Mi a nőiesség?

A minap beszélgettem egy kedves olvasómmal, aki szintén a szebbik nemért (is) rajongó nő. Közelebbit nem árulnék el róla. Nem mintha bármi kompromittálót is szeretnék közölni róla, de úgy gondolom, már ennyi után is az ő joga, hogy eldöntse, felfedi-e a kilétét, vagy sem. A lényeg szempontjából nincs is jelentőssége. Ami sokkal fontosabb, az a téma. Nevezetesen, hogy manapság a nők kezdenek egyre férfiasabbak lenni. Ez pedig, több más tényezővel együtt, előhozta belőlem a kérdést, mit is jelent a nőiesség. Mitől nő a nő? Tulajdonképpen mi az, ami nőiessé tesz egy embert?

Úgy száz éve még egyszerű volt a helyzet. A nők hatalmas abroncsos szoknyákat, fűzőt, csipkés kesztyűt és kalapot hordtak és büszke undorral fordultak el a mocskos világtól. Csupa olyasmi, amitől engem, személy szerint, még a hideg is kiráz, ha magamra vonatkoztatom. (Persze most a polgári és előkelő rétegekről beszélek, amire nekem, a budai hegyi parasztnak nagyobb rálátásom van.) Akkoriban az embereken a szent borzadály lett úrrá már csak attól is, ha egy nő akár csak biciklire mert ülni.

Manapság a kép már sokkal bonyolultabb. Nem rég volt egy órám, ahol az egyik évfolyamtársam az emancipációról tartott kiselőadást, és szóba került, hogy, (azt hiszem) a '20-as évek "liberalizációjának" eredményeként elkezd(het)tek a nők is nyilvánosan nadrágot hordani. Erre körbenéztem a teremben, és, mit ad Isten, épp az összes jelenlévő nőn nadrág volt, kezdve az ötvenes tanárnővel. Változik a világ, és nem hiszem, hogy a nők ettől már kevésbé lennének nők.

Nehéz téma ez, ezért előre bocsánatot kérek, ha valakinek a lelkébe gázolnék, de szeretnék nyíltan beszélni.

Én sosem voltam ennek a nagy egyenlősdinek a híve. Persze, mindenkit egyenlő jogok illetnek meg, ez vitán felül áll, de nem vagyunk ugyanolyanok. Nincs két egyforma ember és a férfiak meg a nők pláne különböznek. Teszem hozzá, ez így van jól, és remélem, soha nem is változik meg. Ettől még egyik nem sem lesz jobb vagy rosszabb, csak más. Ugyanúgy összehasonlíthatatlan, mint pl. a víz meg a levegő. Mindkettőre szükségünk van, de ettől még nem lesznek azonosak. Azt kérném, hogy bármit mondok, akár itt, akár a jövőben, azt így értelmezzétek! Mindennek megvannak a jó és a rossz oldalai, mindenki jó és kevésbé jó, akár gyenge valamiben, de más. Ebből fakadóan az egyenlőség értelmezhetetlen. Legfeljebb a változatosságban lehetünk egyenlőek.

Na de visszatérve az eredeti témára: Mitől lesz nő egy nő? A régi korokban ha egy nő nemű egyén nadrágot merészelt volna felvenni, jó eséllyel szeméremsértésért végigrugdalták volna a falun/városon. Nem is beszélve arról, aki, még kimondani is szörnyű, nem szégyellte a bokáját közszemlére tenni. Micsoda szentségtörés, mi? Valószínűleg abban a korban én nem éltem volna túl sokáig. De még a legutóbbi időkben is például a női ruházat szinte elengedhetetlen része volt a magas sarkú. Ma meg…

De hogy ne csak az öltözködésre hegyezzük ki a dolgot, még pár évtizede is a nő elsősorban feleség és anya volt. Még ma is elhangzik sok konzervatív szájából, hogy a nőnek a konyhában a helye. Napjaink valósága meg…

Nem vitatom, a nőknek kétségtelenül ehhez nagyobb affinitása van, ahogy például, egyenlőség ide, vagy oda, nehéz fizikai munkára már csak biológiailag is a férfiak alkalmasabbak. De ez nem jelenti azt, hogy ne csinálhatná ezt az ellenkező nem is.

Én úgy gondolom, semmiből sem lehet kizárni senkit olyan eleve adott dolgok miatt, mint nem, vallás, etnikum stb. Persze személyes jellemzőinkből fakadóan (amibe beletartozik a nemünk is), ezt vagy azt, kevésbé hatékonyan tudjuk megcsinálni. De a nem ebben csak egy tényező, és nem is feltétlenül teljesen rugalmatlan.

Vagyis, véleményem szerint a nők is csinálhatják ugyanazt, mint a férfiak. Elvégezhetik ugyanazt a munkát, hordhatnak ugyanolyan ruhát és a többi és a többi. Ettől még egyáltalán nem lesznek kevésbé nők, egészen addig, amíg ezt nőiesen csinálják. És itt a kulcs.

Látszólag visszatértünk az eredeti kérdéshez, de van ebben némi változás. Hadd világítsam meg! Azt már ugye kifejtettem, hogy a nők és a férfiak különbözőek. Mindenfajta értékítélet nélkül, a férfiak keményebbek, erősebbek, agresszívabbak, míg a nők lekerekített formáikkal csinosabbak, érzékenyebbek, érzelmesebbek. Alapjáraton persze, amitől lehetnek eltérések, de ezek a nemek fő jellemzői. Ettől még persze a nők is hordhatnak nadrágot pl. és a férfiak is szoknyát, csak tudniuk kell ezt nőiesen illetve férfiasan viselni.

Hadd fejtsem ki! Kezdjük talán a meghökkentőbbel! Igen, nem látom be, például a férfiak miért ne hordhatnának szoknyát. Jó, nyilván nem csillogós, flitteres rózsaszín miniszoknyára gondolok, de például a skót szoknyán se botránkozik meg senki. Márpedig az echte férfi viselet. De mondok jobbat, a magas sarkú is eredetileg férfi lábbeli volt.

És, áttérve fő témánkra, a nők is hordhatnak ugyanúgy farmert, tornacipőt, inget és pulóvert mint a férfiak. És ha ezt a megfelelő módon, fazonban teszik, nem hogy csökkentenék, még akár ki is emelhetik a nőiességüket. Mert a férfiak jellemzője a nagydarab alkat, nagy izmokkal, míg a nőké a karcsú, törékenynek ható (hangsúlyozom ható, ami nem feltétlenül fedi a valóságot) test. Így például, nadrágnál maradva, egy egyébként ugyanolyan farmerból egy „normál” szabású változat tipikusan férfi viselet, de egy szűk, testhez simuló változat meg már kifejezetten nőies. Sőt, nekem, személy szerint, a koptatott farmerek még különösen is tetszenek a női lábakon. De ugyanez igaz minden más ruhadarabra is. Még ha, mondjuk úgy, férficentrikusabban is szemléljük a dolgokat, ez még az az eset, amikor szexi is a nőknél a kicsit férfias megjelenés. A gond ott kezdődik, amikor ebből már eltűnik a lenge női báj. Mert nem attól nőies egy viselet, hogy kilátszanak belőle a mellek, vagy jól kiemeli a feneket. Egy nyakig begombolkozott lány is lehet nőies, ha az öltözéke lágyságot sugároz, kiemelve lekerekített formáit.

És, hogy ismét csak túllépjünk az öltözködésen, ez igaz a viselkedésre is. Hirtelen egy munkakört se tudok mondani, amit egy nő ne tudna elvégezni, megőrizve nőiességét, legfeljebb nem olyan hatékonyan, mint egy férfi. Utóbbi kategóriába tartoznak pl. a fizikai munkások, a kidobóemberek és hasonlók. Ezek a munkakörök nagyobb fizikai erőt igényelnek, ami egy nőies teremtésnek nem épp sajátja (megint csak értékítélet nélkül). Vagy ilyenek azok a munkakörök is, amik nagyobb agresszivitást igényelnek. Nem véletlenül látni kevés női arcot például a parlamentekben egymás torkának eső politikusok között. Abban a kevésben pedig, aki mégis fel-feltűnik, nincs túl sok nőies. Gondoljunk csak Margareth Thatcherre, Hilary Clintonra, vagy Angela Merkelre! Nem épp a nőiességéről híres egyik sem. Na de ne menjünk bele a napi politikába!

Ezzel viszont nem azt állítom, hogy a nők nem alkalmasak politikusnak. Épp csak a nőiességgel nem férnek össze az acsarkodó viták a nyilvánosság előtt. Viszont nem véletlenül jelenik meg például sok filmben a sikeres politikus mellett tanácsadóként épp egy csinos hölgy, aki megmondja neki, kit hogy nyerjen meg. A nő ismeri az embereket, tudja, kit mivel lehet megfogni, meggyőzni, a férfiban meg megvan a lendület és az agresszió, hogy az ellenfelét lenyomva ezt meg is valósítsa. Megint csak egyik sem több, vagy kevesebb a másiknál. Egyszerűen csak az éremnek két oldala.

De emellett persze teret kap minden téren az individuum is. Két ember lehet teljesen másképp is nőies (vagy épp férfias). Fent említett kedves olvasóm kijelentette, hogy szerinte egy nőnek hosszú haja kell, hogy legyen. (Javíts ki, kérlek, ha félreértettelek!) Annyiban nem vitatkozom, hogy nekem is általánosságban jobban tetszik egy lágyan leomló, selymes hajzuhatag. Amellett, a hosszú haj sokkal inkább női jellemző. Bár a másik véglet is megjelenik. Az erősen maszkulin jelenségeknél, motorosoknál, rockereknél, pont a férfiasság és az erő szimbóluma, de ebbe most nem mennék bele. Viszont vannak olyan nők, akiknek kifejezetten a rövid haj áll jól. Például ott van az az ismerősöm, akiről a B-történetek Hugiját is mintáztam. Na ő a két lábon járó példa arra, amiről beszélek. Az esetek túlnyomó többségében farmert és inget hord, a haját pedig gombafrizurára vág(at)ja, ugyanakkor minden porcikájából süt a nőiesség. Ő így nőies. Lehet, a megszokás teszi, de valahogy nem tudom elképzelni hosszú hajjal. De felhozhatnám több más ismerősömet is. Van olyan, akit láttam már hosszú hajjal is, de sokkal jobban áll neki a rövid. Az összkép is vonzóbb és a személyiségéhez is jobban illik.

Konklúzió, mindenki másképp lehet nőies és szinte mindenből előhozható a nőiesség, ha a megfelelő módon csinálják.

De cáfoljatok meg, ha másképp látjátok!