Írta: Marokfegyver
******************************************************************
Olivér – barátainak, hogy minél rövidebben lehessen emlegetni, csak Oli – könnyedén bánt a nőkkel. Talán éppen ez, a görcsöktől mentes jellem keltette fel annyira a lányok érdeklődését, hogy mire belekezdett volna egy-egy csajozásba, már nem sok teendője akadt. Akár esett, akár fújt, neki mindig sikere volt.
Irigyeiből ellenségeivé avanzsált ismerősei Véresszájúnak nevezték, amivel azonban sikertelenül ijesztgették körüle a nőket. Olivér, azaz Véresszájú meg éppen bóknak fogta fel ezt a nevet, arra az estre gondolva, amikor egy lányról menet közben derült ki, hogy egészen eddig szűz volt, és Oli örömében belecsókolt a puncijába. Aztán szerényen, de véres szájjal mesélte el néhány havernak, hogy mi történt a buli félreeső helyiségében. Aki meg nem hallotta a sztorit, az kitalálhatta, ha ránézett. Senki sem figyelmeztette, hogy le kellene törölnie a szája környékét, de hónapokig terjesztették a sztorit.
Felsietett egy emeletet a lépcsőn, semennyiért sem késett volna le egy ilyen kedves invitálásról, ami a második emeleti női vécébe szólt.
A folyosón kevesen tartózkodtak, a mosdóban meg látszólag senki.
– Még szerencse, hogy nincs szünet! – Beleborzongott a gondolatba, hogy egyszerre 6-8, vagy még annál is több, páros számban jelenlévő lánnyal találná magát szemközt.
– Ide...! – hallatszott az egyik fülkéből.
Oli elsütötte kedvenc bókjainak egyikét:
– Ha tele lenne csajjal a vécé, akkor is megismertelek volna a szemedről.
– Köszi, de szerintem zavarban lennél.
– Hm. Nem biztos, mert nem is látnék mást, csak téged.
– Így is megismernél? – A lány felhúzta a blúzát, megmutatva barnára szoláriumozott cicijeit.
– Így meg még jobban meg akarlak ismerni, olyan közelről, ahogy csak lehet! – lelkesedett a fiú.
– Nem sok időnk van. Mit választasz?
– Ami neked jó...
A lány leguggolt az ülőke elé.
– Akkor egy gyors cumi... Alig férünk el, nagyon be kell kapnom.
Oli csípőre tette a kezét és várt, amíg a lány kibontja és bekapja a farkát. Akkor a haját simogatta szórakozottan, és a távoli hangokra figyelt.
Hátranyúlva bezárta a fülke ajtaját, amikor közeledő lépteket hallott. Többen is megfordultak a mosdóban, s amikor újra csend lett, némán felállította partnerét és megfordította. Lehúzta a nadrágját.
– Kilépek az egyik szárából, mert nem tudom széttenni a lábam... Nem férsz hozzám... – mondta a lány, majd a szemközti falon két tenyérrel kitámasztotta a testét. – Hajrá!
– Jobb, mint a szád – állapította meg Oli a legelső lökés után. Elismerésnek szánta, hiszen egyre több nagyon tág puncival találkozik.
A következő percekben jelenős tömeg megfordult a mosdóban, és a fiú azon számolódott, hogy vajon feltűnt-e valakinek, hogy a fülkeajtó alatti résen át 4 láb látható. A zajok és a jövés-menés késleltették a magömlést. ám amint csenddé vált a levegő, mindkettőjüknek egyszerre sikerült elélvezni, jó hangosan.
Az utcán talált langyos tavaszi szellő okozhatta, hogy Olivér gyanakodva pislogott az órájára:
– Mára még simán beleférne egy...-- vélekedett. Nem tartott attól, hogy esetleg a harmadik akcióval kudarcot vall, hiszen tavasz van, különben is... – Evés közben jön meg az étvágy!
A szexuális étvággyal pedig sosem volt gond, amikor új lányt lehetett megkóstolni.
De kit?
A kérdés olyan kétségbeesetten lebegett az enyhe szélben, mintha Oli számára bármikor is nehézséget jelentene egy ilyen jellegű probléma megoldása.
Valami volt a levegőben, amiről mások azt mondanák, hogy front, vagy időjárás-változás, de ő tudta, hogy egy új nő közeleg.
Hazafelé indult, s bár tisztában volt vele, hogy minden lépéssel csökkennek az esélyek, arra vitték az ösztönei. Otthon legfeljebb a szüleivel találkozhat, sőt nőt is csak akkor vihetne fel, ha először be is mutatná, majd attól kezdve mindig ugyanazt.
Vészesen közeledett.
– Legfeljebb… – sorolta magában azok neveit, akiket meglátogathat a környéken, de azért bizakodott, hogy nem ismételni kell egy régebbi csajnál, hanem bedolgozni egy újnál.
Hazáig nem történt semmi.
– Rám fér egy kis tanulás – ismerte el önkritikusan, S mivel még korán volt ahhoz, hogy lemondjon a betervezett új csaj megszerzéséről, komótosan elhelyezkedett egy fotelban, körbepakolta magát jegyzetekkel és könyvekkel, majd… jóízűen elaludt.
Két órával később frissen és bármire készen ébredt.
Összeszedte és gondosan elrakta a tanulás érintetlen kellékeit, aztán elindult egy rövid túrára. Nagy távolságot nem tervezett megtenni, mert azt vallotta, hogy aki messzire megy, az éppen akkor nincs otthon, amikor a szerencse felkeresi.
Messze, az ég alján fekete felhők gyülekeztek, amit jó jelnek tartott:
– Fekete csaj lesz!
Félóra múlva, kissé lehangoltan, de titokban bizakodva, ismét hazafelé vette az irányt.
Valahol a távolból dörgés hallatszott, ami tavasszal ritka jelenségnek számít.
– Szenvedélyes, fekete csaj lesz! – állította fel saját előrejelzését.
Megérkezett a zápor, Olivért beszorította egy kapualjba egy bőrigázott, fekete lány társaságában.
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése