Gyönyörök szigete XXII. rész - Kvartetett 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.

*********************************************************************

Hirtelen kopogtatás hallatszott az ajtó felől.

Kristanna sietve előkerítette vékony hálóingét és sebtében átrángatta a fején, eltakarva érzéki testét. Gyorsan lenyúlt és felhúzta farmerját, ami szintén a padlón hevert. Amikor én is már magamra vettem valamit, barátnőm minden figyelmét a jövevény felé fordította.

- Bárki is vagy… gyere be! – kiáltotta.

- Devvy! – ujjongott néhány pillanattal később, túláradó örömmel, amikor az ajtó kinyílt.

- És Pamela is – tettem hozzá.

- Nem gond, ha bejövünk? – érdeklődött Devon.

- Devvy, Devvy! – csóválta a fejét Kristanna megjátszott nehezteléssel. – Ez épp annyira a ti szobátok is, mint a miénk. Semmi szükség engedélyt kérni.

- Nem akartunk semmit se félbeszakítani – mentegetőzött Pamela.

- Egek… ti az ég világon semmit se zavarnátok meg – ellenkezett Kristanna. – Gyertek! Gyertek csak be!

Ahogy Devon és Pamela beléptek, én egy mosollyal üdvözöltem őket.

- Tehetek valamit értetek, hölgyeim?

Hol lehet Trish és Lindsay? Kristanna szerint ők is épp a két jövevénnyel múlatták az időt.

Devon odalépett Kristannához és a kezei közé vette az övéit,

- Csak szerettem volna elmondani neked, mennyire boldog vagyok, hogy Jeremy megtette a legfontosabb lépést a kapcsolatotokban. Pamela tett egy lépést hátra és oldalra mozdult, miközben a pennsylvaniai szőkeség folytatta. – Ti ketten együtt egy igazi valóra vált álom vagytok. Pont tökéletesek egymásnak.

- Érdekes volt az elmúlt két nap – motyogta a norvég leányzó. – Az már biztos.

- Te tökéletes feleség lennél bármely férfi számára, Krissy – lelkendezett Devon. Úgy tűnt, teljesen belefeledkezett a boldogságba Kristannával elmélyülő kapcsolatunk miatt. Ez azt mutatta nekem, hogy Devon egyáltalán nem önző típus. Bármennyire is erős érzéseket táplált irántam, őszintén örült nekünk. Egyáltalán nem tűnt zavartatni magát amiatt, hogy az első nő, akivel hivatalos szintre emeltem a kapcsolatomat, Kristanna volt és nem ő. De persze a terv az volt, hogy ő is ugyanolyan pozíciót élvezzen mellettem Pamelával, mint norvég barátnőnk. Ez azonban sok munkát fog majd igényelni, amíg ténylegesen valósággá válik.

- Látlak is magam előtt menyasszonyi ruhában – mosolygott Devon, végig simítva barátnője csípőjén. – Káprázatosan gyönyörű lennél. Hmm… Tisztán látom magam előtt.

Kristanna egy pillanatra elfordította a tekintetét és még el is pirult a bókok hallatán. Nem volt túl gyakori, hogy az ilyen szavak felkészületlenül érjék őt. Még ritkább volt, hogy ténylegesen el is piruljon.

- Nem is beszélve Jeremy-ről szmokingban – dorombolta a pennsylvaniai leányzó, végig hordozva rajtam csillogó kék szemeit.

Felnevettem átható pillantása láttán, de aztán összevontam a szemöldököm.

- Nem volt rajtam szmoking az első esküvőm napja óta.

Kristanna a hátamra tette a kezét és gyengéden simogatott.

- Egy dolgot megígérhetek neked, Jeremy. Egy nap végleg el fogod felejteni azt, amit Victoria tett veled. Mi több, még a puszta létezéséről is meg fogsz feledkezni. Nekem ez a küldetésem. Nekünk ez a küldetésünk. Devvy, Pamela és én ki fogjuk törölni Victoriát az emlékeid közül örökre.

Pamela, aki a bal karját és kezét a háta mögött rejtegette végig azóta, hogy beléptek a szobába, hirtelen előhúzta azt és átnyújtotta Kristannának az ujjai között pihenő szál vörös rózsát.

- Ezt hátulról hoztam neked – magyarázta. – Ez volt a legmegfelelőbb dolog, amit egy ilyen Isten háta mögötti szigeten tudok adni neked ajándékba. De jobbat talán egy boltban sem vehetnék. Gondolj rá úgy, mint az ajándékomra annak alkalmából, hogy végre összejöttetek Jeremy-vel!

- Ó…! Köszönöm – hebegte Kristanna, átvéve a virágot és beszívva illatát. – Imádom a rózsákat. Tudod, az után, hogy Jeremy-vel először találkoztunk… egyszer, amikor hazamentem, százhúsz frissen behajózott rózsa fogadott a norvégiai farmunkon. Képzeld csak el! Tíz tucat rózsa. Mama és Papa nem tudták, mit gondoljanak. Én magam se tudtam igazán, hogy mit gondoljak. Mama tudni akarta, hogy esetleg eljegyeztek-e vagy ilyesmi.

- Minden nő szereti a rózsákat – bólogatott Pamela. – Legalábbis az biztos, hogy én igen.

Devon felnevetett.

- Ha valaki százhúsz rózsát küldene nekem, biztos lehetsz benne, hogy a szerencsés srác… vagy lány kapna valami viszonzást, amikor legközelebb találkozunk. – Ezek a szavak felkeltették az érdeklődésemet, azok után, amilyen kuncogás kísérte Devon szájából. – Erre mérget vehetsz.

- Hadd tegyem ezt némi vízbe! – sétált Kristanna az ajándék rózsával a fürdőszoba felé. – Úgy tűnik, ezen túl többször is fogok majd százhúsz rózsát küldeni Devvy-nek – viccelődött. – Így elérhetem, hogy kapjak VALAMIT cserébe.

Devon kivárta, amíg a norvég leányzó eléri az ajtót, majd rám villantott egy őszinte mosolyt, amit én mindig is nagyon vonzónak találtam benne.

- Nagyon örülök nektek, Jeremy! Annyira örülök! El se tudom mondani, mennyire. Már az első nap, amikor megismertem őt, meg tudtam mondani, hogy ti összetartoztok.

Gyengéden megszorítottam Devon bal kezét a jobbommal, majd a számhoz vontam azt és gyengéden megcsókoltam.

- Na és veled mi a helyzet, Kedvesem? Nem volt alkalmunk beszélni erről már egy ideje. Olyan… sugárzónak tűnsz.

- Csak örülök nektek Krissy-vel – mondta. – Már eddig is tudtam, mennyire vágyik rád. Ő maga mondta nekem a második itt töltött napunkon. Én csak… örülök. Örülök nektek.

- Na és hol van Trish és Lindsay? – kérdeztem mindkettőjüktől Pamelával. – Azt hittem, ti ketten velük együtt múlatjátok az időt.

- Lindsay elfáradt és elment lefeküdni – válaszolta Devon. – Pamela azt mondta, Trish elment venni egy habfürdőt. – A szavai felkeltették az érdeklődésemet, miközben ő folytatta: - A konyhában futottam össze Pamelával. Együtt döntöttünk úgy, hogy eljövünk Krissy-hez egy meglepetés-látogatásra.

- Amy és Camille épp együtt vannak – motyogta Pamela. – Amy elég rossz hangulatban volt ma. Nem tudom, miért. Tegnap is elég harapós kedve volt az igazat megvallva.

Ezen szavak hallatán lesütöttem a tekintetem és felsóhajtottam. Én pontosan tudtam, mi okozta Amy rosszkedvét…

- Hé! – kiáltott fel Devon. Oda fordultam és láttam, ahogy Kristanna, aki időközben visszatért a hálószobába, diadalmasan felemeli a párnát, amivel az imént fejbe kólintotta pennsylvaniai barátnőjét. A jelenetből tökéletesen átsütött a pajkosság.

