Ars poetica

Megjegyzés: Örömmel közlöm, hogy a tegnapi problémák után máris sikerült olyan lelki állapotba kerülnöm, hogy saját történeten gondolkozzak. Szóval, van remény, hogy a nem túl távoli jövőben előrukkoljak valamivel. A probléma csak az, már amennyire ez probléma, hogy jelenleg egy újabb B-féle történeten gondolkodtam el. A fantasy-ötlet viszont továbbra is talonban van, úgyhogy talán egyszer összehozok valamit. Addig is viszont, ha már elkészült, gondoltam, feltöltöm a beígért elemzést arról, hogy mit is értettem eddig tulajdonképpen fantasy alatt. Eddig sokat ködösítettem, és azt mondtam, majd meglátjátok. Nos, úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a fantasy történetem első fejezete előtt közvetlenül ejtem meg, de ugye, ember tervez...

Szóval, hogy ne szaporítsam tovább a szót, itt van az én eddig is emlegetett fantasy-fogalmamnak a kifejtése. Szeretettel várom a megjegyzéseiteket, észrevételeiteket. Ki tudja, talán épp azok fognak segíteni az ihletben. :)

*******************************************************************************

Kedves Olvasóim!

            Aki már olvasta a Piackutatás című bejegyzésemet, az tudja, hogy most egy tőlem merőben új vállalkozásba szeretnék belevágni. Ezt ott „kosztümös fantasy”-ként aposztrofáltuk, ami viszont kissé csalóka lehet. Ezt a posztot az esetleges félreértések eloszlatására szánnám, és arra, hogy megkíséreljem felvázolni, mit is szeretnék írni. A legjobb bemutató természetesen majd maga a történet lesz, de szükségesnek tartom ezt is előre megírni.

            Szóval, mindenek előtt, felmerül a kérdés, hogy mi is a fantasy. Most nem enciklopédikus értelemben gondolom, tehát ne csapjatok fel értelmező kézi szótárat, vagy kezdjetek el keresgélni a neten! A kérdésem pusztán filozofikus.

            Nekem a fantasy két féle témát jelenthet. Az egyik talán a középkori mesék továbbélése, átlényegülése, reinkarnációja. Anno a sötétnek titulált, de sok tekintetben nem is annyira sötét középkorban a falusi emberek nagyon keveset tudtak arról a világról, amihez a mindennapi munkájuk nem kötötte őket. A világ nekik véget ért valahol a falu körüli erdők határán nem sokkal túl. Ami már azon túl volt, az maga volt az ismeretlen. Az ember viszont nem szereti az ismeretlent, és amit nem tud, nem ért, azt igyekszik a maga módján megmagyarázni.

            Így lettek a földből néha-néha előkerülő gigantikus csontokból óriás- és sárkánymaradványok (ma már tudjuk, hogy ezek dinoszauruszok voltak, amik évmilliókkal korábban kihaltak, de a korabeli világképben az volt a legreálisabb, hogy ezek „ma” is élő lények épp csak a napokban kimúlt példányai), az éghető gázokkal teli mocsarakban néha feltörő spontán gyulladással létrejövő lángok sárkánylehelet, a többiek számára felfoghatatlan módszerekkel gyógyító vajákos asszony boszorkány, az alkimista, vagy más agyafúrt tudós varázsló, és még sorolhatnám. Amerika és a vámpírdenevérek felfedezése után a róluk szóló történetek összekapcsolódtak a román fejedelem, Vlad Tepes (más néven Karóbahúzó Vlad) vérszomjasságának legendájával és ebből megszülettek a vámpírok, majd hasonló úton-módon a vérfarkasok és társaik is.

            De most nem akarok történelemórát tartani. Kultúrtörténet órát pedig még kevésbé, főleg mivel sok hiba is csúszhat a gondolatmenetembe, de itt most inkább az a lényeg, mi minek látjuk a dolgokat.

            Ezek a mesés alakok a fejletlen tudományosság korának világmagyarázatához tartoznak. A felvilágosodás után viszont, amikor már tudjuk, hogy a csontok több millió éve kihalt dínóktól származnak, a mocsárban kémiai folyamatok hoznak létre lángokat, a vajákos asszony gyógyfüvekkel gyógyított, a vámpírdenevér csak állatvért iszik és azt is csak kis mennyiségben stb. stb. ezek a történetek még mindig vonzóak, mint színes mesék. Korunk igényeinek megfelelően pedig át is alakulnak világmagyarázatból és gyerekriogató meséből Gyűrűk Urává, Twilighttá és a többivé.

            Számunkra viszont talán most fontosabb a másik fantasy. A másik irodalmi műfaj, amely ezzel a mesés fantasy-val sok rokon vonást mutat, de alapjaiban sokban eltér.

            A mesés, kitalált, fikcionális világ adott. Megjelenhetnek kitalált tájak és lények, de itt nem az a lényeg, hogy a mesés elemekben tobzódunk. Ez a műfaj talán inkább a sci-fivel rokonítható, és míg a mesés fantasy pusztán csak szórakoztató mű, ennek komoly mondanivalója is lehet.

            Félreértés ne essék, nem ítélem én el az előbbi műfajt sem, de ez talán hozzám közelebb áll. Ez a fantasy ugyanis nem azért teremt új világot, hogy sárkányokat röptethessen, és varázslók hadonászhassanak pálcákkal. Ez a fantasy ugyanazért teremt új világot, mint a klasszikus értelemben vett sci-fi. Azért, mert olyan témákat dolgoz fel, ami a valós világunkba helyezve vagy túl kényes, vagy túl száraz lenne.

            Sci-fi példát hozva: Láttunk már millió filmet, dokumentumfilmet és fikciót egyaránt, az ókorról. Már unjuk. Ha viszont mindezt távoli galaxisokba, gonosz idegenekkel való küzdelem kerettörténetébe helyezzük, mint teszi azt a Csillagkapu című film és sorozat, máris izgalmasabb.

            Avagy. A 20. század utolsó harmadában nem lett volna ildomos olyan filmeket vetíteni még Amerikában sem, amik face to face ostorozzák a Szovjetuniót és a szocialista rendszert. Amellett meg, talán keveseket is érdekelt volna. Viszont, ha mindezt egy messzi-messzi galaxisba helyezzük, a réges-régi időkbe, ahol hős lázadók egy maroknyi csoportja harcol a szabadságért a gonosz elnyomó birodalma ellen, ahol hogy, hogy nem, a vezetők mind öreg fazonok, a lézerkardjuk pedig magától értetődően vörös, az egész máris izgalmas fikció lesz, amit viszont, ha tudat alatt is, mindenki, akinek van szeme, párhuzamba állít a való világgal. Az itt és mosttal.

            Vagyis. Az általunk most tárgyalt fantasy lényege, épp mint a fenti két sci-fié is, hogy a való világunkról meséljen, kicsit másképp.

            Én viszont természetesen nem is vállalkozom arra, hogy felnőjek ezekhez a történetekhez. Nem akarok én itt társadalomkritikát és posztmodern történelemkönyvet se írni. Talán az én történetem mégis rokonítható a mesés fantasy-val annyiban, hogy csak mese. Fikció. Tehát nem kell belelátni párhuzamokat valós politikai, gazdasági, társadalmi és egyéb jelenségekkel. Persze bele lehet látni, de leszögezem előre, ezek mind csak a véletlen művei.

            Nem titkolom, megmondom nyíltan, miért nyúlok ehhez a fantasy-hez. Rengeteg ötlet kering a fejemben, amik viszont egymással nehezen összeegyeztethetőek. Egy történetbe másképp nem vonhatók össze, csak úgy, ha fogok egy olyan műfajt, ami felrúgja valós világunk szabályait.

            Na nem kell attól tartani, hogy itt most a tehenek repülni fognak, az ég zöld lesz, a fű meg kék. Semmi ilyesmiről nincs szó. Viszont például, ha nagyon tipikusan, még ha karikírozva és leegyszerűsítve is, mondhatjuk úgy, hogy ez egy olyan műfaj, ahol anélkül futhat össze egy római legionarius egy ausztrál bennszülöttel, a feudális Japán egy földesurával, egy amerikai polgárháborús veteránnal és egy 21. századi olajsejkkel, hogy az olvasó azonnal anakronizmust kelljen, hogy kiáltson. Egy ilyen műfajban bárki eljuthat egy magashegységi területről pár nap alatt a trópusi esőerdőkbe, annak ellenére is, hogy való világunkban ilyen közel a két táj adott esetben sehol sincs egymáshoz.

            Kissé gyáva megoldás, tudom. Viszont igyekszem minél inkább ragaszkodni a valós világhoz. A fizika szabályai ebben a világban ugyanúgy működnek, mint a valóságban. Az emberek is ugyanolyanok és ugyanúgy viselkednek. És, ha párhuzamot véltek felfedezni a kitalált világom természet- és kulturföldrajzi vonásai és a valóság egyes elemei között, megnyugtatlak titeket, az nem a véletlen műve. Nem akarok új világot teremteni, csak a létezőt szabom át az igényeim szerint. Tehát, ez a világ nem azonos a miénkkel, de ha az élvezetben segít, hogy az egyes tájakat, egyes embercsoportokat azonosítjátok létező világunk tájaival, embercsoportjaival, kultúráival, civilizációival, nyugodtan tegyétek meg.

            Szereplőim, szándékom szerint, valós emberi lények. Ugyanolyanok és ugyanazok mozgatják őket, mint minket. Csak épp egy kissé más világban élnek.

            A fantasy-nak és a sci-finek van egy olyan vállfaja, ami abból indul ki, hogy egy párhuzamos univerzumban vagyunk, ami alapvetően olyan, mint a mi világunk, de a fejlődése valahol a múltban elszakadt a miénktől. Nem haltak ki a dínók, nem Európa gyarmatosította Amerikát, hanem fordítva, vagy tudom is én. Én ilyen világmagyarázatba nem akarok belemenni. Nem szeretnék komplett, minden részletre kiterjedő világképet adni. Ami szükséges információ a helyzet elképzeléséhez, azt útközben bele írom. És ha ti ebből össze tudtok rakni valami olyat, hogy „ez a világ olyan, mint a miénk, csak ebben és ebben eltér”, bátorítalak titeket, hogy tegyétek meg! Csak ne ragaszkodjatok ehhez a magyarázathoz túlságosan, nehogy csalódjatok, ha véletlenül, és teljesen ártatlan szándékkal keresztülhúzom az elképzeléseiteket!

            Remélem, ezzel sikerült egy alapszintű képet adni arról, mit is akarok én itt csinálni most. Ha esetleg maradt volna kérdésetek a műfajjal kapcsolatban, ne habozzatok megjegyzést írni és feltenni. Mindenre válaszolok, amíg az konkrét történet részleteit nem érinti. Ez utóbbit viszont úgyis megtudjátok majd, ha a történet elkészül. Remélem, élvezni fogjátok, és köszönöm a bizalmatokat és támogatásotokat.