Villámos éjszaka volt 3. rész

Előzmény: Villámos éjszaka volt 1. rész
Közvetlen előzmény: Villámos éjszaka volt 2. rész

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

A lány gyanakodva méregette Olivért. – „Minek örül ez a dilis?” – Aztán, amikor a fiú kezdte el őt nézegetni – de annyira nyíltan, mintha nem átázott ruhában állna ott, hanem meztelenül –, zavartan elfordult, és azt figyelte, hogy érdemes-e belerohanni az lezúduló esőbe.

– Messzire laksz? – érdeklődött Oli.

Hangja egyáltalán nem volt tolakodó, és végre abbahagyta a bámulást is.

– Miért érdekes ez neked? – húzódott távolabb a lány. – Nem vagyok kurva…

A fiú eleresztette a füle mellett a megjegyzést:

– Fontos – felelte –, mert ennél jobban már nem ázhatsz meg, ezért érdemes lenne hazamenni és megszárítkozni, ha nem laksz messze. Nekem elhiheted, tapasztalatból mondom. Létezik egy pont a megázásban, amit tovább nem lehet fokozni, de nem is szabad sokáig fenntartani sem…

A magyarázat annyira logikusnak tűnt, és a fiú olyan aggodalmasan adta elő, hogy a lány megenyhült, és kicsit szégyellte is magát, amiért az előbb – majdnem – letámadta ezt a kedves idegent.

– Nem fogok kimenni az esőre, majdcsak eláll!

– És ha már úgyis mindegy?

– Mindenki engem röhögne… Edina vagyok, nem bohóc!

– Én meg Olivér, Oli… Hidd el, sokkal murisabb, ha teljesen átáztál és úgy húzódsz fedezékbe, mint ha hazasietsz!

– Elhiszem neked, de akkor sem…! Egyedüli bolond lennék az egész városban…

– Messzire kellene menni?

– Nem…

Oli a kezét nyújtotta:

– Akkor futás!

Edina gépesen engedelmeskedve, megkapaszkodott a fiú kezében, és együtt elindultak.

– Nem… is… rossz – lihegte a lány. Határozottan kellemesebb volt hazafelé sietni a csapkodó esőben, mint vizes ruhában dideregni a huzatos kapualjban.

– Ez tényleg nem volt messze – mosolygott Olivér, amikor Edina gyorsított, és egy lépcsőház felé vette az irányt. – Megyünk még egy kört?

Nevetve támaszkodtak az üvegajtóhoz. Majdnem be is estek, mert abban a pillanatban valaki belülről már nyitotta is.

– Le vagy halkítva? – kérdezte Edinától félig bosszankodva, félig megkönnyebbülten az a lány, aki ott várakozott a sötét lépcsőházban.

– Lehetséges, vagy csak nem hallottam a viharban…

– A csengőt is hiába nyomtam, még jó, hogy valaki kulccsal beengedett, mert itt még beállni sincs hova!

A lépcsőházajtó fölé valóban nem terveztek egy tenyérnyi esővédőt sem.

– Menjünk fel gyorsan! – javasolta vidáman Edina. Visszanézett a nála 3-4 évvel fiatalabb, toporgó-csöpögő fiúra: – Gyere te is!

A másik lány – aki viszonylag száraz maradt – nemtetszése jeleként elhúzta a száját, de Olivér hálásan nézett rá: Biztos volt benne, hogy nélküle, ha nem várja itt éppen Edinát, kettesben nem kerülhetne fel a lakásba.

Megálltak az előszobában.

– Zsuzsa, Olivér – ejtette meg Edina a gyors bemutatást. – De mit csináljak most veled? – állt meg csípőre tett kézzel a fiú előtt. – Megmentettél egy tüdőgyulladástól, de legalább egy megfázástól, de ne várd el, hogy kimosom a ruháidat! Viszont szívesen beteszem a szárítóba…!

Zsuzsa közben felakasztotta a vékony tavaszi kabátját, és nyoma sem maradt rajta a kinti időjárásnak.

– Mindegy – szólt közbe –, csak siessetek, mert hiába értünk fedél alá!…

– Jó-jó! Vetkőzz le a fürdőszobában, majd keresek valamit, amit felvehetsz! – mutatott Edina egy ajtóra, amely mögött Oli rögtön, boldogan el is tűnt.

Alsónadrágjánál egy pillanatra megtorpant, majd azt is levette, és meztelenül várta meg, amíg egy kar benyújt a résen egy fehér köntöst:

– Semmi pasisat se találtam, de ne válogass! – hallotta Edina hangját.

– Köszi! – Jólesett felvenni a puha, száraz ruhadarabot. – Kimehetek?

– Várj egy kicsit, mindjárt helyet cserélünk… ha kijössz, egyből fordulj jobbra és ne nézz hátra!

Így került Olivér a szobába – ahol Zsuzsa már kényelembe helyezte magát –, és a szeme sarkából látta csak, ahogy Edina meztelenül beoson a fürdőbe.

Rövidesen együtt ültek mind a hárman. A lányok szemben, Oli egy fotelben dőlt hátra, kissé feszengve az izgalmas női illatokat árasztó, fehér köntösben. Olyan bizsergést érzett, mint amikor egy buli tetőpontján fogadásból fel akart próbálni egy bugyit…

Odakint villámlott, majd megdördült az ég, mintha csak most kapcsolna, hogy ennyi még igazán jár a zivatar mellé.

– Ez közeli volt…

A lányok összehúzódtak, átölelték egymást, és ezzel a mozdulattal gondolkodóba ejtették a fiút: „Ezek leszbik?!” Tapasztalatból tudta, hogyan lehet legkönnyebben elterelni a nők figyelmét az égiháborúról – akik olyankor hálásan teszik szét a lábukat –, de most tanácstalanul nézte Edinát és Zsuzsát. Bizakodott közben, hogy nem egyetlen, magányos dörgés jut erre a szép napra! Hátha érkezik egy kevés égi segítség…

Kettőt pislogott az ódivatú csillár, majd újabb fény-és hangjelenség következtében a lányok még jobban szorították egymást.

– Gyerekkoromban bebújtam az ágy alá… – súgta Zsuzsa. – te nem félsz?

Mire Oli eldöntötte volna, hogy mit válaszoljon, rájött, hogy nem is neki szólt a kérdés. A két lány talán el is felejtette, hogy egy idegen is tartózkodik a lakásban, csak egymással foglalkoztak.

Néhány másodperces zűrzavar támadt az elektromos hálózatban, miközben – Olivér kérésének megfelelően – hatalmas dörrenés rázta meg a házat. Amikor újra feltámadt a világítás, a lányok éppen csókolóztak, majd egymás vállát-derekát átölelve elindultak a másik szobába.

A fiú rövid tétovázás után úgy látta jónak, ha követi őket.

Az ágyon Edina volt fölül, fejét Zsuzsa széttárt lábai közé fúrta.

Olivér ledobta a csajos illatú köntöst, és hátulról közelített Edinához. Valamiért úgy képzete, hogy szerencsés ez a póz, mert a másik lány nem engedné meg, hogy simogassa a fenekét, s hogy óvatosan beléje vezesse a farkát…

Vége

Villámos éjszaka volt 2. rész

Előzmény: Villámos éjszaka volt 1. rész

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

Olivér – barátainak, hogy minél rövidebben lehessen emlegetni, csak Oli – könnyedén bánt a nőkkel. Talán éppen ez, a görcsöktől mentes jellem keltette fel annyira a lányok érdeklődését, hogy mire belekezdett volna egy-egy csajozásba, már nem sok teendője akadt. Akár esett, akár fújt, neki mindig sikere volt.

