Az ismeretlen tényező I. rész - A nő a Manhattenben 3. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 7.

*************************************************************************

A szombat este túl hamar eljött és valami okból kifolyólag ideges voltam. Nem tudnám megmagyarázni, miért. Sokszor csináltam ezt már végig sok emberrel az évek folyamán. Talán a gaydar[1] túlmelegedett, de nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy Jodie folyamatosan flörtöl velem. Azonban már nagyon korán megtanultam a leckét, milyen az, amikor az ember egy hetero nővel próbál kavarni. Csak a tetoválást kell megcsinálnom. Nem őt.

Jodie majdnem pontosan azt viselte, amit javasoltam. Mackónadrágot és egy fekte atlétát. Mielőtt azonban nekikezdtünk, szeretett volna elszívni egy cigit, úgyhogy csak hátra dőltem és figyeltem, ahogy fújja a füstöt. Elmélyedve szemlélte az előkészített eszközeimet.

- Na és hol tanultál meg rajzolni?

Egy pillanatig haboztam, mielőtt válaszoltam volna.

- A börtönben.

- Börtönben? – nézett rám. – Miért voltál börtönben? Ha nem bánod a kérdést.

- Fegyveres rablásért.

Jodie rám nézett, majd elnevette magát. Hogy a cucc tette, vagy a sokk, hogy rájött, alig pár méterre tőle egy elítélt rabló ücsörög, nem tudhattam. Talán mindkettő.

- Tizenhét voltam. Két srác is benne volt. A Seven Eleven boltra csaptunk le Brunswickban és egészen Prestonig jutottunk, mielőtt lebuktunk hogy áthajtottunk a piroson egy rendőrautó előtt.

Még mindig engem bámult.

- Kilenc hónapot kaptam érte és azóta nem szegtem törvényt. Egyébként sem nálam volt a fegyver. Én voltam a lány, úgyhogy engem hagytak a kocsiban, hogy figyeljek a zsarukra. Megtörtem a nyomás alatt, amikor kikérdeztek és feldobtam a többieket, ami segített mérsékelni a büntetésemet. Legjobb esetben is négy-öt évben reménykedhettem.

- Ó! – préselte össze az ajkait. – Nos, az jó. Ne haragudj, hogy nevettem, de azt hittem, csak viccelsz a fegyveres rablással.

- Fiatal voltam és hülye.

- Ez vicces – tette le a dekket. – Talán én is majdnem így jártam. Apám nyugdíjas zsaru. Amikor tizennyolc voltam, a Sírrablókkal[2] kezdtem lógni. Apám kicsapta a balhét és bevitt a rendőrségi bizonyítékraktárba, hogy megmutassa, mit művelnek ezek a fickók az emberekkel.

- Vagyis a frászt hozta rád.

- Napokig nem tudtam aludni és amikor Állat eljöttek meglátogatni, apám ment ki a jelvényével és a fegyverével. Csak egy pillantást vetettek rá és elmentek. Sose láttam őket többé.

Kinyújtózott és a tarkója mögé tette a kezeit.

- Nos, akkor kezdhetjük?

Jodie levette az ágyterítőt a kanapéról és a padlóra terítette. Levette az atlétáját, ami alatt nem viselt semmit. Hátrapillantott a válla felett.

- Jobb szeretnéd, ha felvennék egy melltartót?

- Nem. Túlságosan le fog foglalni a tetoválás ahhoz, hogy csorgassam rád a nyálamat.

- Amúgy se bánnám, ha azt tennéd – vont vállat. – Meleg vagy, én meg hetero.

Letolta a nadrágját és a bugyiját is a fenekéről.

- Ha a barátnőim látnának most – kuncogott. – Pucér fenékkl fekszem egy leszbikus tetováló előtt. Sosem csináltam még ilyet azelőtt.

Szeretek beszélgetni a klienseimmel munka közben, de többnyire túlságosan is koncentrálok. Azonban mivel csak kettesben voltunk a házban és az eddigi nyitottsága miatt hamar kezdtem megnyílni. Én sosem ismertem az apámat, anyámról viszont vannak homályos emlékeim. Kusza emlékfoszlányok azelőtt, hogy holtan találták túladagolás miatt ötéves koromban.

- Emlékszem, hogy kivettek az iskolából és azt mondták, elvisznek a mamámhoz. Ő azt mondta, anyámnak kórházba kellett mennie és sokáig ott lesz. Már nyolcéves voltam, amikor megtudtam az igazságot, merő véletlenségből egy karácsonyi vacsoránál.

- Addig nem mondta el neked?

