Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 3. fejezet
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 9.
*************************************************************************
Aznap reggel meglehetősen sok
időt töltöttem a ruhásszekrény előtt, azonban megközelítőleg sem annyit, mint a
motor előkészítésével. Végül azonban elégedett voltam a kinézetemmel és
megfelelőnek ítéltem ahhoz, hogy találkozzak Jodie-val. Egy fehér felsőt viseltem
egy fekete blúz alatt. A legfelső réteg viszont természetesen tiszta bőr volt.
Dzseki, nadrág és bakancs. Úgy gondoltam, a fehér felső kissé stílusosabbá
teszi a külsőmet. Előző nap szereztem be egy használtruha boltban Bayswaterben.
Bár sosem voltam különösebb
divatguru, a fehér felsők mindig is vonzottak. Jodie-é pedig, amit azon a napon
viselt, különleges hatást gyakorolt rám. Az átlósan elhelyezett gombok szinte vezették
az ember szemét, hogy folyamatosan fel-alá mozogjon. A felső pár gomb pedig ki
volt bontva. Az egészet egy fekete Levis-be tűrte fekete övvel és egy „Életem a
motorozás”-feliratú csattal. Fekete szarvasbőr csizmája a lábszára közepéig ért
és végig rojtokkal és csatokkal volt díszítve.
- Jó a csizmád – jegyeztem meg.
- Köszi – válaszolta. – Jó a hajad
– nyújtotta ki a kezét, hogy finoman beletúrjon. – Hol csináltattad?
- Mountain Gate-ben.
- Deirdre stúdiójában?
- Ja – néztem rá kíváncsian.
- Én csinálom a könyvelését –
lépett hátra. – Gyere be! Üdv az irodámban ismét.
Az ebéd tésztából és salátából
állt, amit kólával öblítettünk le. Beszélgettünk egy keveset a hetünkről. Ő még
szombaton is dolgozott.
- A hátam közepére kívánom, de
Istennek hála csak három óra, aztán pedig megyek az edzőterembe – simított végig
az oldalán. – Szeretnék leadni némi súlyt.
- Nem is gondoltam volna, hogy
lenne bármi leadnivalód – válaszoltam.
- Imádták a tetoválásomat – húzta
ki magát. – Szerintem minden pasi a hátamat bámulta, miközben én meg a belemet
is kidolgoztam a futógépen. Hamarosan nem kevés extra munkád lesz. Kiosztottam
néhány névkártyádat és kitettem egyet a hirdetőtáblára is.
- Köszi. Remélhetőleg ráharapnak.
- Ó, rá fognak – vigyorgott kajánul.
– Azok a srácok le se tudták venni a szemüket róla, két nő pedig még fényépet
is készített hivatkozási alapnak – kortyolt bele a kólájába.
- Továbbra sem tűnsz úgy, mint
akinek súlyt kellene leadnia – erősödtem.
- Jó formában kell lennem az
orvosi vizsgálatra – válaszolta. – Szeretnék csatlakozni a helyi C.F.A-hez[1].
- Ó, remek – kerekedtek el a
szemeim. – Jó neked. Én is gondolkodtam rajta pár éve, de elutasítottak a
priuszom miatt. Jót röhöghettek, amikor tudomást szereztek a fegyveres
rablásról.
- Az már régen volt. Fiatal
voltál és meggondolatlan.
- Nos, az nem sokat számít. Jól
ismerem a helyi kapitányt, de ez több ennél. Azt hiszem, nem venné jól ki
magát, hogy egy korábban fegyveres rablás miatt elítélt illető most a C.F.A-ben
szolgál. Ez a probléma a fiatalkori ballépésekkel. Sokáig megmarad a nyoma. Talán
pár év múlva majd megpróbálhatnám megint.
- El tudnálak képzelni tűzoltó
egyenruhában.
- Én nem igazán tudnám ezt
elmondani viszont – mértem végig őt. – De nagyon jó, hogy jelentkeztél.
- Na, akkor indulunk?
- Ja. Nyeregbe!
Az út egyenesen Cockatoo felé
vitt minket, majd vissza körbe Cardinia Dam déli partjai mentén, el Natte
Warren East-től északra, majd vissza keletre a gát északi parjaihoz és Bobs
Parkba, ahol megálltunk szusszanni egy kicsit. A park tele volt emberekkel,
akik egy kis tó körül gyülekeztek, ami Melbourne egyik közkedvelt fürdőhely. A
jelenlévők mindegyike valamilyen vallási gyülekezet tagja lehetett, mert ahogy
figyeltük őket, egy fiatal nő gázolt be egy férfihez, aki úgy három-négy
méternyire álldogálhatott a vízben. Az utóbbi mondott neki valamit, majd a víz alá
nyomta, hogy a többiek hangos üdvrivalgása közepette engedje fel.
- Nos, egy újabb lélek Jézusnak –
bökött oldalba Jodie. – Úgy festesz, mint aki szellemet látott.
Ennek oka az lehetett, hogy
megláttam egy nőt a tömeg szélén. Pár éve ismertem Xanthiát. Sosem voltunk épp
egy hullámhosszon. Az egyik barátjával jártam, ő pedig az én exemmel, ahogy elmagyaráztam
Jodie-nak. Épp befejeztem, amikor Xanthia pont felénk fordult és észrevett.
Otthagyta a csoportot és felénk indult.
- Hali! – vigyorgott ránk. – Jó itt
látni téged. – A tekintete Jodie felé rebbent.
- Épp csak motorozunk egy kicsit –
válaszoltam. – Meglepett, hogy itt látlak. Mióta tart ez nálad?
- Négy és fél éve. Hívő
keresztény lettem. Úgy egy éve találtam meg Jézust.
- Ez remek – mosolygott Jodie. –
Nem is tudtam, hogy elveszett.
Elfordítottam a fejem, hogy
válasz nélkül bírjam ki Xanthia reakcióját. Leesett az álla és elvörösödött az
arca.
- Nem veszett el. Én voltam
elveszett.
- Ó! – pillantott Jodie a vízre. –
Nos, ha ez hajtja a hajódat… Megkereszteltek már?
- Hat hónapja. Az volt életem
legcsodálatosabb pillanata. Most már hetero vagyok.
- Nos, jó neked – dőltem a
motornak. – Én továbbra is úgy görbülök, mint a banán.[2]
És élvezem innen a kilátást. De ha téged ez tesz boldoggá…
A beszélgetés kezdett elhalni, ő
pedig visszatért a gyülekezeti barátaihoz.
- Meglepett, hogy itt látom –
mondtam Jodie-nak, amikor Xanthia már hallótávolságon kívül ért. – Öntudatos meleg
volt, amikor megismertem.
- Sosem tudhatod, mi jár egy
ember fejében. Talán keres valamit. Azt mondják, Isten útjai
kifürkészhetetlenek.
- Nekem túlságosan is
kifürkészhetetlenek – motyogtam.
Jodie-nak igaza volt bizonyos
szempontból. Isten kifürkészhetetlen útjai mutatkoztak meg abban is, ahogy
ennek a találkozásnak a képe visszaköszönt, amikor ismét Jodie-nál a
zöldteánkat szürcsölgettük.
- Egyszer csókolóztam egy
lánnyal.
- Tényleg? – pillantottam rá a
csészém karimája felett. – Hol és mikor?
- A Sírrablók klubházában.
Mielőtt apám közbelépett volna, már pár hete csak Állattal voltam, de azon a
partin a srácok összedobtak egy rakat pénzt azért cserébe, hogy csókolózzak
azzal a hetero lánnyal, akit meghívtak.
- Érdekesen hangzik.
- Hogy őszinte legyek, ez azon
dolgok egyike, amire nem vagyok büszke. Az egyik olyan módszer, amin keresztül
a srácok azt nézik, alkalmas vagy-e jelöltnek, az, hogy nyelves csókot kell
váltanod az egyik sráccal. Ha elfintorodik, akkor nem vesznek be, de ha
viszonozza, akkor megvan a lehetőség. Az a lány épp csak arrafelé lógott, ahogy
én is akkoriban, a srácok pedig látni akarták, hogy reagál, úgyhogy rávettek,
hogy csókoljam meg. A szemem sarkából figyeltem őket és észrevettem, hogy engem
is legalább annyira tesztelnek.
- Vagy talán csak nevetni akartak
egyet és gyorsan kirántani – vigyorogtam. – Na és miért rossz érzés ez neked?
- Mert az egész arról szólt, hogy
megalázzák őt. Visszariadt, a srácok pedig röhögtek. Nem sokkal utána elment,
én pedig nagyon sajnáltam őt. Linda rendes lány volt. Talán így tettem vele a
legjobbat. Fiatal voltam és hülye. Nagyon meg akartam felelni azoknak a
motorosoknak.
- Nekem sosem kellett küzdenem
azért, hogy megfeleljek – kacsintottam. – Néhány klubtag hozzám hordta a
barátnőjét klubtetoválásért. Mindig is furcsa érzés volt ilyen tetkókat
csinálni. Muzza rabszolgabillognak hívja őket, mert ha egyszer valaki megkapja,
onnantól csak egy kiút van, az pedig a borotvapenge.
- Még mindig ezt csinálják?
- Azért nem hallasz róla, mert a
nők túlságosan is félnek, hogy valamelyik dühös tag más testrészükön is
használja a pengét. Hívtak már pár klubpartijukra, de mindig túl elfoglalt
voltam, hogy elmenjek.
- Néha megkér egy-két tag, hogy
csináljam meg a könyvelését – mosolygott. – De mindig azt mondom, hogy tele van
a menetrendem, ha pedig nagyon erősködik, a tiszteletdíjam tízszeresét mondom.
Ez általában megteszi a hatását – fújt ki az arcából egy kósza tincset. – Na,
akkor maradsz vacsorára vagy sem?
- Persze. Felhívom a mamát, hogy
tudja, nem érek haza vacsorára.
Nem a vacsorameghívás volt a
lényeg. Sokkal inkább azt üzente, hogy szeretne még jobban összemelegedni
velem.
Evés közben sokat beszélt.