Irigyeiből ellenségeivé avanzsált ismerősei Véresszájúnak nevezték, amivel azonban sikertelenül ijesztgették körüle a nőket. Olivér, azaz Véresszájú meg éppen bóknak fogta fel ezt a nevet, arra az estre gondolva, amikor egy lányról menet közben derült ki, hogy egészen eddig szűz volt, és Oli örömében belecsókolt a puncijába. Aztán szerényen, de véres szájjal mesélte el néhány havernak, hogy mi történt a buli félreeső helyiségében. Aki meg nem hallotta a sztorit, az kitalálhatta, ha ránézett. Senki sem figyelmeztette, hogy le kellene törölnie a szája környékét, de hónapokig terjesztették a sztorit.

Felsietett egy emeletet a lépcsőn, semennyiért sem késett volna le egy ilyen kedves invitálásról, ami a második emeleti női vécébe szólt.

A folyosón kevesen tartózkodtak, a mosdóban meg látszólag senki.

– Még szerencse, hogy nincs szünet! – Beleborzongott a gondolatba, hogy egyszerre 6-8, vagy még annál is több, páros számban jelenlévő lánnyal találná magát szemközt.

– Ide...! – hallatszott az egyik fülkéből.

Oli elsütötte kedvenc bókjainak egyikét:

– Ha tele lenne csajjal a vécé, akkor is megismertelek volna a szemedről.

– Köszi, de szerintem zavarban lennél.

– Hm. Nem biztos, mert nem is látnék mást, csak téged.

– Így is megismernél? – A lány felhúzta a blúzát, megmutatva barnára szoláriumozott cicijeit.

– Így meg még jobban meg akarlak ismerni, olyan közelről, ahogy csak lehet! – lelkesedett a fiú.

– Nem sok időnk van. Mit választasz?

– Ami neked jó...

A lány leguggolt az ülőke elé.

– Akkor egy gyors cumi... Alig férünk el, nagyon be kell kapnom.

Oli csípőre tette a kezét és várt, amíg a lány kibontja és bekapja a farkát. Akkor a haját simogatta szórakozottan, és a távoli hangokra figyelt.

Hátranyúlva bezárta a fülke ajtaját, amikor közeledő lépteket hallott. Többen is megfordultak a mosdóban, s amikor újra csend lett, némán felállította partnerét és megfordította. Lehúzta a nadrágját.

– Kilépek az egyik szárából, mert nem tudom széttenni a lábam... Nem férsz hozzám... – mondta a lány, majd a szemközti falon két tenyérrel kitámasztotta a testét. – Hajrá!

– Jobb, mint a szád – állapította meg Oli a legelső lökés után. Elismerésnek szánta, hiszen egyre több nagyon tág puncival találkozik.

A következő percekben jelenős tömeg megfordult a mosdóban, és a fiú azon számolódott, hogy vajon feltűnt-e valakinek, hogy a fülkeajtó alatti résen át 4 láb látható. A zajok és a jövés-menés késleltették a magömlést. ám amint csenddé vált a levegő, mindkettőjüknek egyszerre sikerült elélvezni, jó hangosan.

Az utcán talált langyos tavaszi szellő okozhatta, hogy Olivér gyanakodva pislogott az órájára:

– Mára még simán beleférne egy...-- vélekedett. Nem tartott attól, hogy esetleg a harmadik akcióval kudarcot vall, hiszen tavasz van, különben is... – Evés közben jön meg az étvágy!

A szexuális étvággyal pedig sosem volt gond, amikor új lányt lehetett megkóstolni.

De kit?

A kérdés olyan kétségbeesetten lebegett az enyhe szélben, mintha Oli számára bármikor is nehézséget jelentene egy ilyen jellegű probléma megoldása.

Valami volt a levegőben, amiről mások azt mondanák, hogy front, vagy időjárás-változás, de ő tudta, hogy egy új nő közeleg.

Hazafelé indult, s bár tisztában volt vele, hogy minden lépéssel csökkennek az esélyek, arra vitték az ösztönei. Otthon legfeljebb a szüleivel találkozhat, sőt nőt is csak akkor vihetne fel, ha először be is mutatná, majd attól kezdve mindig ugyanazt.

Vészesen közeledett.

