Barátnő karácsonyra 4. rész

Előzmény: Barátnő karácsonyra 1. rész
Közvetlen előzmény: Barátnő karácsonyra 3. rész

Írta: lovecraft68
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. november 28.

*******************************************************************

A telefonom pittyegése térített magamhoz a gondolataimból.

SMS érkezett. Holly-tól.

„Hali! Otthon vagy?”

Remélve, hogy így elterelhetem a gondolataimat, azonnal válaszoltam.

„Igen. Hívj fel!”

Némán tartottam a kezemben a telefont és vártam, hogy megszólaljon. A Holly-val való beszélgetés remélhetőleg jót fog majd tenni. Mindig így volt. Holly volt a legjobb barátom azóta, hogy egyszer megosztottam vele az ebédemet ötödikben, amikor ő nem hozott magával. Nem csak egyszerű barát volt ő nekem, hanem, a korkülönbségünk ellenére, olyan volt nekem, mint egy nővér.

Holly szülei elváltak kilenc éves korában és az anyukája sosem házasodott újra, A pénzügyek pedig mindig is problémát jelentettek nekik. Holly töltötte be a háziasszony szerepét és főzött, miközben anyukája két állást vitt és ő maga is dolgozott tizenöt éves korától kezdve, hogy kisegítse anyukáját. Emiatt sokkal érettebb is volt, mint a kora feltételezte volna. Hozzám képest pedig pláne. Mindig tudta, hogy segíthet rajtam, még ha az pusztán csak annyit is jelentett, hogy meghallgat.

Szóval nyilvánvaló, hogy ő volt az az ember, akivel a dilemmámat is megoszthatom. Mivel pedig ő is a lányokra bukott, teljesen magával ragadta az izgalom. Minden mozdulatával mintha azt mondta volna, „Üdv a klubban!” Az ő javaslata pedig az volt, hogy „Gyerünk! Állj ki és vágj bele!” Gyötört is a gondolat, hogy mennyire fog hiányozni ez a lány a karácsonyi szünetben. A szüleim állták az utazási költségemet hozzá a tavaszi szünetben, de karácsonykor... Szerették volna, ha ezt a kis időt velük töltöm, akárcsak én magam.

Holly anyukája még mindig küzdött az anyagiakkal és ha nem tudtak volna kijárni egy teljes körű ösztöndíjat, a lánya valószínűleg be se tudta volna fejezni az iskolát. Akkor se, ha még mellette részmunkaidőben pincérkedett is, a szünetekben pedig munkát vállalt. Még így se maradt semmi pénze mostanra és az anyukája se tudott adni neki, hogy el tudjon jönni ide karácsonyra. Nekem pedig rettenetesen hiányzott. De sajnos nem volt mit tenni.

Amikor a telefon megszólalt, rögtön fogadtam a hívást.

- Helló, kedves barátom! Mi újság?

- Minden nagyszerű – csiripelte Holly mindig vidám hangján. Egyike volt azoknak az embereknek, akik mindig olyan vidámak voltak, hogy néha már lecsapni lett volna kedved őket. - És veled?

- Velem is... azt hiszem.

- Mit csináltál az előbb? Azt hittem, azt mondtad, otthon leszel ma este.

- Dolgoztam ma. De igen, itthon vagyok. Csak aludtam.

- Ágyban vagy hétkor? - nevetett. - Hmm... Volt elég jó a csaj, hogy ennyire kiüssön?

- Nos, elég ügyesen bánik az ujjaival – sóhajtottam.

- Tényleg? Végre megtört a jég? - Nem tűnt olyan izgatottnak, mint vártam. Nem mintha sokat számított volna.

- Magamról beszéltem. A napokban úgysincs nagyon más társaságom.

- Ó, Hether! - sóhajtott drámaian. - Mégis mit csinálhatnánk veled?

- Mégis mit mondhatnék? Szégyellős vagyok.

- Nem. Be vagy tojva. Méghozzá minden ok nélkül.

- Ha te mondod... És veled mi a helyzet, Holly? - Erősen megnyomtam a „veled”-szót, hogy nyomatékosítsam, szívesebben váltanék témát. A napokban elég nehéz volt erre rávenni.

- Jól vagyok. Csak honvágyam van egy kicsit.

- Sajnálom, hogy nem lehetsz itt.

Az elmúlt években Holly-val mindig együtt töltöttük a karácsony előtti utolsó éjszakát. Felváltva aludtunk egymásnál és megajándékoztuk egymást.

- Én is... De legalább feladtad az ajándékomat?

- Épp tervben volt. De aztán Anya felajánlotta, hogy feladja helyettem. Remélem, tetszeni fog.

És azt is reméltem, hogy anyukám nem volt túl kíváncsi is nem bontotta ki, hogy belenézzen. Holly annyit ugratott és áradozott a lányokról, akik megvoltak neki, hogy végül úgy döntöttem, veszek neki egy pornó-válogatást.

Felnőtt ajándék volt. És még milyen. Egy olyan ajándék, ami erősen nyomatékosította, hogy már elmúltunk húsz évesek és nem vagyunk többé kislányok, hanem felnőtt nők. Bizsergés futott végig rajtam, ahogy elképzeltem Holly-t, miközben nézi, ez pedig zavarba is hozott. Gyönyörű lány volt és kifejezetten szexi, amire egyre jobban ráébredtem, mióta a lányokra buktam, de mégiscsak a legjobb barátom.

- Biztos vagyok benne, hogy úgy lesz – válaszolta. - Remélem, még ma megkapom.

- Ma? Nem megy olyan gyorsan a posta.

- Ó... igaz – kuncogott.

- Máris benyakaltad a speciális tojáslikőrödet? - kacagtam.

- Még nem. És nem is lenne ugyanaz anélkül, hogy közben veled hülyüljünk.

- Biztos vagyok benne, hogy találtál már egy helyes lányt, akivel tudsz... hülyülni – mondtam irigykedve.

- Én inkább veled hülyülnék – válaszolta. - És ráadásul eszméletlen szexi is vagy, szóval elmondhatnám, hogy egy bombázóval partiztam.

- Már elküldtem az ajándékot. Felesleges nyaliznod.

- Ugyan már! - kuncogott megint. - De tényleg... De akkor se tagadhatod le, hogy helyes vagy. Egy szexi kis teremtés vagy és te is tudod, Miss Őzikeszemek, Csücsörszáj és Helyesfenék.

- Váó! Azt hittem, úgy gondolsz rám, mint egy testvérre – nevettem, de éreztem, ahogy közben elpirulok a gondolatra, hogy a legvonzóbb lány, akit ismerek, vonzónak tart.

- Ugyan már! Mind testvérek vagyunk. Nem jöttél még rá?

- Ez nem valami testvériség – vágtam vissza.

- Dehogynem – kötötte az ebet a karóhoz. - Méghozzá a legnagyobb a világon.

- Visszatérve a témához, nagyon fogsz hiányozni ma este, barátom. Nem is vettem meg a szokásos italunkat, ha egyszer nem vagy itt.

- Semmi baj. Én vettem.

- Akkor mondjatok köszöntőt rám is a barátnőddel a hétvégén!

- Biztos vagyok benne, hogy mondok majd egy-két köszöntőt, vagy hármat, vagy négyet a kedvenc csajszimmal. Az igazat megvallva... - Zajokat hallottam a vonal túlvégéről, majd Holly fojtott hangját. - Boldog karácsonyt neked is, seggfej!

- Vezetsz?

- Aha. Épp egy barátomhoz tartok.

- Akkor majd hívj fel holnap! Nem akarom, hogy miattam legyen baleseted.

- Ne aggódj! Épp most értem ide.

- Oké. Akkor, ahogy mondtam, hiányozni fogsz ma este.

- Ahogy mindig. Hamarosan beszélünk, Heather.

- Szia, Holly! - Letettem a telefont, de alighogy visszatettem a szekrényemre, ismét megszólalt.

- Szia Anya! - vettem fel.

- Szia, Kicsim! Le tudnál jönni a földszintre? Apáddal szeretnénk beszélni veled kicsit, mielőtt elmennénk Rob és Nancy partijára.

- Oké. Egy perc és megyek.

- Talán felgyorsít, ha elmondom, hogy van itt neked egy meglepetés.

- Rohanok.

Lerúgtam magamról a takarót és magamra húztam egy Hello Kitty-s pizsamanadrágot a hozzá illő felsővel, majd leszaladtam a lépcsőn, hogy ott találjam a szüleimet a nappali kanapéján.

- Szia, Kicsim! - mosolygott Apa. - Készen állsz a meglepetésre?

- Naná – léptem oda hozzájuk és körbe néztem. Hol lehet?

- Nos, hova is tehettük? - dörzsölte Apa az arcát.

- Egy perce még itt volt – vonta össze Anya a szemöldökét. - Biztos kisétált.

- Kisétált? - kerekedtek el a szemeim. - Szereztetek egy kölyökkutyát?

- Nem! - kacagott Apa. - De attól még ugyanúgy követhet hazáig.

- Bill! - rúgta bokán őt Anya, majd egy kacsintás kíséretében rám nézett. - Hajtsd le a fejed és csukd be a szemed!

Úgy tettem és mosolyogva merengtem, mit tartogathatnak számomra.

- Oké. Most már kinyithatod – mondta Anya.

Kinyitottam a szemem és megpillantottam az ajtóban álló Holly-t.

- Helló Kitty!

- Ó, egek! - nyögtem fel és a nyakába vetettem magam. - Holly!

- Boldog karácsonyt! - nevetett Anya, miközben Holly viszonozta az ölelésem és megpuszilta az arcomat.

- Ti...

- Aha – szakított félbe Holly és a szüleimre nézett, még mindig a vállamat ölelve. - A te csodás anyukád és apukád és felhívtak és megkértek, hogy repüljek ide, mint az ő karácsonyi ajándékuk neked és anyukámnak. Reggel érkeztem.

- Anya kocsijából hívtál? - Próbáltam dühösnek tűnni, de nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról. - Hazug.

- Nem is hazudtam. Azt mondtam, hamarosan beszélünk. - Magához ölelt és a fülembe suttogott: - Annyira örülök, hogy itt lehetek, Heather! Annyira hiányoztál!

- Te is hiányoztál nekem – öleltem át őt szorosan. - Te mindig jobbá teszel mindent.

- Ez volt a terv – nevetett.

- He? - húzódtam el. - Ezt hogy érted?

- Szóval, tetszik az ajándékod? - kérdezte Apa. - Jó ajándék a legjobb barátnőd karácsonyra?

- A legeslegjobb – rohantam oda hozzá és Anyához, hogy átöleljem őket. - Annyira köszönöm!

- Ha már az ajándékoknál tartunk – kapta fel Anya Holly ajándékát még mindig jól becsomagolva. - Ezt végül nem adtam fel... nyilvánvaló okokból kifolyólag.

- Ó! Itt helyben kinyitom! - vette át Holly izgatottan.

- Inkább ne! - állítottam le. - Úgy értem, várjunk vele éjfélig! Ez a mi hagyományunk.

- Igaz – sóhajtott. - Ezek szerint nekem is várnom kell még, hogy odaadjam a tiedet.

- Megérni várni rá – mondtam.

- Reméltem, hogy így fogod gondolni.

- Oké, lányok, akkor mi elmentünk – mondta Apa. - Talán egyig haza érünk. Szórakozzatok jól! - megpuszilta az arcom, majd a fülembe suttogott: - Gondolom, nem kell mondanom, légy óvatos a tojáslikőrrel, kislány! Ne hidd, hogy nem tudom, mitől voltál olyan rosszul tavaly!

- Igen, Apu! - villantottam rá barna boci szemeimet. - Jó kislány leszek.

- Na azt ajánlom is – nevetett Anya. - Jó előkarácsonyozást!

Holly-val felálltunk és figyeltük, ahogy becsukódik mögöttük az ajtó, majd ő felkapta a sporttáskáját, hogy kizipzárazza és megmutassa a benne lapuló ellátmányunkat. - Van tojáslikőröd, igaz?

- Nem túl sok.

- Az csak még jobb – nevetett és kézen fogott. - Menjünk és hülyüljünk meg szórakozzunk kicsit!

Nyakam nyújtogatva néztem a táskájába.

- És hol van az ajándékom?

- Ó! Itt van az. És bízz bennem, imádni fogod!

- Igazán? Fogadok, hogy te az enyémet jobban – mosolyogtam és a videóra gondoltam. - De az biztos, hogy huncutabb.

- Ó! Azt majd meglátjuk – mosolygott és egy kacsintás társaságában elindult felfelé a szobámba.

Folytatása következik!