- Nem. Azt hiszem, meg akart védeni a fájdalomtól, de akkoriban őt hibáztattam miatta. Attól kezdve rendszeresen kerestem a bajt az iskolában és tizenkét évesen már elemeltem ezt-azt a boltból. Végül egy csapat kemény bűnöző mellett kötöttem ki és amikor a fegyveres rablás mellett döntöttek, én is belementem a buliba.

A börtön két dologra lehet jó. Vagy segít, hogy még magasabb szintre vidd a bűnözői karrieredet, vagy segít megjavulni. Velem egyértelműen az utóbbi történt.

- Halálra voltam rémülve. Olyan voltam, mint egy macska a forró háztetőn. Ha nem lett volna a mamám, talán fel is kötöm magam. Minden szombaton bejött hozzám és csak ültünk ott, úgy téve, mintha csak valamiféle vakáción lennénk egy szállodában. Aztán hazament, én pedig vissza a cellámba és próbáltam felidézni mindent, amit mondott. Mama hozta nekem a rajzfelszereléseket is. Engedélyt kellett kérnie hozzá a börtönigazgatótól és ő rábólintott.

- Igazi kemény nőnek hangzik.

- Az is – válaszoltam. – Sokkal inkább az anyám, mint a sajátom valaha is volt. Anyám utcai prostituált volt. Azért dolgozott, hogy legyen pénze drogokra és nevelni engem. Egy kis kalyibában laktam a mama hátsó kertjében. Ő mindig ott volt nekem.

- És az apáddal mi a helyzet.

- Nem tudom, ki volt. Nincs név a születési anyakönyvemen, szóval, gyanítom, egy ügyfél lehetett. Amennyit tudok, az alapján épp annyira lehet egy bíró a legfelsőbb bíróságról, mint egy csöves.

- Sose tudhatod.

Amikor végeztünk, teljesen kifacsarva éreztem magam. Nem mintha a munka nagyon fárasztó lett volna, de rengeteget meséltem neki magamról, ami meglehetősen nyugtalanított. A munkám viszont tetszett neki és hosszan gyönyörködött benne a tükör előtt, miközben én elpakoltam a felszerelésemet és visszarendeztem a bútorokat.

- Szóval egy teljes hónapot kell várnom, hogy megint láthassalak?

- Láthatsz, amikor csak akarsz – válaszoltam. – Tudod, hol van a stúdióm. Lehet, hogy elfoglalt leszek, de mindig tartok ebédszünetet.

- Oké – pillantott rám. – Akkor majd valamikor hamarosan együtt ebédelünk.

***

Éltem a gyanúval, hogy akar valamit anélkül, hogy sejtettem volna, mi is az valójában. Viszont egyáltalán nem számítottam rá, hogy végül tényleg fel fog tűnni a munkahelyemen. Emlékszem, meséltem róla a mamámnak vacsoránál, ő pedig elmosolyodott.

- Talán beléd zúgott.

Felkacagtam, ő pedig velem együtt nevetett. Amikor azonban Jodie kedden épp 11:30-kor felbukkant, fel se figyeltem rá, amíg Davey, a tanítványom rá nem kérdezett, hogy segíthet-e neki. Épp egy szívesség-munkát csináltam a társamnak, Muzzának, ő pedig ott állt az ajtóban.

- Napot! – mosolygott rám. – Mondtam, hogy beugrok.

- És úgy is lett – kapcsoltam ki a pisztolyomat. – Ööö… még úgy egy fél óráig dolgozok.

- Ó, nem a mai napra gondoltam – pillantott Muzza mellkasára, ami a tetoválások kusza hálója volt. – De ha ráérsz, addig elugrok Belgrave-be a boltba és hozok valamit.

Muzza végig mérte őt, miközben beszélt. Egy fehér pólót viselt mély kivágással és fekete szoknyát. Pontosan tudtam, hogy partnerem gondolatban épp vetkőzteti, Jodie azonban úgy tűnt, élvezi a helyzetet. Még egy kicsit közelebb is hajolt.

- Szép munka – nézett a készülő képre, ami egy meztelen nőt ábrázolt egy medencében. A melleit csak derékig érő szőke haja takarta. – Akarom őt magamra.

- Ahogy én is – vigyorgott Muzza.

- Majd fél óra múlva látlak – mosolygott rám Jodie. – Sült csirke krumplival jó lesz?

- Igen. Köszi.

Muzza rám nézett, miután barátnőm távozott.

- Szóval irány a magasabb liga, mi?

- Ő a könyvelőm, de érdekesnek hangzik az ajánlata.

- Nos, ha az ajánlat alatt lepedőakrobatikát értesz, ne felejts el képeket készíteni!

Felnevettem. Ha bármely más férfi ilyesmit mondana, egészen máshogy reagálnék. Muzza viszont a társam.

- Majd észben tartom.

- Szóval gyakorlatozol vele egy kicsit, mi?

- Csináltam tetoválást a hátára a hétvégén ingyen, ő pedig cserébe megcsinálja a könyvelésemet.

- Jó segge van.

- Ebben egyetértünk – kapcsoltam vissza az elektromos tűt. – Most pedig hadd fejezzem be ezt és ne említsd meg a seggét, vagy elhibázom!

***

Az első közös ebédünket a kocsijában fogyasztottuk el. Nekem is volt egy kocsim és egy motorom. Amikor Jodie meglátta a járgányt a bejárat mellett, azt hitte, Muzzáé, amíg fel nem világosítottam.

- Na és mikor viszel el egy körre – bokszolt játékosan a combomba.

- Amikor csak akarod.

- Ó! Tetszik a terv – nevetett.

- Akkor, mikor és hol?

- Lássuk csak! – nézte meg a menetrendjét a mobiljában. – Nem is maradnék életben enélkül. Az egész életem ebben a vacakban van szortírozva… Vasárnap szabad vagyok. Gyere át tizenegy körül és bekapunk egy korai ebédet, aztán indulhatunk.

Haboztam egy kicsit, mielőtt belementem volna. Amikor pedig úgy negyed óra múlva távozott, én csak bámultam a számot, amit a mobilomon hagyott. Minden kezdett nagyon is egyértelmű irányba mutatni.

Mama rengeteget filózott ezen vacsora közben aznap este.

- Menj csak! Vidd el egy körre! Nem ismered még a teljes képet, úgyhogy csak lassan és kérdezősködj! Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján!

Mintha azután csuknánk be a kaput, hogy a lovak már kiszöktek, gondoltam, de megfogadtam a nagymamám tanácsát. A nagymamáknak általában jó tanácsaik vannak. A másik fontos tanácsa pedig az volt, „hozd rendbe a frizurádat!”

- Mi a bajod vele? Három hónapja csináltattam meg.

- Mert az is témát ad, amiről lehet beszélni, neki pedig indokot, hogy a hajadba túrjon. A nők szeretnek az ember haját fogdosni.

Nagymamám mindig is támogatott, amiben tudott. Teljes mértékben elfogadta az életstílusomat és ha valaha is tanácsra volt szükségem abban, hogyan törjem mg a jeget egy hetero nőnél, vagy lépjek tovább, ő mindig adott tippeket.

Azon a szombaton Davey-re hagytam a zárást és Mountain Gate felé indultam a fodrászhoz, akit a mama szervezett le nekem. A szokásos lány várt rám, én pedig sóhajtva ültem le a székre.

- Mi a nagy alkalom?

- Úgy kell kinéznem, mint egy úri hölgy.

- Hmm – túrt a hajamba.

Barna hajam volt, amit mindig is röviden hordtam. Akkoriban épp csak a vállaimig ért.

- Mennyire akarod a lányt?

- He? – pillantottam rá a tükörben.

- Ha úgy akarsz kinézni, mint egy úri hölgy, az azt jelenti, hogy le akarsz nyűgözni egy hölgyet.

- Valami olyasmi.

- Lássuk csak! – kapott fel egy könyvet a frizurákról. – Mit szólnál ehhez?

A modellnek, akire mutatott, szabályosan előre volt fésülve a vállig érő haja. Egyértelműen sokkal elegánsabb volt, mint én.

- Vékony az arcod és szögletes. Emellett jó az alakod, úgyhogy ja. Illene hozzád, de radikális változás lenne. – Lapozott még párat. Bár több is tetszett azok közül, amiket mutatott, végül az első mellett döntöttem.

- Legyünk radikálisak és tegyél bele egy kis szőke árnyalatot is!

- Ne aggódj! – tette le a könyvet. – Na és, ismerhetem?

- Valószínűleg nem, de őszintén, nem tudom, hogy megmondhatom-e a nevét. Vasárnap elviszem egy körre.

- De kedveled.

A végeredmény meglepett. Nem teljesen olyan volt, mint a modell a képen, de ennek ellenére megnyerő munkának tűnt. Épp csak a vállam felett előre lefelé lejtett a frizurám, a szőke árnyalat pedig különösen jól mutatott benne. Amikor pár óra múlva egy táska ruhával beléptem a házba, a nagymamámnak felvidult az arca.

- Istenem! Mintha kicseréltek volna. Abba se fogja hagyni a hajad simogatását.

- Javíthatatlan vagy, mama – nevettem.

