Gyönyörök szigete XII. rész - Cicoma 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 27.

*********************************************************************

Lindsay megfogta a kezem, én pedig levezettem őt a lépcsőn a nappaliba. Egy szál bő pólóban olyan törékenynek tűnt, ahogy mellettem sétált! Annyira vágytam rá, különösen a múlt éjszakai orgia után. Azonban nem ez volt a megfelelő hely és idő, hogy ezzel előhozakodjak. Talán majd hamarosan…

Ismét lecsapott egy villám odakint, azonban ezúttal nem úgy tűnt, mintha különösebben zavarta volna Lindsay-t. A nappali eléggé a ház belsejében volt ahhoz, hogy letompítsa Természetanya tombolásának hangjait. Sokkal jobb volt, mint odafenn, a hálószobában. Mégis…

- Karolj át, Jeremy! – könyörgött Lindsay, miközben a derekam köré fonta karjait és a vállamra hajtotta a fejét, miközben lehúzott a padlóra. Azok a tengerkék szemek fényesen csillogtak, ahogy felpillantott rám. – Beszéljünk valami másról inkább! Ne a viharról! Nem akarok rá gondolni sem.

Lassan bólintottam.

- Rendben. – Gyengéden megcsókoltama feje búbját. – Szerencsétlenek a körülmények, azt hiszem. De örülök, hogy veled tölthetem az időt ma reggel. – Lindsay ismét a szemembe nézett, miközben folytattam: - Egyébként is mindig olyan, mintha Trish-sel elválaszthatatlanok lennétek. Lehetetlennek tűnik, hogy egymás nélkül találjak bármelyikőtökre is.

- Igaz – bólintott Lindsay. – Trish olyan nekem, mint egy nővér, mióta ide érkeztünk a szigetre. Lassan már csak akkor nem vagyunk együtt, amikor karate-edzést tart Kristannával reggelenként. Tudod milyen, amikor az edzésről van szó. Történhet bármi, Trish-nek muszáj megejtenie a napi edzését. Ez a mindennapi rutinja kötelező része. Formában akarja tartani magát akkorra, amikor visszatér a munkájához Torontóban.

Sara Sampaio és Josephine Skriver alias Trish és Lindsay

- A fitnesz-edzésekhez? – kérdeztem, bár pontosan tudtam, hogy erről van szó.

- Pontosan – bólintott Lindsay. – De Trish-t nem csak a munkája miatti kötelességtudat hajtja. Azért csinálja, mert élvezi. – Szipogott egy keveset, mielőtt folytatta volna: - Tegnap három órát töltöttem mellette és figyeltem közben. Az a nő olyan, mint egy gép, ha a tréningről van szó. Úgy tűnt, mintha tejesen hozzá nőtt volna a lépcsőzőgéphez. Én sosem tudnám ezt végig csinálni… Túl fárasztó lenne. Én… valószínűleg két percig bírnám, mielőtt teljesen lefáradok.

- Szerintem semmi gond nincs ezzel – jegyeztem meg. – Persze Trish erős és sportos, de így is rendelkezik minden szükséges női adottsággal.

- Azokra a gyönyörű nőkre emlékeztet engem, akiket a fitnesz magazinok címlapjain lehet látni – motyogta Lindsay. – Amikor a szupermarketben dolgoztam, mindig elmentem az újságos stand előtt melóba menet és vetettem néhány lopott pillantást azokra a képekre.

- Egyáltalán nem lennék meglepve, ha egy olyan címlapon látnám viszont Trish-t. Mindene megvan hozzá. Amúgy, ha annyira tetszettek, nem vettél meg soha egyet sem, hogy otthon is nézegethesd?

Lindsay egy pillanatra habozott, majd beharapta az alsó ajkát. Tisztán éreztem, hogy szeretne mondani valamit, csak bizonytalan, hogy tényleg bölcs lenne-e vagy sem. Ha tényleg ez volt a helyzet, végül a nyíltság mellett döntött.

- A májusi Iron Man magazint… - kezdte. – Három héten keresztül, amikor elmentem minden nap a stand előtt, alig bírtam elszakítani a tekintetem tőle. Meg kellett vennem, mielőtt kijön az új szám és ezt leveszik a polcokról.

- Ó! Mi volt benne olyan különleges?

Lindsay bizonytalanul rágcsálta az alsó ajkát.

- A címlaplány. Az a lány… az a nő a borítón abban a piros bikiniben. Háttal állt a kamerának, a válla felett hátra pillantva valami izompacsirta melák mellett. Teljesen… teljesen lenyűgözött az első pillanattól kezdve, hogy megláttam. Ahogy… ahogy kinézett abban a bikiniben. Egyszerűen… egyszerűen elvette az eszem. A nevére is emlékszem… Samantha Ann Leete-nek hívták. A… a feneke… abban a bikiniben… Trish is rá emlékeztet. Ugyanaz a testalkat. Még… még mindig gyakran álmodok azzal a képpel.

- Váó! Kíváncsivá tettél – mosolyodtam el. – Muszáj lesz rákeresnem a neten. Samantha Ann Leete, azt mondod? – Lindsay arca elvörösödött pajkos hangom hallatán. – Biztos kivágtad azt a képet és kiragasztottad a szobád falára, hogy annak a látványára kelj és aludj el.

