Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 2. fejezet
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 7.
*************************************************************************
A szombat este túl hamar eljött
és valami okból kifolyólag ideges voltam. Nem tudnám megmagyarázni, miért.
Sokszor csináltam ezt már végig sok emberrel az évek folyamán. Talán a gaydar[1]
túlmelegedett, de nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy Jodie
folyamatosan flörtöl velem. Azonban már nagyon korán megtanultam a leckét,
milyen az, amikor az ember egy hetero nővel próbál kavarni. Csak a tetoválást
kell megcsinálnom. Nem őt.
Jodie majdnem pontosan azt
viselte, amit javasoltam. Mackónadrágot és egy fekte atlétát. Mielőtt azonban
nekikezdtünk, szeretett volna elszívni egy cigit, úgyhogy csak hátra dőltem és
figyeltem, ahogy fújja a füstöt. Elmélyedve szemlélte az előkészített
eszközeimet.
- Na és hol tanultál meg
rajzolni?
Egy pillanatig haboztam, mielőtt
válaszoltam volna.
- A börtönben.
- Börtönben? – nézett rám. –
Miért voltál börtönben? Ha nem bánod a kérdést.
- Fegyveres rablásért.
Jodie rám nézett, majd elnevette
magát. Hogy a cucc tette, vagy a sokk, hogy rájött, alig pár méterre tőle egy
elítélt rabló ücsörög, nem tudhattam. Talán mindkettő.
- Tizenhét voltam. Két srác is
benne volt. A Seven Eleven boltra csaptunk le Brunswickban és egészen Prestonig
jutottunk, mielőtt lebuktunk hogy áthajtottunk a piroson egy rendőrautó előtt.
Még mindig engem bámult.
- Kilenc hónapot kaptam érte és
azóta nem szegtem törvényt. Egyébként sem nálam volt a fegyver. Én voltam a
lány, úgyhogy engem hagytak a kocsiban, hogy figyeljek a zsarukra. Megtörtem a
nyomás alatt, amikor kikérdeztek és feldobtam a többieket, ami segített
mérsékelni a büntetésemet. Legjobb esetben is négy-öt évben reménykedhettem.
- Ó! – préselte össze az ajkait. –
Nos, az jó. Ne haragudj, hogy nevettem, de azt hittem, csak viccelsz a
fegyveres rablással.
- Fiatal voltam és hülye.
- Ez vicces – tette le a dekket. –
Talán én is majdnem így jártam. Apám nyugdíjas zsaru. Amikor tizennyolc voltam,
a Sírrablókkal[2] kezdtem
lógni. Apám kicsapta a balhét és bevitt a rendőrségi bizonyítékraktárba, hogy
megmutassa, mit művelnek ezek a fickók az emberekkel.
- Vagyis a frászt hozta rád.
- Napokig nem tudtam aludni és
amikor Állat eljöttek meglátogatni, apám ment ki a jelvényével és a
fegyverével. Csak egy pillantást vetettek rá és elmentek. Sose láttam őket
többé.
Kinyújtózott és a tarkója mögé
tette a kezeit.
- Nos, akkor kezdhetjük?
Jodie levette az ágyterítőt a
kanapéról és a padlóra terítette. Levette az atlétáját, ami alatt nem viselt
semmit. Hátrapillantott a válla felett.
- Jobb szeretnéd, ha felvennék
egy melltartót?
- Nem. Túlságosan le fog foglalni
a tetoválás ahhoz, hogy csorgassam rád a nyálamat.
- Amúgy se bánnám, ha azt tennéd –
vont vállat. – Meleg vagy, én meg hetero.
Letolta a nadrágját és a bugyiját
is a fenekéről.
- Ha a barátnőim látnának most –
kuncogott. – Pucér fenékkl fekszem egy leszbikus tetováló előtt. Sosem
csináltam még ilyet azelőtt.
Szeretek beszélgetni a
klienseimmel munka közben, de többnyire túlságosan is koncentrálok. Azonban
mivel csak kettesben voltunk a házban és az eddigi nyitottsága miatt hamar
kezdtem megnyílni. Én sosem ismertem az apámat, anyámról viszont vannak
homályos emlékeim. Kusza emlékfoszlányok azelőtt, hogy holtan találták
túladagolás miatt ötéves koromban.
- Emlékszem, hogy kivettek az
iskolából és azt mondták, elvisznek a mamámhoz. Ő azt mondta, anyámnak kórházba
kellett mennie és sokáig ott lesz. Már nyolcéves voltam, amikor megtudtam az
igazságot, merő véletlenségből egy karácsonyi vacsoránál.
- Addig nem mondta el neked?
- Nem. Azt hiszem, meg akart
védeni a fájdalomtól, de akkoriban őt hibáztattam miatta. Attól kezdve
rendszeresen kerestem a bajt az iskolában és tizenkét évesen már elemeltem
ezt-azt a boltból. Végül egy csapat kemény bűnöző mellett kötöttem ki és amikor
a fegyveres rablás mellett döntöttek, én is belementem a buliba.
A börtön két dologra lehet jó.
Vagy segít, hogy még magasabb szintre vidd a bűnözői karrieredet, vagy segít
megjavulni. Velem egyértelműen az utóbbi történt.
- Halálra voltam rémülve. Olyan
voltam, mint egy macska a forró háztetőn. Ha nem lett volna a mamám, talán fel
is kötöm magam. Minden szombaton bejött hozzám és csak ültünk ott, úgy téve,
mintha csak valamiféle vakáción lennénk egy szállodában. Aztán hazament, én
pedig vissza a cellámba és próbáltam felidézni mindent, amit mondott. Mama
hozta nekem a rajzfelszereléseket is. Engedélyt kellett kérnie hozzá a
börtönigazgatótól és ő rábólintott.
- Igazi kemény nőnek hangzik.
- Az is – válaszoltam. – Sokkal inkább
az anyám, mint a sajátom valaha is volt. Anyám utcai prostituált volt. Azért
dolgozott, hogy legyen pénze drogokra és nevelni engem. Egy kis kalyibában
laktam a mama hátsó kertjében. Ő mindig ott volt nekem.
- És az apáddal mi a helyzet.
- Nem tudom, ki volt. Nincs név a
születési anyakönyvemen, szóval, gyanítom, egy ügyfél lehetett. Amennyit tudok,
az alapján épp annyira lehet egy bíró a legfelsőbb bíróságról, mint egy csöves.
- Sose tudhatod.
Amikor végeztünk, teljesen
kifacsarva éreztem magam. Nem mintha a munka nagyon fárasztó lett volna, de rengeteget
meséltem neki magamról, ami meglehetősen nyugtalanított. A munkám viszont
tetszett neki és hosszan gyönyörködött benne a tükör előtt, miközben én
elpakoltam a felszerelésemet és visszarendeztem a bútorokat.
- Szóval egy teljes hónapot kell
várnom, hogy megint láthassalak?
- Láthatsz, amikor csak akarsz –
válaszoltam. – Tudod, hol van a stúdióm. Lehet, hogy elfoglalt leszek, de
mindig tartok ebédszünetet.
- Oké – pillantott rám. – Akkor majd
valamikor hamarosan együtt ebédelünk.
***
Éltem a gyanúval, hogy akar
valamit anélkül, hogy sejtettem volna, mi is az valójában. Viszont egyáltalán
nem számítottam rá, hogy végül tényleg fel fog tűnni a munkahelyemen.
Emlékszem, meséltem róla a mamámnak vacsoránál, ő pedig elmosolyodott.
- Talán beléd zúgott.
Felkacagtam, ő pedig velem együtt
nevetett. Amikor azonban Jodie kedden épp 11:30-kor felbukkant, fel se
figyeltem rá, amíg Davey, a tanítványom rá nem kérdezett, hogy segíthet-e neki.
Épp egy szívesség-munkát csináltam a társamnak, Muzzának, ő pedig ott állt az
ajtóban.
- Napot! – mosolygott rám. –
Mondtam, hogy beugrok.
- És úgy is lett – kapcsoltam ki
a pisztolyomat. – Ööö… még úgy egy fél óráig dolgozok.
- Ó, nem a mai napra gondoltam –
pillantott Muzza mellkasára, ami a tetoválások kusza hálója volt. – De ha
ráérsz, addig elugrok Belgrave-be a boltba és hozok valamit.
Muzza végig mérte őt, miközben
beszélt. Egy fehér pólót viselt mély kivágással és fekete szoknyát. Pontosan
tudtam, hogy partnerem gondolatban épp vetkőzteti, Jodie azonban úgy tűnt,
élvezi a helyzetet. Még egy kicsit közelebb is hajolt.
- Szép munka – nézett a készülő
képre, ami egy meztelen nőt ábrázolt egy medencében. A melleit csak derékig érő
szőke haja takarta. – Akarom őt magamra.
- Ahogy én is – vigyorgott Muzza.
- Majd fél óra múlva látlak –
mosolygott rám Jodie. – Sült csirke krumplival jó lesz?
- Igen. Köszi.
Muzza rám nézett, miután barátnőm
távozott.
- Szóval irány a magasabb liga,
mi?
- Ő a könyvelőm, de érdekesnek
hangzik az ajánlata.
- Nos, ha az ajánlat alatt
lepedőakrobatikát értesz, ne felejts el képeket készíteni!
Felnevettem. Ha bármely más férfi
ilyesmit mondana, egészen máshogy reagálnék. Muzza viszont a társam.
- Majd észben tartom.
- Szóval gyakorlatozol vele egy
kicsit, mi?
- Csináltam tetoválást a hátára a
hétvégén ingyen, ő pedig cserébe megcsinálja a könyvelésemet.
- Jó segge van.
- Ebben egyetértünk – kapcsoltam vissza
az elektromos tűt. – Most pedig hadd fejezzem be ezt és ne említsd meg a
seggét, vagy elhibázom!
***
Az első közös ebédünket a
kocsijában fogyasztottuk el. Nekem is volt egy kocsim és egy motorom. Amikor
Jodie meglátta a járgányt a bejárat mellett, azt hitte, Muzzáé, amíg fel nem
világosítottam.
- Na és mikor viszel el egy körre
– bokszolt játékosan a combomba.
- Amikor csak akarod.
- Ó! Tetszik a terv – nevetett.
- Akkor, mikor és hol?
- Lássuk csak! – nézte meg a
menetrendjét a mobiljában. – Nem is maradnék életben enélkül. Az egész életem
ebben a vacakban van szortírozva… Vasárnap szabad vagyok. Gyere át tizenegy
körül és bekapunk egy korai ebédet, aztán indulhatunk.
Haboztam egy kicsit, mielőtt
belementem volna. Amikor pedig úgy negyed óra múlva távozott, én csak bámultam
a számot, amit a mobilomon hagyott. Minden kezdett nagyon is egyértelmű irányba
mutatni.
Mama rengeteget filózott ezen
vacsora közben aznap este.
- Menj csak! Vidd el egy körre!
Nem ismered még a teljes képet, úgyhogy csak lassan és kérdezősködj! Sose ítélj
meg egy könyvet a borítója alapján!
Mintha azután csuknánk be a
kaput, hogy a lovak már kiszöktek, gondoltam, de megfogadtam a nagymamám
tanácsát. A nagymamáknak általában jó tanácsaik vannak. A másik fontos tanácsa
pedig az volt, „hozd rendbe a frizurádat!”
- Mi a bajod vele? Három hónapja
csináltattam meg.
- Mert az is témát ad, amiről
lehet beszélni, neki pedig indokot, hogy a hajadba túrjon. A nők szeretnek az
ember haját fogdosni.
Nagymamám mindig is támogatott,
amiben tudott. Teljes mértékben elfogadta az életstílusomat és ha valaha is
tanácsra volt szükségem abban, hogyan törjem mg a jeget egy hetero nőnél, vagy
lépjek tovább, ő mindig adott tippeket.
Azon a szombaton Davey-re hagytam
a zárást és Mountain Gate felé indultam a fodrászhoz, akit a mama szervezett le
nekem. A szokásos lány várt rám, én pedig sóhajtva ültem le a székre.
- Mi a nagy alkalom?
- Úgy kell kinéznem, mint egy úri
hölgy.
- Hmm – túrt a hajamba.
Barna hajam volt, amit mindig is
röviden hordtam. Akkoriban épp csak a vállaimig ért.
- Mennyire akarod a lányt?
- He? – pillantottam rá a
tükörben.
- Ha úgy akarsz kinézni, mint egy
úri hölgy, az azt jelenti, hogy le akarsz nyűgözni egy hölgyet.
- Valami olyasmi.
- Lássuk csak! – kapott fel egy
könyvet a frizurákról. – Mit szólnál ehhez?
A modellnek, akire mutatott,
szabályosan előre volt fésülve a vállig érő haja. Egyértelműen sokkal
elegánsabb volt, mint én.
- Vékony az arcod és szögletes.
Emellett jó az alakod, úgyhogy ja. Illene hozzád, de radikális változás lenne. –
Lapozott még párat. Bár több is tetszett azok közül, amiket mutatott, végül az
első mellett döntöttem.
- Legyünk radikálisak és tegyél
bele egy kis szőke árnyalatot is!
- Ne aggódj! – tette le a
könyvet. – Na és, ismerhetem?
- Valószínűleg nem, de őszintén,
nem tudom, hogy megmondhatom-e a nevét. Vasárnap elviszem egy körre.
- De kedveled.
A végeredmény meglepett. Nem
teljesen olyan volt, mint a modell a képen, de ennek ellenére megnyerő munkának
tűnt. Épp csak a vállam felett előre lefelé lejtett a frizurám, a szőke
árnyalat pedig különösen jól mutatott benne. Amikor pár óra múlva egy táska
ruhával beléptem a házba, a nagymamámnak felvidult az arca.
- Istenem! Mintha kicseréltek
volna. Abba se fogja hagyni a hajad simogatását.
- Javíthatatlan vagy, mama –
nevettem.
Másnap reggel egy órát töltöttem
azzal, hogy lemossam és rendbe rakjam a motoromat, aztán lezuhanyoztam és
átvettem egy virágos pólót és farmernadrágot. Megpusziltam a nagymamámat és
beindítottam a motort. Ahogy az elemi erő remegett a lábaim között, éreztem a
testemen végig futó kellemes borzongást. Szerettem érezni ezt a bestiát a
lábaim között. Ösztönösen éreztem az utat és minden kanyar úgy feküdt alám,
mint egy régi, jól ismert szerető. De hogy merre vezetett, az továbbra is
rejtélybe burkolózott.
Folytatása következik!
Vége az I. résznek!
[1] A „meleg”
jelentésű „gay” és a „radar” szó összemosása. Magyarul én erre még nem hallottam
találó kifejezést, de ha ti tudtok, mondjátok nyugodtan!
[2] Angolul
Coffin Cheater’s, ami szószerint „Koporsó csalót” jelent és egy híres ausztrál
törvényen kívüli motoros banda neve. Ha ismernétek a magyar elnevezésüket,
vagy, ha az nincs, valami hangzatos fordítást, szívesen átírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése