Filmajánló 17.

Túl forró... Ki lenne benne egy ilyen játékban? :P

Carmen: Hej!
Shane: Hej!
Carmen: Mész valahova?
Shane: Igen, én... gondoltam elmegyek.
Carmen: Szerintem maradnod kéne.
Shane: Tényleg?
Carmen: Igen, tényleg. Szerintem itthon kéne maradnod. És játszhatnál velem egy játékot. Úgy hívják, hogy Túl forró. Mondom a szabályokat. Elkezdünk csókolózni. És nem hagyjuk abba. De nem szabad megérinteni a másikat.Nincs érintés. Tehát, ha megérintesz, vesztesz. És ez azt jelenti, hogy bármit megtehetek, amit csak akarok.
Shane: És mi történik akkor, ha te érintesz meg engem?
Carmen: Akkor... én vesztek. És azt tehetsz velem, amit csak akarsz. Szóval.. készen vagy? Kezek. Rendben kezdjük.
Carmen: Le az ágyra.. ribanc.
Shane: Félelmetes vagy.
Carmen: Mondtam, hogy megérinthetsz?
Shane: Nem.
Carmen: Nem. És miért?
Shane: Mert vesztettem.
Carmen: Így van. És? Mi, nem hallom.
Shane: Mert nyertél.
Carmen: Így van. Nyertem. Lúzer. Maradj.
Shane: Micsoda egy.. szuka.

Mi a nőiesség?

A minap beszélgettem egy kedves olvasómmal, aki szintén a szebbik nemért (is) rajongó nő. Közelebbit nem árulnék el róla. Nem mintha bármi kompromittálót is szeretnék közölni róla, de úgy gondolom, már ennyi után is az ő joga, hogy eldöntse, felfedi-e a kilétét, vagy sem. A lényeg szempontjából nincs is jelentőssége. Ami sokkal fontosabb, az a téma. Nevezetesen, hogy manapság a nők kezdenek egyre férfiasabbak lenni. Ez pedig, több más tényezővel együtt, előhozta belőlem a kérdést, mit is jelent a nőiesség. Mitől nő a nő? Tulajdonképpen mi az, ami nőiessé tesz egy embert?

Úgy száz éve még egyszerű volt a helyzet. A nők hatalmas abroncsos szoknyákat, fűzőt, csipkés kesztyűt és kalapot hordtak és büszke undorral fordultak el a mocskos világtól. Csupa olyasmi, amitől engem, személy szerint, még a hideg is kiráz, ha magamra vonatkoztatom. (Persze most a polgári és előkelő rétegekről beszélek, amire nekem, a budai hegyi parasztnak nagyobb rálátásom van.) Akkoriban az embereken a szent borzadály lett úrrá már csak attól is, ha egy nő akár csak biciklire mert ülni.

Manapság a kép már sokkal bonyolultabb. Nem rég volt egy órám, ahol az egyik évfolyamtársam az emancipációról tartott kiselőadást, és szóba került, hogy, (azt hiszem) a '20-as évek "liberalizációjának" eredményeként elkezd(het)tek a nők is nyilvánosan nadrágot hordani. Erre körbenéztem a teremben, és, mit ad Isten, épp az összes jelenlévő nőn nadrág volt, kezdve az ötvenes tanárnővel. Változik a világ, és nem hiszem, hogy a nők ettől már kevésbé lennének nők.

Nehéz téma ez, ezért előre bocsánatot kérek, ha valakinek a lelkébe gázolnék, de szeretnék nyíltan beszélni.

Én sosem voltam ennek a nagy egyenlősdinek a híve. Persze, mindenkit egyenlő jogok illetnek meg, ez vitán felül áll, de nem vagyunk ugyanolyanok. Nincs két egyforma ember és a férfiak meg a nők pláne különböznek. Teszem hozzá, ez így van jól, és remélem, soha nem is változik meg. Ettől még egyik nem sem lesz jobb vagy rosszabb, csak más. Ugyanúgy összehasonlíthatatlan, mint pl. a víz meg a levegő. Mindkettőre szükségünk van, de ettől még nem lesznek azonosak. Azt kérném, hogy bármit mondok, akár itt, akár a jövőben, azt így értelmezzétek! Mindennek megvannak a jó és a rossz oldalai, mindenki jó és kevésbé jó, akár gyenge valamiben, de más. Ebből fakadóan az egyenlőség értelmezhetetlen. Legfeljebb a változatosságban lehetünk egyenlőek.

Na de visszatérve az eredeti témára: Mitől lesz nő egy nő? A régi korokban ha egy nő nemű egyén nadrágot merészelt volna felvenni, jó eséllyel szeméremsértésért végigrugdalták volna a falun/városon. Nem is beszélve arról, aki, még kimondani is szörnyű, nem szégyellte a bokáját közszemlére tenni. Micsoda szentségtörés, mi? Valószínűleg abban a korban én nem éltem volna túl sokáig. De még a legutóbbi időkben is például a női ruházat szinte elengedhetetlen része volt a magas sarkú. Ma meg…

De hogy ne csak az öltözködésre hegyezzük ki a dolgot, még pár évtizede is a nő elsősorban feleség és anya volt. Még ma is elhangzik sok konzervatív szájából, hogy a nőnek a konyhában a helye. Napjaink valósága meg…

Nem vitatom, a nőknek kétségtelenül ehhez nagyobb affinitása van, ahogy például, egyenlőség ide, vagy oda, nehéz fizikai munkára már csak biológiailag is a férfiak alkalmasabbak. De ez nem jelenti azt, hogy ne csinálhatná ezt az ellenkező nem is.

Én úgy gondolom, semmiből sem lehet kizárni senkit olyan eleve adott dolgok miatt, mint nem, vallás, etnikum stb. Persze személyes jellemzőinkből fakadóan (amibe beletartozik a nemünk is), ezt vagy azt, kevésbé hatékonyan tudjuk megcsinálni. De a nem ebben csak egy tényező, és nem is feltétlenül teljesen rugalmatlan.

Vagyis, véleményem szerint a nők is csinálhatják ugyanazt, mint a férfiak. Elvégezhetik ugyanazt a munkát, hordhatnak ugyanolyan ruhát és a többi és a többi. Ettől még egyáltalán nem lesznek kevésbé nők, egészen addig, amíg ezt nőiesen csinálják. És itt a kulcs.

Látszólag visszatértünk az eredeti kérdéshez, de van ebben némi változás. Hadd világítsam meg! Azt már ugye kifejtettem, hogy a nők és a férfiak különbözőek. Mindenfajta értékítélet nélkül, a férfiak keményebbek, erősebbek, agresszívabbak, míg a nők lekerekített formáikkal csinosabbak, érzékenyebbek, érzelmesebbek. Alapjáraton persze, amitől lehetnek eltérések, de ezek a nemek fő jellemzői. Ettől még persze a nők is hordhatnak nadrágot pl. és a férfiak is szoknyát, csak tudniuk kell ezt nőiesen illetve férfiasan viselni.

Hadd fejtsem ki! Kezdjük talán a meghökkentőbbel! Igen, nem látom be, például a férfiak miért ne hordhatnának szoknyát. Jó, nyilván nem csillogós, flitteres rózsaszín miniszoknyára gondolok, de például a skót szoknyán se botránkozik meg senki. Márpedig az echte férfi viselet. De mondok jobbat, a magas sarkú is eredetileg férfi lábbeli volt.