– Legfeljebb… – sorolta magában azok neveit, akiket meglátogathat a környéken, de azért bizakodott, hogy nem ismételni kell egy régebbi csajnál, hanem bedolgozni egy újnál.

Hazáig nem történt semmi.

– Rám fér egy kis tanulás – ismerte el önkritikusan, S mivel még korán volt ahhoz, hogy lemondjon a betervezett új csaj megszerzéséről, komótosan elhelyezkedett egy fotelban, körbepakolta magát jegyzetekkel és könyvekkel, majd… jóízűen elaludt.

Két órával később frissen és bármire készen ébredt.

Összeszedte és gondosan elrakta a tanulás érintetlen kellékeit, aztán elindult egy rövid túrára. Nagy távolságot nem tervezett megtenni, mert azt vallotta, hogy aki messzire megy, az éppen akkor nincs otthon, amikor a szerencse felkeresi.

Messze, az ég alján fekete felhők gyülekeztek, amit jó jelnek tartott:

– Fekete csaj lesz!

Félóra múlva, kissé lehangoltan, de titokban bizakodva, ismét hazafelé vette az irányt.

Valahol a távolból dörgés hallatszott, ami tavasszal ritka jelenségnek számít.

– Szenvedélyes, fekete csaj lesz! – állította fel saját előrejelzését.

Megérkezett a zápor, Olivért beszorította egy kapualjba egy bőrigázott, fekete lány társaságában.

Folytatása következik!

Villámos éjszaka volt 1. rész

Csajozás mesterfokon

Írta: Marokfegyver

******************************************************************

Sokat köszönhetett az időjárásnak. Különösen a villámlás és a mennydörgés volt jótékony hatással a szexuális életére, de nem lehetett panasza a csendes esőre, vagy a tavaszi szélre sem.

Olivér persze nem a frontokat és nem a csapadékot gyűjtögette, hanem a lányokat. Időjárás pedig – valamilyen, bármilyen – mindennap volt, ezért megszokta, hogy lányok közül is akad a horgára naponta legalább egy, hetente 7, havonta 30 vagy 31… Szélsőséges időjárás esetén – megfigyelte – ennél valamivel több.

Az évek során – történetünk idején töltötte be a 20. esztendejét – leszokott az önkielégítésről, hiszen felesleges leereszteni a mechanikus fantáziálgatás termékét a lefolyón, amikor annak megvan a természetes helye. Inkább már kora reggel útba kerítette valamelyik lányismerősét – évfolyamtársát, vagy találomra egyik szomszédját –, és hamar megszabadult az éjjel felgyülemlett spermától. Az ilyenféle, „reggeli gyorsakat” nem is számította be, ezeket nagyvonalúan a napi rutin részének tekintette, hiszen biztosra ment valamelyik ismerőshöz, aki szívesen beengedte felkelés előtt az ágyába, hogy számára is jól induljon a nap.

Ezen a szikrázó tavaszi reggelen, amikor a szobából úgy tűnik, hogy odakint tombol a kánikula, holott a hőmérséklet alulról pislog a 10 fokra, Olivér a szokásos módon készülődött.

– Délutánra felmelegszik majd.

Figyelmen kívül hagyva ágaskodó falloszát, és nem törődve konyhaasztalról leeső, üres margarinos dobozzal, kapkodva készülődött.

– Ha Anna adna nekem... – ismételgette kedvenc szójátékát, miközben kettesével vette a lépcsőfokokat, és a lány egy bizonyos testrészét idézgette képzeletében.

Percek múlva már az egyik közeli lépcsőházban várakozott, szórakozottan nyomogatta a liftgombot.

Anna húga nyitott ajtót, túl lehetett már a frissítő mosdáson, mert üde tekintettel állt félre Olivér újából:

– Alszik még – közölte mosolyogva –, de biztos örülni fog neked...

Már csak a fiú hátát látta.

– Nem lehet rossz így ébredni – tette még hozzá.

A lányok szülei ilyenkor, 6 óra után már javában dolgoznak a munkahelyükön, így Oli otthonosan közlekedhetett a lakásban. Kopogtatás nélkül nyitott be Anna szobájába, de a lányt amúgy sem ébresztette volna fel akármilyen zaj.

Az ablak kilincsén már ott lógott a kikészített,aznapi ruha, a fehérneműs fiók feletti polcon egy hófehér bugyi és melltartó várakozott, ám ezeket leszámítva minden, a legapróbb tárgy is katonás rendben állt az utcára néző, világos szobában.

Anna az ágy mértani közepét foglalta el, hason fekve, derékig betakarózva, a jól ismert pamut pólóinak egyikében.

Oli tétovázás nélkül lehúzta a könnyű, rózsaszín takarót, és egy teljes percet gyönyörködésre szánt. A lány feneke olyan volt, akár az ágyból kikelt, tavaszi puha-kemény, két halovány labda. A fiú feltérdelt mellé, nyomott a völgybe egy futó leheletre emlékeztető puszit, majd határozottan megfordította a lánytestet. Az alvó mellek fölé húzva a finom, bő pólót, s egy pillantást vetve a feltáruló cicikre, a combok találkozási pontját leste – vizuálisan cukkolta magát –, közben könnyedén széttette és felhúzta a lábakat. Betérdelt közéjük.

Anna zavartalanul aludt még, amikor Oli mutatóujja ellenőrizte a "nedvességszintet", és csak akkor ébredezett, amikor a fallosz már benne járt. Felsóhajtott, lábfejét a fiú testére téve jelezte, hogy megérkezett álmából, és örül annak, ami fogadja.

Öt percig, vagy még addig sem bírta Olivér, erőtlenül rogyott a lányra, és még néhányat lökött csípőtől lefelé, de ennek már nem volt jelentősége. Igyekezett feltápászkodni, mielőtt Annára rájönne a "csókolózási kényszer".

– Sajnos rohannom kell – mondta futtában, és azt sem várta meg, hogy a lány megköszönje az ébresztést.

- Szép időnk van! – vetette oda az előszobában Anna suliba készülődő húgának.

– Nem veszek fel kabátot, mert... – válaszolta a lány, ám Oli számára az ok már nem derült ki. Tudta anélkül is: a kabáttól nem látszanak a nőies idomok.

Nem várt liftre, rohant le a lépcsőn.

– Tényleg szép, tavaszi időnk van! – állapította meg az épület előtt is, értve ezalatt az időjárást és az Annával lezavart aktust is.

12 óra 10 percig gyakorlatilag nem történt semmi, és erős késztetést érzett elszakadni az iskolapadtól, de nem akarta sokáig halogatni "a mai napi jutalomjátékot", amihez új csajt kellett keresnie. Mert a reggeli, Annával megesett kalandot nem számíthatja, hiszen nem először járt a lány ágyában.

Kellett egy új kihívás!

Végignézett a teremben ülő hallgatókon, legtöbbjüknek csak a haját láthatta hátulról. A szemle végén megakadt a tekintete egy hozzá hasonlóan ide-oda tekintgető lányon, aki örömmel viszonozta a pillantását, s aki hosszas, mosolygós szemezésre is rögtön kapható volt.

Nevét sem ismerte, telefonszámát sem, ezért sms helyett a régi, cédulás módszerhez folyamodva, Olivér néhány szót írt a papírra, és kézről kézre küldte el a lánynak:

"Tudsz jobbat, Szépszemű, mint itt punnyadni?"

Erre a kérdésre egyszerűen nem lehet nemmel válaszolni. Mert ugyan kinek ne lenne jobb dolga, mint az egyetemi előadóterem 20. sorából hallgatni a se eleje, se vége, monoton szöveget?

Megérkezett a válasz:

'2. em. női wc 5 perc múlva" – Olvasta Oli fülig érő szájjal, és a lány felé fordult, de az már  – jegyzeteit otthagyva – felkelt a helyéről és az ajtó felé tartott.

Folytatása következik!