Lindsay hevesen rázta a fejét.

- Egek! Dehogy.

- Mondhattad volna anyukádnak és a testvéreidnek, hogy a srác miatt van a képen, nem a lány miatt. – Persze, ontottam magamból a használhatatlan ötleteket, de mókás volt figyelni Lindsay reakcióit.

- Anyukám sosem értette volna meg – fintorodott el. – Furának tartotta volna, hogy egy bodybuilding-posztert tegyek ki a falamra. És mi lenne a barátaimmal, akik átjönnek? Én… nem tudom, Jeremy. Nem akartam, hogy bárki is azt higgye, vonzódom az ilyen izmos fickókhoz. Zavarba ejtő lett volna. Ráadásul igazából egyáltalán nem is érdekelnek. Egyedül az a lány a címoldalon…

Átöleltem Lindsay vállát és ismét megcsókoltam a fejét.

- És ha elmondtad volna mindenkinek, hogy nem az az izompacsirta érdekel a képen, hanem a lány?

- Persze – kacagott fel Lindsay, egy pillanatra elhúzódva tőlem, hogy a szemembe nézhessen. – Sosem tennék ilyet, Jeremy. Mire észbe kapnék, már az egész város arról beszélne, hogy a lányokat szeretem. A hírnevem romokban heverne.

Megvontam a vállamat.

- Én nem értek az ilyenekhez. Én úgy látom, hogy csak azt érhetted volna el vele, hogy a környék összes biszexuális és leszbikus lánya felfigyel rád. Lett volna egy csomó új barátod, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Nem kellene bujkálnod és megjátszanod magad. Adhatnád önmagadat. – Egy pillanatra elhallgattam, majd elmosolyodtam. – Viszont… várj csak! Nem jó. Akkor nem jöttél volna el a szigetre.

- Rátapintottál a lényegre – kuncogott Lindsay. – A szigetet tekintve legalábbis. A többit illetően nem… Talán végül olyan leszek, mint Pamela és Devon… Sosem akarom majd elhagyni ezt a szigetet. – Éreztem a hangján, hogy nem beszél komolyan, csak kimondja, ami az eszébe jut.

- Én semmire nem vágynék jobban, mint hogy itt maradj velem. Gondoskodnék rólad életed hátralevő részében. Elhalmoználak mindennel, amire csak vágysz. – A következő pillanatban már legszívesebben képen töröltem volna magam. Ez már túl sok volt egyszerre.

Lindsay arcán látszott, hogy nem is tudja, hogy reagáljon. Teljesen váratlanul érték a szavaim és nem is tudott mit válaszolni rá. Vissza kellett fognom magam és valahogy visszaterelnem a beszélgetést egy biztonságos témához.

- A magazinról beszéltél az előbb. A te arcod is tökéletesen illene valamilyen kozmetikai magazin címlapjára… Talán egy divatmagazinéra is. Ha lenne ilyen, én biztos kitapétáznám vele a szobámat – nevettem fel. – Úgy aludnék el, hogy téged bámullak és csodaszép álmaim lennének.

- Ó, ugyan már, Jeremy! – próbálta nevetéssel elleplezni zavarát. – Nem vagyok én olyan szép!

- Megőrültél?

- Hogyan?

- Megőrültél? – ismételtem meg. – Néztél már valaha tükörbe? Gyönyörű vagy. Meg se próbálj meggyőzni az ellenkezőjéről!

- Ó, Jeremy!

- Az arcod olyan friss és üde! – mondtam. – A bőröd egyszerűen kicsattan az egészségtől. A fogaidnál fehérebbet soha nem láttam és minden porcikádból süt a szépség. Olyan vagy, mint egy valóra vált álom.

- Jeremy…!

- Sose gondoltál rá, hogy modellkedj?

- Nem – kuncogott.

- Pedig kellett volna.

- Ugyan! Hagyd már abba!

- Egy olyan szépség, mint te, csodásan festene bármelyik divatkatalógusban. – Lindsay a szemeit forgatta, de közben a mosolya fülig ért. – Vagy… egy falatnyi bikiniben a nyári melegben…

- Úgy beszélsz, mint egy igaz pasi – mondta, miközben a kezem a mellére siklott és gyengéden megmarkoltam. – Hagyd abba!

Felnevettem azonnali reakciójától.

- Nos, remélem is, hogy igazi pasinak hangzottam. Elvégre az vagyok.

- Méghozzá a lehető legjobb – bólintott Lindsay az ölelésembe bújva. Még a nyakamat is megcsókolta, mielőtt elhúzódott volna. – Ó, Jeremy! Mégis mit kezdjek veled?

- Amit csak akarsz. Ezen a téren maximálisan alkalmazkodok.

Ismét lecsapott egy villám a közelben, ezúttal azonban Lindsay vett egy mély levegőt és elmosolyodott.

- Nem fogom engedni, hogy a vihar azt tegye velem, mint korábban. Messze nem olyan rossz idelenn. Pont ahogy mondtad, Jeremy. És ami még fontosabb, te is itt vagy velem. Biztonságban érzem magam melletted. Nagyobb biztonságban, mint bárkivel.

Ezektől a szavaktól egyszerűen ragyogtam.

- Köszönöm, drága.

- Nem. Én köszönöm.

Folytatása következik!