Többnyire magáról, amit nagyra értékeltem, mivel ő már rengeteget tudott rólam,
én pedig róla alig valamit.
Két testvére volt Roberta és
Carla.
- Roberta két évvel idősebb
nálam. Tavaly ment keresztül egy nehéz váláson. Őrmester a CIB-nél[3]
és van két gyereke, Daniel és Elena. Carla két évvel fiatalabb nálam és ügyvéd.
Bűnügyekkel foglalkozik, úgyhogy érdekes beszélgetések tudnak kikerekedni,
amikor összejön a család.
- Szóval a szüleitek felneveltek
egy zsarut, egy ügyvédet és egy könyvelőt, hogy tovább vigye a család nevét.
- Valami olyasmi. Carla két éve a
barátjával él, de épp az eljegyzéskor szakítottak. Most épp anyai örömök elé néz
egy fickótól, akivel egyéjszakás kalandja volt. Úgyhogy két hónap múlva
harmadjára is nagynéni leszek. De én nem bánom. Imádom a gyerekeket.
Ez persze felveti a kérdést, hogy
ő miért nem vállalt eddig.
- Colinnal eleinte jól kijöttünk.
Úgy értem, intellektuálisan nagyon is passzoltunk, de a szex valahogy nem jött
össze. Gyakran lefagyott és azt mondta, nincs olyan hangulatban, végül pedig
már csak a dildóimtól és a vibrátoraimtól kaptam kielégülést. A vége felé
próbáltuk segédeszközökkel újjáéleszteni a szexuális életünket, de látszott,
hogy nem fog működni. Végül kinyögte, hogy talált valaki mást. Azt hittem,
valami nőcskéről van szó a munkahelyéről, de aztán kiderült, hogy egy pasival
jött össze – erőltetett magára egy mosolyt.
- Megnyugtató felfedezés lehetett.
Elvégre így nem a te hibád.
Azóta viszont magára maradt.
Scott egy régi iskolai barátja volt, aki évekig Britanniában és Európában
dolgozott, mielőtt visszatért volna a gyökereihez.
- Épp akkor kopogtatott a hátsó
ajtón, amikor Colin kiment az elsőn. Párszor randiztunk, de aztán hat hónapra
megint eltűnt munkaügyben, aztán ismét beköltözött hozzám.
- De csak baráto vagytok, nem?
- Ó, vannak emberek, akik szerint
tökéletes párt alkotnánk és én látom is benne az igazságot. A legjobb barátok
vagyunk, de tudod, mit mondanak arról, ha a legjobb barátoddal kamatyolsz.
- Néha csak mindent jobbá tesz.
- Tudom. De ez nem egy olyan út,
amire rálépnék. Scott a legrégebbi barátom. Vele szívtam el az első jointomat a
Frentree Gully Gimi mögött. Ő volt a partnerem az évvégi bálon
tizenkettedikben, amikor az akkori pasim dobott az exéért. Viszont akármit
mondanak is az emberek, nem tudok romantikus érzelmekkel rá gondolni. Most
pedig Kerry-vel jár, akinek három gyereke van, akik az ideje java részét
lefoglalják. Amikor viszont az apjukhoz megy, szüksége van Scottra.
Bár Jodie-nak aktív szexuális
élete volt, mióta Colin elsétált, mindegyik csak futó kaland volt.
- Voltam tejfelesszájú srácokkal
és öregemberekkel is.
Kibámult az ablakon a kutyájára,
aki épp vizet lefetyelt a táljából.
- Szeretem az idősebb férfiakat
és a fiatalabb nőket. Nagy kontraszt, mi? – pillantott rám kaján vigyorral. –
Nem mintha lettem volna már nővel, de gyakran megnézem a fiatalabb nőket. Van
egy helyes kis szőke az edzőteremben. Mindig jól megnézem, amikor összefutunk,
de még egyszer sem adta jelét, hogy érdekelném, én pedig nem akarok lépni.
Tökéletesen volt értelme, ez
azonban még nem jelentette azt, hogy rám is szemet vetett. Legalábbis ezt
gondoltam, amíg el nem búcsúztunk a bejárati ajtónál. Emlékszem, egy tűzoltó
autó épp szirénázva sietett el az úton. Mindketten arrafelé kaptuk a fejünket,
bár a bozóttűzszezon még hónapokig nem várható. Amikor egy pillanattal később
visszafordultam, előre hajolt és szájon csókolt.
- Csütörtökön találkozunk –
lépett hátra és rám mosolygott.
- Ne aggódj! – érintettem meg az
ajkaimat, ő pedig pajkosan elvigyorodott.
- Nem fogod többé megmosni azt a
foltot, mi?
- Haha – válaszoltam, majd
felkaptam a kabátomat, bezipzáraztam, miközben végig őt figyeltem.
- Vigyázz az úton! És köszönöm a
mai napot. Hamarosan megismételhetnénk.
Aznap éjjel az ágyamban ismét
megérintettem az ajkamat és elmosolyodtam, ahogy felidéztem a beszélgetésünket.
Megcsókolt, de aztán nem ment tovább. Vajon ezek után mi következik?
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése