Gyönyörök szigete XXIV. rész - Keveredés 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet

Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIV. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 26.

*********************************************************************

Jóval később történt a délután folyamán, hogy egy gyors frissítő úszást követően épp magamat törölgetve sétáltam vissza a házba a kinti medencéből. A lakosztályomba terveztem menni, de amikor elsétáltam a könyvtárszoba mellett, a szemem sarkából megpillantottam, hogy valaki van odabenn. Természetesen arra gondoltam, senki más nem lehet az, csak Pamela, elvégre az idők folyamán a neve szinte egyé vált a könyvtárral. Igazi könyvmolyként a szoba való földi mennyországgá vált a számára. Természetesen ez számomra is lehetőséggé vált, hogy csak négyszemközt beszélgessek el vele.

Azonban végül is nem Pamela volt a könyvtárszobában. Legnagyobb meglepetésemre Kristannát találtam ott, ahogy a központi asztalnál ült. Szemmel láthatóan alaposan belemerült egy előtte heverő hatalmas könyvbe, ami a molekuláris biológiáról szólt. Zavartan egyedi választása miatt oda léptem hozzá, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

- Mit olvasol? Molekuláris biológiát? Mióta érdekel téged egyáltalán a molekuláris biológia?

Kristanna felnézett a könyvből és felnevetett. Szeretett nevetni. Gyönyörű, csilingelő kacaja volt.

- Biológia főszakos akartam lenni az egyetemen, mielőtt végül a régészet mellett döntöttem volna. Biológus szerettem volna lenni.

- Biológus? – lepődtem meg. – Te?

- Igen… én – kacagott. – Az igazat megvallva rengeteg karriercélom volt, mielőtt lekötött volna a régészet.

- Valóban? – vigyorogtam. – És mégis mi?

- Volt idő, amikor autóversenyző szerettem volna lenni, aztán dobos. Szerettem volna megtanulni zongorázni… vagy vadászpilóta lenni, aztán sminkes, majd csatlakozni egy cirkuszhoz… Mindig is szerettem volna trapézon táncolni. Balett táncos is akartam lenni, vagy színésznő, humorista, szobrász, aztán meg a saját ruhakollekciómat akartam megtervezni… Azt hiszem, ennyi.

Mindezt egy lélegzettel mondta végig, olyan átszellemült arckifejezéssel, hogy szóhoz sem jutottam. Nem akartam elhinni, hogy ezt nem csak most találta ki a semmiből. Nem igazán ismertem senkit, aki még csak megközelítőleg is ennyire sokoldalú lett volna.

Meglehetősen vicces is volt hallgatni, ahogy mindezeket a terveit sorolja. Autóversenyző? Vadászpilóta? Nehezen tudtam elképzelni Kristannát egy norvég felségjelzésű vadászgép pilótafülkéjében, teljes felszerelésben. Bizonyára emlékezetes látvány lenne. Nem tudtam szabadulni a képtől, ahogy lebombázza a szigetemet, négyzetcentiről négyzetcentire, csak mert megsértettem valamivel.

- A ruhakollekciód gondolom tele lett volna azokkal a vicces viking sapkákkal, amiket néha hordasz.

- Naná – vágta rá. – Szerintem minden amerikainak viking sapkát kellene hordania. Elvégre az Egyesült Államok Norvégia gyarmata, nem tudtad? Leif Ericson, aki hozzám hasonlóan norvég volt, fedezte fel először… nem pedig Kolumbusz – fonta össze maga előtt a karjait és huncutul rám vigyorgott. – Le kéne borulnod előttem, Jeremy és megcsókolnod a norvég lábamat.

- Miért nem csókolod meg inkább te az én lábamat?

Kristanna elfintorodott.

- Ne is álmodj róla, hogy megcsókoljam a mocskos, büdös patádat!

Hangosan felnevettem.

- Te hülye vagy, Krissy. Teljesen zakkant. Valahányszor előadott ezt a Leif Ericson-sztorit, alig tudom megállni a nevetést. – Elhallgattam, majd vigyorogva hozzátettem: - A lábam pedig messze áll a koszostól és büdöstől. Épp most jövök a medencéből, úgyhogy tiszta, mint a babapopsi.

- Mint a babapopsi. Ja… persze. – Aztán hangosan felkacagott. – Mikor fenekeltek el utoljára, Jeremy? A viselkedésed alapján kijárna neked egy alapos náspángolás.

- A te részedről… örömmel állok elébe – vigyorogtam.

Kristanna erre átváltott szinte ösztönösen használt déli akcentusára: - Há’ fognám meg én aztat a náspángot szívélyesen és ve’ném ki még a szart is bélőled, komám.

Kezeim közé temettem az arcomat és igyekeztem megakadályozni, hogy szétpukkadjak a nevetéstől.

- Ne! Csak ezt ne! Tudod, hogy ezt nem bírom – nyöszörögtem, ahogy rázott a nevetés. Kristanna könnyedén beszélt olyan hangszínnel, mintha Kentucky legsötétebb vidéki területeiről származna.[1] Egyszerűen fenomenális figura volt.

- Na és mit szólnál egy szopáshoz? – kérdezte Kristanna, megnyalva az ajkait. – Mikor cummantottak le utoljára alaposan?

- Tegnap délután… Lindsay gondoskodott róla – válaszoltam. – Bár nem épp a két szép szememért csinálta, az is biztos.

- Ó! Túlreagálod amit Lindsay mondott – jegyezte meg. – Erről már beszéltünk reggel, Jeremy. Lindsay talán távolságot szeretne tartani a többi lánnyal, de szerintem téged igazán kedvel. Tisztel téged és értékel mindent, amit teszel érte. Bolond lenne, ha nem így tenne. – Összevontam a szemöldököm a szavai hallatán, úgyhogy még hozzá tette: - Na és mit szólnál egy szopáshoz tőlem? Tetszene?

- Mmmm… Nagyon is.

Széles mosollyal a csodás arcán Kristanna felemelkedett a székéből és odalépett hozzám. Bal kezét a csípőmre helyezte és körém fonta jobb karját, hogy aztán ajkait az enyémekhez nyomja.

Mindkét karom Kristanna szoborszerű alakja köré fontam és szorosan tartottam őt, miközben nyelveink párbajt vívtak egymással nyitott szánk között. Bal kezem lefelé indult és megmarkolta feszes fenekét, miközben a jobbom egyik mellére kalandozott és gyengéden megmarkolta.

- Csak a tisztánlátás kedvéért… kezdtem, amikor a csókunk véget ért, orrunk azonban továbbra is összeért. – Amikor pár perce elmentem az ajtó előtt és megláttam egy szőke üstököt, azt hittem, Pamela van itt. Az igazat megvallva, reménykedtem is benne, hogy ő az. Most viszont már örülök, hogy végül téged találtalak itt.

- Alig öt perccel ezelőtt még ő is itt volt – közölte Kristanna. – Azt mondta, elmegy piknikezni Devvy-vel és Trish-sel. Gondolkoztam rajta, hogy velük menjek, de végül úgy döntöttem, ma már itt maradok a házban. Most valahogy jobb így.

- Furcsa álmom volt az éjszaka – mondtam. – Azt álmodtam, hogy Pamela és Amy épp szeretkeznek egymással, én pedig figyelem őket a kukkoló szobából. Aztán, váratlanul, amikor Amy épp Pamela combjai között munkálkodott, ő az én nevemet kezdte sikoltozni Amy-é helyett.

Kristanna szélesen vigyorgott rám.

- Valaki a te nevedet sikoltozza, amikor épp valaki mással szeretkezik? – kuncogni kezdett, majd hozzátette: - Nem is történhetne ez meg máshol, Jeremy, csakis az álmaidban.

Halkan nevetve felemeltem Kristanna ruhájának peremét és fenekének csupasz bőrét kezdtem simogatni. Gyönyörű volt.

- Te sosem sikoltoznád más nevét, miközben szeretkezünk, nemde, angyalkám?

Kristanna felnevetett.

- Valahányszor te dugsz, mindig Valdemarra gondolok.

- Valdemarra? – vontam össze a szemöldököm. – Ki az a Valdemar?

- Valdemar a legutolsó pasim volt Norvégiában – válaszolta, még mindig kuncogva. – Valahányszor veled vagyok, Jeremy, Valdemar gondolata segít könnyebbé tenni.

Egy pillanatra elhallgatott, majd felnyögöttt, ahogy erősen megmarkoltam fenekét. Gyönyörű szemei felszikráztak, ahogy rám fókuszáltak.

- Ezt most miért?

- Mert rossz kislány voltál – válaszoltam, a fenekét markolászva. – És mert erre a Valdemar fickóról álmodozol, amikor szeretkezünk.

- Ó…! Tudod, hogy csak viccelek – csókolt szájon. – Nem igazán vannak jó emlékeim Valdemarról, az igazat megvallva. Megcsalt, én pedig rajtakaptam.

- Legalább jól seggbe rúgtad?

Kristanna ismét felnevetett.

- Nem… De kellett volna. Tényleg kellett volna. Nem ártott volna neki egy lecke.

- Annyira szeretlek, Krissy! – vigyorogtam, mindkét karomat a vállai köré fonva. – Annyira rendes vagy és kedves…! És mindig megnevettetsz. Már akkor nyitnom kellett volna feléd, amikor megismertelek. Már réges-régen el kellett volna hogy vegyelek.

- Én boldog vagyok attól, amink most van. Már rég megházasodhattunk volna és elköltözhettünk volna Norvégiába, igen… De úgy sosem ismertük volna meg Devvy-t és Pamelát. Vagy bármelyik másik lányt, ha már itt tartunk. Devvy még mindig Pennsylvaniában lenne, még mindig ugyanolyan kétségbeesetten. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért hibáztatják a szülei még mindig azért, ami tizenhat éves korában történt.

- A drogos balesetre gondolsz? – vontam össze a szemöldököm.

- Igen – bólintott. – Devvy elvesztette a legjobb barátját, Kaylee-t. Az ő halála nem épp elég büntetés? Nem mintha Devvy valami megrögzött drogfüggő lenne. Azóta rá sem nézett semmilyen szerre. Még csak nem is iszik vagy dohányzik. Hogy hibáztathatják a szülei még mindig, ennyi idő után is?

Megráztam a fejem.

- Nem tudom, Krissy. Tényleg nem tudom.

- Devvy a legrendesebb és leginkább szeretetre méltó lány, akit valaha is ismertem – morogta Kristanna. – Olyan nekem, mint egy kis angyalka. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki is dühös tudjon lenni rá. Aztán meg ott van Pamela is. Ha évekkel ezelőtt összeházasodtunk volna, Jeremy, Pamela még mindig a saját kétségbeesettségében lenne. Még mindig Marylandben vetkőzne, bármiféle fény nélkül az alagút végén. De most… most te vagy neki a fény.

- Ez a felvetésed a négyes kapcsolatról köztünk Devonnal és Pamelával, engem is felizgat – jegyeztem meg. – Ezt beismerem.

- Én pedig beismerem, hogy szeretlek téged – vágta rá a szőkeség. – Teljes szívemmel és teljes lelkemmel. Mindig is így volt és így lesz.

Folytatása következik!

---

[1] A magam részéről nem ismerem annyira jól az angolt, hogy tudjam, milyen is pontosan a kentucky-i „redneck”-tájszólás. Sőt, élőszóban többnyire csak a legtisztábban beszélt angolt értem meg bármennyire is. Szóval igyekeztem ide kanyarintani valami passzolót. Az eredeti szövegben ez szerepel: "I gots me a 55 gallon drum of whoop ass and I be right fixin' to pour it all over YOU." Ha valaki le tudja fordítani, azt megköszönném, én viszont nem értettem, mire akar a szerző itt kilukadni.