És, áttérve fő témánkra, a nők is hordhatnak ugyanúgy farmert, tornacipőt, inget és pulóvert mint a férfiak. És ha ezt a megfelelő módon, fazonban teszik, nem hogy csökkentenék, még akár ki is emelhetik a nőiességüket. Mert a férfiak jellemzője a nagydarab alkat, nagy izmokkal, míg a nőké a karcsú, törékenynek ható (hangsúlyozom ható, ami nem feltétlenül fedi a valóságot) test. Így például, nadrágnál maradva, egy egyébként ugyanolyan farmerból egy „normál” szabású változat tipikusan férfi viselet, de egy szűk, testhez simuló változat meg már kifejezetten nőies. Sőt, nekem, személy szerint, a koptatott farmerek még különösen is tetszenek a női lábakon. De ugyanez igaz minden más ruhadarabra is. Még ha, mondjuk úgy, férficentrikusabban is szemléljük a dolgokat, ez még az az eset, amikor szexi is a nőknél a kicsit férfias megjelenés. A gond ott kezdődik, amikor ebből már eltűnik a lenge női báj. Mert nem attól nőies egy viselet, hogy kilátszanak belőle a mellek, vagy jól kiemeli a feneket. Egy nyakig begombolkozott lány is lehet nőies, ha az öltözéke lágyságot sugároz, kiemelve lekerekített formáit.

És, hogy ismét csak túllépjünk az öltözködésen, ez igaz a viselkedésre is. Hirtelen egy munkakört se tudok mondani, amit egy nő ne tudna elvégezni, megőrizve nőiességét, legfeljebb nem olyan hatékonyan, mint egy férfi. Utóbbi kategóriába tartoznak pl. a fizikai munkások, a kidobóemberek és hasonlók. Ezek a munkakörök nagyobb fizikai erőt igényelnek, ami egy nőies teremtésnek nem épp sajátja (megint csak értékítélet nélkül). Vagy ilyenek azok a munkakörök is, amik nagyobb agresszivitást igényelnek. Nem véletlenül látni kevés női arcot például a parlamentekben egymás torkának eső politikusok között. Abban a kevésben pedig, aki mégis fel-feltűnik, nincs túl sok nőies. Gondoljunk csak Margareth Thatcherre, Hilary Clintonra, vagy Angela Merkelre! Nem épp a nőiességéről híres egyik sem. Na de ne menjünk bele a napi politikába!

Ezzel viszont nem azt állítom, hogy a nők nem alkalmasak politikusnak. Épp csak a nőiességgel nem férnek össze az acsarkodó viták a nyilvánosság előtt. Viszont nem véletlenül jelenik meg például sok filmben a sikeres politikus mellett tanácsadóként épp egy csinos hölgy, aki megmondja neki, kit hogy nyerjen meg. A nő ismeri az embereket, tudja, kit mivel lehet megfogni, meggyőzni, a férfiban meg megvan a lendület és az agresszió, hogy az ellenfelét lenyomva ezt meg is valósítsa. Megint csak egyik sem több, vagy kevesebb a másiknál. Egyszerűen csak az éremnek két oldala.

De emellett persze teret kap minden téren az individuum is. Két ember lehet teljesen másképp is nőies (vagy épp férfias). Fent említett kedves olvasóm kijelentette, hogy szerinte egy nőnek hosszú haja kell, hogy legyen. (Javíts ki, kérlek, ha félreértettelek!) Annyiban nem vitatkozom, hogy nekem is általánosságban jobban tetszik egy lágyan leomló, selymes hajzuhatag. Amellett, a hosszú haj sokkal inkább női jellemző. Bár a másik véglet is megjelenik. Az erősen maszkulin jelenségeknél, motorosoknál, rockereknél, pont a férfiasság és az erő szimbóluma, de ebbe most nem mennék bele. Viszont vannak olyan nők, akiknek kifejezetten a rövid haj áll jól. Például ott van az az ismerősöm, akiről a B-történetek Hugiját is mintáztam. Na ő a két lábon járó példa arra, amiről beszélek. Az esetek túlnyomó többségében farmert és inget hord, a haját pedig gombafrizurára vág(at)ja, ugyanakkor minden porcikájából süt a nőiesség. Ő így nőies. Lehet, a megszokás teszi, de valahogy nem tudom elképzelni hosszú hajjal. De felhozhatnám több más ismerősömet is. Van olyan, akit láttam már hosszú hajjal is, de sokkal jobban áll neki a rövid. Az összkép is vonzóbb és a személyiségéhez is jobban illik.

Konklúzió, mindenki másképp lehet nőies és szinte mindenből előhozható a nőiesség, ha a megfelelő módon csinálják.

De cáfoljatok meg, ha másképp látjátok!

Pumukli vidám percei 17.

Törékeny világ 2. rész

Igaz olvashattátok már a folytatást, de azért gondoltam ha már elkezdtem megy a következő rész.

Ahogy a mondás is tartja, amikor az életed nagy veszélyben van pár pillanat alatt lejátszódik a szemed előtt az egész. Ezt első kézből tanúsíthatom, ahogy talajt értem a vetítés is elkezdődött.

Nagy szemekkel figyeltem a csendesen lüktető hatalmas helyiséget, a hosszú pultot, az azzal szemben lévő dj kuckót és a közöttük tátongó óriási táncteret, amely jelenleg sötéten ásítozott. Amikor ebbe a városba jöttem nem gondoltam volna, hogy az egyik ilyen nagyszabású helyre fognak felvenni, de mikor megtörtént ugrálni tudtam volna egész nap. A főnök közben bőszen magyarázott nekem, amit fél füllel még sikeresen meg is hallottam, bár azért néhol megszakadt a folyamatos hangzás, de a lényeg azért megvolt.

- Az öltözők hátul vannak, ott kell majd bejönnöd is, a pultban meg feltalálod majd magad, ha meg nem a többiek segítenek. Akkor át is térhetünk a következő helyszínre.

Eddigre már kicsodálkoztam magam, gyorsan oda is álltam mellé, jelezve, hogy mehetünk, úgyis a most következő rész érdekel jobban. A munka leginkább vonzó része az volt számomra, hogy nem kellett szállással vacakolnom, járt a meló mellé egy lakás is. Na jó, ez egy kicsit eltúlzott nézőpont, igazából egy szoba és egy fürdő, de nekem épp a világot jelentette. Egy közeli kollégium be nem töltött szobáit vették ki hosszú távra az alkalmazottaknak, ami még inkább jó volt, mert ilyen helyen tutira nem keresnének. Be is vágódtunk a nagy terepjáróba, egy pillanatra furán éreztem magam, olyan ismerősen keserű érzés fogott el. Egy csábos mosollyal ütöttem el, hogy még véletlenül se lehessen látni rajtam, majd húztam is keresztül magamon az övet. Gyorsabban odaértünk, mint gondoltam volna, még szinte el sem helyezkedtem kényelmesen máris leállt a motor halk zümmögése. Egy üvegből álló tömb emelkedett a többi épület fölé, az emeletek összeolvadtak a nap csillogó fényében.

- Ez lenne az.

Élvezte a döbbenetet az arcomon, úgy húzta ki magát mintha az egész hely az övé volna.

A következő pillanat viszont visszarántott a valóságba egy hatalmas pofon kíséretében, amelynek lendületétől estem is volna tovább, ha épp nem tartanak olyan szorosan a hajamnál fogva. Éreztem, ahogy fémes íz keveredik a nyálammal, és meleg vékony folyam indul meg az államon lefelé.

- Ennél még a nagyanyám is nagyobbat üt.

Kétségbeesésem a haragomba próbáltam fojtani, és kiprovokálni, hogy csak velem törődjenek, hátha sikerül valahogy elmenekülnie Sarah – nak, de rá nem mertem nézni, csak a szemem sarkából figyeltem. Dacosan néztem a hústornyot, akinek a keze újabb ütésre emelkedett. Belül már előre összerezzentem, de nem mutattam semmit, nem szabad, hogy rajtam kívül másra is figyeljenek.

- Neeee!!

Sarah sikoltásával egyszerre ért el a szőrös kézfej, melynek hatására összekoccantak a fogaim és az eddigi erecske patakká fejlődött.