Megtorlásként Devon megragadta a hozzá legközelebbi párnát és rávetette magát támadójára. A hasán találta el a másik lányt, aki így ismét fejbe tudta csapni társnőjét. A szeszélyes skandináv leányzó ezután azonnal rávetette magát Devonra és az ágyra teperte. Vigyorogva figyeltem, ahogy a két lány egymással birkózik perceken keresztül. Egyészen addig, amíg váratlanul Kristanna Devon ajkaihoz nem nyomta a száját és szenvedélyesen megcsókolta.

- Hé! - Most rajtam volt a sor, hogy felkiáltsak, amikor ezúttal engem talált arcon egy párna. Pamela felé fordultam, aki immáron torka szakadtából nevetett.

Amikor felé mozdultam, hogy elkapjam, fürgén eltáncolt előlem. Utána siettem, átüldözve őt a szoba másik végébe. Amikor végül a sarokba szorult, felkaptam egy párnát a közeli kanapéról, hogy revansot vegyek.

Hirtelen ismét egy párna csapódott a tarkómba, amit rögtön még egy követett a térdhajlatomba. Nem számítva az akcióra, a padlóra roskadtam, majd hátra fordultam Devon és Kristanna felé, akik nevetve soroztak meg további párnákkal. Pamela kiragadta kezemből a díszpárnát és ő is beszállt a sorozásomba. Felemelkedtem és a kezeimmel és karjaimmal védtem az arcomat, ahogy a három hölgy körbevett. Persze az egész továbbra is pajkos hangulatban zajlott. Remekül szórakoztunk.

- Feladom! – nyögtem nevetve. – Megadom magam! Feladom! Hol van egy fehér zászló, amikor szükségem lenne rá?

Szerencsére Kristanna, Devon és Pamela megkönyörült rajtam. Amikor az akciójuk abbamaradt, Kristanna leült és sokkal komolyabb hangszínt ütött meg.

- Oké, Mr. Jeremy… itt az ítélet ideje.

- Az ítéleté? – vontam fel a szemöldököm.

- Az ítéleté – magyarázta. – A foglyunk vagy. Arra ítéltettél, hogy a játékszerünk legyél.

- Király. Egy élő vibrátor – kuncogott Devon.

Kristanna bólintott és fennkölt hangon folytatta: - Ötven év házasságra ítéltettél velem, Devvyvel és Pamelával. Ez idő alatt annyiszor osztod szét közöttünk a magodat, ahányszor csak szükséges.

- Szétosztani a magomat?

Devon és Pamela szélesen vigyorgott, miközben Kristanna folytatta: - A magam részéről legalább három-négy eredményes menetre vágynék. Ha pedig az ötven év letelt, ismét elítéltethetsz, akár az örökkévalóságig is.

Hangosan felnevettem.

- Tökös vagy, Kristanna. Egyszerűen tökös. Bár nem hiszem, hogy a házasság hármótokkal büntetés lenne nekem.

- Azt te csak hiszed, Jeremy – somolygott Kristanna. – Gondolj a gyerekeinkre! Ha ők is öröklik az én bomba testemet… és a te szép nagy fejedet… Micsoda látvány lenne!

Ismét felnevettem.

- Ez nem volt szép.

Kristanna elfintorodott, majd együttérzőbb hangon folytatta: - Ó, te szegény! Csak nem megbántottam az érzéseidet?

Megjátszott sértettséggel néztem rá.

- Egy kicsit.

- Szerinted egy csók segítene rajta?

Mohóm bólintottam.

- Igen. Biztos vagyok benne.

Kristanna elmosolyodott.

- Csókold meg Jeremy-t, Devvy!

Egy felvidító csókra számítottam Kristannától magától, de semmi okom sem volt tiltakozni, amikor Devon szája az enyémhez préselődött, nyelvünk pedig egymáshoz simult. Ráébredve, hogy ez a nő is velem akarja tölteni élete hátralevő részét, köré fontam karjaimat és szeretetteljesen magamhoz szorítottam őt. Be kell ismernem, hogy tényleg, szemmel láthatóan otthon érezte magát a karjaimban. Engem is az az érzés öntött el, hogy oda is tartozik.

- Megcsókolhatom én is? – kérdezte Pamela norvég barátnőnkből.

- Persze… láss csak hozzá!

Amint Devon eltávolította ajkait az enyémekről, a helyüket azonnal átvették Pameláéi. Csókunk lassú volt és bágyadt, ugyanakkor rendkívül érzelmes. Azon kaptam magam, hogy kezem derekán pihen, másik karom pedig a vállát öleli át. Természetesen azonnal rám tört az érzés a vele való kötelékről is.

- Megint szoptál? – kérdezte Devon Kristannától. - Érzem az ízét a szádon.

- Mennyei az íze… nemde?

- Naná – vigyorgott a pennsylvaniai lány. – Isteni.

Kristanna pajkosan rám pillantott.

- Ha akad egy megfelelően felkészült farok a közelben, én ezer örömmel rácuppanok ismét.

- És mit szólnál egy puncihoz? – dorombolta Devon.

Kristanna rá pillantott.

- Az én szám mindenre fel van készülve a világon. – Pamelára nézett, mielőtt folytatta volna. – Miért nem töltitek velünk az éjszakát? Te, én, Devvy és Jeremy… együtt alhatnánk el ezen a szép nagy ágyon. Mit szólsz?

Pamela elpirult és rá mosolygott, de aztán megrázta a fejét.

- Nem… Én szerintem megyek. – Ismét megrázta a fejét. – Nem állok készen belevetni magam azokba a dolgokba, mint ti Devonnal. Nektek már egymással is szoros kapcsolatotok volt, mielőtt a házasság gondolata felmerült. Nekem még idő kell, hogy ezt az egész csoportos dolgot feldolgozzam.

Kristanna egy pillanatra elgondolkozott, majd egy bátorító mosoly kíséretében bólintott.

- Nem kell feltétlenül szexelnünk. Fennmaradunk sokáig négyesben és beszélgetünk, aztán lefekszünk aludni. Az is csodás lenne.

- Az igazat megvallva nem akarok belerondítani a bulitokba – rázta a fejét Pamela. – Ha szexelni akarsz Jeremy-vel és Devonnal, Kristanna… csak rajta! Én visszamegyek a szobámba. Rendben leszek. Tényleg.

- És hagyjuk, hogy az egész éjszakát egyedül töltsd? – morgott Devon. – Azt már nem! Velünk maradsz ma éjjel, Pamela. Kristanna egyértelműen meghívott. Nem akarsz neki csalódást okozni… nem igaz?

- Talán Trish végzett már a fürdőjével – motyogta Pamela. – Nem kell egyedül töltenem feltétlenül az éjszakát.

- Maradj velünk! – bátorította Kristanna, már szinte könyörögve. Imádtam, ahogy kitolta az alsó ajkát és kiskutya szemekkel nézett Pamelára. Az igazat megvallva, lehengerlően szexinek találtam.

- Nagyon szeretek beszélgetni – igyekeztem én is kivenni a részem a győzködésből. – Nagyon sokszor még jobban is élvezek egy őszinte beszélgetést, mint a szexet. De ezt szerintem már te is tudod.

Pamela bólintott.

- Igen, tudom. – Egy pillanat múlva halkan kuncogni kezdett. – Aludtam már itt, ebben a csodás ágyban, két héttel ezelőtt. Most megtehetem még egyszer? Ez az ágy annyira kényelmes! – Ujjai hegyével megérintette az arcát és a gondolataiba merült. – Hmmm… Jó tervnek hangzik.

- Akkor itt maradsz velünk? – érdeklődött Kristanna.

Pamela elmosolyodott.

- Igen. Maradok. Beszélgetni.

- Na és miről beszélgessünk? – vetette fel Devon.

- Ó…! Beszélgessünk arról, milyen gyönyörű és érzőszívű is vagy – mosolyogtam rá, karjába fonva az enyémet és magam mellé húztam őt az ágyra. Egy csókot nyomtam az arcára és alkarját cirógattam.

- Az egy örökkévalóságig is lekötne minket – nevetett fel Kristanna, én pedig elégedetten bólintottam.

- Nincs elég szó a világon, hogy leírja mindezt.

Devon felkuncogott és pajkosan a vállamba bokszolt.

