Heti ajánlat - Nyári hármas

Forró fantázia a forró nyárestékre.

Fülledt éjszaka

Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

- Hé! Valami eszembe jutott – kúszott ki alólam Kristanna és lemászott a kanapéról. – Takard el a szemed!

- Miért?

Kristanna felnevetett.

- Csak takard el a szemed!

- Oké, oké! – morogtam és két kezemet a szemeim elé emeltem. – Valami csalafintaságon jár az eszed?

- Csak tartsd őket eltakarva, amíg nem szólok! – rendelkezett tovább Kristanna, miközben hallottam, ahogy kinyitja a könyvtárszobához csatlakozó mosdó ajtaját. A látásomon kívül minden érzékem maximális hatásfokon pörgött, és hamarosan ráébredtem, Kristanna buzgón kotorászik a mosdóban. Aztán a zajok hirtelen elhaltak, majd megéreztem, hogy barátnőm ismét előttem áll, miközben én a kanapén terpeszkedtem.

- Mire készülsz?

- Nem leskelődtél… ugye?

- Persze hogy nem – válaszoltam, teljesen eltakarva a szemeimet, tökéletesen elvakítva magamat.

Kristanna ismét kuncogni kezdett.

- Oké… akkor most nézz rám!

- Ez nagyon érdekesnek ígérkezik – közöltem, miközben leengedtem a kezeivel, hogy aztán alig egy másodperc múlva hangos nevetésben törjek ki.

- Emlékeztem, hogy a könyvtár mosdójában hagytam ezt, amikor két hónapja itt voltam – magyarázta, miközben én továbbra is a korábban már említett viking sapkáján kacagtam.

A sapkából két tülök állt ki. Az egyik fehér volt, a másik pedig kék, aranyszín sávval a tövénél és lila, sárga valamint piros mintákkal a sapka csúcsán. Az egész megkoronázásaként pedig egy arany hajfonat lógott le a fejfedő egyik oldalán, míg egy lila a másikon.

- Mi a fenét művelsz ezzel az izével a fejeden? – kérdeztem, továbbra is alig bírva visszatartani a kacagásomat.

- Az örökségemet ünneplem – válaszolta csípőre tett kézzel. Meglebbentette egyik mű hajfonatát, majd hozzátette: - Mint már mondtam, Leif Ericson skandináv volt, akárcsak én. Ő és a viking bandája voltak az elsők, akik felfedezték Amerikát 1004-ben. Több mint négyszáz évvel Kolumbusz Kristóf előtt – fintorodott el. – Vagyis az Egyesült Államok norvég gyarmat.

Hangosan nevetve csóváltam a fejem.

- Te teljesen dinka vagy, asszony.

Kristanna jobbra-balra billegtette a fejét, amitől nevetséges copfjai ide-oda lengedeztek. Mindeközben folyamatosan dudorászott… norvégul:

- Jeremy er en lure! Jeremy har ingen hjerne! Men Jeremy er min lure og jeg elsker ham over alt. Ja! Ja! Ja!

- Mi a kénköves poklot énekelsz?

- Tényleg tudni szeretnéd?

- Igen – nyomatékosítottam. – Angolul.

- Ó! – nyújtotta el Kristanna. – Angolul szeretnéd? Nos, az háromszáz koronába fog kerülni.

- Háromszáz koronába?

Kristanna ismét nevetni kezdett a saját poénján.

- Tudod, a fordítás drága dolog, Jeremy. Sokan egész karriert építenek a fordítás bizniszre. Lefordítom én neked, a díjazásom pedig háromszáz korona.

Karba fontam a kezeimet és félrebillentettem a fejemet.

- Nincs egy fia norvég pénzem sem.

Kristana megvonta a vállát és szélesen vigyorgott.

- Nos, jó. Úgy tűnik, nincs szerencséd. Rohadtul nincs.

- Mond el, mit jelent a dal! – erősködtem, immáron némiképp komolyabb hangnemre váltva. Az életemnél is jobban szerettem Kristannát, de néha tényleg az idegeimre tudott menni.

- „Jeremy egy dinka. Nincsen neki agya. Jeremy egy dinka. Nincsen neki agya! De Jeremy az én dinkám és nagyon szeretem őt. Igen! Igen! Igen!”

- Ezt most bóknak kellene vennem?

- Kellene.

Kinyújtottam a karom és megragadtam a sapka arany hajfonatát, hogy kicsit megrángassam, majd megcsóváltam a fejem.

- Ez hihetetlen!

- Mi a hihetetlen?

- Ez az elmúlt pár nap – válaszoltam. – Ma szerda van. Először a múlt szombaton mondtad nekem, hogy szeretsz. Az csak négy nap. – Ismét megráztam a fejem. – Ez… ez hihetetlen, Krissy. Tényleg az. Én… el se hiszem, hogy ez történik.

- Mi? – erősködött.

- Hogy te meg én. Én meg te. Én csak… Már olyan régóta a legjobb barátom vagy! Évek óta. Négy éve. De a gondolat, hogy a barátnőm legyél, a szeretőm, a feleségem, még soha… soha nem jutott az eszembe. Egészen múlt szombatig.

- Már négy éve vagyunk szeretők.

Lassan bólintottam.

- Igaz. De tudod, hogy értettem.

- Igen. Nem voltam igazán a szeretőd. Csak amolyan barát-szerető.

- Mindent elmondtam neked magamról – suttogtam. – Az életem minden apró részletét.

- Látszik, hogy szeretsz megnyílni másoknak. Még nem találkoztam senkivel se, aki ennyire nyitott és őszinte lett volna magával kapcsolatban. Szeretek a hallgatóságod lenni. Néha mintha a terapeutád lennék. Emlékszem minden éjszakára, amit ébren fekve töltöttem veled az ágyban, te pedig órákon keresztül meséltél magadról és a problémáidról. Én mindig megtettem mindent, amit csak tudtam, hogy segítsek neked. A másik oldalról viszont én is sokat meséltem magamról.

Elmosolyodtam.

- Ez egy két irányú utca.

