogtak, miközben körülvették. A csapat kapitánya, és mind közül a legnagyobb seggfej, Danny volt. Egy igazi izomagy, akinél az se tűnt volna fel, ha amit a nyakán és amit a lábai között hord, felcserélnék. Imádta cikizni Sarah-t, amikor csak lehetősége nyílt rá.
- Takarodj az utamból, Danny!
- Ó, ne csináld már! Felejtsd el a biciklid és gyere csak velem! Mutatok valamit, amit sokkal érdemesebb meglovagolni.
A többiek harsányan nevettek.
- Miért nem fogod a haverjaidat és szórakoztok kicsit a sima kis golyóitokkal? - vigyorgott kétértelműen Sarah.
- Ne legyél már ilyen! Csak szeretném tudni, szüksége van-e a szobám plafonjának egy kis tatarozásra.
- Miért nem kérdezed meg a haverjaidat? - haladt el mellette a lány.
- Ó! Csak nem sietsz visszavinni a nagyidnak a cuccait?
- Baszódj meg!
A srácok felnevettek és az egyetemi büfé felé indultak.
Valamivel később már a Mill Lane-en biciklizett végig. Aztán a kis ház felé fordult, leparkolt előtte és megnyomta a csengőt.
Paula egy szál törülközőben nyitott ajtót. Hosszú, barna haját lófarokba fogta.
- Helló, kicsikém! Gyere csak be!
- Köszönöm.
- Menj csak ki a kertbe! Én addig kerítek valami inni valót. Mit kérsz?
- Ööö… rendben. Gin-tonik jó lesz.
- Jeget?
- Igen, kérek. Köszönöm,
Sarah leült az asztalhoz. Azonnal kiszúrta a lemezeket és nézegetni kezdte őket.
- Itt is van, drágám - jelent meg Paula egy nagy pohárral.
- Köszönöm - válaszolta Sarah és gyorsan beleivott. Talán túl gyorsan is, mert egy pillanat múlva rátört a köhögés.
- Minden rendben?
Igen, persze. Csak erősebb, mint hittem - rázta meg a fejét Sarah.
- Ó, sajnálom, kicsim. Sosem voltam jó mixer.
A következő órában csak beszélgettek az egyetemről, zenéről és minden egyéb apróságról, miközben Paula mindig újratöltötte Sarah poharát. Hamarosan a téma Wendy felé fordult.
- Nagyon sokat változott, mióta találkoztatok - mondta Paula és ő is beleivott a poharába. - Sokkal boldogabbnak tűnik.
- Nos, már az első napokban is úgy tűnt, összeillünk.
- Én pedig nagyon örülök ennek - mosolygott Paula. - Szerencsére elfeledtetted vele azokat a mocskos alakokat, akikkel eddig lógott és akik folyton bajba keverték.
- Nos, azért mégis cikiz a ruháim miatt.
- Nem is értem, miért. Nekem tetszenek.
- Köszönöm.
- Ezt szeretem benned, Sarah. Meg van a saját stílusod és erős akaratod.
- Tényleg? De miben? - nézett rá értetlenül a lány.
- Nos, ha valaki képes öntudatlanra kefélni a lányomat és zihálva otthagyni a padlón, az csak belevaló csaj lehet.
Sarah félrenyelte a következő kortyot és majdnem elejtette a poharát. Paula csak mosolygott a kis szőke zavarán, ahogy az rémülten nézett rá.
- Ó… istenem… Tudsz róla? De… hogy?
- Semmi baj. Nem haragszom. Egyáltalán nem zavar.
- Honnan tudsz róla? - nézett rá Sarah döbbenten.
- Láttalak titeket az ajtóból. Wendy sosem zárja be rendesen.
- Mennyit láttál?
- Épp eleget - mosolygott Paula és újratöltötte a poharat. - Nagyon elvörösödtél.
- Ööö… sajnálom.