- Ó… hagyd már, Jeremy! Krissy-vel csak túloztok.

- Csak az igazat mondjuk – erősködött Kristanna, mielőtt maga felé fordította Devon arcát és gyengéden szájon csókolta őt. – Gyönyörű vagy, Devvy. Elképesztően gyönyörű.

A még mindig előttünk álló Pamela némán figyelte a szóváltásunkat, majd szeretetteljesen ránk mosolygott.

- Ti hárman annyira boldogok vagytok együtt…!

Egy dolog egyértelműnek tűnt a számomra. Kristanna és Devon bolondultak egymásért. Ha egyszer egymásra találtak, lehetetlenség volt szétválasztani őket. Ez sose volt titok előttem. Mióta csak megérkezett a szigetre, Kristanna folyton Devont emlegette és hogy mennyire meg akarja szerezni őt. És a napnál is világosabb volt, hogy a pennsylvaniai lány is ugyanígy érez iránta. De nem csak hogy szerelmesek voltak egymásba, de nem is féltek mindezt kimutatni. Mindketten bőven szóvá is tették.

A trükk az egészben az volt, hogyan találjanak kapcsot Pamelával, hogy vele is épp ilyen felhőtlen legyen a viszonyuk. Ez volt az elsődleges célkitűzésünk. Hosszú út állt még előttünk. Hiszen Pamela már egyételművé tette számomra, hogy ő csak a kettőnk kapcsolatán alapuló közösséget akar velem. Nem úgy tűnt, mint aki ezt szívesen osztaná meg Kristannával és Devonnal.

Visszaidéztem Pamela harmadik napját itt és az akkor lefolytatott beszélgetésünket, az első szexuális együttlétünk után. Majd azt, amikor feltűnt az ajtóban és öltáncot ajánlott nekem. Kétség sem férhetett az ő szándékaihoz.

***

- Tökéletesen megértem az érzéseidet, Jeremy. Ez teljesen természetes. Itt van neked egy egész csapat gyönyörű nő. Mindannyian szeretnek téged és jobban meg akarnak ismerni. Te is jobban meg akarod ismerni őket. Talán arra gondolsz, túl korai volt azt mondanod, hogy én vagyok álmaid nője, már a második itt töltött napunkon. A körülmények alapján ez teljesen megérthető. Ha a helyedben lennék, én is körbe akarnék nézni még egy kicsit, mielőtt elkötelezem magam.

- Az én dolgom, hogy bizonyítsak neked, Jeremy. Hogy bebizonyítsam, hogy tényleg én vagyok álmaid nője. Egyszer majd talán nem gondolsz többé egyetlen más nőre sem. Én leszek az egyetlen nő, akire szükséged lesz. Csak várd ki!

- Örülhetsz, hogy nem vagyok féltékeny típus. Teljesen rendben van, hogy megpróbálkozol minden lánnyal. Úgyis tudom, hogy a végén engem fogsz választani.

- Ez a kis szexlak az én álmom is volt. Így elengedhettem magam és élvezhettem Amy társaságát. Ő igazán érdekes lány rengeteg különböző arccal és személyiségvonással. Igazán élveztem a vele töltött időt. De én arra vágyom, hogy végül egyetlen egy ember mellett elkötelezzem magam. És az az egy ember te vagy.

- Amikor készen állsz majd elköteleződni, Jeremy, én ott leszek és várok rád – csókolt meg ismét Pamela. – Megéri rád várni.

Az elmúlt időben az az érzés kerülgetett, hogy Pamela végtelen féltékenységet érez Devonnal szemben. Alig két napja, amikor rajtakapott a kukkoló szobában, épp erről beszélgetett Trish-sel. De ez még azelőtt volt, hogy Kristanna és ez az egész helyzet képbe jött volna. Talán a dolgok végül meg fognak változni…

***

- Devon el akarja lopni a férfit, akit szeretek. Ami pedig még rosszabbá teszi, az az, ahogy Kristanna folyton mondogatja Jeremy-nek, Devon milyen jól illik hozzá. Még azt is el tudnám képzelni, hogy azt súgdossa a fülébe, hogy Devon sokkal jobban illik hozzá, mint én. Hogy Devon sokkal jobban szeretné őt, mint én valaha is.

- Én voltam Jeremy-vel először! Már azelőtt, hogy Devonnal bármi is történt volna közöttük. Az első együttlétünkkor, a második itt töltött napunkon, már a házasságról beszélgettünk. Velem feküdt le először. Olyan érzés volt, mintha a Mennybe kerültem volna. Szerelmes voltam. Minden tündérmese, minden, amiről álmodtam, ott valósággá vált.

- Aztán jött Devon és még aznap elvitte őt biciklizni, hogy elcsavarja a fejét – dühöngött. – Ő is kapcsolatról és elköteleződésről karattyolt.

- Nem! Mindenki a szigeten pontosan tudta, hogy mi Jeremy-vel már a második naptól kezdve együtt voltunk. Mindenki tudja, mennyire szeretem őt és hogy ő mennyire szeret engem. És azóta is többször voltam vele. Devonnak ezt tiszteletben kellene tartania és visszalépnie. Már azelőtt lefeküdtem Jeremy-vel, hogy Devon akárcsak hozzáérhetett volna. Már háromszor feküdtem le vele, mielőtt Devon másodszor. Tudom, hogy ez errefelé ismeretlen dolog… de nekem a szex továbbra is különleges dolog és nagy jelentőséggel bír.

***

Talán csak én látok bele túl sokat ezekbe a dolgokba és már kezdek paranoiássá válni. Sok minden történt a szigeten az elmúlt negyvennyolc órában, és mindemiatt, reménykedek, Pamela sok mindenben megváltoztatta a véleményét. Az előző nap Kristannával töltött ideje alapján ítélve, a legutolsó dolog, amire Pamela vágyott, az egy négyes kapcsolat kísérlete volt.

Ez pedig nem tűnt jó előjelnek. A helyzeten pedig nem javított, hogy Pamelát szemmel láthatóan semmiféle romantikus érzelem sem fűzte Kristannához vagy Devonhoz. Bárminemű aprócska szikra nélkül lehetett bármi esély is arra, hogy ez működjön? El tudtam volna képzelni Pamelát, hogy egy nap boldog házasságban éljen hármunkkal?

Talán tévedek. Nagyon reméltem. De ha nem, akkor Pamela sosem fog belepasszolni Kristanna álomképébe a közös jövőnkről.

Folytatása következik!

Vége a XXII. résznek!

Gyönyörök szigete XXII. rész - Kvartetett 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.

*********************************************************************

Amikor a szőke szépség végül elnyújtózott a matracon, engedett szorításán és egy elégedett sóhaj hagyta el a torkát.

- Váó…! – zihálta, amikor kiemeltem a fejem combjai közül. – Ez csodálatos volt, Jeremy.

- És egy csodálatos embernek, drágám – tettem hozzá, miközben előre hajoltam, hogy lassan és szenvedélyesen megcsókoljam őt. – Neked.

Kristanna megragadta sajgó, kőkemény hímtagomat a farmeromon keresztül. – Mmmm…! Talán itt az ideje, hogy visszafizessem az adósságomat.

Egy pillanatig habozott. Tekintete az arcomon pihent, majd ajkait az enyémekhez nyomta és a létező legnagyobb gyöngédséggel csókolt meg. A kimondatlan vágy hullámai söpörtek végig a testemen. Még csak megfogalmazni se tudtam volna, mennyi mindent jelentett nekem ez a csodálatos nő.

- Mmm! – dorombolta, egy pillanatra eltávolítva ajkait az enyémektől. Egyre nagyobb figyelmet fordított farkamra, markolászva és gyúrogatva azt nadrágomon keresztül.

Ismét megcsókolt, majd visszahúzódott és pár pillanatig tanulmányozta az arcomat. Biztos vagyok benne, hogy látta a vágyat és a szűnni nem akaró szenvedélyt a szemeimben. Élvezte. Kétség sem férhet hozzá az után a vehemencia után, amivel ismét megcsókolt.

