Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 3. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező IV. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************



Elterültünk az ágyon, Jodie pedig bekúszott a lepedő közepére. Fölé térdeltem, ő pedig huncut pillantásokkal méregette a lábaimat.
- Hadd nézzelek meg jobban! – hívogatott mutatóujjával, én pedig négykézlábra ereszkedtem előtte.

Szinte már zavartnak tűnt, ahogy a melleimre csúsztatta a kezeit, majd fel a nyakamra, hogy aztán ismét lefelé induljon. A nyaksála felé nyúltam, de ő játékosan félreütötte a kezemet.

- Még ne! Előbb egy kis felfedezés.

Jodie felfedezőútja folytatódott, én pedig éreztem, ahogy egyre jobban felizgulok, amikor kezei ismét a mellemre csúsztak és gyengéden megszorították őket. Amikor felfedezte érzelmeimet a tekintetemben, elmosolyodott és gyors, izgató csókokkal halmozott el. Én csak hagytam őt, nem akarva megtörni a pillanat varázsát. Furcsamód annak sem éreztem szükségét, hogy átvegyem az irányítást. Most az ő keze volt felül és nála volt a kezdeményezés.

Kezei feljebb csúsztak és kigombolták felsőmet, hogy aztán ajkai lefelé induljanak a torkomra. Puha ajkai a bőrömön táncoltak, miközben felsőm egyre jobban szétnyílt. Ujjai kitapogatták melltartóm pántjait és hüvelykujjaival letolta őket a vállamon, hogy aztán, figyelő tekintetemtől kisérve, tovább bontsa ki a gombjaimat.

A felső réteg eltűnt a melltartómról, ő pedig ismét a melleimre tette a kezeit és fel-le mozgatta őket. Lehunytam a szemem és lassan fújtam ki a levegőt, ahogy a melleimet masszírozta, aztán pedig hátra húzódott, hogy megszemlélje munkája gyümölcsét. Felsőm immáron teljesen szétnyílt, egészen a szoknyámig, feltárva vörös melltartómat és tetovált kebleimet. Egy virágfűzért varrtam a kulcscsontomra egy nagy rózsával a közepén. Óvatosan futtatta végig ujjait a minta mentén, majd áttolta a felsőm vállaimon, hogy még több tetoválást feltárjon. Három majom volt sorban a vállamon, a hasamon pedig szőlővesszők kaotikus szövedéke vett körbe egy meztelen nőt, akinek a köldököm helyettesítette a punciját.

- Ez nagyon tetszik – simított végig a rajzolaton. – Ki ő?

- Egy régi barátnőm állt hozzá modellt. Amanda.

- Bizonyára nagyon sokat jelentett neked.

- Ő volt az első nő, akit igazán szerettem.

- Mi történt?

- Meghalt túladagolásban – nyeltem vissza a fájdalmamat. – Régen történt. Azt hittem, megmenthetem őt, de a drog túl erős volt.

- Sajnálom – találkozott tekintete az enyémmel. – Annyira különböző életünk volt neked és nekem. – Kibontotta az övet és lassan letolta a zipzárt.

- Szeretném, ha tudnád, sosem foglak elítélni a múltad miatt – mondta, miközben ujjai tovább dolgoztak. – Ami történt, megtörtént. – A zipzár elérte a combom közepét. – Nincs idő a megbánásra és szükség se visszacsinálni. – A zipzár elérte pályája végét, ő pedig széthúzta a szárnyait, hogy feltárja lábaimat.

- Köszönöm – nyögtem ki végül, miközben ő lehúzta a szoknyámat és mellém fektette az ágyra.

- Nem tesz semmit – mosolygott rám, miközben lehúzta rólam felsőmet. – Hadd lássam a hátadat! – Mögém került és onnan tanulmányozott. Éreztem, ahogy ujjai végigsiklanak a jobb lapockámon lévő egyszarvún, le a gerincemet követő kígyón, le egészen a nőig, aki állatokat és fákat öntött ki egy tálból. Végül kezei rásimultak a derekamon sorjázó koponyákra, mindegyik alatt nevekkel.

- Kik ők? – kérdezte.

- Emberek, akiket ismertem, de nincsenek már velünk.

- Jó sok név.

- Sok barát volt a börtönben. Abbahagytam, amikor elfogyott a hely. Egy ismerősöm varrta fel őket a hátamra.

Kicsatolta a melltartómat.

- Feküdj a hátadra! Hadd lássalak jobban.

Engedelmeskedtem, Jodie pedig kinyitotta az egyik ruhásszekrényt és kivett belőle egy méretes dildót számtalan tartozékkal és egy tubus olajjal.

- Mit tervezel azokkal? – kérdeztem.

- Figyelembe véve, mennyit izgattalak a héten, azt hiszem, ideje kísérletezni egy kicsit.

Felé nyúltam, de ő félreütötte a kezemet.

- Még nem – lépett hátra és a lábaimat tanulmányozta.

A bal combomat indák és virágok ölelték körbe, a másikon pedig egy sárkány fonta karmait a lábam köré. Lejjebb pókháló díszítette a térdeimet, az egyik vádlimon pedig volt egy hableány. A másik üres volt, egyelőre.

- Tényleg mindenedet beborítottad – simított végig a bőrömön, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. – Csak engedd, hogy tegyem a dolgom! Most nálam van a gyeplő.

Minden erőmet elvesztettem, ahogy megcsókolta a torkomat. Nyelve hegyét végig futtatta a bőrömön, ahogy lefelé haladt a melleimhez. Felnyögtem, ahogy ajkai az egyik mellbimbóm köré fonódtak, miközben a másik keblemet markolászta. Nyelve bimbómat izgatta, majd áttért a másik mellemre, hogy közben az előbbit kezdje gyúrogatni.

Lassan emelkedni kezdtem, de ő visszatartott, miközben még tovább indult lefelé a hasfalamon. Nyelve köldökömnél körözött, közben pedig gyengéden széttolta combjaimat. Kissé fészkelődtem a helyemen, míg végül szája szeméremajkaimhoz nem ért. Lehúzta a bugyimat, hogy teljesen feltárja bejáratomat, letolva azt, át a térdeimen, hogy aztán elhajítsa.

- Semmi gond, ha nem akarod kinyalni – ziháltam.

Jodie nem válaszolt, de éreztem, ahogy nyelve bejáratomhoz siklik, én pedig megmarkoltam a lepedőt és hangosan felnyögtem, amit ő bíztatásnak vett, hogy folytassa. Olyan határozottan és tempósan dolgozott, mint aki már milliószor végig csinálta ezt. Mire észbe kaptam, hogy abbahagyta, már fel is vette a dildót, amin immáron olaj csillogott, és hegyét a bejáratomhoz dörgölte. Széjjelebb tártam a combjaimat, hogy könnyebb utat biztosítsak neki.

- Csináld! – nyöszörögtem. – Gyerünk!

Szemeim kigúvadtak, ahogy belém hatolt. Hangosan nyögtem, ahogy egyre mélyebbre jutott, hogy aztán visszahúzódjon és ajkait a csiklóm köré fonja. Igyekezett minél jobban felizgatni, mielőtt ismét belém hatolt. Minden egyes lökése a gyönyör hullámait indította el bennem.

Hamarosan ismét éreztem ajkait a csiklómon, hogy aztán a műanyag rúd ismét elmélyedjen járatomban. Öntudatlanul is rálöktem magam, miközben ő egyre inkább gyorsított a tempón.

Amikor végül egy hangos sikoly kíséretében feljutottam a csúcsra, a dildó visszahúzódott belőlem, Jodie pedig rejtélyes mosollyal az arcán hátra ült.

- Nos, úgy tűnik, a világ most megremegett valaki számára – állt fel. – Teszek még egy hasábot a tűzre. Addig ne menj sehova!

Mintha mehettem volna bárhova is. Elvégre ott feküdtem meztelenül az ágyán, miközben ő kiment a szobából, én pedig mozdulatlanul bámultam a plafont.

Végül teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltem. Egyértelműen sok tapasztalata volt, annak ellenére, hogy azt vallotta, sose volt még nővel. Az eső egyre hevesebben zuhogott, a fény pedig egyre jobban elhalt. Felkapcsoltam a lámpát, amikor Jodie visszatért. Egy epret tartott a kezében, én pedig felültem, hogy az ágy támlájának döntsem a hátamat. Ő mellém ült és a számhoz nyomta az epret. Szétnyitottam ajkaimat, ahogy a gyümölcs becsúszott. Élveztem az édes ízt, miközben ajkai az enyémekhez nyomódtak.

A csók hosszú pillanatokig tartott, mielőtt visszahúzódott volna.

- Levetkőztetsz? Szeretem, ha kényeztetnek.

Nem volt szükségem több unszolásra. Tekintve, hogy még teljesen fel volt öltözve, ez egyfajta furcsa játszadozásnak tűnt. De hát, elvégre ez a szex. Szerepjáték, ami közben jól szórakozunk.

Végig futtattam kezeimet a haján és szájon csókoltam őt, miközben megfordítottam, hogy most az ő háta dőljön a támlának. Kezeim lefelé haladtak szatén blúzán, egészen a melleiig. Kisebbek voltak az enyémeknél, de formásak. Felnyögött, ahogy megmarkoltam őket, ahogy pedig behatoltam az anyag alá, ajkai elnyíltak. Ismét megcsókoltam őt, ajkaim pedig izgató technikával mozogtak rajta, ahogy melleit masszíroztam.

A nyaksál ugyanolyan színű volt, mint a blúza, de az egyik oldalán volt egy barna minta.

- Nagyon pajkos voltál a héten – gomboltam ki legfelső gombját. – Nagyon huncut kislány vagy – csúsztattam ujjaimat a gallér mögé.

Ujjaim körbe táncolták a nyakát, majd felcsúsztak a hajén, hogy az arcán induljanak visszafelé, megcélozva a második gombot.

Felém nyúlt, de én megragadtam a csuklóit és lenyomtam mellé az ágyra.

- Ezt a játékot ketten játszák.

Kigomboltam a második gombját és bőrét kezdtem izgatni. Megborzongott, ahogy a harmadik gombért nyúltam. Már épp ki akartam pattintani, ekkor viszont meggondoltam magam és lejjebb húztam blúza nyílását, kiszabadítva melleit.

Ujjaim hegyével köröztem rajtuk, egyre kisebb köröket leírva, míg végül el nem értem mellbimbóit. Gyengéden izgattam őket, amitől elnyíló ajkain halk nyögések szöktek ki.

- Jesszusom! – zihálta.

- Ő sem segíthet rajtad most már – vigyorogtam és kikapcsoltam harmadik gombját. Előre hajoltam és megcsókoltam a torkát, majd végig futtattam ujjaimat blúza pereme mentén, egészen a negyedik gombig. Megtaláltam a melltartója pántjait. A mutató és a hüvelykujjaim köz csippentettem őket, majd lecsúsztattam vállain.

Jodie lassan, kimért lélegzetekkel szívta be a levegőt, ahogy kipattintottam gombját és szétnyitottam a blúzt a melltartója felett. Alsóneműje fehér szaténból készült, én pedig selymes bőrét csókolgattam, miközben az anyagon keresztül masszíroztam kebleit. Hangosan nyögdécselni kezdett, körmei pedig a combjaimba vágtak. Kigomboltam blúza ötödik gombját is, feltárva köldökét.

A hasfalát izgattam, amire Jodie szemei elkerekedtek, ajkaim pedig meztelen vállain dolgoztak, melltartó-pántjai helyén. Hangosan nyögdécselt, ahogy gyors mozdulatokkal lehámoztam róla a ruhadarabot.

- Ügyes – jegyezte meg.

- Gyakorlással tökéletesítve – gomboltam ki maradék gombját is és hasát kezdtem simogatni, miközben megállás nélkül csókolgattam őt, egyre hosszabb ideig nyomva ajkaihoz enyémeket. Elengedte combjaimat és most a fenekembe mélyesztette ujjai hegyét. Erre megborzongtam, és egy pillanatra eltávolodtunk egymástól, hogy éhes pillantásokat vessünk a másikra.

- Na most lássuk csak, miből élünk! – húztam le felsőruházatának utolsó darabjait is.

Próbált fészkelődni, de én szorosan a helyén tartottam őt. Átkaroltam, hogy lejjebb toljam szoknyáját is. Végül a lehámozott ruhadarabot a blúza után hajítottam. Harisnyatartót viselt, én pedig széttártam a lábait, hogy figyelő tekintetétől kísérve leoldjam róla.

- Elég a köntörfalazásból! – jegyezte meg. – Akarlak. Rossz kislány voltam a héten, úgyhogy ne fogd vissza magad! Kétszer is magamhoz nyúltam.

- Ez tényleg huncut dolog volt. Pláne, hogy nem is nézhettem.

- Szereted nézni, ahogy egy nő maszturbál?

- Ez az egyik szenvedélyem – szabadítottam meg pár utolsó ruhadarabjától is. – Ideje elbánni azzal a bugyival is

Jodie letolta alsóneműjét és széttárta a lábait.

- Ez érdekes lesz.

Csupasz ágyéka volt és felfigyeltem rá, hogy már alaposan benedvesedett. Lehunyta a szemeit és megmarkolta a melleit, miközben én lábai közét kényeztettem, hogy aztán előre hajoljak és megcsókoljam bejáratát. Nyelvem végig szaladt szeméremajkai között és megállapodott a pöckén.

Ezután lassú, érzéki nyelvmozdulatokba kezdtem. Az eddigi reakciókból ítélve mindig is kielégítő volt a nyelvmunkám. Mindig is tudtam, hova helyezkedjek és hol kell hosszabban elidőznöm. A csikló az a pont, amit a megfelelőképp stimulálva könnyedén lehet előcsalni egy nőből nyögéseket, de akár hangos sikolyokat is.

- Abba… ne… hagyd! – zihálta.

Eszem ágában sem volt abbahagyni. Kényelmesen elhelyezkedtem és tovább dolgoztam rajta nyelvemmel. Egyre hevesebben rázkódott alattam, majd teste ismét elernyedt, hogy újra kezdődhessen a folyamat. Megállás nélkül dolgoztattam nyelvemet, hogy egyre hangosabb nyögéseket csaljak elő belőle.

Teste ritmikusan felemelkedett és visszahanyatlott.

- Gyerünk…! Gyerünk…! Folytasd…! – nyöszörgött.

Nem kellett nekem kétszer mondani. Sebtében gyorsítottam tempómon, míg végül meg nem éreztem az arcomba spriccelő meleg nedveket. Lehunytam a szemeimet, miközben ő zihálva nyöszörgött a gyönyörtől. Erősen markolta a lepedőt és egész teste remegett.

- Teljesen kiütöttél – zihálta.

- Te pedig lespricceltél – vigyorogtam rá.

- Sajnálom – viszonozta mosolyomat.

- Ne sajnáld! – töröltem le arcomat. – Ez azt jelenti, valamit jól csináltam.

- Persze, hogy jól csináltad – simogatta meg az arcomat. – Egek! Ez egy pokoli szopás volt, ami egészen a mennyekig repített. Tehetséges vagy, szerelmem.

Felült és átkarolta a vállamat, hogy aztán nevetésben törjön ki.

- Úgy tűnik, meglestek minket.

- Ki? – pillantottam át a válla felett az ajtóban heverő Jackre, aki előre nyújtott mancsai között pihentette fejét. Htsó lábai lazán nyújtóztak hátra.

- Sosem láttam még így egy kutyát.

- Én se. Jack különleges. Biztos hallotta, hogy nyögök és meg akart bizonyosodni róla, hogy nem akarnak-e épp meggyilkolni.

Feltápászkodott az ágyról.

- Egy italt?

- Kóla jó lesz, ha van.

- Van néhány mini vodkás üveg, amit a hotel bárjából hoztam – nevetett.

- Elmondom apádnak.

- Semmi szükség rá. Neki is adtam párat – lépett át Jacken.

Mire visszatért, visszavettem a felsőm, de kigombolatlanul hagytam. Átadta az italomat és leült mellém

- Tudod, mi tetszett meg benned legelőször az első estén a Manhattanben

- A tetkóim

- Azok is. De leginkább az, ahogy egyszerűen csak követtél a mellékhelyiségbe. A legtöbb nő nem reagált volna úgy, mint te. Úgy gondoltam, ez egy olyasvalaki, akit jobban meg kell ismernem. Ő nem fél attól hogy kipróbáljon valami másfélét

Az idő mindent megváltoztat. Az, ami egy egyszerű, hivatalos megállapodásnak indult, végül sokkal többé nőtte ki magát. Az elmúlt hétvégéket és az utolsó két hétköznap estét is együtt töltöttük. És a mama is kedvelte őt. Az érzés pedig kölcsönös volt, hiszen Jodie is szeretett ücsörögni a nagymamámmal és beszélgetni. Közös volta az érdeklődésük a számítógépekkel és a bűnügyi regényekkel kapcsolatban.
Nem sokkal azután, hogy összejöttünk, elfogadták a jelentkezésem a C.F.A-hez. Most már önkéntes tűzoltó vagyok Upwey-ben, Jodie pedig a Selby állomáson dolgozik. A ruhakészítő tanfolyamom már egy ideje befejeződött, Jodie pedig rászokott pár munkám viselésére. Ezt szeretem Jodie McNaughtonban. A tetoválások és a bűnözői múlt mögé nézett, hogy meglássa a mögöttük lévő nőt és lassan a felszínre hozza. Megtanított rá, hogy szeressem a nőt, aki a tükörből visszanéz rám. Ha pedig egyszer el is válnak majd az útjaink, ez örökre velem fog maradni. Nem mintha úgy látszana, ez a közeljövőben be fog következni.

Vége

Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 2. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező IV. rész 1. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************



Jodie nem tévedett. Az ég tiszta volt, amikor elindultam otthonról, és az első alkalommal, mióta megnyitottam a stúdiót, aznap szoknyát vettem fel.
Muzza beugrott a nap vége felé, hogy lásson engem, és magával hozta egy társát is, aki szeretett volna egy tetoválást. Miközben én három koponyát vartam rá sorban, ő hátra dőlt és nézte a kedd esti Port Adelaide-Hawthorn meccs ismétlését. Megszállott Hawks-szurkoló volt, de a győzelem miatti eufóriája ellenére is felfigyelt rá, hogy valami más rajtam.
- Megcsináltattad a hajadat – simogatta a szakállát.
- Már a múlt héten. Kösz, Muzza.
- A rohadt életbe! – fújtatott a partnere. – Az első dolga az volt hétfőn, hogy elmondja a csajának, hogy megcsináltattad a hajadat, drága. Még én is tudom, hogy a rohadt ruha az.
- Kössetek fel és itassatok le! – bámult Muzza a lábaimra. – Nem is láttam még őket korábban.
- Ahogy a melleimet sem – nevettem.
- Őt akarom magamra – bökött előre.
- Kit? – pillantottam le a lábamra. – A sellőt? Hová?
- A lábamra. Hova máshova? Ha a csajom meglátja, hogy egy nő vonaglik felfelé a combomon, talán ő is ihletet kap.
Ismerve Muzzát, valószínűleg a lánynak is ezt mondta.
Péntek este átvettem a bőrszoknyámat egy fehér felsővel és fekete csizmával. Oké, így úgy nézek ki, mint egy domina.
Jodie kocsija volt az egyetlen a felhajtón. Amikor megálltam és meghallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó, előre döntöttem az ülést, hogy kiengedjem Jacket. Elefántcsont-színű szatén blúzt viselt és fekete szűk szoknyát. A lábait fehér harisnya takarta.
- Jack! – kiáltott fel.
A kutya felé indult, ő pedig lelépett a lépcső legalsó fokára, hogy üdvözölje. Az örömködésük jó két-három percig tartott. Szoros volt közöttük a kötelék. Nagyon szerette azt a kutyát. Végül azonban felpillantott és rám mosolygott.
- Az a szoknya csodásan fest rajtad.
- Ez a második szoknya, amit felvettem ma.
- Nem létezik – vigyorgott huncutul. – Jól vonzhatta a vendégeket.
- Sokáig tartott, de végül Muzza is akart egy sellőt a lábára. Most látta először a lábaimat.
- Másképp nézel ki – egyenesedett ki és felém lépett – Egek! Smink van rajtad? Váó! Nagyon le akarod nyűgözni a nőket. És Chanel is van rajtad.
- Heidinek köszönhetően – válaszoltam.
- Az edzőtermi lány? – karolta át Jodie a csípőmet. – Le vagyok nyűgözve. Új felső?
- Nem. Régi darab. De készítek majd egyet szaténból is. Én… ööö… jelentkeztem egy ruhakészítő tanfolyamra.
- Ez komoly? – villant fel Jodie szeme, miközben lecsapott egy villám. – Többet szeretnék hallani erről, de most menjünk be! Úgy tűnik, az eső végül megérkezett.
Felpillantottam, ahogy az első esőcseppek hullani kezdtek.
- Azt mondtad, magaddal hoztad a felhőket.
- Egész nap dörgött – válaszolta, miközben lassan szemerkélni kezdett. – Csodálkoztam, hogy nem kezdett el esni már órákkal ezelőtt.
Bementünk a házba, ami sokkal melegebb volt, mint odakinn. A tűz már órák óta éghetett, Jack pedig azonnal odaügetett.
- Érezd magad otthon! Kérsz kávét vagy valami erősebbet?
- A kávé jó lesz – léptem a kanapéhoz.
Az eső egyre hevesebbé vált a percek múlásával, ahogy megnyíltak az ég csatornái. A szél is feltámadt, borzolva a fák csúcsait. Az ég néha felragyogott, ahogy villám cikázott rajta keresztül, nem sokkal később pedig meghallottam a mennydörgést. Szerettem figyelni az esőt. Amikor viszont Jodi visszatért két bögre kávéval, leültem mellé és hátra dőltem a kanapén.
- Egész éjjel esni fog – motyogtam.
- Ja, Az utak csúszósak lesznek, mint a rohadt élet – húzta el a száját. – Még hozzá se kezdtem a főzéshez. Mire vágysz?
- Ami csak jön. Rám könnyű főzni. Bár a kulináris repertoárom eléggé szegényes.
- Nos, ezt majd orvosolnunk kell – bökött meg a térdével. – Az egyetlen dolog, amit az exférjem hiányolt belőlem, az a főztöm volt. A főző műsorok megszállottja vagyok.
- Én a bűnügyi műsorokat szeretem. És imádom az Underbelly-t.
- Apukám részt vett a Purana-ügyben évekkel ezelőtt. Kérdezd csak ki és tisztában leszel pár dologgal, amit elbaltáztak a sorozatban.
- Nem is tudtam. Nem mintha kérkednél vele.
- Kedvel téged – válaszolta Jodie. – Beszélgettünk rólad hazafelé a reptérről. Tegnap felhívta a C.F.A-t, hogy tudassa, van egy barátja, aki jelentkezett, és ha nem vesznek be, tőle kapnak fejmosást.
- Kösz – kortyoltam a kávéba. – Heiditől is kaptam egy időpontfoglalást.
- Mit kért?
- Két rózsát ide és ide – mutattam a lábaimra. – Az a nő tényleg megéri a pénzét.
- Igazán? – vonta fel Jodie a szemöldökét. – És micsoda? Meleg vagy csak kíváncsi?
- Nehéz megmondani. Nem igazán beszéltünk róla. Egyértelműen kíváncsi, de van így két másik nő is.
- Kik?
- Louise és Sigrid. Bár Louise nem vallja magát melegnek. Épp csak épp elég ideje van már együtt Sigriddel, hogy az legyen.
Jodie összevonta a szemöldökét. Belekezdtem, hogy elmeséljem Caroline előző napi történetét, mire pedig befejeztem, ő is megértette.
- Tetszik a meghatározás. Gyűlölöm a címkéket. – Előre dőlt és felvette a kávéját. – Diszkrét vagyok a férfiakkal. Nem kürtölöm világgá a szerelmi életemet a Facebookon vagy más közösségi médiás szarságon. A szerelmi életem az én magánügyem. Ez csak rám és a hozzám közel állókra tartozik – pillantott hátra a válla felett.
- Én is így vagyok vele. Elhiszed, hogy még csak Facebook-profilom sincs? A mamám kettőnk helyett is posztol.
- Nem vesztesz sokat, hogy őszinte legyek. Én már párszor töröltem a sajátomat és nem mindig azért, mert beleuntam. Volt az a srác, aki hónapokig zaklatott. Kezdett már rémisztő lenni, úgyhogy töröltem a profilomat és újat regisztráltam.
- Szóval – bámultam a tűzbe – mi van azzal, ami kettőnk között van?
- Ami kettőnk között van, az kettőnkre tartozik. Talán egyszer lefekszem egy nővel, de azt is diszkréten kezelem, amikor egy férfival fekszem le, a szabályok pedig egyetemlegesek. Kettes szabály: Ha mással kefélsz, mondd el nekem! Egyszerre csak egy emberre van energiám. Három pedig már tömeg. Harmadik szabály: Nem akarok veled tölteni minden estét. Nekem is megvannak a magam barátai. Nem minta szégyellnélek. Hetente pár este vagy hétvége jó lenne, de ez kialakul, ahogy a dolgok fejlődnek, és a könyvelésedtől is.
- Én is meg tudom csinálni. Csak mutasd meg, hogy csinálod! Nekem is hozzá kell szoknom.
- Én majd gondoskodom róla – futtatta végig a kezét a hajamon.
Közelebb hajolt és az arcomra tette a kezét. Ott tartotta, majd gyorsan szájon csókolt. Egy pillanatra visszahúzódott, majd elmosolyodott és ismét megcsókolt. Ezúttal kinyitottam a számat és éreztem, hogy megborzong, mielőtt ugyanúgy reagált volna. A bal mellére tettem a kezemet és gyengéden megmarkoltam, miközben az ajkaink összefonódtak. Éreztem az ő kezét is az én keblemen, mielőtt egy pillanat múlva visszahúzódott volna. Lihegve pillantott le a melleimre. Hüvelykujjával simogatta a bimbómnál, majd ismét felpillantott a szemembe.
- Mennyire vagy most éhes?
- Éhes, de várhatok.
- Szeretnél dugni egyet?
- Katolikus a pápa?
- Amikor legutóbb néztem, még az volt – vette le a cipőjét. – Amikor fiatalabb voltam, CD-ket gyűjtöttem. Most viszont már dildókat és szexjátékszereket – emelkedett fel és lepillantott rám.
- A legtöbb férfi nem vár írásos meghívóra – nyújtotta felém a kezé.

Felálltam és átkaroltam őt, hogy ismét szenvedélyesen szájon csókoljamHátra lépett, én pedig követtem a hálószobába.

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 1. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 3. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************

Az idő állni látszik a börtönben. A rutinod sosem változik. Az egyetlen különbséget az egyre csak érkező emberek jelentik. Egyesek frissen elítélt rabok, mások látogatók, a többiek pedig közösségi csoportokhoz tartoznak, akik programokat tartanak a börtönben. Az utóbbiakat csak úgy nevezik, a jóskák. Ez egy börtönszleng-kifejezés azokra, akik igyekeznek jót tenni és segíteni. Caroline ebbe a csoportba tartozott. Hetente egyszer járt be a börtönbe, hogy ruhakszítő kurzust tartson.

Én nem a ruhakészítés miatt jártam Caroline tanfolyamára, hanem az összegyűlt brancs miatt. Caroline némi emberséget csempészett a sivár falak közé. Egy lélegzetnyi friss levegőt. Behozott egy adag magazint is, ami aztán minden héten ott maradt utána. Egy bennlakó összegyűjtötte őket az órák után és betette a közösségi szobába, ahol mindenki olvashatta.

Néhány nő belé is habarodott, annak ellenére, hogy Caroline akkor kapcsolatban élt. Egy férfival. Beismerem, én is fantáziáltam róla időről időre. Anyai gondoskodással tekintett ránk, viszont, bár szeretett barátkozni a rabokkal, soha nem adta meg az elérhetőségét senkinek.

Emiatt is kissé kivételesnek éreztem magam a meghívás miatt az otthonába, Croydonba, azon a délutánon. A sógornőjétől, Louisától vette a házat még évekkel korábban, miután szakított a partnerével. Mostanra már mással élt együtt. Brandonnal, aki a The Age-nek dolgozott. Megtudtam egy keveset Louisáról és a másik sógornőjéről, Melanie-ról, miközben a varrótermében ültünk.

- Louisa és Melanie mindketten a nővéreim házastársai – mesélte. – Louisa Sigriddel él, Melanie pedig Elkével, a sógornőim viszont nem tekintik magukat melegnek.

- Az hogy lehet? – kérdeztem.

- Louisának és Melanie-nak sose támadt rá ingere, hogy kitárulkozzanak a világ előtt és címkéket ragasszanak magukra – lapozott bele egy könyvébe. – Csak az számított, hogy szeretik-e a nővéreimet vagy sem. Végeredményben a szerelemről van szó, nem a címkékről.

- Érdekes elgondolás – pillantottam le a könyvre. Az egyik kötet volt, amit a dizájnjai töltöttek meg. A börtönbe is behozott párat évekkel ezelőtt.

- Kicsit olyan, mint a ruhakészítés. Ha a ruha nem passzol rád, kibontod a varrásokat és teszel még hozzá anyagot. Tágítsd ki a látóteredet és fogadd el, hogy nem minden passzol hozzád! Neked viszont igazodnod kell az élethez. Louisa és Melanie két nő egy cseppnyi meleg vér nélkül, akik meleg nőkkel élnek kapcsolatban. A végén csak annyi marad, hogy megváltoztassák a szemléletmódjukat és elfogadják azt, amit az élet hoz.

Ez egy olyan beszélgetés volt, ami megváltoztatta az életemet és a mai napig kihatással van rám. A fluiditás gondolata, hogy az emberek változhatnak, hogy minden nap változunk biológiai szinten is, ahogy a régi sejtek elhalnak és újak kerülnek a helyükre. Az elsődleges ok, amiért az emberi faj a tápláléklánc csúcsára emelkedhetett, az volt, hogy meg tudta változtatni a körülményeit. Azon a délutánon jelentkeztem az egyik ruhakészítő tanfolyamra, mert én is szükségét éreztem, hogy változtassak. Amikor este elmondtam a nagymamámnak, ő ledöbbent.

- Végülis van értelme. Hiszen kreatív ember vagy.

Megnéztem Caroline weboldalát aznap éjjel, miután megetettem Jacket és elvittem sétálni. Lenyűgöző mennyiségű öltözéket találtam ott. Szokványos ruhákat és topoktól irodai viseletig mindent. Épp feliratkoztam a hírlevélre, amikor szűkölést és kaparászást hallottam az ajtó felől.

- Most meg mi van – nyitottam ki az ajtót Jack-nek.

A kutya befurakodott mellettem, a kuckómhoz ügetett és lefeküdt az ágyam mellé. Tökéletes szobakutya. A farka a padlót verdeste, amikor pedig leültem az ágyra, felkelt és odasétált hozzám.

- Szóval anyuci kis szobapincsije vagy, mi? – vakargattam meg a füle tövét.

Így hát aznap éjjel Jack a kuckómban aludt és amikor küldtem róla egy képet Jodie-nak, azt válaszolta, „cuki”.

Azon a héten minden megváltozott a számomra. Eleinte azt hittem, ez is csak egy újabb hét lesz, amíg Jodie szülei fel nem tűntek, hogy elvigyék a kocsit. Jót beszélgettünk. Tom segített kitölteni a jelentkezésemet és biztosított, hogy minden rendben lesz. Amikor elmentek, furcsán felszabadultnak éreztem magam. Évekig az alatt a teher alatt nyögtem, hogy úgy éreztem, nem vagyok normális. Egészen a kamaszkoromig ment ez vissza, amikor a városban randalíroztam, kocsikat törtem fel és összeütközésbe kerültem a zsarukkal.

Aznap este elvittem Jacket sétálni, hogy feladjam a jelentkezésemet. Elsétáltunk a tűzoltóság mellett is. Elég jól ismertem a parancsnokot. Amikor elmondtam neki, mi történt velem, megveregette a hátamat és azt mondta, sok sikert kíván nekem.

Kedd este a konditeremben találkoztam Louisával és Sigriddel, rajtuk keresztül pedig megismertem a szőke nőt is, akit Jodie említett az előző héten. Heidi huszonnyolc éves nő volt német gyökerekkel. Egyből értettem, miért akadt meg rajta Jodie szeme. Gyönyörű teste volt és angyali arca. Jó barátok voltak Louisával és Sigriddel és jól elszórakoztunk, miközben beszélgettünk. Foglalt is nálam egy időpontot egy tetoválásra. A Chanelnél dolgozott konzultánsként és boldogan mutogatott mintákat a táskájából, amit a kocsija hátsó ülésén tartott.

- Ha szeretnél még több mintát, csak hívj fel! – nyújtott át egy névjegykártyát.

- De te Belgrave-ben laksz – pillantottam a telefonszámára.

- Knox City-ben dolgozom. Átugorhatok pár mintával a stúdiódba csütörtök este.

Elgondolkodtam Heidiről aznap este, miközben Jackkel sétáltunk. Nagyon bizarr volt, hogy két úgy nevezett hetero nő is flörtölt velem. Jodie üzenetei napi két-három alkalommal érkeztek. Rövid szövegbuborékok arról, hogy mit csinál éppen, és legalább napi egy szelfi. Az első a hotelszobájában volt. Az ágyon ült kinyújtott lábakkal. Csak egy fehér pólót viselt, ami eltakarta a bugyiját. A második szelfi a konferencia központ bejáratánál készült, a harmadikon pedig bikinitopot viselt és szoknyát. A kezében valami divatos koktél volt, a szöveg pedig csak annyit mondott „A te egészségedre!”

Csináltam neki egy fényképet az én üvegemről és elküldtem neki. „Emlékszel erre?”

„Hogy felejthetném el a jó öreg Vic Bittert? Mit meg nem adnék most érte! Itt viszont nincs semmi, csak Tooheys és undorító dizájner sörök.”

Az utolsó dolog, ami megváltozott, az öltözködési ízlésem volt. Mindig is a farmert és a pólót részesítettem előnyben, de a vasárnapi találkozóm Caroline-nal új lehetőségeket nyitott meg. Csütörtökön a szokásosnál hosszabb ebédidőt tartottam és leugrottam Knox City-be, ahol szereztem egy bőr szoknyát zipzárral az elején. Épp a kezemben tartottam, amikor Jodie felhívott, hogy szóljon, haza ér péntek ebédidőre, de az apukája felveszi őt.

- Csak hozd haza Jacket péntek este! A vacsorát bízd rám! Szeretlek.

Küldtem neki egy képet a szoknyáról és mosolyogtam, amikor megérkezett a válasza.

„Alig várom, hogy lássam rajtad!”

Épp időben értem vissza a stúdióba, hogy összefussak Heidivel, aki szeretett volna időpontot foglalni. Két srác várt a sorára és le se tudták venni a szemüket róla. Tengerészkék kosztümöt viselt fehér blúzzal.

Egy virágról mutatott egy képet.

- Ezt a virágot szeretném a lábamra – mutatott a combja elejére. – Ide.

Hosszan a bugyijában tartotta a kezét a megfelelő helyen, közben azonban gondosan a hátát mutatta a srácoknak.

- Ugyanazt a virágot mindkét lábadra?

- Ja. És szövegtekercseket. Az egyiket „Heidi’s”-felirattal, a másikat pedig „kert”-tel.

- Persze – csempésztem mosolyt az arcomra. – Bejegyezhetlek jövő hétre?

- Mikorra? Van egy szabadnapom, úgyhogy alkalmazkodóképes vagyok.

- Csütörtökön déltájban? – pillantottam a beosztásomba. – Mondjuk fél egykor.

- Tökéletes – mosolygott. – Bármi javaslat?

- Viselj szoknyát vagy ruhát! – válaszoltam. – Őrülten viszketni fog.

Az egyik srác megvárta, amíg Heidi távozik, mielőtt megszólalt volna.

- Azt kívánom, bárcsak a helyedben lehetnék jövő csütörtökön!

Aznap este Jodie egy új fényképet küldött. Egy masnis blúzt viselt ás fekete szoknyát. A nyaksála és a felső két gombja ki volt bontva, akárcsak a szoknya öve. A keze a harmadik gombon volt, a szöveg pedig azt mondta: „Szeretnél többet látni? Írj vissza igen, kérleket, cukorral a tetején”

„Igen, kérlek, cukorral a tetején.”

A következő képen a harmadik gomb is ki volt oldva, az ujja pedig a negyediken pihent. Nem tartozott hozzá üzenet, de én igennel válaszoltam, épp amikor Jack úgy döntött, ki akar menni pisilni. Mire visszatértem, egy újabb kép érkezett. Ezen már annyira ki volt bontva a blúza, hogy látszott barackszín melltartója.

„Ha többet szeretnél látni, viseld a bőr szoknyádat” – írta.

Ez mosolyt csalt az arcomra.

„Áll az alku.”

Nem érkezett több kép pénteken, de kaptam egy üzenetet, amikor landolt Melbourne-ben.

„Magammal hoztam a felhőket.”

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező III. rész - Szerelembe esni 3. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 13.

*************************************************************************

Sosem voltam jó alvó. Azt hiszem, ez a természetes következménye a korai gyerekkoromnak. A mama azt mondja, anyám rendszeresen magamra hagyott már akkor is, amikor elment dolgozni vagy egy barátjával. Gondolom, egy ilyen bizonytalan környezetben, drogosokkal körülvéve, sok minden gyakorolt rossz hatást a nyugodt alvásomra. Már arra is felébredek, ha egy macska végigmegy a háztetőn, míg a mama egy földrengést is át tudna aludni.

Azon a vasárnap reggelen a telefonomra ébredtem, annak ellenére, hogy rezgő módra volt állítva. Anélkül vettem fel, hogy kinyitottam volna a szememet.

- Itt Kelly. Ki az?

- Kelly! Én vagyok az, Jodie. Ébren vagy?

- Ha nem lennék ébren, nem tudnál velem beszélni – nyitottam ki a szemem. – Mi újság?

Nem válaszolt, én pedig némán fintorogtam.

- Ne haragudj…! Én… ööö… épp csak felébredtem a telefonra.

- Bocsánat.

- Semmi gond – válaszoltam. – Mi a baj?

- Ööö… meg tudnál tenni nekem egy hatalmas nagy szívességet?

- Csak mondd! – ültem fel.

- Ki tudnál vinni a reptérre ma reggel? Scott elszelelt Sorrentóba Kerry-vel, Apa pedig nem érzi túl jól magát. Valami hasfájás. Fizetem a benzinköltséget és veszek neked ebédet a reptéren cserébe.

- Persze. Ne aggódj! – futtattam végig a kezem a hajamon. – Láttam tegnap este, hogy aggaszt.

- Igen. Tudom. Majdnem mondtam valamit Scott-nak, de már így is eléggé fel volt húzva Kerry miatt, úgyhogy inkább hagytam függőben. Most nagyon pipa vagyok rá. Csak azért, mert a csaja el akarta vinni a gyerekeket a hétre, neki meg úgysincs sok munkája, én kereshetek valakit, aki figyel Jackre a héten.

- Hagyd nálunk! Úgyis van egy nagy hátsó kertünk kerítéssel. A mama itthon van napközben. Nem lesz semmi gond. Feltéve, ha nem eszik macskákat.

Hosszú csend hallatszott a telefonban, majd felsóhajtott.

- Biztos vagy benne?

- Hát persze hogy biztos. Egyáltalán nem lesz útban. Ráadásul ad majd nekem okot rá, hogy elmenjek sétálni és leadjak egy keveset.

- Oké, nézd! Most veszek egy gyors zuhanyt és felöltözök. Hamarosan látjuk egymást.

A lábam elérte a padlót és az ajtót bámultam. Ez most jó dolog vagy rossz? Az ösztöneim azt súgták, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. Jodie jeleket küldött felém, de nem olyan jeleket, amikre számítottam. De hát mégis mi baj lehetne abból, ha az ember vigyáz egy kutyára? Nem ajánlottam fel semmi olyat, amit ne tennék meg bármelyik másik barátomért.

- Rendben lesz – biztosított a mama. – Sibyl amúgy is szobacica.

Jodie egy órával később futott be Jackkel. Egy krémszínű blúzt viselt fekete csillagokkal véletlenszerűen elszórva rajta. Egy fekete farmernadrágba tűrte bele és amikor kiszállt a kocsiból, széles mosollyal köszöntött és kaptam egy puszit az arcomra.

- Köszönet mindenért. Életmentő vagy.

A mama nem találkozott még Jodie-val. Nagyi végig mérte őt, aztán megrázta a kezét.

- Jó megismerni a nőt, aki képes arra, amire én sose voltam – kacsintott. – Rávette az unokámat, hogy ruhát vegyen.

Jodie vidáman felnevetett, majd végigmérte a rajtam lévő nyári ruhát.

- Nem az én érdemem – söpört ki egy tincset az arcából. – Mindig is benne volt.

Hátra pillantott a válla felett.

- Ömm… nem gond, ha itt hagyom a kocsit éjszakára? Apa beugrik majd érte reggel és haza viszi.

- Persze – bólintott a nagyi. – A fizetős autópályán mentek?

- Reménykedtem benne – pillantott Jodie a kocsimra. – Van elektronikus matricád?

- Ööö… nincs. Igyekszem mindig elkerülni a fizetős utakat.

- Majd veszek online a számlámról – vette elő a telefonját.

- Arra semmi szükség – állította meg a mama. – Nekem van. Vigyétek az én kocsimat!

A legújabb Ford Focusa volt és, bár gyűlölöm bevallani, mindig is irigykedtem rá, amit ő pontosan tud. Viszont a tény, hogy felajánlotta, vigyem el a kocsiját, azt jelentette, hogy észrevett valamit, amit én nem.

Nem jöttem rá, mi lehet az, még azután sem, hogy bepakoltam Jodie bőröndjét és két táskát a csomagtartóba és elindultunk a reptér felé. Egy álom volt vezetni azt a kocsit. Az én Chargerem hajlamos túlmelegedni a forró napokon. Mindig magamnál hordok egy szerszámkészletet és néhány tartalék alkatrészt, csak a biztonság kedvéért.

Most viszont, hogy a nagymamám kocsiját vezettem, nem kellett aggódnom olyan dolgok miatt, mint egy kiégett hőcső vagy egy kiment szervókormány. Ráadásul még azt is elérte, hogy lenyugodjak. Kevesebb dolog miatt kellett aggódni, így pedig az út folyamán megtudtam egyet s mást Scottról.

- Scott leginkább olyan nekem, mint egy sose volt báty – mondta Jodie. – Próbáltunk összejönni gimiben, de én túlságosan lökött tyúk voltam neki. Őrülten össze tudtunk veszni és megesküdni, hogy sosem állunk szóba ismét, csak hogy másnap az osztályban az egész olyan legyen, mintha soha meg sem történt volna. Amikor a házasságom tönkrement, ő ott volt nekem és szeretkeztünk az éjszakákon, amikor a legrosszabbul éreztem magam. Amikor viszont másnap reggel felébredtünk ugyanabban az ágyban, csak egymásra néztünk és azt mondtuk „Ez soha többé ne történjen meg!” Olyan volt az egész, mintha a bátyáddal feküdnél le – túrt bele a hajába.

- Valami olyasmi, amiről én semmit sem tudok – válaszoltam.

- Voltak barátnőim, akik szerint olyanok vagyunk, mint két borsó egy tokban. Nem mintha ezzel bármi baj lett volna. Scott-tal túl sok mindenben hasonlítunk. Nagyszerű barátok vagyunk, de ha egyszer tényleg összejönnénk, ki is nyírnánk egymást. Amikor elmegyek egy pubba Scott-tal, biztonságban érzem magam mellette, mert tudom, hogy készségesen eljátssza a pasim szerepét anélkül, hogy viszonzást várna.

- Én is valahogy így vagyok Muzzával – bólintottam. – Ő a legjobb pajtim, de tudja, mikor kell bepróbálkoznia, hogy aztán én jól leteremthessem.

- Lesznek még fejlemények a jövő héten – piszkálta a nyakláncát. – Kezd nagyon frusztrált lenni mostanában. Van egy olyan érzésem, hogy ki akarja penderíteni Kerry-t, csak még nem talált helyette másik nőt, úgyhogy inkább mellette marad, amíg nem akad jobb. Már elcsepegtettem neki információkat Dee-ről és úgy tűnt, bejönne neki.

A beszélgetés lassan az ő helyzetére terelődött, miközben felhajtottunk az autópályára.

- Vicces helyzetben vagyok éppen – vallotta be. – Sok választásom és lehetőségem van, de semmi olyan, ami igazán izgalomba hozna. Szeretem a férfiakat, ne érts félre, de a férfiak, akikkel összehozott a sors az elmúlt években, eléggé bizonytalanoknak tűntek. Szerettek volna megállapodni és érzékenyek lenni. Régen ez vonzó is volt nekem, mostanában viszont csak kefélni akarok.

Ami megragadta a figyelmemet, az a végtelen távolságtartása volt a gyermekvállalással szemben. Imádta Roberta gyerekeit. Bármit megtett volna értük. Ő maga viszont sosem hozott volna egy újabbat a világra.

- Olyan lenne, mintha leoltanák a villanyt. Sokszor gondolok rá, hogy legyen egy fiam vagy egy lányom, de a fejemben mindig nagyjából öt éves. Az egész szoptatós, válladon ringatós, éjszakákat átbömbölős dolog egyszerűen taszít.

Épp ekkor parkoltunk le a reptéren.

- Talán örökbe kellene fogadnom.

- Az mindig egy lehetőség – dőltem hátra, hogy felkapjam a táskámat és egy kezet éreztm a vállamon. Amikor visszafordultam, az arcom centikre volt az övétől.

Egy pillanat múlva az arcomra tette a kezét és szájon csókolt. Pár pillanatig fogalmam sem volt, hogy reagáljak, aztán viszont az ösztönök átvették az irányítást és félrebillentettem a fejem, hogy több teret adjak neki.

A keze az arcomon maradt, a másik pedig a mellemre siklott és megállapodott ott, miközben mohóbban a számhoz nyomta az övét.

Néhány pillanat múlva szakította meg a csókot. Kifújta a levegőt és néhány pillanatra elnézett mellettem.

Egy pillanatra feszülten és végtelenül felizgatva éreztem magam, de a helyzetünk nem sok okot adott a reménykedésre. Mégis meddig mehetsz el egy reptéri parkolóban heti 0-24 őrszolgálattal? Az ajkaink találkoztak egy újabb hosszú csókra. Gyengéden megmarkolásztam a melleit. Éreztem a melltartóbetétjét.

A kezemnek nyomta magát és ő is megmarkolta a mellemet. Aztán ismét visszahúzódott, megsimogatta az arcomat és még sok gyors csókot adott, mielőtt végül kibontakozott volna az ölelésemből és az ajtónak dőlt volna.

- Hamarosan be kell csekkolnom – villant rám a tekintete. – De ez egyértelműen olyasvalami, amit még folytatnunk kell.

Nem is érthettem volna egyet jobban. Átléptünk egy vonalat, én pedig nem voltam biztos benne, hogy vissza akarok-e táncolni és ismét csak barát lenni a számára. Jodie-nak éhes fény égett a szemében, és amikor rám nézett, csak remélni tudtam, hogy én vagyok a főfogás.

Sose voltam a repterek nagy barátja. Túl sok a biztonsági intézkedés és ha épp nem találkozol valakivel, vagy búcsúztatsz valakit, nem igazán van ott keresnivalód. Gyorsan megebédeltünk, ami túl hamar véget ért, aztán már el is köszönt tőlem egy öleléssel és egy arcomra adott csókkal.

- Tudod a számomat. Használd, ha szükséges!

Azzal el is ment, ott hagyva, hogy bámuljak utána. Odamentem egy ATM-hez és türelmesen kivártam, amíg egy nő befejezi előttem a tranzakcióját. Amikor megfordult, felismerés csillant a szemében, én viszont túlságosan is elmerültem a Jodie körül forgó gondolataimban és a pénzfelvételben ahhoz, hogy felfigyeljek rá.

Amikor viszont megfordultam, ő még mindig nem messze állt és engem bámult. Csak ekkor ismertem fel.

Caroline hetente egyszer járt be a börtönbe, hogy ruhavarró órákat tartson, ami meglehetősen népszerű volt. Nem mintha megrögzött varrónők lettünk volna, hanem azért, mert Caroline volt a legdögösebb spiné, akit magunk körül láttunk. Eltekintve néhány nyomulós bunkótól mindenkivel jól bánt és tisztlettel beszélt. Néhány nő azt is megígérte, hogy ír neki, ha letöltötte a büntetését. Én nem tartoztam közéjük, de én is mindig elmentem az óráira, mert némi vidámságot és boldogságot hozott magával. Készítettem magamnak egy toppot, de ma már nem jönne rá.

- Gondoltam, hogy nem tévedtem – mosolygott rám Caroline. – Kelly, nem igaz? A tetoválások miatt hittem azt, hogy valaki más.

- Caroline! – üdvözöltem. – Még mindig megvan a top, amit nálad készítettem, bár már nem jó rám.

- Nos, bármikor át lehet alakítani – biztosított. – Na de mi a helyzet a tetoválásokkal és mit csinálsz itt?

Folytatása következik!

Vége a III. résznek

Az ismeretlen tényező III. rész - Szerelembe esni 2. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 1. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 13.

*************************************************************************

- Kedvelem az öregedet – mondtam Jodie-nak néhány órával később, amikor már a kocsiban ültünk. – Egyenes fickó. Kimondja, amit gondol.

- Ő is kedvel téged – markolta meg a kormányt. – Egy tízes listán, ahol az egyes a legjobb, te kettest kapnál. Egy pont mínusz a fegyveres rablásért.

- Nos, akkor Josh se kaphatna egyest.

- Á, Josh! – nevetett fel. – Ami azt illeti, Carla jobban is választhatott volna. Apa egy hatost adott neki. Láttad, hogy stírölt engem? Még szerencse, hogy nem feszülős farmert vettem fel. Akkor még a végén ott durrant volna el nekem.

Én is felfigyeltem rá, hogy Josh jobban bámulja Jodie-t, mint az normális lenne, de nem akartam megemlíteni.

Jodie ekkor gyengéden megpaskolta a lábamat.

- Na, akkor benne vagy?

- Benne. Most már csak be kéne iratkoznom abba az edzőtermedbe.

- Bejelentkeztetünk majd online a lakásomból – válaszolta. – Úgy biztosra mehetünk, hogy minden rendben lesz. A jövő héten elutazok egy konferenciára Sydney-be, de amikor visszajövök, én is módosítom majd az edzés-beosztásomat, hogy illeszkedjen a tiédhez.

Bevett egy kanyart az úton, mielőtt folytatta volna:

- Úgy edzhetnénk együtt és, tudod, bátoríthatnánk egymást.

Le is rendeztük a edzőtermi tagságomat úgy egy órával később. Ideje volt elkészíteni a tetoválását a fenekére. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy Scott is ott volt Kerry-vel, úgyhogy Jodie a hálószobára szavazott.

- Így még Kerry is kap rá okot, hogy köszörülje a nyelvét – terített le egy törölközőt az ágyra. – Ne érts félre! Kedvelem azt a nőt, de igazán használhatná beszéden kívül másra is a nyelvét.

Levette a nadrágját és a padlóra hajította.

- Jó neked ruhában dolgozni?

- Rendben leszek – nyitottam ki a táskámat. – Szeretnél előtte elszívni egy cigit, vagy jó lesz így?

- Jó kell hogy legyen. Elvégre ez nem fáj annyira úgy, hogy nem ér csont közelébe.

Elhasalt az ágyon és magához ölelt egy párnát, miközben én mellé térdeltem.

- Amikor csak készen állsz – pillantott fel rám. – Ha le kell húznod a bugyimat, csak hajrá! Nem vagyok prűd.

- Rendben kell hogy legyen – helyezkedtem el.

A tetoválás jól haladt. Viszonylag gyors munka volt, hiszen csak egy alap rózsáról volt szó pár levéllel és egy felirattal alatta.

- Szóval, kinek a nevét írjam oda?

- Még nem találtam ki – motyogta. – De valaki olyan kellene, akit kedvelek.

Épp befejeztem a körítést, amikor megszólalt a telefonja. A hátam mögött volt az éjjeliszekrényen, jóval kartávolságon kívül. Jodie felnyögött és négykézlábra emelkedett.

- Rohadt telefon! Fel tudnád venni, kérlek, amíg felhúzom a nadrágomat?

Megvontam a vállam és felkaptam a telefont.

- Halló! Jodie telefonja. Tudná tartani pár pillanatig?

- Halló? Ó, oké – hallatszott egy női hang a vonal túlsó végéről. – Ráér most?

- Igen. Épp csak átöltözik. Én Kelly vagyok, a tetoválója.

- Ó, értem. Láttam azt a tetoválását a hátán. Fantasztikus munka. Én is beugranék a stúdiójába valamikor.

- Semmi gond – válaszoltam, miközben Jodie begombolta a nadrágját. – Hogy hívják?

- Deanna, de többnyire csak Dee-nek hívnak.

- Rendben van, Dee – pillantottam Jodie-ra. – Alig várom a találkozást. Most adom Jodie-t.

Átadtam a telefont, barátnőm pedig egy mosollyal az arcán emelte a füléhez.

- Hli, Dee! Ne haragudj, most már van rajtam gatya… Épp egy rózsát csináltunk a fenekemre – érintette meg a szóban forgó területet.

- Szóval, mit tehetek érted?

Kezdtem elpakolni a holmimat, miközben ő az ablakhoz lépett.

- Oké, persze. A jövő héten távol leszek, de a rákövetkezőn be tudlak ütemezni egy félórás konzultációra. Az megfelelne?

Nem említette annak a nőnek a nevét, akit stírölt az edzőteremben, én pedig azon kezdtem merengeni, vajon Dee lehet-e az.

- A szerda tökéletes, de hadd ellenőrizzem a határidőnaplómat! Nem sokára küldök róla egy SMS-t. – Elfordult tőlem. – Úgy fél óra múlva. Vigyázz magadra!

Letette és ritmusosan a tenyeréhez kezdte ütögetni a telefont.

- Mindjárt visszajövök – lépett az ajtóhoz. – Ez most fontos.

- A nappaliban leszek – húztam le a törölközőt az ágyról.

- Oké – lépett ki a szobából magamra hagyva.

Vajon ez volt az a nő, akiről fantáziált, vagy csak kezdek paranoiás lenni? Eddig minden jel egy olyan nőt festett a szemem elé, aki érdeklődik a nők iránt, csak nem akarja, vagy nem tudja átlépni a határvonalat. Jó két-három percig bámulhattam magam a tükörben, mielőtt bevillant volna:

Ő egy kliens, nem barátnő. Szokj hozzá!

A nappaliban találkoztunk megint. Éppen Dee-vel beszélt. Épp csak a beszélgetés végét kaptam el.

- Ne aggódj! Akkor hatkor találkozunk – tette le mosolyogva.

- Ne haragudj! – pillantott rám. – Dee-vel együtt szoktunk dolgozni az edzőteremben. Egy eszkort ügynökségnél dolgozik. Én csinálom a könyvelését, de eléggé bizonytalan most. Épp ma reggel kapott egy levelet az adóügyi hivataltól, hogy bekerült a rendszerükbe egy véletlenszerű ellenőrzésre, úgyhogy mindent a rendelkezésükre kell bocsátania.

Kisöpört egy tincset az arcából és elmosolyodott.

- Ezt szeretem a munkámban. Néha nagyon izgalmas emberekkel futhatsz össze – kezdte számolni az ujjain. – Egy tetováló művész, egy eszkort lány… Én mindent vállalok. Kivéve a törvényen kívüli motorosokat, érthető okokból.

Kipillantott a hátsó kertre. Scott odakinn volt Kerry-bel és a kutyákkal.

- Maradsz vacsorára? Nem lesz túl nagy durranás ma este. Csak maradék a tegnapiból. És ki kell bírnod Kerry-t.

- Megbirkózom vele – válaszoltam.

- Helyes – lépett a hátsó ajtóhoz. – Nincs vele semmi baj, ne érts félre! Viszont ha nem vagyok abban a hangulatban, az őrületbe tud kergetni. Scott viszont egyértelműen bolondul érte.

Két óra múlva kezdtem egyetérteni vele. Kerry kellőképp vonzó volt, de egyértelműen ráerősített az üresfejű szöszi sztereotípiájára. Egy óra után már kezdtem ráunni, hogy folyton a Facebook-oldalát frissítgeti. Amikor pedig épp nem ezt csinálta, a szemünk láttára falták egymást Scott-tal. A végén már a férfinak kellett leállítani, amit ő zokon is vett. Aztán megpróbálta rávenni Jodie-t, hogy menjen bele velük egy hármasba. Egyszerű tréfálkozásnak tűnt, végül azonban úgy döntött, ideje haza mennie, Scott pedig vele marad éjszakára.

- A kocsim odakinn van, Jodie pedig mögéd parkolt – csavargatta a haját, miközben Scott az üres sörösüvegével babrált. – Úgyhogy inkább hagyjuk itt a kocsidat és menjünk át együtt hozzám!

- Semmi gond. Amúgy is túl sokat ittam már.

Jodie arca megmerevedett, ahogy a székén fészkelődött.

- Ne felejtsd el, hogy holnap reggel ki kéne vinned a reptérre!

- Ne aggódj! Nem fogom.

Scott arcán feszült kifejezés ült, miközben Kerry felállt és még a válla felett hátra szólt.

- A kocsiban leszek, ha elkészültél.

- Mindjárt megyek – ígérte a férfi.

Jodie nem szólt semmit, amíg meg nem hallotta a távolodó kocsi zúgását.

- Egek! Remélem nem hagy lógva holnap. Legutóbb az apámat kellett felhívnom.

- Rendszeresen hagy cserben?

- Azt mondja, nem fog, de Kerry eléggé féltékeny mostanában. Tökéletesen egyértelművé tettem, hogy köztünk az égvilágon nincs semmi, de láttad, ma is milyen volt. És hidd el nekem, ma még a legjobb formáját hozta. Többnyire az megy, hogy „Scott, megtennéd ezt nekem?”, „Scott, megtennéd azt nekem?” Ő meg egyből ugrik. Néha már kedvem lenne rászólni, hogy dobja már el a pelenkáját és csinálja maga.

Nyújtózkodott egyet és ásított.

- Viszont, bármennyire is nem szeretném, azt hiszem, ideje eltenni magunkat holnapra – futtatta végig ujjait a haján. – De köszönöm neked ezt a napot és a csodás tetoválást. Rád fogok gondolni, amikor ma a hasamon fekszem az ágyban és ég a seggem.

- Kend be egy kis krémmel!

- Tejszínhabbal? – vigyorgott.[1]

- Az sem lehet utolsó. De én nem olyan krémre gondoltam.

Jodie felkacagott és az arcomra simította a kezét.

- Ne haragudj! A Bundaberg[2] mindig ezt hozza ki belőlem. Scott csak a combtárogatómnak nevezi, mert ha egy fickóval együtt iszom, mire reggel magamhoz térek, a fickó kiterülve fekszik mellettem.

Felállt és végigsimított a fenekén.

- De a krém jó ötlet ma estére. Már most ég.

- Vegyél egy hideg zuhanyt és öltözz át! Van némi tartalékom a táskámban.

Úgy negyedóra múlva a bejárati ajtónál álltunk, a kutya pedig megállás nélkül szimatolt a verandán. Épp el akartam köszönni és utamra indulni, amikor Jodie átölelte a derekamat és magához szorított, majd hátra lépett. Egy pillanat múlva megcsókolta az arcomat és elengedett.

- Jövő héten látjuk egymást – mosolygott rám és csettintett a kutyának.

Visszavezettem Upwey-be, a fejem viszont teljesen máshol járt. Az egyik oldalról Jodie megállás nélkül flörtölt velem, a másikról viszont mindig tartotta a távolságot. Mit tehetnék ezzel a szituációval? A logika azt mondta volna, hogy csak vonjam ki a szexet az egyenletből és elégedjek meg azzal, amit készenáll nyújtani nekem. Aznap este viszont a zuhany után, amikor ágyba bújtam és lehunytam a szemem, azon kaptam magam, hogy a fantáziám elkalandozik. Éreztem a haját az arcomon, láttam azt a rejtélyes csillogást a szemében. Végül már nem tudtam megállni, hogy magamhoz nyúljak. Amikor végül elélveztem, bűntudatom támadt. Mintha csak valaki más barátnőjéről fantáziálnék.

Folytatása következik!

---

[1] Szójáték. A tejszínhab angolul „whipped cream” vagyis kb. „felvert krém” szószerinti fordításban.

[2] Ausztrál rum

Az ismeretlen tényező III. rész - Szerelembe esni 1. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező II. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 13.

*************************************************************************

Az évek során megtanultam, hogy sose vitatkozzak a mamával. Egy ilyen szócsatában még akkor is vesztesz, ha épp nyersz. A nagymamám 1950-ben született, a babyboom-generáció tagjaként. Az apja harcolt a japánok ellen Új-Guineában, az anyja pedig a hadianyag-gyárban dolgozta végig a háborút. Viszont semmi emléke sincs az apjáról, aki hivatásos katona volt. 1951-ben Koreába küldték és ott is halt meg.

Az anyja keményvonalas metodista volt. Még nekem is vannak emlékeim egy sokkal idősebb nőről, aki tutujgatott kiskoromban, amikor a mamánál voltam. Történetesen a mamám is egyedülálló anya volt a maga idejében. Akkoriban, amikor a munkáspárti kormány bevezette az egyedülálló anyák segélyét. A konzervatívok kikeltek ellene, de ez tette lehetővé, hogy sok egyedülálló anya felnevelhesse a gyerekét, ahelyett, hogy állami gondozásba adná. Hallottam már néhány fickót arról fröcsögni az évek alatt, hogy egyedülálló anyák pénzt kapnak azért, hogy szétteszik a lábukat boldog-boldogtalannak. De ez nem akadályozta meg a mamámat abban, hogy felnevelje a lányát, miután a férje elhagyta őt 1974-ben.

Az anyjával ellentétben a nagymamám ateista volt. Elmondása szerint ez mindig is tüske volt a kapcsolatukban, de a mai napig tartja magát ahhoz, hogy bár az anyja nem tanított neki semmit, ő nagyon sokat tanult tőle. Különösen a túlélésről egy férfiak által dominált világban.

Ausztrália a hetvenes években egy kulturális forradalmat élt át. 1973-ban kiadták a Cleo-t, az első ausztrál női magazint, aminek meztelen férfiak voltak a borítóján. A fogamzásgátló hosszútávon is elérhető volt és huszonhárom évnyi konzervatív uralom után először munkáspárti kormányunk lett. A folyamatos tiltakozások távol tartották Ausztráliát a vietnámi háborútól. Fiatal emberek meneteltek a békéért, a nők jogaikért, az őslakosok földhöz való jogáért és a melegjogokért. Nem számított az ok, az emberek utcára vonultak érte.

A mama is az egyike volt azoknak, akik lefeküdtek a melbourne-i utcára megemlékezésként azokért, akik életüket vesztették Vietnámban. Van egy fényképe is a tömegről. Egy légi felvétel, amit gyakran mutogat a látogatóinak, mondván: - Én is ott vagyok valahol lenn.

Mindig is progresszív, szociálisan érzékeny ember volt, és amikor tizenhét évesen elmondtam neki, meleg vagyok, ő csak megvonta a vállát és azt mondta, rendben van. Akkoriban börtönben voltam, ő pedig minden hétvégén eljött meglátogatni. A letartóztatásom előtt mindig is egy kicsit hippinek tartottam. Néhanapján elszív egy füves cigit, bár már évek óta nem láttam nála. Viszont látni őt a dutyiban a láthatásokon mindig is olyan volt számomra, mint egy korty friss levegő a túltengő ösztrogénnel és állandó erőszakkal teli pokol legmélyebb bugyrában.

A mama végig dolgozta az egész életét és a magáénak mondhatta az otthonát is. Sosem házasodott újra azután, hogy a férje elhagyta, viszont volt egy nagy rakat pasija. Mindig is „bácsiknak”[1] hívtam őket. Gyakran mentem be úgy a hálószobájába az éjszaka közepén, hogy ott találtam őt John bácsival vagy Sam bácsival. Rácsapott az aktuális fickó fenekére és közölte, hogy húzzon gatyát, vagy alhat a kanapén. Én meg odabújtam mellé és ott szenderegtem.

Annak ellenére, hogy bőven volt megtakarítása és kiadós nyugdíja, szégyelltem, hogy a mama visz el vásárolni. Úgy értem, én is dolgozok, de hát, mint már mondtam, az ember nem vitatkozhat vele, így hát beletörődtem. Én fizettem a vacsorát, ő pedig a ruhákat. Az este végén két ruhával mentem haza, három toppal, két szoknyával és egy kabáttal. Az utolsót én vettem magamnak és befizettem egy alapos kifestésre is.

Szombaton reggel az új ruhák egyikét vettem fel, amit vett nekem, de fekete macskanadrágot vettem alá. Mama végignézett rajtam és megcsóválta a fejét.

- Azt hittem, a segítségemet szeretnéd.

- Úgy is van. Mi a gond?

- Úgy nézel ki, mint egy bogan.[2] Vedd le azt a rohadt macskanadrágot, az ég szerelmére!

- De úgy láthatja a térdemet.

- És akkor mi van? – fonta karba a kezeit. – Azt hittem, az a lényeg, hogy elég vonzóvá tegyünk ahhoz, hogy veled akarjon lenni.

- A szüleivel fogok találkozni.

- Plusz egy indok – biccentett a lábaim felé. – Le a macskanadrággal! Én pedig hozom a sminkkészletem.

Szót fogadtam és a mamának végül igaza is lett, mert amikor végül kiléptem a verandára, Jodie pedig épp kiszállt a kocsijából, szélesen elmosolyodott, ahogy meglátott.

- Váó! Ki ez a dögös nő?

- Úgy érzem magam, mint egy cirkuszi majom. – Végigpillantottam fehér öltözékén. – Hogy van az, hogy te viselhetsz nadrágot, engem meg ruhába bújtatnak?

- Muszáj lesz találkoznom a nagymamáddal – húzkodta meg a ruhám ujját. – Nagyon csinos vagy. Legszívesebben rögtön letépném rólad az egészet és megfektetnélek.

Ettől egyből befogtam a számat.

Tetszett neki a rózsatetoválás-minta, amit hozta neki.

- Igen. Ez jól néz ki.

- Ezúttal nem fog annyira fájni, mert a farpofádon dolgozok.

- Szóval immáron másodszor is lecsekkolhatod a seggemet – vigyorgott. – Ne haragudj! Ezt muszáj volt elsütnöm. – Megfordult és beletúrt a hajába. – Na, menjünk! Kilukad a gyomrom.

- Én… ööö… hoztam ajándékot is a húgodnak – vettem elő egy ajándékcsomagot. – Egy üveg parfüm.

- Nem lett volna rá szükség – mosolygott. – Biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki.

Nem beszélgettünk sokat a kocsijában út közben a szülei monbulki háza felé. Amikor lehúzódtunk a garázsbejáróhoz, gyengéden megpaskolta a lábamat.

- Ne idegeskedj! Apa jófej. Tud mindent a múltadról.

Ettől csak még idegesebb lettem, de Tony tényleg tökéletesen rendes volt velem, amikor Jodie bemutatott minket.

- Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk – nyújtotta felém a kezét. – Jodie mondta, hogy szükséged lenne egy segítő jobbra.

- Ja. Szeretnék csatlakozni a C.F.A-hez.

- Aggodalomra semmi ok! Falunk egyet, aztán beszélünk. Mit szólsz?

- Remek terv.

Tony-nak hasonlóan berendezett lugasa volt, mint Jodi-nak. Az egyik oldalon egy gázfűtésű barbecue-sütő és konyhai pad között, a másikon pedig egy fatüzelésű pizzasütő tűzálló téglából. Jodie megmutatta a belső teret is. Épp megfelelő méretű volt egy hatvan centis pizzának.

- Én általában két szelettel beérem – nevetett.

Az idegességem ellenére hamar otthonosan éreztem magam a családja körében. Az anyja az a melegszívű, nyílt típus volt, aki teljes természetességgel fogad mindenkit. Roberta megcsodálta a tetoválásaimat és rögtön le is foglalt nálam egy időpontot. A várandóssága végén járó Carla nem sokkal később tűnt fel a rejtélyes pasijával, egy halkszavú fickóval, akit Josh-nak hívtak. Kezet rázott mindenkivel, majd még egyszer alaposan megnézett engem utána is. A gyerekek kriketteztek a hátsó kertben és arról érdeklődtek, hogy fáj-e a tetoválás és ujjaikat végig futtatták a tintavonalakon, miközben az anyjukkal beszélgettem.

Azt hiszem, az a szó, ami leginkább leírja az érzéseimet a parti alatt, a megelégedettség volt. Sokat nevettünk, a család két kutyája folyamatosan körbe-körbe somfordált a lugas alatt, ahol leültünk enni, reménykedve néhány lepottyanó falatban. Leöntöttem egy kiadós adag Vic Bittert[3] és egy idő után Tony-val a bűnözésről és büntetésvégrehajtásról kezdtünk beszélgetni, de nem jutottunk megegyezésre. Aféle régivágású zsaru volt. Akkoriban volt egy becsületkódex a zsaruk és a csirkefogók között.

- A drog mindent tönkretett – morogta. – A régi időkben elkaptál valakit, hogy az utcán a levegőbe lövöldözik, elvetted a fegyverét, fenéken billentetted és azt mondtad, jöjjön be a kapitányságra reggel, amikor már kijózanodott. Ma már a taktikai egységet kell hívni minden második beállt pacákhoz.

Egyszerű volt a tanácsa: - Add be a jelentkezésed, amikor pedig az előéletedet firtatják, írd le a részleteket, alá pedig a nevemet és a telefonszámomat! Ettől majd felkapják a fejüket. Néhány buzgómócsing majd felhív, hogy ismerlek-e, én pedig azt mondom, hogy három éve ismertelek meg Jodie-val. Ezek a fickók csak aktatárolókat akarnak megtölteni. Az esetek felében nagyon is jól csinálják. Van valakid még, akihez nincs közöm és kezeskedhet érted?

- Igen. A mamám ügyvéd barátja, Fred. Azóta ismer, hogy még csak egy szöcske térdéig értem.

- Jól hangzik – mért végig. – Mérget veszek rá, hogy bevesznek, de ezt már eddig is tudtad. Viszont jóarcnak tűnsz, nekem pedig jók a megérzéseim. Találkoztam már jó pár volt bűnözővel, te pedig úgy nézel ki, aki jó útra tért.

- Úgy is van. Egyszer kaptak csak el mióta kijöttem. Gyorsan hajtottam. Vesztettem négy pontot a jogsimról és nagyon szégyelltem magam.

- A legjobbakkal is megesik – mosolygott. – Én minden pontomat megtartottam, amíg vissza nem vonultam, aztán egycsapásra hatot vesztettem. Mindig is egyenes voltam és követtem a szabályokat. Ezt neveltem a lányaimba is amíg felnőttek. Hibáztál és megfizetted az árát. Nem foglak elítélni ezek után csak mert zsaru vagyok.

Folytatása következik!

---

[1] Úgy mint „nagybácsi”, csak így kiírva későbbi szövegkörnyezetekben hülyén venné ki magát magyarul.

[2] Ausztrál szubkultúra, akiket lenéznek ápolatlanságuk és rendszerellenességük miatt.

[3] Victoria Bitter: Ausztrál (közelebbről Victoria állambeli) sör