Lopott pillanatok Jennával 11. fejezet

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2018. május 30.

******************************************************************************************

Miután eltettem az étel maradékát és elmosogattam az edényeket, visszaültem a számítógépemhez. Azt mondogattam magamnak, hogy elvégezhetek még némi munkát most, hogy Kat felébredt. Azonban mégis kit akartam átverni?

Látszólag meglehetősen kényelmesen helyezkedett el a kanapé egyik végében, egy takarót csavarva a lábai köré és egy párnát gyömöszölve a dereka és a bútordarab baloldali karfája közé. Hívogató látvány volt.

Egy film és Kat alkalmankénti nevetésének hátterében könnyű volt elképzelni, hogy minden este ezt csináljuk. Főzünk egymásnak, lazítunk az egész napos meló után, miközben ő filmet néz. Kipihenjük magunkat a hétvégén. Ha leszámítjuk az ex-vőlegényt és a látogatást a sürgősségin, most is ez történt.

A fájdalom visszatért, ahogy egyre tovább néztem őt. Az álmodozásom pedig arról, ahogy kényelmes kettesben töltjük az életünket, átváltozott azzá a képpé, ahogy együtt ölelkezünk a kanapén. A karjaimban tartom őt, miközben álomba merülünk. Kényeztetem úgy, ahogy azt azoktól a nőktől tanultam, akik törődtek velem. És ő is kényeztet engem.

Végül már nem tudtam tisztán gondolkodni. Egek, ez reménytelen! Még negyvennyolc órát se bírok ki anélkül, hogy utána vágyakoznék. Hogy bírnék így ki bármennyit is úgy, hogy csak barátként legyek mellette? Napokig, hetekig, hónapokig… talán évekig is. Figyelni, ahogy végül beleszeret egy újabb férfiba… talán hozzá is megy, gyerekeik születnek…

Összeszorítottam a szemeimet és az öklömet, magamban azt kívánva, bárcsak sosem találkoztam volna vele újra. Túlságosan is nehéz volt. Önző voltam és kicsinyes. Gyűlöltem arra gondolni, hogy magára hagyjam, amikor ilyen állapotban van, de ez tartósan elviselhetetlen volt. Jobb lesz így mindkettőnknek, mint Isten tudja meddig kihúzni. Egy ideig talán a Maggie’s-től is távol kellene maradnom, megakadályozandó, hogy rám találjon. Oda kell majd figyelnem a hívásaimra is a munkahelyemen is… és a látogatóimra.

A pokolba! Megtervezni azt, hogyan kerüljem el Katet, még nehezebb volt, mint megpróbálni elcsábítani őt.

De nem mehetek el. Egyelőre még nem. Talán én dolgozni fogok holnap, Kat viszont nem. A nap pedig épp csak kezdett lenyugodni. Talán még élvezhetem egy kicsit a társaságát anélkül, hogy az túlzott nyomulásnak tűnjön. Biztosra akartam menni, hogy nyugodtan tölti az éjszakát, aztán megteszek minden tőlem telhetőt, hogy holnap felszívódjak. Talán végül én leszek az, aki magzatpózba gömbölyödik az ágyban és álomba sírja magát összetört szívvel.

Kikapcsoltam a laptopot, töltöttem egy pohár vizet, a tenyerembe fogtam a fájdalomcsillapítókat, amiket az orvos felírt, és beléptem az oroszlán barlangjába azzal, hogy leültem a kanapé Kattel ellentétes végére. Próbáltam valamiféle beszélgetést kezdeményezni, miközben a film stáblistája pörgött a képernyőn. Ami viszont végül elhagyta a számat, meglehetősen… ostobán hangzott.

- Nem vagy éhes?

- Nem. Azt hiszem, mist el leszek egy darabig. – Átvette a poharat, amit felé nyújtottam és bevette a két pirulát, majd letette az üres ivóalkalmatosságot a padlóra, mielőtt kicsit fészkelődve még jobban kényelembe helyezte volna magát a kanapé sarkában.

- Fáradt vagy? – A fenébe is! Még egy hülye kérdés. Olyan voltam, mint egy túlaggódó anya.

Kat megrázta a fejét, de közben ásított is egy nagyot.

- Egy kicsit. De nem akarok túl sokat aludni napközben. Úgy az egész éjjelt fenn tölteném. Viszont kíváncsi vagyok.