- Ó, egek! – nyögtem fel, miközben kigombolta nadrágomat és alá süllyesztette jobb kezét. Hirtelen a gyönyör hullámai árasztottak el, miközben gatyám alá hatolt és megmarkolta csupasz hímtagomat. Hevesen húzogatni kezdte, miközben édes nyelvét a számba tolta. Menet közben talpra emelkedett, ajkai viszont továbbra is tartották az enyémeket.

Bal kezével megragadta az én jobbomat és telt, érzéki kebléhez vonta azt. Halmára simította és gyengéden megnyomta, kényszerítve, hogy ösztönösen megmarkoljam azt.

Megszakította csókunkat és pajkosan rám mosolygott. Aztán megcsókolta az arcomat, majd útnak indult lefelé nyakamon, keze pedig tovább dolgozott meredező árbócomon. Azonban a kezem, úgy tűnt, elveszítette a kapcsolatot a mellével. Ez szerencsétlen fejlemény volt.

Aztán úgy hördültem fel, mint egy megvadult gorilla, amikor Kristanna lassan a térdeire ereszkedett előttem. Felnyúlt és mellkasomra tette jobb kezét, végig simítva azon le egészen derekamig.

- Hívjuk ezt az én kései, vacsora utáni nasimnak! – jelentette ki, letolva nadrágomat. - Mmm! Strudel!

- Egek! – nyögtem fel ismét, ahogy meredező farkam előpenderült és Kristanna kék szemei előtt lengedezett. Ő vigyorogva ismét rám mosolygott, mielőtt újból köré fonta volna ujjait, hogy megszorítsa.

- Megkaphatod ezt tőlem, ugyanúgy, ahogy Devvy-wevvy-től és csini-csini-Pamelától, akár életed összes hátralevő napján – dorombolta a vibráló kis csábító, majd a következő pillanatban már nyitotta is a száját és szinte szó szerint elnyelte hímtagomat. Hátra vetettem a fejem és hangosan felnyögtem, miközben ő fel-le mozgott dagadozó tagomon. Selymes ajkai a gyönyör hullámait indították el bennem.

Térdeire támaszkodva ott a hálónkban, Kristanna teljes vehemenciával vitte munkába ajkait, fel-le mozogva erekciómon, úgy, mintha egész héten erre lett volna kiéhezve. Valóban, Kristanna volt számomra a tökéletes nő. De ugyanezt lehetett elmondani Devonról is. Devon épp annyira álmaim nője volt, mint a norvég szépség. Pont úgy, ahogy Pamela is. Mindhárman tökéletesek voltak a szememben.

A tiszta szenvedély és élvezet hangjai törtek elő Kristanna torkából, ahogy szőke feje tovább mozgott fel-le dorongomon. Hamarosan azon kaptam magam, hogy hátranyújtott kezekkel az ágyra támaszkodok és hátra feszül a testem. Ha nem tudtam volna megtámaszkodni, minden bizonnyal feldőlök.

Rengeteg különböző érzés kavargott bennem azokban a pillanatokban. Leginkább amiatt, mert annyira nagyon szerettem Kristannát. Vele akartam tölteni életem hátralevő részét. Mégis miért tarthatott ennyi ideig ezt felismerni?

Kristanna megragadta farkam tövét jobb kezével és megszorította. Gyönyörű szemeiben a végtelen vágy csillogott, ahogy kiengedte szájából a dorongot. A norvég szépség felpillantott rám és melegen rám mosolygott. Látszott rajta, hogy pontosan tudja, mennyire az ujja köré csavart.

- Ó! – nyögtem fel, ahogy egyre hevesebben rángatta hímtagomat. Testem megrándult, amikor az első löket fehér anyag kitört belőlem és egyenesen Kristanna homloka felé száguldott. A második töltet az orrán landolt. Ő pedig, a harmadikat meg se várva, azonnal ismét szájába vette árbócomat és szopni kezdte, kisajtolva belőle minden cseppnyi nedűt. A térdeim elgyengültek és egész testem vibrálni kezdett a kéjtől. Hihetetlen érzés volt…

- Mmm! – dorombolta Kristanna teli szájjal. Egek! Micsoda mennyei érzés! Végül kiengedte szájából elégedetten kókadozó farkamat és rám villantott egy újabb győztes vigyort.

Gyönyörű arca csöpögött nedveimtől, amit ő szemmel láthatóan hihetetlenül élvezett. Megfordult és csábosan riszálta a csípőjét és formás fenekét csodáló szemeim előtt és a bármely férfit elgyengíteni képes hangján hozzá tette: - Dugj meg, Jeremy!

Az élet és az energia pillanatok alatt visszaáramlott a testembe és a farkamba. Mintha csak egy lufi lett volna a lábaim között, amit pillanatok alatt telepumpáltak levegővel. Kristanna szavai és tettei mindig is ilyen hatással voltak rám. Nem is kellett nekem ennél több.

- Dugj meg, Jeremy! – dorombolta tovább, válla felett hátra pillantva rám. – Gyerünk… dugj meg! Tedd belém a farkadat! Csináld!

Ennyi volt. Egy állatias nyögés kíséretében előre dőltem, megragadtam két oldalról csípőjét és mélyen belé löktem férfiasságomat. Kristanna teste megfeszült egy pillanatra, miközben kezeit a közeli éjjeliszekrényre tette, hogy megkapaszkodjon. Közben pedig megállás nélkül bíztatott.

- Dugjál…! Gyerünk… dugjál!

Nem volt szükségem több bíztatásra. Már így is minden létező energiámat bele vetettem a mozgásba. Teljesen elvesztettem az eszem, ahogy füleimet megtöltötte Kristanna bíztatása, tagjaim pedig mintha önálló életre keltek volna, ahogy mozogtam benne. Abban a pillanatban el se tudtam hinni, hogy élhettem túl azt a harminchat évet, amíg nem hatolhattam magával ragadó testéve. Ami pedig még hihetetlenebb volt, további három évre volt még szükségem, hogy végre realizálódjon bennem, hogy ő az, akit akarok az életembe. Ő az én angyalkám.

Hihetetlen volt az a vehemencia, amivel pumpáltam belé farkamat. Bizonyos voltam benne, hogy még soha senkit nem dugtam meg ilyen lendólettel. Már kezdtem attól félni, hogy kárt teszek benne. De hát ez volt az, amire Kristanna vágyott. Ő ezt az erőt akarta tőlem.

Olyan hangzavart csaptunk, hogy már azon merengtem, vajon a többiek meghallottak-e minket a ház távolabbi sarkaiban…

- Tudod mit, Jeremy? – kérdezte Kristanna fátyolos hangon, amit megtöltött az erotikus szenvedély. – Ez az, ahogy életünk hátralevő része kinézhetne… Összeházasodhatnánk és úgy dughatnánk, akár a nyulak az örökkévalóságig. Ráadásul sok-sok gyerekünk is lehetne együtt.

Válaszképp ezekre a szavakra, a testemet új energia öntötte el. Azt, hogy honnan jött, nem tudtam, de egyértelműen Kristanna váltotta ki belőlem.

A lány hevesen zihált és vonaglott alattam, én pedig egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, ahogy löködtem előre csípőmet. Az elmémet szinte már szó szerint elködösítette a kéj. Mindent meg akartam adni Kristannának, amire csak képes voltam. Végül pedig csak pillanatok kérdése lett, hogy ezek a szavak profetikussá váljanak. Barátnőm ugyanis felsikoltott a gyönyörtől, én pedig teljesen elveszítettem az önuralmamat.

Még egyszer utoljára belé löktem lüktető szerszámomat, majd, egy pillanattal később felnyögtem, ahogy nedveim a norvég szépség barlangjába ürültek. Hosszú másodpercekig pumpáltam belé magomat, miközben testünk egy ritmusra remegett.

Mielőtt észbe kaphattam volna, Kristanna lehúzta magát szerszámomról és a térdeire hullott. Szájába vette farkamat és éhesen kezdte tisztára nyalogatni.

Aztán karjait a derekam köré fonta és szorosan magához vont engem, miközben én tettem pár lépést hátra, hogy a falnak dőlhessek. Vadító ajkai viszont természetesen eközben sem engedték el egy pillanatra sem dorongomat.

Vettem egy mély levegőt és az elégedettség morgásával ajkaimon figyeltem, ahogy Kristanna feje előre-hátra mozog odalenn. Megérintettem az arcát és gyengéden megsimogattam, amitől ő felpillantott és rám vetette kéjtől csillogó szemeit.

- Szeretlek, Jeremy – nyögte. – Mindig is szerettelek… És mindig is foglak.

Ahogy szájába vette elernyedő farkamat és dolgozni kezdett rajta, éreztem, ahogy elönt iránta a vonzalom. Éreztem, hogy mindaz, amivel életem eddigi harminckilenc évét töltöttem, amit kerestem, amire vártam, az végre itt van előttem. Igen. A keresés véget ért. Kristannának, Devonnak és Pamelának hála, a keresés végre véget ért.

- Én is szeretlek téged, Kristanna.

Hirtelen kopogtatás hallatszott az ajtó felől.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XXII. rész - Kvartetett 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXII. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.

*********************************************************************

Aznap, 2013. június 24-én, hivatalosan is kezdetét vette a harmadik hét, amit a hölgyek a világnak ezen az Isten háta mögötti paradicsomi sarkában töltöttek. Három hét telt el és még három hét volt hátra. Mondanom se kell, eddig meglehetősen eseménydús időt töltöttem velük együtt.

Voltak összezördülések, de ezt végeredményben természetesnek találtam. Hogy zárhatnál össze hét gyönyörű nőt egy erősen korlátozott térbe kellően hosszú időre anélkül, hogy számítanál a kisebb vitákra és fellángoló ellentétekre? Persze, még egyszer, mindez tökéletesen természetes volt. Akkor azonban két problémával kellett szembenéznem, amik mindennek voltak nevezhetők, csak kicsinek nem. Hatalmas és meglehetősen komoly ügyek voltak, magukban hordozva annak a lehetőségét, hogy végül gigantikussá is nőjenek.

Először is, Amy még mindig dühös volt mindenkire, Camille-t leszámítva, amiért otthagyták a születésnapi partiját. Trish pedig ráadásul tiszteletét sem tette. Amy szemmel láthatóan dühös volt mindenkire, amiért faképnél hagyta őt, de az elsőszámú célpontja mégis én voltam. Azóta, hogy előző reggel összefutottam vele a konyhában, amikor elmondta, mi nyomja a lelkét, egyenesen megtagadta, hogy akárcsak egy szór is szóljon hozzám. Sőt, odáig ment, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta még a jelenlétemet is azóta. Többször is próbáltam szóba elegyedni vele, különböző ürügyekkel, de ő egyszerűen csak átnézett rajtam.

Mindenki otthagyta Amy-t a partiján, ami miatt meglehetősen dühös volt ránk (tegyük hozzá, teljes joggal), akin azonban a leginkább kitöltötte a dühét, az én voltam. Elérte annak a határát, hogy akár még egyenesen gyűlöljön is. Nehéz ezt beismernem, de még igazán hibáztatni sem tudtam érte.

Azóta az ominózus este óta a vörös kis fúria ideje java részét Camille-lel töltötte. Azzal a személlyel, aki egyedüliként nem sétált ki a bulijáról. A szomorú pedig az egészben az volt, hogy sokan a többiek közül fel se fogták, miért dühös egyáltalán Amy. Úgy gondolták, csak rossz napjai vannak és inkább ráhagyták, amitől barátnőnk csak még zárkózottabb lett.

A másik ügy, ami lefoglalt, pedig Lindsay újonnan felfedezett oldala volt, ami összekötötte őt Amy-vel. Az a vallásos szűzlány, aki három hete a szigetre lépett, immáron intenzív dominisztikus szexuális életet élt a nála tizenkét évvel idősebb nővel, aki élvezte, hogy kikötözheti őt és azt tehet vele, amit csak akar. Bár a magam részéről semmi kivetnivalót nem láttam a BDSM-játékokban, úgy láttam, Lindsay és Amy talán kissé túl messzire mennek. Ugyanakkor úgy gondoltam, helyesebb, ha megtarom a távolságot tőlük. Mi jogom lett volna közbelépni, ha a kapcsolatuk kölcsönös megegyezésen alapul?

Egy idő után azonban kénytelen voltam ezt a döntésemet felülbírálni. Annyi minden történt, hogy kétségbe kellett vonnom, Lindsay valóban fel tudja-e mérni, mibe keveredett bele. Kristanna is arról győzködött, hogy meg kell védenem Lindsay-t Amy-től, de leginkább önmagától. És igaza volt.

Azonban még mindig ott toporogtam, ahol napokkal korábban. Mégis hogyan avatkozhatnék közbe? Nem tudtam, hogy mondhatnám el Lindsay-nek, hogy az, amit annyira élvez, alapvetően rossz dolog és csak árt vele magának. Mégis ki vagyok én, hogy ezt mondjam neki?

Ha bármi jó is származott abból, ami Amy születésnapi partiján történt, az az volt, hogy azon emberek egyike, akikre dühös lett, Lindsay volt. Persze rám még mindig jobban orrolt, de Lindsay is vastagon rajta volt a listáján. Ő volt az első, aki kisétált, Amy pedig ezt nem felejtette el. Nem is beszélt Lindsay-vel sem azóta.

Ez pedig természetesen azt is jelentette, hogy azóta egymás bugyijába se kerülhettek. Amy személyiségéből kiindulva, valószínűleg még napok fognak eltelni, mire egyáltalán ismét szóba lesz hajlandó állni a lánnyal. És akkor még nem is beszéltünk arról, mikor fog ismét lefeküdni vele. Úgyhogy nekem adatott egy kis lélegzetvételnyi idő, hogy tervet kovácsoljak az ügy megoldására.

A habozásom nem volt alaptalan. Tartottam tőle, hogy végül még Lindsay-t is magamra haragítom. Ráadásul, őszintén, fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Ez volt a legnagyobb gond.

***

- El se hiszem, hogy ennyi időbe telt ráébrednem, hogy te és én egymáshoz tartozunk – mondtam Kristannának aznap este, ahogy az ágyunkban ejtőztünk. Igen, az ágyunkban. Kristanna addigra már hivatalosan is a szobatársam lett, reményeink szerint pedig Devon és Pamela is csatlakozni fog hamarosan a brancsunkhoz.

Ahogy a hátamon heverésztem, a plafont bámultam, miközben Kristanna, aki kényelmesen elvackolta magát mellettem, bal kezével gyengéden simogatta a mellkasomat.

- Veled akarom tölteni életem hátralevő részét, Krissy.

A norvég lány elmosolyodott.

- Tudod, Jeremy… te vagy nekem a tökéletes férfi. Devvy pedig a tökéletes nő. Életem nagy álma volt, hogy egyszer ti lehessetek a férjem ÉS a feleségem. – Halkan kuncogni kezdett. – Őrültségnek hangzik, tudom, de erre vágyok. – Megveregette a vállamat, majd hozzátette: - Nézz csak magadra! Melyik férfi nem kapna két kézzel a lehetőség után, hogy két felesége lehessen? Ha pedig a dolgok jól összejönnek Pamelával, akár még három is.

- Nem érdemlek én meg három olyan gyönyörű és csodálatos feleséget, mint te, Devon és Pamela – vigyorogtam. – Még egy ilyet sem.

Kristanna megcsókolta az arcomat.

- De igen… megérdemled. – Hirtelen összepréselte az ajkait. – Jeremy! Éhes vagyok. Hoznál nekem valamit?

- Mondjuk egy szendvicset a konyhából?

Kristanna arcán hirtelen pajkos mosoly terült szét.

- Én muffot akarok.

- Muffot? – nevettem fel. – Egy nőt akarsz?

- Nagyon szeretnék néhány muffot magamnak ma estére – nézett rám könyörgő szemekkel, olyan arcot vágva, mint a pitiző kiskutya a rajzfilmekben. – Devvy-wevvy viszont nyali-fali-Lindsay-vel van, anál-Amy pedig karika-egyenes-Camille-lel osztozik a szobáján. Ráadásul a csini-csini-Pamela pedig csókolnivaló Trishy-vel van. Felsorolva az összes elérhető érzéki muffot, mit tehetne az ember lánya?[1]

Katerina Rose alias Kristanna

- Mit szólnál helyette egy kis strudelhez?