Kristanna is vigyorgott, majd az ölembe ült, ahogy elhelyezkedtem a kanapé szélén. Jobb kezem még mindig sapkája loknijaival játszott, miközben balomat barátnőm dereka köré fontam.

- Remélem, ismersz eléggé, hogy megbízz bennem.

Szótlanul bólintott.

- Teljesen megbízok benned, Jeremy. Jobban bízok benned, mint bárkiben is valaha. Minden kétséget kizáróan te vagy a legrendesebb és legőszintébb férfi, akivel valaha is találkoztam.

- Soha nem bántanálak semmivel.

Kristanna megcsókolta az orrom hegyét.

- Tudom.

- Engeded, hogy befejezzem, amit elkezdtem? – kérdeztem. – Vagy tovább beszélgessünk így az érzéseinkről?

Kristanna elvigyorodott.

- A nyelveddel?

- Igen, a nyelvemmel.

Mielőtt egyáltalán befejezhettem volna az utolsó mondatomat, Kristanna a padlóra roskadt és a hátára gördült. Széttárta a combjait és a magasba emelte a térdeit, érdeklődve pillantva rám, miközben még jobban felhúzta a ruháját. Hevességéből egyértelműen látszott, hogy ő is vágyik rá, hogy a lábai közé vessem magam.

Szélesen rá mosolyogtam, majd a hasamra heveredtem és hívogató ágyékához hajoltam. Nyelvemmel kezdtem simogatni érzéki bejáratát, míg teste meg nem borzongott.

Ahogy a nyelvmunkám okozta eksztázisban úszott, Kristanna lassan lehúzta magáról virágmintás ruháját, immáron csak bézs-szín szatén melltartójában fekve alattam. Felkuncogott, ahogy kinyújtottam kezeimet és megmarkoltam melleit, legyűrve róluk fehérneműjét.

Ahogy meztelen bőrét gyúrogattam, nyelvem dárdaként hatolt szeméremajkai közé. Már csak az a látvány is, ahogy ez az északi istennő vonaglott az általam okozott gyönyörtől, melegséggel öntötte el a szívemet.

Amikor felemeltem bal kezem, hogy megsimogassam az arcát, ő gyorsan bekapta mutatóujjamat és szopogatni kezdte. Tekintete mereven az enyémbe fúródott és úgy dolgozott ujjamon, mintha csak a farkam kicsinyített mása lenne.

Amikor azonban elengedett egy hosszú sóhajt, elhúztam a kezemet. A gyönyör közvetlen közelébe hajszoltam őt és szerettem volna, ha teljesen kiélvezi azt.

Kristanna egész teste remegni látszott az élvezettől, majd combjai mereven a fejem köré szorultak, miközben háta megfeszült. Egy pillanattal később felnyögött a teljes beteljesüléstől. Mosolyogva gyúrogattam tovább melleit, ahogy tagjai tovább remegtek.

Imádtam figyelni őt, ahogy ilyen intenzív gyönyört él át. Különösen, hogy mindezt én okoztam a számára.

Felcsúszva észveszejtő teste mentén, megtaláltam Kristanna ajkait, amikkel egy szenvedélyes csókban forrtunk össze.

- Ez csodálatos késő délutáni nasi volt – mondtam neki vigyorogva.

- Köszönöm, Valdemar – kuncogott Kristanna.

Megcsóváltam a fejem.

- Rossz vagy. Nagyon rossz.

A szőkeség a vállam köré fonta karjait és szorosan magához ölelt.

- Hozzá tudnék szokni ehhez.

- Mihez?

Kristanna megcsókolta az arcomat.

- Hogy veled legyek. Hogy veled töltsem minden időmet. Nagyon szeretek így.

- Én is nagyon szeretem – mosolyogtam. – És téged is nagyon szeretlek. Mondj el nekem valamit, Missy Krissy! Én Drágám! Bánt veled Valdemar valaha is úgy, mint én?

- Soha – vágta rá. – Valdemar megcsalt.

- Na és Dagfinn vagy Mubbashir?

Kristanna felnevetett.

- Dagfinn… Őt még csak nem is igazán kedveltem. Nem volt meg köztünk az a bizonyos szikra. Mubbashir tényleg rendes srác volt. De annak ellenére, hogy vele veszettem el a szüzességemet, Mubby-val sose volt jövőnk.

- Mubby? Most már tudom, miért hívod Devont Devvy-nek. – Egy pillanatra elhallgattam, majd hozzátettem: - Korábban már meséltél Helgáról.

- Helga volt a kedvenc barátnőm – bólintott. – Vele csalt meg Valdemat. Hallottam a pletykát az iskolában, hogy Helga a lányokra bukik. Úgyhogy egyik nap becserkésztem őt és elcsábítottam. Elloptam Helgát Valdemartól. Így volt édes a bosszú. Aztán ott volt Aleksia is. Ő volt az első lány, akivel lefeküdtem. Az is a pajtánkban történt… a szénakazalban.

- Volt még más is?

Kristanna elmosolyodott.

- Mr. Ulseth.

- Mr. Ulseth? Ő ki?

- Az aritmetika tanárom középiskolában.

A szemeim elkerekedtek. Alig kaptam levegőt.

- A… tanárod?

Kristanna bólintott.

- A kisiskolás egyenruhámban jártam iskolába. Fehér top, kockás szoknya és két oldalt copfba fogott haj. Bukásra álltam aritmetikából, de Mr. Ulseth azt mondta, átenged, ha megteszek neki valamit. – A farkam kőkeményre merevedett, ahogy Kristanna folytatta. – Azt mondtam neki, bármit megtennék egy jó jegyért, úgyhogy letépte a topomat és megfordított, hogy a táblának lökjön. Bizonyára nagyon izgató és erotikus volt neki, hogy egy olyan ártatlannak tetsző lányt tegyen a magáévá, mint én – kuncogott. – Persze messze voltam az ártatlantól. Mr. Ulseth végig a kezében tartotta az irányítást. Az asztalára lökött és hosszan és keményen kefélt. – Felsóhajtott. – Váó… Már a gondolatától is benedvesedek. Sosem fogom elfelejteni azt a napot.

Nyeltem egyet. Hamarosan ráébredtem, hogy nem jönnek szavak a számra. Ennek a bűnös kapcsolatnak a felidézése Kristanna részéről belém fagyasztotta a szót. Lefeküdt egy tanárával a jobb jegyért? Már a jelenet gondolatától is libabőrös lettem.

- Csak vicceltem, Jeremy.

- Micsoda? – hápogtam zavarodottan.

- Csak vicc volt – nevetett fel Kristanna. – Ez sosem történt meg. – Ismét felnyögtem, mielőtt ő bevallotta volna: - Csak a képzeletemben történt meg. Teljesen bele voltam habarodva Mr. Ulseth-be. Folyton róla fantáziáltam. – Vett egy mély levegőt. – Nagyon rossz és huncut diáklány voltam. Mindig is az voltam. Mindig is szerettem volna így felöltözni valakinek a kedvéért.

Köhögtem párat, sikertelenül igyekezve visszanyerni a lélekjelenlétemet.

- Nekem bármikor felöltözhetsz úgy, drágám.

- Most már leszophatlak, kedves?

Nyögtem egyet, mielőtt kinyögtem a választ: - Hát persze.

Miután talpra emelkedtem, Kristanna gyorsan elém térdelt és egyszerre markolta meg övemet és nadrágom ágyékrészét. Kibontotta nadrágszíjamat és lehúzta a zipzáramat. Kiléptem a nadrágból, ő pedig egy pillanat múlva már farkamat kényeztette.

Felsóhajtottam, majd felnyögtem a hihetetlen élvezettől, ahogy Kristanna szőke feje előre-hátra kezdett mozogni dorongomon. Jobb keze elfoglaltan markolászta dorongom tövét, miközben néha golyóimat is morzsolgatta pár pillanatig.

Én hátra vetettem a fejemet és felnyögtem a teljes élvezet hatására, amit Kristanna mohó szopása okozott a számomra. Ez a nő, jobb szó híján, igazi taktikus volt, amikor orális szexről volt szó. Imádtam, amikor Kristanna leszopott, ez pedig meg is látszott. Igazán büszke lehetett a teljesítményére.

Hamarosan kiengedte dorongomat a szájából és végig futtatta nyelvét a felületén, mint egy túlméretes nyalókán. Úgy nyögtem, mint egy eszeveszett, miközben a világító kék szemek az arcomra szegeződtek. Olyan észveszejtőek voltak a szemei…

Amikor befejezte a nyalóka-nyalogatást, Kristanna ismét farkam köré fonta ajkait és mélyen rábukott. Miközben ismét elmerült kényeztetésemben, tekintete ismét az enyémbe fúródott, miközben én mindkét kezem ujjaival a hajába túrtam. Hirtelen minden tisztává vált a számomra. Életem egész hátralevő részét ezzel az istennővel akartam tölteni…

Amikor a végtelen vágy és szenvedély hangjai törtek fel Kristanna torkából, valami átszakadt bennem és teljesen elveszítettem az önuralmamat. Felnyögtem a szenvedélytől és állatiasan felnyögtem, miközben egy vastag löket kéjnedv hagyta el dorongomat, egyenesen célba véve Kristanna torkát. Javára legyen mondva, egy csepp sem veszett kárba. Szorosan körém fonta ajkait és hevesen nyeldekelte nedveimet. Szent Isten…! Sosem volt részem még ilyen kielégülésben.

Miután a gyönyör delíriuma tovaszállt, Kristanna végül kiengedte farkamat a szájából. Még mindig előttem térdelt, viking-sapkájával a fején, és szélesen vigyorgott.

- Ez volt aztán az élvezetes délutáni nasi.

A fejem még mindig forgott a gyönyör utóhatásaitól. Beletelt néhány pillanatba, míg egyáltalán le tudtam ülni Kristanna mellé a földre és köré fonni karjaimat. Megcsókoltam az arcát és azt suttogtam fülébe: - Hihetetlen vagy…

Kristanna boldogan rám mosolygott.

- Ez mindig is nagy vágyam volt.

- Mi?

- Hogy annyira akarj velem lenni, mint amennyire én akarok veled. – Kitörölt egy könnycseppet a szeméből. – Már azt hittem, ez a nap sosem jön el. Azt hittem, ez az egész csak a képzeletemben létezik.

- Ez a négy nap hihetetlenül fantasztikus volt – merengtem.

- Igen. Az volt. Boldogabb vagyok, mint valaha.

Hirtelen intenzív érzések árasztottak el. Nem tudom, honnan jöttem, vagy mi hajtotta őket pontosan, de éreztem, hogy ha nem mondom el Kristannának, mi jár épp a fejemben, biztosan szét fogok robbanni. Ezek az érzések olyan erőteljesek és szokatlanok voltak, hogy olybá tűnt, minden másodperccel exponenciálisan növekednek.

- Drágám, kérdezhetek tőled valamit? Tudom, hogy ijesztően fog hangzani, de meg kell kérdeznem.

- Mi az? – vonta össze a szemöldökét. – Bármit kérdezhetsz tőlem. Tudod, hogy velem mindig teljesen őszinte lehetsz.

Tíz másodpercnyi teljes csend után, ami alatt átgondoltam, nem bolondultam-e meg teljesen, végül erőt vettem magamon, hogy megszólaljak.

- Kristanna, n az elmúlt húsz évet azzal töltöttem, hogy elmeneküljek, most pedig, először hosszú idő után, nem valami elől, hanem valami felé sietek. Valaki felé. Feléd.

- Tudom, hogy őrültségnek hangzik – nevettem fel kényszeredetten. – Csak múlt szombat óta tekintek így rád, de hát már négy éve a legjobb barátok vagyunk. Senki sem ismer engem jobban nálad. Senki. És nem tudok elképzelni jobb embert, akivel lehetnék.

- Jeremy…

Két kezem közé fogtam jobbját és mélyen könnyáztatta szemeibe néztem. Pontosan tudta, mi következik most.

- Egész életemben egy olyan nő után kutattam, aki olyan értékes és csodálatos, mint te. Szeretném… szeretném, ha elfogadnád a szerelmemet, a nevemet és mindent, ami én vagyok. Kérlek, tégy a legboldogabb férfivá a földön és légy a feleségem! – Elhallgattam, engedve, hogy a szavak leülepedjenek. – Kristanna Sommer Grimsmo… hozzám jössz feleségül?

Keze remegett az enyéim között, arcát pedig elöntötték az érzelmek. Szóhoz sem jutott. Először életében ennek az extrém-extrovertált nőnek fogalma sem volt, mit mondjon. Úgyhogy ismét én szólaltam meg.

- Nekem is hirtelen jött ez, kedvesem. Nem volt megtervezve. – Felnevettem. Az én testem is remegett az idegességtől. – Még csak gyűrűt sem szereztem neked. De esküszöm… esküszöm, hogy fogok és szabályszerűen is megkérem a kezed.

Kristanna megköszörülte a torkát és szabad kezével kitörölte a könnyet a szeméből.

- Igen… Hozzád megyek. – Azzal elhajította viking-sapkáját és térdre emelkedett előttem. Egy pillanat múlva, amíg egymás könnyes szemeibe néztünk, Kristanna a vállaim köré fonta karjait és szorosan átölelt. – Ó, istenem, Jeremy…! Én… Én annyira szeretlek téged! – zihálta, majd széttárta karjait. – Nézz rám! Nézz rám, hogy remegek! – Ismét átölelt, olyan szorosan, hogy az már fájt. – Szeretlek, Jeremy. Ó, istenem, annyira szeretlek! És a hátralévő életünket együtt fogjuk tölteni.

A boldogság hullámai öntötték el az egész testemet. Kristanna nyakának hajlatába temettem arcomat és átadtam magam az örömkönnyeknek. Végre megtalált a boldogság.

Folytatása következik!

Vége a XXIV. résznek!

Heti ajánlat - A boldog viszontlátás

Mosoly az ajtóban.

Születésnap

Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

Egy rövid ideig csak bámultam Kristannára, miközben egy sor intenzív érzés száguldott keresztül rajtam. Aztán számat az övéhez nyomtam és szorosan magamhoz öleltem őt, mindkét kezem a derekán nyugtatva. Kristanna válaszképp átölelt és jobb kezével lapockám simogatta.

- Tégy nekem egy szívességet és fordulj meg! – nyögtem, amikor a csókunk véget ért. Mindkét kezem Kristanna csípőjére helyeztem és segítettem neki megfordulni. Az én drágám hátra nézett a válla felett, majd elkuncogta magát, amikor féltérdre ereszkedtem.

- És mi lesz azzal a szopással? – kérdezte.

Válaszképp csak halkan horkantottam, hosszú, karcsú lábait csodálva, miközben végig simítottam rajtuk. Egek, sóhajtottam fel magamban. Azok a lábak egyszerűen mennyeiek voltak. Amilyen magas volt az a lány, combjai szinte a végtelenségig nyúltak. Oldalakat tudnék megtölteni annak a leírásával, hogy milyen csodásak és isteniek azok a lábak.

Csodálatom jeleként végig csókoltam mindkét combját térdhajlatától felfelé, majd véletlenszerű csókokkal hintettem be őket, miközben kezeimmel masszíroztam a bőrét. Kristanna halkan felnyögött és lenyúlt bal kezével, megsimogatva fejem tetejét, hogy aztán beletúrjon rövid barna hajamba.

Amikor elnyúltam mellette és megpaskoltam az asztal lapját, ő azonnal vette az adást és leült a simára csiszolt fára. Azonnal szétnyitottam combjait, aminek jutalmaként tökéletes bepillantást nyertem ruhája alá. Felmosolyogtam rá, majd előre nyúltam és lehúztam falatnyi tangáját.

Szemeim most combjai közének mámorító látványára tapadtak. Végig csókoltam combjai belsejét, majd morogva megjegyeztem: - A szopás még várhat. Most lefeküdnél nekem, ha megkérlek?

Kristanna patetikusan felsóhajtott.

- Ki akarsz nyalni? Hívjátok a sajtót! Sajtót ide! Jeremy ki fog nyalni engem! Hol vannak a fotósok?

- Ne reagáld túl, asszony! – kacagtam fel. – Csak engedd el magad, különben egy ujjal sem nyúlok hozzád, te meg csak sóvároghatsz.

- Ez lenne az első alkalom… - ugratott.

- Hé! – fojtottam belé a szót. – Inkább fogd be!

Kristanna elvigyorodott és végig futtatta hüvelyk- és mutatóujját az ajkain, mintha bezipzárazná a száját. Az egész azonban pillanatokon belül jelentőségét vesztette, amikor újabb szóáradat tört elő belőle.

- Jobb lenne, ha készítenék egy fotót, hogy sose felejtsem el ezt a pillanatot. Elvégre mindjárt kinyalsz. Nem csinálsz ilyet túl gyakran, Jeremy. – Kristanna felhúzta a ruhája szélét bőven a dereka fölé, tökéletes elérést biztosítva nekem az ágyékához, melynek szőke pihéin már bőven ott csillogtak izgatottsága nedvességcseppjei.

- Mostantól akár az örökkévalóságig is nyalhatlak, ha azt szeretnéd – mondtam neki, megszorítva bal kezét, miközben hüvelykujjammal simogattam kézfejét. – Higgy nekem!

Halkan felkuncogott.

- Jobban tetted volna, ha engeded, hogy leszopjalak.

- Azon kívül pedig, két nappal ezelőtt is kinyaltalak…

Ahogy elfeküdt az asztalon, Kristanna felemelte mindkét térdét és közöttük rám nézett. Tartottam vele a szemkontaktust és rá mosolyogtam, hogy aztán előre hajoljak és ismét megcsókoljam belső combját.

Még mindig fogtam Kristanna kezét, miközben fejem előre mozdult és megérintettem selymes bőrét nyelvemmel. Felnyögött és a háta ívbe feszült válaszként, de aztán a tekintete ismét megtalálta az enyémet. Azok a szemek… szinte ragyogtak.

