Dalma vad álma 4. rész - A pult mögött, az asztalon

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész
Közvetlen előzmény: Dalma vad álma 3. rész

*********************************************************

A kávéház esti magányába süppedt.

Dalma tudta jól, hogy mi vár rá: a nappali, munka közben megpihenők már csak holnap térnek be, a késői busszal és vonattal érkezőkhöz pedig még korán van, és különben is ez az 1-2 óra a legcsendesebb a 24-ből, beleértve a hajnali időszakot is.

Rápillantott a szemközti kisbolt kirakatára, és kicsit irigykedve gondolt a boltos lányokra, akik mindjárt befejezhetik a napot. Ilyenkor még magányosabbnak érezte magát.

– No, majd jön János bácsi! – mosolygott.

Szerette az öreget, mert hosszasan és élvezetesen tudott beszélni, s a lány még azt is elnézte neki, hogy minden egyes alkalommal, amikor egyetlen pillanatra kettesben maradtak, be akarta szorítani a pult mögé:

– Csak hasalj fel, a többi az én dolgom! – szokta biztatni János bácsi, és a nyomaték kedvéért belemarkolt Dalma fenekébe. – Te vagy a környék legdugnivalóbb pincérlánya!

– Nincs is több… – nevetett ilyenkor Dalma.

– De! Van a Jolán, akinek elöl nincsenek fogai.

– Az praktikus. Nem?

– Inkább fogazzon meg egy 18 éves lány… Mennyi idős is vagy?… mintsem egy fogatlan nénikére bízzam az értékemet!

– Addig kínálgatja mindenkinek, amíg egyszer leharapják!

– Ne félts te engem! Megnézem én azt a lyukat magamnak, ahova bedugom! – Belemarkolt Dalma fenekébe, ahogy szokott.

A kávéház vendégei általában kicsit irigykedtek az öregre – pedig a markolást nem is látták a pult takarásától –, de senki más nem mert ilyen bizalmasan társalogni a szépséges pincérlánnyal, ahogy János bácsi tette.

Meg is érkezett az öreg, ha már Dalma ennyit emlegette magában.

– Van neked egyáltalán dugólegényed? – kérdezte János bácsi köszönés helyett.

– Magának is jó napot!

– Ez nem válasz – könyökölt az öreg a pultra –, mert tudd meg, hogy begyógyul, ha nem használod rendszeresen!

– Mi is? – kérdezte Dalma ártatlan mosollyal, mintha először hallotta volna az iménti megjegyzést.

– A puncikád, drága! Nedvesen kell tartani, kenegetni, dugogatni…

– Maga honnét tud ilyet?

– Szoktam segíteni, ha megkérnek, mindig magamnál hordom a szerszámot.

– Dugulás elhárítás?

– Úgy is lehet mondani, megkenegetem, hogy sokáig működjön mindenki megelégedésére.

– Mindenki? Hát nem mondhatom, hogy nagyon önző lenne, János bácsi!

– Mert nem is vagyok az! Ha jólesik, miért ne kenegesse más is, én sem ragadok le egyetlen lyuknál. Felnőttek vagyunk, tudjuk, mi a jó.

– Mindenki a sajátját tudja, hogy neki mi a jó.

– Ne félj, ezt össze lehet hozni, hogy egyszerre jó legyen neked is és nekem is!

János bácsi időközben a pult sarkához araszolt, és a legutóbbi mondat végére a keze is megmozdult: Olyan szerencsésen nyúlt, hogy betalált a szoknya alá, és legalább egy ujja a lány puncijába is belemélyedt a markoláskor.

– Megfordítsam a táblát „zárvá”-ra? – kérdezte.

– Ne komolytalankodjon már! – roskadt Dalma a pultra, de nem bánta, hogy az öreg nem kapta el rögtön a kezét.

– Néha csinálni kell valami őrültséget a lelki béke érdekében – okoskodott az öreg, és egyszerűen benyúlt a bugyiba, körözött a punci körül.

Dalma mélyebben behajolt:

– Max 1 ujja bemehet, de nem több!

– Csak szólj nyugodtan, ha nem csak az ujjamra leszel kíváncsi!

– Azt ugyan lesheti!

– Mesélj közben! Van olyan álmod, amit még a legjobb barátnődnek sem mersz bevallani?

