Ötletözön: Fantasy

Talán emlékeztek még, hogy nem régen felvetettem, mit szólnátok hozzá, ha írnék egy fantasy történetet. Fejben kidolgoztam mindent, írtam egy ars poeticát is, hogy értsétek, pontosan mire gondolok fantasy alatt. Viszont, miután alaposan felhergeltem a kedélyeket, sajnos belesültem az írásba.

Nem adom fel, hogy egyszer majd talán megírom a történetet, de az biztosan nem ma lesz. (És nem is holnap.) Főleg amiatt, hogy mostanában egyáltalán írni nem nagyon van időm és energiám.

Viszont, ha már elindítottam ezt az ötletözönt, gondoltam, megmutatom nektek, mit alkottam eddig a témában. Várom a véleményeteket. :)

Szóval, a történet eddig megírt része valahogy így hangzik:

            A nap fátyolos köd mögé bújva ereszkedett a horizont felé. Sápatag fénye homályosan töltötte be a tájat, alig adva némi meleget. A hófödte, csipkézett hegycsúcsokon megcsillanó fénye viszont szinte már természetfeletti ragyogást árasztott mindenfelé. A Nagy Hegység, ahogy a helyiek nevezték, mintha hatalmas lámpaoszlopok láncolataként szelte volna át a vidéket. Meredek, piramis alakú kúpok sorozataként, melyek szorosan egymás mellé préselődve forrtak egybe, csúcsuk pedig úgy ragyogott, mintha az égi fényesség egy-egy szikrája költözött volna le rájuk.

            Az alant elterülő hegyekkel, hátságokkal, fennsíkokkal, völgyekkel és kisebb síkságokkal tagolt vidék elszórt falvainak lakói csodálattal tekintettek fel rá, tisztelettel adózva annak az erőnek, amit képviselt.

            A lankás dombháton átbukó hepe-hupás út közepén ácsorgó férfi is ugyanígy bámulta a már-már gigászinak tetsző vonulatot. Az ő tekintetében viszont nem volt csodálat, vagy szinte már az istenítés határát súroló tisztelet. Ő csak nyugodtan szemlélte a lenyűgöző szépségű tájat. A fellegekbe nyúló ormokat, a gigantikus méretű természeti formákat, melyekre tekintve az ember képes volt elhinni a legendákat, hogy ezeket valóban az istenek maguk formálták a két kezükkel, és az árnyékukban megbújó apró völgyben elterülő apró falut.

            Milyen kicsi az ember, gondolhatja ilyenkor a vándor. Ezek között a sziklamonstrumok között úgy járnak-kelnek a férfiak, nők és gyerekek, mint a parányi hangyák.

            A férfi hátravetette durva köpenyének csuklyáját, végigsimított hátrafogott fekete haján, és lehunyt szemmel beleszagolt a levegőbe. Idefent még ez is frissebb. Távol a világ zajától, egy nevesincs falucska kötelében a Nagy Hegylánc árnyékában.

– Eeeeen! – szakította félbe merengését egy elnyújtott, tompa kiáltás.

A férfi sötétbarna szemei lassan felnyíltak, és hátratekintett a maga mögött hagyott útra. Lassan megfordult, hagyva, hogy szinte már a földet súroló köpenye nekicsapódjon csizmába bújtatott bokájának, és szája szögletében bujkáló szeretetteljes mosollyal figyelte a dombhát oldalában felkapaszkodó társát.

            A lány zihálva roskadt le mellé, amikor utolérte. Hullámos szőkésbarna haja eltakarta arcát, ahogy tenyerével térdei előtt a földön támaszkodva lihegett.

– A fenébe is, En! – villantotta a mellette ácsorgó férfira szikrázóan kék szemeit. – Muszáj neked mindig így előre rohanni? Én meg kajtassak utánad, mint egy vénasszony, cipelve a cókmókodat!

– Te ragaszkodtál hozzá, hogy hozd a zsákot – jegyezte meg a férfi mély hangon. Szája sarkában még mindig ott bujkált a szelíd mosoly.

– Igen. Hogy vedd valami hasznomat is – fújtatott a lány, még mindig a földön térdelve. – De nem vagyok igásló.

– Mondtam már, hogy nem kell bizonyítanod semmit, te buta – kuncogott a férfi, és felsegítette társát a földről, átvéve tőle a tömlőszerű zsákot, amit a lány eddig cipelt. – Akkor is magammal hoználak, ha a zsákkal együtt téged is a hátamon kellene cipelnem.