Boldogan kalapált a szívem, ahogy a táncteret elhagyva a bárpult felé irányoztunk. A csajokkal össze – össze súgva vicceltünk, és beszélgettünk, míg a kikért italokra vártunk. Tipikusan az elit klubbok egyike volt, több emeletes monstrum. Nem nyert mindenki jegyet a bejutásra, megválogatták, hogy ki mehet be, bár nincs olyan hely ahova a jó csajok nem jutnak be. Bár lehet, hogy jobban jártunk volna, ha ezen az estén megcáfolják ezt a tényt. A pultnak támaszkodva figyeltem az embereket, hátha szerencsém lesz és találok valakit, aki még tovább színesíti az estém. Bár nem egészen ilyen színezetre számítottam. A tömegből kiválva egy sötét öltönybe bújt kopasz egyén lépett elénk.

- A házigazda meghívja önöket a Vip részlegbe. Kérem erre tessék.

Mint egy gáláns lovag meghajolva mutatta az utat a bal kezével, míg a másikat a mellkasára helyezte. A többiek már kellően jól érezték magukat ahhoz, hogy örömujjongásban kitörve meg is induljanak a kijelölt ösvényen. Én annyira nem siettem, mintha egy apró kis hang figyelmeztetni akarna, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen, valami nem az igazi, vagy épp a pia jótékony hatása kopott meg, hogy ne lássam olyan színesen a világot. De a csordaszellem hajtott előre mosolyogva, na meg nem hagytam volna magukra a barátnőim. Így eléggé hamar el is jutottunk egy nagy ajtóhoz, mely előtt két őr az előzőhöz teljesen hasonlatos szerelésben strázsált. Jöttünkre szélesre tárták a szárnyakat, melyeket gondosan be is húztak utánunk. Ekkor olyan érzésem támadt hirtelen, hogy megsüketültem, az eddig oly nagyerővel dobogó basszus hiánya már szinte fájó volt. Ezt mintha rajtam kívül más észre sem vette volna. El kellett telnie egy percnek, hogy fel tudjam fedezni, hogy mégsem néma a hely, csak egy egészen finom hangvételű zene hallható, miközben egyre mélyebbre kerültünk ennek a csendes szörnynek a belsejébe.

- Szép hölgyeim! Micsoda öröm számomra, hogy elfogadták a meghívásomat. Pezsgőt a nagyra becsült vendégeinknek!

Negédes és tenyérbe mászó hangon hízelgett a házigazdánk, ahogy a mélyvörös és nehéz függönyök takarásából elénk lépett és egyenként kezet csókolt. A többiek egészen elolvadtak tőle, bár azt nem tudtam, hogy tényleg ekkora hatással van rájuk, vagy épp a megivott alkoholmennyiség teszi ilyen kelendővé a pasit. Engem viszont valahogy nem sikerült a hatalmába kerítenie, inkább már irritált, közömbösen tekintettem rá. Ő viszont túlzottan sok figyelmet kezdett felém szentelni, ahogy a szemeimbe nézett. Ekkor mögüle szép sorban jöttek elő az előttem oly hasonlóan gazdag, fess férfiak.

- Ők itt a barátaim, remélem kedvükre tehetnek a társaságukkal.

Mintha mindegyik előre választott volna kezdték a barátnőimet körbezsongani, és alig észrevehetően félreesőbb helyekre invitálni őket. Naivan azt hittem szerencsém lesz és megmaradhatok a néző szemszögében, mikor is mellém lépett az eddigi szószóló.

- Bonsoir Madame! Frederic Gosse vagyok, örömömre szolgál, hogy élvezhetem a gyönyörű társaságát.

Mintha csak egy bemagolt szöveg lenne, amitől egyből csúsznak lefelé a bugyik a csajokról. Egy halvány mosolyt engedtem meg felé, hogy azért mégse legyek udvariatlan. Bár igazából épp a hányinger kerülgetett a túlzottan csöpögős stílusától. Hagytam beszélni magáról egy kis ideig, míg a tűréshatárom már a végét járta.

- Elnézést, a mosdót merre találom? Egy kicsit fel kellene frissítenem magam.

Mosolyogtam csábosan, igyekezve elrejteni, hogy a gondolom méreg drága pezsgőből egy kortyot sem ittam. Persze udvariasan eligazított, én pedig máris indultam. Elérve a helyet magamra csuktam az ajtót és nekidőltem a falnak. Nem gondoltam, mikor elindultunk, hogy ennyire nem várt fordulatot esz majd az este, és hogy ennyire unni fogom. A pohár tartalmát a mosdóba öntöttem egy laza csuklómozdulattal, majd leraktam a mosdó szélére, amire aztán rátámaszkodva néztem az unottan visszabámuló tükörképem.

~ Hogy nekem mennyire nincs kedvem ehhez az egészhez.. ~

Megráztam a fejem, hátha egy kis erőre kapok a folytatáshoz, majd megigazítottam a sminkem. Mély levegőt vettem és újra az előbb otthagyott világ felé indultam. Ahogy kiléptem az ajtón mintha egy teljesen más világba csöppentem volna, szemeim elkerekedtek a meglepetéstől, egy pillanatra bent is ragadt a levegőm.

Fura módon az elmém is vicces kedvében volt, az emlékeket nem épp sorrendbe rendezve tárta elém az a pár pillanatnyi kihagyás alatt. Már épp gondolkozni is kezdtem volna, hogy az ütések hatása, vagy alapvetően hibás a rendszerem, mikor egy erős lökéssel a földre kerültem. A hangok elkerültek, az utolsó taslitól még mindig csöngött a fülem, a látásom is enyhén homályosan közvetítette az információkat. Viszont nem tudtam csak úgy összekuporodni és várni a sorsom, meg kellett tudnom, hogy mi is folyik körülöttem. Felemeltem a fejem és lassan körbepillantottam, bal szemöldököm rögtön az égbe szökött a nem várt látványra. A bent lévő eddig nagyon kemény pasik az ágyra szegeződött tekintettel és feltartott kezekkel álltak mozdulatlanul. A következő pillantásom nekem is arra vetődött, leesett állal figyeltem Sarah eddig nem látott oldalát, jobban mondva egy pisztollyal a kezében komoly arccal és mozgó ajkakkal. A hangja egész halkan jutott el hozzám, de a percek múlásával egyre nőtt a hangereje, és már értettem is a fenyegető szavait.

- Lépjetek hátra és hagyjátok békén! Semmi felesleges vagy hirtelen mozdulat!

Látszott rajta, hogy nagyon komolyan gondolja, és kész bármikor elsütni a fegyvert. Mintha csak egy filmből tanulta volna, vagy a tükör előtt bebiflázott szöveg lenne úgy ejtett minden szót, hogy megfagyott az ember ereiben a vér. Az enyém is hasonlóan viselkedett, még mozdulni sem nagyon tudtam, szobornak is beillettem volna, ahogy szinte szájtátva bámultam.

- Aster menj ki innen, amilyen gyorsan csak tudsz.

Halkan, de sürgetően ejtette a szavakat. Az elmém fel is fogta, de a testem mégis mozdulatlan maradt a sokktól. Egy pillantást sem vetett rám, a tekintetével sakkban tartotta a pasikat, de a mozdulatlanságom mégis észrevette.

- Menj már!!

Kiáltott rám, amitől összerezzentem. Viszont célt ért vele és elindult a folyamat, mozogni kezdtem. Ahogy az ajtóhoz közeledtem már szinte rohantam, a kilincset majdnem hogy kitéptem a helyéről. Egy pillantást még visszanéztem a szobába, mikor is a legnagyobb meglepetésemre Sarah alig pár méterre volt csak tőlem előre nyújtott kezekkel és célra tartott fegyverrel. A lift felé rohantam, azt elérve majdnem hisztérikus módon nyomkodtam sorozatban a hívó gombot. A megváltást ígérő csengő végre megszólalt és kitárult az a fránya fémajtó. Bevágódtam, mikor a ujjam elérte a földszintet jelző gombot és rásimult egy test repült be mellém. Az ajtók csukódtak, nekem meg a lélegzetem zárult el.

- Te tiszta hülye vagy?!

Amint sikerült újból működésre bírnom a tüdőm akaratlanul is ez bukott ki belőlem elsőnek.

- Én is szeretlek!

Sarah úgy vigyorgott rám, mintha az előbb egy kávét rendelt volna csak és semmi érdekes nem történt. A következő pillanatban leolvadt a mosolya, ahogy az ajkaimra és az arcomra nézett.

- Nagyon fáj?

Óvatosan végigfutatta az ujját az említett területen. Ha fájt is nem éreztem, jobban hatott rám az érintése, mint egy jó nagy adag morfium.

- Nem..

Semmi egyebet nem volt időm kinyögni, a lift célt ért és rohantunk is. A fejem egészen kitisztult a friss levegő hatására, és egy kérdés tolakodott mindig előre.

- Honnan van és minek neked pisztoly?

A kocsiba bevágódva tettem fel a nagy kérdést.

- Később mindent elmagyarázok, de előbb szerezzünk egérutat.

A kerekek csak úgy csikorogtak, ahogy kilőttünk, a visszapillantóban láttam, ahogy a melákokat beteríti a por. Úgy tekeregtünk az utcákban, mintha egy rally verseny pályán lennénk, amit játszi könnyedséggel hajtott végre a szőkeség. Érdeklődve néztem rá, nem is tudtam, hogy ilyen jól vezet. Egy kihaltabb sikátorban megállt jó messze a kolesztól.

- Fogd meg egy kicsit.

A válaszom már nem várta meg, az ölembe ejtette a pisztolyt. Életemben nem fogtam még előtte ilyet, óvatosan tettem rá a kezem. Közben ő a kesztyűtartóban kotorászott egy kicsit, majd előhalászott egy mobilt és visszavette a fegyvert. Tárcsázott és figyelmesen várta, hogy életre keljen a másik oldal, miközben komolyan a szemeimbe nézett.

- Itt Trodat. Azonnal szükségem van egy védett helyre, a célszemély biztonságát jelenleg csak én biztosítom.

A döbbenetet és a zavart az arcomról le se lehetett volna vakarni, úgy néztem rá, mintha most látnám először.

- Védett hely? Célszemély? Ki vagy te és mit akarsz tőlem?

A kérdések csak úgy dőltek belőlem, nem értettem semmit, a szívem összefacsarodott, közben pedig a dühöm és haragom egyre fentebb tornászta magát. Már szinte kiabáltam az utolsó kérdést.

- Mindent meg tudok magyarázni. Aster figyelj rám, ez most fontos..

Próbált a karjaiba vonni, megérinteni, de én elhúzódtam.

- Ne érj hozzám! Azt sem tudom, hogy ki vagy..

Pumukli vidám percei 16.

Egy 85 éves férfi elmegy az orvoshoz a szokásos éves felülvizsgálatra. Az orvos sperma vizsgálatot is előír, és átad a férfinak egy üveget, hogy vigye haza, és másnap hozzon benne sperma mintát.
A 85 éves férfi másnap visszamegy az orvoshoz, odaadja neki az üveget, éppen olyan tisztán és üresen, mint ahogy előző nap elvitte.
Az orvos megkérdi, mi történt. A férfi mesélni kezdi:
- Hát doki, a következő történt. Először megpróbáltam a jobb kezemmel - semmi. Aztán megpróbáltam a bal kezemmel, még mindig semmi. Akkor megkértem a feleségemet, hogy segítsen. Ő is megpróbálta a jobb kezével, aztán a bal kezével, még mindig eredménytelenül. Aztán megpróbálta a szájával, először úgy, hogy bent volt a protézise, aztán úgy is, hogy kivette a fogsorát - még mindig semmi. Még Julist is áthívtuk a szomszédból, és ő is megpróbálta. Először két kézzel, aztán a hóna alá fogva, sőt, még a térde közé szorítva is próbálkozott.
Az orvos döbbenten kérdezi:
- Megkérte a szomszédasszonyát?
- Igen - feleli az öreg. - De még ő sem tudta lecsavarni az üveg fedelét