Kristanna hangosan felnevetett nem leplezett célzásomra a farkamat illetően.

- Vicces fiú vagy, Jeremy. Nagyon vicces.

- Mindenkire van beceneved magadon kívül – jegyeztem meg. – Mit szólnál a kanos-Kristannához? – nevettem fel én is. – Nem is tudom, mivel próbálkozzak. A Kristannával, vagy a Krissy-vel.

- Nem izgat, hogy hívnak az emberek. Kristannának, Krissy-nek, Krisnek… akár még Kristának vagy Kristy-nek is. Nekem minden variáció megfelel.

- Szerintem a Kristanna gyönyörű név – mutattam rá. – Csak úgy végiggördül az ember nyelvén. Kris…tanna.

- Peaches – vigyorgott. – Korábban Peaches-nek hívtál. Az is tetszik.

- Mert édes vagy, mint a barack.[2] Passzol a név.

- Akkor én meg köptetőnek foglak hívni mostantól.

- Köptetőnek? – vontam fel a szemöldököm.

- Én édes vagyok, mint a barack, te meg savanyú, mint a köptető.

A fejemet csóváltam, miközben Kristanna nevetett a saját viccén.

- Biztos, hogy valami több vagy ennél, asszony.

Kristanna ismét megvonta a vállát és pajkosan rám mosolygott.

- Lehetek akkor farok-szopó-Kristanna.

- Hmmm….

Ismét felkacagott a reakciómtól.

- Nézd csak, hova fajult a beszélgetés! Ki is tehetnénk a tizennyolcas karikát

- Az olyan rossz dolog?

- Nem… - válaszolta. – Néha semmi baj nincs azzal, ha az embernek mocskos a fantáziája.

Viszonoztam a mosolyát, majd átöleltem őt.

- Te egyszerűen utánozhatatlan vagy.

- Igen – csivitelte az északi istennő, ajkait az enyémekhez nyomva. – Mmmm!

Elmosolyodtam.

- Ez a mai, kedvesem, egy igazi Kris…tannás és Jeremy-s este. Csak te meg én. Adok neked valami különlegeset ma este. Ma csak a tiéd vagyok.

Hamarosan az ajkaim ismét az övéihez préselődtek egy újabb csók keretében.

Kristanna felnyögött a vágytól, miközben én masszírozni kezdtem a melleit mindkét kezemmel felsője anyagán keresztül. Barátnőm kezei bebarangolták a hátamat, körmei pedig a bőrömbe mélyedtek, miközben viszonozta csókomat.

Ahogy a dolgok kezdtek felforrósodni közöttünk, fölé gördültem és számat az övéhez préseltem, belevíve minden vehemenciámat a csókba.

Az én szőke kis vadmacskám körém fonta karjait, én pedig félrebillentettem a fejemet, hogy szánk jobban illeszkedjen egymáshoz. Nyelvem bebarangolta szájüregét, érzéki nyögéseket csalva elő a torkából.

Élvezetteli sóhaj tört ki belőle, amikor megszakítottam csókunkat, azonban épp csak elég ideig, hogy ajkaimat nyakára tapasszam. Kristanna hangosan dorombolt elégedettségében, miközben beletúrt a hajamba. Hátra döntötte a fejét, utat nyitva nekem hatékonyabb kényeztetéséhez és csodás nyaka ízlelgetéséhez.

- Imádlak – morogtam finom bőre csókolgatása közben, áttérve vállaira és kulcscsontjára.

Kristanna újabb nyögéseket hallatott, miközben én felhúztam pizsamafelsőjét, feltárva fedetlen melleit. Szám lefelé mozdult, hogy végül megállapodjon egyik duzzadó mellbimbóját. Bár azt már előre tudtam, hogy Kristanna nem bajlódott melltartó felvételével, de aztán elégedetten konstatáltam, hogy a bugyijához is pontosan ugyanígy viszonyult.

Hangosan nyöszörgött, miközben én domborulatait gyúrogattam, közben nyelvemmel bimbóját izgatva. Végül aztán még lejjebb indultam, csókjaimmal behintve hasfalát.

- Arrafelé tartasz, amerre gondolom? – zihálta az én drága kincsem. – Az üsthöz a szivárvány lábánál? A lenti vidékekhez?

- Nagyon frappánsan fogalmazol, kedvesem – válaszoltam, mielőtt gyengéden széttoltam volna combjait, feltárva azok nedves közét, hogy végig nyalinthassak szeméremajkain. Kristanna teste megfeszült válaszként, ujjait pedig fejbőrömbe mélyesztette.

- Tökéletes idelenn – morogtam, ismét benyalva barlangjába. – Mmmm… igazi muff.

Alighogy nyelvem hegyével megpöcköltem csiklóját, Kristanna teste ismét megfeszült és hangos sikoly hagyta el a torkát, amit erőteljes nyögések követtek. Élvezete hangjai zeneként hatottak füleim számára.

Kristanna vonaglott alattam, miközben én csípőjénél fogva igyekeztem őt helyben tartani. Lábai hamarosan a fejem köré szorultak, ő pedig élvezettelien nyöszörgött a szenvedélytől.

- Tetszik, édesem? – mosolyogtam fel rá.

- Mmmm! – dorombolta válaszként, mire én felnevettem.

- Ezt igennek veszem.

- Jól is teszed.

Egy pillanattal később még két ujjamat betársítottam a nyelvem mellé. Ebben a pillanatban váltak Kristanna nyögései egyre inkább folyamatossá. Mintha zene töltötte volna meg a fülemet.

Barátnőm ujjai a hajamba túrtak és erős combjai hamarosan a fejem köré szorultak, ahogy izmai felett átvette az uralmat a szenvedély. Lábát a hátamhoz simította és kissé megemelkedett, miközben törzse ívbe rándult az ágyon.

Amikor már egy harmadik ujjamat is belé vezettem, teljesen elveszítette az irányítást.

Sikolyai és kiáltásai betöltötték érzékeimet, miközben nedvei az arcomba csaptak. Természetesen fellefetyeltem mindet, amitől mámorító érzés kerített hatalmába. De mégis mire számíthattam volna Kristannától?

Folytatása következik!

---

[1] Kristanna szójátékot csinál a lányok neveiből, amit nem igazán tudtam lefordítani. A „lickable-Lindsay”, a „pretty-pretty-Pamela” és a „kissy-Trishy” nem igazán jön ki magyarul. A „straight-as-a-circle Camille”-t pedig a magyar nyelv egész egyszerűen másképp fejezi ki. De ha valakinek van találóbb ötlete, amivel átültethető a nyelvjáték, örömmel veszem, ha közli.

[2] A „peach” angolul barackot jelent. „Peaches” a többesszáma.

Gyönyörök szigete XXII. rész - Kvartetett 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXI. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 22.

*********************************************************************

- Kezdjük a könnyű dolgokkal! – mondta Camille Trish-nek, miközben a kinti medence mellett ejtőztek. – Mióta tudod, hogy leszbikus vagy?

A kanadai lány, akárcsak mexikói társnője, kétrészes bikinit viselt. A két nő látványa, ahogy kikémleltem őket a kukkoló szobából, nyálcsorgatást ösztönző volt. Trish bikinije világoskék volt fehér pöttyökkel telehintve, míg Camillt különböző színű virágminták borították. Mindketten, nyers szexiségükben, tökéletes szépségek voltak és igazi bombázó dívák. Ezt senki sem vitathatja el.

- Én nem vagyok leszbikus – válaszolta Trish fintorogva.

A másik nő elégedettnek tűnt.

- Oké, oké… akkor nem vagy leszbikus. Akkor mióta tudod azt, hogy érdekelnek a nők? Ezt meg tudod mondani? És hány nővel voltál már eddig életedben? Persze csak a sziget előtt.

Trish összenyomta az ajkait és kissé fészkelődött a napozóágyán.