Azzal a vállára vetette a csomagot, megmarkolva annak szíját, és elfordulva a másiktól, lassan elindult lefelé a domboldalon.

– Undok – fújta fel az arcát a lány, dühös szemekkel a férfi után pillantva, aki azonban már nem hallotta őt. Így hát leporolta bő nadrágja térdét, eltávolítva róla az út porát, megigazította tunikaszerű felsőruházatát, amit félrerántott az egy vállon cipelt zsák szíja, és gyorsan a férfi után kocogott, egyenesen a völgyben elterpeszkedő falu felé.

Közeledett már az este, mire átkelnének a következő alacsonyabb hegyláncon a szomszéd völgybe, alaposan rájuk sötétedne. Errefelé pedig nem tanácsos éjszaka a semmi közepén kujtorogni. Nem mintha ezen a világon bárhol is biztonságos lenne az éjszaka a szabadban. A városban a házak árnyékában megbújó rablógyilkosok, a városokon kívül az útonállók és a rablóbandák vadásznak könnyű prédára. Ahova pedig még ők se merészkednek, ott egy éhes medvét vagy farkas-falkát vonzhat magához az éjszakára rakott tábortűz. Ráadásképpen pedig ezen a vidéken, ahol a falvak, mintha csak égből aláhulló vízcseppek lennének, a legmélyebb térszíneken telepszenek meg, amelyeket sokszor csak kínkeservesen átjárható hegyláncok választanak el egymástól. Ha az embernek szerencséje van, talál egy folyóvölgyet, ami átszeli a láncolatot, de egyébként akár félnapos túrára is vállalkozhat, aki át akarja verekedni magát egyik faluból a másikba.

            A Nagy Hegység csúcsain élő istenek nevetve pillanthatnak le az onnan nézve csupán hepe-hupás, egyenetlen felszínnek ható alacsony hegységi vidékre, figyelve, ahogy a parányi emberek próbálnak átkecmeregni egy-egy hegyháton, ami viszont azoknak nagyon is kínkeserves munka. Így hát En-nek nevezett férfi és fiatal társa úgy döntöttek, ezen az éjszakán a Nagy Hegység ezen csendes szögletében keresnek maguknak szállást.

...

A többi még a jövő zenéje.

Ars poetica

Megjegyzés: Örömmel közlöm, hogy a tegnapi problémák után máris sikerült olyan lelki állapotba kerülnöm, hogy saját történeten gondolkozzak. Szóval, van remény, hogy a nem túl távoli jövőben előrukkoljak valamivel. A probléma csak az, már amennyire ez probléma, hogy jelenleg egy újabb B-féle történeten gondolkodtam el. A fantasy-ötlet viszont továbbra is talonban van, úgyhogy talán egyszer összehozok valamit. Addig is viszont, ha már elkészült, gondoltam, feltöltöm a beígért elemzést arról, hogy mit is értettem eddig tulajdonképpen fantasy alatt. Eddig sokat ködösítettem, és azt mondtam, majd meglátjátok. Nos, úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a fantasy történetem első fejezete előtt közvetlenül ejtem meg, de ugye, ember tervez...

Szóval, hogy ne szaporítsam tovább a szót, itt van az én eddig is emlegetett fantasy-fogalmamnak a kifejtése. Szeretettel várom a megjegyzéseiteket, észrevételeiteket. Ki tudja, talán épp azok fognak segíteni az ihletben. :)

*******************************************************************************

Kedves Olvasóim!

            Aki már olvasta a Piackutatás című bejegyzésemet, az tudja, hogy most egy tőlem merőben új vállalkozásba szeretnék belevágni. Ezt ott „kosztümös fantasy”-ként aposztrofáltuk, ami viszont kissé csalóka lehet. Ezt a posztot az esetleges félreértések eloszlatására szánnám, és arra, hogy megkíséreljem felvázolni, mit is szeretnék írni. A legjobb bemutató természetesen majd maga a történet lesz, de szükségesnek tartom ezt is előre megírni.

            Szóval, mindenek előtt, felmerül a kérdés, hogy mi is a fantasy. Most nem enciklopédikus értelemben gondolom, tehát ne csapjatok fel értelmező kézi szótárat, vagy kezdjetek el keresgélni a neten! A kérdésem pusztán filozofikus.

            Nekem a fantasy két féle témát jelenthet. Az egyik talán a középkori mesék továbbélése, átlényegülése, reinkarnációja. Anno a sötétnek titulált, de sok tekintetben nem is annyira sötét középkorban a falusi emberek nagyon keveset tudtak arról a világról, amihez a mindennapi munkájuk nem kötötte őket. A világ nekik véget ért valahol a falu körüli erdők határán nem sokkal túl. Ami már azon túl volt, az maga volt az ismeretlen. Az ember viszont nem szereti az ismeretlent, és amit nem tud, nem ért, azt igyekszik a maga módján megmagyarázni.

            Így lettek a földből néha-néha előkerülő gigantikus csontokból óriás- és sárkánymaradványok (ma már tudjuk, hogy ezek dinoszauruszok voltak, amik évmilliókkal korábban kihaltak, de a korabeli világképben az volt a legreálisabb, hogy ezek „ma” is élő lények épp csak a napokban kimúlt példányai), az éghető gázokkal teli mocsarakban néha feltörő spontán gyulladással létrejövő lángok sárkánylehelet, a többiek számára felfoghatatlan módszerekkel gyógyító vajákos asszony boszorkány, az alkimista, vagy más agyafúrt tudós varázsló, és még sorolhatnám. Amerika és a vámpírdenevérek felfedezése után a róluk szóló történetek összekapcsolódtak a román fejedelem, Vlad Tepes (más néven Karóbahúzó Vlad) vérszomjasságának legendájával és ebből megszülettek a vámpírok, majd hasonló úton-módon a vérfarkasok és társaik is.

            De most nem akarok történelemórát tartani. Kultúrtörténet órát pedig még kevésbé, főleg mivel sok hiba is csúszhat a gondolatmenetembe, de itt most inkább az a lényeg, mi minek látjuk a dolgokat.

            Ezek a mesés alakok a fejletlen tudományosság korának világmagyarázatához tartoznak. A felvilágosodás után viszont, amikor már tudjuk, hogy a csontok több millió éve kihalt dínóktól származnak, a mocsárban kémiai folyamatok hoznak létre lángokat, a vajákos asszony gyógyfüvekkel gyógyított, a vámpírdenevér csak állatvért iszik és azt is csak kis mennyiségben stb. stb. ezek a történetek még mindig vonzóak, mint színes mesék. Korunk igényeinek megfelelően pedig át is alakulnak világmagyarázatból és gyerekriogató meséből Gyűrűk Urává, Twilighttá és a többivé.

            Számunkra viszont talán most fontosabb a másik fantasy. A másik irodalmi műfaj, amely ezzel a mesés fantasy-val sok rokon vonást mutat, de alapjaiban sokban eltér.

            A mesés, kitalált, fikcionális világ adott. Megjelenhetnek kitalált tájak és lények, de itt nem az a lényeg, hogy a mesés elemekben tobzódunk. Ez a műfaj talán inkább a sci-fivel rokonítható, és míg a mesés fantasy pusztán csak szórakoztató mű, ennek komoly mondanivalója is lehet.

            Félreértés ne essék, nem ítélem én el az előbbi műfajt sem, de ez talán hozzám közelebb áll. Ez a fantasy ugyanis nem azért teremt új világot, hogy sárkányokat röptethessen, és varázslók hadonászhassanak pálcákkal. Ez a fantasy ugyanazért teremt új világot, mint a klasszikus értelemben vett sci-fi. Azért, mert olyan témákat dolgoz fel, ami a valós világunkba helyezve vagy túl kényes, vagy túl száraz lenne.

            Sci-fi példát hozva: Láttunk már millió filmet, dokumentumfilmet és fikciót egyaránt, az ókorról. Már unjuk. Ha viszont mindezt távoli galaxisokba, gonosz idegenekkel való küzdelem kerettörténetébe helyezzük, mint teszi azt a Csillagkapu című film és sorozat, máris izgalmasabb.

            Avagy. A 20. század utolsó harmadában nem lett volna ildomos olyan filmeket vetíteni még Amerikában sem, amik face to face ostorozzák a Szovjetuniót és a szocialista rendszert. Amellett meg, talán keveseket is érdekelt volna. Viszont, ha mindezt egy messzi-messzi galaxisba helyezzük, a réges-régi időkbe, ahol hős lázadók egy maroknyi csoportja harcol a szabadságért a gonosz elnyomó birodalma ellen, ahol hogy, hogy nem, a vezetők mind öreg fazonok, a lézerkardjuk pedig magától értetődően vörös, az egész máris izgalmas fikció lesz, amit viszont, ha tudat alatt is, mindenki, akinek van szeme, párhuzamba állít a való világgal. Az itt és mosttal.

            Vagyis. Az általunk most tárgyalt fantasy lényege, épp mint a fenti két sci-fié is, hogy a való világunkról meséljen, kicsit másképp.