- Szeretlek, Jeremy.

Csak annyi időre távolodtam el szeméremajkaitól, hogy újból megcsókoljam belső combját és azt suttogjam: - Én is szeretlek téged, drágám.

Egy pillanattal később már ismét el is merültem szemérmében. Csiklóját izgattam, érzéki löketeket küldve végig testén.

Kristanna pillanatokon belül elveszett heves nyögései áradatában. Imádtam figyelni gyönyörű testének rázkódását az asztallapon.

Amikor belé toltam két ujjamat nedves barlangjába, az élvezete megtriplázódni látszott. Immáron nyelvem és ujjaim munkája nyomán keze egyre erősebben szorította balomat. Egyre közelebb löktem őt a gyönyörhöz, amikor…

- Ó, Valdemar! – sikoltotta. – Valdemar…!

Fejem kipattant a csodás norvég combok közül és tekintetem rá szegeződött. Kristanna, mint arra számítani lehetett, erre egyik hirhedt kacagásában tört ki. Alaposan átrázott…

- Ezt még visszakapod – figyelmeztettem. – Ezt még alaposan vissza fogod kapni.

Még mindig kacagva Kristanna rám villantotta létező legártatlanabb pillantását.

- Upsz! Valdemart mondtam volna Jeremy helyett? – Aztán ismét hangos kacagásban tört ki.

Keresztbe fontam karjaimat és rá bámultam.

- Vicces kislány vagy… nem igaz?

- Te pedig pont ezért szeretsz annyira.

- Ez az egyik oka – bólintottam. – Az egyik a sokból. – Elhallgattam, majd viccelődve hozzátettem: - Egyébként is, mégis milyen név ez a Valdemar? Vlagyimirről hallottam már, de Valdemar…

- Akár Dagfinnt is sikoltozhattam volna – nevetett. – Dagfinn is egy exem.

- Dagfinn? – kerekedtek el a szemeim.

- Momma eredetileg engem is Alfhildnek akart hívni Kristanna helyett.

- Alfhild? – rökönyödtem meg. – Te mint… Alfhild?

- Ezek népszerű nevek Norvégiában – jegyezte meg. – Az én nevem, a Kristanna, meglehetősen ritka és egyedi.

- Nos… amúgy is meglehetősen ritka és egyedi lány vagy.

- Kösz – mosolygott rám Kristanna.

Egy pillanatig haboztam, azon merengve, megkérdezzem-e egyáltalán, de aztán arra jutottam, talán még jó választ is kaphatok.

- Ha Norvégiában születtem volna, szerinted milyen név illene hozzám, kedvesem?

- Oddmund? – vágta rá, gondolkodás nélkül.

- Oddmund?! Na és Devonhoz?

- Magdalena.

Felnevettem.

- Biztos vagyok benne, hogy Devon egyenesen imádná a Magdalena nevet. Akár még meg is változtatná a nevét.

- A norvégok gyűlölnék, ha Devvy-nek, Pamelának, Trish-nek, Amy-nek, Lindsay-nek vagy Camille-nek hívnák őket. Amiket mondtam neked, azok népszerű nevek odahaza. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: - Téged bizonyára Oddmundnak hívnának, hiszen olyan egy fura ember vagy[1] – nevetett fel ismét…

- Neked is jól állna az Alfhild név – vágtam vissza. – Becézhetnénk Alfnak.

- Ez nem vicces! – vágta rá.

A végére már én is hangosan felnevettem.

- Na és mi a helyzet Pamelával? Neki mi lenne a megfelelő név?

- Sebjørg.

- El tudom képzelni – kuncogtam, alig bírva uralkodni magamon. Igyekeztem magamra erőltetni a lehető legkomolyabb hangot és teátrálisan belekezdtem: - Hölgyeim és uraim! A fő színpadon, az önök szórakoztatására… Íme a gyönyörű Sebjørg!

- Én szívesebben megnézném Oddmund sztriptízét…

- Ó, valóban?

- Tudod, hogy így van – dorombolta.

Előre hajoltam és átkaroltam Kristanna vállát, hogy talpra segítsem őt. Szorosan magamhoz öleltem és kezét a vállamra emeltem.

- Szeretlek, Kedvesem – ismételtem, majd felnevettem. – Akár az idők végezetéig is tudnék itt ülni és veled beszélgetni. Közben pedig én lennék a világ legboldogabb embere. Tényleg a lehető legkomolyabban gondolom. Bármi történjék, te mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra.

- Szeretek megnevettetni másokat – jegyezte meg Kristanna. – Különösen téged és Devvy-t. Mindig cukkollak téged, Jeremy, és próbálkozom ezzel már Devvy-nél is. Úgy néz ki, szereti.

Felnyögött, ahogy a karjaimba kaptam őt és bal karját a nyakam köré fonva tartotta magát, miközben a terebélyes, kényelmes kanapé felé sétáltam vele. Az esküvőt követő pillanatokat idéző jelenet volt, ahogy a friss férj és feleség a szállodai szobába tartanak a ceremónia után. Talán ezt egyszer majd ténylegesen át is éljük együtt Kristannával.

- Még nem végeztem veled – mondtam, lefektetve őt a kanapéra. Óvatosan combjai közé csúsztattam kezemet és ágyékát kezdtem simogatni mutató- és középső ujjammal. Közben viszont folyamatosan tartottam vele a szemkontaktust.

- Ugye tudod, mennyire szeretlek? – kérdeztem.

- Nem annyira, mint amennyire én szeretlek téged.

Elmosolyodtam szívből jövő válaszától, miközben féltérdre ereszkedtem. Ujjaim még mindig szeméremtestén dolgoztak, miközben én vettem egy mély levegőt és még hosszú pillanatokig tanulmányoztam Kristannát. Istenem, mennyire gyönyörű volt! Állandó mosolya és az a csíntalan csillogás a szemeiben… De a gyengém mégis Kristanna személyisége volt. Olyan karizmatikus és melegszívű ember, volt, amilyen ritkán találni. Megtiszteltetés volt a párjának neveznem magamat.

- Tudod mit, Édesem? – mosolyogtam tovább. – Mindig is meg akartalak kérdezni az első szexuális élményedről. Persze csak ha szeretnéd megosztani.

Kristanna elfintorodott.

- Tizenhat voltam akkor. Az akkori pasimmal történt, Mubbashirral.

- Mubbashir? – nyögtem fel meglepetten. – A pasidat Mubbashirnak hívták? Ezt csak most találod ki, nem igaz?

- A Mubbashir szokványos norvég név – közölte. – Akárhogy is, amikor elvesztettem a szüzességemet… Ez nem épp egy jó emlék. Mubbashirral elrejtőztünk a fészerben a családom farmján az egyik nap suli után. Egy dolgot legalább a javára írhatunk. Élete legszebb két és fél percét áldozta nekem.

Kristanna ismét elérte, hogy kacagásban törjek ki. Beletelt némi időbe, amíg le tudtam higgadni. Elég sok időbe, ami azt illeti. Honnan jött neki ez a rengeteg történet?

- Nekem te voltál az első, természetesen – idéztem fel, miközben fülig szaladt a szám. – Annyira fiatal voltál! Még csak tizenkilenc. A szerepek felcserélődtek, Krissy. Nekem kellett volna lennem a tapasztalt vén rókának, aki tudja, mi merre hány méter. És mégis…

Kristanna elmosolyodott és álmodozó hangon megjegyezte: - Szerintem a lehető legjobban sült el… Te nem így gondolod?

Felnyögtem.

- Ó, igen… Szerintem is. Négy éve történt, de mégis úgy emlékszem minden részletére, mintha csak tegnap lett volna. Minden egyes másodpercet fel tudok idézni.

Kristanna kuncogott.

- Azt mondtam neked, hogy feküdj le az ágyra és engedd, hogy tegyem a dolgomat. Én is tisztán emlékszem rá. – Kinyújtotta a kezét és jobb kézfejét végig simította ágyékomon. – Mmmm…! Akkor is kőkemény voltál. Akárcsak most. – Nyeltem egyet, miközben ő folytatta. – De legalább azt elmondhatjuk, hogy tovább bírtad, mint Mubbashir. – Horkantott egyet, majd kimondta az ítéletet: - Bár nem sokkal…

Felnevettem.

- Elég ideig bírtam, hogy te is vonaglani és sikoltozni kezdj a gyönyörtől. Azt hiszem, ez nem is rossz teljesítmény.

- Sikoltoztam és vonaglottam, igen – bólintott Kristanna. – De nem a gyönyörtől, hanem a kielégületlenségtől. Három percnyi kielégületlenség. Ennyi volt az egész.

Kristanna arcán ismét megjelent csintalan arckifejezése.

- Az egy rendkívül különleges nap volt a számomra. Mubbashir is szűz volt, amikor lefeküdtem vele, de még így sem érhetett a nyomodba sem, Jeremy. Plusz, akkor még én is szűz voltam. Egyikünknek sem volt ötletünk se, mit csinálunk. De arra mindig is emlékezni fogunk, hogy kettőnk első alkalmánál én voltam a tanár, te pedig a tanuló. Ez tette annyira különlegessé. – Elhallgatott, majd így folytatta: - Én vettem el a drága kis szüzességedet. Én.

- Valóban. Te – bólintottam.

- Én voltam az, aki azzá a gyönyörszerző gépezetté változtattalak, aki ma vagy – csillogtak a szemei.

- Gyönyörszerző gépezetté?

- Csak meg kell kérdezned Devvy-t, Pamelát, Trish-t, Lindsay-t vagy Amy-t – dorombolta Kristanna. – Kérdezz meg bárkit Camille-en kívül! Devvy adta neked a legjobb becenevet. Te vagy Sybian, a szexgépezet,[2] ami bármikor ki tud elégíteni egy pillanat alatt.

- Erről nem is tudtam – lepődtem meg. – Igazán jó munkát végeztetek ti, lányok, a lehasználásommal az elmúlt három hétben. A tankom kezd kifogyni az üzemanyagból.

- Kihallgattam a korábbi kis beszélgetésedet Amy-vel – vallotta be Kristanna. – Épp a kukkoló szobában voltam Devvy-vel. Ő kissé kényelmetlenül érezte magát a leskelődés közben, de aztán teljesen lekötötte, amikor Amy arról kezdett beszélni, mennyire nincs semmi kilátása a jövőjére nézve.

- Devon és Pamela mindketten tudnak a kukkoló szobáról – foglaltam össze, a fejemet ingatva. – Ezt sosem hittem volna. – Összevontam a szemöldököm és vettem egy mély lélegzetet. – Erről beszéltem Amy-vel kapcsolatban már hetek óta, Krissy. Van egy jó, nagylelkű oldala, mélyen elásva a feldúlt és agresszív énje alatt. Ez az oldala azért könyörög, hogy valaki szabadítsa fel. Amy közel sem annyira rossz ember, mint amilyennek sokan gondolják, ezen a meggyőződésemen pedig semmi sem változtathat.

- Amy olyan, mint egy kislány – mélázott Kristanna. – Egy kislány, akinek muszáj a védelmezője karjába kapaszkodnia, ahol szeretve és biztonságban érzi magát. Ez megnyugtatja és a jó úton tartja az életében.

- Sokkal szubmisszívabb személyiség, mint hittem.

Kristanna kuncogni kezdett.

- Az a lány könyörgött neked, Jeremy. Amy könyörgött neked, hogy uralkodj rajta és tedd a magadévá. Láttam a szemeiben. A testbeszéde folyamatosan erről árulkodott. Még a napnál is világosabb volt – kuncogott fel ismét. – Elképzellek a domináns uraként, Jeremy. Te egyáltalán nem ilyen vagy. Ez sosem működne.

- Ó! Ne mondd ezt! – ellenkeztem. – Egy nap még meglepetést okozhatok neked. Nagyon hamarosan…

Folytatása következik!

