Barátnő karácsonyra 1. rész

Mit tegyen az ember lánya, ha szerelmes a legjobb barátnőjébe? A karácsony pedig közeleg.

Írta: lovecraft68
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. november 28.

*******************************************************************

- Hé, Julie! Mit szólnál ehhez? - emeltem fel egy rózsaszín blúzt. - Nagyon cuki – fordítottam meg, hogy barátnőm felé mutassam a ruha hátának csipkés felső részét. - De nagyon szexi is.

- Akkor lenne szexi, ha az eleje lenne csipkés – nevetett fel Julie. - Legalábbis rajtam. Ami téged illet... a kevesebb néha több.

- Hé! - ráncoltam össze a szemöldökömet. - Nem is olyan kicsik a melleim.

- De nem is túl nagyok – vigyorgott Julie, majd felemelte a kezeit. - Kipróbáljam? Bár nem tudom, mennyit tudnék rajta fogni.

- Lám csak, ki beszél, Miss Chesty Mc Boobs! Inkább menj és vegyél valamit a partira! - vágtam hozzá a blúzt.

- Áucs! - nevetett fel. - Nem kell ennyire felhúznod magad, Heather. Csak cukkoltalak.

- Egy idő után már kezd unalmas lenni. - Leültem az ágy szélére és öntudatlanul is keresztbe fontam karjaimat a mellkasom előtt.

- Most komolyan? - próbálta magához Julie a búzt és a tükörben szemlélte magát. - Heather, neked csak a nagy mellek hiányoznak. Egyébként mindenben tökéletes vagy.

- Persze, persze! - sóhajtottam. - Ne aggódj! Kölcsön veheted a ruháimat. Nem kell érte kinyalnod a seggem.

- Pont erről beszélek – eresztette le a ruhát. - Nem tudok egy srácról se az osztályban, aki ne nyalná ki szívesen a seggedet. Elég csak végigsétálnod a folyosón és mindenki máris utánad fordul.

- Ha te mondod... - vontam meg a vállam.

- Én mondom. Mindent megadnék, hogy úgy nézzek ki, mint te – mondta és megpaskolta a fenekét. - Én olyan vagyok hátul is, mint elől. És nem minden srác szereti a nagy kuffert. A te formás kis feneked viszont mindenben jól néz ki.

- Úgy gondolod? - ült ki egy szégyellős mosoly az arcomra.

- Tudom. Mondtam, hogy mindenki csak téged bámul. Legközelebb, amikor végigmégy a folyosón, csak figyelj oda kicsit! Te is látni fogod.

Inkább visszanyeltem, amit mondani akartam. Felidéződött bennem, amikor előző évben néhány srác úgy meredt rám, hogy teljesen beleborzongtam. De a dolgok változtak és többé már nem a férfiak voltak azok, akikből ilyen figyelmet akartam kiváltani.

- Azokról a hosszú lábakról nem is beszélve – folytatta Julie. - Ölni tudnék értük. Én sose vennék fel olyan rövid szoknyákat, mint te. De mérget vennék rá, hogy neked ez se tűnt fel, Miss Pomponlány.

- Neked tetszenek a lábaim? - Legszívesebben felpofoztam volna magam épp csak hogy kimondtam, de Julie-n nem látszott, hogy bármi is feltűnt volna neki.

- Épp az előbb mondtam. És nem csak azért, mert kölcsön szeretném venni a blúzod. Tényleg nagyon szép vagy, Heather. - Végre felnézett a blúzról. - Amiről eszembe jutott valami.

- Micsoda?

- Mégis hogyhogy nincs neked barátod?

- Ó... - sütöttem le a szemem. - Nem is tudom... Azt hiszem, csak arról van szó, hogy inkább azért vagyok az egyetemen, hogy tanuljak, nem azért, hogy szétpartizzam magam.

- Nem kell szétpartiznod magad ahhoz, hogy barátod legyen – préselte össze az ajkait. Julie-nak nagyon szép, telt ajkai voltak. Olyan vonzóak, mintha folyamatosan csak engem hívogattak volna... Inkább beharaptam a felső ajkam és igyekeztem arra koncentrálni, nehogy benedvesedjek a csókja gondolatától. - Nem is emlékszem rá, hogy randiztál volna... mióta is? A múlt félév végi parti óta?

- Ööö... hát igen. Már egy ideje volt – ismertem be. - Van ilyen blúzom lilában is, ha...

- És akkor is. Chad nagyon helyes srác. Mégis azt mondta, nemet mondtál egy második randira és azóta se hívtad vissza.

- Nem az én esetem – válaszoltam őszintén. Vagy legalábbis többé már nem.

Julie úgy nézett rám, mint aki folytatni akarja, de gyorsan megelőztem: - Hé, lassan munkához kellene látnod nem? Kerítesz valamit magadnak, vagy végig az én szexuális életemről akarsz beszélni?

- Na az egy rövid beszélgetés lenne – vágott vissza. - Feltéve persze, hogy nem rejtegetsz valakit, akiről senki nem tud.

- Talán – túrtam bele hosszú, barna hajamba. - Elég csinos vagyok, tudod, és épp az imént mondta valaki, hogy jó a seggem.

- Hazug – nevetett fel. - Azon merengtem, hogy esetleg te...

- Mi? - kérdeztem idegesen.

Most Julie-n volt a sor, hogy elfordítsa a tekintetét és a szívem kihagyott egy pillanatra. Hallottam pletykákat, hogy feltűnően sokat lóg Krissy-vel, aki a lányokra bukik és soha nem is rejtette véka alá. Viszont sosem kérdeztem meg, hogy igaz-e, mert a beszélgetés túl hamar rám terelődött volna. Ehelyett csak fantáziáltam Julie-ról és Krissy-ről, amikor unalmas perceimben az ágyamban feküdtem és pornót néztem a laptopomon.

- Semmi – legyintett. - Igazad van. Sietnem kell. Nem bánod, ha ezt felpróbálom?

- Ugyan, dehogy – hajoltam előre és felkaptam egy fekete felsőt az ágy széléről. - Én ezt veszem fel, ha te...

Elhallgattam, amikor Julie szó nélkül lekapta a pólóját. Hosszú, mézbarna haja a vállaira és a hátára omlott, az én tekintetem azonban csak a melleire koncentrált.

Úgy néztek ki, mintha bármelyik pillanatban kibuggyanhatnának vörös csipke melltartójából. Annyira kiszáradtak az ajkaim, hogy muszáj volt megnyalnom őket. Formás domborulatainak felső és belső része tökéletesen látható volt, nekem pedig viszketni kezdett a tenyerem a vágytól, hogy megérinthessem puha, forró bőrét.

Örültem, hogy előzőleg keresztbe fontam a karjaimat, mert mellbimbóim már olyan keményen meredeztek, hogy szinte fájt. Épp úgy, mint máskor is, amikor egy csinos lányt láttam. De Julie a barátom volt. Nem csak a barátom, a legjobb barátom. Nem úgy, mint Holly, akivel együtt nőttem fel, mégis folyamatosan kínoztak a huncut gondolatok vele kapcsolatban. Julie-val csak egy éve találkoztam az egyetemen, úgyhogy nem tűnt annyira helytelennek, hogy így gondoljak rá. De mégis...

Képtelen voltam leállítani magam, amikor a róla való fantáziálásról volt szó. És most már nem csak a bimbóim reagáltak a mellei látványára. A melltartója csipkéje vékony volt és ahogy letette a pólóját, tisztán láttam Julie mellbimbóinak árnyékát az anyagon keresztül. Kényelmetlenül fészkelődtem az ágyon és éreztem, hogy a bugyimban kezd egyre nedvesebb lenni a hangulat.

A fenébe is! Ezekben a napokban túl gyorsan benedvesedtem.

Julie azonban csak rátett még egy lapáttal az egészre, amikor lerúgta a cipőit és kizipzárazta a farmerját is, hogy lejjebb tolja.

- Ha már úgyis itt vagyunk, a szoknyát is felpróbálom.

- Csak azt ne! Nem akarom látni azt a dagadt seggedet! - rejtettem egy zavart kacaj mögé hazugságomat.

- Akkor miért bámulsz ennyire rám? - vonta fel a szemöldökét. - Fordulj el! Amúgy meg, mióta zavar ez téged ennyire?

- Én... én nem is...

- Nem mintha kevesebb lenne rajtam, mint amikor bikiniben vagyok – mondta, miközben félredobta a nadrágját. Aztán előre hajolt, hogy előkotorja a szoknyát, én pedig elnéztem felette egyenesen a fürdőszobám ajtaján függő tükörbe. Piros férfi boxert viselt. Imádtam az ilyen ruhadarabokat a lányokon. Különösen Julie-n. Ahogy az anyag a fenekére simult, a csiklóm azonnal lüktetni kezdett.

Julie felhúzta a szoknyát, tökéletes belátást engedve nekem a belső combjaira, majd teljesen felhúzta a csípőjéig.

- Még jó, hogy ilyen sztreccses az anyaga – sóhajtott. - Nem lehet mindenkinek ilyen „karcsú angyal” alakja.

- Hogy mit mondtál? - akadt el a lélegzetem. Ez volt a címe az egyik leszbikus pornó-sorozatnak, amit rendszeresen néztem.

- Ó... karcsú angyal – kapta fel a blúzt is és gyorsan áthúzta a fején.

- Ezt hol hallottad? - bukott ki belőlem. Vajon ő is nézi azokat a filmeket? Vajon csak kíváncsi? Vagy tényleg lefeküdt Krissy-vel?

- Csak... valahol. - Kerülte a pillantásomat, ami nekem jól jött, de úgy tűnt, neki meglehetősen kényelmetlen. - Hmmm, ez jónak néz ki.

- Elég szűk.

- Mint mondtam – igazította meg a ruhát a mellein -, jól néz ki. A szoknya pedig elég hosszú, hogy passzoljon az új csizmámhoz. - Megfordult, hogy megnézze magát a tükörben, miközben kihúzta haját a blúz alól. - Hogy nézek ki?

- Nagyszerűen – mondtam óvatosan.

- Akkor kölcsön vehetem ezeket?

- Hát persze. Akkor hozod vissza, amikor csak akarod. Mulass jól!

- Remélem, úgy lesz – nevetett. - Mondtam az őseimnek, hogy Jennél alszom, ha úgy alakul. De... tudod. Találhatok jobb helyet is... nem aludni.

- Úgy hallottam, Krissy is ott lesz – jegyeztem meg.

Az arckifejezése pengeként hasított belém.

- Krissy? Igen... azt hiszem.

- Nem tudod, jár most valakivel? - mosolyogtam rá kíváncsian. - Már több lány fejét csavarta el, mint bármelyik sráv, akit ismerek.

- Honnan tudnám? - kérdezte védekezően. - Nem mintha számon tartanám és, te is mondtad, nem a srácokra bukik, szóval miért kellene, hogy érdekeljen?

- De attól még tudhatod, ha van valakije – ütöttem tovább a vasat, remélve, ki tudok csikarni valami egyértelmű jelet.

Bár mégis, ha Julie beismerné, hogy a lányokra is bukik, vagy csak rájuk, mégis mit tehetnék? Á, tudom. Ugyanazt, mint az elmúlt egy évben is. Semmit.

- Nem igazán érdekel, hogy mit csinál.

- Ami azt illeti, te se randiztál mostanában.

- Szerinted miért megyek erre a partira? - vigyorgott. - Csatlakozol?

- Nem lehet. Anyám azt mondta, ma itthon kell maradnom – sóhajtottam.

- De miért? Azt hittem, ma elmennek valahová.

- Úgy is van. De azt mondta, lesz valami meglepetés, szóval... - megvontam a vállam. - Remélhetőleg megéri az itthon maradást.

- El kell majd mesélned – vigyorgott Julie, miközben ismét vetkőzni kezdett.

Meredten bámultam feszes hasfalát, majd tekintetem felfelé vándorolt melleire. Ezúttal, amikor előre hajolt, szembe volt velem, én pedig szabadon bepillanthattam mellei közé. Egek! Olyan gyönyörűek voltak! Orromat pedig megcsapta kölnije vanília illata.

Az ágyra tette az egyik kezét, épp a lábam mellett, hogy megtámaszkodjon, miközben visszahúzta a farmerét. Az arcom rákvörös lett, ahogy közelről bámultam melleit. A lábaim között azonban még hevesebben tombolt a forróság. Ekkor Julie felpillantott és egy másodpercre az arca alig egy arasznyira volt az enyémtől. Tiszta kék szemeibe bámultam, ő pedig viszonozta a tekintetemet.

Egyre hevesebben ziháltam, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről, ahogy éreztem leheletét az ajkaimon és mindenem azt sikoltotta, hogy hajoljak előre és csókoljam meg. Ő viszont nem mozdult és tekintetében valami különös zavar fénylett, ami pont a tükörképe lehetett a sajátomnak. Mintha várt volna valamire. Talán rám, hogy mozduljak? Hogy kimutassam az érdeklődésemet? Vagy mégis mire?

Aztán előre hajolt, én pedig visszatartottam a lélegzetem, ahogy az ajkait figyeltem. Azokat a csodás ajkakat, ahogy szétnyíltak, miközben én is előre mozdultam, hogy találkozzak velük. És ekkor...

- A fenébe! - nyögött fel és felegyenesedett az éjjeliszekrényemen álló órára pillantva. - Elkések.

- Ó! - Csak ennyi jött ki a torkomon. Reméltem, nem tűnt fel neki, mire készültem.

Julie kapkodva felhúzta farmerét és bezipzárazta. Folyamatosan lefelé nézett, hosszú haja eltakarta az arcát, de amikor felvette a pólóját, ismét szembe nézett velem és láttam, épp annyira elvörösödött, mint én. Szóval pontosan tudta, mi történt! Talán frusztrálta a helyzet? Zavarba hozta? Félreértettem volna valamit?

- Holnap majd hívlak és elmesélek mindent a partiról. Te meg elmondhatod, mi volt az a meglepetés, oké? - hadarta, miközben felkapta a kabátját. - Köszi a ruhát. Visszahozom karácsony másnapjáig. Holnap túl elfoglalt leszek, de nem felejtem el, oké?

Szinte már összefolytak a szavai és erőltetetten mosolygott.

- Hát persze. Nem kell sietned. Te is mondtad, nincs senki, akinek kiöltöznék.

- Én csak viccelődtem, de... most mennem kell. - Erőltetetten megölelt és nyomott egy gyors puszit az arcomra. - Holnap hívlak. De ha addig nem találkoznánk, boldog karácsonyt, Heather!

Viszonoztam a puszit és azt kívántam, bárcsak lett volna bátorságom az ajkaira adni azt.

- Neked is boldog karácsonyt! - válaszoltam.

Julie kisietett a szobából én pedig csak figyeltem ringó fenekét a szűk farmerben és felsóhajtottam. Ha egy kicsivel több bátorságom lett volna, ez tényleg egy boldog karácsony lehetne.

Folytatása következik!