- De mégis mit? Lenyűgöző voltál. Különösen az én Wendy-mmel. Ő nem épp egy kis termetű lány.
Sarah még mindig csak az asztalt bámulta.
- Különösen tetszett a sírj a mami után megjegyzés. Találó. Honnan jött?
- Ezt mondta Wendy is az elején - mosolyodott el halványan Sarah.
- Így már jobb. Szép a mosolyod - ivott bele ismét Paula a saját italába. - Azóta csináltátok többször is?
- Párszor - fészkelődött Sarah kényelmetlenül.
- Nyert Wendy valaha is?
- Nem.
- Nem vagyok meglepve az alapján, amit láttam - mosolygott Paula. - Gondolom, számtalan trófeád van már mostanra. Láttam, hogy eltűnt pár tangája.
- Ööö, igen… egy-kettő - kezdett Sarah kissé megnyugodni. Bár az is lehet, csak a sok gin tette.
- Azt a kék tangát a narancssárga csillagokkal különösen hiányoltam. Az is nálad van?
- Igen - mosolyodott el Sarah.
Paula elmosolyodott.
- Birkóztál valaha más nőkkel is? - dőlt hátra és keresztbe tette a lábait.
- Nem. Még nem - lepődött meg Sarah a kérdéstől. - Mert, te? - vonta össze a szemöldökét.
- Egyszer. Évekkel ezelőtt.
Sarah szemei elkerekedtek.
- És… nyerél?
- Igen.
Kényelmetlen csend telepedett rájuk, ahogy az italukat kortyolgatták és lopva egymásra pillantottak. Végül Paula törte meg a csendet.
- És, szerinted kettőnk közül ki nyerne?
- Ez kihívás, Paula? - vonta fel a szőke lány a szemöldökét.
A nő felállt és elő lépett, majd letérdelt és szájon csókolta.
- Szerinted?
Sarah görcsösen megragadta a poharát és kiürítette.
- Azt hiszem, ezt a beszélgetést folytathatnánk odafent - válaszolta.
- Oké.
Visszamentek a házhoz, és amint elérték a lépcső tetejét, Paula a falhoz lökte Sarah-t és ismét mefcsókolta, mélyen a torkára dugva a nyelvét. Sarah válaszként megmarkolta a nő lófarkát, másik kezének ujjait pedig a fenekébe mélyesztette. Úgy egy perc múlva Sarah törte meg a csókot.
- Ki kell mennem a mosdóba.
- Oké. A szobában leszek.
Pár perc múlva Sarah belépett a szobába és Paulát a franciaágy végében állva találta. A késő délutáni nap fénye áttűzött a függöny szárnyai között. A nő szétlökte a köntösét és engedte, hogy lehulljon a padlóra, feltárva fekete tangáját az oldalán piros masnikkal. A teste feszes volt és izmos, hála a rengeteg kocogásnak és edzésnek. Ugyanolyan csillogó zöld szemei voltak, mint a lányának, de a vonásai élesebbek voltak, nem az a lágy, angyali jelenség, mint Wendy. De összességében vonzó és kortalan nőnek tűnt. Sarah végigmérte őt, és rádöbbent, az alkohol talán túlságosan is bátorrá tette. Ez nem lesz egy könnyű menet.
- Nos? - igazgatta meg Paula a lófarkát. - Készen állsz?
Sarah lerúgta a cipőjét és kigombolta a ruháját és a melltartója társaságában az asztalra tette, majd az ágyhoz lépett és megállt Paulával szemben egy szál franciabugyiban és zokniban.
- Mindig ilyen alsót hordasz?
- Igen. Miért?
- Nincs különösebb oka - vont vállat a nő - Csak érdekelt.
- Lesz még egy tanga a kollekciómba - mosolyodott el Sarah, igyekezve oldani a feszültségen.
Paula visszamosolygott rá.
- Az egyetlen hely, ahova ez kerülhet, az a ruhás szekrényem. Közvetlenül a tied mellé.
Az idősebb nő végigmérte a kis szőkét. Ha nem tudta volna jobban, semmit nem tett volna arra, hogy ez a kis ártatlan, gizda lányka öt percnél tovább bírná ellene. Azonban, az után, ami Wendy szobájában történt, tudta, hogy Sarah-ban sokkal több minden rejtőzik. Az alkohol talán lelassiítja kicsit, de így sem lesz könnyű legyőzni.
- Gyerünk, Sarah! - szólalt meg végül. - Támadj! A lány rávetette magát, a hátára lökte, és igyekezett a csuklóinál fogva leszorítani Paula kezeit. Aztán mohón megcsókolta a nőt, mielőtt lefelé indult volna, a fogai közé véve a nő mellbimbóit. Paula felnyögött, ahogy a lány a nyelvével izgatta őt. Amikor a másikra vetette magát, Paula megoróbált kiszabadulni, lelökve magáról az ellenfelét és visszahúzódott az ágy végébe. Letörölte homlokáról az izzadtságot és a lányra mosolygott.
- Na, hogy tetszett a kezdés? - mosolygott Sarah.
- Nem rossz. De jobbnak kell lenned, ha el akarsz érni valamit.
- Ó! Hidd el, tudok jobbat is! - paskolta meg Sarah a matracot maga előtt.
Paula letérdelt és szembe helyezkedett vele. De mielőtt bármit is tehetett volna, Sarah ismét rá vetette magát. Megragadta Paula tangájár és lerántotta a bokájáig, feltárva simára borotvált ágyékát. Paula lehunyta a szemeit és hirtelen egy kezet érzett a lábai között.
- Ó! A fenébe!
- Nos, ez már jobb? - izgatta Sarah a hüvelykujjával a nő csiklóját.
- Menj a pokolba!
- Ugyan már, Paula! Mondd, hogy nem élvezed!
- Én… nem… neeem!
- Mondd csak ki, Paula! Mondd ki! - Sarah érezte, hogy az ujjai benedvesednek. Aztán mélyen belé hatolt és Paula barlangja ujjaira feszült.
- Ez az. Sikolts csak!
Sarah kihúzta az ujjait a nőből, majd előre hajolt és megnyalta lüktető szeméremajkait.
- Azt hiszem. ez az első vér - viccelődött és lehúzta a tangát a nő lábairól, hogy elhajítsa.
- Élvezd a helyzetet, mert nem tart sokáig! - válaszolta Paula, majd ismét feltérdelt és megdörgölte a szemeit. El se tudta hinni, milyen erős ez a lány. Ha győzni akar, nagyon össze kell szednie magát.
- Gyerünk, Sarah! Lássuk, mit tudsz!
A lány ismét felé mozdult, mire Paula ellentámadásba lendült és lábait a lány dereka köré fonta.
- Megvagy!
Sarah felnyögött, elégedett mosolyt csalva ellenfele arcára.
- Erős, igaz? - mosolygott Paula és szilárdan tartotta a lányt, aki próbált kiszabadulni. - Minél jobban ficánkolsz, annál erősebben tartalak.
Sarah egy idő után feladta a próbálkozást. Értelmetlen volt.
- Helyes! Fejezzük ezt be!
Paula lerántotta a lány franciabugyiját.
- Mmmm! Helyes kis popsi. Biztos vagyok benne, hogy elszórakozhatunk egy kicsit.
Gyengéden mozgatni kezdte kezét a lány farpofái között.
- Ne merészeld! - rászkódott meg Sarah, sejtve, mi következik.
Paula egy pillanatra megállt, majd rácsapott a lány fenekére, és közben a másik kezét a lány combjai közé tolta.
- Ááá!... Kérlek! Ne! - nyögte Sarah, ahogy két ujj belé hatolt.
- Lazíts! Ígérem, élvezni fogod.
Paula mélyen a lányba tolta ujjait, figyelve, ahogy nő benne a feszültség. Sarah ismét igyekezett kiszabadulni, de ellengele erősen tartotta.
- Ne ficánkolj! - búgta Paula.
- Ne! Ezt ne! - nyöszörgött Sarah, ahogy az ujjak egyre mélyebbre hatoltak belé.
Amikor rájött, Paula meg sem hallja könyörgő szavait, Sarah a párnába temette arcát. Tudta, már közel a vég.
- Ez az, Sarah! Megmondtam, hogy élvezni fogod.
Már csak néhány lökés kellett és Paula érezte, ahogy ellenfele teste megfeszül. Sarah torkából sikoltás csapott fel és ujjpercei elfehéredtek, ahogy markolta az ágyat.
Amikor a gyönyöre elmúlt, felnézett, miközben Paula végre elengedte őt. Feltápászkodott az ágyról, az asztalhoz ment és rá támaszkodott. Paula az ágyon ült és halkan pihegett.
- Nos, hogy tetszett? - mosolygott.
- Menj a fenébe! - zihálta Sarah. Alig kapott levegőt.
- Nos, ha készen állsz, jöhet a következő menet - dőlt hátra Paula az ágy támlájának, majd a kezébe vett egy könyvet.
Sarah lenézett és látta, hogy a bugyija még mindig a lábai körül van. Levette és ledobta a földre, majd Paulára nézett, aki lustán lapozgatta a könyvét. Rá se nézett, csak hallgatta a zihálását.
Végül a szőke lány megunta és egy kiáltás kíséretében az ágyra vetette magát. Paula eldobta a könyvet, hogy fogadja őt. Megragadta a csuklóit és leszorította az ágyra, majd mélyen azokba a szikrázó kék szemekbe nézett.
- Ugye tudod, hogy csak még cukibb vagy, ha felhúzod magad? - mosolygott Paila,, majd elengedte Sarah csuklóit, hogy megragadja a lábát.
- Még nincs vége! Kicsinállak! - kiáltotta Sarah.
- Ezt már szeretem - kacagott fel Paula.
Széttolta Sarah lábait, majd közéjük csúszott és ágyékát az övének dörgölte, hangos nyögést csalva elő a lány torkából.
- Most pedig - folytatta Paula mosolyogva - két út áll előttünk. Gyorsan végezhetünk, vagy akár órákig is elnyújthatom a dolgot. Melyiket szeretnéd?
- Tedd, amit akarsz! Nem győzöl le kétszer - köpte a lány.
- Valóban? És miből gondolod, hogy kettőnél megállok? - gyorsított Paula.
Sarah felnyögött és a teste megfeszült. Máris érezte, ahogy növekszik benne a feszültség. Lehunyta a szemeit és nagyot nyelt. Paula lenézett rá és figyelte, ahogy az izzadtság gyöngyözik a homlokán.
- Egyre közelebb vagy, nem igaz?
- Nem - nyögte Sarah. - Nem kapod meg, amit akarsz.
Keményen markolta az ágyat, majd kinyitotta a szemeit és meredten Paulára nézett.
- Ez az, Sarah! Küzdj ellenem! Próbálj megállítani! - váltott még gyorsabb tempóra Paula.
- Nem!... Nem fogom hagyni!
- Ó, de igen. Fogod - mosolygott Paula és már-már gyilkos tempóval dörgölte ágyékát a lányénak.
A szőke lány már nem bírta tovább és egy párna után nyúlt, hogy beletemesse az arcát. Paula viszont kirántotta a kezéből és elhajította.
- Ó, nem! Látni akarom közben az arcod.
Sarah teste megfeszült és hátra vetette a fejét. Érezte, ahogy a hő elemészti az ágyékát. Paula elmosolyodott, ahogy minden porcikája rázkódott.
- Itt is van a második. Elismered a győzelmem, vagy jöhet a harmadik menet?
- Menj a fenébe! Még nem végeztünk - zihálta Sarah.
Paula lemászott az ágyról és engedte Sarah-t feltérdelni. Miután hagyott neki pár perc pihenőt, visszamászott az ágyra és ismét szembe térdelt vele. Sarah már alig bírta nyitva tartani a szemeit.
- Kész vagy?
Sarah lassan bólintott. Az izzadtság elhomályosította a látását.
- Gyerünk, Sarah! Próbálj legyőzni! - bíztatta a nő.
A lány mordult egyet, de nem mozdult, mire válaszul Paula egyszerűen csak köré fonta a lábait és a hátára döntötte, ollószerűen ágyékához dörgölve a sajátját. Sarah igyekezett ellenállni, de Paula keményen tartotta.
- Ne!... Ne!...
- Vége van, kislány! - folytatta Paula keményen.
- Ne!... Paula!... Kérlek.
- Ezek szerint győztem?
- Oké… Oké!... Csak állj le! Kérlek.
- Mondd ki, Sarah! - bíztatta a lányt.
- A fenébe is! Oké, nyertél. NYERTÉL. De most már állj le! Nem bírom tovább.
Könnye fátyolán keresztül is látta Paula diadalmámorban úszó zöld szemeit és az arcán szétterülő mosolyt, miközben tovább folytatta Sarah izgatását.
- Ó ne!.... Ne!
Hamarosan rátört a harmadik gyönyörhullám is, ami felünmúlta az előző kettőt együtt véve is. Az egész teste görcsbe rándul. Amikor véget ért, kiengedett még egy nyögést, majd többé már egy szót sem bírt kipréselni magából.
Paula felkelt az ágyról és lenézett megsemmisülten heverő ellenfelére, aki lassan álomba merült. Elmosolyodott, majd megcsókolta a lány homlokát, felkapta a franciabugyit a padlóról, betette a szekrénybe és elment zuhanyozni.
Amikor visszatért a hálószobába, Sarah-t az ágyon ülve találta.
- Hali! - dörgölte a haját egy törölközővel.
- Mi történt? - kérdezte Sarah rekedt hangon.
- Elájultál. Azt hiszem, túlságosan kimerültél.
- Többször is csináltad ezt, nem csak egyszer, nem igaz?
Paula leült mellé és átölelte.
- Nos, hogy őszinte legyek, igen. Fiatal koromban sokszor. De az már régen volt.
- De semmit sem vesztettél a képességeidből - mosolygott Sarah.
- Nem rossz egy korombeli nőtől, nem igaz? Amikor láttalak titeket Wendy-vel, feléledt bennem az ifjonti hév.
- Szóval kitaláltad, hogy áthívsz, felhergelsz és rám veted magad?
- Akkor is elfogadtad volna a kihívást, ha nem itatlak le, ezt mindketten tudjuk. Nem igaz?
- Azt hiszem - vont vállat Sarah.
- Jó vagy, de még van mit tanulnod - puszilta meg Paula a lány arcát.
- Azt hiszem, csak szerencsém volt Wendy-vel - mosolygott Sarah.
- Apropó, Wendy. Azt hiszem, egyet értünk, hogy neki erről nem kell tudnia.
- Az már biztos.
- Nem akarok bajt keverni kettőtök közt. Én csak ennyit akartam.
Sarah vállat vont és felsóhajtott.
- Oké. Most már nincs mit tenni, nem igaz? Látom, már el is vetted a tródeádat.
- Aha - bólintott Paula. - Gyere, zuhanyott le és öltözz fel!
- Oké!
Ahogy Paula felállt, hogy távozzon, még egyszer egymásra néztek. Mindketten tudták, bármi is volt a cél, ez nem marad egyszeri alkalom.Folytatása következik!
Vége a II. résznek!
___________________________________
[1] Bobby socks: Egy zokni fajta (socks = zokni), ami leginkább a ‘40-es években volt divatos.