---

[1] Az „odd” szó angolul „furcsát” jelent.

[2] A Sybian egyfajta szexuális segédeszköz. Nem vagyok otthon az ilyenek terén, úgyhogy nem tudom, van-e magyar neve, és ha igen, mi az, de ha valaki tudja, megköszönöm, ha kisegít.

Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

Jóval később történt a délután folyamán, hogy egy gyors frissítő úszást követően épp magamat törölgetve sétáltam vissza a házba a kinti medencéből. A lakosztályomba terveztem menni, de amikor elsétáltam a könyvtárszoba mellett, a szemem sarkából megpillantottam, hogy valaki van odabenn. Természetesen arra gondoltam, senki más nem lehet az, csak Pamela, elvégre az idők folyamán a neve szinte egyé vált a könyvtárral. Igazi könyvmolyként a szoba való földi mennyországgá vált a számára. Természetesen ez számomra is lehetőséggé vált, hogy csak négyszemközt beszélgessek el vele.

Azonban végül is nem Pamela volt a könyvtárszobában. Legnagyobb meglepetésemre Kristannát találtam ott, ahogy a központi asztalnál ült. Szemmel láthatóan alaposan belemerült egy előtte heverő hatalmas könyvbe, ami a molekuláris biológiáról szólt. Zavartan egyedi választása miatt oda léptem hozzá, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

- Mit olvasol? Molekuláris biológiát? Mióta érdekel téged egyáltalán a molekuláris biológia?

Kristanna felnézett a könyvből és felnevetett. Szeretett nevetni. Gyönyörű, csilingelő kacaja volt.

- Biológia főszakos akartam lenni az egyetemen, mielőtt végül a régészet mellett döntöttem volna. Biológus szerettem volna lenni.

- Biológus? – lepődtem meg. – Te?

- Igen… én – kacagott. – Az igazat megvallva rengeteg karriercélom volt, mielőtt lekötött volna a régészet.

- Valóban? – vigyorogtam. – És mégis mi?

- Volt idő, amikor autóversenyző szerettem volna lenni, aztán dobos. Szerettem volna megtanulni zongorázni… vagy vadászpilóta lenni, aztán sminkes, majd csatlakozni egy cirkuszhoz… Mindig is szerettem volna trapézon táncolni. Balett táncos is akartam lenni, vagy színésznő, humorista, szobrász, aztán meg a saját ruhakollekciómat akartam megtervezni… Azt hiszem, ennyi.

Mindezt egy lélegzettel mondta végig, olyan átszellemült arckifejezéssel, hogy szóhoz sem jutottam. Nem akartam elhinni, hogy ezt nem csak most találta ki a semmiből. Nem igazán ismertem senkit, aki még csak megközelítőleg is ennyire sokoldalú lett volna.

Meglehetősen vicces is volt hallgatni, ahogy mindezeket a terveit sorolja. Autóversenyző? Vadászpilóta? Nehezen tudtam elképzelni Kristannát egy norvég felségjelzésű vadászgép pilótafülkéjében, teljes felszerelésben. Bizonyára emlékezetes látvány lenne. Nem tudtam szabadulni a képtől, ahogy lebombázza a szigetemet, négyzetcentiről négyzetcentire, csak mert megsértettem valamivel.

- A ruhakollekciód gondolom tele lett volna azokkal a vicces viking sapkákkal, amiket néha hordasz.

- Naná – vágta rá. – Szerintem minden amerikainak viking sapkát kellene hordania. Elvégre az Egyesült Államok Norvégia gyarmata, nem tudtad? Leif Ericson, aki hozzám hasonlóan norvég volt, fedezte fel először… nem pedig Kolumbusz – fonta össze maga előtt a karjait és huncutul rám vigyorgott. – Le kéne borulnod előttem, Jeremy és megcsókolnod a norvég lábamat.

- Miért nem csókolod meg inkább te az én lábamat?

Kristanna elfintorodott.

- Ne is álmodj róla, hogy megcsókoljam a mocskos, büdös patádat!

Hangosan felnevettem.

- Te hülye vagy, Krissy. Teljesen zakkant. Valahányszor előadott ezt a Leif Ericson-sztorit, alig tudom megállni a nevetést. – Elhallgattam, majd vigyorogva hozzátettem: - A lábam pedig messze áll a koszostól és büdöstől. Épp most jövök a medencéből, úgyhogy tiszta, mint a babapopsi.

- Mint a babapopsi. Ja… persze. – Aztán hangosan felkacagott. – Mikor fenekeltek el utoljára, Jeremy? A viselkedésed alapján kijárna neked egy alapos náspángolás.

- A te részedről… örömmel állok elébe – vigyorogtam.

Kristanna erre átváltott szinte ösztönösen használt déli akcentusára: - Há’ fognám meg én aztat a náspángot szívélyesen és ve’ném ki még a szart is bélőled, komám.

Kezeim közé temettem az arcomat és igyekeztem megakadályozni, hogy szétpukkadjak a nevetéstől.

- Ne! Csak ezt ne! Tudod, hogy ezt nem bírom – nyöszörögtem, ahogy rázott a nevetés. Kristanna könnyedén beszélt olyan hangszínnel, mintha Kentucky legsötétebb vidéki területeiről származna.[1] Egyszerűen fenomenális figura volt.

- Na és mit szólnál egy szopáshoz? – kérdezte Kristanna, megnyalva az ajkait. – Mikor cummantottak le utoljára alaposan?

- Tegnap délután… Lindsay gondoskodott róla – válaszoltam. – Bár nem épp a két szép szememért csinálta, az is biztos.

- Ó! Túlreagálod amit Lindsay mondott – jegyezte meg. – Erről már beszéltünk reggel, Jeremy. Lindsay talán távolságot szeretne tartani a többi lánnyal, de szerintem téged igazán kedvel. Tisztel téged és értékel mindent, amit teszel érte. Bolond lenne, ha nem így tenne. – Összevontam a szemöldököm a szavai hallatán, úgyhogy még hozzá tette: - Na és mit szólnál egy szopáshoz tőlem? Tetszene?

- Mmmm… Nagyon is.

Széles mosollyal a csodás arcán Kristanna felemelkedett a székéből és odalépett hozzám. Bal kezét a csípőmre helyezte és körém fonta jobb karját, hogy aztán ajkait az enyémekhez nyomja.

Mindkét karom Kristanna szoborszerű alakja köré fontam és szorosan tartottam őt, miközben nyelveink párbajt vívtak egymással nyitott szánk között. Bal kezem lefelé indult és megmarkolta feszes fenekét, miközben a jobbom egyik mellére kalandozott és gyengéden megmarkolta.

- Csak a tisztánlátás kedvéért… kezdtem, amikor a csókunk véget ért, orrunk azonban továbbra is összeért. – Amikor pár perce elmentem az ajtó előtt és megláttam egy szőke üstököt, azt hittem, Pamela van itt. Az igazat megvallva, reménykedtem is benne, hogy ő az. Most viszont már örülök, hogy végül téged találtalak itt.

- Alig öt perccel ezelőtt még ő is itt volt – közölte Kristanna. – Azt mondta, elmegy piknikezni Devvy-vel és Trish-sel. Gondolkoztam rajta, hogy velük menjek, de végül úgy döntöttem, ma már itt maradok a házban. Most valahogy jobb így.

- Furcsa álmom volt az éjszaka – mondtam. – Azt álmodtam, hogy Pamela és Amy épp szeretkeznek egymással, én pedig figyelem őket a kukkoló szobából. Aztán, váratlanul, amikor Amy épp Pamela combjai között munkálkodott, ő az én nevemet kezdte sikoltozni Amy-é helyett.

Kristanna szélesen vigyorgott rám.

- Valaki a te nevedet sikoltozza, amikor épp valaki mással szeretkezik? – kuncogni kezdett, majd hozzátette: - Nem is történhetne ez meg máshol, Jeremy, csakis az álmaidban.

Halkan nevetve felemeltem Kristanna ruhájának peremét és fenekének csupasz bőrét kezdtem simogatni. Gyönyörű volt.

- Te sosem sikoltoznád más nevét, miközben szeretkezünk, nemde, angyalkám?

Kristanna felnevetett.

- Valahányszor te dugsz, mindig Valdemarra gondolok.

- Valdemarra? – vontam össze a szemöldököm. – Ki az a Valdemar?

- Valdemar a legutolsó pasim volt Norvégiában – válaszolta, még mindig kuncogva. – Valahányszor veled vagyok, Jeremy, Valdemar gondolata segít könnyebbé tenni.

Egy pillanatra elhallgatott, majd felnyögöttt, ahogy erősen megmarkoltam fenekét. Gyönyörű szemei felszikráztak, ahogy rám fókuszáltak.

- Ezt most miért?

- Mert rossz kislány voltál – válaszoltam, a fenekét markolászva. – És mert erre a Valdemar fickóról álmodozol, amikor szeretkezünk.

- Ó…! Tudod, hogy csak viccelek – csókolt szájon. – Nem igazán vannak jó emlékeim Valdemarról, az igazat megvallva. Megcsalt, én pedig rajtakaptam.

- Legalább jól seggbe rúgtad?

Kristanna ismét felnevetett.

- Nem… De kellett volna. Tényleg kellett volna. Nem ártott volna neki egy lecke.

- Annyira szeretlek, Krissy! – vigyorogtam, mindkét karomat a vállai köré fonva. – Annyira rendes vagy és kedves…! És mindig megnevettetsz. Már akkor nyitnom kellett volna feléd, amikor megismertelek. Már réges-régen el kellett volna hogy vegyelek.

- Én boldog vagyok attól, amink most van. Már rég megházasodhattunk volna és elköltözhettünk volna Norvégiába, igen… De úgy sosem ismertük volna meg Devvy-t és Pamelát. Vagy bármelyik másik lányt, ha már itt tartunk. Devvy még mindig Pennsylvaniában lenne, még mindig ugyanolyan kétségbeesetten. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért hibáztatják a szülei még mindig azért, ami tizenhat éves korában történt.

- A drogos balesetre gondolsz? – vontam össze a szemöldököm.

- Igen – bólintott. – Devvy elvesztette a legjobb barátját, Kaylee-t. Az ő halála nem épp elég büntetés? Nem mintha Devvy valami megrögzött drogfüggő lenne. Azóta rá sem nézett semmilyen szerre. Még csak nem is iszik vagy dohányzik. Hogy hibáztathatják a szülei még mindig, ennyi idő után is?

Megráztam a fejem.

- Nem tudom, Krissy. Tényleg nem tudom.

- Devvy a legrendesebb és leginkább szeretetre méltó lány, akit valaha is ismertem – morogta Kristanna. – Olyan nekem, mint egy kis angyalka. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki is dühös tudjon lenni rá. Aztán meg ott van Pamela is. Ha évekkel ezelőtt összeházasodtunk volna, Jeremy, Pamela még mindig a saját kétségbeesettségében lenne. Még mindig Marylandben vetkőzne, bármiféle fény nélkül az alagút végén. De most… most te vagy neki a fény.

- Ez a felvetésed a négyes kapcsolatról köztünk Devonnal és Pamelával, engem is felizgat – jegyeztem meg. – Ezt beismerem.

- Én pedig beismerem, hogy szeretlek téged – vágta rá a szőkeség. – Teljes szívemmel és teljes lelkemmel. Mindig is így volt és így lesz.

Folytatása következik!

---

[1] A magam részéről nem ismerem annyira jól az angolt, hogy tudjam, milyen is pontosan a kentucky-i „redneck”-tájszólás. Sőt, élőszóban többnyire csak a legtisztábban beszélt angolt értem meg bármennyire is. Szóval igyekeztem ide kanyarintani valami passzolót. Az eredeti szövegben ez szerepel: "I gots me a 55 gallon drum of whoop ass and I be right fixin' to pour it all over YOU." Ha valaki le tudja fordítani, azt megköszönném, én viszont nem értettem, mire akar a szerző itt kilukadni.