Másnap reggel egy órát töltöttem azzal, hogy lemossam és rendbe rakjam a motoromat, aztán lezuhanyoztam és átvettem egy virágos pólót és farmernadrágot. Megpusziltam a nagymamámat és beindítottam a motort. Ahogy az elemi erő remegett a lábaim között, éreztem a testemen végig futó kellemes borzongást. Szerettem érezni ezt a bestiát a lábaim között. Ösztönösen éreztem az utat és minden kanyar úgy feküdt alám, mint egy régi, jól ismert szerető. De hogy merre vezetett, az továbbra is rejtélybe burkolózott.

Folytatása következik!

Vége az I. résznek!

---

[1] A „meleg” jelentésű „gay” és a „radar” szó összemosása. Magyarul én erre még nem hallottam találó kifejezést, de ha ti tudtok, mondjátok nyugodtan!

[2] Angolul Coffin Cheater’s, ami szószerint „Koporsó csalót” jelent és egy híres ausztrál törvényen kívüli motoros banda neve. Ha ismernétek a magyar elnevezésüket, vagy, ha az nincs, valami hangzatos fordítást, szívesen átírom.

Az ismeretlen tényező I. rész - A nő a Manhattenben 2. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 7.

*************************************************************************

Selby pont kívül esik Belgrave határain, Puffing Billy megye kellős közepén. A régi gőzvonat a régi állomáson áll meg Gembrook felé. A nagymamám vitt ezzel, amikor általános iskolába jártam. Egy kisváros alig több mint ezerhatszáz lakossal, azonban rengeteg turistát vonz, akik abban reménykednek, hogy elcsíphetnek valamit az ausztrál vadvilágból. A bozóttüzek azonban pokollá tudják tenni a környéket. A helyiek minden évben hűvös nyárér imádkoznak, a helyi tűzoltóság pedig örökké készültségben áll. A lakosok minden tavasszal eltakarítják a száraz leveleket és levágják a túllógó ágakat.

A magam részéről mindig is szerettem Mt Dandenong szeles útjait, különösen biciklin, aznap viszont a kocsimat vittem. Egy 1976-os Chrysler Charger-t, ami gázolajjal ment és úgy szántotta az utat, mint egy megveszekedett hajcsár ostora a rabszolga hátát. Jodie háza a meredek út végén volt és csodás kilátás nyílt onnan az alant kanyargó utakra. Óriás tujából épült egy hosszú elülső verandával. Az előkert gyepét bokrok és virágok szegélyezték. Egy kutya ugatását hallottam a ház mögül.

Megnyomtam a csengőt és egy pillanattal később megláttam az „Az iroda hátul”-feliratot és a nyilat, ami elvezetett a veranda mentén. Követtem az útbaigazítást és végig sétáltam a felhajtón egy százhatvan centis szélfogó kerítésig. A felhajtó végén egy kis bungaló állt, szintén óriás tujából, de ahogy felé indultam, egy ausztrál pásztorkutya vetette magát a kerítéshez és veszettül ugatni kezdett. Hamarosan egy másik kutya is érkezett mellé, ezúttal egy hatalmas rottweiler képében, bár kettejük közül ő tűnt békésebbnek.

- Tam! Pofa sutba! – kiáltott ki Jodie, kinyitva az ajtót.

Tam elhallgatott, a gazdája pedig rám mosolygott.

- Bocsánat miatta! Scott kutyája és még a saját árnyékát is képes megugatni.

- Akkor a rottie a tiéd?

- Jack az én kutyám. Igazság szerint közös az apjuk Tammel, hiszed vagy sem.

Felléptem az apró verandára vezető öt lépcsőfokon, hogy végig tekinthessen egy sokkal nagyobb hátsó kerten. Bár a szélfogó kerítés leválasztotta a bungalót, vezetett hozzá egy kapu és egy másik a házhoz is. A ház hátuljában állt egy fa lugas a sarkában barbecue-felszereléssel a másik oldalon pedig egy sütővel. Celine Dion-zenét hallottam odabentről.

- Szép kis vityillód van itt.

- Kösz. A lugast Scott építette – bökött a tető felé. Neki van saját kilátása, de ezt ingyen megcsinálta nekem és végeredményben mindkettőnknek hasznos.

- Rendes tőle.

- Az – bólintott és a kocsim felé pillantott. – Az egyik exemnek is Chargere volt.

- Nem Tony-nak hívták, igaz?

- Gregnek – tett egy lépést hátra. – Gyere be! Kérsz kávét vagy teát?

- Ööö, kávé jó lesz, köszönöm. Feketén szeretem. Cukor nélkül.

- Ahogy a csajokat is?

- Haha – húztam el a számat, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót. – Igazság szerint sosem voltam még fekete nővel. Nem mintha nem próbálkoztam volna.