Lélegezz, Jenna! Végig tudod csinálni. Viselkedj természetesen csak még pár óráig! Aztán leállhatsz azzal, hogy a kést forgasd a saját szívedben, még ha a kelleténél jobban is vérzel, amikor azt végül kirántod magadból.

- Mivel kapcsolatban? – Magam alá húztam az egyik lábamat és Kat felé fordultam, mosolyt erőltetve az arcomra.

- Laurennel.

A szívem a torkomban dobogott. Egy szót sem tudtam kinyögni. Éreztem, ahogy felszalad a szemöldököm.

Kat lesütötte a szemét és a kezeit nézte, amik egy a takaróból kiálló szövetszállal játszottak. Halványan megvonta a vállát.

- Ő… ő a te…

Próbáltam kitalálni, milyen szót akar használni, de aztán csak egyszerűen rövidre vágtam a dilemmát: - Barátom.

Felpillantott rám, bár a fejét még mindig lehajtotta. Ettől a pillantástól teljesen felforrt a vérem és a gondolataim csak még pajzánabbak lettek.

- De nem a barát…nőd?

Egy pillanatig sem haboztam.

- Nem.

- Ó!

Édes Istenem! Hova akar ezzel kilukadni?

- Ugyanannál a cégnél dolgozunk. Ez minden.

- Ó!

Megkönnyebbülést hallottam volna ki a hangjából? Felegyenesedtem és közelebb araszoltam hozzá, hirtelen képtelenül arra, hogy ellenálljak a késztetésnek és közelebb húzódjak.

- Miért?

Ismét megvonta a vállát. Kissé elfordította a fejét és felpillantott rám, valamiféle pajkossággal a tekintetében, még ha ez nem is volt szándékos tőle.

- Nincs különösebb oka.

Azt várta, hogy ezt elhiggyem? Ő hozta fel a témát. Nem tudtam megállni, hogy felnevessek ettől az egyértelmű lódítástól.

- Komolyan?

- Én csak… azt hittem… aznap… a bárban…

Habozott. A jobb keze remegett. Ennyire ideges lenne?

Aztán villámcsapásként ért a felismerés.

Szent szar! Most flörtöl velem? Azt akarja kideríteni, szabad vagyok-e?

Azóta a péntek este óta a leghalványabb utalást sem érzékeltem arra, hogy Kat vonzódott volna a nőkhöz. Hogy vonzódott volna hozzám. Igen, hozzám bújt a kórházban, de azt betudtam annak, hogy fájdalmai voltak és kimerült. Szüksége volt valakinek a közelségére.

De most? Merhetek reménykedni?

- Csak iszogattunk munka után – válaszoltam fátyolos hangon. Éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver. Megnyaltam hirtelen kiszáradt ajkaimat. – Az egy kényelmes hely, ahova anélkül mehetünk, hogy attól kellene aggódnunk, a srácok ránk hajtanak. Ráadásul az öccse ott dolgozik. Ő a pultos.

- Ó!

Azt hiszem, a meglepetését leginkább az okozta, hogy szinte már az ölében ültem, nem a megjegyzésem. Mozdulatlanul ült. A tekintetem az ajkaira szegeződött. A józan ész szinte megszűnt létezni. Itt volt az idő. Most vagy soha. Pokolba a következményekkel!

- Kérlek, bocsáss meg Kat, de ezt meg kell tennem!

Aztán már nem maradt meg semmi más, csak az extázis. A meleg és a puhaság. Érzéki ajkai, amik az enyémekhez simultak. Szinte hívogattak, én pedig engedelmeskedtem nekik.

Egy korábbi csókhoz sem volt hasonlítható. Még Celene-éhez sem, aki már a nyelve legapróbb mozdulatával is a csúcsra tudott juttatni. Úgy éreztem, mintha eddig nem is éltem volna. Mintha végre haza érkeztem volna.

Az agyam mélyén a neuronok érzékelték a nyomást a vállamon… az erőt, ami próbált eltolni. Nem akartam abbahagyni, de ha már az ajkaink egyszerű találkozása ilyen hatást váltott ki, aggódtam, mi jöhet még ezután.

Milyen újfajta gyönyört érhetünk el ha a kezem hozzáér?

A fülem úgy fókuszált meglepett sikkantására, mint a denevéré. Alig pár centire húzódtam el, hogy halkan csitítsam, majd végig simítsak ujjaimmal karcsú nyakán. Ujjaim hegye tincseivel játszott.