            Én viszont természetesen nem is vállalkozom arra, hogy felnőjek ezekhez a történetekhez. Nem akarok én itt társadalomkritikát és posztmodern történelemkönyvet se írni. Talán az én történetem mégis rokonítható a mesés fantasy-val annyiban, hogy csak mese. Fikció. Tehát nem kell belelátni párhuzamokat valós politikai, gazdasági, társadalmi és egyéb jelenségekkel. Persze bele lehet látni, de leszögezem előre, ezek mind csak a véletlen művei.

            Nem titkolom, megmondom nyíltan, miért nyúlok ehhez a fantasy-hez. Rengeteg ötlet kering a fejemben, amik viszont egymással nehezen összeegyeztethetőek. Egy történetbe másképp nem vonhatók össze, csak úgy, ha fogok egy olyan műfajt, ami felrúgja valós világunk szabályait.

            Na nem kell attól tartani, hogy itt most a tehenek repülni fognak, az ég zöld lesz, a fű meg kék. Semmi ilyesmiről nincs szó. Viszont például, ha nagyon tipikusan, még ha karikírozva és leegyszerűsítve is, mondhatjuk úgy, hogy ez egy olyan műfaj, ahol anélkül futhat össze egy római legionarius egy ausztrál bennszülöttel, a feudális Japán egy földesurával, egy amerikai polgárháborús veteránnal és egy 21. századi olajsejkkel, hogy az olvasó azonnal anakronizmust kelljen, hogy kiáltson. Egy ilyen műfajban bárki eljuthat egy magashegységi területről pár nap alatt a trópusi esőerdőkbe, annak ellenére is, hogy való világunkban ilyen közel a két táj adott esetben sehol sincs egymáshoz.

            Kissé gyáva megoldás, tudom. Viszont igyekszem minél inkább ragaszkodni a valós világhoz. A fizika szabályai ebben a világban ugyanúgy működnek, mint a valóságban. Az emberek is ugyanolyanok és ugyanúgy viselkednek. És, ha párhuzamot véltek felfedezni a kitalált világom természet- és kulturföldrajzi vonásai és a valóság egyes elemei között, megnyugtatlak titeket, az nem a véletlen műve. Nem akarok új világot teremteni, csak a létezőt szabom át az igényeim szerint. Tehát, ez a világ nem azonos a miénkkel, de ha az élvezetben segít, hogy az egyes tájakat, egyes embercsoportokat azonosítjátok létező világunk tájaival, embercsoportjaival, kultúráival, civilizációival, nyugodtan tegyétek meg.

            Szereplőim, szándékom szerint, valós emberi lények. Ugyanolyanok és ugyanazok mozgatják őket, mint minket. Csak épp egy kissé más világban élnek.

            A fantasy-nak és a sci-finek van egy olyan vállfaja, ami abból indul ki, hogy egy párhuzamos univerzumban vagyunk, ami alapvetően olyan, mint a mi világunk, de a fejlődése valahol a múltban elszakadt a miénktől. Nem haltak ki a dínók, nem Európa gyarmatosította Amerikát, hanem fordítva, vagy tudom is én. Én ilyen világmagyarázatba nem akarok belemenni. Nem szeretnék komplett, minden részletre kiterjedő világképet adni. Ami szükséges információ a helyzet elképzeléséhez, azt útközben bele írom. És ha ti ebből össze tudtok rakni valami olyat, hogy „ez a világ olyan, mint a miénk, csak ebben és ebben eltér”, bátorítalak titeket, hogy tegyétek meg! Csak ne ragaszkodjatok ehhez a magyarázathoz túlságosan, nehogy csalódjatok, ha véletlenül, és teljesen ártatlan szándékkal keresztülhúzom az elképzeléseiteket!

            Remélem, ezzel sikerült egy alapszintű képet adni arról, mit is akarok én itt csinálni most. Ha esetleg maradt volna kérdésetek a műfajjal kapcsolatban, ne habozzatok megjegyzést írni és feltenni. Mindenre válaszolok, amíg az konkrét történet részleteit nem érinti. Ez utóbbit viszont úgyis megtudjátok majd, ha a történet elkészül. Remélem, élvezni fogjátok, és köszönöm a bizalmatokat és támogatásotokat.

Piackutatás

Kissé talán túldramatizáltam a címet, de "Közvélemény-kutatás" már volt, olyan ízetlen és jelen szituációban is szürke kifejezéseket pedig, mint pl. "Felmérés" nem akartam használni. De végül is nem áll messze a szándékom a "piackutatástól".
Arról lenne szó, hogy az utóbbi időben történt egy és más, ami kissé felbolygatta azt a kellemesen megkövült élethelyzetemet, ami az íráshoz kell. Ez időről időre megesik, ilyen tekintetben nincs benne szokatlan, bár most a szokásosnál kissé kellemetlenebb volt a dolog. Mindegy is, erről nem szeretnék beszélni. A lényeg az, hogy próbálok ismét elgondolkodni azon, mit és hogyan lehetne írni, és elsőre az eddigiektől merőben eltérő gondolataim támadtak.
Egyelőre még nincs semmi konkrét, és magam sem tudom, mit akarok pontosan, ezért, úgy döntöttem, bevonlak titeket, olvasóimat is a döntésbe. Nem ígérek semmit. Nem biztos, hogy figyelembe veszem az eredményt, mivel sosem rejtettem véka alá, hogy bármennyire is örülök annak, hogy ennyien olvastok és szeretitek a történeteimet, az egészet elsősorban saját magam szórakoztatására csinálom, és csak ennek az "önszórakoztatásnak" az eredményeit pakolom fel ide, hogy a hasonló ízlésűek örömüket leljék benne. Másrészt az se biztos, hogy az egészből lesz valami, tehát lehet, hogy még jó ideig nem fogok írni semmit. Mindezek ellenére viszont nagyon is érdekel a véleményetek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nyugodtan írjatok! Nem kell tartanotok attól, hogy értelmetlen, mert tényleg érdekel a véleményetek, de attól sem, hogy rákényszerítenétek valamire, amit nem akarok, mert egyrészt magam sem tudom még, mit akarok, másrészt meg akkor se fogom azt csinálni, amit nem szeretnék, ha mindenki ezt várná tőlem.
Tehát, hogy ne beszéljek csak általánosságban, a kérdés a következő lenne:
Mit szeretnétek, mit írjak? Minden áron arra vágynátok, hogy folytassam B történeteit Szomszédlánnyal meg hasonlók? Avagy érdekelne-e inkább, hogy most belekezdjek valami újba?
A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Attól még, hogy most valami mást kezdek el írni, B nem fog eltűnni teljesen a süllyesztőben. Max. határozatlan ideig nem lesz új történet a főszereplésével. A másik irányba már nagyobb az esélye, hogyha ismét ráhangolódok B történeteire, lehet, nagyon-nagyon hosszú ideig nem lesz ingerenciám másra, de akkor is biztos, hogy egyszer valamikor lesz.
Annyit leszögeznék, hogy természetesen a stílusomban, az ábrázolásmódomban ez nem jelent változást. Azt eddig se kozmetikáztam a siker érdekében, mivel ugye nem arra hajtok, és ez után sem szeretném. Vagyis az a kép, ami az eddigi írásaim és a fordított történetek témaválasztása tekintetében kirajzolódott rólam, megmarad, beleszámítva persze azokat a dolgokat, amikben napról-napra változok az élet viszontagságai következtében, de ezt úgyse tudnám kiküszöbölni.
Hogy tisztábban lássatok, azzal a történettel, ami most körvonalazódik a fejemben, egy kicsit inkább kosztümösebb-fantasy-sebb irányba mennék el. No nem kell félni, nem fogok itt középkori szóhasználattal és világnézettel rendelkező cizellált történeteket, vagy nagyon elvadult fantasy-ket írni. Viszont B bizonyos szempontból nagyon is realista történeteihez képest ez inkább egyfajta mese lenne, amiben persze igény szerint a karaktereket szabhatom ugyanilyen "emberközelire" (amit szerettetek bennük). Nem áll tőlem távol a dolog.
Szóval, érdekelne, ti mit olvasnátok tőlem szívesebben saját történetként a fordítások mellett.

Ja, amúgy nem passzióból fogalmazok ilyen homályosan. A történet még nagyon képlékeny a fejemben. Még csak azon a szinten vagyok vele, hogy érzem a történet körvonalait és egy-egy jelenet ötlete meg van. Ezt még nagyon-nagyon nehéz lenne szavakba önteni. De remélem, ezzel is kellő információt adtam ahhoz, hogy megfontolhassátok a dolgot.
Bárki véleménye érdekel. Akár névvel, akár név nélkül. Olyan is teljesen nyugodtan írhat, aki csak most jár itt a blogon először és csak egy-egy saját történetemet olvasta eddig. Minél több vélemény, annál jobb.
Előre is köszönöm a megjegyzéseket.