- Én se voltam még fekete pasival – mosolygott. – Flörtöltem velük, de talán nem voltam az esetük – kapcsolta be a kávéfőzőt.

- Kényelmes kis iroda amúgy.

- Az – kapcsolta ki a zenét. – Fészer volt, amikor ide költöztem. Teljesen kibeleztem és újjáépítettem – intett egy szék felé az asztalnál. – Helyezd kényelembe magad!

Leültem és felmértem a környezetemet, amíg ő elkészítette a kávét. Az első dolog, amire felfigyeltem, a blúza volt. Egyszerű rózsaszín selyem volt fodros gallérral, amit három arany gomb rögzített. A fodrok eltakarták a többit.

- Mi az?

- Csak azon merengek, hol vehetted a felsőd.

- Személyre szabott – lebbentette meg a fodrokat. – Egy internetes oldalon lehet rendelni. Tetszik?

- Nem az én stílusom. De a mamám egyértelműen imádná.

- Én imádom. De téged is el tudnálak képzelni hasonlóban.

- Talán – csúsztattam lejjebb a tekintetem fekete csíkos szoknyájára. – Bocsánat. Én nem akartalak…

- Végig gusztálni? – nevetett Jodie. – Nem számít. Tudod, a kerítés melyik oldalán vertem tanyát. Amúgy is, az egyességünk alapján sokkal többet is fogsz látni.

Logikus volt az egyességünk alapján, mégis flörtölésnek hatott. Ennek ellenére ártatlan megjegyzésnek tartottam, amíg a megbeszélésünk végén hátra nem dőlt, hogy nyújtózkodjon egyet és ravasz mosolyba vonta ajkait.

- Meglehetősen egyszerűnek tűnik, de azért leszögezem, hogy teljes őszinteséget várok a klienseimtől. Szóval ha esetleg pár lepedőt rejtegetnél a bugyidban, vagy bárhol, tudnom kell, mennyit és honnan szerezted. Kaptam már igencsak nagylelkű ajánlatokat simlis alakoktól, hogy rejtsem el a mocskos pénzüket, én viszont mindig visszautasítottam.

- Minden a számlákon van – válaszoltam. – Mindent megtartottam.

- Látom – pillantott a cipősdobozomra. – Hasznos lehet együtt tartani őket kronologikus sorrendben. Az nagyban megkönnyítené a munkámat. - Előre hajolt és kinyitott egy mappát. – Ezt viszont hagyjuk máskorra! Lássunk egy kis bőrt! – mosolygott rám és elővett egy rajzot egy sárkányról.

- Szép rajz – tanulmányoztam.

- Ja. – Kibontotta a gallérját és elkezdte kigombolni a blúzát. – Megmutatom, hova szeretném.

Felállt és kihúzta a blúzát az övéből. Annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve gyönyörűnek tartottam őt, megőriztem a hidegvéremet, ahogy kibontotta a blúzát és megfordult, hogy az asztalra hajítsa a ruhadarabot és feltárja a hátát.

- Ide szeretném – mutatott a derekára. – És lehetséges lenne, hogy a farka a farpofámra nyúljon? Nagyjából olyan mértben készült a rajz, amekkorában szeretném.

Előre nyúltam és megérintettem a gerincét.

- Iszonyatosan fájni fog a csont miatt, de igen. Elérheti a fenekedet. Magammal vihetem a rajzot?

- Persze. Neked nyomtattam ki. – Visszavette a blúzát és elkezdte begombolni. – Mikor tudnád megcsinálni?

- Mondjuk most szombat este?

- Tökéletes – pillantott a számláimmal teli cipősdobozra. – Addigra megcsinálom a könyvelésedet.

- Nem kell sietni – emelkedtem fel. – Előkészítek mindent.

- Bármi előzetes javaslat? – kérdezte Jodie, miközben kikísért a felhajtóhoz.

- Csak viselj laza ruhát! Mackónadrágot és bő pólót. Ó! És ne igyál előtte! Az felhígítja a vért.

- És a kábszer?

- Az megteszi – néztem rád. – Nem néztelek volna dohányosnak.

- Nem is vagyok. Scott szeret pipázni meló után. Én inkább borpárti vagyok, de néhanapján én is szippantok valamennyit. A hétvégeket a barátnőjénél szokta tölteni, úgyhogy nem fog minkat megzavarni.

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező I. rész - A nő a Manhattenben 1. fejezet

Egy tetoválóművész és egy titokzatos nő kalandja a bárból.
Avagy leszbikus love story ausztrál köntösben.


FIGYELEM!
A történet nagyon lassan építkezik. Alapvetően én személy szerint sokkal inkább is titulálnám egy romantikus történetnek nagyon enyhe erotikus beütéssel egy szexjelenettel a (leg)végén, mint akárcsak erotikusnak.
Ettől függetlenül aki vevő a még a cicivillantásokat is mellőző, de a karaktereit részletesen bemutató, érzelmes történetekre, annak bőven tetszhet. Aki viszont pornót és egymásra halmozott szexjeleneteket keres, az nagyon fogja unni.
Kérem ezt figyelembe venni, mielőtt belevágsz a történetbe.


Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 7.

*************************************************************************

A szépség mindig a magasabb és magasabb minőséget hajszolja. A szépségipar minden évben dollármilliárdokat költ arra, hogy egy ikonikus külsőt alkosson. Nők tömegei áramlanak a boltjaikba vagy böngésznek a weboldalaikon, hogy olyan ruhákat vegyenek, amiket hivatásos modelleken láttak. Mégis, a szépség egy nehezen megfogható fogalom.

Sok szép nőt láttam már az évek során, de mindig akadt egy, aki kitűnt a tömegből. Az tette, ahogy öltözködtek, vagy a frizurájuk, néha pedig csak egy lopott pillantás, ami elültetett valami gyanakvást bennem. Ezek a nők többnyire heterók voltak, de akármelyik nemhez vonzódtak is, több mint gyakran valaki mással voltak együtt.

Amikor először láttam őt, úgy tűnt, most is ez a helyzet. A Manhattan hotelben történt Ringwoodban. Egy hatalmas megakomplexumban, ami Melbourne keleti vonzáskörzetének két fontos útjának kereszteződésében terpeszkedett. Péntek este volt, amikor beléptem a hotelbe, és miután vettem egy sört, odaléptem a billiárdasztalokhoz, hogy leüljek és várakozzak egy asztal felszabadulására. Meglehetősen jó játékos vagyok és a péntek esték a szokásos időpontjaim arra, hogy ellökjek pár golyót. Mindig magammal viszem a saját dákómat a játékhoz.

Az egyik asztal ígéretesnek tűnt. Két ember álldogált mellette. Egy férfi és egy nő, akik szemmel láthatóan csak az időt akarták múlatni. A férfi felett gyorsan átsiklott a tekintetem, de a nő hamar megfogott. Vállig érő barna haja volt és hosszúkás arca. Vörös, pánt nélküli ruhát viselt, amihez egy tetszetős köpeny csatlakozott a nyaka körül.

Több férfi is szemet vetett rá a környező asztaloktól, de mivel a partnere úgy festett, mint aki uralja a helyzetet, senkinek sem időzött rajta sokat a tekintete. Legalábbis nem annyi ideig, hogy a férfi felfigyeljen rá. Úgy nézett ki, mint egy rögbijátékos, és bár barátságos figurának tűnt, volt valami a tekintetében, ami kirobbanó erőszakosságot ígért, ha valaki keresztezné az útját. Nem kellett Einsteinnek lenni, hogy egyértelmű legyen, partnere a biztonságot keresi a társaságában. A nők mindig a biztonságra és a stabilitásra hajtanak.

Rengeteg hetero nő is emiatt lógott velem. Huszonkilenc éves vagyok rengeteg tetoválással a testemen. Ennek az egyszerű oka az, hogy szakképzett tetoválóművész vagyok, azonban a férfiak így is sokkal jobban ügyelnek magukra a környezetemben. Gyakran mutatkozom gyönyörű nőkkel, de ha végül el akarom kérni a számukat, hamar lekoptatnak.

Meglehetősen jó vagyok a hetero nők befűzésében, de ha már a lefektetésükről van szó, messze nem vagyok ilyen sikeres. Mondanom se kell, míg a férfiak hosszan és mélyrehatóan mustrálták ennek az alaknak a nőjét, nekem elég volt egy gyors pillantás, hogy felizgasson.

Persze ennek az is lehetett az oka, hogy nem sokkal az után érkeztem, hogy befejezték a játékot. Bármit megadtam volna azért, hogy közelebb kerüljek ehhez a nőhöz, még ha csak egy barátságos játszma erejéig is.

Mr. Férfi egy gyors pillantással végigmért. Fehér nyakig begombolt inget viseltem farmeromba tűrve, ujjait pedig könyékig felhajtottam.

- Szép tetkók – jegyezte meg.

- Látom, tetszik a munkám – tettem le a bőröndömet az asztal szélére, amiben a dákómat tartottam. – Mutatnék többet is, de csak egy melltartó van az ing alatt.

- Tetováló vagy?

- Ja – bólintottam a barátnője felé. – Kelly a nevem. Mit szólnátok a csinos hölgyeddel egy játékhoz? Ketten az egy ellen.

A férfi kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de a nő közénk lépett. Olyan közel volt, hogy a samponja illatát is éreztem. Egyenesen a szemembe nézett. Míg Mr. Férfi tipikus tesztoszterontól túlfűtött macsó volt, a barátnője szinte már macskaszerűen mért végig. Sok nő szemében láttam már ezt a tekintetet a vadászataim során, de nem akartam elhamarkodottan lépni.

Egy pillanat múlva egy kezet éreztem a csuklómon, lepillantva pedig láttam, ahogy óvatosan feljebb tűri ingem ujját, hogy bepillantson alá.

- Te csináltad ezeket?

- Ja – válaszoltam. – Évek óta készítek tetoválásokat.

- Szép munka – hajtotta fel a másik karomon is az ingujjamat, majd miután tanulmányozta a látottakat, tett egy lépést hátra, hogy megszemlélje a virágokat is a nyakam körül. – Mindenhol vannak tetoválásaid?

- A karjaimon, a lábaimon, a hátamon és néhány itt – érintettem meg a melleimet.

- Szép munka – ismételte meg. - Benne vagyok a játékban, de nem úgy, ha pénzre megy. Senki nem visz saját dákót egy pubba, ha nem pénzt akar nyerni. Mi pedig csak szórakozni jöttünk.

- Én is szívesen játszok csak heccből. Ezért jöttem ide.

- Tökmindegy – dőlt az asztalnak. – Jodie vagyok. A barátom pedig Scott.

- Kelly – nyújtottam a kezem.

Diana Korkunova alias Jodie McNaughton

Megszorította, én pedig elővettem a pénzemet.

- Én állom az első játszmát. De ha nyerek, a tiétek a második.

- Áll az alku – lépett előre és oldalba lökte Scottot. – Hozz egy italt! Mi addig előkészítjük a terepet!

- És hol is dolgozol? – kérdezte Jodie, miközben elrendeztük a golyókat.

- Van egy stúdióm kinn Upwey-ben. Épp csak hat hónapja nyitottam, de mostanra már elég szép törzsközönségem alakult ki. Lassabban megy, mint gondoltam, de haladok.

- Hat hónap – pakolta a golyókat a háromszögbe. – És azelőtt?

- Munkanélküli voltam majdnem tizenkét hónapig. Végig csináltam egy NEIS programot – pillantottam rá. – Ez…

- Új Vállalkozási és Ösztönző Rendszer[1] – fejezte be helyettem. – Könyvelési előadó voltam egy NEIS kurzuson kinn Box Hill-ben két évig, de családi okok miatt abba kellett hagynom. Mire pedig visszamehettem volna, szereztek egy nagyon jó előadót. Azon gondolkodok, hogy jövőre megint megpróbálkozok. Nagyon élveztem a kurzusokat.

- Nekem nagyon nehéz volt a könyvelési kurzus. Sose voltam jó matekból.

- Mindig is imádtam a formákat – mért végig pajkosan. – Én mindig is jó voltam matekból és a büdzsé kiegyensúlyozása majdnem olyan élvezetes, mint a szex.

- Még a végén szavadon foglak.

Scott ebben a pillanatban tért vissza az italaikkal, Jodie pedig belekortyolt a sajátjába, majd intett a fejével.

- Na, ne állj csak úgy ott! Dobj fel egy érmét!

Volt valami abban, ahogy ugráltatta ezt az izomkolosszust, ami felizgatott. Fel is dobta az érmét. Én vesztettem, úgyhogy ő kezdhetett.

Ahogy a játék előre haladt, fel kellett ismernem, hogy nem ez életem legjobbja. Jodie egyértelműen kizökentett. Szerencsére Scott már eléggé részeg volt, hogy több lehetőséget hagyjon ki, mint én, úgyhogy végül csak belökhettem a fekete golyót.

- Úgy néz ki, egy második menet rendel.

- Ja. Remek – fordult meg és az egyik tévére pillantott.

- Scott! – bökte oldalba Jodie. – Miért nem hozol nekem még egy citromlevet? Én addig játszok egy menetet Kelly-vel.

Add meg a választási lehetőséget egy férfinak, hogy focit nézhessen, vagy elnáspángolja billiárdban egy nő, ő pedig rögtön az első lehetőségre fog szavazni. Úgyhogy hamarosan már szabadon cseveghettünk kettesben. Jodie is felszabadultabbnak tűnt, amikor kísérője már egy nagy korsó sör társaságában ácsorgott a tévé előtt.

- Mondj meg nekem valamit! – hajolt előre, hogy meglökjön egy golyót. – Balra vagy ra billensz?

- Párdon? – vontam össze a szemöldököm, miközben pont az ágyékomnál lévő nyílásba lökte a golyót.

- Meleg vagy vagy hetero?

- Meleg.

- Sejtettem, de hát az ember sosem ítélhet csak a külső alapján – egyenesedett fel. – Én jobbra billenek, de néhanapján jól esik balra is kihajlani.

- Szóval kísérletező szellemű vagy.

- Nem egészen – mosolygott. – De ez olyasmi, ami időről időre rám tör.

Átpillantott a válla felett, mintha csak a gondolataimban olvasott volna.

- Scott az albérlőm, de a legjobb barátom is.

Most már kezdett érdekelni a helyzet.

Jodie McNaughton harminc éves volt. Huszonhárom évesen egyszer már megházasodott, de a dolog csak alig öt évig tartott, mielőtt szétmentek volna. Azután a H & R Block-nál kezdett dolgozni adókonzultánsként és elindította a saját könyvelő vállalkozását. Otthonról dolgozott, Shely-ből.

- A munkám oroszlánrésze továbbra is adóreferálásból áll, de mostanában pár kisebb vállalkozás könyvelését is elvégzem. Kereskedőkét és hasonlókét.

Játszottunk még egy menetet mielőtt ráunt volna.

- Gyere! Kísérj el a pottyantósba! Meg kell néznem valamit.

Odamentünk Scott-hoz, hogy egy jó percnyi beszélgetés után végül megvonja a vállát és elforduljon. Kimentünk a mosdóba, Jodie pedig határozottan felszabadultnak tűnt, ahogy elsétáltunk a fülkék mellett és megálltunk az utolsónál.

- Lépj be az irodámba! – bökött oldalba.

Egy pillanatig haboztam csak. Mondta, hogy szeret kísérletezni, de hogy ennyire… Az futott át az agyamon, hogy ez volt a leggyorsabb becserkészésem már nagyon rég óta.

- Na, lássuk csak azokat a tetkókat!

Kigomboltam az ingemet és engedtem, hogy lehulljon. Végigvizsgálta a karjaimat, majd megfordított. Éreztem, ahogy az ujjai végig futnak a munkám vonalain, majd tett egy lépést hátra. Letolta a bugyiját és leült. Teljesen ledöbbentem. Itt voltam, bezárva egy wc-fülkébe, levetett inggel, neki pdig a bokájánál volt a bugyija, ruháját pedig felgyűrte a lábain.

- Elnézést! – szabadkozott.

Minden figyelmemet a ruházatom visszarendezésére fordítottam, mintha az ilyesmi bármikor megtörténhetne. Közben azonban nem tudtam figyelmen kívül hagyni a pillantását, ami sehogy sem illett a helyzethez. Egyértelműen gondolkozott. De vajon min?

Ki is derült, amikor végül pár pillanat múlva megmosta a kezét.

- Van már könyvelőd?

- Nem. Tartom a kapcsolatot a mentoraimmal. Minden negyedévben meglátogatom őket. Épp múlt héten találkoztunk. Sajnos meg vagyok lőve, ha könyvelésről van szó.

- Van egy ajánlatom a számodra – tartotta a kezét a szárító alá, majd várt, amíg a zúgás abbamarad. – Megcsinálom a könyvelésed minden hónapban, ha te pedig megcsinálsz engem.

- Tessék?

- Tetkók – válaszolta. – Szeretnék egyet a hátamra, egyet a vállamra és egyet a combomra. Hozom a mintákat. Van pár ötletem. Átadod az iratokat, aztán pedig amint be tudsz illeszteni a menetrendedbe, eljössz hozzám és felvarrod a tetoválásomat. Amint elvégzed a munkád, visszaadom a kész anyagot.

Egyszer egy pénzügyi guru azt mondta, sose fogadd el az első ajánlatot. Én viszont sosem olvastam azt a könyvet, úgyhogy egyből igent mondtam.

- Egek, ez gyors volt! – fonta karját az enyémbe és kivezetett a mosdóból. Amikor azonban kiértünk, elengedett, miközben Scott felé haladtunk.

Nem maradtak már sokáig, végül pedig Jodie átadott nekem egy kártyát.

- Hívj fel, amikor készen állsz! – mondta.

Miközben nagyjából egy órával később hazafelé vezettem, azon kaptam magam, hogy elmerülök az ábrándjaimban. Vajon ez a nő játszadozott velem?

Folytatása következik!

---

[1] Angolul New Enterprise and Incentive Scheme. Ez egy oktatási program, ami munkanélkülieknek nyújt segítséget a saját vállalkozásuk elindításában.