Pár pillanatig Kat nem is reagált. De aztán a nyomás a vállamon enyhült és ő is visszacsókolt.

Mélyről jövő, állatias nyögés tört fel belőlem. Nem éreztem többé ellenállást az irányából. Elengedtem magam és elvesztem ajkai ízében.

Mint amikor a napsugarak áttörnek a felhőkön egy esős napon, az ajkai szétnyíltak. Nyögése csatlakozott az enyémhez, amikor beletúrtam a hajába, gyengéden hátra billentve a fejét, miközben nyelvem az övé köré fonódott.

Aztán a keze már a karomon is volt. Ahelyett azonban, hogy eltolt volna, megszorította meztelen alkaromat, majd feljebb csúszott könyékig feltűrt pólómra. Végig simított a vállamon, majd megállt arcomon.

Lehunytam a szemeimet és mélyen a szájába nyögtem, ahogy a nyelve az enyémet izgatta. Ujjai pedig ekkor a hajamba túrtak. De aztán gyorsan fel is adták játékukat, hogy visszatérjenek a vállamra, ezúttal megragadva és lefelé tolva. Újabb sóhaj ütötte meg a fülemet. Egyik kezem a tarkójára simítottam, biztosítva őt, hogy nem megyek sehova.

Az ajkaim a saját útjukat járták, folyamatosan változtatva a nyomást. Becsuktam a szám, majd ismét kinyitottam, alig hagyva őt lélegzethez jutni, mielőtt ismét akcióba lendültem volna. Teljesen megnyíltam előtte, simogattam az arcát, cirógattam bőrét, ahol csak értem, elmerülve az ujjaim hegyéből a testembe áramló szikrák erejében.

Nem sokkal később elhúzódtam, de csak egy kicsit. Nem tudtam eleget kapni belőle. Ajkai édes ízéből, forró leheletéből, az érzésből, amit ujjai érintése kiváltott a tarkómon. Mintha a világ megszűnt volna létezni.

Vad csókok helyett csak lágyan harapdáltam alsó ajkát, végig futtatva nyelvem annak peremén. Ajkaimat az övéihez dörgöltem, mielőtt nyelvét kezdtem volna ingerelni a sajátom hegyével. Aztán visszahúzódtam és vártam, némán tanítva őt, hogyan ingereljen engem. Figyeltem lehunyt szemeit, ahogy azok váltakozva szorulnak össze, majd engednek fel kissé, miközben ő befogadja ezt az újfajta érzést. Gyorsan magához tért és felnyögött, amikor végig simítottam tarkója lágy bőrén.

Ami ezután történt az, úgy tűnt, mindkettőnket felizgatott. Az egyik pillanatban még a haját simogattam, a következőben pedig már a karján futottak végig az ujjaim. Ő azonban félrevonta azt és kezeim máris a pulóverén pihentek, a mellei felett. Mindketten felnyögtünk, Kat pedig nekisimult érintésemnek.

A kordon, amit ruhái közénk vontak, hirtelen elviselhetetlenné vált. Többet akartam érezni bőréből. Nem tiltakozott, amikor felső ruházata pereme alá csúsztattam ujjaimat, hogy azok hegyével hasa selymes bőrét cirógassam. Nem vesztegettem egy másodpercet sem, hogy egyre feljebb haladjak.

Kat felnyögött, ahogy végig simítottam melle alsó peremén. A teste remegett, szája pedig összeolvadt az enyémmel, lefolytva meglepett nyögésemet, amikor rájöttem, nem visel melltartót.

Mióta…? Csak a kórház óta? Tudatosan csinálta, mert én is itt vagyok?

Forró teste a tenyerembe simult, én pedig gyengéden rázártam ujjaimat. Hallottam és az ajkaimon éreztem, ahogy növekszik benne a feszültség. Egyre hangosabb lett, ahogy már teljesen megmerevedett bimbóit az ujjaim között morzsolgattam, hogy aztán hüvelykujjammal kezdjem izgatni.

Feje hátradőlt a karfára, én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy végig csókoljak állkapcsa élén. Nyelvemmel izgattam érzéki bőrét, hogy aztán orromat füle mögé dörgöljem, teleszívva magam vonzó parfümje illatával.

Kat hirtelen felnyögött: - Jenna!

A fenébe is!

A tekintetét kerestem, reménykedve benne, hogy nem az okozta kifakadását, amire gondoltam. Szemei azonban még mindig szorosan lecsukódtak. Fogai egymásnak feszültek. Nyeltem egy nagyot.

- Szeretnéd, ha abbahagynám?

- A pokolba is! Dehogy – zihálta.

Annyira megkönnyebbültem, hogy fel is nevettem. A szemei felpattantak, én pedig először merülhettem el azokban a csokoládészín medencékben, amik csillogva kísérték szétterülő mosolyát, mióta ajkaink egymáshoz értek. Úgy éreztem, zuhanok, teljesen elveszek a végtelenségben, közben pedig mégis súlytalanul lebegek.

Ahogy pislogott, én visszahúzódtam egy kissé, érezve, ahogy a borzongás végig fut a karomon. Ajkai szétnyíltak, lágy sóhajának szellője pedig az arcomat simogatta. Miután percekig nem mondott semmit, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot.

- Javasolhatom, hogy folytassuk ezt a hálószobádban? – Ujjaim hátát végig futtattam arcán, ő pedig az érintésem felé fordult. Rájöttem, hogy talán túl gyorsan haladok. Nem akartam megrémíteni őt, de elveszíteni sem. Nem történhetett meg ez megint. Annak ellenére sem, hogy ez a félelem már-már bántó ragaszkodással telepedett rám. Az övéihez simítottam ajkaimat és halkan suttogtam: - Nem szeretnék kárt tenni a karodban. Ott kényelmesebb lenne.

Kat bólintott, majd kinyújtotta a nyakát és szájon csókolt.

Az eufória érzése áradt szét bennem és teljesen átadtam magam mindenfajta élvezetnek, amit csak nyújthatott nekem. Aztán azonban egy nyögés kíséretében elszakítottam magam tőle. Nem túl nőiesen másztam le róla. Éreztem, ahogy a lábaim remegnek, miközben őt is talpra segítem. Az ő porcikái is reszkettek, miközben kézenfogva végig vezettem őt a folyosón.

Csak egyszer pillantottam hátra. Az arcom már fájt a túl sok vigyorgástól, miközben beharaptam az alsó ajkam, az ő mosolyát figyelve. Éreztem, mennyire átadta magát, bármi is következzen, Isten tudja, mi okból. Eszem ágában sem volt megkérdőjelezni. Később is beszélgethettünk. Most viszont csak ki akartam sajtolni magamból minden cseppnyi szenvedélyt, ami annyi év alatt felgyűlt bennem iránta. Csak remélni tudtam, hogy mindketten túléljük majd.

Felkapcsolta a lámpát a plafonon, ahogy beléptünk privát kis zugába. A tekintete azonban utána azonnal az enyémet kereste. A keze még mindig a kapcsolón pihent, feje pedig néma kérdésre billent félre.

Gyorsan megráztam a fejem. Bármennyire is intim tud lenni a sötétség, én látni akartam őt.

Az ágyában kezeim közé fogtam arcát és ismét magamhoz vontam ajkait. Csókolóztunk. Ízlelgettük egymást. Kényeztettük egymást.

Te vagy a legcsodálatosabb nő… - gondoltam.

Kat meginogni látszott, igyekezve visszafojtani feltörő nyögéseit. Épp csak annyira húzódott hátra, hogy ajkaink már pont ne érjenek össze.

Ne! Istenem, ne! Kérlek, ne hátrálj ki…!

De aztán ép keze a karomra záródott, ajkai pedig ismét az enyémeket keresték. A nyomás növekedett. Bátorított. Visszahozta a korábbi hevületet.

Az ujjaim megindultak, végig simítva Kat selymes bőrén pulóverén keresztül. Lesiklottam bicepszén, majd markomba fogtam melleit. Gyengéden markolásztam őket a ruhaanyagon keresztül.

Így kellett volna folytatnom, de már elkövettem azt a hibát, hogy bőröm sima bőréhez ért. Többet akartam. Többre volt szükségem.

Már fölfelé is rángattam pulóvere peremét, amikor észbe kaptam.

- Ugye nem bánod?

Egyetlen válasza gyanánt elengedte karomat és felemelte sajátjait, engedve, hogy tovább húzzam lefelé róla a ruhaanyagot.

Feltártam sima hasfalának krémszín bőrét, hogy aztán végig simítsak rajta ajkaimmal. Egyszerre akartam megmerevedni ebben a pillanatban, belefagyni az időbe és kontroll nélkül letépni a többi ruhadarabhát is. Egyelőre az előbbinél maradtam, kiélvezve a testemen végig áramló élvezet minden másodpercét. De leginkább azért, mert folyamatosan ott lebegett előttem fizikai állapotának tudata, és nem akartam ártani neki.

Minél többet tártam fel Kat testének rejtett zugaiból, az enyém annál inkább reagált. Lábaim remegtek, lélegzetem elfulladt, szívem pedig egyre hevesebben vert. Egyre csak nőtt a vágyam, hogy leteperjem őt és utat engedjek annak, amit oly régen elzártam mélyen magamban.

Nem tudtam elfojtani nyögésemet, amikor végül megpillantottam melleit teljes, leplezetlen valójukban. Ugyanolyan lágyak és krémszínűek voltak, mint hasfala, érintésemtől azonban hamar kipirultak. Gyors emelkedésük és süllyedésük Kat ziháló lélegzetével párhuzamosan szinte teljesen hipnotizált.

Már pontosan tudtam, milyen tökéletesen illenek tenyerembe. Annyira lágyak voltak és vonzóak, hogy legszívesebben azonnal térdre rogytam volna, hogy kényeztessem őket. Ehelyett azonban ajkaim az övéit találták meg, miközben domborulatait gyúrogattam és hüvelykujjammal bimbóját izgattam. Érzéki szenvedélyének nyögései zene volt a fülem számára.

Felhorgadt bennem a szükség, hogy visszavegyek a tempóból, de még annyi minden volt… annyi látni… annyi érezni… annyi ízlelni való!

Bár már a gondolatától is irtóztam annak, hogy megszakítsam vele a kontaktust, megfordítottam Katet, hogy a háta álljon az ágy felé, majd gyengéden addig toltam a vállainál fogva, míg a fenekére nem huppant. Azok a szikrázó szemek feltekintettek rám, egyszerre sugározva felém a megrökönyödést és a kérlelő vágyat. Arca kipirult, tökéletes ellentétpárt alkotva alabástromszín melleivel, amik továbbra is pihegve emelkedtek és süllyedtek.

Nem szólt egy szót sem a nappali óta eltelt majd tíz percben. Ajkai elnyíltak és éles lélegzetvétele megtörte a csendet.

Egy mély nyögés tört fel belőlem. Az az ártatlan tekintet és azok a hangok teljesen felizgattak. Éreztem, ahogy a hevület növekszik combjaim között minden egyes másodperccel. Csak néhány másodpercbe telt, hogy lerángassam a saját pulóveremet is. Már épp a melltartómat készültem levenni, amikor Kat ujjai a csípőmre simultak.

A világ megfagyott körülöttem. Szemeim fennakadtak sötét haja borította feje búbján. Nem tudtam elég levegőt beszívni, ahogy ráeszméltem, milyen közel van az arca az ágyékomhoz. Hirtelen csak színtiszta gyűlöletet éreztem a farmerem iránt és aggódtam az ő érzelmei miatt, amik annyira távol tartottak minket eddig attól, ahol szerettem volna lenni vele.

Kat láthatólag némi bátorságot merített, mivel kezei nadrágom pereméhez siklottak, míg végül ujjbegyei végig simítottak bőrömön.

Mintha áramütés csapott volna végig rajtam, egy pillanatra elhomályosítva a tudatomat. Vibrált előttem a világ. Egyre hevesebben pislogtam, igyekezve visszanyerni erőmet. A fájdalom egyre intenzívebb lett a mellkasomban, ahogy próbáltam több oxigént magamba szívni. Aztán előre dőltem, egyre közelebb hozzá, megadva neki bármit… vagy bárhol is akart megérinteni.

Alig értek ujjai a melltartómhoz, lábaim között viszont már meg is lett az eredménye. Ő pedig csak növelte a nyomást, végig futtatva ujjbegyét a kosarak peremén, tovább növelve gerjedelmemet. Amikor a ruhadarab felső pereme mentén simított végig, beharaptam az ajkamat, hogy magamban tartsak egy éles nyögést.

Vajon így érzett Susie is, amikor először hozzá értem? Ilyen, amikor a kezdő kísérletezik a veteránnal? Hogy képes egyáltalán megtartani az önuralmát? Én alig bírom türtőztetni magam. De ez talán csak amiatt van, akivel…

Ó, a büdös életbe!

Felnyögtem, ahogy kiszaladt belőlem a lélegzet. Bal mellbimbóm megrándult, ahogy Kat hüvelykujja hozzáért a szöveten keresztül.

A testem a saját ritmusában mozdult tovább, követve a kezét, miközben ő próbált elhúzódni. Akárcsak egy mágnes két vége. Többre volt szükségem a mágiájából. Csak így lehettem képes körülírni, mit is csinált velem. Hogy mit tett húsz évvel ezelőtt. Igézetet küldött rám az első naptól kezdve, hogy megláttam algebra órán. Egyetlen másik nő sem volt rám olyan hatással, mint Kat. Az én Kat cicám.

Egy újabb nyögés és reszelős lélegzetvétel után jutottam csak szóhoz.

- Jobban megnyíltál ezelőtt, mint arra én valaha is számítottam.

Kat kuncogása hallaton felpattantak a szemeim, hogy megpillantsam vállvonását. Aztán még tágabbra nyíltak, ahogy kezei annyira ráfonódtak mellemre, amennyire csak tudtak. Néhány ujjbegye kebleim peremének bőrére simult, ahol az kikandikált melltartóm széle felett.

Egy másodpercig így tartott, miközben én pedig visszatartottam a lélegzetem, azon merengve, most vajon előre fog-e hajolni, hogy ajkaival érintse meg érzékeny bőrömet.

- Egy kicsit sem vagy kíváncsi, miért bukkantam fel tegnap? – A hang, ami kiszökött a számon, egyáltalán nem tűnt a sajátomnak. Füstös volt, rekedtes. Az ajkaim kiszáradtak és az sem használt, ha megnyaltam őket. Talán mert még mindig ziháltam.

Mielőtt válaszolt volna, Kat elengedte a melleimet, csak hogy aztán ismét végig simítson a köztük húzódó völgyön lefelé, majd felfelé a túloldalon.

- Valahogy kitaláltam. – Ezúttal begörbítette ujjait és behatolt melltartóm pereme alá, most már odabenn körözve. – Most, hogy már mindent tudok Laurenről is.

Egek! Most mégis ki csábított el kit?

Ismét megpróbáltam benedvesíteni az ajkaimat, miközben ujjbegyei érzékeny mellbimbóim körül cirkuláltak.

Tekintete találkozott az enyémmel és összeolvasva maradt vele. Mint egy lassított felvétel, teste előre dőlt. Nyelve kibukkant ajkai közül, mint egy kígyó, majd hozzám simult. Ajkait megmerevedett bimbóm köré fonta.

Bármennyire is nem akartam, hangos nyögés tört fel belőlem. Fogalmam sem volt, honnan szereztem erőt az ellenállásra, de végül csak kinyögtem: - Elég! Ennek az egésznek rólad kellene szólnia.

Ez után minden egy összefüggő mozdulatba látszott összeolvadni. Végül ott feküdtünk, egymáson, az én vérem pedig a fülemben lüktetett. Gyorsan a hátára fordítottam őt és nekiálltam lehámozni róla ruháit. Belemarkoltam melegítőnadrágja peremébe, de csak pár centit tudtam lejjebb húzni, mielőtt felsikkantottam.

- Te aztán nagyon huncut kislány vagy – jegyeztem meg, amikor észrevettem, hogy nem visel a ruhadarab alatt bugyit.

Az a kis boszorka pedig csak felvigyorgott rám.

Az én tekintetem viszont pillanatokon belül a puncijára siklott. Gyönyörű volt. A rejtett szépség, ami sötét hullámai alatt bújt meg. Én pedig egy pillanatra megéreztem azt, mi is fog következni.

Megráztam a fejem és kiűztem belőle minden felesleges gondolatot, hogy aztán befejezzem vetkőztetését, míg végül teljesen meztelenül nyúlt el az ágyon. Kényelembe helyezte magát, én pedig mellé térdeltem, összegyűjtve minden lélekjelenlétemet.

- Én pedig még azt hittem, te jó kislány vagy, Kat.

Felvonta a szemöldökét, de ismét csak nem szólt semmit.

Nekem pedig eljött az idő, hogy visszafizessek mindent.

Folytatása következk!