Előzmény: Dalma vad álma 1. rész
Közvetlen előzmény: Dalma vad álma 3. rész
*********************************************************
A
kávéház esti magányába süppedt.
Dalma
tudta jól, hogy mi vár rá: a nappali, munka közben megpihenők
már csak holnap térnek be, a késői busszal és vonattal
érkezőkhöz pedig még korán van, és különben is ez az 1-2 óra
a legcsendesebb a 24-ből, beleértve a hajnali időszakot is.
Rápillantott
a szemközti kisbolt kirakatára, és kicsit irigykedve gondolt a
boltos lányokra, akik mindjárt befejezhetik a napot. Ilyenkor még
magányosabbnak érezte magát.
– No,
majd jön János bácsi! – mosolygott.
Szerette
az öreget, mert hosszasan és élvezetesen tudott beszélni, s a
lány még azt is elnézte neki, hogy minden egyes alkalommal, amikor
egyetlen pillanatra kettesben maradtak, be akarta szorítani a pult
mögé:
– Csak
hasalj fel, a többi az én dolgom! – szokta biztatni János bácsi,
és a nyomaték kedvéért belemarkolt Dalma fenekébe. – Te vagy a
környék legdugnivalóbb pincérlánya!
– Nincs
is több… – nevetett ilyenkor Dalma.
– De!
Van a Jolán, akinek elöl nincsenek fogai.
– Az
praktikus. Nem?
– Inkább
fogazzon meg egy 18 éves lány… Mennyi idős is vagy?… mintsem
egy fogatlan nénikére bízzam az értékemet!
– Addig
kínálgatja mindenkinek, amíg egyszer leharapják!
– Ne
félts te engem! Megnézem én azt a lyukat magamnak, ahova bedugom!
– Belemarkolt Dalma fenekébe, ahogy szokott.
A
kávéház vendégei általában kicsit irigykedtek az öregre –
pedig a markolást nem is látták a pult takarásától –, de
senki más nem mert ilyen bizalmasan társalogni a szépséges
pincérlánnyal, ahogy János bácsi tette.
Meg
is érkezett az öreg, ha már Dalma ennyit emlegette magában.
– Van
neked egyáltalán dugólegényed? – kérdezte János bácsi
köszönés helyett.
– Magának
is jó napot!
– Ez
nem válasz – könyökölt az öreg a pultra –, mert tudd meg,
hogy begyógyul, ha nem használod rendszeresen!
– Mi
is? – kérdezte Dalma ártatlan mosollyal, mintha először
hallotta volna az iménti megjegyzést.
– A
puncikád, drága! Nedvesen kell tartani, kenegetni, dugogatni…
– Maga
honnét tud ilyet?
– Szoktam
segíteni, ha megkérnek, mindig magamnál hordom a szerszámot.
– Dugulás
elhárítás?
– Úgy
is lehet mondani, megkenegetem, hogy sokáig működjön mindenki
megelégedésére.
– Mindenki?
Hát nem mondhatom, hogy nagyon önző lenne, János bácsi!
– Mert
nem is vagyok az! Ha jólesik, miért ne kenegesse más is, én sem
ragadok le egyetlen lyuknál. Felnőttek vagyunk, tudjuk, mi a jó.
– Mindenki
a sajátját tudja, hogy neki mi a jó.
– Ne
félj, ezt össze lehet hozni, hogy egyszerre jó legyen neked is és
nekem is!
János
bácsi időközben a pult sarkához araszolt, és a legutóbbi mondat
végére a keze is megmozdult: Olyan szerencsésen nyúlt, hogy
betalált a szoknya alá, és legalább egy ujja a lány puncijába
is belemélyedt a markoláskor.
– Megfordítsam
a táblát „zárvá”-ra? – kérdezte.
– Ne
komolytalankodjon már! – roskadt Dalma a pultra, de nem bánta,
hogy az öreg nem kapta el rögtön a kezét.
– Néha
csinálni kell valami őrültséget a lelki béke érdekében –
okoskodott az öreg, és egyszerűen benyúlt a bugyiba, körözött
a punci körül.
Dalma
mélyebben behajolt:
– Max
1 ujja bemehet, de nem több!
– Csak
szólj nyugodtan, ha nem csak az ujjamra leszel kíváncsi!
– Azt
ugyan lesheti!
– Mesélj
közben! Van olyan álmod, amit még a legjobb barátnődnek sem
mersz bevallani?
– Majd
magának meg elmondom, úgy képzeli?
– Úgy…
– János bácsi a mutatóujját felcserélte a középsőre, és
ütemesen merítgette a lányba. – Nálam a legjobb helyen van a
titok.
– Azt
álmodtam, de sokszor ám, hogy sok pasi élvez el… felettem. De
felejtse el, mert hülyeség!
– Ne
gondold, hogy te vagy az egyedüli, de te legalább el mered mondani!
Kiverik rád a dákókat? Szerintem minden második nő szeretne
ilyet, amikor csak neki áll minden fasz, és elsülnek, és…
– Felejtse
el! Nem mondtam semmit! – A pincérlány lehunyta a szemét, hogy
jobban tudjon a be-ki- be-kimozgó ujjra koncentrálni.
Szélesen
nyílt a bejárati ajtó, és betódult néhány vendég.
János
bácsi arrébb somfordált, Dalma a pult takarásában megigazgatta a
bugyiját és a szoknyáját. Ő sem értette, mi is történt vele,
de hálásan pislantott az öreg felé, aki helyet foglalt egy szélső
asztalnál. „Kell néha egy kis őrültség!” – gondolta, aztán
el is felejtette volna az egészet, vendégek jöttek, vendégek
mentek, ha néha nem pillantja meg a hol ezzel, hol azzal trécselő
János bácsit.
Elmúlt
éjfél, két lány tévedt be a kávéházba, és sürgősen
elvonultak a mosdó előtti folyosóra csókolózni. Aztán jött még
néhány fiatal, akik megpróbálkoztak a lányokhoz becsatlakozni,
majd csalódottan távoztak. Egy idő után a lányok is kerestek
valami nyugisabb helyet – vagy egyszerűen csak kisétáltak a
kávéház melletti sötét parkba.
Négy
törzsvendég maradt, és a hozzájuk csapódó János bácsi. Az
öreg egyszer felpattant, bizonytalan léptekkel az ajtóhoz ment,
megfordította a NYITVA táblát ZÁRVA feliratra, majd derékon
kapta Dalmát, és a törzsvendégek asztalához tessékelte:
– Te
vagy a leg… legtündéribb és legdugnivalóbb pincérlány, ezt
megszavaztuk. Most mind az öten fizetünk egy-egy kört, de nem kell
kihoznod, és adunk egy kis borravalót is, mert lenne egy különleges
kérésünk. Ha nem sértődsz meg, akkor egyenesen beszélek, mert
szóból ért az ember: Felfekszel az asztalra, mi meg megcsináljuk
magunknak, hogy jó legyen. – Látva Dalma csodálkozó tekintetét,
ahogy végignézett a ruháján, megnyugtatásképpen még
hozzátette: – Azt le kell vetni, nehogy összekenjük…
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése