Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 3. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.
*********************************************************************
Hirtelen
kopogtatás hallatszott az ajtó felől.
Kristanna
sietve előkerítette vékony hálóingét és sebtében átrángatta a fején, eltakarva
érzéki testét. Gyorsan lenyúlt és felhúzta farmerját, ami szintén a padlón
hevert. Amikor én is már magamra vettem valamit, barátnőm minden figyelmét a
jövevény felé fordította.
- Bárki is
vagy… gyere be! – kiáltotta.
- Devvy! –
ujjongott néhány pillanattal később, túláradó örömmel, amikor az ajtó kinyílt.
- És Pamela is
– tettem hozzá.
- Nem gond, ha
bejövünk? – érdeklődött Devon.
- Devvy, Devvy!
– csóválta a fejét Kristanna megjátszott nehezteléssel. – Ez épp annyira a ti
szobátok is, mint a miénk. Semmi szükség engedélyt kérni.
- Nem akartunk
semmit se félbeszakítani – mentegetőzött Pamela.
- Egek… ti az
ég világon semmit se zavarnátok meg – ellenkezett Kristanna. – Gyertek! Gyertek
csak be!
Ahogy Devon és
Pamela beléptek, én egy mosollyal üdvözöltem őket.
- Tehetek
valamit értetek, hölgyeim?
Hol lehet Trish
és Lindsay? Kristanna szerint ők is épp a két jövevénnyel múlatták az időt.
Devon odalépett
Kristannához és a kezei közé vette az övéit,
- Csak
szerettem volna elmondani neked, mennyire boldog vagyok, hogy Jeremy megtette a
legfontosabb lépést a kapcsolatotokban. Pamela tett egy lépést hátra és oldalra
mozdult, miközben a pennsylvaniai szőkeség folytatta. – Ti ketten együtt egy
igazi valóra vált álom vagytok. Pont tökéletesek egymásnak.
- Érdekes volt
az elmúlt két nap – motyogta a norvég leányzó. – Az már biztos.
- Te tökéletes
feleség lennél bármely férfi számára, Krissy – lelkendezett Devon. Úgy tűnt, teljesen
belefeledkezett a boldogságba Kristannával elmélyülő kapcsolatunk miatt. Ez azt
mutatta nekem, hogy Devon egyáltalán nem önző típus. Bármennyire is erős
érzéseket táplált irántam, őszintén örült nekünk. Egyáltalán nem tűnt
zavartatni magát amiatt, hogy az első nő, akivel hivatalos szintre emeltem a
kapcsolatomat, Kristanna volt és nem ő. De persze a terv az volt, hogy ő is
ugyanolyan pozíciót élvezzen mellettem Pamelával, mint norvég barátnőnk. Ez
azonban sok munkát fog majd igényelni, amíg ténylegesen valósággá válik.
- Látlak is
magam előtt menyasszonyi ruhában – mosolygott Devon, végig simítva barátnője
csípőjén. – Káprázatosan gyönyörű lennél. Hmm… Tisztán látom magam előtt.
Kristanna egy
pillanatra elfordította a tekintetét és még el is pirult a bókok hallatán. Nem
volt túl gyakori, hogy az ilyen szavak felkészületlenül érjék őt. Még ritkább
volt, hogy ténylegesen el is piruljon.
- Nem is
beszélve Jeremy-ről szmokingban – dorombolta a pennsylvaniai leányzó, végig
hordozva rajtam csillogó kék szemeit.
Felnevettem
átható pillantása láttán, de aztán összevontam a szemöldököm.
- Nem volt
rajtam szmoking az első esküvőm napja óta.
Kristanna a
hátamra tette a kezét és gyengéden simogatott.
- Egy dolgot
megígérhetek neked, Jeremy. Egy nap végleg el fogod felejteni azt, amit
Victoria tett veled. Mi több, még a puszta létezéséről is meg fogsz feledkezni.
Nekem ez a küldetésem. Nekünk ez a küldetésünk. Devvy, Pamela és én ki fogjuk
törölni Victoriát az emlékeid közül örökre.
Pamela, aki a
bal karját és kezét a háta mögött rejtegette végig azóta, hogy beléptek a
szobába, hirtelen előhúzta azt és átnyújtotta Kristannának az ujjai között
pihenő szál vörös rózsát.
- Ezt hátulról
hoztam neked – magyarázta. – Ez volt a legmegfelelőbb dolog, amit egy ilyen
Isten háta mögötti szigeten tudok adni neked ajándékba. De jobbat talán egy
boltban sem vehetnék. Gondolj rá úgy, mint az ajándékomra annak alkalmából,
hogy végre összejöttetek Jeremy-vel!
- Ó…! Köszönöm
– hebegte Kristanna, átvéve a virágot és beszívva illatát. – Imádom a rózsákat.
Tudod, az után, hogy Jeremy-vel először találkoztunk… egyszer, amikor
hazamentem, százhúsz frissen behajózott rózsa fogadott a norvégiai farmunkon.
Képzeld csak el! Tíz tucat rózsa. Mama és Papa nem tudták, mit gondoljanak. Én
magam se tudtam igazán, hogy mit gondoljak. Mama tudni akarta, hogy esetleg
eljegyeztek-e vagy ilyesmi.
- Minden nő
szereti a rózsákat – bólogatott Pamela. – Legalábbis az biztos, hogy én igen.
Devon
felnevetett.
- Ha valaki
százhúsz rózsát küldene nekem, biztos lehetsz benne, hogy a szerencsés srác…
vagy lány kapna valami viszonzást, amikor legközelebb találkozunk. – Ezek a
szavak felkeltették az érdeklődésemet, azok után, amilyen kuncogás kísérte
Devon szájából. – Erre mérget vehetsz.
- Hadd tegyem
ezt némi vízbe! – sétált Kristanna az ajándék rózsával a fürdőszoba felé. – Úgy
tűnik, ezen túl többször is fogok majd százhúsz rózsát küldeni Devvy-nek –
viccelődött. – Így elérhetem, hogy kapjak VALAMIT cserébe.
Devon kivárta,
amíg a norvég leányzó eléri az ajtót, majd rám villantott egy őszinte mosolyt,
amit én mindig is nagyon vonzónak találtam benne.
- Nagyon örülök
nektek, Jeremy! Annyira örülök! El se tudom mondani, mennyire. Már az első nap,
amikor megismertem őt, meg tudtam mondani, hogy ti összetartoztok.
Gyengéden
megszorítottam Devon bal kezét a jobbommal, majd a számhoz vontam azt és
gyengéden megcsókoltam.
- Na és veled
mi a helyzet, Kedvesem? Nem volt alkalmunk beszélni erről már egy ideje. Olyan…
sugárzónak tűnsz.
- Csak örülök
nektek Krissy-vel – mondta. – Már eddig is tudtam, mennyire vágyik rád. Ő maga
mondta nekem a második itt töltött napunkon. Én csak… örülök. Örülök nektek.
- Na és hol van
Trish és Lindsay? – kérdeztem mindkettőjüktől Pamelával. – Azt hittem, ti
ketten velük együtt múlatjátok az időt.
- Lindsay
elfáradt és elment lefeküdni – válaszolta Devon. – Pamela azt mondta, Trish
elment venni egy habfürdőt. – A szavai felkeltették az érdeklődésemet, miközben
ő folytatta: - A konyhában futottam össze Pamelával. Együtt döntöttünk úgy,
hogy eljövünk Krissy-hez egy meglepetés-látogatásra.
- Amy és
Camille épp együtt vannak – motyogta Pamela. – Amy elég rossz hangulatban volt
ma. Nem tudom, miért. Tegnap is elég harapós kedve volt az igazat megvallva.
Ezen szavak
hallatán lesütöttem a tekintetem és felsóhajtottam. Én pontosan tudtam, mi
okozta Amy rosszkedvét…
- Hé! –
kiáltott fel Devon. Oda fordultam és láttam, ahogy Kristanna, aki időközben
visszatért a hálószobába, diadalmasan felemeli a párnát, amivel az imént fejbe
kólintotta pennsylvaniai barátnőjét. A jelenetből tökéletesen átsütött a
pajkosság.
Megtorlásként
Devon megragadta a hozzá legközelebbi párnát és rávetette magát támadójára. A
hasán találta el a másik lányt, aki így ismét fejbe tudta csapni társnőjét. A
szeszélyes skandináv leányzó ezután azonnal rávetette magát Devonra és az ágyra
teperte. Vigyorogva figyeltem, ahogy a két lány egymással birkózik perceken
keresztül. Egyészen addig, amíg váratlanul Kristanna Devon ajkaihoz nem nyomta
a száját és szenvedélyesen megcsókolta.
- Hé! - Most
rajtam volt a sor, hogy felkiáltsak, amikor ezúttal engem talált arcon egy
párna. Pamela felé fordultam, aki immáron torka szakadtából nevetett.
Amikor felé
mozdultam, hogy elkapjam, fürgén eltáncolt előlem. Utána siettem, átüldözve őt
a szoba másik végébe. Amikor végül a sarokba szorult, felkaptam egy párnát a
közeli kanapéról, hogy revansot vegyek.
Hirtelen ismét
egy párna csapódott a tarkómba, amit rögtön még egy követett a térdhajlatomba.
Nem számítva az akcióra, a padlóra roskadtam, majd hátra fordultam Devon és
Kristanna felé, akik nevetve soroztak meg további párnákkal. Pamela kiragadta
kezemből a díszpárnát és ő is beszállt a sorozásomba. Felemelkedtem és a
kezeimmel és karjaimmal védtem az arcomat, ahogy a három hölgy körbevett.
Persze az egész továbbra is pajkos hangulatban zajlott. Remekül szórakoztunk.
- Feladom! –
nyögtem nevetve. – Megadom magam! Feladom! Hol van egy fehér zászló, amikor
szükségem lenne rá?
Szerencsére
Kristanna, Devon és Pamela megkönyörült rajtam. Amikor az akciójuk abbamaradt,
Kristanna leült és sokkal komolyabb hangszínt ütött meg.
- Oké, Mr.
Jeremy… itt az ítélet ideje.
- Az ítéleté? –
vontam fel a szemöldököm.
- Az ítéleté –
magyarázta. – A foglyunk vagy. Arra ítéltettél, hogy a játékszerünk legyél.
- Király. Egy
élő vibrátor – kuncogott Devon.
Kristanna
bólintott és fennkölt hangon folytatta: - Ötven év házasságra ítéltettél velem,
Devvyvel és Pamelával. Ez idő alatt annyiszor osztod szét közöttünk a magodat,
ahányszor csak szükséges.
- Szétosztani a
magomat?
Devon és Pamela
szélesen vigyorgott, miközben Kristanna folytatta: - A magam részéről legalább
három-négy eredményes menetre vágynék. Ha pedig az ötven év letelt, ismét
elítéltethetsz, akár az örökkévalóságig is.
Hangosan
felnevettem.
- Tökös vagy,
Kristanna. Egyszerűen tökös. Bár nem hiszem, hogy a házasság hármótokkal
büntetés lenne nekem.
- Azt te csak
hiszed, Jeremy – somolygott Kristanna. – Gondolj a gyerekeinkre! Ha ők is
öröklik az én bomba testemet… és a te szép nagy fejedet… Micsoda látvány lenne!
Ismét
felnevettem.
- Ez nem volt
szép.
Kristanna
elfintorodott, majd együttérzőbb hangon folytatta: - Ó, te szegény! Csak nem
megbántottam az érzéseidet?
Megjátszott
sértettséggel néztem rá.
- Egy kicsit.
- Szerinted egy
csók segítene rajta?
Mohóm
bólintottam.
- Igen. Biztos
vagyok benne.
Kristanna
elmosolyodott.
- Csókold meg
Jeremy-t, Devvy!
Egy felvidító
csókra számítottam Kristannától magától, de semmi okom sem volt tiltakozni,
amikor Devon szája az enyémhez préselődött, nyelvünk pedig egymáshoz simult.
Ráébredve, hogy ez a nő is velem akarja tölteni élete hátralevő részét, köré
fontam karjaimat és szeretetteljesen magamhoz szorítottam őt. Be kell ismernem,
hogy tényleg, szemmel láthatóan otthon érezte magát a karjaimban. Engem is az
az érzés öntött el, hogy oda is tartozik.
-
Megcsókolhatom én is? – kérdezte Pamela norvég barátnőnkből.
- Persze… láss
csak hozzá!
Amint Devon
eltávolította ajkait az enyémekről, a helyüket azonnal átvették Pameláéi. Csókunk
lassú volt és bágyadt, ugyanakkor rendkívül érzelmes. Azon kaptam magam, hogy
kezem derekán pihen, másik karom pedig a vállát öleli át. Természetesen azonnal
rám tört az érzés a vele való kötelékről is.
- Megint
szoptál? – kérdezte Devon Kristannától. - Érzem az ízét a szádon.
- Mennyei az
íze… nemde?
- Naná –
vigyorgott a pennsylvaniai lány. – Isteni.
Kristanna
pajkosan rám pillantott.
- Ha akad egy
megfelelően felkészült farok a közelben, én ezer örömmel rácuppanok ismét.
- És mit
szólnál egy puncihoz? – dorombolta Devon.
Kristanna rá
pillantott.
- Az én szám
mindenre fel van készülve a világon. – Pamelára nézett, mielőtt folytatta
volna. – Miért nem töltitek velünk az éjszakát? Te, én, Devvy és Jeremy… együtt
alhatnánk el ezen a szép nagy ágyon. Mit szólsz?
Pamela elpirult
és rá mosolygott, de aztán megrázta a fejét.
- Nem… Én
szerintem megyek. – Ismét megrázta a fejét. – Nem állok készen belevetni magam
azokba a dolgokba, mint ti Devonnal. Nektek már egymással is szoros
kapcsolatotok volt, mielőtt a házasság gondolata felmerült. Nekem még idő kell,
hogy ezt az egész csoportos dolgot feldolgozzam.
Kristanna egy
pillanatra elgondolkozott, majd egy bátorító mosoly kíséretében bólintott.
- Nem kell
feltétlenül szexelnünk. Fennmaradunk sokáig négyesben és beszélgetünk, aztán
lefekszünk aludni. Az is csodás lenne.
- Az igazat megvallva
nem akarok belerondítani a bulitokba – rázta a fejét Pamela. – Ha szexelni
akarsz Jeremy-vel és Devonnal, Kristanna… csak rajta! Én visszamegyek a
szobámba. Rendben leszek. Tényleg.
- És hagyjuk,
hogy az egész éjszakát egyedül töltsd? – morgott Devon. – Azt már nem! Velünk
maradsz ma éjjel, Pamela. Kristanna egyértelműen meghívott. Nem akarsz neki
csalódást okozni… nem igaz?
- Talán Trish
végzett már a fürdőjével – motyogta Pamela. – Nem kell egyedül töltenem
feltétlenül az éjszakát.
- Maradj
velünk! – bátorította Kristanna, már szinte könyörögve. Imádtam, ahogy kitolta
az alsó ajkát és kiskutya szemekkel nézett Pamelára. Az igazat megvallva,
lehengerlően szexinek találtam.
- Nagyon
szeretek beszélgetni – igyekeztem én is kivenni a részem a győzködésből. –
Nagyon sokszor még jobban is élvezek egy őszinte beszélgetést, mint a szexet.
De ezt szerintem már te is tudod.
Pamela
bólintott.
- Igen, tudom.
– Egy pillanat múlva halkan kuncogni kezdett. – Aludtam már itt, ebben a csodás
ágyban, két héttel ezelőtt. Most megtehetem még egyszer? Ez az ágy annyira
kényelmes! – Ujjai hegyével megérintette az arcát és a gondolataiba merült. –
Hmmm… Jó tervnek hangzik.
- Akkor itt
maradsz velünk? – érdeklődött Kristanna.
Pamela
elmosolyodott.
- Igen.
Maradok. Beszélgetni.
- Na és miről
beszélgessünk? – vetette fel Devon.
- Ó…!
Beszélgessünk arról, milyen gyönyörű és érzőszívű is vagy – mosolyogtam rá,
karjába fonva az enyémet és magam mellé húztam őt az ágyra. Egy csókot nyomtam
az arcára és alkarját cirógattam.
- Az egy
örökkévalóságig is lekötne minket – nevetett fel Kristanna, én pedig
elégedetten bólintottam.
- Nincs elég
szó a világon, hogy leírja mindezt.
Devon
felkuncogott és pajkosan a vállamba bokszolt.
- Ó… hagyd már,
Jeremy! Krissy-vel csak túloztok.
- Csak az igazat
mondjuk – erősködött Kristanna, mielőtt maga felé fordította Devon arcát és
gyengéden szájon csókolta őt. – Gyönyörű vagy, Devvy. Elképesztően gyönyörű.
A még mindig
előttünk álló Pamela némán figyelte a szóváltásunkat, majd szeretetteljesen
ránk mosolygott.
- Ti hárman
annyira boldogok vagytok együtt…!
Egy dolog
egyértelműnek tűnt a számomra. Kristanna és Devon bolondultak egymásért. Ha
egyszer egymásra találtak, lehetetlenség volt szétválasztani őket. Ez sose volt
titok előttem. Mióta csak megérkezett a szigetre, Kristanna folyton Devont
emlegette és hogy mennyire meg akarja szerezni őt. És a napnál is világosabb
volt, hogy a pennsylvaniai lány is ugyanígy érez iránta. De nem csak hogy
szerelmesek voltak egymásba, de nem is féltek mindezt kimutatni. Mindketten
bőven szóvá is tették.
A trükk az
egészben az volt, hogyan találjanak kapcsot Pamelával, hogy vele is épp ilyen
felhőtlen legyen a viszonyuk. Ez volt az elsődleges célkitűzésünk. Hosszú út
állt még előttünk. Hiszen Pamela már egyételművé tette számomra, hogy ő csak a
kettőnk kapcsolatán alapuló közösséget akar velem. Nem úgy tűnt, mint aki ezt
szívesen osztaná meg Kristannával és Devonnal.
Visszaidéztem
Pamela harmadik napját itt és az akkor lefolytatott beszélgetésünket, az első
szexuális együttlétünk után. Majd azt, amikor feltűnt az ajtóban és öltáncot
ajánlott nekem. Kétség sem férhetett az ő szándékaihoz.
***
- Tökéletesen
megértem az érzéseidet, Jeremy. Ez teljesen természetes. Itt van neked egy
egész csapat gyönyörű nő. Mindannyian szeretnek téged és jobban meg akarnak
ismerni. Te is jobban meg akarod ismerni őket. Talán arra gondolsz, túl korai
volt azt mondanod, hogy én vagyok álmaid nője, már a második itt töltött
napunkon. A körülmények alapján ez teljesen megérthető. Ha a helyedben lennék,
én is körbe akarnék nézni még egy kicsit, mielőtt elkötelezem magam.
- Az én dolgom,
hogy bizonyítsak neked, Jeremy. Hogy bebizonyítsam, hogy tényleg én vagyok
álmaid nője. Egyszer majd talán nem gondolsz többé egyetlen más nőre sem. Én
leszek az egyetlen nő, akire szükséged lesz. Csak várd ki!
- Örülhetsz,
hogy nem vagyok féltékeny típus. Teljesen rendben van, hogy megpróbálkozol
minden lánnyal. Úgyis tudom, hogy a végén engem fogsz választani.
- Ez a kis
szexlak az én álmom is volt. Így elengedhettem magam és élvezhettem Amy
társaságát. Ő igazán érdekes lány rengeteg különböző arccal és
személyiségvonással. Igazán élveztem a vele töltött időt. De én arra vágyom,
hogy végül egyetlen egy ember mellett elkötelezzem magam. És az az egy ember te
vagy.
- Amikor készen
állsz majd elköteleződni, Jeremy, én ott leszek és várok rád – csókolt meg
ismét Pamela. – Megéri rád várni.
Az elmúlt
időben az az érzés kerülgetett, hogy Pamela végtelen féltékenységet érez
Devonnal szemben. Alig két napja, amikor rajtakapott a kukkoló szobában, épp
erről beszélgetett Trish-sel. De ez még azelőtt volt, hogy Kristanna és ez az
egész helyzet képbe jött volna. Talán a dolgok végül meg fognak változni…
***
- Devon el akarja lopni a férfit, akit
szeretek. Ami pedig még rosszabbá teszi, az az, ahogy Kristanna folyton
mondogatja Jeremy-nek, Devon milyen jól illik hozzá. Még azt is el tudnám
képzelni, hogy azt súgdossa a fülébe, hogy Devon sokkal jobban illik hozzá,
mint én. Hogy Devon sokkal jobban szeretné őt, mint én valaha is.
- Én voltam Jeremy-vel először! Már
azelőtt, hogy Devonnal bármi is történt volna közöttük. Az első
együttlétünkkor, a második itt töltött napunkon, már a házasságról
beszélgettünk. Velem feküdt le először. Olyan érzés volt, mintha a Mennybe
kerültem volna. Szerelmes voltam. Minden tündérmese, minden, amiről álmodtam,
ott valósággá vált.
- Aztán jött Devon és még aznap elvitte
őt biciklizni, hogy elcsavarja a fejét – dühöngött. – Ő is kapcsolatról és
elköteleződésről karattyolt.
- Nem! Mindenki a szigeten pontosan
tudta, hogy mi Jeremy-vel már a második naptól kezdve együtt voltunk. Mindenki
tudja, mennyire szeretem őt és hogy ő mennyire szeret engem. És azóta is
többször voltam vele. Devonnak ezt tiszteletben kellene tartania és
visszalépnie. Már azelőtt lefeküdtem Jeremy-vel, hogy Devon akárcsak
hozzáérhetett volna. Már háromszor feküdtem le vele, mielőtt Devon másodszor.
Tudom, hogy ez errefelé ismeretlen dolog… de nekem a szex továbbra is
különleges dolog és nagy jelentőséggel bír.
***
Talán csak én
látok bele túl sokat ezekbe a dolgokba és már kezdek paranoiássá válni. Sok
minden történt a szigeten az elmúlt negyvennyolc órában, és mindemiatt,
reménykedek, Pamela sok mindenben megváltoztatta a véleményét. Az előző nap
Kristannával töltött ideje alapján ítélve, a legutolsó dolog, amire Pamela
vágyott, az egy négyes kapcsolat kísérlete volt.
Ez pedig nem
tűnt jó előjelnek. A helyzeten pedig nem javított, hogy Pamelát szemmel
láthatóan semmiféle romantikus érzelem sem fűzte Kristannához vagy Devonhoz.
Bárminemű aprócska szikra nélkül lehetett bármi esély is arra, hogy ez
működjön? El tudtam volna képzelni Pamelát, hogy egy nap boldog házasságban
éljen hármunkkal?
Talán tévedek.
Nagyon reméltem. De ha nem, akkor Pamela sosem fog belepasszolni Kristanna
álomképébe a közös jövőnkről.
Folytatása következik!
Vége a XXII. résznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése