Villámos éjszaka volt 1. rész

Csajozás mesterfokon

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

Sokat köszönhetett az időjárásnak. Különösen a villámlás és a mennydörgés volt jótékony hatással a szexuális életére, de nem lehetett panasza a csendes esőre, vagy a tavaszi szélre sem.

Olivér persze nem a frontokat és nem a csapadékot gyűjtögette, hanem a lányokat. Időjárás pedig – valamilyen, bármilyen – mindennap volt, ezért megszokta, hogy lányok közül is akad a horgára naponta legalább egy, hetente 7, havonta 30 vagy 31… Szélsőséges időjárás esetén – megfigyelte – ennél valamivel több.

Az évek során – történetünk idején töltötte be a 20. esztendejét – leszokott az önkielégítésről, hiszen felesleges leereszteni a mechanikus fantáziálgatás termékét a lefolyón, amikor annak megvan a természetes helye. Inkább már kora reggel útba kerítette valamelyik lányismerősét – évfolyamtársát, vagy találomra egyik szomszédját –, és hamar megszabadult az éjjel felgyülemlett spermától. Az ilyenféle, „reggeli gyorsakat” nem is számította be, ezeket nagyvonalúan a napi rutin részének tekintette, hiszen biztosra ment valamelyik ismerőshöz, aki szívesen beengedte felkelés előtt az ágyába, hogy számára is jól induljon a nap.

Ezen a szikrázó tavaszi reggelen, amikor a szobából úgy tűnik, hogy odakint tombol a kánikula, holott a hőmérséklet alulról pislog a 10 fokra, Olivér a szokásos módon készülődött.

– Délutánra felmelegszik majd.

Figyelmen kívül hagyva ágaskodó falloszát, és nem törődve konyhaasztalról leeső, üres margarinos dobozzal, kapkodva készülődött.

– Ha Anna adna nekem... – ismételgette kedvenc szójátékát, miközben kettesével vette a lépcsőfokokat, és a lány egy bizonyos testrészét idézgette képzeletében.

Percek múlva már az egyik közeli lépcsőházban várakozott, szórakozottan nyomogatta a liftgombot.

Anna húga nyitott ajtót, túl lehetett már a frissítő mosdáson, mert üde tekintettel állt félre Olivér újából:

– Alszik még – közölte mosolyogva –, de biztos örülni fog neked...

Már csak a fiú hátát látta.

– Nem lehet rossz így ébredni – tette még hozzá.

A lányok szülei ilyenkor, 6 óra után már javában dolgoznak a munkahelyükön, így Oli otthonosan közlekedhetett a lakásban. Kopogtatás nélkül nyitott be Anna szobájába, de a lányt amúgy sem ébresztette volna fel akármilyen zaj.

Az ablak kilincsén már ott lógott a kikészített,aznapi ruha, a fehérneműs fiók feletti polcon egy hófehér bugyi és melltartó várakozott, ám ezeket leszámítva minden, a legapróbb tárgy is katonás rendben állt az utcára néző, világos szobában.

Anna az ágy mértani közepét foglalta el, hason fekve, derékig betakarózva, a jól ismert pamut pólóinak egyikében.

Oli tétovázás nélkül lehúzta a könnyű, rózsaszín takarót, és egy teljes percet gyönyörködésre szánt. A lány feneke olyan volt, akár az ágyból kikelt, tavaszi puha-kemény, két halovány labda. A fiú feltérdelt mellé, nyomott a völgybe egy futó leheletre emlékeztető puszit, majd határozottan megfordította a lánytestet. Az alvó mellek fölé húzva a finom, bő pólót, s egy pillantást vetve a feltáruló cicikre, a combok találkozási pontját leste – vizuálisan cukkolta magát –, közben könnyedén széttette és felhúzta a lábakat. Betérdelt közéjük.

Anna zavartalanul aludt még, amikor Oli mutatóujja ellenőrizte a "nedvességszintet", és csak akkor ébredezett, amikor a fallosz már benne járt. Felsóhajtott, lábfejét a fiú testére téve jelezte, hogy megérkezett álmából, és örül annak, ami fogadja.

Öt percig, vagy még addig sem bírta Olivér, erőtlenül rogyott a lányra, és még néhányat lökött csípőtől lefelé, de ennek már nem volt jelentősége. Igyekezett feltápászkodni, mielőtt Annára rájönne a "csókolózási kényszer".

– Sajnos rohannom kell – mondta futtában, és azt sem várta meg, hogy a lány megköszönje az ébresztést.

- Szép időnk van! – vetette oda az előszobában Anna suliba készülődő húgának.

– Nem veszek fel kabátot, mert... – válaszolta a lány, ám Oli számára az ok már nem derült ki. Tudta anélkül is: a kabáttól nem látszanak a nőies idomok.

Nem várt liftre, rohant le a lépcsőn.

– Tényleg szép, tavaszi időnk van! – állapította meg az épület előtt is, értve ezalatt az időjárást és az Annával lezavart aktust is.

12 óra 10 percig gyakorlatilag nem történt semmi, és erős késztetést érzett elszakadni az iskolapadtól, de nem akarta sokáig halogatni "a mai napi jutalomjátékot", amihez új csajt kellett keresnie. Mert a reggeli, Annával megesett kalandot nem számíthatja, hiszen nem először járt a lány ágyában.

Kellett egy új kihívás!

Végignézett a teremben ülő hallgatókon, legtöbbjüknek csak a haját láthatta hátulról. A szemle végén megakadt a tekintete egy hozzá hasonlóan ide-oda tekintgető lányon, aki örömmel viszonozta a pillantását, s aki hosszas, mosolygós szemezésre is rögtön kapható volt.

Nevét sem ismerte, telefonszámát sem, ezért sms helyett a régi, cédulás módszerhez folyamodva, Olivér néhány szót írt a papírra, és kézről kézre küldte el a lánynak:

"Tudsz jobbat, Szépszemű, mint itt punnyadni?"

Erre a kérdésre egyszerűen nem lehet nemmel válaszolni. Mert ugyan kinek ne lenne jobb dolga, mint az egyetemi előadóterem 20. sorából hallgatni a se eleje, se vége, monoton szöveget?

Megérkezett a válasz:

'2. em. női wc 5 perc múlva" – Olvasta Oli fülig érő szájjal, és a lány felé fordult, de az már  – jegyzeteit otthagyva – felkelt a helyéről és az ajtó felé tartott.

Folytatása következik!