– Majd magának meg elmondom, úgy képzeli?

– Úgy… – János bácsi a mutatóujját felcserélte a középsőre, és ütemesen merítgette a lányba. – Nálam a legjobb helyen van a titok.

– Azt álmodtam, de sokszor ám, hogy sok pasi élvez el… felettem. De felejtse el, mert hülyeség!

– Ne gondold, hogy te vagy az egyedüli, de te legalább el mered mondani! Kiverik rád a dákókat? Szerintem minden második nő szeretne ilyet, amikor csak neki áll minden fasz, és elsülnek, és…

– Felejtse el! Nem mondtam semmit! – A pincérlány lehunyta a szemét, hogy jobban tudjon a be-ki- be-kimozgó ujjra koncentrálni.

Szélesen nyílt a bejárati ajtó, és betódult néhány vendég.

János bácsi arrébb somfordált, Dalma a pult takarásában megigazgatta a bugyiját és a szoknyáját. Ő sem értette, mi is történt vele, de hálásan pislantott az öreg felé, aki helyet foglalt egy szélső asztalnál. „Kell néha egy kis őrültség!” – gondolta, aztán el is felejtette volna az egészet, vendégek jöttek, vendégek mentek, ha néha nem pillantja meg a hol ezzel, hol azzal trécselő János bácsit.

Elmúlt éjfél, két lány tévedt be a kávéházba, és sürgősen elvonultak a mosdó előtti folyosóra csókolózni. Aztán jött még néhány fiatal, akik megpróbálkoztak a lányokhoz becsatlakozni, majd csalódottan távoztak. Egy idő után a lányok is kerestek valami nyugisabb helyet – vagy egyszerűen csak kisétáltak a kávéház melletti sötét parkba.

Négy törzsvendég maradt, és a hozzájuk csapódó János bácsi. Az öreg egyszer felpattant, bizonytalan léptekkel az ajtóhoz ment, megfordította a NYITVA táblát ZÁRVA feliratra, majd derékon kapta Dalmát, és a törzsvendégek asztalához tessékelte:

– Te vagy a leg… legtündéribb és legdugnivalóbb pincérlány, ezt megszavaztuk. Most mind az öten fizetünk egy-egy kört, de nem kell kihoznod, és adunk egy kis borravalót is, mert lenne egy különleges kérésünk. Ha nem sértődsz meg, akkor egyenesen beszélek, mert szóból ért az ember: Felfekszel az asztalra, mi meg megcsináljuk magunknak, hogy jó legyen. – Látva Dalma csodálkozó tekintetét, ahogy végignézett a ruháján, megnyugtatásképpen még hozzátette: – Azt le kell vetni, nehogy összekenjük…

Vége

Dalma vad álma 3. rész - Dalma álma

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész
Közvetlen előzmény: Dalma vad álma 2. rész

*********************************************************

Dorkának lázasan csillogott a szeme:

– Nekem bármelyik srác bevállalná az osztályból. Hányat hozzak?

– De ne legyen nyomulós, és nem kellene, hogy eldicsekedjen vele! – fordított hátat Dalma az ablaknak, mert sokkal érdekesebbnek tartotta, ami bent elhangzott, mint azt a néhány járókelőt.

– Mit szóltok egy olyanhoz, aki maszti-bulikat szokott szervezni, de sosem mesélt még róluk?

– De akkor honnan tudod?

– Elszólta magát valaki, aki részt vett ilyenen.

– Maszti-buli… – ízlelgette Dalma a kifejezést.

– Tudod – magyarázta a húga –, amikor mindenki magának csinálja… De, ha valaki többet szeretne, bedobja az ötletet közösbe, hátha lesz rá partner.

– Fiúk-lányok?

– Vegyesen, de több a srác.

– Te is voltál már ilyenen? – lesett a szeme sarkából Dalma a húgára.

– Még nem… ilyenen még nem.

– Hááát?

– Vetkőzősön.

– Póker vagy üvegezés?

– Bújócska. Akit megtalálsz, arról levehetsz egy ruhadarabot.

– Volt más is?

– Egyedül nem lehet játszani…

– Nem úgy értettem, hanem mit csináltatok még vetkőztetés mellett?

– Csókolózás, ha valaki megörült, hogy végre meg lett találva.

– Mást?

– A srácok mindig a bugyit húzták le, és volt egy kis simizés…

– Érdekes, hogy ezek a mai fiatalok egyáltalán nem cicimániások – jegyezte meg Linda. – Nálunk minden fiú egyből a felsőbe akart benyúlni.

– Legalábbis az egyik mancsával…– nevetett Dalma, majd elkomorodott: – De te nem vagy ám normális! Hogy lehet ilyenbe belemenni?

– Mi bajom lehet? – vonta meg a vállát Dorka. – Egy kis ujjazás még nem ártott meg senkinek sem.

– És ha elkaptak volna?

Újabb vállvonás:

– Ennyi kockázat belefér… Van olyan osztálytársnőm, Luca, aki már gangbang-en is volt. Gondolhatod, hogy azt is túlélte!

– Miii? – Linda megkapaszkodott az ablakpárkányba:

Dalma szinte magának suttogta:

– Sokszor álmodtam arról, hogy gangbang-partín vagyok.

– Ki kell próbálnod! – nézett rá Dorka pimasz mosollyal. – Luca azt mesélte, hogy az eleje kemény, de aztán elsodor az ár.

– Mit szólsz, a pisisek miket játszanak?! – bökte oldalba Linda a barátnőjét.

Dalma csak nézte a padlót, mint akinek éppen ott vetítik a legújabb sikerfilmet, és fehérre harapta az alsó ajkát.

Eltelt néhány év, és a legkisebb változást Dalma égővörös haja jelentette.

Dorka egyetemre járt, és igazi, szemüveges buzgómócsing lett belőle, aki csak olyankor vette észre, hogy srácok is léteznek a világban, amikor szétszórta a jegyzeteit, és egyszerre hajolt le érte egy ismeretlennel.

Linda Londonban dolgozott, és a kisváros tudni vélte, hogy ez végleges állapotnak tekintendő.

És Dalma?

Szobájának szemközti falára besütött a Nap, s ő idegesen sétálgatott az apró helyiségben. Nem akart még átöltözni, és a vékony köntöst is csak olyankor juttatta egy kevéske levegőhöz, amikor éppen távolodott az ablaktól. Minden forduláskor újra összehúzta meztelen testén.

– Nem dolgozol? – rikkantott rá az utcáról János bácsi.

Dalma megrettent, de kedvesen válaszolt:

– Megyek nemsokára…

– Jó lesz, mert nélküled semmit sem ér az egész lebuj! – intett az öreg, és továbbkerekezett.

Folytatása következik!

Dalma vad álma 2. rész - Új játékos

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Dalma vad álma 1. rész

*********************************************************

Dorka szólalt meg először:

– Ti egymással… csináljátok…?

Dalma és Linda kikerekedett szemmel néztek a 2-3 évvel fiatalabb, hunyorgó lányra.

– Úgy értem, hogy leszbik vagytok?

– Nem – vágta rá Dalma. Linda csak tagadólag megrázta a fejét.

– Picit sem? – mutatott Dorka 1 centit az ujjaival, és gyanakvóan felhúzta a vállát.

– Nem! – ismételték meg a lányok.

– Akkor jó… De mit csináltok meztelenül? – Lapos pillantásokat küldött nővére lába közé, ahol apró és keskeny sávban néhány rövid szőrszál vezette a tekintetet a vékony réshez.

– Játszottunk… – Dalma kellemetlenül érezte magát a szituációban, amikor a húga kérdez, hiszen fordítva lenne természetes. – Te nem láttál még puncit, hogy ennyire bámulod az enyémet? – próbált védekezésből támadásba fordulni.

Dorka dacosan felcsapta az állát:

– De!

– A sajátodat? – kacagott Dalma, és érezte, hogy helyrebillent a mérleg, s mégiscsak ő a főnök, ahogy az illik.

– Nem csak a…

– Mutattad már fiúnak?

Dorka bólintott, és nyelt egyet.

– Izgalmas volt?

– Ühüm…

– Na, látod? Mi meg azt játszottuk, hogy minden járókelőnek megmutatjuk, pedig dehogy, és nem is tudják, hogy mit takar a fal… – Dalma felemelte a hangját: – Nem, mintha lenne hozzá valami közöd, csak elmeséltem!

– Az jó…

– Jó, de te még kicsi vagy ehhez, ki ne merd próbálni!

Dorka úgy látta célravezetőnek, ha nem is ellenkezik, nem is könyörög, inkább megint átvette a kezdeményező szerepet:

– Én is tudok izgis játékokat…

A 17 éves lányok összenéztek az ablakban – ugyan, mit tudhat egy 15 éves kiscsajszi? –, és hosszas hallgatás után Linda szólalt meg:

– Na, mesélj!

– Bevesztek?

– Mibe?

– A ti játékotokba… – Válaszra sem várva, Dorka kilépett a kissé fiús, majdnem térdig érő, bő, tarka itthon használatos rövidnadrágjából. –  Én meg elmondom az enyémeket… – Hüvelyujjait kétoldalt beakasztotta a bugyijába, majd lehúzta magáról. – No, engedjetek!

Elfoglalta az ablak közepét, és barátságosan intett a ház előtt kerekező János bácsinak. Az öreg majdnem leszédült a bicikliről ettől a túlzottan nyájas üdvözléstől, Dalmát és Lindát pedig kirázta a hideg Dorka szemtelenségétől.

– Jól csinálod! – ismerte el Dalma kényszeredetten, mert a kishúga 10 másodperces akciójával és egyetlen integetéssel több adrenalint termelt, mint ők ketten egész délután alatt szoktak összehozni. – De János bácsi nem számít, mert az a legyet is, röptében…

– Tudom – jelentette ki Dorka –, de úgy szokták mondani, hogy mindent megdug, ami meg nem harapja, vagy ami el nem gurul.

– Te honnan tudsz ilyeneket?

Ettől a naptól kezdve, ha csak tehette, Dorka is csatlakozott a lányok játékához, és rengeteget nevettek hármasban.

Az utca túloldalán akkoriban elkerítettek néhány, bontásra ítélt épületet, így az ottani gyalogosforgalom átterelődött emerre az oldalra, éppen Dalma szobájának ablaka alá, ez tovább pezsdített a féktelen hangulaton.

– Nálatok is játszhatnánk ilyet! – fordult Dalma a meghökkent barátnőjéhez.

– Első emelet… – ellenkezett Linda.

– Nem baj, de a térre néz, arrafelé mások járnak.

– Ez az! – helyeselt Dorka is. – Kell egy kis változatosság, ne mindig csak János bácsinak mutogassuk a puninkat!

– De ott az öcsém, vele is számolni kell!

– Csak még izgibb! Hány éves?

– 15.

– Mint én! – lelkendezett Dorka. – Érdekli a puni?

– Naná!

– Mehetünk! – kiáltott Dalma.

– Figyeljetek! Az egy dolog, hogy odaállna közénk gatya nélkül az ablakba… – kezdte Linda elgondolkozva –, élvezné is a dolgot…

– Felállna neki?

– Tuti! És lennének kívánságai… és biztos is vagyok benne, hogy jó muri lenne, de mégiscsak az öcsém, és… nekem kínos lenne… – Látva, hogy a másik két lány elhúzta a száját, biztatásképpen hozzátette: – De ha tudtok más srácot, én nem ellenzem!

Folytatása következik!

Dalma vad álma 1. rész - Ablakbabák

Írta: Marokfegyver

Fénylő ujjait beakasztva a redőny réseibe, a Nap csíkokat rajzolt a szemközti falra. Vízszintesen sütött, mintha többé nem akarna megmártózni a látóhatár hideg kékjében.

Dalma szétnyitotta a vékony köntöst, meglöbözgette a testén, és élvezte, ahogy megmoccan a levegő az apró szobában.

– Punciszag lett! – hallotta valahonnan az emlékek századik fiókjából barátnője, Linda nyafogását, aki soha ki nem hagyott volna egy ilyen megjegyzést.

Újra összehúzta a köntöst, s még meg is kötötte:

– Nesze! Nincs már a punciszag! Azt a kicsit meg szívd be nyugodtan! – válaszolta volna Dalma.

Ha lett volna kinek.

Eligazgatta a mellén, nehogy meglazuljon a szorítás, majd szomjas csikordulással felrántotta a redőnyt, és szélesre tárta az ablakot.

A sűrű levegő úgy csapott az arcába, mintha egésznap izzó üstben forralták volna.

Derekáig felemelve a selymes köntöst, megint várta barátnője szokásos reagálását a múltból:

– Punciszag lett!

– Lélegezz mélyeket!

Régen sokat szórakoztak ilyennel. Deréktól lefelé csak egy bugyit viseltek, felül pedig, amit az utca felé mutattak, rendesen felöltöztek. Ártatlanul illegtek-billegtek, vagy csak néztek kifelé. A járókelők nem sejtették, hogy ami az ablakban látszik, az csak a kirakat, és a lányok minden egyes pillantásba beleborzongnak.

Később lekerültek a bugyik is, és Dalma meg Linda boldogan szóba elegyedett bárkivel az ablakon keresztül, akiben akadt elég bátorság, hogy megálljon.

Többen, mintha megérezték volna, hogy a két lány a fal takarásában pucér, és merőn bámulták az évszázados, kopott falat. Linda ilyenkor észrevétlenül megsimította a punciját, és a tenyerét felfelé fordítva, a párkányra téve késztette Dalmát kacagásra, miközben az utcán ácsorgó ismerős nem értette a szertelen vidámság okát.

Hihetetlenül izgalmas játék lett belőle, és alig vártál, hogy újra kiállhassanak a kisváros viszonylag forgalmas utcája régi házának ablakába. Olyanok voltak, akár a kártyafigurák, csak deréktól felfelé látszódtak.

Egyetlen egyszer buktak csak le, s akkor sem az utca irányában.

– Mi lesz most? – húzta össze a szemét Linda, amikor Dalma húga benyitott, a szája elé kapta az öklét, majd kirohant a szobából.

– Mért nem kopogott? – vonta meg a vállát Dalma, de látszott a homlokán, hogy ő is végiggondolja az eshetőségeket. – Látott valamit?

– Mindent! – sűrítette egyetlen kétségbeesett szóba Linda az összes aggályát.

– Az elég… – mosolygott Dalma kényszeredetten. – Dorkaaa! – süvöltött bele a ház csendjébe.

– Mit akarsz? – kérdezte a barátnője.

– Megbeszélem vele, hogy nem látott semmit… Dooorka!

Linda kezdett megnyugodni, mert használható ötletnek tartotta a megbeszélést: Talán lehet számítani Dorka megértésére és diszkréciójára, még ha annyira gyerek is hozzájuk képest.

– Még szerencse, hogy nem fiútesód van… – jegyezte meg.

– Miért? Az öcséddel nem tudnánk lerendezni egy ilyet?

Linda beleborzongott:

– Kezdjük ott, hogy az öcsém nem rohant volna ki.

– Nocsak!

– Leülne mögénk, és lazán előadná, hogy ne is törődjünk vele, ő csak pihen egy kicsit…

– És lesni akarná a puncinkat?

– Naná!

– A tiedet látta már?

– Látta.

– Mutattad?

Linda a mennyezetre pislogott, mint aki keresi az emlékképeket, de válaszolni már nem maradt ideje, mert Dalma húga jelent meg az ajtóban.

– Na, mi van? – nézett rájuk kihívóan Dorka.

– Te nem tudsz kopogni?

– Te hívtál, de akár el is mehetek…

– Ülj le a picike seggedre!

– A bugyit és is levegyem?

Dorka annyi pimaszságot zsúfolt a kérdésbe, hogy Linda már szinte látta, ahogy a testvérek mindjárt egymásnak esnek. De nem, csak gyilkos pillantásokkal méregették egymást: Dalma meztelen fenekével az ablakpárkánynak támaszkodva, Dorka pedig menekülésre készen az ágy szélén.

Linda kísértésbe esett, hogy egyetlen karnyújtással megkaparintsa a bugyiját, és legalább ő kivonja magát a feszültségből, de ehhez el kellett volna venni a szemérmét takaró kezek egyikét, az élénkpiros tanga felhúzásához meg mindkettőt.

Sokáig senki sem szólalt meg. Mintha a gondolatok lihegve birkóznának, és hirtelen jelentkezik majd a győztes a kupáért.

Folytatása következik!