- Elég húsbavágóan tudsz fogalmazni, Camille. Nem szoktam hozzá, hogy emberek ilyen kérdéseket tegyenek fel nekem. Nem is tudom igazán, hogy amúgy miért érdekelnek téged ezek ennyire.

A csodás latin szépség megvonta a vállát.

- Sosem juthatsz sehova ezen a világon, ha nem kérdezel. Én mindig is hittem az egyenességben másokkal szemben. Így nincs semmi félreértés.

- Jogos – válaszolta Trish kurtán. – Mielőtt a szigetre jöttem volna, két nővel voltam. Volt egy vad egyéjszakás kalandom még évekkel ezelőtt egy közeli barátommal, még az egyetemen. Victoriának hívták.

- Victoria? – nyögtem fel a kukkoló szobában, majd hevesen megráztam a fejemet. A volt menyasszonyomat is így hívták, aki faképnél hagyott az oltárnál egy másik nőért húsz évvel korábban. Victoria. Ez volt számomra a legrosszabb név.

- Victoriával egy kicsit túl sokat ittunk, a következő nap pedig már meg is bánta, ami történt köztünk az éjszaka – mesélte Trish. – Én könnyedén lesöpörtem ezt magamról, bár nem lett volna ellenemre ismét lefeküdni vele. Viszont ami köztünk történt, az őt teljesen kiakasztotta. Mondhatjuk úgy is, ez tette tönkre a barátságunkat. Pár héttel később már olyan volt, mintha teljesen idegenek lennénk. Undorral töltötte el, hogy valaha is lefeküdt egy másik nővel. Nekem viszont eléggé tetszett. Azt hiszem… azt hiszem, akár még belé is tudtam volna szeretni.

- Két nőről beszéltél – emlékeztette Camille. – Mesélj a másikról is!

- Melina – bólintott barátnője. – Három éve találkoztam vele és, bármilyen okból kifolyólag is, erős és kölcsönös vonzalom alakult ki bennünk már az első pillanatokban. Bár a kalandom Victoriával évekkel korábban történt, amikor összejöttem Melinával, csak akkor döbbentem rá, hogy tényleg érdekelnek a nők. – Vett egy mély levegőt és elmosolyodott. – Csodás kapcsolatunk volt, ami két és fél évig tartott. Nagyon szerettük egymást.

- És most már miért nem vagytok együtt?

Trish összevonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét.

- Én vele szerettem volna tölteni életem hátralevő részét, viszont végül a dolgok egyszerűen csak nem működtek már többé. – Ismét megrázta a fejét. – Az igazat megvallva, elég csúnyán váltunk el. Elég sokat veszekedtünk és vitatkoztunk, ami végül a szakításhoz vezetett. Elég szomorú dolog volt.

- A szüleid és a testvéreid ismerték Melinát?

- Ó igen, ismerték őt – válaszolta Trish. – A családom mindig is támogatott engem mindenben, függetlenül attól, merre vitt az utam. Talán nem értették meg, miért vonzódok a nőkhöz, de nekik csak az számított, hogy boldog voltam Melinával. Egyértelműen az voltam, úgyhogy ők is azok voltak. Anya és Apa, valamint a két testvérem, nagyon jól bántak Melinával. Melissa, a kishúgom, fel is nézett rá. Az igazság szerint az egész családom leszbikusnak hitt. Nem volt rossz, hiszen sosem néztek le miatta. Tényleg csodásak voltak… örültek nekünk.

- De végül is nem vagy leszbikus, nem? Érdekelnek a férfiak is.

- Mindig is vonzódtam a férfiakhoz – erősítette meg Trish. – Nagyon is. Sosem lennék leszbikus. Túlságosan is hiányoznának a pasik. Ha Melinával, vagy akár Lindsay-vel maradtam volna, és nem kerültem volna össze egy férfival sem soha többé életemben, akkor is legfeljebb biszexuálisnak tartanám magam.

- Már mondtam neked a múlt éjjel, de sosem árt az ismétlés – jegyezte meg Camille. – Én annyira közel kerültem hozzá, hogy leszbikus legyek, mint senki más a világon… aki nem lett végül tényleg az. – Felemelte a karját, majd végig simított az állán. – Bőven kijutott nekem már a pasikból. – Megrázta a fejét, majd megborzongott, ahogy hideg futott végig a gerince mentén. – Kétszer még jegyben is jártam, de mindkettő delikvens rohadt félrekufircolónak bizonyult még az esküvő előtt.

- Volt egy pasim Melina előtt – mondta Trish. – Chrisnek hívták. Számtalanszor rajtakaptam, hogy megcsal, amíg aztán véget nem vetettem a kapcsolatunknak. Sokáig próbált rávenni, hogy gondoljam meg magam, de nem tettem. Folyton azt ismételte, hogy én vagyok neki az igazi. Viszont tudtam, hogy ha visszafogadom, ismét meg fog csalni. Egyszerűen csak túl akartam lenni ezen.

- Férfiak! – morogta Camille, elhúzva a száját. – Ha te lettél volna az igazi Chrisnek, nem csalt volna meg sosem.

- Pontosan – bólintott Trish. – De sosem tudnék nem vonzódni a pasikhoz, bármi is történjen. – Beleivott az eperlevébe, majd elmosolyodott. – Jeremy például nagyon rendes fickó.

Camille megvonta a vállát.

- Talán…

- Ezt hogy érted, hm?

- A pasikban nem lehet megbízni – válaszolta Camille. – Minden egyes alkalommal, amikor biztonságban kezdem érezni magam és jó gondolataim támadnak Jeremy-ről, ő tesz valamit, ami miatt kétségbe vonom az ítéletemet. – A kukkoló szobám rejtekében összevontam a szemöldököm Camille szavai hallatán. – Nem tudom elhinni, hogy csak úgy kisétált Amy születésnapi partijáról tegnapelőtt és nem jött vissza! Ez annyira faragatlanság! – Bűntudatom volt és halkan felsóhajtottam. – Ismertem már számtalan férfit, akik nagyon rendesnek tűntek eleinte. Utána viszont igazi tahóknak bizonyultak.

- Már az elejétől kezdve sem kedvelted Jeremy-t igazán – mutatott rá Trish. – Mindenki más itt belé van zúgva, vagy legalábbis rendkívül rendesnek és jófejnek tartja őt. Én egy igazán jó barátként tekintek rá. Volt néhány hosszú és igazán bensőséges beszélgetésünk. Igazi úriemberként bánt velem. Nekem semmi gondom sincs vele.

- És amikor elment Amy partijáról?

Trish megvonta a vállát.

- Ismerve Jeremy-t, biztos vagyok benne, hogy nyomós indoka volt rá. Személy szerint én sosem mondanék ítéletet felette, amíg nem hallom az ő sztoriját is. De nem is az én dolgom, úgyhogy nem is akarok rákérdezni. Viszont így is hiszem, hogy megvolt a maga oka. Ráadásul… én eleve el se mentem a partira.

- Te rosszul voltál. Az más – jelentette ki Camille.

- Aha – vonta össze a szemöldökét a másik nő. – Rosszul voltam…

- Amy azt mondta, Jeremy állítása szerint veszekedtek Pamelával – jegyezte meg a mexikói nő. – Emiatt nem jött vissza a partira. Rákérdeztem erre Pamelánál, de ő sem mondott el részleteket. Csak annyit mondott, hogy most már minden rendben van közöttük, és hogy most már Kristanna és Devon is része a kapcsolatuknak.

- Szerintem ez fantasztikus – mosolygott Trish. – Ők négyen csodásan festenek együtt. Nagyon remélem, hogy jól sülnek majd el a dolgok köztük.

- Ha engem kérdezel, sosem bízhatsz meg igazán a férfiakban – mondta a kaliforniai lány. – A személyes tapasztalataim ezt mutatják. Sosem tudnám elképzelni, hogy beleszeressek egy férfiba. A nőket sokkal megbízhatóbbnak tartom… és szexibbnek.

- És mit tervezel tenni a következő három hétben? – kérdezte Trish. – Addig még itt leszünk a szigeten Jeremy-vel, mielőtt haza mennénk. Meg fogsz tenni mindent, ami tőled telik, hogy elkerüld őt?

- Eddig meglehetősen jó munkát végeztem ezzel kapcsolatban – jegyezte meg társnője. – Egyszer szexeltem vele, a nagy orgiánk alatt két hete. De az nem igazán számít, mivel Amy szabályosan könyörgött, hogy menjek én is. Amellett pedig, te is emlékszel, mit mondott nekünk Jeremy az első napokban, nem?

- Mit?

- Azt tehetünk, amit csak akarunk ebben a hat hétben – emlékeztette Camille. – Azt is mondta, hogy nem kötelező szexelnünk, ha nem akarunk. – Bólintott, majd folytatta: - Én nagyon is szeretnék szexelni a többi lánnyal, de azt hiszem, Jeremy-ről ez többé már nem mondható el. Mint már mondtam, akárhányszor kezdenék pozitívan gondolkodni róla, tesz valamit, amivel bezárja előttem az ajtót. Tipikus férfi.

- Ez eléggé szűklátókörű dolog tőled, Camille.

- Te hányszor feküdtél le Jeremy-vel?

- Kétszer – válaszolta Trish. – Az orgiakor, természetesen, és volt egy édeshármasunk Lindsay-vel együtt, amikor ő elveszítette a szüzességét. De az elmúlt két hétben egyszer sem szexeltem vele.

- Nem vonzódsz hozzá úgy?

Trish megvonta a vállát.

- Nagyon szeretem őt. Ahogy már mondtam neked korábban is, barátként tekintek rá. Remélem, ő is így gondolkodik rólam. Ha a dolgok mások lennének, talán még tényleg vonzódnék is hozzá. De, tudod… ő már a három kedvenc lányával van. Ezt pedig tiszteletben tartom.

- Mit értesz a különböző dolgok alatt?

- Ha nem szerettem volna bele Lindsay-be, Kristanna, Devon és Pamela pedig nem került volna annyira közel Jeremy-hez. Ha nem koncentrálódna a figyelme konkrét valakire, nagyon szívesen tennék egy próbát egy kapcsolattal vele. – Bólintott a szavai nyomatékosításaképpen. – Igen. Így van. De Jeremy összejött Kristannával, Devonnal és Pamelával. Én pedig tiszteletben tartom ezt. Örülök négyőjüknek és hogy működik köztük a dolog. Nem látok semmi okot rá, hogy ne így legyen. Úgyhogy nem engedem meg magamnak, hogy többként tekintsek Jeremy-re, mint barátra. Egy jó barátra, igen, de csak barátra, semmi többre. Sosem zavarnék bele a kapcsolatukba. Sosem bántanám meg Pamelát, Devont vagy Kristannát ezzel. Mindannyian megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

- Nem is fogsz szexelni többet Jeremy-vel?

- Fogalmam sincs, hogy fog ez elsülni – válaszolta Trish. – Csak Devonra, Kristannára és Pamelára fog koncentrálni, ahogy a kapcsolatuk erősödik? Vagy velünk, többiekkel is eljátszadozik? Akárhogy is, nekem megfelel. Szívesen szexelnék vele megint, azt hiszem. Élveztem mindkét alkalmat. Persze egyszer se voltunk csak kettesben, de azt is szívesen kipróbálnám. De ha Pamela, Kristanna és Devon nem akarják, hogy ez megtörténjen, nekem úgy is jó. Meg tudom érteni. Egyszerűen csak nem akarok problémát okozni.

- Erősen kétlem, hogy Jeremy velem valaha is ismét „el fog játszadozni” – horkantott Camille, elhúzva az orrát. – Nem tudom elképzelni, hogy valaha is ismét összekerüljek vele. Azok után, ami Amy partiján történt, nem. Az én olvasatomban legalábbis, ezek után elásta magát. Egy tuskó.

- Biztos vagyok benne, hogy jó oka volt rá – erősködött Trish. – Elvégre Jeremy volt az, aki egyáltalán megszervezte a partit. Mégis miért hagyná ott? Kell hogy legyen oka annak, hogy összevesztek Pamelával. Talán annyira nagyon összekaptak. De szerintem más oka is volt.

- Csak egyetlen oka volt – jelentette ki Camille. – Hogy férfi.

Türelmemet vesztve lekapcsoltam az odakinti mikrofont. Nem akartam többet hallani Camille-től.

Nem mondanám, hogy igazán sajnálom, azonban tökéletes rejtély volt számomra, hogy egy olyan gyönyörű és vonzó nő, mint Camille, hogy fordulhat el tökéletesen a férfiaktól. Úgy értem, olyan tökéletes teste volt, amiről bárki csak álmodna. Könnyedén szerepelhetne bármelyik magazin címlapján. Egy ilyen nőről elképzelésem se lehetett, hogy élhetett át olyan tapasztalatokat, ami után gyakorlatilag meggyűlölte a férfiakat.

Ő maga mondta el, hogy kétszer járt jegyben, de mindkét vőlegénye megcsalt az esküvő előtt. Azonban ez is tökéletes rejtély volt előttem. Hogy tudna bárki is megcsalni egy olyan gyönyörű nőt, mint Camille? Lehet akárcsak egy nő is egész Kaliforniában, aki miatt ez megérné? Mégis mit gondoltak azok a fickók?

Adriana Lima alias Camille

Akár mi is legyen az indok, úgy tűnt, ez mély nyomot hagyott Camille-ben a nememmel szemben. Azok után, hogy engem is faképnél hagyott a menyasszonyom, meg tudtam érteni, hogy ez neki is rengeteg fájdalmat okozott. De a másik oldalról nem tudtam megérteni, hogy Camille gyakorlatilag szitokszónak használja a „férfi”-megjelölést amiatt, amit az a két agyatlan művelt vele. Milliárdnyi férfi él ezen a földön, akik közül sokan jóravalók és hűségesek. Vajon Camille egyikükkel se találkozott? Vajon engedte-e egyáltalán valaha is, hogy találkozzon egy ilyennel?

Úgy döntöttem, a következő pár napra, ha kell, a következő pár hétre, az lesz a személyes projektem, hogy összebarátkozzak Camille-lel. Nem volt semmi hátsó szándékom vele kapcsolatban. Nem akartam elcsábítani őt, vagy hazudni neki. Egyszerűen csak szerettem volna összebarátkozni vele. Be akartam bizonyítani neki, hogy vannak jó férfiak ezen a világon. Be akartam bizonyítani neki, hogy én is ilyen vagyok.

Nem volt helyes dolog a részéről leírni egy egész nemet csak amiatt, amit két srác tett vele. Vagy talán többről volt szó, mint két srác? Talán minden egyes férfi bántotta őt valamilyen módon, akivel valaha is találkozott? De még ez se lett volna elég ok arra, hogy feladja, vagy minden hímnemű egyedet egy negatív címke alá gyűjtsön. Vannak még nagyszerű férfiak ezen a világon és én is annak tartom magam.

Ráadásul hány és hány férfi lehet odakinn a világban, aki az egész életét feltenné arra, hogy boldoggá tegyen egy olyan nőt, mint Camille? Férfiak, akik sosem csalnák meg őt és sosem bántanák semmilyen okból kifolyólag. Férfiak, akik minden erejüket beleadnák, csak hogy mosolyt csaljanak az arcára. Személy szerint úgy gondoltam, Camille-nek tovább kellene keresnie ilyen férfiak után. De ha nem engedi, hogy megtörténjen, nem is fog megtörténni.

Természetesen eszembe se jutott, hogy én lennék az a férfi, aki ezt eléri Camille-nél. Nekem már ott volt Kristanna, Devon és Pamela, és ez nekem bőven elég volt. De ennek ellenére is vissza akartam adni Camille hitét a férfiakban. Működhet ez? Talán. Talán nem. De hittem benne, hogy megér egy próbát. Miért is ne? Amúgy pedig, ellenkező esetben csak tovább szidalmazna a hátam mögött. Ez pedig olyasmi volt, amit nem akartam szó nélkül hagyni.

Folytatása következik!